Somogyi Néplap, 1982. március (38. évfolyam, 51-76. szám)

1982-03-10 / 58. szám

GALAMB LÁSZLÓ 1944 — 1982 Mély meg rend üléssel értesítjük mindazokat, akik Is­merték, hogy Galamb László, az MSZMP Somogy me­gyei Bizottsága Propaganda- és Művelődési Osztályának politikai munkatársa március 8-án tragikus hirtelenség­gel elhunyt. MSZMP Somogy megyei Bizottsága Propaganda- és Művelődési Osztálya és az apparátus pártszervezete Magával ragadóan lendü­letes. derűs egyéniségétől, elebszeretestetöl távol állt minden, ami az elmúlásra emlékeztetett volna. Szerte a megyeben úgy ismerték, minit a mozgalomért élő örökifjút, aki percek alatt képes volt kapcsolatot te­remteni, jó hangulatával embereket megnyerni egy- egy ügynek, feladatnak. Nem csupán munkatárs­ként _ jó barátként fogad­ták mindenütt, ahol KISZ- veaetőként, majd később a propaganda és művelődési osztály képviseletében meg­jelent. De határainkon túl, testvérmegyénkben, Kali- nyinban és Kardzsaliban is úgy emlegették, minit a ba­rátság lelkes, őszinte ápo­lóját, erősítőjét. Kaposváron született 1944- ben, néhány nappal a vá­ros felszabadulása után. Már úttörő korában kiemel­kedett sokoldalú érdeklődé­sével és aktivitásával, mellyel később a •'középisko­lában é6 az egyetemen is megnyerte társai bizalmát. 1969-ben szerzett történe­lem-orosz szakos tanári dip­lomát — egy esztendeig a moszkvai Lomonoszov Egyetemen tökéletesítette orosz nyelvtudását. Tanul­mányai során is kitűnt moz­galmi munkájával: már ek­kor fölvették a pártba, és tagja volt a Budapesti KiSZ-bizottságnak. Kaposváron kollégiumi nevelőtanárként dolgozott, majd a' megyei KISZ-bi- zottság munkatársa lett. 1971-től a Kaposvári Váro­si KISZ-bizottság titkára­ként irányította a megye- székhely ifjúsági mozgal­mát. Eredményes munkás­ságáért a KISZ Érdem-, éremmel tüntették ki. 1975- ben került a megyei párt- bizottság propaganda és művelődési osztályára, ahol sokoldalú tevékenysége közt különösen az MSZBT tagcsoportok szervezésé­ben es irányításában fejtett ki eredményes munkát. Te­vékenységét a Munka Ér­demrend ezüst fokozatával ismerték el. 1981 szeptembere óta az MSZMP Politikai Főiskolá­jának hallgatója volt. On­nan érkezeti tragikus halá­lának lesújtó híre. A megye mozgalmi élete elvhű. áldozatkész, sokolda­lú pártmunkást veszített el Galamb Lászlóban. Méltót arra, hogy erőiekét sokáig őrizzük. Fiatalok védnöksége Barcson Nem múlhat el olyan év, bogy ne találkoznánk a bar­csi Unitech Ipari Szövetke­zet -fiataljainak munkáival az Alkotó ifjúság pályázat kiállításain: az ,újítások mel­lett most egy KlSZ-védnök- séggel hallattak magukról. A szövetkezet elnöke a kezde­ményezője az új tv-átjátszó építésének, ehhez kívánnak segítséget nyújtani az Uni­tech KISZ-esei. A februári titkárválasztásig Prin ez Jó­zsef irányította a harminc­két fiatalból álló alapszer­vezetet, ő volt egyik elin­dítója a védnökségnek. — Valamennyien szüksé­gét érezzük az átjátszónak, itt az ország déli területén alig lehet fogni a magyar adásokat, mert elnyomják a jugoszláv adók. örültünk, hogy végre megvalósul a terv. zftsen oldjuk meg, évente öt­tíz új szakmunkásunk van, — Miként segítik a szak- műi fejlődésüket, képzésü­ket? — Erre egy jó példa: a közelmúltban húsz dolgozónk tette le a vizsgát második Szakmából, a szakági tanul­mányokat folytatókkal pedig szerződést kötünk. Jelenleg tizenöt felsőfokú végzettségű dolgozónk van. a napi mun­ka irányításában kiválóan megállják a helyüket a fia­talok. Hozzám csak a legrit­kább esetben jönnek: meg­tanultak dönteni, határozot­tak. Gyakran hallom, hogy egyes munkahelyeken félve bíznak rájuk felelősségteljes feladatokat, pedig el tudják látni, én naponta tapaszta­lom. Kati a brigád élén Zakatoló var­rógépek, figyel­mes arcok, gyor­san,- ügyesen mozgó kezek, formálódó szí­nes sátrak. Ez a kép fogadja a látogatót Tá­bori a Kemping­cikk hatalmas új üzemcsarnoká­nak sátor-varró termében. Dél- utános műszak... Itt dolgozik egy kéttűs gépén a nagyon csinos, fiatal Törzsök Kati, a Ságvári Endre ifjúsági brigád vezető­je. Körülötte tár­sai. Megszokott mozdulatokkal dolgozik, lát­szik: nagy gya­korlata van eb­ben a munkában. Valamikor női szabónak készültem, 1974-ben vizsgáz­tam. Mégis úgy találtam: itt érdekesebb, jobb' lesz a munka, olyan közösségbe kerülhetek, ahol' örömmel, szívesen dolgozom. Vonzott az is. hogy nagynéném ugyancsak itt van mint sátorvarró, unokabátyám műszerész, felesége pedig velem került egy brigádba. — Mikor jobb dolgozni: délelőtt vagy délután? — Őszintén válaszolok: a délelőttös műszakot jobban szeretem. Ha letelik a mun­kaidő. elmehetek délután moziba, színházi előadásra, kirándulhatok Siófokra vagy máshová a Balaton-partija. A délutáni műszak miatt erre nincs lehetőség. Persze ezt is meg lehet szokni. Alig tül a húsz esztendőn, a múlt év elején, amikor előző brigádvezetője férjhez ment, s elment az üzemből, társai Katit választották meg a brigád élére. Vele egykorúak, néhányan vala­mivel idősebbek, nyolc asz- szohy, leány s két férfi. — Most azt határoztuk el, hogy bővítjük a brigádot, főként férfiakat vonunk be. Jelenleg ugyanis öt egy­kori brigádtag van gyermek­gondozási segélyen. Emiatt igen nehéz eredményesen elvégezni a brigádmunkát. Jó a kapcsolatunk a kisma­mákkal, rendszeresen meglá­togatjuk őket, ajándékkal kedveskedünk nekik. Válto­zatlanul befogadjuk soraink­ba azokat az asszonyokat, leányokat, akik újonnan ke­rülnek a sátorrészleghez, s munkájuk alapján kérik- majd fölvételüket. A férfi­akra, fiúkra azért van szük­ség, hogy legyenek a brigád­nak olyan állandó tagjai, akiknek a munkájára min­denkor számíthatunk. Munka, brigádélet, egyéni tervek. Megtudom Katitól, hogy most olasz exportra készülő, Taormina speciál sátron dol­gozik, s igein ’ figyelmesen kell a kéttűs gépet kezelni, hogy a sátrak összeillesztése kifogástalan minőségű le­gyen. Szakmai tudásukat társadalmi munkában ka­matoztatják : varrtak kis függönyöket s más holmikat a tabi óvoda, iskola napkö­zije részére. A Kempingcikk más kö­zösségeivel együtt Csehszlo­vákiában jártak tavaly, s nyáron négynapos hazai ki­rándulásra mennek. Aggte­lek, Miskolc, Eger az útvo­nal, gazdag, szép program vár rájuk. Kati az ősszel megkezdi a tanulást a gim­náziumban; leérettségizik, utána is folytatja a tanulást. Nézzük a színes sártrakat, a kulturált, szép munkát. Mielőtt elköszönök Törzsök Katitól, megkérdezem tőle: — Mi a szép ebben a munkában? — Nagyon szeretek kirán­dulni ... Nyáron gyakran utazunk a Balatonra, s igen sok helyen, magyarok és külföldiek táboraiban fölis­merem azokat a sátrakat, amelyeket mi készítettünk. Jó érzés ezeket látni. Bizony nemegyszer támadt olyan öt­letem : elmondom, hogy ké­szítésükben én is részt vet­tem, mondják meg, elége­dettek-e munkánkkal. Sze­retnék Olaszországba eljut­ni, valamelyik tengerpartra, mert oda az elmúlt évek- alatt nagyon sók sátrat ké­szítettünk. Most van nálunk egy ked­vezményes akció: vásárolha­tunk sátrat, én is veszek egy négyszemélyes Krisztinát... Barátnőimmel, brigádtár­saimmal kirándulunk, nya­ralunk, s visszük magunkkal az általunk készített sátrait. Büszkeség lesz így válaszol­ni, ha valaki megkérdezi honnan van: mi készítettük. Hát ez csak természetes.! Ss. L. — Mire szol a védnökség? — A szövetkezet vállalta a vasszerkezeti berendezések gyártását, ezt mi csináljuk meg és szereljük fel társa­dalmi munkában. A végle­ges dokumentáció már elké­szült, hamarosan hozzálátha­tunk a munkának. A határ­idő augusztus 20-a, de ha rajtunk áll, akkor sokkal előbb kész lesz. Jelentős összeget képvisel­nek évente az Unitech dol­gozóinak újításai, tavaly pél­dául mintegy négymillió fo­rintot takarítottak neg a hasznos ötletek révén. Kiss Pál szövetkezeti elnököt te­hát nem lepte meg a fia­talok mostani vállalkozása. — Egy érdekes adat: az idén már eddig annyi újí­tást adtak be, mint tavaly egész évben. Kezdeményező­készségben nincs hiány. Va­lamennyi új ötletet értékel­jük, s ha csak egy kicsit is megkönnyíti, egyszerűsíti a munkát, akkor bevezetjük. — Milyen a fiatalok ará­nya a szövetkezetnél? — Idősebb dolgozót alig- alig találni, az átlagéletkor 34—35 év, a közvetlen ter­melésirányítók mind fiata­lok, legtöbbjük eredetileg munkás volt. Az utánpótlást^ a szakmunkásképzővel kö­Kábelvizsqálat. A Magyar Kábelmű vekben ún. térhálósított polietilén szigete­lésű. nagyfeszültségű kábelek gyártását kezdték meg. A Villamos*'nergia-ipari Kutató In­tézet laboratóriumában alapos vizsgalatnak vetik alá az új terméket. (MTI-fcrtö — Bremstetter Stwétert Nincs veszély E két szó megnyugtatott. A kissé ingerült tájékoztatás után ugyanis befejezeskent ezt hallottam: „Az együt­tes létét nem fenyegeti veszély!" A történet mégis nyilvánosságot kíván. Konokul ragaszkodom hozzá, pedig többször is fölhívták a figyelmemet rá: belső ügy, se a lapra, se « nyilvánosságra nem tartozik. Ellenvéleményem volt és van. Ezért hát elmondom ezt az önmagában csak­ugyan nem túl nagy jelentőségű esetet. Már csak azért is, mert a mögötte megbúvó gondolkodásmód veszélyben van. így törvényszerű. Van 'egy országos hírű, két évtizede sikert sikerre hal­mozó együttesünk Somogybán, a Fonómunkás Kisszinpad. Történetével, működésévé! aligha kellene megismertetni az olvasót, hiszen ott voltunk minden előadásán, klubestjén. A kiváló együttes cim négyszeres odaítéléséről, a nívódíjak­ról, a minisztériumi, megyei kitüntetésekről csakúgy hírt adtunk, mint programjaik fogadtatásáról, sikeréről. Azt még­sem árt föleleveníteni ismereteinkből, hogy a textilművek klubkönyvtárának égisze alatt működik, s az intézmény január 1-ig a Szakszervezetek Megyei Tanácsának hatáskö-. rébe tartozott. Az irodalmi színpad próbált az üzemben, a régi ifjúsági házban, a Latinca Művelődési Központban, a Killián Ifjúsági Házban, újra a Latincában — azaz próba- lehetőségeinek megteremtése sohasem volt felhőtlen. De szenvedéllyel és önként vállalták tisztüket; szeretik a mű­fajt, alkotnak, kísérleteznek, ezért időnként á szigorú té­nyéktől sem hagyták magukat befolyásolni. Néha meggon­dolatlan kijelentésekre, megalapozatlan vállalkozásokra ..ve­temedtek" — nem vitatom. Csakhogy most nem ilyesmiről van szó. Hírét vette az együttes (nem is hivatalosan, s erre még visszatérek), hogy a Latinca Művelődési Ház próbaterméért, amelyet eddig természetesen ellenszolgáltatás nélkül vettek igénybe, ezután évi 40 000 forint bérleti dijat kell fizetni. Kétségbeesetten futkoztak íűhöz-fához: miből fizessenek? Az együttest eddig a klubkönyvtár tartotta fenn. (Az SZMT, az üzemi szakszervezet pénzéből a megyei, a városi tanács, a megyei művelődési központ céltámogatásából, jóllehet a pontos forrásokat es összegeket kimutatni szinte lehetetlen.) De miért is volna rá szükség? A műkedvelő művészeti moz­galom egyik kiemelkedő együtteséről van szó; öntevékeny csoportról, amely a miénk, somogyiaké, s amelynek tevé­kenységére büszkék vagyunk. Az egységes közművelődés igénye a gondolkodásban, nemcsak a produktumok .Jtisajá- tításában” (mármint, hogy kié az érdem), hanem a feltéte­lek megteremtésében is egységet, tetteket követel. Nos, mi indította el a lavinát? Az, hogy a SZOT el­nökségének 46. sz. határozata szerint 1982. január 1-től az SZMT-től a különböző szakszervezetek központi vezetőségei­nek hatáskörébe került a szakszervezeti, vállalati, üzemi művelődési intézmények irányítása. Az SZMT rögtön leve­let írt a Textilipari Dolgozók Szakszervezetének illetékesé­hez, hogy márpedig ezután fizessen 40 000 forintot évente, ha azt akarja, hogy a Fonómunkás Kisszinpad továbbra is a Latincában készüljön előadásaira. A Latinca nem kert bérleti díjat (hiszen ő is bérlő), de a várható változást Ka­posváron senki sem közölte az együttessek Pesttől kaptak a hírt, a tiltakozást, ettől estek kétségbe. G ondolom: nem a rendelettel van baj. hanem a fo­gadtatásával. Ilyeneket hallottam az SZMT-nél: ,,Semmiféle kötelezettségünk nincs a Fonőmunkás-^ sál szemben." „Eddig is szívességből (!) kapták meg a ter­met." „Térítse meg költségüket a központi vezetőség." „Majd mi egymás között rendezzük a pénzügyeket. Ehhez a cso­portnak, a textilmüvek szakszervezetének, az újságnak, a nyilvánosságnak semmi köze." A papírforma” tehát be­jött Nem vall egységes és értő közművelődési szemléletre ez a felfogás. Az együttes létét nem, de a közművelődési törvény végrehajtását veszély fenyegeti, s ez elgondolkoztat. A Latinca — több mint tíz éve lettem szóvá méltatlan­kodva — saját gazdájának, az SZMT-nek évi 402 000 forint bérleti, illetve fenntartási díjat fizet. Miközben működését nem szakszervezeti pénzbői, hanem (évi 2 560 700 forintot) az állami költségvetésből, a kulturális alapból biztosítják. A SZOT idei 80 000 forintos céltámogatásán felül 5000 fo­rint (!) az SZMT-től is „kisegítette’’ költségvetésüket. En­nek ellenére azt haUom: „Milyen alapon vállaljuk át az állami feladafokát?”'(Lásd: megyei művelődési központ ren­dezvényei.) Ha a többit nem említem is (pedig van!), meg mindig létezhet hazánkban külön állami és külön szákszer­vezeti kultúra? „Igencsak sajátos munkamegosztásnak Szá­mítana, ha az egyik szerv támogatná, a másik meg rendsze­resen elvonná a közművelődés „lozsóját" — hallottam egy állami tisztségviselőtől. Tudom, a „zsebből zsebbe” játék — sajnos — össztársa­dalmi, és minden ágazatban föllelhető, értelmetlen manipu­láció. Lényege, hogy a pénz vándorol egyik zsebből a má­sikba, de az atyauristennek se fiadzik. Csupán az az „értele­mé”, hogy ki könyveli el majd veszteségnek és ki nyere­ségnek. Szerencsétlen közművelődésünk még erre az ártat­lannak látszó játékra is rá szokott fizetni. Mert. hogy viez- szatérjek a Fonómu nkasra: Pestről telefonon már megérke­zett a válasz: nem lesz 40 000 forint plusz. Feltételezni ugyan nincs jogom, mégis: elképzelhető, hogy az eddigi sze­rény támogatásból kell majd kifizetni. S akkor kevesebb jut a kultúrára. Senki sem mondja, hogy szűnjön meg a Fonó- munkás! De fenn tud-e maradni? Megnyugtattak: létét sem­mi sem veszélyezteti. Csakhogy már rég nem a Fonómun­kás Kisszínpadrói beszélek. Egy torvény éltető, megújító szelieméröl-akaratáról, t a visszahúzó gondolkodásmódról, amelyet — szerencsére — veszély fenyeget. .Senkit sem érdekel: melyik tárca kasszájából tűnt el a pénz, ha majd tiszta lesz az Balaton vize; algától, iszaptól mentes. Nem kérdezi senki: kinek a pénzéből gazdagodtak könyvtáraink. Senki sem kutatja: miből telt lakásokra, óvo­dákra, bölcsődékre, utakra és csatornákra; de nem azért, mert nem becsülik, hanem azért, mert tudják, hogy vala­mennyiünk munkájának eredménye. Akkor miért akar len­ni annyi állam az államban? Nem egy a célunk? Nem egy úton járunk? Ez utóbbi két kérdésre nem nehéz megadni a megalapozott választ. M ondok jo példákat, ezekből több van. A Dél-balatoni Kulturális Központ nem kér bérleti dijat Siófokon a Balaton Táncegyüttestől (pedig az áfész tartja fönn!). Megállapodik vele, hogy az együttes nem kér (es miért is kéme?) ellenszolgáltatást néhány fellépéséért. A Vikár kórus a KISZÖV-é, de nem Somogy színeit képviseli itthon, az országban s a nagyvilágban? Mi lenne, ha a ta­nács azt /mondaná: semmi közöm hozzá! Nem így van! A Kis-Baíaton Táncegyüttesnek (áfész tartja fönn!) állami művelődési ház a tanyája Balatonszentgyörgyön. A ház fenntartásához hozzájárulhat az áfész, de hogy nem kérnek tőle próbatermi, bérleti díjat, ebben bizonyos vagyok. Vagy beszéljek Barcson a Boróka együttesről? Azt tapasztaltam, hogy szerencsére sok helyen értik már a közművelődési tör­vény lényegét. Nincs veszély — mondtam a jegyzet elején. E megnyug­tató es bizalomgerjesztő gondoláit ürügyem akartam fölhívni a figyelmet a jamoaetyastetett yandofkodasra." Jáván Béla

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents