Somogyi Néplap, 1982. április (38. évfolyam, 77-100. szám)

1982-04-20 / 91. szám

/ Asztalitenisz EB Reflektorfényben Indulatok csatája Csaknem száz . mérkőzés zajlott már le az asztalite­nisz Európa-ba.inoiiság . első két napján, s hétfőn már a hajrára került sor a csopor­tokban. Estig ugyanis be kellett fejezni a körmérkő­zést,, s a helyezések alapján lesz ma a folytatás, illetve a finálé. Előbb majd a hely­osztókat vívják, majd este 19.30: órakor a férfi, majd 20.30 órakor a női csapat döntő kezdődik. A délelőtti műsorban a magyarok is szerepeltek, A férfi és • a női csapat egy­aránt győzött. A magyar— Ezen « héten Marcaliban a Tatinca látta vendégül a Siófoki Bányászt. A Bala- ton-parti csapatot a Latinca sen« tudta megszorítani. Biz­tos siófoki győzelem szüle­tett, s miután az olajosok előnye 14 pont, ez azt je­lenti, hogy valamennyi hát­ralevő mérkőzését el kelle- •e veszítenie ahhoz, hogy ne ■verjen bajnokságot. Ez, ter­mészetesen, csak elméleti­leg képzelhető el, így a Siófoki Bányász máris baj­noknak tekinthető. A Tán­csics idehaza a vártnál na­gyobb harcot vívott a Pécsi Zsolnayval, és csak sovány­ka győzelmet tudott elémL Javult a Kiss J. SE játéka, * kapolyiak biztosan verték a Báta széket Elmaradt a Barcs soron következő mér­kőzése is, ezúttal a Máza- sraagvár ellen. A találkozóra egv későbbi időpontban ke- ritt zor. Igaz, a barcsiak nty két mérkőzéssel keveseb­be* játszották, utolsó he­lyük azonban csöppet sem biztató a bajnoki hajrá előtt. Siófoki Bányász—H. laAsn SE 5:1 (5ró) Marcali, 200 néző. ▼..-Sár­kány. «átok: «torzáta IT. — Vearii, Takács. Olaios, Virág — Ka­ra«», nádi. Havasi — Károlyi, HorraUi l„ Saaho (TaM). Edz«: SiSa« Miklós. 1 armes: Ha inai — Senkirs. Sseeaenyi. Katona. Sas — Sóth.v. — A* országos tenisz-szö­vetség ötnapos edzőtábort szervezett a vidéki újonc és gyermek korcsoportos válo­gatott-kerettagoknak. Erre Boglárlelléről és Siófokról is kaptak meghívást. A tá­bor végén az ország legjobb R—8 karcsoportos versenyző­je körmérkőzést vívott. Üjonc fiúknál a siófoki Las­sú Zsolt első, a gyermekek­nél a boglárlellei Fekete Ru­dolf második lett. Az újonc lányok között Paszér Éva (Boglárlelle) hetedik és Kol- lányi Renáta (Siófok) nyol­cadik helyen végzett. Hétközi forduló a megyében is A megyei bajnokságban szereplő csapatainkra is var egy hétközi forduló. Az MLSZ utasítása értelmében az eredetileg május 30-ra kisorsolt utolsó (15.) fordu­ló mérkőzéseit április 28-án. ázerdan kell lejátszani. A kezdési idő valamennyi ta­lálkozón 17 óra. finn női ossz eres pás ígérke­zett a nehezebbnek. így is volt. bar Kisházi két egyéni győzelmével javunkra dön­tötte el az összecsapást. A férfiak a bolgárok ellen mindössze kel játszmát vesz­tettek. Lapzártáig a következő végeredményeket tudtuk meg: iVófc, II. kategória. A-cso­port; 1. Lengyelország 5 győzelem, 2. Dánia 4, 3. Norvégia 8, '4. Görögország 2, 5, Törökország 1, fi. Spa­nyolország győzelem nélkül. Férfiak, I. kategória, A-csó- port; 1. Csehszlovák iá 5 Var«*. PaHc« — I.Acrl. Mintái (Tóth), Bujdos. Edző: Borsfái Géza. A széllel hátban kezdő siófokiak szinte tetszés sze­rint érték el a góljaikat, amelyek nagyon potyaízúek voltak, és többnyire szeren­csés körülmények között születtek. A Latinca ugyan­akkor kínálkozó helyzeteit rendre kihagyta. Szünet után kissé lefékezett a listavezető, a Latinca többet kezdemé­nyezett, de erejéből csak egy büntető rúgásból elért gólra tellett A képzettebb és ru­tinosabb játékosokat felvo­nultató Siófok megérdemelte a két pontot, bár az ered­mény kissé túlzott Góllö­vők: Olajos, Bódi (2—2), Horváth, illetve Palkó 11-es- bffl. Jók: Takács, Olajos, Bó­di, illetve Szécsényi, Sas, Bujdos. Táncsics SE—Pécsi Zsoinay SE ló (04) Kaposvár, 100 néző. ▼_: Osztermayer. Tanodé«- Kutast — Varga, Rétsági, Magyar, Petr« — B*- láies, Zsolt dr„ Katona (Nagy) — Kila, Pintér I., Pintér n„ (György). Edző: XOth József. Kölcsönös erőfelmérés után már a R, percben a hazai védelem jóvoltából akár a vezetést is megsze­rezhették volna a vendégek, 1968-ban fejezték be a munkát. A karos külvízék el­vezetésére övcsatorna és a belvízelvezető főcsatornák fogták közre a területet. A mezőgazdasági termelésre ki­szemelt földeket 135 kilomé­ter hosszúságú mellékcsator- na-hálözat szabdalta táblák­ra. Ezekben szükség' szerint ingadozhatott a víz szintje: szivattyú emelte át az övcsa­tornából az utánpótlást. Meg­valósult a lápi gazdálkodás fontos feltétele: a növények igényei szerint szabályozható talajvízszint. A műnké"« — kísérleti jellege miatt.— ,eg- külonböztetet.t nemzetközi fi­gyelem irányult. Nagy siker győzelem, 2. Svédország • 4, 3. Anglia 3, 4. Lengyelor­szág 2. 5. Dánia 1, 6. Auszt­ria győzelem nélkül. pusa óriási helyzetüket szerencsé­re kihagyták. A 15. percben viszont a Táncsics előtt nyí­lott gólszerzési lehetőség, de azt ők is .elhibázták. Ezfhán a Táncsics enyhe mezőnyfö- lénybe került, helyzetei is adódtak, de az i-re a pontot nem sikerült feltenniük. Szü­net utáh nagyon rákapcsolt a kaposvári csapat, a győz­tes gólt azonban csak a 80. percben sikerült egy jól eltalált, lövéssel megszerez­nie. Gőllövő: György. Jók: Petró, Kila, Kutasi, Ctvörgy. Rákóczi ifi II.—Zsolnay SE ifi 2:0 Jurák József Riss J. SE—Bátaszefe 3:0 (4:0) Kapoly, 200 néző. V.: Mol­nár. | Kiss J. SE: Kováé* — Frees" ka. Banai (Pékár). Mer. Kádár — Mészáros, Kriszbai, Varga — végh. Serei. Gádor. Bd/j>: Két­szeri Ferenc. Nagy lendülettel kezdett a Kiss J. SE. Már az első fél­időben több góllal vezethe­tett volna, de idegeskedő csatárai rendre hibáztak. Szünet után állandósult a kapolyi fölény, változatlanul nagy volt az iram, és a le­higgadt csatárok sok hely­zetükből most mar hármat értékesíteni is tudtak. A szívósan védekező Bátaszék ellen helyzetei alapján akár nagyobb arányban is nyer­hetett volna a somogyi csa­pat. Gól lövők: Gódor (2), Varga. Jók: Banai, Kádár, Végh, Gódor. Káhaú Ferenc Tóvábbi eredmények: Sellye—PBTC 1:1, Kisdo- rog—Támási 1:0, Bonyhád— Siklós 1:1, Paks—Boly 2:0. 1. Siótfok 23 if 5 — 61-16 41 1. Kisdorog 23 10 7 6 36-27 27. 3. Seliy« 23 a 8 6 41-33 26 4. Táncsics 24 9 8 7 26-28 26 5. SiKló« 23 6 li 6 21-21 23 6. Bóiy 23 8 7 8 27-30 26 7. PBTC 24 7 í 8 20-36 23 8. Máuz-aszászTár 22 JO 2 10 »-3J 22 9. Pairs 23 6 10 7 33-36 22 1«. Bonyhád 22 5 11 6 24-26 21 KI. Kuss .1. SJE 23 7 6 14» 20-32 20 12. Tamási 23 8 4 11 26-30 24) 13. Batas/jrtk 23 6 8 9 20-29 20 14. .Latinca SE 23 6 7 1« 31-36 19 16. Z«o!rw»iy SJE 2fl 6 3 12 19- 43 17 16. Barcs ai 5 6 10 20-3Ö 1« volt, amikor — tekintettel a nagyszabású beruházás úttö­rő jellegere — 1966-ban Keszthelyen tartotta ülését a Nemzetközi Láphasznosító Egyesület. Jelenlétével elis­merte a kis-balatoni kezde­ményezés fontosságát. Megindulhatott a termelő- munka. Az első hírek kitűnő termésátlagokról és eredmé­nyekről számoltak be. Annál fóltűnőbb, hogy 1971-ben a társulat tagszöVetkezetei vizsgálatot kértek, mondván: a lápi gazdálkodás nem kifi­zetődő, .súlyos tehér a nya­kukban. Minden hasznukat elviszi a hitelek törlesztése, elviselhetetlen az üzemeléssel Szinte mar közhely, hogy egy város, egy megye szel­lemi élelet döntően befolyá­solják — bármilyen előjel­lel — az ott működő felső­oktatási intézmények. Így van ez a kutatóintézetekkel, művelődési objektumokkal zsúfolt metropolisokban, s kiváltképpen így azokban a kisvárosokban, ahol — kép­letesen szólva — Uránia és Apolló jóval kevesebbet for­golódott a szükségesnél. Af­féle kulcspozíció tehát a Ka­posvári Tanítóképző Főisko­láé. Az itt végzett tudomá­nyos kutatómunka és műve­lődési tevékenység — az ok­tatás analízise ezúttal nem feladatunk — letörölhetetlen nyomot hagy Somogy szel­lemi arculatán. Szépet? Csú­nyát? Vagy mindkettőt? Nos, ennek felderítésére vállal­koztunk sorozatunkkal. A vélemények annyira sokfélék, hogy véletlenül sem akad közöttük két azo­nos. íme egy csokor belőlük anélkül, hogy — egyelőre — bármelyikkel is azonosul­nánk. Mindenekelőtt — termé­szetesen! — egy „hivatalos nyilatkozat”. < > „A hetvenes évek első fe­le a mennyiségi fejlesztés jegyében telt el a Kaposvá­ri Tanítóképző Főiskolán, az utóbbi öt-hat- esztendőben azonban számottevően javult a minőség az oktatásban, a tudományos kutatásban és a közművelődési tevékeny­ségben egyaránt. A Művelő­dési Minisztérium mércéje szerint intézményünk az el­ső helyen áll az ország csaknem tucatnyi tanítókép­zőjének értékhierarchiájá­ban.” S most adjunk <szpt az igényesnek, ha úgy tetszik: indulatosnak. „A többség egy dologban utolérhetetlen! Hihetetlen biztonsággal kotorásznak elő olyan jelentéktelen té- máeskákat, melyekhez az úristen sem ért, es amelyek kutyát sem érdekelnek, az­után összevágnak vagy ösz- szeizzadnak belőlük egy pá­lyázati dolgozatot vagy kis­doktorit, s afféle helyi nagy­ságok módjára, kidüllesz- tett mellel sétálgatnak a kisváros főútvonalain, mint akiknek megadatott oldani és kötni — csupán azért, mert odabiggyeszthetik azt a zsebpiszkot a nevük elé.” A tárgyilagos „negyvenes” így vélekedik: „Nem igaz, hogy nem en­gednek bennünket kutatni és az ismeretterjesztésben reszt venni. A bajok okát, úgy érzem, inkább az oktatói tes­tület nem mindig céltudatos összeválogatásaban kell ke­resnünk. Kínos, ha egy fő­iskolán olyan embprek ta­níthatnak, akik a szívós munka helyett csak panasz­kodni képesek, akik délutá­nonként presszoasztalok mel­lett nyalogatják sebeiket ahelyett, hogy programot ad­nának önmaguknak. De — re volna szükségük, enéikül a lapi talajmüvelest. betaka­rítást végezni lehetetlen. (Lánctalpas erőgépek, speciá­lis talajforgató lápi eke és henger, csatornatisztító gép­sor.) Ezeket kapni nem lehet, beszerzésükhöz egyébként sem volna anyagi erejük. A termelőszövetkezetek ve­zetői kijelentették: „nem vi­tatják a lápon való termesz­tés lehetőségét... . Jelenleg azonban azt folytatni nem tudják.” Ezért bejelentik, hogy 1972-ben nem veszik jgénybe a társulat vízszolgál­tatását és befejezik a lápi termesztést. Meg akkor sem folytatják, ha ez a „72 mil­liós beruházás pusztulásához fog vezetni”. A drámai fordulat mögött drámai tapasztalatok halmo­zódtak föl. Kiderült, hogy nem számították ki elég kö­rültekintően a mellékcsator- na-hálózat sűrűségét. Az ár­kokat egymástól 200 méterre ásták. A tőzegben viszont csak lassan szivárog a víz. így «er teljes hónapra woM meg egyszer hangsúlyozom — itt még senkit sem aka­dályoztak a kutatásban, a TIT-munkában. a közműve­lődési tevékenységben. Az ilyen siránkozás nem más, mint a' tehetségtelenség és a lustaság „megideologizála- sa”. A fiatal, akit nem léptet­tek elő, mert „makacsko- dott”. „Valóban uralkodnak még a dzsentriallürök, egyesek tevékenysége valóban nem áll másból, mint abból, hogy a tudományosság lakk­jával vonják be kisszerűsé- güket. A megroppant gerin­cű egzisztenciák mellett azonban egyre több a tehet­séges. az igazi értékeket képviselő fiatal, s ők nem hajlandók beadni a dereku­kat.” Az epés „kívülálló”: „Ettől a cégtől várnád el, hogy tudományos és műve­lődési értékekkel segítse So­mogy fejlődését, hogy ötle­teket, „recepteket" ' adjon, hogy műveltséget sugároz­zon? Naiv vagy! összesen egy kandidátus van az egész főiskolán, s még öt-hat em­ber. akinek erre a minősí­tésre esélye van — a töb­biek laposkúszásban köze­lednek a nyugdíjkorhatár­hoz.” A diáklány, akinek még „nem nőtt be a feje lágya”: „Lépten-nyomon érezte­tik velünk, kézlegyintések­kel és gúnyos megjegyzé­sekkel, hogy mi — az egye­temisták és a tanárképzösök után — csak a harmadik vonalhoz tartozunk. Lehet... De hülyék azért nem va­gyunk, eszrevesszük, ha ta­náraink „üsszeollózzák” az előadások szövegét, ha a mi szakdolgozatainkból dara­boljak össze disszertációikat, ha tudományos értékek te-, remtése helyett lapos közhe­lyeket mondogatnak és íro­gatnak. Rosszul. nagyon rosszul érezzük magunkat!” A különböző látásmódra, igényekre, az eltérő szellemi indíttatásra es színvonalra valló véleményeket tehát ko­rántsem azért vetettük pa­pírra az élőbeszéd sarkiiot- tabb fordulataival, mert fel­tétlenül egyetértünk velük. Inkább annak bemutatásara, hogy megyeszékhelyünkön ez a „hívószó": tanítóképző, igen sokfele indulatot ger­jeszt. Másképpen nyilatko­zik a felkészült es a visz- szaíojtoti energiáktól szinte robbanni készülő fiatal ok­tató es másképpen a már „egyenesbe” került, sokat bizonyított középkorú, s is­mét másként az a korosabb, akinek életútját jobbára uralkodói szempontok hatá­rozták meg, nem pedig tu­dományosak. Mást mond a főiskolát kívülről szemlélő pedagógiai szakember, s mást a várakozásaiban csa­latkozott, húszesztendős, ko­rára kiábrándult hallgató. Üjabb színekkel gazdagítják a spektrumot azok a véie­szükség, míg a táblán a meg­felelő vízszint beállt. Addig a tabla széle túl vizes, a köze­pe túl szaraz volt. s ez nem tett jót a növények fejlődé­sének. Az ösretek feltörése utáni két évben nem tapasztattak számottevő gyom<*odast. Az­után viszont szabályos ..gyommag robbanás" követ­kezett be. A megfelelő talaj­művelő eszközök hianya miatt (lápi eke és henger) a felsó tózegrétegben gyors ütemben szabadult föl a nit­rogen es szinte húzta az ég fele a gyomnövényeket. A két világháború között a kis német, parcellákon egyhamar elbánl a gyo«nokkal a pa­rasztcsalád (kapával vagy ki- huzkodtak). de itt, az óriási területen erre még gondolni se lehetett. Eleinte vegyszer sem volt. S mikor alkalmazni kezdték, már nem hasznait Háromszoros adagot szórtak a táblákra, hiába; előbb ká­rosodott. a haszonnövény, mint a hatalmas vita Irtassál növekvő gyom. menyek, meiveket «oroz­tunk további részéiben is nagy bőséggel „élvezhet” majd a kedves olvasó. Csak két dolog közös a megnyi­latkozásokban. Az egyik: az indulat. A másik: „riport­alanyaink” többsége ragasz­kodott anonimitásának meg­őrzéséhez. Nemsokára az is kiderül, majd, miért. Mindenki, aki valaha meg­fordult felsőoktatási' jellegű tanintézetben, tudja: ahhoz, hogy ,.a szellem napvilága" nagy erővel sugározza be a környezetet, nélkülözhetet­lenek a nagyvilág értéknor­mái szerint gondolkodó ti a közműveltség javításáért is felelősséget érző tanár- és tudósegyéniségek. Vizsgál­juk hát meg most ebből a szempontból megyénk egyet­len humán főiskolájának le­hetőségeit. hiszen az eredmé­nyek és kudarcok ismertetése kártyavár volna az úgyneve­zett személyi fettételek elem­zése nélkül. Az oktatói testület létszá­ma hatvannvolc. A zöme egyetemet végzett, ám — s ez a tény bizony nyomot hagy az intézet tudományos munkáján! — többségük le­velező tagozaton abszolvált, ily módon alig volt módja arra, hogy folyamatosan és hosszú időn át sajátítsa el a kutatási módszereket tu­dományos életű•'■k kiemelke­dő személyiségeinek környe­zetében. Jó néhányan in­kább államigazgatási, mint kutatási és pedagógiai ta­pasztalatokkal felvértezet­ten vállalkoztak tanári tevé­kenységre. A doktorok szá­ma huszonnégy. Kandidátus egy dolgozik a kaposvári ta­nítóképzőben a négy és fél ezer hasonló fokozatra avanzsált hazai szakember közül, s öten tettek kisebb vagy nagyobb lépéseket azért, hogy felhágjanak e második lépcsőfokra. A „tu­dományok * doktora" minősí­tésért a tanári testületből eddig senki sem állt sorom­póba, az akadémiai rendes vagy levelező tagság pedig csak álom ebben a környe­zetben. Csekély az alkotó­művészeteket művelő elő­adók száma is: festészettel hárman foglalkoznak hiva­tásszerűen. szépirodalommal egy, zeneszerzéssel ugyan­csak egy oktató. Az utóbbi fél évtizedben négy olyan oktató vált meg a főiskolá­tól, aki azóta — a főváros­ban vagy vidéki nagyvaro­sainkban — kiemelkedő tu­dományos vagy művészeti érdemekre tett szert. Könyv — mégpedig hézagpótló je­lentőségű, tartalmas és ol­vasmányos könyv — szerző­iéként egyetlen oktató vált ismertté: Fioláné Komáromi Gabriella, az irodalmi és nyelvi tanszék docense. Ezen­kívül még egy főiskolai pe­dagógus kötetének megjele­nése várható a közeljövő­ben. Az oktatók publikációi vezető természet- és társa­dalomtudományi folyóiraT tainkban fehér hollónak szá­mítanak. Íme, néhány helyzetma- gyarazat, kommentár nélkül. „Igazán kvalifikált szakem­bereket nem tudunk idecsá- bitani lakáslehetőség nélkül.” „Magas a heti óraszám, es sok a társadalmi kötelezett­ség.” „Igazságtalan az a szemrehányás, hogy nem dolgozunk a megye javara, hiszen nem kapunk megren­deléseket.” „Csak a véletlen müve lehet, ha olykor egy- egy tudományos vénájű em­ber csöppen az oktatói tes­tületbe: a választást zömmel a baráti umbuldák és az in­tim vonzalmak határozzak meg.” „Hogy a megyei szer­vek nem adnak megbízáso­kat es nem becsűinek ben­nünket? Szerintem annyi el­ismerést kapunk, amennyit megérdemeltünk”. „Nem ér­tem, miért divat a főiskolát szidni. Becsületesen végez­zük a munkánkat.” Lengyel András (Folytatjuk.) Területi bajnokság Fölényes siófoki győzelem Munkában a Zsolnay SE ka­CSUPOR TIBOR KIS-BALATONI BABANGOLAS járó sok költség. Számos gérp-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents