Somogyi Néplap, 1982. április (38. évfolyam, 77-100. szám)

1982-04-03 / 79. szám

Ha nagy a család...

Fogy 3 pénz, nőnek a falak

Egy évé még bíire-hamva sem volt itt a háznak. Csupán terveket szőttek, álmokat dédelgettek az emberek. Volt, aki félve kezdett hozzá. mások nagy lendülettel, léflkesetn. És akadtak, akiknek bőven vei: t pénzük. gyorsan nőttek a falak. 1 Azért vágtak neki, hogy saját otthonuk legyen. Az olcnonok egy része már félig készen á ü. néhányba nemsokára költöznek a lakók, de az alapok már szinte mindenütt készek.

Nagy Lajos házának befon lábazata moá készült el, már le lelhet venni róla a salüdeszíteákait. A telek szélén ott áll a tégla.

— A telekkel együtt eddig 130 000 forintomban vádi, amit itt lát — mutat körbe a fiatalember. — A munka zöme még hátravan. Ősszel vettük a telket,1 szeretném, ha jövő1 húsVétra beköltözhetnénk. Addig még sok napot eltölt itt múmiával a család. Amit lehet, azt mi magunk csináljuk. A költségvetés szérint ez a két és félszobás épület 700 ezerbe leriftne. Sokat megtakaríthat az ember, ha a rokonok, ismerősök segítenek. Asztalos ■•a-gyok, az ajtókat, ablakokat rP'Wjr készítettem.

Nagyék Gigében élnek a «zülőkr.é», két gyerekkel. A

sébb hat hóhápos, a na- ■vöbb négyéves. <5 már örül ■íz fii lakásnak. És örül a család.

— A feleségem itt dölgo- ttk a postán. Könnyebb lesz '«"járni. Eddig a. gyerekekkel is gond volt. Szüléink dolgoznak még, rájuk nem btehatjük őket, a faluban viszont nincs se bölcsőde, se óvoda, se. iskola. Ka beköltözünk, ez a gond is megoldódik.

Kisköz utca. Ez a neve a kaposfüredi mintaiakóüelep- ruek. Nagyékkal szemitöet Acs Ferenc építkezik Ö is az alapozásnál tart.

— ,A hét végére be kell fejeznem, mert jön a kőműves, rakja a falakat. — Ácsék a KiTúiíi - lakó tel épen laknak. — Aki már élt toantes házban, az tudja, piát jelent beszorulni a panelfaiiak közé. Alig váróra, hogy kiszabaduljak onnan.

— Az őszre loész kell lennie az épületnek. A lakásomat visszaadtam, amit kaptam érte, azon anyagot vettem. Kölcsönt veszek föl, abbéi építkezünk.

— Az idén Füreden nyaralunk — vág közbe az édesanyja. — Füredre szól a beutalónk: Igaz, nem Balaton-, hanem Kaposfüredre, de ez is jó, csak készüljön el : a ház.

— Még pár nyarat biztosan itt töltünk, mire minden. /kész lesz — mondja a fia —, de a telet már itt tömhetjük. A Diósd típusit választottam, ez a tetőtér-beépítéssel együtt 94 négyzetméteres. Kényelmesen elférünk majd.

Takács Gyula háza már tető alatt van.

— A nyáron vettem a telket. őszre ennyire elkészültünk, most folytatjuk a munkát. Apámmal kelten dolgozgatunk. Nem mondom, akiknek nagy a családja, az .gyorsan hadad, de nekem

senkim sincs, aki segíthetne. A mimikátoknak meg rengeteget- keiil fizetni, jött a kőműves, fölhúzta a falakat, hetvenezer. Azután az ács, két nap alatt kész volt a tető, 14 ezer. 'A bádogos fél nap alatt végzett, 11 ezer. Szépen dolgoztak, de hát sok pénzbe került. Van 220 ezer forint kölcsönöm, ezzel vége.

A típusterv kerül szóba. Háza Marta típusú. Mutatja az ajtókat,- ablakokat. A tetejük nincs egy vonalban.

— Kifogásolták, akik itt jártak a tervező intézettől. És miért ilyen? Mert pontosan a -terv szerint készült. Vagy mondok mást Előírják, hogy ■ miből mennyi anyag kell. Az egyik szomszéd megvette a téglát — nem olcsó az Alfa falazóblokk — idehozták, és elkezdte az építkezést. Kiderült, hogy az előínt mennyiségből két házat lehet megépíteni.

Gond, futkosás, bossezankódás, fáradtság, álmatlan éjszakák, idegeskedés, öröm — ez mind az építkezés velejárója. Egyre több. új ház áll a telepén, egyre több ember jön össze hétvégeken. És egyre terjedelmesebb a lista amelyen a telekigénylők neve szerepel. A városi tanács 770 családi házhoz alakít ki telket ebben az ötéves tervidőszakban, ezek közül 370 típus tetves. A telkeket tartós használatba adják, ötven évre. Áz építkezést három év alatt be kell fejezni. Aki teheti, előbb fölépíti a hazat... Dán Tib«Fejezetek egy vallomásból

A munkát lehet adatokkal mérni, a szándéknak, az egymás közötti kapcsolatoknak, érzéseknek azonban nincs mérőszámuk. Pedig gy közösség nemcsak teljesítményétől válik _ szocialistává. hanem attól is, ahogyan él, s ahogyan egymáshoz tartozik.

„A szocialista brigádok többet akarnak nyújtani a közösségnek, nemcsak kereseti lehetőséget látnak a szövetkezetben.” Visszacsen- iíenek Major Zoltánnak, a kaposmérői termelőszövetkezet Latinca brigádja tagjának szavai, melyeket a negyedik termelőszövetkezeti uomgresßzuson mondott.

Azóta is sokat beszélgettünk, s a mondatokból val- 'iomás állt össze. Vallomás arról, hogy mi az a többlet, amelyet az összetartó szocialista közösség ad az egyénnek, és, arról: mit ad az

egyén?

A MtmXÁRÓl

— Ka azt kérdezné tőlem valaki, hogy mi a legfontosabb egy brigád tevékenységében, azt tenném első helyrer szeressenek dolgozni Nyolc év tapasztalata alapján mondom. Brigádunk akkor alakult. Közhelynek tűnhet, de ez a legfontosabb: szeretjük a munkát. Felelősséggel szeretjük. Abban az időben reggel hattól háromig tartott a munkaidő, de háromtól sötétedésig még volt mit tenmi a határban. Szerelő nélkül nem maradhatott a műhely. Valaki mindennap önként vállalta a tú&munkát. Tavalyelőtt tizenhat vasárnapot dolgoztam, szükség volt rám mentem. Nem kellett kérni, én se kértem semmit. Tudom, ha nekem van szükségem valámire, ketten ugranak segíteni. Nem számoljuk az órákat, az ember a célt nézi. Akár házat épít a társnak, akár kerítést vagy játékot az óvodának. A mérői iskolának ■ vettünk mi már kilencezer forintos fotoia- bor-felszerelést, meg diavetítőt az öregek napközi otthonának. Ha. jót tudunk tenni, miért ne tegyük?! A tettek sohasem maradnak viszonzatlanul. Már az is jó, ha ‘ az ember békességben él a lelkiismeretével. S ha a - másikban, a harmadikban is meggyőződés munkálkodik; akkor a, brigád csak jo lvöaösség lehet.

Szinte törvényszerfi, hogy az egyformán dolgozóik, gondolkodók között szorosabb szálak szövődnek. Családias lesz a hangulat, s egy idő után belső kényszerré lesz: részesüljön a szőkébb család is az együvé tartozás öröméből. Emlékszem, a kezdet kezdetén abban egyeztünk meg, hogy bármilyen elismerést, pénzjutalmat kapunk, nem osztjuk. fel, hanem közös célra fordítjuk. Elsőként kiránduláson voltunk a Duna-ka- nyarban a • házastársakkal együtt. A következő egy külföldi út volt. A szoros, barátság kialakulásához

mindez igen fontos volt. Az ember nem veti le a munkahelyi problémákat a munkaköpenyével együtt. Másként esik szó erről a családban, ha a házastárs is benne él a közösségben.

BELÉPŐK, TÁVOZÓK

— Mindig megnézzük, hogy kit fogadunk be a kő- zösseigoe. Előfordult, hogy elutasítottunk egy jelentkezőt azzal: várjunk még, hadd ismerjük meg jobban. Jteit úgy is, . hogy mi j avasoltuk: tartozzon közénk. Segítő szándékúul tettük, mert vallom, hogy egy. jó. közösség tud jó irányba hatmájusi napon wtaatttak át

Plovdivon. Kísérőink, a rövid belvárosi séta után a bolgár. város nevezetessegéhez indultak velünk. Fölfelé kaptattunk a felszabadító dombján, s lentről nézve még hatalmasabbnak láttiis a szovjet katona gránit alakját. A tizennyolc méter magas szobor a város fölé magasodik.

A kardzsali Nov Zsivot

szerkesztőségiének fiatal új- ságírónője, am Szófiában végezte az egyetemet, s az eg dk rokona valamikor n.-yykövet volt Eudapesten, mí.idcyi apró érdekességet ehu'ú.-io'.'. a városról. Amikor az emlékmű, lépcsőjéhez crtün . i.i.g.iUl egy pillanatra. Ke.mumtutt a szoborra:

— Ó. a mi Aljas-kok. Ama- építette* az emlékművet, valaki ki étával raírta a talapzatra: Aljosa... Ö lett a npv,télen keresztapa.

Fényképezőgépek "kattogtak mellettünk. Több szovjet csoport érkezett, volt közöttük középkorú ember, fiatal, s egy, nagy csapat pionír egyenruhában. Amikor feszes vigvázzban felsorakoztak Aljosa előtt, letelték a csokrukat, eszembe jutattak szovjelunióbeii emlékeim. Sokfele megfordultam, sok emlékművet láttam. Különösen megható volt a látvány, amikor tíz évvel ezelőtt a győzelem napján együtt ünnepelhettem a ka- ljnyiniakkai. Az ágyú-, ka- tyusaemlékműveknél mindent virág borított.. Feketébe öltözve elzarándokoltak Kaliiiyinba, Rzsevbe az orHáfastaféta

szag más tájairól is a hósók özvegyei.

A szabadság érteke pénzben nem fejezhető ki. A koszorú, a virágcsokor szerény jelkép. Háláinkat fejezi ki azok iránt, akik az életüket áldozták a szabadságért. gUralyén sokan vagyunk Európának ezen a részén, akik ugyanolyan érzéssel emlékezünk. A bolgárok Al- josát érezték a magjukéinak, máshol talán Ivánnak nevezték el a hősöket.

A velem egykorúak találkoztak az Aljosákkál, az Ivánokkal. Nem értettük egymás nyelvét, meg : megértettük egymást. A kisebb gyerekeket ölbe kaptak, a nagyobbaknak egy kar,éj kenyeret, kis darab csokolá- 'dét nyomlak a kezükbe. Egjyik-másik vidámabb katona a sapkáját is a tejünkre tette, s kacagva ismételte: szóidat, szóidat. Katona, katona.

Csak a költők képesek arra. hogy hitelesén fölidézzék akkori érzéseinket. Ahol már felszabadult a varos, a település, leírhatatlan öröm kerítette hatalmába az ém- bereket. Akinek romba dőlt a háza, nekilátott az újjáépítésnek. A parasztok elindultak a földekre. Az sem riasztotta vissza őket, hogy hol itt, hol ott robbant fel ■ a taposóakna. A munkások kijavították a gépeket, megtelve vcát bizakodással, hitte.

A személyes ótmény csak

morzsa ahhoz képest amit

közös élményként tarthat nyilván egy nemzedék. A stafétához hasonlítanám a feladatunkat: egyik nemzedéknek kötelessége, hogy továbbadja a másiknak tapasztalatait, érzéseit. A mai fiataäaknak történelem az is, ami 25 éve történt. Elképzelhető, milyen távolságban van 1945 a gondolatában, az erzésvilágában.

A napokban újra láttam a fővárosban Borsos Miklós nulla kilométert jelző művét. Akkor ötlött a fejembe: mai életünk nullakilométere 1945. Onnan, számíthatjuk szabadságunkat, s mindazt, aminek ma a gyümölcsét élvezzük.

De elfelejthetjük-e, milyen kínkeservesen nehéz volt áz indulás a lerombolt

országban?! Kötelességünk emlékezni, hogy Inkén csak úgy kezdhették .meg a gyerekek a tanulást, hogy ' a falu lakói összeadták a deszkát, az iparosok elkészítették a festetten padokat. Arra, hogy a kaposvári proletárgyerekek — olyanok, akik még könyvből sem ismerték a Balatont — nyitott teherautón mentek az első fotnyódi szervezett üdülésre. A példák sorát folytathatnám. Az akkori gyerekek jó középkorúként köztünk élnek. Emlékeiket, érzéseiket mindenképpen tovább kell adniuk. Ez lehet az igazi hálastaféta napjainkban.

Lajos Géza

Hosszú út az őrháztól

— Emberek, borús az idő, talán eső ts lesz. Ma nincs szükség magukra, •hazamehetnek.

Az alázatosan várakozó, lapátokkal, csákányokkal, villákkal fölszerelt kis csoport elkeseredve nézett ösz- sze. Mit bánják ők a bon'» időt, szí veién dolgoznának. Egyikük bátortalanul megszólalt:

— Főpályamesher árt Holnap jöhetünk? •

— Majd meglátjuk emberek. Ha kedvező lesz az idő.

Az. agyonfoíitoaott ruhát, elnyűtt, házilag talpalt bakancsot viselő csapat szomorúan indult haza. Mit mondanak otthon? Tétlenül telik él újból egy nap, kevesebb tesz a pénz.

Elszorult szívvel hallgatom Somogyvári József nyugdíjas

ni az emberre. A szakmailag

gyengébbnek jobban tud segíteni a tehetségesebb. Egyébként nálunk mindenkinek van egy második szakmaja; a szerelő ért a hegesztéshez, a hegesztő tud villanyt szerelni. Egy ember több területen is hasznos lehet. Közülünk magasabb beosztásokba is mentek — tőlünk indult el az ellenőrző bizottság elnöke, egyik szerelőnk munkavédelmi előadó lett, a műhely főnök, a brigádvezető tagja a járási pártbizottságnak — szóval az elmenők is közösségi szellemünket dicsérik. Hiányuk fájdalmas, távozásukat mégis elismerésnek tekintjük. Jó érzés ilyen közösséghez tartozni. Szoros a kapocs, az emberek törődnek egymással, s ez visszahat: jobban megy a munka.

, Volt, aki két kereket hozott, Volt, aki használaton kívüli motort. Nem árulok el titkot; hónapok óta dolgoznak egy motoros rokkant kocsi elkészítésén, a szövetkezet egyik tagjáé lesz. Meg néhány nap. es újabb bensőséges ünneppel lesznek gazdagabbak.

— .Adni, örömet szerezni, segíteni legalább olyan jó. mint kapni. Hiszem, hogy a*i adni tud, az sohasem csalódik. Nern vettünk eió brigádnaplót. Nem számoltunk vállalásokat, teljesítéseket, pontokat. Csak beszél- ettünk az összetartozás ómért gazuagiló erőjéről.

Vörös Marta

vasiúti páSyanrumkás és felesége. Kati néni visszaemlékezését. A szomorú életű tat, a megaláztatást, a mindennapi kenyérért. Fél évszázada is elmúlt, hogy megkezdődött Józsi bácsi vasúti ■ pályafutása.

— Tizenöt évesen kezdtem

krampácsoim.

Emelgettük a talpfákat, vertük a követ a sínek alá.

Dolgoztaim a Déli Vasút RT-néil. majd a MÁV-hoe kerültem. Előbbinél 32 fillér, az utóbbi helyen már csak 1,8 filléres órabért kaptam.

Csak hetenként kétezer adtak

munkát, napi hét árát dolgozhattunk. Nem neveztek« ki b-mn iinket, szerződést, kötöttek velünk, s ebben az állt: ..Minden káirtérítea nélkül, bármikor löímondhatnak.”.

Ha • kineveztek volna, járt vona ruha. a családnak. ingyenes utazás, ta-' zelő, nyugdíj.

Amikor családot alapított, megengedték a páiyamun- kásnak, hogy a Gyékényestől órányi távolságra tevő 9-es orházba költözzön. Feleségével mindig árról álmodott. hogy pályaőr lesz. Ott van egy kis kert. tarthatnak majd állatokat. De csak pa- lyamunkás maradt, és mire begyailogolt a síneken a munkahelyére, effáradt.

— Szerettem volna egy hasznait kerékpárt venni, de a pénz enni valósa, a gyerekek ruhájára sem volt eüég. Amikor nagyobbak lettek, árköteöztank egy faluhoz közelebbi őrházba, hogy »kólába ‘járhassanak.

Nagy gyerek nevelkedett a

vaauiti árházban, előbb a 9- es, majd a -2-es számúban. De ahhoz, hogy Somogyvári Józsefnek mégsem palya- municásken.t kellett elköszönnie a vasúttól, hanem vizsgázott elónvunkasként, meg sok mindennek kellett toriennie.

Hallgatom a 75 eves - családfőt es 70 eves feleseget. Kölcsönből es kevéske termény eladása bői végre megvehettek egy tehenet. Otthon is kellett volna a tej, többségét mégis el kefiett cserélni lisztért, hogy- legaiaob kenyérből legyen elegendő.

1945-ben valami megváltozott A fötasstaft grófi birtokból ők is ház építésére alkalmas telket kaptak. Akkoriban. ő volt az. első és egyedien kommunista a gyé- kényesi páiyaíermtar tásnál. Évekig vezetőségi tag votit,

párttitíkáir. Boldog és bftezke volt mert reggelenként már nem kellett alázatoskodva mennie társoivai a pályamenten irodához. Azt mondta:

— Főpáfyamester elvtáns, kérem a ma-i feladatot.

A pártiba hamarosan Mi rette a félesége is. Később 22 évig vezetőségi tag volit Kati néni a fogyasztási szövetkezetne! . s két évtizedig népi ülnök a bíróságon.

— A gyerekek?

— A három nagyobbik kommunista. A legidősebb, Józsi, rendőr alezredes tanár a BM-akadémián. Margit Vaskútan. magyar—orosz szakos tanár, Laci a vendéglátóiparban dolgozik Vácon. A legkisebb, Mária Gyékényesen a vasútnál van irodán.

Maria 1945-ben salEetett,

vele együtt a Somogyvári család számára is áj lehetőség született. akkor. Ma sarat csaaad: hazuk v«an Zákányban. A hegyben 600 négyszögöl belsőség szőlő, kert az övék, ahol minden megterem, aim a háztartáshoz keß.

Somogyvári J-ozsef 1966- ban elköszönt a vasúttól. Tisztes nyugdíjait kap. s mindazt, ami egy becsületei

munkásélet után megjár.

Szalui László

Többre törekvők