Somogyi Néplap, 1982. március (38. évfolyam, 51-76. szám)

1982-03-13 / 61. szám

Szirmvy Cadre Tavaszelő A fűzfa kopasz ága megremcg tavaszt álmodnak a*sápadt emberek barkát lobogtatnak, arany ló selymei fényben csillogó kiskacsa-pelyhet r ; kócos szél karikázik az úton a Nap elől nem tudja, merre bújjon f, minden m%iigtalan, moeorog, feszül . feltámad, iramlik — elnehezül L/ :■ j - ! . : £• újjászületni mindig oly csodás világra nyíló lázas lobogas ■s. fnife„ az ág rügye kipattan mintáns'élszárnyal a pillanattal.' könyvekről Metszetek Nemes Nagy Ágnes esszéi ne« költőiek sere műfaji, sem gondolati értelemben. Heves lendülete van írásai­nak, ugyanakkor pontosak, lényegre törők. A Magvető adta ki Metszetek címmel .esszéinek, tanulmányainak legújabb gyűjteményét. A ktatő ismeri mesterségének m mcteii csínját-binját a kép­alkotástól, a vers-mértanig, a Kávák divatjától a ma­gyar jámbusig. Tanulmányai Kassákkal, Füst Milánnal, József Attilával és Rónay Györggyel foglalkoznak. Ä légmegkapóbb fejezetei a kötetnek az 'Életrajzi képek, (számtalan eddig ismeretlen ^zerb Antal- és Halász Gá- bbr-levelet közöl, melyeknek ő; volt a címzettje. Nemes Nagy szellemi csemegéit Irodalmi. szénaboglya címszó álS gyűjtötte egybe, melyek gondolati, nyelvészeti re­meklések. Thomas Stearns EHot, századunk egyik legnagyobb költőjének esszéiből adott ki válogatást a Gondolat Ki­adó Káósz ■ a rendben cím­mel. A Faber and Faber könyvkiadó igazgatója volt, közben ^‘'megalapította és szerkesztette a The Crite­rion .elrnű folyóiratot. Eliat nevéhez korszakos jelentő­ségű tanulmányok fűződnek. Legérdekesebb Shakespeare- ről alkotott, a közfelfogás­tól eltérő véleménye. A tö­kéletes és nem tökéletes kritikus, A kritika határai illetve A kritikus kritkája című' tanulmánya ma már klasszikusnak számítanak. A kötet Egri Péter válo­gatásában és elemző beve­zetőjével jelent meg. N. Jelín —V. Kasajev Szociológiai felmérés E n és Igor a cirkusz­ban láttuk meg őt, s mint mondják, else látásra beleszerettünk. — Te, ez igen, ez egy klassz nő! — Vakarta meg távcsövével a tarkóját Igor. — Hogy kellene megismer­kedni vele? — Menjünk oda hozzá a szünetben — javasoltam. — A, az nagyon nagy pimaszság lenne — háboro­dott fel Igor. — Csak úgy, ukmukfuk, minden indok nélkül odamenni egy isme­retlen nőhöz... Ez egészei) alpári módszer . ., — Már miért lenne alpá­ri? — förmedtem rá. — A cirkuszban nincs helye ki­mértségnek, merev udvari­asságnak. Sőt, ez a hely azért is kitűnő, ha tudni akarod, mert közvetlen, ol­dott hangulatot teremt, fel­oldja a feszéiyezettséget, a gátlásokat. Maradj, ahogy gondolod, én megyek ... — Menjél, csak, rajta! De figyelmeztetlek, ez nagyon illetlen dolog! Amint a légtomászok be­fejezték a számot, s a mű­sorvezető szünetét jelentett, kihúztam a zsebemből a tollat és a . noteszt, s oda­mentem a gyönyörű, isme­retlen nőhöz. — Bocsásson meg, kérem! Miért szereti ön a cirkuszt? Mi a neve, foglalkozása? A lány megdöbbenve for­dul 'felem. — Elárulná, miért érdekli magát? — Tudja... — s k-omoly, elgondolkozó arcot vágtam — szociológus vagyok. Fel­mérést végzünk, többek közt vizsgáljuk a cirkusz nézői­nek összetételét. Érdekel bennünket a nézők átlag- életkora, foglalkozása, címe és más adatai... Három grácia. Rckassy Csaba grafikája Kerék Imre Régi virágének-föredék Vénusz kertében nőtt Virágok Virága Ajakad bársonyán hajnal pirossága Éjfekete szemed Csillagoknak szállása Vigságom gyertyája gyűjtatlan gyulladó Nyakad ive vallad koromtalan tiszta ho Kdén A Ima fa ja ceppnyoroitkel — Hm — mosolyodott el bizalmatlanul a nő. — És miért épp velem kezdi? — Nem egyedül vagyok, egy egész csoport végzi itt a felmérést — vágtam köz­be fölíelkesedve —, s ezt a sort véletlenül rám bízták . . — Ki bízta magára? — A felmérés vezetője. Ott ül ni, látja?. — És ke­zemmel a távolban alig lát­szó Igor felé mutattam. — Hát ha egyszer így van — egyezett bele a nő —, ak­kor végezzék csak a mun­kájukat. De kezdje » sor elején, ne a közepén! — Ügy gondolja? — kér­deztem zavartan. — Igen — felelte határo­zottan —, úgy logikusabb, nem? Ezekután nem maradt más, minthogy a kérdezős- ködést a sor elején, a lép­cső mellett ülő idős férfi­nél kezdjem. Ügy megörült nekem, mint társalgó part­nernek, hogy öt percet el­rabolt tőlem, s alig tudtam megszabadulni tőle. A szomszédjánál kellett folytatnom. — Szociológus vagyok — mutatkoztam be a fagylaltő- ző hölgynek, aki a második széken ült. — Mi tetszett önnek legjobban a műsor­ból? — Hát látja — kezdte el­gondol kon v a —, ha a bo­hóckodást vesszük, mint olyant.., — Érte« — szakította« félbe. — Foglalkozása? — Instruktorként dolgo­zom . .. — Köszönöm szépen — bólintottam, s a következő nézőhöz mentem. A lányig még sokan ültek. El se jutok hozzá a szünet végéig, meditáltam. A cir­kuszművészetről — ki tud­ja, miért — mindenki' hosz- szan, részletesen nyilatko­zott Ki kellett valamit ta­lálnom. A hölgy mellett ülő vézna férfitől egyszerűen csak azt kérdeztem meg, hány óra. A szomszédját még rövidebben elintéztem, megkértem, húzza beljebb a lábát, hogy el férjék. így már gyorsabba« ment. Közben két üres hely tá­tongott; a következő néző­től azt kérdeztem meg, hol van a büfé. Már szinte a lány mellett voltam, amikor a szemem sarkából Igorra pillantot­tam, aki észrevehető irigy­séggel figyelte tevékenysé­gemet. Nem azért, de neki ez soha nem jutott volna eszébe ... A két' utolsó nézőtől meg­kérdeztem, mikor lesz vé­ge az előadásnak, s hogy jutok innen a Kolhoz tér­re. Néhány üres szék «tán végre a lány mellett áll­tam. — Hát ideértem, s most már kérném az ön adatait, — Rendben van — moso­lyodott él akkor hát kér­dezzen. Már nyitottan* a számat, de abban a pillanatban, tel­jesen érthetetlen módon ott termett Igor. Meghajolt a lány előtt, s felelősséget, • méltóságot sugárzó profesz- szori kifejezéssel fordult felém: — Sztyepánov mindenkit megkérdezett ebben a sor­ban? — Igen — felettem zavar­* tan -*>, majdnem tninden- , kit... Már csak á hölgy ' adatai hiányoznak. * — Hagyja csak — utasí­tott vezetői tekintélyét hang­súlyozva. — Folytassa a kér­dezést a második sornál! A hölggyel majd én foglalko­; zom. •' ' " C sak ámultam-bámul- tam rá, és semmit nem tudtam kinyögni. A meglepetéstől és dühtől nem jött hang a torkomba. — Na, gyerünk — sürge­tett Igor, akiből, csodák cso­dája, minden félénkség el­szállt. — Gyorsabban, mind­járt vége a szünetnek. Nagyot nyeltem, s magam­ban elátkozva az ilyen fé­lénk, bátortalan és pofátlan al akokat, elindultam, hogy folytassa« a szociológiai fölmérést Sajnos, előbbi feltevésem beigazolódott. *A cirkusz a legkimértebb, leggátlásosabb embereket is feloldja, feszé- Ivezetlenné, közvetlenné te­szi. (Fordította: Gryörke Zoltán) Nénikék a múzeumban Fejkendős öreg néni kék csoportja a főtéren, patinás műemlék házak gyűrűjében. Ballagnak a múzeumépület felé. Csöndesek, szótlanok. Megnyomta őket égj' kicsit a város nyüzsgése, zaja; ide­genek nekik az ódon épüle­tek. De csak egy ideig. Ami­kor kijönnek a világhírű kerámiák múzeumából, tele­vannak élménnyel, egymás szájából kapják el a szót Láttak és felszívtak maguk­ba valamit a körülöttük le­vő világ értékeiből, szépsé­géből. Valamit, amiről ed­dig jó esetben csak halvány sejtésük lehetett. Ugyanez a jelenség észlel­hető a keszthelyi Festetich- kastélyban, a siklósi várban, a gyöngyösi Mátra Múze­umban vagy a Duna-kanyar lebilincselő panorámája lát­tán. Vagy szerte az ország­ban bárhol, ahová az utazási irodák két-háromnapos programjában ablak nyílik egy eddig nem láthatott vi­lágra — a falu vagy a me­gye határain kívül. Vannak a csoportokban középkorúak is, de elsősorban az időseb­bekre, a nyugdíjas tsz-tagok- ra figyeltem fel. Akiket — egyre több helyen — ma már évente legalább egyszer a szövetkezet vezetősége or­szágjáró kiránduláson lát vendégül, a kulturális alap terhére. S van ennek a je­lenségnek több nagyon fon­tos tanulsága is. Az egyik engem a kultu­rális forradalom kezdeteire emlékeztet, amikor „fölszá­moltuk a művelődés korábbi monopóliumát". Azaz törté­nelmi adósságot törlesztet­tünk, amikor például a ta­nulás összes zsilipjét meg­nyitottuk azok számára, akik osztályhelyzetük révén — ritka kivétellel — meg sera kísérelhették birtokba venni a tudást. Hasonló történik manapság is a fa­lusi öregekkel. Ez a korosztály a háború előtt és alatt volt fiatal. Korán meggyötörte őket a nincs. A doni tragédia. A hadifogság. A földosztás örö­mében a „megnaramfcai, de mivei?" nyomasztó gondja; az ötvenes évek embertípró agrárpolitikája; a tsz-szerve- zés nagy lelki válsága, s az első tíz—tizenöt év, amikór ók szilárdították meg tétova lépések, kudarcok, hibák kö­zepette — és jobbára a nagyüzemi út felkészültsége, szellemi kapacitása nélkül — a mezőgazdaság szocia­lista üzemeit. S amikor kez­dett egyenesbe jönni az ügy, amikor megjelentek a hatal­mas gépek, a termelés kva­lifikált módszerei és szak­embergárdái; amikor a fizi­kai munka is könnyebb és kevesebb lett — ők akkor léptek vagy dőltek ki a sor­ból, elérve a nyugdíjkorha­tárt. Most csöndben, sokan kiál­tó magányban, olykor talán egy kis (jogos) irigységgel szemlélik a mai termésho­zamokat; a fiatalok gyors gyarapodását, a fóliákat, a virágzó háztáji gazdaságokat Aki bírja rrtée erővel, dol­Ligyija Plotnyikova A levél Kultya picén mérnök át­adott Nyinocskának, a gép- írónőnek egy fogalmazványt, hogy írja le. Nyinocska legépelte. Égy levél volt. Két perc múlva Kultyap- kin ismét megjelent, s ar­ra kérte Nyinocskát, hogy egy-két kisebb javítás mi­att legyen szives legépelni az egészet. Nyinocska legépelte. öt perc telt el, és Kul- tyapkin közölte, hogy sajnos, elfelejtett utalni a levélhez tartozó mellékletekre, de már pótolta a hiányosságot. Nyinocska fogta és legé­pelte az egészet, a mellék­letekre való utalással egye­temben. Kultyapkin öt perc eltel­tével azt mondta, hogy a vállalat neve, ahová a le­vél megy, időközben meg- müamtt. Nyinocska tehát új cím­zéssel fejelte meg a levelet, s természetesen leírta a tel­jes szöveget is. Most is csak öt perc tett el, Kultyapkin közölte, hogy a címzettet egész máskép­pen hívják. Ekkor Nyinocska a cím­zett helyes megnevezésével legépelte az egész levelet Kultyapkin javítása alapján. Öt perc csupán, s Kul­tyapkin megint bejött a le­író szobába. Azt mondta, ál kell írni ezt a levelet, ugyanis a főnök már három napja szabadságon van, a helyettese fogja aláírni, tehát akkor az ő nevét kell a le­vél alá gépelni. Nyinocska új papírt fűzött a gépbe, s megcsinálta, amit kért Kultyapykin. Odaírta a helyettes nevét. Kultyapkin most két perc múlva jött vissza, s mutat­ta, hogy s helyettes egyné­hány a-pröárb vdNoetatást ejtett a szövegen. Újra kellett Írni. Nyinocska — a jeiöH ja­vításokat figyelembe véve — leírta a levelet. Újabb öt perc tett et. Kultyapkin odalépett Nyi- nocskához, és rimánkodó te­kintettel kezdte diktálni. Elküldjük önnek a Ho­gyan gazdálkodjunk « le­vélpapírral? című módszer­tani útmutatónkat. A mel­lékletek száma . .. Kiváló tisztelettel, dátum stb. Alá­írás XY osztályvezető-he­lyettes. A levéllel bement a fő­nőkhöz. Ezalatt Nyinocska összeszámolta az elrontott leveleket és másolatokat. A visszaérkezett levélre ráírta, hogy a melléklet 24 darab. Utana borítékba tette, és elküldte a címzett nevére az egészet. (Fordította: Hímezek Jómét) gozgat benne. S lasswn Wn- mészetesssé válik előttünk is, ami nem is olyan, „ter­mészetes”. Az, hogy a fiata­labb generációk alig-alig ve­szik észre: mindezt ők, as öregek alapozták meg. Életükéi, két kezükkel, megrokkant egészségükkel. Jobb érzésű tsz-vezetők- nek újabban eszébe j**t mindez, s nemesak évente egyszer, a karácsony előtti „öregek napja” megszokott frázisai jegyében. Hanem azzal, hogy elviszik nyugdí­jasaikat kirándulni. Országot . látni. Gondos, kimunkált program szerint, ismeretlen tájakra; történelmi Tárro­mokhoz, múzeumokba, kép­tárakba. Állatkertbe. Szín­házba. Szép és kultúráit ét­termekbe. Termálfürdőkbe. Szegedre, Gyulára, Pécsre, Kőszegre, Sopronba, Horto- bágyra es Pusztaszerre. Ro­mokat néznek, emlékműve­ket es szobrokat; festménye­ket és templomokat. Viss*- eres lábukkal végigsétálják a szegedi Dóra tér panteonját;, isszák magukba a szót a go- titra eredeti es új formáiról; Ozorai Pipóról és Kodályról, s tekintetükben ott a döb­bent felismerés: alyaisten, mi erról eddig nem is hal­lottunk !.... De tudok egy kis baranyai község 40—50 asszonyáról (egy díszítőmű­vészeti szakkör közösségét alkotják már jó másfél év­tizedei, akik minden évben körbe járnak, megismernek egy-egy népművészetéül híres tájegységet. Seen mindazt, aminek a ratmtfat a párnákba, térítőkbe, ha­tókba mar bele hímezték. A városi ember megannte ta, közönyösen reagál a lát­ványra: tsz-tagok a aurai rmokban. Hogy magában mát gondol egy részük, ac más kérdés. Mert egy-agy elej­tett utalás, rosszízű kabaeé- gag ma is akad a „nyaram nyaraló” teamnetőszóvefár zetiekre. Elárulván ér ér- jesztvén sok-sok váraim em­ber elképesztő tájékozati*»- sagát arról, ami a városon (fővároson) kívül vem. Item vicc: sok» nem tódnak arról, hogy a „nagy nyári munkát”, az aratást na már negv-öt szakember és né­hány kisegítő eévegzj pár bét alatt, s hogy a „xaantkák dandárja’ már régóta atta­in dott az őszi hónapokra. ]>a nem is fontos. A lépyepea az, hogy ma már aSwhe akad idegenfar galant nssac- zetességű hely az m iióybmi amit rendszeresen M na keresnének mezőgaactanágl termelőüzemekből nwvmtl ki randi liocsoportok. Meg nyugdíjasok, öregek. Éa es nagyon jó jelenség. Ösztönös mozgatom* látszik, hisse« senki nem adott ki rá „jeilraót”, megás a műveltség befogadásának wj formáit észlelhetjük, amikor a fain társadalmá­nak számottevő rétegei a múzeumok és műemlékek ér­tékeivel ismerkednek. S hálistennek, telik — nagy telhetne — is rá a taz-ek zsebéből. Ellentétből azzal a szemlélettel, amit nyolc—tát éve még állandó» ostoron tunk, amikor egy-egy kirán­dulás jogcíme alatt egy kö­zeli hely borkóstolójába* vagy esetleg badacsonyi ki­ránduláson „egy siukkra” fenekére vertek a tsz ke­véske kulturális alapjának. És nyilvánvaló, hogy ma­napság az emberi jóérzés, a* öregek iránti adósságtörlesz­tés, a fölébredő lelkiismeret is táplálja ezt a spontán mozgalmat. Wall inger finde« Keresztár/ Dezs6 Egy keserű jóbarátnak Ha az élet megkeserít, mert bantunak emöertarsmd, ha zűrzavar nyomaszt, adjon humorod ragaszt*. Nézz túl köznapi körödön, s elönt valami halk öröm: sérelmeden túljutottál, több lettél egymagádnál, mosolygásodban számtalan társad, híved derűje van: gyümölcsfa, bőven termo marnájA Veled az erdői

Next

/
Thumbnails
Contents