Somogyi Néplap, 1982. március (38. évfolyam, 51-76. szám)

1982-03-11 / 59. szám

Elmaradt haszon Egy lépés előre Korszerűbb bútorok is készülnek A z ulti játékszabályai­ban, akárcsak a bridzsében, szuny- ii vad egy magatartásforma, ami a leginkább megfog en­gem. Az. hogy a játék célja nem csupán a nyerés, ha­nem az, hogy bármilyen le­osztásból a lehetó legjobb eredményt hozzuk ki. Egy ultipariiban előfordulhat, hogy valakinek 2 forintos nyerési lehetősége van, de aztán túlságosan is fél a kockázattól, vagy éppen fi­gyelmetlen, s végül csakeg.v forintot nyer lapjaival. Nyert, ám az ultisok, kibicek mégis kórusban szidják ilyen nye­rés után: uram, maga egy balek, ebből a lapból sokkal többet lehetett volna kihoz­ni! A nyereséget a kórus veszteséggé degradálja. Hol­ott nem az, Vagy mégis? Eg.v tanácskozáson hallot­tam nemrégiben, hogy egyik vállalatunk remek üzletet kötött: késztermékeit egy nyugati cég vásárolta meg, sokmilliós haszonnal kecseg­tetve. Nagyszerű akció volt, rázták egymás kezét külke­reskedők és termelési, mű­szaki vezetők, annál is in­kább, mert fél évvel a szer­ződéskötés előtt a vállalat majdnem leült. Aztán megkezdték a ter­mékek szállítását. Ai első sorozattal nem volt baj, ha­nem a második után már érkeztek a reklamációk: hi­bás csomagolás, gyenge szál- litóanyagok, s egyéb apró, de végül is minőségrontó ki­fogások szerepeltek a listán. Végül a tervezett árbevétel tíz százalékkal csökkent; jó­kora összegtől esett el a vál­lalat. Ez pedig legalább a lehetőségekhez képest — veszteség. A tíz százalékkal csökkentett árbevétel végül is nyereség volt, főként, ha a fel évvel korábbi helyze­tet vesszük alapul. Mondani se kell, a vállalat tényleges bevételt rögzítette, s remek üzletről számolt b* a sajtó­nak. Nine* nap, hogy ne érte­sülnénk valamilyen jó hír­ről. Az egyik vállalat száz­milliós üzletet kötött, a má­sik sok hasonló értékű meg­takarító technológiát vezetett *06, másutt a milliós anyag­takarékosság a hír magva. Ha ezeket a haszonözönöket összeadná valaki, talán a nemzeti jövedelemnél is na­gyobb összeget kapna vég­eredményül! Az elmaradt ha­szonról, a megköthető, de meg nem kötött üzletekről, a bevezethető:, de be nem vezetett technológiákról, újí­tásokról, az így kidolgozott A bolyi kombinátból a Szovjetunióba Mindem eddiginél több .szója vetőmagot szállít * bolyi kombinát a Szovjet­unióba. A konténerekbe töl­tött vetőmagot irányvona­tokkal juttatják el a rendel­tetési helyére: március végé­ig összesen 3400 tonna fém­zárolt szó ja ve tőmagot szál­lítanak a szovjet kolhozokba és szovhozokba. A szovjet mezőgazdaság hagyományos vásárlója a nagy termöképességű bolyi vetőmagnak. Korábban azonban csak búza és kuko­rica szerepelt az exportté­telek között, 1979-ben azu­tán a szójabab is felkerült a votőmaglistára, és azóta minden évben növekszik a szovjet megrendelésre szál­lított szójamag mennyisége. A nagy fehérjetartalmú növény magját a Szovjet­unió déli fekvésű, meleg ég­hajlatú, napfényben gazdag tájain vetik el takarmány céljára. A KGST-onszágok között 1981-be.n megállapodás szü­letett arra, hogy Magyaror­szágon kísérletezik ki és szaporítják el a legjobb szó- jafajtákat, s innen látják el vetőmaggal a szocialista partnerokat. A bolyi kombi- iát vetőmagüzeme, az or­szág legnagyobb vetőmag- feldolgozója, ma már annyi vetőmagot állít elő szójából, hogy teljesen megszűnt az import, sőt . számottevő mennyiségben szállíthat be­lőle külföldre. milliókról azonban nem szü­letnek kimutatások. Az ered­mény propaganda. amellyel vállali'aink, szövetkezeteink a jó hírüket igyekeznek meg­alapozni, eltörpíti az elma­radt haszon jelentőségét. Fiatal közgazdászjelöltek már képzésük első felében megtanulják, mi az a „G"- rmitató. Ezzel mérik a nép- gazdasági munka hatékony­ságát az elméleti szakembe­rek. Az eredményt hasonul­ják össze a ráfordításokkal. Pofon egyszerű számításnak látszik: a tört számlálójába kerül az eredmény, a neve­lőjébe pedig a ráfordítás. Csakhogy a valóság bonyo­lultabb. így a képlet is az: a nyereséget nemcsak a tényleges ráfordításhoz ha­sonlítják, hanem ahhoz az elmaradt haszonhoz is, amely azért maradt el. mert az erőforrásokat nem ott hasz­nálták fel, ahol azt a legcél­szerűbb lett volna. Mást gyártottak, mint ami na­gyobb hasznot hajtott volna. Az elmaradt hasznot nem lehet mérni a gyakorlatban — mondhatná erre valaki, s igaza van. És ki tehet szem­rehányást a meg nem kötött üzletekért, a középszerű munkáért? A minisztérium vagy eg.v tervszámonkérés semmiképpen. A vállalatnál senki sem tudja jobban, hogy mit lehetne tenni vállalaton belül; kívülről csak Sejteni lehet. A szemlélet sem uta­sítások nyomán változik meg. Egyedül a belső kényszer vezethet el az önvizsgálat­hoz, amikor nemcsak azt nézzük, mit tettünk, hanem azt is, hogy mit tehettünk volna! Az ultis kényszer­Egyre többe* fordulnak kérésükkel, panaszukkal a somogyi képviselőkhöz. A választópolgárok többsége tudja, hol lehet őket megke­resni, a italában nem vár arra, hogy elmenjenek a községükbe a fogadórára; fölkeresi őket a munkahe­lyükön, a lakásukon. Kz egyébként nem baj, hiszen akinek valóban van valami­lyen ügye, miért várjon egy­két évet addig, amíg eljut oda a képviselője. Sok szó esett arról a me­gyei képviselőcsoport leg­utóbbi ülésén is, hogy más­fél év alatt több mint ezer üggyel foglalkoztak. Ennek hetven százaléka közösségi, mindössze harminc százalék a magánjellegű. Az ivóvíz­zel, út-, járdaépítéssel, fel­újítással kapcsolatos kérések állnak a sor elején. Utánuk következik az egészségügyi gondok tömege. Még ma is sokan fordulnak azért a képviselőkhöz, hogy seuit- senek a közlekedés javítá­sában. Jobbára á menet­rend, a zsúfoltság vált ki elégedetlenséget az emberek­ben. A magánjellegű ügyek kö­zött első helyen a lakásügyi panaszok állnak. Nem egy lezárt bírósági, hatósági ügyben szintén a képvise­lőkhöz fordulnak. Ez bizony sok g ndot okoz, elsősorban helyzetben van Ha vállalta a játékot, akkor más vá­lasztása nincs, mint hogy győzelemre tör, nyerni akar. Lapjaival a legnagyobb nye­reséget igyekszik elérni, ez az ulti lényege. így épül fel szabályrendszere, s ennek tudatában ülnek asztalhoz a partnerek. Kell-e érzékeltet­ni, hogy mi a közös az ulti és a piac törvényében? A hazai váilalattörténel- ben még nemigen akadt ar­ra példa, hogy egy vállalat igazán nagyot bukjon. Ná­lunk a bukás folyamata a következő: néhány vezetőt leváltanak, a vállalatot sza­nálják, újrahitelezik az in­duláshoz szükséges tőkét, (nemegyszer még ,akkor is, ha fenntartásához nem fű­ződik komoly népgazdasági érdek). A mai gazdasági helyzet, s mostanában a kis­vállalkozások szele azonban már sejteti, hogy olyan idő­szak kezdődik, amelyben le­het nyerni, de bukni is. Ha a vállalat irányítóinak eg­zisztenciális jövője attól függ, hogy miként dolgoz­nak, miként préselik ki mun­kahelyük adta lehetőségeik­ből a legnagyobb hasznot — és csakis ez az elv érvénye­sül — akkor szükségképpen mozgásba lendülnek a belső hajtóerők. A lecke változat­lan: eldönteni, hogy a lap­leosztásban melyik az a li­cit, ami még nyerő az asz­talon, aztán megjátszani a tétet, ■ A z asztal túlsó oldalán komoly kártyások ül­nek, s a kibicektől egyre kevesebbet várhatunk; nem az ő zsebük bánja az elmaradt hasznot. M. G. »aért. mert rossz beidegnö- dések vannak az emberek­ben. Tegyük hozzá: egyik- másik közügybe* is várnak „csodákat”. A képviselők sok példát felhoztak arra, hogy nagyon nehéz megértetni bi­zonyos panaszosokkal: a képviselő nem intézkedhet olyan ügyben, amely nem jogos, netán törvénytelen. Ekkor került szóba a ki­járás, azaz valaminek után­járással való elintézése, ki­eszközlése. Előfordul, hogy bizalmasam azt is mondják; valaki kitaposott, ki talpalt valakinek valamit. A szó hangulata is tükrözi a régi, lejárt módszert. Móricz Zsigmond, aki hosszú éve­kig küldte riportjait a par­lamentből, egyik írásába« fölemlíti: „A képviselőnek nem a Házban van ma dol­ga, hanem a kijárásoknál. El nem tudod képzelni, hogy mennyit kell lótnia-futnia.” Ezt akkor tulajdonképpen el is várták. A mi közéletünkbe* is volt egy időszak — össze­függött ez a beruházások központi elosztásával —, hogy a helyi szervek ugyan­csak reméltek ilyen kijárás* annak érdekében: először náluk épüljön iskola, műve­lődési otthon, törpe vízmű es egyéb. Természetesen a mai körülmények között, A Kanizsa Bútorgyár ka­posvári gyárában az idén egy sor újdonsággal ismer­kedtek az emberek. Tavaly még csak egyfajta garnitú­rát készítettek — a sokadik szezonra is programba veit Kanizsa IV. nevezetűt. Az idén pedig háromféle bútor szerepel a tervekben. Össze­sen 150 , millió forint értékű gyártmány hagyja el 1982 végéig a gyárkaput. A Ka­nizsából a tavalyi hatezer darab helyett csak négyezer szobaberendezést készíte­nek. Új termékük a Korsó­nak „keresztelt” lakószoba, amely valamivel igényesebb megjelenésű, mint a Kani­zsa, ám az is hagyományos formákat kedvelő vásárlók körében számíthat esak si­kerre: kétezret kívánnakbe- lc'iie értékesíteni. A harma­dik garnitúra a Daliam há­lószoba, amely már koráb­ban is szerepelt a gyár kí­nálatában, de Kaposváron még sohasem gyártották. Ez a korszerű és ízléses együt­tes több és jobb munkát kö­vetel a gyáriaktól, mint ré­gebbi testvérei. Nyolcszázat készítenek az idén belőle. A régebbi monoto« mun­kát tehát megszünteti * többféle termék. Mindegyik bútorból minden hónapban gyártanak jó párat,“ a piac követeli ezt; folyamatos szállítást várnak mindhá­rom kaposvári termékből a bútorkereskedők. Ezt a kö­vetelményt pedig csak jobb amflsor a fe.ftesrtéeeket el­sősorban helyben döntik el, mindenképpen anakronisz­tikus ilyen utánjárást elvár­ni. A képviselők példái azt mutatják, hogy van még mit tenni azért: minél előbb el­tűn jön a közéletünkből es az igény. Egyikük ama pa­naszkodott, hogy hetente ér­keznek hozzá az üzenetek az egyik községből, mikor lesz már meg az az egymil­lió formt, amelyet az egyik beruházásukhoz szeretné­nek. Előfordul, hogy külön­féle ajánlásokkal ki szerel­nék járni: kapjon enyhébb büntetést egy embert halálra gázoló személygépkocsi­tulajdonos. Ez már az igaz­ságérzetet is bántja. A ké­rés olyan, amellyel nem len­ne szabad senkihez sem for­dulni. A közélet torz hajtása az a vágy, hogy képviselőkkel, a tanácstagokkal, másokkal ezt-azt kijárassanak. Az őszinte felvilágosításra, meg­győzésre is szükség van ah­hoz, hogy megváltozzék az emberek szemlélete. A kép­viselőcsoport legutóbbi egy­séges állásfoglalása minden­képpen. azt mutatja: „hon­atyáink'" tenni akarnak va­lamit ennek erdekeben. Lajos Géza szervezéssel, összehangol­tabb munkával lehet teljesí­teni. Régebben, amikai’ egész évben egyforma bú­tort csináltak, nem okozott különösebb bajt, ha a sok­féle alkotóelem " gyártása során kisebb-nagyobb lema­radást vagy előreszaludást * tapasztaltak. Az volt a lé­nyeges, hogy a végeredmény stimmeljen. Most csak rend­kívül pontos ütemezéssel dolgozhatnak, mert minden alkotórésznek akkor kell kéznél lennie, amikor a kész bútort szállításra össze­állítják. * A gyárban azt is elmond­ták, hogy ez a nagyobb le Örülök Teleki Sándor, a tabi nagyközségi pártbizottság titkára könnyű helyzetben volt, amikor arra kértem: ismertessen meg egy jól dol­gozó propagandistával. Pil­lanatok alatt öt-hat neyet is említett. Végül egy harminc- három éves fiatalemberre esett a választás. Elég korán, alig 15 éve­se* kapcsolódtam a mozgal­mi munkába — mondta Kecskés Gábor, a tabi áfész személyzeti vezetője.. — Kezdetben KISZ-tagként dolgoztam, majd 1970-ben a szövetkezethez kerülve meg­választottak a KlSZ-alap- szervezet szervező titkárává. Később a vezetőségben agi­táció* és propagandista fel­adatokat oldottam meg. Sze­rettem az értelmes vitákat, azt higzem, hatni is tudtam társaimra. Munkahelye­men mozgalmas KISZ-élet alakún ki. ezért a KISZ KB Dicsérő Oklevelét is meg­kaptuk. Szervező, irányító és agi- tációs munkájára hamar föl­figyelt az áfész pártvezető­sége és a nagyközségi KISZ- bizottság. 1973-ban fölvették a pártba, s ettől kezdve már pártmegbízatásként foglal­kozott a fiatalok nevelésé­vel. Közben beválasztották a nagyközségi KISZ bizott­ságba, érmék 197.1-ig voK a tagja. Még ebbe* az évben megkezdte tanulmányait a marxizmus—lautuzmus es­ti egyetem hároméves álta­lános tagozatán, majd a ma­gyar munkásmozgalom tör­ténete szakosítóra is betrat“ kozott. Néhány hónap múl­va államvizsgázik. Kecskés Gábor 19T9tő! pártcsoportbizalmiként dol­gozott az áfész központi igazgatóságán, 1981-ben pedig — az átszervezést követőé* — az ideológiai csoport ve­zetésével bízta meg az alapszervezet A múlt évben megválasztották a Somogy megyei Mészöv ifjúsági bi­zottsága elnökének, de a ta­bi nagyközségi tanács mel­lett működő lakáselosztó ot- zottságinak és a tanács sza­bálysértési bizottságának is tagja. Választott funkcióin túl propagandistaként is te­her egyelőre eke* gondokat, ám mégis őrülnek az újdon­ságoknak, mert vegre kor­szerűbb, szebb termékeket is kiboc,sáthatnak. Az igé­nyesebb bútor gyártása pe­dig több örömet jelent, mint a némiképp elavult örökös ismcile.se — ha ez könnyebb is volt. valamelyest. Több éves „nyugalom” ulan lépett egyet a kapos­vári gyáregység is. Remél­hetőleg nem kell megint so­kat várni az újabb lépések­re. A piac 1983-ban valószí­nűleg még többet követel majd. lehűt föl kell készül­ni a következő „sakkhúzá- sokra”. vékenykedett. A pártalap- szervezet által indított poli­tikai vitakörnek evek óta- vezetője, tavaly pedig föl­kérték a szakszervezél pro­pagandistájának is, — Mi szerez számára örö­met, sikerélményt a propa­gandista munkában? — Minden ember számá­ra kellemes érzés, ha az is­kolában tanultakat az elit­ben, ,a gyakorlati munka so­rán alkalmazhatja, haszno­síthatja. Itt vagyok én is, Nagyon fontosnak tartom a propagandista rendszeres felkészülését az előadásokra, vitákra, tanácsi ismeretek bővítését, mert csak így le­het a közösség elé bátran kiállni. Érdeklődést kell kel­teni a téma iránt, mert kü­lönben nincs vita, s akkor mit sem ér az egész. Kíván­csi vagyok a résztvevők vé­leményére, állásfoglalásá­ra. Sikerélmény számomra, ha egy-egy foglalkozás vé­gére hasznos, értelmes vita alakul ki. Jó hallgatni az érveket, a cáfolatokat, mert belőlük megállapíthatom: az embereket érdeklik az események; hasznosítják a tanultakat Természetesen váratlan, esetenként kellemetlen kér­dések is fölmerülhetnek. Ezekre sem lehet mellőzni a választ. Ha véletlenül még­sem tudok valamit, legköze­lebb — utánanézve a szak- irodalomban — visszatérek TÓ. — Milyen tulajdonságokat tart fontosnak az eredmé­nyes propagandamunká­hoz? — Elsőként említem a közvetlen, jó kapcsolatra törekvést, a bizalom megte­remtését Nélkülözhetet­len az elméleti megalapo­zottság, az általános politi­kai tájékozottság. Nem ke­vésbé fontos a nagyfokú al- kalmazkodókészség a témá­hoz éppenrúgy, mmt a hall­gatók érdeklődéséhez. Intel József A Gyógyszerkutató Intézetben alapkutatásként a Magyar Tudományos Akadémia, a Szegedi Biológiai Központ, vala­mint génsebészek támogatásával áj antibiotikum-törzsek kifejlesztésén dolgoznak. Munkájuk kiterjed még gombael- ienes gyógyszerek, szít- és érrendszeri betegségek, véralva- dásgátló gyógyszerek, készítmények kifejlesztésére Csak jogos esetben segítenek Lejárt lemez a „kijárás” az értelmes vitának Egy propagandista tapasztalatai

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents