Somogyi Néplap, 1982. április (38. évfolyam, 77-100. szám)
1982-04-17 / 89. szám
MM % SOMOGYI TAJAK, EMBEREK Ha egy íonyódi őslakót megkérdeznek, hogy melyik a Szent László utca, feltehető, hogy tanácstalanul tárja szét a karját. De ha úgy hangzik el a kérdés, hogy hol van a Csu- torás-domh, arca várhatóan felderül. A derék iotealpatriótában egy pillanatra bizonyára felsejlik a múlt. A névadó Csutorás F. László ugyanis a mai nagyközség egyik legidősebb embere, nemzedékek legendás hírű tanítója. Róla nem tudják elképzelni, hogy valaha máshol is élt, nemcsak Fonyódon. A Balatonra rti településhez ezer és ezer szál köti szét- bogozhatatlanul. Eme talán ő a legbüszkébb. Kaptatok fölfelé a lejtős utcán, és egy lélegzetvételnyi időre megállva hátrafordulok. .Megértek mindent. Azt is, hogy annak idején miért ezt a domboldalt választotta lakhelyül. Igaz, ma néhány méterrel magasabbra kell kapaszkodni, hogy gyönyörködhessünk abban a látványban, amely a ház teraszáról akkoriban az érkező elé tárult. Azóta a domb lábánál elterülő Kossuth-erdő fái nagyot nyújtóztak, és felét is ellopták a kilátásnak, bár még így sem takarnak el mindent irigyen a panorámában gyönyörködni kívánó előL A ház ma is idilli környezetben bújik meg, kerítésének kőből készült galarmbducos kapuja a •Székelyföldet idézi, ahonnan a máig hűséges élettára, a feleség származik. Csutorás F. László viszont tőről metszett somogyi, aki életének 84 esztendejéből eddig ötvenhatot töltött el Fonyódon. Útja, •amely a Balaton partjáig vezetett, nem volt illatozó rózsákkal telehiatve. 1898-at mutatott a kalendá- óam, s az ország a közelgő ezredforduló előkészületeinek lázában éget*. A szentbaláasi pedagógus lakásban azonban sokkal prózaibb gondok feszítettek. Megszületett a család második gyermeke, aki a Ferenc László nevet kapta. (Ki gondolta volna akkor, hogy őt még hat kistestvér követi?) Édesapja ismertette meg a betűvetés tudományával, majd a négy elemi befejezése után" Kapós- varra került a Somssich gimnáziumba. Újabb négy év elteltével érkezett el élete első fordulópontjához. A zenével kacérkodó ifjú végül a budai tanítóképzőbe iratkozott be. Nincs ebben semmi rendkívüli, hiszen még a nagyapja is az iÉjúság tanításának, szentelte éleiét. 1913-ban már vibrált valami a levegőben, háború közelgett könyörtelenül. Osztálytársai sorra kapták meg a behívói, les mire negyed- saer lehulltak a falevelek, a 41 elsős diákból már csak heten várták a képesítő vizsga időpontját. Akkor még javában aratott a kaszás a frontokon. Az első ónálló lépések: nevelői állás egy pesti árvaházban, de ezzel nem elégedett meg, szeretett volna bejutni a aeneakadémia- ra. Érezte, hogy csak önmagára támaszkodhat. Taníttatása így is nagy teher volt, hiszen a kis tanítói fizetésből még hét éhes szájat kellett betömni. Iglón lett nevelő a képzőben. Számítása azonban ott sem vált be, s így elfogadta a paksiak meghívását Nyolcadik tanévét zárta a Duna-parti kis községben, amikor Ify Lajos íonyódi esperes plébánosnak megtetszett az orgonajátéka. Nem »okáig kellett hívogatni ... Fonyód 1926-ban már kettős arcát mutatta. Bélatelep a napfény, a főúri pompa — ,.mon- te-carlói” környezetben megbúvó pazar kastély-nyaralóival —, a felső tízezer világa volt. De az igazi Fonyód, amely igényt tartott a tanítóra, nem pompázott. Az egykori sziget feudális zártságából csak lassan szabadult, és még mindig ott'rémített sötét árnyékával az. első világháború. A néhány száz. lelket számláló településen 36 hősi halottat sirattak, 1H hadiözvegy es 17 hadi- arva élt nehéz, körülmények között. És ki segíthette volna a megcsonkult családokat? A többnyire halászokból, szőlőmunkásokból és tőzege ágókból allé lakosság a saját szükségleteit is alig tudta megtermelni. — Két tanerös iskolája volt akkor a falunak. Először a két első osztályt kaptam meg, Török Pál kollégám pedig a másik négyet. Hogy milyen állapotok voltak? Az első napon tíz órakor észrevettem, hogy a tanulók fele csomagol. Hova, hova? — kérdeztem meglepődve. — Haza — hangzott a kurta válasz. Mire íotecsudiaut, mar csak az éaszeszíjazott könyveiket pörgető gyerekek Imi lat láttám. Társam felvilágosított: ehhez hozzá kell szokni. A szülők a szentgyörgyi meg a bézse- ■ nyi határban dolgoznak, délig oda kell érni az ebéddel. Új módszereket igyekezett meghonosítani, tevékenységét nem korlátozta a tanórákra. A közeli Szölösgyörökbol mintha meg mindig átsugárzott volna Gárdonyi Géza szelleme. Abban áz időben igazi lámpásnak kellett lennie a falusi tanítónak. S bár zeneakadémiai álmai a múlt ködébe vesztek, a hangjegyek világától nem szakadt el. Rövidesen átvette a felsősök oktatását, és ő próbált'először a kottából éneket tanítani Fonyódon. A különböző ünnepélyeken elhangzó kétszólamú dalok sikerei íölbátorították. Előbb egy kis vonós, majd fúvós zenekart alakított a helybeliekből. Ma is szívesen emlékezik arra a szombathelyi szereplésre, amikor negyven fúvószenekar között — mindössze kétévi gyakorlás után — a tizedikek lettek. Ez adott kedvet a további kísérletezéshez. Előbb férfi, majd vegyes énekkart hívott életre. Ez utóbbi még a háború után is számos sikert ért el megyeszerte, mint szövetkezeti énekkar. — Hamar szívembe zártam a fonyódiakat, akik egyre gyakrabban kerestek föl ügyesbajos dolgaikkal. Új ember voltaim, mégis bizalommal voltak irántam, segítséget reméltek. Hát hogy okozhattam volna csalódást? És ezek az emberek nem alamizsnára vártak. Amikor a téli hónapokra megszerveztük a fűzfa- és gyékényfonó, valamint a főző tanfolyamokat, sokan jöttek. Ezzel azután bővült a kereseti lehetőségük. B’onyód 1928-ban — hosszas huzavona után — elszakadt Lengyeltótitól, önálló község lett. Ekkor tőrt ki az építkezési láz a településen. A szegény cselédek, zsellérek természetesen csak kölcsönnel láthattak hozzá. 0, mint a helyi hitelszövetkezet ügyvezetője — ahogy mondja — „becsszóra” szavaztatott meg hiteleket Emlékezete szerint ekkor alakult ki a Kupavezér, az Ibolya és' a Rózsa utca. A nagy munkák láttán elégedettséget érzett, pedig neki még nem volt önálló otthona. A régi iskolából hazafelé tartva, a Várhegy északkeleti lejtőjén meg-megállt. Ilyenkor eszébe jutott a világjáró tudós Cholnoky Jenő, aki e helyről körültekintve ezeket mondta: „Jártam Kínában, Japánban, Mandzsúriában, Mongolországban, és jártam Hátsó-India paradicsomi szép tájai között, de ) sehol ehhez hasonló lélekbékitá bájos képet nem láttam*. Fülébe csengett a távoli rokon, Bernath Aurél megjegyzése, aki a hegyről letekintve egyszer így kiáltott fel: „Ez a kilátás vetekszik a Riói-öböléveL” Öt is elkapta az otthonteremtés vágya. Többen megmosolyogták, amikor az első fogatok megjelentek az építési anyaggal a telkén. Voltak, akik azt hitték, présházat épít. Még csak a környéken sem volt egy utca. Ekkor adták ennek az emelkedőnek a ' Csutorás-domb nevet. — Sok nehézséggel kellett megküzdenünk az építkezéskor, de a kilátás mindenért kárpótolt. A Szigliget romantikus romjával, a Badacsony a Kisfaludy házzal, a cukorsüveges Gulács. meg Ábrahámhegy földbe rokkant baloldalával naponta az enyém volt és lenyűgözött. A közeli erdő varázslatos csendjétől megbékél ten ültem a teraszon, és szinte talpam alatt éreztem az olykor háborgó Balatont. Néha hinni véltem; ha szigorúan rátekintek, megjuhászodik, mint a csintalan diák... A szegénynorsűak között számos eszes diák volt. Sokszor kellett győzködnie a szülőkkel, hogy taníttassák a fiút. A döntőbíró, azonban többnyire a szegénység volt, s nem a józan érv. Időközben főtanítónak, majd igazgató " tanítónak nevezték ki. Ekkor került szóba az új iskola építése, amely a híres íonyódi építész, Csényi István tervei és munkája nyomán vált valósággá. Ez az épület már megfelelt a modern tanítás követelményeinek. Új tervek, állandó helytörténeti kiállítás gondolatai foglalkoztatták, amikor közbeszólt a háború. A felszabadulás után arra kapott megbízást, hogy szervezze meg a hetedik és a nyolcadik osztályt. A „bélistás” időszak azonban őt sem kímélte. 1950-ben Kuntelepre helyezték. Először volt távol a családtól. Ez annyira megviselte az idegrendszerét, hogy egy évre rokkantsági nyugdíjba került. 1955-ben a környező községek vándortanftója lett, majd két évvel később a fővárosi nevelőintézetben ismét otthon taníthatott Innen ment nyugdíjba 1958-ben, Ezután egy évtizedig még könyvelőként dolgozott az egyik üdülőnél. Csutorás F. László életútja ezz»! korántsem teljes. A helytörténeti kutatás Fonyódra kerülésétől a mai napig kitölti minden szabad idejét. Az indítékot a véletlen szülte. Megismerkedett dr. Hetényi Alajos dombóvári régész tanárral, akivel együtt végezték az eisó kapavágásokat a mai Fácános várárkánál. Ez keltette föl érdeklődését a helytörténet iránt. Kapcsolatba került a Fonyódon etó világhírű tudóssal, dr. Becsák Györggyel, aki már akkor nagyon sokat tudott a környék múltjáról. Dehogy gondolt még arra, hogy valaha rendszerezi majd gyűjtését. De jó szokása szerint az első naptól kezdve mindent íöljegyzett Végigjárta a családokat, papírra vetette az öregek elbeszéléseit. Lassan — a szabadságharcig visszamenőleg — fény derült a „íonyódi sziget” homályos múltjára. Kutatási eredményeit sok egyetemista használta föl disszertációjának megírásához, de ő is rengeteg segítséget kapott az émberektőL Ha valahol építkezésbe fogtak, és az ásó kidobott egy ismeretlen tárgyat, rohantak hozzá a falubeliek. A kaposvári és a budapesti múzeumokkal állandó kapcsolatban állt. Egyszer egy helybeli asszony kereste fel és el- ■ mondta, hogy az első világháború utolsó éveiben gyakran ült modellt egy neves festőnek, aki nyaranta a tudós Velics Lajos villájában vendégeskedett. Kutatásai nyomán kiderült, hogy Szinyei Mersc Pál volt az „ismeretlen” festő, aki a fonyódi Szabó Ilonkáról több vázlatot is készített későbbi világhíres festményéhez, a Lilaruhás nő-höz. A nyári hónapokban Bélatelepről számos tanítványa volt. Így került kapcsolatba több neves családdal. A muzsika révén Huszka Jenővel is megismerkedett, akinek Mária főhadnagy című darabját elő is adták a műkedvelőkkel. A nagyra becsült Bacsák Györgynél bukkant rá egy ismeretlen, Fonyódról szóló dalocskára, mellyel Kacsóh Pongrác kedveskedett „Bacsák Hannuskának, a legkedvesebb mama legbájosabb lányának”. íme a dal: „Fonyódon, Fonyódon, homokos a part, / A rózsám ladikja errefelé tart. / A szerelem hajtja fehér vitorláját, / Ha idejön megölelem, megcsókolom pici száját.” — Fonyód sok zeneszerző ihlető paradicsoma volt Nem véletlen, hogy Huszka Jenőn kívül itt vásárolt nyaralót többek között Ádám Jenő és Szabó Ferenc is. Rajtuk kívül ismert színészek, festőik, orvosprofesszorok töltötték itt * nyarat. Számos — szegény — fonyódi beteget kezeltek ingyen a híres Ve- rebélyi-klinikán. Mindezekre az ő gyűjtése nyomán derMtt lény. Helytörténeti kutatásai ma már kötetet tesznek ki. Az a fájdalma, hogy a 900 éves fordulóra neun sikerűit nyomtatásban megjelentetni. (Ijedtet, hogy mások használjak majd fel kutatási eredményeit?) — A negyvenes években a háború közbejött« miatt maradt el a kiadás. És most? Nem • szolgait senki elfogadható magyarázattal — mondta kesernyésen. Kedvét azonban nem szegte ez a méltánytalanság. Rengeteg feldolgozatlan anyag ven még a birtokában, ezeket rendszerezi. És bizakodik: talán majd egyszer... — Tanító úr! ön zenei pályára vágyott, végül negyvenegy évig tanított és közben fél évszázadig kutatta Fonyód történetét. Melyik munka állt közelebb a szívéhez? — Nem tudom különválasztani. A családi hagyományok szinte kézenfogva vezettek a pedagógus pályára. Jó, hogy így volt. Sohasem erőltettem, hogy a gyerekeim milyen hivatást válasszanak. És lám, a fiam és a lányom, sőt három unokám is a nyomomba szegődött. ők is pedagógusok. A sors kegye, hogy alkalmam nyílt hódolni a zenének, és meg nagyobb adomány, hogy azzal a dombóvári tanárral összetalálkoztam. Ha e három munkám közül csak egyik is hiányzott volna az életemből, nem lett volna teljes. — Vágya? — Fonyód jubi levma egybeesik az én jubileumommal. Az idén kapom kézhez a vas- diplomát. Szeretném egészséggel megérni ezt a taíaikozast. fi „sziget” tanítója Jutási Köbért
