Somogyi Néplap, 1982. március (38. évfolyam, 51-76. szám)

1982-03-10 / 58. szám

\

4

Ű

z ország lakosságát

„ezerféle szempont szerint lehet osztályozni; ne hasson tehát önkényesnek, ha én most két táborba sorolom magunkat. Az ■ egyikbe, az idősebbekébe, azok tartozunk, akik átéltük az úgynevezett Horthy- korszakot, a háborús éveket is beleértve. (Mellesleg az jut eszembe erről a Horthy- korszak elnevezésről, vajon nem beesültünk-e túl egy minden vonatkozásban középszerű politikust, amikor súlyos negyedszázadot kereszteltünk el róla?) A másik táborba, a fiatalabbaké- ba. azok tartóznak, akik ezt a korszakot nem élték át) A kérdéssel foglalkozó friss keletű újságcikkek szerint ezt a két tábort a korszakhoz — és különösen a háborús évekhez — való viszonya szempontjából sokáig rokon magatartás jellemezte: az idősebbek nemigen beszéltek róla, mert érezték e viszony kínos tisztázatlanságát. a fiatalok pedig nemigen kérdeztek róla, mert nem is nagyon tudták, hogy kér- deznivalójuk volna. Magyarán : nagyokat hallgattunk. Illetve megelégedtünk néhány — tulajdonképpen igaz, de leegyszerűsített — ítélettel egy országtévesztő 'politikai vezetésről, amely igazságtalan és reménytelen háborúba sodorta az országot.

A hallgatásnak azonban vége. Többet beszélünk néhány év óta, mint azelőtt harminc év alatt. A csöndet. Nemeskürty István Rekviem egy hadseregért című könyve törte meg; a könyv perújrafelvételt jelentett be a Z. Magyar Hadsereg Don- kanyari katasztrófájának megítélésében. Folytatták a perújrafelvételt a televízió Századunk című sorozatának kritikusan tárgyszerű adásai, amelyekben nagy szerepet kaptak az egykorú szemtanúk és cselekvő résztvevők.

t

Még csak az elejen tartunk, de a kép, máris árnyaltabb, anélkül, hogy kri- / tikai éleit elveszítette volna. De éppen itt, e kritikai él körül, akad egy erkölcsi — vagy ha úgy tetszik: pedagógiai — bökkenő. Hiszen ha az ország háborús szereplése kritikai élességgel kerül terítékre egy tágas eszmecserében, akkor a végső kép, bármily árnyaltan, méBŰNTUDAT

"giscsak negatív lesz. Kell-e ez nekünk? Jó-e az, ha egy lappangva amúgy is létező történelmi bűntudatot hevennyé élesztünk? Mai dolgaink sokaságát végezheti-e jól tíz és fél millió bűntudatos ember? Ezeket a kérdéseket egy levélíró szögez- , te nekem, amikor az Élet és Irodalomban ismét szóba került: vajon háborús bűnös volt-e Szombathelyi Ferenc, a második világháborús magyar honvédség Vezérkari főnöke. Nem tudtam válaszolni neki, mert címét lefele,;'.ette a borítékról. A választ itt és most kísérlem meg. Azzal kezdve, hogy kérdéseiben súlyos féligazság rejlik. Súlyos, mert ha egy közösségnek bűntudata van, az bizony tehertétel a lelkén, a gondolkodásán, a cselekvésein. ■ És féligazság, * mert lélektisztító, gondölkodás- mozdító, cselekvést segítő bűntudat is van.

De én hajlok arra, hogy egy kis bűntudat-feléledéstől se féltsem magunkat. És arra is hajlok, hogy ne intézzük ’ el a kérdést azzal az egyszerű formulával, amely szerint a mindenkori történelemért a mindenkori politikai vezetők felelősek, a vezetettek tömege mindig ártatlan. Azért hajlok erre, mert a tömegek teljes fölmentésében a tömegek teljes lebecsülése rejlik. Azoké, akik a történelmet csinálják. Még akkor is, ha a közvetlen döntésekből kizáratnak, pillanatnyi vagy várható magatartásukat a legöpkénye- sebb .politikai vezetés sem hagyhatja figyelmen kívül. Az ő lázongó vagy passzív vagy manipuláltan lelkes közreműködésük nélkül

nincs működő nemzetgazdaság, nincs nemzeti hivatkozási alap — ha mégoly hazug is —, és nincs hadra fogható hadsereg. Fölmentésünket kérni minden történelmi felelősség alól, azzal a hivatkozással, hogy: ha tettünk is valamit, parancsra tettük, önmagunk lebecsülése volna. A közös felelősség, ha mégoly kicsi is az egyének között szétosztva, közösen vállalandó.

De menjünk közelebb a

tíz és fél míTTló bűntudatos ember ■ rémképéhez. Valóban oly nagy veszedelem ez? Azt mondom, hogy nem. Legalább két okiból.

Először is azért nem, mert a lakosság több mint fele a fiatalabb nemzedékhez tartozik. Bennük nyoma sem lehet a történelmi bűntudatnak, hiszen ehhez nemcsak saját részvételi élmény kell, hanem történelmi tudat is.

A történelmi tudathoz pedig mindenekelőtt történelmi ismeret. Nagyon jó tehát, ha kíváncsiak, ha kritikai képet kapnak az idősebb em- zedék viselt dolgairól, még ha ez a kép negatív, akkor is. Hogy ez bűntudatot olt beléjük? Csak annyit, amennyinek ösztökélésére vállalni fogják a történelmi folytonosságot. Vállalni úgy. hogy tagadják belőle azt, ami megtagadandó.

Másodszor nem olyan nagy veszedelem a bűntudat feléledése, mert a bűntudatban .— ha felismertük, hogy az oka valódi — cselekvő erő rejlik.* Abban a tanulmányT ban, amely az Alföld című folyóiratban . Hankiss Elemér tollából jelent meg tavaly, példák olvashatók a hitleri SS nevelési elveiről: „mindent elkövettek annak érdekében — írja a szerző —, hogy az emberi élet és személyiség autonómiáját védő bűntudat-mechanizmusokat kikapcsolják,, kiiktassák az emberekből” — és a gyilkosság váljék erénnyé. Nem csoda, hogy Hankiss Elemér — noha tanulmányát a hamis bűntudat káros voltának bizonyítása kedvéért írta — fontos pozitív szerepet tulajdonít a bűntudatnak az emberek és társadalmak életében. „Fékezi, fékezheti az individuum önzését, ösztöneit, védi, védheti vele szemben mások jogait és érdekeit, segít, segíthet a közösségen belül egyensúlyban tartani az adok-kapok i érzékeny mérlegét” — írja.

H

ogy miért vagyok én is ilyen feltűnően bűntudat-párti ? Csak azért, mert azt szeretném, ha a szó evilági értelmében végre történelmi feloldozást nem kaphatnánk — adhatnánk önmagunknak. Bűntudat nélkül pedig feloldozás sincs.

Faragó Vilmos

Nem minden hagyomány visz előre

Közművelődés házon kívül

Bujber László Nagybajomban művelódésiotthon- igazgató és munkatárs, népművelő, színpadvezető, községi KISZ-titkar, propagandista, plakátfestő- és ragasztó egy személyben. Elsőként a sikeres amatőr csoportokról beszél. Közismert az Aranypatak táncegyüttes, a színjátszók most próbálják A kis herceget. Jól dolgozik a felnőtt- és gyermek- sakkszakkör, a bábcsoport, a gyermekjáték-szakkör, a hon- isAnereti kör. - Az ifjúsági klub? Höl működik, hol nem. Ősszel fotószakkör indul, a berendezés társadalmi mun-' kában készül; a fölszerelés már megvan. Szervezlek filmklubot is 144 bérletessel, s rendszeres vendég itt a Népszínház. A nagyterem padjai azonban háromszorosan kiszolgált bútorok, s az érdeklődé^ sem olyan, amilyennek lennie kellene.

— Minden előadás előtt végigjárom az üzemeket, viszem a jegyeket, rajzolom a plakátokat; nem lehet nem szerezni tudomást a rendezvényekről. Az eredmény sokszor mégis lesújtó. Sajnos el- kenyelmesedtek az emberek, mindenütt a tévé a szórakozás. Persze rendezvénye válogatja: egy Záray-Vámosi műsoron, egy magyarnótaes- ten még pótszékeket kell hozni. A gyerekekkel egészen mas a helyzet.. Egyazon napon ugyanaz az előadás délelőtt gyerekeknek, délután felnőtteknek szólt: délelőtt tömve volt a nagyterem. délután kongott. Pedig ezeknek a gyerekeknek a szüleiről van szó.

— Talán föl kellene mérni,1 hogy mi érdekli az embereket ...

— Annak idején nagy terveim voltak, aztán rájöttem, hogy nem lehetek ilyen „önző”. Érdekes, hogy sokan eljárnak színházba Kaposvárra, Pécsre, de ide nem jönnek. Ezért gondoltam arra, hogy nem ide kellene hozni a színházat, hanem oda vinni az embereket- Tavasszal már megindulj ez a csoportos látogatás. Igaz, kissé költséges. Talán kapunk hozzá támogatást

— Mennyiben befolyásolja anyagi helyzetük ^ művelődési ház programjainak sikerét?

— Az anyagiak nem a programokat, hanem a felettes szervek hozzáállását befolyásolják. Minden előadás után „hallgatózom”. Ha az emberek jól szórakoztak, nem érzem annyira fontosnak, hogy a műsor ráfizetéses volt-e, vagy sem, hiszen a hiányzó összeg valahol megtérül. A tanács — joggal — azt mondja, hogy nem lehetnek ráfizetéses rendezvények. pedig ezt nem lehet előre kiszámítani. Sajnos meg mindig sok a tradíció. Én azt mondom: bele

kell vágni, meg kell próbálni. Itt például tavaly volt először rockkoncert, eddig nem is mertek rendezni. Miért nem?

— A tanács megköti a népművelő kezét?

— Szó sincs róla! De Nagybajomban a közművelődés valahogy háttérbe szorul. Egy évben egyszer megtárgyaljuk, és kész. Pedig any- nyi ötlet lenne, annyi’ lehetőség . . . Szeretném is ezeket mind megvalósítani. Nem jó népművelő az, akit „kordában tudnak tartani” a fölöttesei. Köztudott, hogy a vendéglő az a hely, ahová bárki, bármikor szívesen elmegy, elsősorban a társaság kedvéért. Érdemes lenne nép hány rendezvényt oda vinni, mert a kis hely, az összeszokott társaság, a kötetlen környezet eleve más hatást vált ki az ' emberekből. Egyébként az ötlet nem új. több helyen kipróbálták, sikerrel. Egy községi művelő• dési háznak nem az. a feladata, hogy a belső éleiét szervezze, hanem a falu köz- művelődését kell irányítania. Előbbre léphetnénk, ha szakítanánk a visszahúzó hagyományokkal, ha nem azt néznénk mindig4 hogy mi „illik" , és mi „nem illik” egy művelődési intézmény profiljába. Talán másként alakulna a részvétel * rewdezvé- n veken.

A . A.

Morvái Zsuzsa keramikusművész nagy méretű kerámiafalat tér rézért a siófoki Ferroetó- bus üdülőbe. A tengert szimbolizáló 12 négyzetméteres alkotás már ebben a szezonban díszíti majd a balatoni üdülőt (MTl-fotó: Fényes Tamás)

Filmjegyzet

Tegnapelőtt

Az adott történelmi korszak ismét az, amely itt az új magyar filmben 1947-tel kezdődik. Fényes szellők időszaka, sorsokat röptető, gyönyörű tavasz! Az apácák kísérte gimnazistalányok közül egy kedves, copfos kislány megbámulja a teherautón érkező Madisz-fiatalokat... „Földet vissza nem adunk!” Azt hiszem, valamennyiünkben, akik Bacsó Péter új filmjét néztük,- fölmerült a kérdés: tud-e újat. fontosat mondani a - korszakról a Nyár a hegyen, és a Tanú után? A Tegnapé lőttben vannak új elemek, de vannak panelek is. S nemcsak a Tanú egy-egy jelenete idéző- dik itt vissza, hanem például Jánosé Miklós Fényes szelek, Gábor Pál Angi Vera

című filmje is. Űjra egy nő áll a történés központjában, akárcsak az Angi Verában, a Kettévált mennyezetben vagy a Requiemben. A Tegnapelőtt copfos gimnazistájában — Gönczi Dorottyában — reinkarnálódik Angi Vera is, s a Requiem Netti- je is.

Gönczi Dorottyát kicsapják a gimnáziumból, mert marxista könyveket olvas. Elindul, hogy megkeresse szerelmét, Kulin Karcsit a fővárosban. Éppen csak becsusz- szan egy Jugoszláviába induló ifiküldöttségbe, mely vasutat építeni indul déli szomszédainkhoz. S ez a rész a film legszebben fényképezett része: Andor' Tamás ihletett állapotban fényképezte az éjszakai tóparton fáklyákkal vonuló menetet, a

tábortűzi nagy kólót stb. Mire Dorottyáék Jugoszláviából visszatérnek, hősnőnk már az ifi vezető Tokody Feribe szerelmes. Eredeti híradófelvételeket kevernek Bacsóék itt mesterien eredetinek ható filmrészletekkel. Ezután a népi kollégisták akcióit látjuk: manipulációt a kék szavazócédulákkal, a szórakozóhely „államosítását” stb. Gönczi Dorottya szakít kocsmáros — kulák- nak nyilvánított — szüleivel, és ez az első árulása. Mert Bacsó filmje egy árulás története. ugyanúgy, mint az Angi Vera.

Tokody Ferit, a férjét árulja el, aki a Rajk-per után kerül gyanúba a jugoszláviai építőtábori munka és egy ottani futó viszony kapcsán. Igaz: mi nézők már előre kiporcióztuk magunkban ezt a majdani gyanúba keveredést. Dorottya gyengének bizonyul, idegei felmondják a szolgálatot. Feri „eltűnik” a néző szeme elől.

Dorottyával a sztálinvároai vasműben találkozunk segédmunkásként. Egy váratlan „összefutás” Kulin Karcsival rádöbbenti arra. hogy „az árulást meg lehet szeretni, az árulót soha” .., Teste a frissen csapolt vasba zuhan. Kissé szentimentális befejezés: Kulin Karcsi, az egyetemről kicsapott sztálin- városi munkás magához szorítja Dorottya és Tokody Feri gyerekét.

Sok-sok apró, hiteles epizóddal rajzolta meg Bacsó a korszakot. Különösen a népi kollégiumról mond el fontosat Emlékezetem szerint a Jugoszláviához fűződő, hirtelen megváltozott viszonyunkat is ez a film érinti először ilyen mélységben. Sikerült Bacsónak visszaadni annak a kornak lázas, csodálatos hangulatát Kissé hosszúnak éreztem a fiatal- asszony kihallgatásainak jeleneteit, noha készséggel elismerem Karinthy Ferenc dialógusai kihegyezettek, mindig tartalmaznak az előző beszélgetéshez viszonyítva újat. Mesteri, ahogy egv- egy momentumot más és más megvilágításban tárnak Dorottya elé, olykor csak egy hangsúlyt változtatva meg.

Igó Fva, Dorottya megszemélyesítője szabálytalan

szépség, egésze» kitűnő színésznő. A Tokody Ferit játszó Dörner György is meggyőző, akárcsak a Kalin Karcsit alakító mokány Nemcsak Károly. Egy villanás jut öze Lajosnak, Moór Mariannának, Halmágyi Sándornak. Utóbbinak éppen a fílna egyik kalcsjelenetében: a népi kollégisták úgy szavaznak, hogy nem lesznek hajtok egy „kormány-vadászaton” __

B

acsó Péter filmjét helyenkénti hosszadalmassága, s a bennünk időnként feltámadó déja vu érzet ellenere szívesen ajánlom megtekin- téere.

Leskó László

Fiatal újítók a BRVV-nél

Beszélgetés az FMKT elnökével

A Dunántúli Regionális Vízmű és ' Vízgazdálkodási Vállalatnál 1977 óta tevékenykedik a Fiatal Műszakiak és Közgazdászok Tanácsa. A nemrég tartott második FMKT konferencián az utóbbi két évben végzett munkáról és a soripm lévő feladatokról tanácskoztak a fiatalok. Dr. Juhász Imre beruházási főmérnökkel, a Fiatal Műszakiak és Közgazdászok Tanácsa • elnökével beszélgettünk a konferanciá tapasztalatairól.

— A vállalatinál 70 felső- és 126 középfokú végzettségű fiatal dolgozik, s közülük 86-an vettek részt a tanácskozáson — mondta, — A beszámoló az 1980-as és a 81-es esztendő eredményeiről szólt, s bizonyította az FMKT-sok erkölcsi és anyagi haszonnal járó működését. A vállalatnál 115 műszáki és közgazdász vesz részt az . ifjúsági brigádmozgalomban, s 42 pályaművet készítettek újítási céllal. A fiatalok újító mozgalma körülbelül 27 millió forint megtakarítást jelent. Az Alkotó. ifjúság pályázatra az elmúlt két évben 78-an küldtek dolgozatot, s 1981- ben egy országos első és egy harmadik helyézést sikerült elérniük. A múlt évben beadott pályamunkák értékelése még folyamatban va.n. Jelentős eredmény, hogy az Alkotó ifjúság egyesülés három pályamunkát fogadott el fiatal szakembereinktől' hasznosításra.

— A rendezvényeik közül melyeket tartotta emlékezetesnek?

— Talán a környezetvédelemmel kapcsolatosakat. A Tiszta Balatonért tábort például 1981-ben harmadszor rendeztük meg. Az öntöző szakmunkások országos versenyén a legjobb szervezőnek járó vándordíját is el nyertük. Az FMKT tagjai vezetik az úttörők, környezet-. védelm i szakkörét. Fiataljaink közül hatvanam vesznek részt a hidrológiai társaság munkájában, mely»ek Diplomaterv című pályázatán második helyezést és dicsérő oklevelet nyertünk. A KISZ Radaf mozgalom helyett mi úgynevezett ötletbörzét tartottunk (tartunk) minden gazdasági egységben.

Az FMKT tagjai részt vettek a vállalati újítási sza- * bályzat kidolgozásában is. ök tanítanak a víz- és esa- tomakezelők szakmunkás tanfolyamán, és egyetemi előkészítőt tartanak matematikából és fizikából. Talán érdemes megjegyezni, hogy az előkészítőn részt vett fiatalok hetven százalékát felvették főiskolára, illetve egyetemre. Csapatunk az OVH ifjúsági bizottsága és a hidrológiai társaság Ki minek a szakértője? vetélkedőjén is eredményesen szerepelt.

— A következő két évben milyen feladatok vámok az FMKT-ra?

— Mindenekelőtt a váTtala-ti feladatok megvalósításában lesz jelentős szerepük a íiataj műszakiaknak és közgazdászoknak, különös tekintettel az energiagazdálkodásra és a tőkés export növelésére. Rózsavölgyi Imre igazgató a konferencián részletesen beszélt erről. A többi felszólaló (összesen 14- en fejtették ki véleményüket) is tett a feladatok megoldására hasznos javaslatot. Tulajdonképpen folytatnunk kell az eddigi tevékenységet, de még nagyobb hatékonysággal. még több fiatallal. Az érdekvédelemmel az eddiginél többet szükséges törődnünk. Meggyőződésem, hogy a vállalatunknál becsülete, tekintélye van az FMKT-nak. Remélhetőleg a következő két évben — több szervezési tapasztalattal — még eredményesebben tudunk doigoarü.

Sb. A,