Somogyi Néplap, 1982. április (38. évfolyam, 77-100. szám)
1982-04-17 / 89. szám
* sárga forgácsok válnak le ró- la, akkorák csak, mintha bteskával faragnák. — Szívós egy fa ez, úgy nézem — szól ismét a kútfúró. — Az, hallja. Ilyet még igaz, tán soha nem vettem ki, de nem hittem volna. Azt mondjuk, ugye, a rendes akácnál nincs erősebb. Hát én azt nézem, hogy ez nehezebben adja meg magát ... — A fejsze éles? — Ez? Már hogyne lenne. Nézze csak meg ... A kútfúró fölemeli a fejszét. Nézi. Ujjaival is megtapogatja. — Békebeli — mondja. — Ebben nincs hiba . .. Na, kilépne a gödörből egy- pár percre, bátyám? Megpróbálom már én is, hátha szót fogadna ... S zombat ctél A kis falusi állomáson mind többen gyülekeznek. Pe*we, a kútfúrók is megjöt- tak már, lehetnek vagy tízen. Letelepednek a vaslábú padokra. csöndesen ülnek. Hiába, egy hét munkájának húzása a karokban, derekakban. Nem lármáznak most, mint hétfő reggel szoktak. Az adóügye*. aki két hete összekülönbözött velük a hangos kodás miatt, most is tartja a haragot. Odébb áll meg, kint a morton-kút mellett, s távolról néz, el a váltók felé, mintha bizony arról jönne a vonat. Itt van már a három fiatal tanító néni, aki együtt lakik a volt jegyzőlakásban, s jön apró lépteivel a plébános úr is. Köszönget jobbra- balra. Aki nem ismgri, meg nem mondaná, hogy pap. Szürke öltöny, . . . , legényesen ki- Annus /OZSCf gombolt bal- lonkgbát, éppen csak a táskája furcsa va- ianai^épp. Nem is táska az, inkább mulatságosan kicsi, fá- —i— hói készült barna bőrönd. Csend van. Néha puffern valami, reccsen egy ág. Rit- kásan esnek az ütések: öreg- SÉgber munkálkodásának hangja. — Nézd. az meg keresztapám — mondja az ünneplés középkorú férfi a feleségének. Bent állnak a gesztenyefa alatt, az asszony kezébén süteményes üvegtál, a férfiéban demázson. Lakodalomba ké- .-saülnek. Nagyobbacska öú kabátot szorongat a hóna alatt, — Fogd ezt meg nyújtja neki apja a kötött üveget. — Megnézem az öreget. — Elindul a rakodó irányába. Ott, közel a szertár sarkához, hajladozik a nagy ' fejszéjével Balogh Mihály. — A fenéért csámborogsz •4, mindjárt jön a vonat... — Hol van az még — legyint áz asszonyra a férfi. — Hol van, hol van. Váró vonatot még nem láttál... Egy hosszú, nagy csontú, inas kútfúró is elindul a lakodalmas esnber után. Kíváncsiságból. Neki nem jutott hely a pádon; gondolja, megmozgatja kicsit a lábait. — Aprítja ám, keresztapán«! Adjon isten... — áll meg az ünneplőé férfi. — Te vagy az, Misukám? Hat aprítanám, de nem köny- nyen adja meg magat, a teremtésit ... — Japán akác, ugye? — Az a fene a fajtáját, azért olyan szívós. Tudod, ideadta a főnök mindiből. — A tuskóval mért kínlódik? El kellett volna fűrészelni a tövinél, aztán kalap ... — szól most bele a ho66zúra nótt kútfúró. Á az olyan nem munka — ingatja a fejét az 9 öreg. — Kár is a tus- jott benne hagyni, meg ki tudja: kihajt a gyökér, nem győzik irtani. Majd mondják akkor, hogy na, az öreg Balogh csak a színét szedte meg «■ levesnek . . . Aztán hová? — kérdi a keresztfiút. — Lakodalomba — mondja amaz közömbös hangon. — Hát az jó, Misukám! — Tudja a fene. Nem hiányzik. Tudja, nem úgy van már, mint valamikor. Valahogy nem ácsingózik rá úgy az ember fia. — Aztán kihez? — Rózsinknak a lánya ment, férjhez. Tudja, az asz- saony nénjié. — Jól van az, na. Azt mondják, nem az a fontos, ki a halott, hanem hogy mit eszünk a torban ... — Mosolyog, heherész az öreg a saját tréfáján, aztán beleköp a tenyerébe. nekiveselkedik újra Egy oldalt induló, majd, hirtelen lefelé görbülő gyökeret csapkod, de bizony nem sok sikerrel. Ügy rúgja az vissza a fejszét, mint a gumi. Apró, Várakozók — Hát próbálja, na ... — néz föl rá bizonytalanul az öreg, nem is tudja, tréfára vegye-e vagy komolyan. De amaz már gombolja is az ingujját, veti a bőrzakót, nyújtja a lakodalmas embernek. Akkor hát komolyan gondolta. Kimászik Balogh Mihály, átadja a helyet. I ezik az idegent. Jól beállt, annyi bizonyos. Lendíti a fejszét, lecsap. A kutyafáját! Itt aztán van erő. Még egy, no még egy kicsi, a gyökér már meg is pattan, akár az elvágott kötél. Billen az egész fa a rakodó felé, de ki nem dől még. — Ez igen... — bólogat elismerően az öreg. — Hát hiaba, itt már csak fogytán az erő. — Odalép a fához, mintegy mutatva, hogy azért ő itt a vállalkozó. Lökdösi a derekát, de bizony feszesen áll még, .mozgatja a ..földét ...erről i s, arról is a lent cövekeiő gyökér. A kútfúró újabb feszes kötélnek vág oda. Erre fölfigyelnek már a társai is. — Nézzétek — mutat a bajlódó ember felé á kis köpcös, micisapkás. — Károly elállt napszámba ... Nézzük már, mit csinál. Odaballagnak vagy hárman. Evődnek a favágó emberrel. de az nem törődik veié. Már a harmadik gyökeiét vágja át, gömbölyödik a tuskó, mind jobban megdől a derék, de kifordulni nem akar még. — Szusszanjon egyet — fogja meg a fe.iszés ember vállát a keresztfiú. — Vágok már rajta én is egypárat. — Visszaadja a kabátot, sőt a magáét is lerántja, odaadja. . Meg kell hagyni, szakszerűen csapkod az ünneplés paraszt is. Kikerekedett a tuskó, nem látni már egyetlen fogódzóját sem. A fa mégis áll, visszapattan. ha lökdo6fk. Mintha acélból lenne. — A vezér! A vezérgyökér tartja még, emberek... — szólt a nézelődők karéjából a micisapkás. A keresztfíú kiszáll a gödörből. Bizonyosan munkavezető lehet ez a köpcös, mert olyan határozottan parancsolt Károlyra, eszébe se jutott gondolkodni, már cserélik a fejszét kabátra. — Nem próbálná inkább a budákkal? — Mivel? Mi a nehézséggel? — kérdi nevetve a mici- sapkás. — Hát ez e! — emeli meg az öreg. — Csákány az, tatám . . Budák? Na, Károly, piszkáld meg avval a budákkal . .. A gödörben álló ember el- kapargatja előbb a földet. végre meglét a lefelé futó vastag gyökeret. Épp csak kivillan a sárgás bőre, de látszik azért, hogy erős, igen erős. — Azaz — szólnak bele többen, ■ mintha aranyat látnának. — Ott adj neki! De nagyokat, Károly! A többiek is felállnak a pádról, közelebb oldalognak. Két-három fiatal szavalókórust indít: — Haj-rá, Féké-te ! Haj -rá . .. — Ne hülyüljetek már — áll meg kevéske kacagásra amaz. — Inkább számoljatok. Ha nyolcból nem vágom át, egy-egy korsó! Kendben? — Naná, ez a biztos korsói apám. Na, néz>ik csak: egy. kettő, három/ négy, öt... Az- annya! _______ Elpattan az oszlopnyi vastag gyökér, a faderék majdnem lefeküdt már. Apróbb szálak tarthatják még, mert ' hiábá csimpaszkodnak ra ketten is, még - mindig nem engedi a gödröt.. — Na, gyertek mar. ne tát- sátok a szátokat — áll oda a köpcös is. — Fogjuk meg, aztán errefelé kezdjük csavarni. Mint a mesebeli fanyűvő. Na, most... Na, még egyszer .. . — Itt * vonat, emberek:! — kiált oda nekik a piros sapkás. — Tartsa már vissza egy pillanatig, hadd dobjuk ki ezt a vackot... Na, még! Ne húzd, csavard! Ez az! Most már a mienk... Reccsenés, ropogás, aztán a tuskó felpattan a gödör szélére, mintha óriás csapna oda az öklével. Most látszik, hány kisebb gyökér varrta még a földhöz a szívós japán akácot. — Most aztán roham, második kocsi... — kiáltja a micisapkás, de már kocog is. pocakja remeg. Fut utána, majd le is hagyja a többi kútásó. A lakodalmas ember már a peronon adja vissza a hosszúra nőt* Károly fcabáts.ját. ' ^ A z asszony oőtffl. ■ de a férje leinti: — Jól van na, ráértem . . . Idegenek is segítettek, láthattad. Az egész brigád a lehúzott ablakokban könyököl. Integetnek az öregnek, aki furcsán áll a kidöntofct fa mellett. Visszaint 6 is. A vonat már a váltókon csattog. Elhelyezkednek mind. A köpcös kártyacsomagot húz elő a belső zsebéből. A plébánoshoz fordul: — Ugyan, szaki, adja már ide azt a fáintos kis táskát ... ! — Kérem... — nyújtja készségesen a civilbe öltözött pap, aztán oldalt lésve nézi. mint csattogtatják bőröndjén az ördög bibliáját... Szirmay Endre ■ ■ Üzenet A tornyok és felhők fölött az ég ezüstbe öltözött s tisztán csillogta ködön át a békéltető harmóniát; a bámészkodókra idelent siketítőn zuhant a csend és elomlott az esti fény tócsáiba« a balk remény; vártam, tudtam, te is üzensz párákon, csöndön áttüzelsz hiszen szemedben most is é? a lebirhatatlan messzeség; tudom, a két sebes madár tőled hozzám, vállamra szál! hisz én úgyis bárhol járok mosolyodhoe eltalálok. Art Buchwald* Az M-l-es tankrendszer Mint aki meg van győződve arról, hogy az Egyesült Államoknak bármi áron erős védelemmel kell rendelkeznie, elhatároztam a minap, hogy vásárolok egy tankot. Hívén a Pentagon szakértőinek és a hadügyminiszternek, a Chrysler M—1-es tankja mellett döntöttem. A Chrysler bemutatótermében mosolygó eladó köszöntött. — Egy M—1-es tankol szeretnék — mondtam —; úgy tudom, ez a legjobb a világon. — Mi is reméljük — r<í- 1oszolta, bemutatva a modellt. — Ennek van a leg korszerűbb elektronikus fölszerelése . . . Miért nem ül be a toronyba? Megvizsgáltam hát a belső részt is. — Mennyibe kerül? — kérdeztem. — Két és fél millióba. — De hát annak idején arról volt szó, hogy ötszázezer dollár lesz az ara! * A kiváló amerikai szatírairót a héten tüntettek ki Pulitzer-Mj- J**. — Tréfál, uram: annyiért ma már egy dzsipet sem kap. — Nos. akkor jobb lesz, ha gyorsan rendelek egyet, mielőtt még drágább lesz. Az eladó a pulthoz vezetett, s elővett egy szerződési ívet. — Milyen színű tankol kér? — Azt hiszem, zöldet. — Nagyon jó a választás. És milyen kiegészítőkét? — Ezt hogy érti? — A tank tisztán két és fél millió, de mivel olyany- nyira korszerű, nem tud egyes dolgokat, amire a régebbiek kevesek voltak: például tüzelés előtt nem tudja beásni magat. így kisérő járműként kell egy nagy sebességű bulldózer is. — És mennyi a bulldózer? Az eladó megnézte az árlistát: — Egymillió-százezer dollár. —: S tényleg szükségem van rá? — Az M—1-es nem jó nélküle. Sőt a kormányrendelkezések szerint közölnöm kell, hogy mz M—1-es ra- aáasnl Jtensmjaia", t tg* egy üzemanyagkocsit is igényel. Ezt hatszázezer dollárért tudjuk szállítani. — Hát ez egy kicsit több, mint amennyit rászántam volna. Apropó! Mennyit megy mz M—1-es javítás nélkül? — Kábé 43 mérföld után robban le, úgyhogy erősen tanácsolnék egy javítási szerződést; ez csak három- százezer dollár évente. Ha pedig a tank koszos lesz, és nem indul be, 48 órán belül küldjük a Chrysler szakértő csoportját. — Adófizetőként azt reméltem volna, hogy valamivel olcsóbb modellt dolgoznak ki. Ha a harckészségről van szó, nehéz lefaragni a költségeket. A tankok különben mindig drágák voltak, csak azok számára készülnek, akik meg is engedhetik maguknak a költségeket. — És kik azok? — Az Amerikai Egyesült Államok hadserege hétezret akar belőle. És ami a katonáknál a legszebb: ók soha nem alkudoznak. fóú> or Bencze /ózsef Lomha fehér csigák Sírnak a kerekek, cammogó tehenek hogyha elbődülnek. Négerszín éjszaka szarvaikon csillog, rakéta gyűrűzik s Göncöl-rúd meginog. 'Nagy könnyeső esik, szí rom zuhatagban fény ül meg a fákon, termékeny mámor: — s virágrügyes mezőn Nap ragyog az égen, szelídség lakik a tehenek szivében. A GRAPUS-CS6P0RT KIÁLLÍTÁSA Tandori Dezső Négy alak Épületes négy alak: „Jard be körüket, ahhoz, hogy meglégy”. Nem a Tavasz, Nyár, nem az Ősz és nem a Tél —-í csak négy Alak jár. A francia kommunista ifjúsági szövetség agitációs plakátja Leül az első, néz: keveslik, sokallják? Az épp a kellő. Hőköl a másik. Nézi az első hátát. Ö maga látszik. Kissé kibillen mögötte a harmadik; pagoda-ívben. Maradj rugalmas, szól a csontos negyedik. Virraszt; elalhass. A Grapus néhány francia grafikusból álló csoport neve. Munkáikban a szakmai tudás összefonódik a művész alkotó szabadságával, amely nemcsak az alkotó saját elképzeléseit testesíti meg, hanem a megrendelőét is. A csoport 1970-ben alakult, az alapító tagok, a három Grapus, Perre Bemard, Gerard Paris- Clavel és Francois Miehe, azóta is a kidolgozott koncepció szerint dolgoznak. Az eltelt idő alatt a csoport tagjainak száma tízre emelkedett. Kizárólag társadalmi, kulturális és politikai területek számára dolgoznak, mint például színházak, kultúrközpontok, múzeumok, egyesületek és politikai csoportok. A Grapus kollektíva hazánk több városában mutatkozott be, s most Budapesten a Dorottya utcai kiállitóteremben látható 70 agitációs, politikai és kulturális témájú plakátjuk. Avignoni fesztivál 1982. SOMOGYI NÉPLAP
