Somogyi Néplap, 1982. április (38. évfolyam, 77-100. szám)

1982-04-21 / 92. szám

IKERCS1LLAG0K A szerelem színei Különös varázsa volt an­nak az estnek, melyet meg­késve — de nem lekésve — a költészetnek szenteltek a mosdósi tüdőgyógyintézet előadótermében. Műveszt, a versek díjjal is elismert köz­vetítőjét köszöntött Takács Miklós, a kulturális bizott­ság titkára: Papp Jánost, megyénk szülöttét, aki gyer­mekéveit • Berzsenyi ihlető, somogyi falujában élte. A Madách Színház Kazinczy- díjas színművésze, előadó­művésze Ikercsillagok című műsorát a férfi és a nő kapcsolatának, a szerelem­nek ajánlotta olyan írók mű­veit fonva egyetlen erős fo­nattá. mint Shakespeare. Ka­rinthy Frigyes és József At­tila. Látszólag egymástól tá­voli világok, távoli égitestek az irodalom egén, de e mű­sorban kétségtelen — iker- csillagok. Miként műveikben ikercsillag a férfi és a nő is. Mi adta ennek az estnek szivárványivét? Az a ked­ves közvetlenség, mely áradt Papp Jánosból, s az az ér­deklődés, ami a jelenlévők­ben támadt iránta. Így ala­kult a műsor valamiféle kö­zösségi produkcióvá, baráti találkozóvá. Annyi bizonyos: a vers, a líra ügye nyert Mosdóson hétfőn este. A kérdések és válaszok szőttesét terítem itt most az olvasó elé. Azt, amely egy személyiséget nyíltan, a ma­ga szépségében megmutait- Somogytarnócán született, Niklán nevelkedett iskolai ünnepségeken mesejátékban alakítva kisebb-r.agyobb sze­repeket. Aztán a felnőtt szín­játszók között. (Hol vannak már azok a falusi színját­szók, a falusi színjátszás?) Középiskolásként részt vett ugyan versmondó versenye­kein, de a babérral koszorú- zottak között sohasem volt ott, „Ki mit tod?"-sztár so­hasem lett Ellenben őt vették föl a főiskolára, ahol művészt képeznek a tehet­ségesekből. Vórlconyi Zoltán mondta nekik: „Ne akarja­nak egyéniségek lenni, egyé­niség vagy van, vagy nincs, akarni nem lehet?” Tizenkét éve van a pályán,'| igazolva látja a mester szavait. Játszott Szege­den, a Madách Színházban, Veszprémben, majd újra a Ma- dáchban. Fősze­repeket, karakter- figurakat. Fér- >j dinándot, Abe lárdot, Odüsz- szeuszt, Petrucc- hiót, Machbethet, R.iumint, Perrint stb. Bizonyos idő­szakokban na­ponta hallani a rádióból: verset mond. Most éppen egy Berzsenyiről szó­ló hangjáték krónikását for­málta meg hangban. Szink­ronra. előadóestekre szinte hetente érkezik meghívója. Nemrégiben a televízió is közvetített részleteket arról a békenagvgyülésről, melyen Mikisz Theodorakisz is fel­lépett. Papp János Váci Mi­hály Méltó hatalmat című verséit mondta el: „0, telje­sedj ki értünk-lett forrada­lom / Teremts már egyenlő esélyeket / a jövőbe emel­kedő úton .. Nem véletlen, hogy — mintegy névjegyként is — Vácit idézi mindig: „Szeret­nék olyat tenni, — ó csak egyszer! / miről meglelt fiá­ra ismer, / sok egyszerű, tá­voli rokonom! / S míg tette­met emlegetik, / ők dicse­kednek büszkén, énhelyet- tem: — »Közülünk szárma­zik /•«” Mértani pontossággal szer­kesztett műsorának mottó­ját Karinthy Capilláriájából emelte estje elé: „Férfi és nő hogy érthetnék meg egy­mást? hisz mind a kettő mást akar — a férfi a nőt, a nő a férfit!” Ez paritást feltételez, de küzdelmes, egy­másért és magunk ellen is vívott harcot. Karinthy ke­sernyés groteszkséggel „ve- sézte” eset az öröác. viszonyt, melynek lényege, hogy „a mi szerelmünk nem kény­szer és végzet, hanem bol­dog felismerése annak a boldogságnak, amit nyújtani tudunk egymásnak. És a nő nemcsak test, és a férfi non­csak lélek, és a nő nemcsak csábító és a férfi nem csá­bított, és nem tengely és kerék, és nem nap és hold, hanem ikercsillagok . ..” Mennyi íze, színe, izgalma van férfi és nó kapcsolatá­nak ! Shakespeare szonett­jei, József Attila versei ho­gyan „rímelnek" egymással e többszólamúságban! A simo- gatás éppúgy velejárója, mint a marcangolás; a derű ugyanúgy, mint a harag sötétje. A beteljesülés és teljesületlenség, a tiltás és az elfogadás, mind-mind téma volt ez estéin. A szerelem a maga teljességében. Egészen a shakespeare-i „Az vagy nekem, mi testnek a ke- nyér”-ig. Egészen a József Attila-i ^Szeretlek, mint any­ját a gyermek”-ig. Papp János megnyerő, szép orgánumán bensősége­sen szólaltak meg érzel­meink. L, I­Reflektorfényben A díszletek mögött Az egymásnak gyakran alapvetően ellentmondó vé­leményeket természetesen nem értelmezhetjük, s a tu­dományos kutatás helyzetét sem értékelhetjük az előz­mények ismerete nélkül. Tudnunk kell, hogy a kapos­vári tanítóképző oktatóinak csupán jó fél évtizede kö­telező a tudományos tevé­kenység; a főiskolai titulus elnyerése előtt, amint dr. Király Lajos, az intézmény tudományos bizottságának titkára elmondotta, sok pe­dagógust valóságul kérlelni kellett a kutatómunkára. Ha az ítéletalkotásban kizárólag az utóbbi öt-hat esztendő­ben készitett doktori disz- szertációk számát tekinte­nénk döntőnek, úgy az ered­ményekről megnyugvással, sőt elragadtatassal kellene szólnunk. Jóval árnyaltabb a kép, ha egyenként is szem­ügyre vesszük a kutatási té­mákat, és megvizsgáljuk, mi­vel járult hozzá ez a tevé­kenység a gyakorlat javítá­sához. Nyilvánvalóan nem várhatjuk el persze, bogy hosszú távra tervező szak­emberek a leghétköznapibb elképzelések szellemében te­vékenykedjenek. A gazdasá­gi vagy kulturális hasznosít­hatóság követelményéről azonban — legalább hosszú távra — egyetlen kutató sens mondhat le. Ax 1967 és 19M között el­telt időszak eredményeit összegező beszámoló jelentés megállapítja: „A tanítókép­zés sok tudományágat átfo­gó, összetett jellege miatt talán az átlagosnál tarkább a témák képe, s a főiskola első ötéves tervében viszony­lag kevés volt a csoportos Hétvégi falu a Mecsekben Hébeégi tahivá alakult a Mecsek egyik legszebb he­gyi települése: a négyszáz­húsz méter magasan fekvő, erdöövezte Kisújbanya. Egyetlen őslatoó él már csak a falucskában, mégsem ju­tott Gyűrűfú somsára, mivel valamennyi lakóházát meg­vásárolták ödülé* céljára a természetkedveló városi emberek; tavasztól őszig Kieújbányán tőlük pihenő­napjEMkat, étwsve a jó le­vegők * csendet, a nyugal­mat. Az utolsó őslakos, A pár József is már a nyolcvanas éveit tapossa, de nem adta fel a régi otthonát. Jelenleg negyvennyolc takaros ház sorakozik a szép kisujbányai völgyben, valamennyi fel­újítva, megtartva eredeti formáját, külsejét. CSUPOR TIBOR KIS-BALATONI BARANGOLÁS Nem épölt meg a tervezett kisvasút, nehéz volt. a süppe- dékes talajon közlekedni. S ez mindenfele bajnak a for­rása lett. A silókukorica pél­dául az átlagosnál :l—4-szer többet termett, de a bizony­talan terepen alig tudták be­takarítani. Sok fejfájást okozott az itt termett növények bel tartalmi értéke. A termes igen nagy, vízben gazdag sejtekből állt, tárolni nem lehetett, mert hamar romlott. A takarmá­nyok rengeteg molibdént tar­talmaztak, viszont csak kevés reze l. Az ilyet ropogtató marháknak visszaesett a tej­hozamuk. Óriási cukorrépák nőttek, de melasznak Is alig voltak jók. A kender szárát mintha dróton húzták volna, rostáját rossz kócon kívül másra nem használhatták. 1973-ban Bélák Sándor kénytelen volt kijelenteni, a kis-balatoni tőzeglápok csak lél- es legelőgazdálkodásra alkalmasak. Szántóföldi mű­velés az ásványi talajokra való. A lápi gyepek — nem volt hiábavaló a talajviz- száirt-szsabályozás — szépen, dúsan nőnek. Ám a fű és a takarmány mégsem teljes ér­tékű, Az ezen a füvön élő magyartarka állomány foko­zatosan leromlott, keptelem lévén alkalmazkodni a kör- nyeaethes. Csak a ndég tar­tasd herefocd hutrma r+xa érzi jól magát a mesterséges nyomelem- kiegészítéssel nö­vekvő, zöld füvű lapi lege­lőn. És 1973-ban a feltört őslá­pot az egyetem baki tangaz­dasága is újra gyepesítette. Nem öncélúan időztünk ilyen hosszan a kis-balatomi láphasznosítás kísérleténél. Mindössze azt szerettük vol­na bemutatni, hogy a har­mincas-negyvenes évek for­dulóján a körvonalaiban föl­ismert társadalmi szükséglet — a Kis-Balaton szerepe a Balaton környezetvédelmé­ben — milyen nehezen, sok kínnal, keservvel tudott csak utat törni a megvalósulás­hoz. A láphasznosítás és a balatoni vízminőség között látszólag semmiféle ellentét nincs. Mégis ... Nehéz lett volna a nemzetközileg is számon tartott kísérlet ide­jén fölmelegíteni egy új kis- balatoni vízrendezés tervét. A kísérlet elterelte a fi­gyelmet és az energiákat. Nem volt „illendő” a mocsár (balatoni) környezetvédő szerepéről beszélni. A Kis- Balaton összezsugorodása, majd a lecsapolás, később — a hiba fölismerése ellenere —, a halogatott újrarendezem nem muH el nyomta!»»«! a tó esetében. A berkek (leg­inkább a Kis-Balaton) meg­szűnése átalakította a Bala­ton élővilágát. A legnagyobb jóakarattal sem mondhatjuk, hogy elő­nyösen. Gémfaluban A háború után született földreformtörvény értelmé­ben nemcsak a rezervátu­mok, hanem az annak ki­jelölt. területek is mentesül­tek a földosztás alól. 1946- ban miniszteri rendelet alap­ján 8500 kát. holdat nyilvá- nitotitak itt vadászati védte- rületnek. A külső övezetben megengedték a mezőgazda- sági művelést, a vadászatot csak korlátozottan. Egy bel­ső, 2400 holdas gyűrűben már a lófegyver használatát is tilalmazták. Mindenfajta mezőgazdasági művelést (nádvágást, sásszedést) szi­gorú engedélyhez kötöttek. A vidék magja 600 holdon a két víztükröt és a körü­lötte elterülő nádasokat fog­lalta magába. Itt a rendelet megtiltott mindenféle be­avatkozást, tevékenységet és az ember jelenlétét csak az őrszemélyzethez szükséges megfigyelő jelenlétére és a tudományos kutatók mozgá­sára korlátozta. Egy későbbi, 1951-es ha­tározat a külső övezetet, le­adta. Az Országos Termé­szetvédelmi Tanács 2437 hol­dat saját kezelesebe vett, s lényegében ma is ezen található a kis-balatoni ter­mészetvédelmi terület. 225-féle szárnyast figyel­tek itt meg a Madartam In­tézet évkönyvének 1975—76 ős raeileikJete szenet. Ax Hl költő madarak száma meg­közelíti a 90-et. Récék, gu- vatfélék, rétihéják, baglyok, bíbicek, kis- és nagypóling, cankók, sirályok, varjak, ci­negék, nádirigó* nádiposzá­ta, szerkő — csak találom­ra említünk néhányat a gaz­dag madárvilágból. A Kis- Balaton nádrengetegének azonban vitathatatlanul leg­jellemzőbb madarai a gém­félék és a gólyafélék. A nálunk költő gémek Ma­gyarország régi. ismert ma­darai. Hosszú nyakigláb tes­tük, az S alakban hajlott karcsú nyak, a szigonyszerű, hegyes csőr messziről árul­kodik kilétükről. Az állóvi­zek partjain mélázó, majd a zsákmányra váratlan gyorsa­sággal lecsapó gém a mo­csaras vidékek elválasztha­tatlan látványa — volt. A mocsarak visszaszorulásá­val, összezsugorodott e szép ösztövér madarak élettere Ls. Mind nehezebben talál­tak fészekrakó helyet. A századelőn tulajdonképpen csak a Duna árterén, a Titel környéki mocsaras réteken, a Fertő-tavon és a Kis-Ba- latonon fészkelhettek hábo­rítatlanul. A különböző vé­delmi intézkedések hatására hazánkban ma már több ki­sebb tó partján is megtalál­hatók. A Kis-Balaton gémfajai, gémtelepei világhírűek. Kö­zülük is leghíresebb a hófe­hér ruhájú, gyönyörű tollú nngykocsag. Élete sorsa, jö­vője tulajdonképpen jelkép is: szimbóluma annak, hogy az ember tud-e, akar-e még cselekedni a rohamosan sze­gényedő természeti környe­zet erdekebon. (roiviatjmkJ kutatás.” Jól szervezett „team-munka” híján külö­nösen nagy szerepet kellett játszania a kutatók egyéni ötleteinek, tehetségéinek és kitartásának. E vonások, úgy tetszik, az irodalmi és nyelvi tanszék néhány elő­adójának munkájában tár­gyiasultak a legszerencsé­sebben. Fioláné Komáromi Gabriella és Szijártó István több tanulmánnyal és egy- egy kötettel járult hozzá irodalmunk közelmúltjának részletesebb megismerésé­hez, a „közérdekűség” kö­vetelményét sem elhanyagol­ván. Izgalmasnak ígérkezik a Király Lajos munkájával hamarosan elkészülő nyelv­járási atlasz. Az ifjúsági mozgalmak történetével kap­csolatos igényes vizsgálódá­sainak részeredményeit tette közzé Jávorszky András, és a fiatalabb nemzedékek vi­lágnézeti neveléséről publi­kált tanulmányokat Kovács László főigazgató-helyettes. Ki kell még emelnünk Schmidt Ibolya, Hajdú Ti­bor és Szeléndi Gábor pe­dagógiai témájú kutatásait, mint olyanokat, melyeknek eredményei már a nagyobb szakmai nyilvánosság előtt objektíválódtak. Felsorolásunk persze szük­ségszerűen hiányos, hiszen a fél évtizede megkezdett tudományos kutatások több­sége ma is folytatódik. Ezek közé tartoznak a Bellyei László nyugalmazott főisko­lai tanár altai irányított — lapunkban többször mélta­tott — anyanyelv-tanítási vizsgálódások, valamint a testnevelési tanszék munka- . társai — Ozsváth Ferenc, Csanda István, Pandurics István — által végzett, s már eddig is sok hasznosít­ható tapasztalatot eredmé­nyezett kutatások az alsó tagozatos diákok fizikai ál­lóképességéről, az erőfejlesz­tésről, a sportjátékok erőt, ügyességet, intelligenciát for­máló szerepéről. Fontosságu­kat ecsetelni ügyetlen — és csenevész izomzatú gyerme­kekkel teli világunkban fö­lösleges volna. Csakhogy, amint a „má­sodik ötéves terv” előrejel­zéseiből is kiviláglik, nem azok az oktatók vannak többségben, akik engedik za­vartatni magukat a társa­dalmi lét és a társadalmi tu­dat gondjaitól-bajaitól. A pedagógiai kutatások köre gyakran egy-egy huszadran­gú metodikai fogás ismerte­tésére szűkül le, s a mosta­nában oíy divatos közérzet­vizsgálatok is jobbára egy- egy szűk réteget vesznek célba. Akad külföldi iroda­lommal kapcsolatos téma, melynek feldolgozásához egy értelmes középiskolás diák felkészültsége és gyűjtőmun­kája is bőségesen elegendő volna, néhány oktató pedig csupán általánosságban je­lölte meg munkálatainak tár­gyát úgy, hogy abba bárki bármit belemagyarázhasson. S meg a három kiemelt, csoportos kutatási téma kö­zött is akad olyan, mely a részletek megismerése során hol keserű kacajra, hol fel­háborodásra késztet. A cím — látszatra! — közérdekű témát takar, egye­seknek talán még könny­zacskóit is működésbe hoz­za. „A tankötelezettség mi­nél teljesebb végrehajtását elősegítő feltételek feltárása Somogy megyében” — ki vonhatna kétségbe? — köz­érdek, hiszen szűkebb ha­zánkban az általános iskolá­sok egyötöde nem végzi el 14 esztendős korára a nyol­cadik osztályt, az elsősök egytizede osztályismétlésre kényszerül. A dr. Deli ls tv ín által vezetett, kutatócsoport — tudományosabban: team — összetétele és a vizsgálat beharangozása mégis kéte­lyeket ébreszt a dolog ko­molyságával kapcsolatban. Meg kell kérdőjeleznünk, szükséges-e egy nagy létszá­mú apparátust felvonultatni az iskolába be nem íratott nz onnan idő előtt kimaradt vagy a hátrányos helyzetű gyermekek összeírására — párhuzamosan azzal, hogy a tanácsok rendszeresen vég­zik ezt a munkát? Nem nagyképű altudományosko- dás-e az „öröklődési” és a „szociális” feltárást ígérni, miközben a széles team-ben egyetlen olyan szakember sincs, aki valamicskét is ko- nyítana a genetikához vagy az életmódvizsgálathoz el­engedhetetlen társadalom- tudományokhoz? Vajon ki végzi majd a nagy dérrel- dúrral beharangozott „szub­kultúra-vizsgálatokat” példá­ul a putrikban? S menjünk tovább: mit érhet ez az egész, ha megyénkben egyet­len igazán felkészült és ta­pasztalt oktatás-pszichológus sem működik? Végezetül: miért kell a másfél milliós (!) költségből 125 ezer forin­tot a „külföldi útiköltség” rovatban elszámolni egy olyan vizsgálat esetében, mely csupán Somogy hatá­ráig terjedhet? Már halljuk is a választ: tapasztalatszer­zésre! No de egy olyan team számára, melyben mindössze ketten beszélnek jól idegen nyelveken a ti­zenegy állandó tag és a tö­méntelen „bedolgozó” közül? Vajon, valóban kutatási cé­lokat szolgál ez az összeg? Esetleg „turisztikaiakat”? Nerr) volna-e hát célszerűbb párhuzamosságok teremté­se, megvalósíthatatlan tervek kovácsolgatása és megfonto­latlan pénzköltés helyett olyan témákat kutatni, me­lyekhez a szakemberek is rendelkezésre altnak, egyszó­val addig nyújtózkodni, ameddig a takarónk ér? Annál is inkább, mert — a fentebb említett egy-kéit eset kivételével — „hiány­cikkeknek” számítanak a Ka­posvári Tanítóképző Főisko­la tudományos tevékenysé­gében a megyénk gazdaság-, oktatás- és művelődéstörté­netére, természeti sajátossá­gaira vonatkozó témák, nép­rajzi, zenei, képzőművészeti múltunkkal is alig foglalko­zik egy-két oktató — holott, e tárgykörök rendszeres vizsgálatával, túl a tudo­mányos sikereken, egy má­sik eredményt is el lehetne érni: a jövő tanítóinak moz­gósítását történelmi értéke­ink ápolására és terjesztésé­re. „A javulásit vitatni osto­baság volna, ám az sem két­séges, hogy még mindig nem vergődtünk ki a provincia­lizmusból” — summázza ta­pasztalatait » kitűnő szak­ember. — „Minősíthetetlen állapot, hogy — például — egyetlen kutatószoba sincs az eg esz. intézményben. No és... micsoda dolog az, hogy az egyik tanszékvezető levelező tagozaton frissen végzett feleségét, kideríthe­tetlen okból, behívják elő­adónak, Kaposvár számos tudományos szaktekintélye azonban kívül reked a főis­kola falain? Azonkívül: ho­gyan lehet kutatómunkái vé­gezni szakszerű tudomány- szervezés, menedzselés nél­kül? Mit várhatunk, ha szür­ke. jelentéktelen emberek,' akik nem csinálnak semmit, csak az óráikat tartják meg úgy-ahogy, belülről, felülről is védettséget kaphatnak? Mire számíthatunk, amíg a munkatér vek, az ál tudomá­nyos kutatási t.émácskák csak önigazolásra szolgálnak? A teljesség kedvéért hadd te­gyem hozzá: mindez nem kaposvári specialitás: a töb­bi tanítóképzőben talán még rosszabbak a körülmények!” Lehetséges. De a klasszi­kus értelemben vett somo- gyiságból kievickélni szándé­kozó somogyiakat aligha vi­gasztalja. hogy egyetlen hu­mán főiskolájuk tudományos produktumainak értekei ennyire viszonylagosak. Lengyel András (Folytatjuk-)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents