Somogyi Néplap, 1982. április (38. évfolyam, 77-100. szám)
1982-04-21 / 92. szám
Magyar—csehszlovák barátsági est Kiállítás, tapasztalatcsere A látvány nem alaptala- mil késztette elragadtatott megnyilatkozásokra a fővárosból érkezett vendégeket. Több mint százötvenen gyűltek össze hétfőn este a kaposvári SZMT-székhaz egyik termeben. hogy részt vegyenek azon a csehszlovák— magyar .barátsági esten, melyet a Hazafias Népfront városi és a szakszei'vezetek megyei bizottsága, valamint az eszperantisták szövetségének Somogy megyei szervezete rendezett. Több szocialista brigád jött el a Tanéptől, a húskombinátból, a ruhagyárból és megyeszékhelyünk más üzemeiből, s szép számmal érkeztek diákok a Munkácsy gimnáziumból, hála egy lelkes tanáruk toborzásának. Az esten — a rendató szervek képviselői mellett — a csehszlovák nagykövetség és a budapesti Csehszlovák Tájékoztatási es Kulturális Központ több vezetője, munkatársa is megjelent. Szilágyi Dezső nek, az eszperantisták szövetsége megyei titkárának bevezetője után Zetz, József, a kaposvári Munkácsy gimnázium tanára tartott előadást a magyar, a cseh és a szlovák történelem közös vonásairól, a három közép-európai nép kapcsolatairól, a gazdasági, a nyelvi, a tudományos es a művészeti kölcsönhatásokról. Az igényes és nagy tetszéssel fogadott előadás után — mely számos új tényt és sok izgalmas szempontot tartalmazott — Chován Tibor, a csehszlovák nagykövetség másodtitkára, a csehszlovák tájékoztatási és kulturális központ igazgatóhelyettese számolt be — cseh és magyar nyelven — a baráti ország népeinek az utóbbi három és fél évtizedben megtett útjáról, a szocialista építés eredményeiről. Ugyancsak hétfőn este nyitották meg a Latinca Sándor Művelődési Központban azt a kiállítást, mely fotókkal mutatja be a Csehszlovák Szocialista Köztársaságot. Az estet és a kiállítás megnyitását baráti eszme- és tapasztalatcsere követte. SZflKEMBERCSALOGATÚ 250 müTió forint a balatoni telefonra Szentgyörgyig ér majd a crossbar Új központ épül Taben és Boglárlettén Fonyódot három év múlva lehet tárcsázni Ebben az ötéves tervben mm tégy 250 millió forintot költ a posta a Balaton deli pártján a telefonhálózat fejlesztésére, korszerűsítésére. A települések közötti összeköttetést 50 millió forintos beruházással javítja a Helyközi Távbeszélő Igazgatóság. A Pécsi Postaigazgatóság pedig 200 millió forintot fordít a központok kapacitásának növelésére. A siófoki góckörzetben kisebb fejlesztéseket már a múlt évben elvégeztek. A baiatonföldvárit 500-zal, a szentesit pedig 200-zal bővítették. Zamárdiban a központ kapacitását a duplájára növel lek, és most négyszáz előfizetőt szolgai ki. A fejlesztések befejezette egyúttal azt is jelenti, hogy ezekben a központokban minden helyet lefoglaltak: a jelenlegi épületben és körülmények között tovább már nem bővíthetők. A terveik között szelepei az is, hogy a siófoki központ kapacitását 1000-rel bővítik, a helyközi beszélgetések lebonyolítását szolgáló berendezessek pedig 400 új vonalat kapnak. Ha ez megvalósul, á saofoki helyközi központ egyidőben 1200 beszélgetés lebonyolítására lesz alkalmas. Ez a beruházás teremti meg az előfeltételét a tabi telefonközpont automatizálásának is. A mai kézi kapcsolású központ a gyorsan iparosodó nagyközségben 400 előfizetőt tud kiszolgálni. Az új — amely a tervek szerint 1984 első félévének vegén lesz kész — ezer állomást fogad be. A crossbar-rendszerű új automata központ nemcsak a tabi előfizetőket szolgálja ki, hanem a nagyközség körzetéhez tartozó települések egy részét is ide kapcsolják be, s ezen keresztül tagjai lesznek az országos távhívó hálózatnak. A crossbar-központ új műszaki epületbe kerül: a posta a tanáccsal közösen biztosítja az építéshez az anyagi fedezetet. A hatodik ötéves terv utolsó évében nyugdíjba küldik a jelenlegi fonyódi telefonközpontot. A tahival megegyező kapacitású új központ lehetővé teszi, hogy a fonyódi előfizetők is bekapcsolódjanak a távválasztó hálózatba. Balatonszent- györgyön és Balatonmárián egy évvel korábban — 1984 végén — helyezik üzembe az új automata kisközpontot. Mindegyik 200 állomás kiszolgálására lesz alkalmas. A tervidőszak vége felé kezdik meg, és 1986-ban helyezik üzembe a bogláriel- lei új központot, amely munkába állásakor ugyancsak 200 előfizetőt szolgai ki. Később azonban bővíthető lesz. Itt ugyanis nemcsak új berendezéseket szerel fel a posta, hanem megfelelő épületet is épít. — E beruházások tanulmánytervei elkészültek — kaptuk a tájékoztatást a Pécsi Postaigazgatóságon Somfai Jánostól. — Készülnek a kiviteli tervek is. A posta azért a tervidőszak második felére ütemezte be a megvalósításukat, mert akikor tud pénzt biztosítani ezekre a munkákra. Kisebb fejlesztéseket tervezünk a siófoki góckörzethez tartozó néhány településen is. Harminc allomáskapacitással bővítjük az ádándi, a somi es a kereki központot. Meg kell azonban mondaná, hogy e kapacitásbővítések befejezése után ebben a három községben „megtelik” a kisközpont. A kapacitás további növelésének műszaki akadályai vannak. Siófokon is ezer új állomás bekapcsolására alkalmas bővítés képzelhető el még. Azt követően csak akkor lehet növelni a befogadó- és kiszolgáló képességet ha új műszaki épület készül. A jelenlegi ugyanis megtelik. Dr. K. I. Mikor két-három éve először hallottunk a nagy Pest környéki tsz-ek széllovas es autocross versenyeiről vagy arról, hogy az egyik gazdaság által támogatott, fiatalember a La Manche-csatornát átúszó versenyen is részt vett, először sajátos reklámfogásra gyanakod- tumk. Időköziben több somogyi tsz-ben is rádöbbentek, korántsem erről van szó. Egy tsz jövőjét jóreszt az határozza meg, sikerül-e megfékeznie tagsága elöregedésének folyamatát, ké- pes-e megnyerni a falvakban élő fiatalokat, meg tudja-e tartani a hozzájuk került ifjú fzakembereket. A kellő Vonzerő megteremtése persze rendkívül összetett feladat, mely a beilleszkedés elősegítésétől a lakásgond megoldásán át a megfelelő szakmai előmenetel lehetőségeinek biztosításáig sok mindent magaban foglal. Pár éve eleve vonzó vnít az a tsz, amelyik lakast és jo fizetést tudott adni. A tapasztalatok szerint ez ma már nemegyszer kevés. örvendetes tény — s ez a mezőgazdasági üzemek nyújtotta lehetőségek gazdagodásának az eredménye —, hogy mérséklődött az elvándorlás a falvakból. A fiatal mezőgazdasági szakemberek közül is egyre többen tartanak ki választott hivatásuk mellett. Nem csökkent, sőt növekedett viszont az egyes nagyüzemek közti elvándorlás. A mezőgazdaság tehát általában vonzóbb lett; az egyes gazdaságok között azonban nagyok az eltérések. Közismert, hogy a tia- ' tatok a gyengébb tsz-bői az eredményesebbe, a várostól távol esőből a város közelibe a csupán „albérletet” biztosítóból a lakáshoz is segítő gazdaságba tateked - nek. Egyre gyakoribb azonban, hogy a csaknem azonos helyzetű és hasonló lehetősegeket kínáló tsz-ek is versengenek a szakemberekért. S itt jön a Pest környéki tsz-ek nemrég még megmosolygott ötlete: módot kell a fiataloknak adni magánúton kivihetetlen vágyaik eléréséhez. Immár somogyi tapasztalatok is bizonyítják az ötlet példátlan eredményeket hoz. A somogybabodi tsz moto- eross úzéséhez adott segítséget. öt speciális motort vásároltak, melyet a műhelyben- szereltek föl a fiatalok saját gépeinek karosszériájára. Hónapok alatt társadalmi munkában ké- szült el egy országos versenyek lebonyolítására is alkalmas, 1600 méteres pálya. Már az első évben egy országos 12. és egy 14, helyezést értek el a babodi cros- sozók. Idén 400 ezer forinttal támogatja $ tsz a műszaki vezetők által irányított sportkört. Ez egyetlen lakás ára. Aki azelőtt elmenni készült, marad, akinek pedig korábban eszébe sem jutott volna, hogy a babodi tsz- ben dolgozzon, most felvételét kéri ... A szomszédos memvei gazdaság a lovassnort úzésé- hez adott lehetőséget. Az eredmény: két év aiatt hat kitűnő szakemberre tettek szert. Az ötlet valamennyi gazdaságnak rendelkezésére áll. B. F. A Konstruma '82 nemzetközi anyagmozgatási kiállításon szerepel a Mezőgép 1. számú gyára. Kiállítanak 2 db univerzális rakodógépet munkaeszközökkel, egy demontsrációs kocsit három daruval és egyr KKA—KOI típusú árokásó gépet. A képen a demontsrációs kocsin végzik a festők ax utolsó simításokat a z ember eredendő tulajdonsága, hogy szereti • szépét. Az ember eredendő bűne, hogy pusztítja, ahol csak éri A zöldimadók, a szepre vágyók tabora — hiszem — mégis gyarapodik. Talán még azoké is, akik nemcsak gyönyörködni akarnak masok munkájának eredményében. hanem becsülik is azt, netán maguk is fáradoznak, hogy szebbé tegyék környezetüket. Ki és miért szereti a zöldet, a virágot? Ki es honnan meríti hajiamat, hogy fáradhatatlanul munkálkodjék szű- kebb pátriája csinosításán? Félrevezető lenne, ha azt mondanám: csak idősebb korban jön meg a kedv a kertészkedéshez. A fiatalok is szeretik a virágot, a zöldet — a sűrű erdők fairól nem is beszélve. Mégis azt tapasztalom: ahogy múlnak az evek, szenvedélyesebb vonzódás alakul ki az emberekben a termeszei iránt. Portól, füsttől, zajtól, betontól és idegborzoló rohanástól menekülünk — egy kicsit vissza a termeszeibe. Vagy ha nem nagyon tehetjük — es ma inkább erről szeretnék beszélni —, akkor a természetet igyekszünk visszavarázsolni a városokba, a falvakba, a betonrengeteg kellős közepere, hogy levegőt, színt, derűt es szépet leljenek a zöldimadók ott is, ahol élnek; akkor is, amikor kitekintenek az ablakon, vagy rövid félórára kiülnek az erkélyre. Járom a várost, ilyenkor tavasszal különös örömet lelek benne. Falvakon utazom keresztül, jó hangulatra derít a rengeteg virág. Éled a természet — mondják, s igaz; bár a lakott helyeken inkább az apró emberi cselekvések nyomán érzem kipattanni a rügyet, kifesteni a bimbót, a virágokat. És „ítélni” tudok a látványból. Nem hiszem ugyanis, hogy a természethez, a környezethez, a zöldhöz, a színhez és széphez való viszonyunkat függetleníthetnénk az emberi jeliemtől, egymáshoz való viszonyunktól, magatartásunktól. A szép tiszteletre, szeretette és megbecsülésre indít... Falvak lakóinak sokasága bizonyítja (Kaposfüredet, Somogytamócát, Miket említsem?), hogy virággal, zölddel> bokrokkal és fakkal is lehet vetélkedni, nemcsak eirádas vaskerítéssel Városi emberek — kivált, ha faluról vagy kertes házból érkeztek a panelkolosszusok lakásaiba — próbálkoznak valami szépét teremteni a ház körül mindaddig, amíg kedvüket nem szegi a gálád rombolás, a megszólás, a lekicsinylés. Pedig nemcsak önmagukért teszik. Tanúja voltam két, már mozogni is alig tudó kis öreg erőfeszítésének. Rózsát ültettek pár négyzetméteren, szeretettel gondozták, kapalgatták. S egy délután pironkodva hallottak az erkélyen könyöklő emberek megjegyzéseit: „De ráérnek ezek! Mindenre van idejük. Más meg csak kínlódik, hajszolja magat. Mit kapálgatnak mindig itt a kőrengetegben?“ —és így tovább. Milyen furcsa az élet: ők, a tevékeny emberek, a szépet akarók, a zöldimádek kotródtak el szégyenkezve, megbántva. Azt hiszem, igazuk van: ha egy jó: szót, egy kedves megjegyzést sem kaphatnak (pedig a többi lakóra is mosolyog a rózsa!), akkor miért tegyék? Hogyne vesztenék el a kedvüket? I árom a várost, gyakran szomorkodom. És a zöld- I imádók mind értetlenül állnak a milliókat emésztő "v zöldterületek, virágos kertek, járdaszegélyek és parkok „kihaénnem?“ rongalói, a zökitaposok és virágrablók, a friss pázsiton „útépítők” és sövénygyilkosok, a lélektelenek és természetű tálók ön- és közveszélyes cselekedetei előtt. A valaha virággal teli, vagy üde zöld színű pázsittal simogató járdaszegélyeken ma sokfelé autók állnak, büntetlenül megtehetik. A sövény szinte minden második sora kitaposva, de hát valahol ki kell lépni az autóból, hogyan is várhatnánk, hogy kikerüljék a bokrokat? Tulipánok szakadnak ki a földből hagymástól, összetaposva a virágágy, tövestül kitépve a bokor a parkban: milyen sok ember ellensége a zöldnek, önmagának... Ki és honnan meríti hajlamát a vandál pusztításhoz? És csakugyan el kell tűrniük a zöldimádóknak, hogy nemcsak éltető elemüket, hanem két kezük munkájának gyümölcsét is tönkretegyék? „Valaki megunja egyszer — mondta a 48-as ifjúság útja 35. házfelügyelője —. Mi, akik csináljuk, mi nem, az bizonyos”. A beszélgetés előzménye az vólt, hogy a „beton- rengetegben” — ahol azért szépen zöldell és gondozott a pázsit; fákat, bokrokat is ültetnek állami, közösségi pénzből, tehát van gazda, s ezt elismeréssel kell megjegyezni — szokatlanul szép környezetre bukkantam. Nemcsak azért ötlött a szemembe, mert nagy volt a kontraszt. (A frissen ásott, palántázott virágoskert mellett egy felvonulási épület „szeméttelepe” kiált gyors beavatkozásért.) A ház másik oldalán gyönyörű rózsalugast láttam. Szinte megszámlálhatatlan fajtájú virág, fák és diszbokrok gyönyörködtetik a né- zelődőt. A hazat lassan körbeveszi a virágoskert. S ha még hozzáteszem, amit később tudtam csak meg. hogy néhány éve még „békaúsztató” volt a kert helyén, tölteni is kellett, földet szerezni, talicskázni, akkor ... Nos, akkor kik előtt hajtsam meg a fejem? Néztem a lakók névjegyzéket. Negyven lakás van a házban, legalább 120 ember él itt. Zöldimádok — gondoltam naivan —, micsoda összefogás eredménye e szép környezet! Tévedtem. A zöldimádók csak ketten vannak: Nikolics József és felesége, aki a házmesteri teendőket látja el. Ketten határozták el még 1977-ben, ketten láttak hozzá; ketten fogtak a szerszámok nyelét, tolták a talicskát, ültettek, nyestek, palántáztak — es „keriteseztek”, mert a jó autósok rendre összetaposták előző napi munkájuk eredményét. A férj — a Mezőgépnél dolgozik — munka után és szinte minden szabad percében itt tevékenykedik; felesége is, amikor csak ráér. És masnap sírnak néha, mert letapossák a növényt, letépik a virágokat, kihúzogatják a rózsatöveket (pedig negyven forintért vették darabját!) Mégis azt mondják : „Élmény, gyönyörűség a számunkra ez a kert”. Faggatóztam a lakókról: negyven család! Senki egy kapavágást nem tett! Senki meg nem kérdezte: segíthetne*e valamiben. Csak Mészáros Ferenc bácsi, a nyugdíjas, aki dolgozni nem, de intézkedni tudott egy-két dologban. Jó) rendben van: Nikolicsék szamára gyönyörűség a kerti munka. szeretik a zöldet, a virágot, a szépet. De hát a többiek? Számukra közömbös ez az erőfeszítés és ezernyi színben pompázó eredménye? Ellenlábasokat viszont ugyancsak felszínre hozott ez a jó szándékú kezdeményezés. Nem egy család volt. aki rossz^ szemmel nézte Nikolicsék igyekezetét. Volt, aki kitördelte a vézna kis kerítésnek szánt oszlopokat, letépte róluk a drótot. Az illető országos és helyi fórumokon szónokol népi-nemzeti egységről, összefogásról, társa-, dalmi aktivitásról és környezetvédelemről. De itt elszántan rombol! Személyautója ugyanis most azért nem állhat közvetlenül az ablaka alatt, mert rózsaligetet varázsolt oda egy megszállott. zöldimádó. Húsz méterrel arrébb van parkoló, dehát csak nem képzelik... S zép a környék, vonzó és hangulatra derítő. Szép az önkéntes vállalás, a tett, a kitartás. És egyáltalán: a zöldimádók többsége — úgy tudom — általában tiszta jellemű, egyenes ember. Szeretem és tisztelem őket, akár saját házuk táját, akár sok ember környezetét öltöztetik virágba. Ezért még mindig nem értem: sokan miért nem a jó, a tevékeny ember, s miért legtöbbször a kerékkötő, a rom-öoio példáját icöoettfc? Jávori Béla Zöldimádók
