Somogyi Néplap, 1982. március (38. évfolyam, 51-76. szám)
1982-03-30 / 75. szám
Önállóság - kapun belül Új erdőt telepítenek Fásítási ankét Kaposváron Hetven nyírfacsemetét ültettek el a Töröcskei-tó partján a kaposvári horgászegyesület tagjai — társadalmi munkában Több géppel, több emberrel többet termelni — ennek a korszaknak a napja leáldozott. Szerény fejlesztési lehetőségeink közepette azonban a teljesítménykövetelmények mit sem csökkentek. A feladat: a kevesebből hozni ki többet, jobbat. Ez pedig máshogy nem megy. csak a bennünk rejlő képességek mozgósításával. Társadalmunk igyekszik a bennünk szunnyadó energiákat felszabadítani, alkotókészségünket a közös célok szolgálatába állítani. Egyszerűbben fogalmazva a nagyobb teljesítményre többletjavadalmazással ösztönözni. Ez látszik most olyan lehetőségnek, amelynek megragadásával a magunk javára fordíthatjuk a gazdasági kényszerhelyzetet. Az előbbi logikai menetet követve érthetővé „ válik, hogy kisvállalkozások élet- rehívása miképp illeszkedik a szocialista gazdálkodás egészébe. Ugyanakkor tévedés lenne azt hinni, hogy az elmondottak csak a magán- vagy kiscsoportos kezdemé- nyezesek körére igazak. Nagyüzemeink a kialakult új gazdasági körülmények-' ben éppúgy keresik a közös és az egyéni érdekek összekapcsolásának útjaitmódjait, miként azt a gazdaságirányítás teszi immár másfél évtizede. Alig száradt meg a tinta a Magyar Nemzeti Bank hitelokmányán, máris „teljes gőzzel” megkezdődött a Salgótarjáni Kohászati Üzemek kétszázmillió forintos szeggyári rekonstrukciója. Beérkeztek az első szovjet szegverő automaták, megkezdték — és még az idén befejezik — az új szegtisztító- és szegcsomagoló-üzem kialakítását. A teljes rekonstrukció 1983-ban zárul — úgy, hogy közben a termelés egy percre sem szünetel. A VI. ötéves terv végére az ország egyetlen szeggyárában a jelenlegi huszonegyezer tonnával szemben körülbelül huszonháromezer tonna szeget Földbe került a borsó magva Befejeződött a zöldborsó vetésének első ‘szakasza azokban a gazdasagokban, amelyek az idén szerződést kötöttek a nagyatádi konzervgyárral. Elsőként a görgeteg! termelőszövetkezetben kezdtek meg a munkát, s néhány nap múlva már mindenütt vetettek. A tervek szerint 1585 hektárról mintegy 500 vagon borsó érkezik majd a gyárba, hogy május végén, június elején ismét megkezdhessék a nagy „befőzést”. Ha az előbb említett két számot összehasonlítjuk a tavalyi adatokkal, kiderül: kisebb területen termeltetnek az idén, mint egy esz- tendővel korábban. Négy gazdaságban fölszámolták a zöldborsótermesztést. Ha a miért?-re keressük a választ, megtudhatjuk: itt ráfizetéses volt a borsó, amott a gépekkel volt gond... A gyárinak — és leginkább nekünk, fogyasztóknak — azonban kell a konzerv borsó. Mit tesznek hát, a nagyatádiak, hogy megmaradjon a termelési kedv? Az idén például ötmilliókétszázezer forintot adnak a gazdaságoknak gépek vásárlására. A konzeívgyáriaknak persze nocsak a borsóval van gondjuk. Mikor a napokban Jéger Ferenc igazgatónál jártam, egyik fiatal munkatársa épp arról beszélt, hogy egyre kevesebb az öszibaracHa általánosságok mel- ' lett konkrétumokról is szólunk, elsőként a trösztök megszüntetésére gondolunk. Korábban, a gazdaság- irányítás reformjának első tapasztalatait elemezve, azt állapíthattuk meg, hogy- a nagyszabású újítás: a fölébresztett gazdasági verseny alábbhagyott a gyárkapuknál. Most pedig épp annak lehetünk tanúi, hogy a piaci viszonyok átlépik a trösztök,/ vállalatok kapuit is. ■ A békéscsabai Magyar- Szovjet Barátság Tsz például gépműhelyét tette önállóvá; ennek dolgozói anyagilag érdekeltek a „közös” javára végzett többletteljesítményben. Akad más megoldás is: a Szeghalmi Állami Gazdaság két termelő és egy szolgáltató kerületéből önálló egységet alakított. Pontosabban: a kerületekben dolgozókra bízta annak eldöntését, hogy az egységre kiszabott feladatokat mikor és ki végezze el. A teljesítményt jutalmazó érdekeltségi rendszer föltételezi a teljesítmények pontos mérését — ez csak a számvitel fölkészültségé- től függ —, az állami gazdaság esetében azonban fontos követelmény az is, hogy ne csak az önelszámoló egységek íeljesitményét mérjek, hanem a kerületekben működő ágazatokét is. (A rendszer tudniillik csak készítenek. A vállalat új termékekkel is jelentkezik, például a hidraulikus szögverő gépekhez szükséges szeghevederekkel és tárakkal. ' A salgótarjáni szeggyár rekonstrukcióját ösztönzi és sürgeti a korántsem teljes hazai ellátás, az ebből eredő importkényszer. Ä felújítás során fölszerelt modern csehszlovák, dán, NSZK-beli és szovjet gépek termelékenyek, segítségükkel kiváló minőségű termék készíthető. Üzembeállításukkal a munkakörülmények is gyökeresen megjavulnak, amit sürgettek már a SZOT illetékesei. Az új berendezések szinte zajítalakos. néhány év múlva gondok lehetnek a felvásárlással. Már most gondolkodni kell, hogy valamiféle támogatással ösztönözzék a gazdaságokat őszibarack-csemeték telepítéseié. Azért is érdemes ezzel foglalkozni, mert a téeszek csak százihek- láros gyümölcsös telepítésére kapnak segítséget az államtól. ók pedig húsz—huszonöt hektárnál nagyobbra nem vállalkoznak. Mindezek etleakkor teljes, ha a kerületvezető mellett és vele együtt az ágazatokat irányító szakemberek, sőt az ott dolgozók valamennyien érdekeltek a tervek teljesítésében.) Szeghalmon ezt a kérdést úgy oldották meg, hogy az évvégi nyereségrészesedés 60 százalékát a nyereséghez való ' hozzájárulás arányában — és, nem a bérek arányában — osztják föl. Ez lehetővé teszi, hogy a magasabb beosztású vezetők a többletjuttatások 80 százalékát az irányításuk alá, tartozó egységek nyereségtervének teljesítéséhez igazítva kapják meg, és más arányok alapján, de hasonló elv érvényesül a középvezetők, sőt a beosztott dolgozók javadalmazásában is. Nem azért ismertettük a Szeghalmi Állami Gazdaság 1981-től kialakított kerületi önelszámoló rendszerét, mert az mindenki számára követhető példa. Hiszen a kerületi önállóság kiteljesítéséért — például a valóban önálló eszköz- és bér- gazdálkodás megteremtésével — még bőven van mit tenni Szeghalmon. Azután a szeghalmi alapvetően „jutalmazó jellegű” ösztönzéssel szembeállíthatnánk az ugyancsak meggyőző dombegyházi érdekeltségi rendszert, amely a költségterv túllépését „bünteti” a prémium arányos megvonásával. Hogy melyik módszer az üdvösebb, azt minden üzemünkre, vállalatunkra érvényesen aligha lehetne eldönteni. De nem is ez a lényeg, hanem az, hogy a közérdek tartósan csak az egyéni érdekeken keresztül érvényesíthető. Ha a dolgozók rossz munkája vagy átlagon felüli teljesítménye zsebükre megy, akkor már csak olyan korszerű vállalati irányítási rendszerre van szükség, amely • valóban teret enged annak, hogy a többletteljesítményben érdekeltebbé tett dolgozó maga választhassa meg .a cél,-, hoz vezető utat. Szeghalmon és Dombegyházán nem a spanyolviaszt találták föl, hanem elsők között léptek arra az útra, amely a termelő, a gazdálkodó szamara nagyobb cselekvési szabadságot biztosít. s cserében nagyobb felelősséget kíván. nőre az igazgató nem panaszkodik. Ahogy mondta: gondok eddig is voltak, és lesznek is. — A gyárunk történetében még soha nem volt két egyforma év. Ez érthető is, hiszen a mezőgazdaságban esztendőnként más és más a kép: hol ebből terem kevés, hol abból több . .. Január elsején megszűnt a Magyar Konzervipa rj Tröszt. Mi történt a nagyatádi gyárFasítási anketot tartottak tegnap Kaposváron a Hazafias Népfront székházában. A rendezvényre a Somogy megyei Tanács mezőgazda- sági és élelmezésügyi osz- táiya, a Hazafias Népfront, a. megyei KISZ-bizottság, a kaposvári erdőfelügyelős^g, a Sefag, az Országos Erdészeti Egyesülés kaposvári csoportja, valamint a megyei tsz-szövetseg szervezésében került sor. Csima Ferenc osztályvezető-helyettes megnyitója után a résztvevők megemlékeztek a megye eddigi fásítási munkájáról és meghatározták a feladatokat. 1958-ban született a határozat, hogy evente egy hónapot minden megyében a fásításnak kell szentelni — a tegnapi ankét ennek a rendezvénysorozatnak a somogyi megnyitója volt. E hónap kiemelt feladata az emberi környezet védelme, annak tömegmozgalommá szervezése. Szántó Gábor, az erdőfelügyelőség igazgatója elmondta: a múlt évben megyénkben húsz négyzetkilométernyi erdőt termeltek ki, s ez több mint ki- lencszázezer köbméter fát jelent, Eméllett — a földvédelmi törvénnyel összhangban — hat négyzetkilométernyi erdőt telepítettek, a további pótlásra az idén kerül sor. A fásítás jelentős része a Balaton üdülőkörzetében valósul meg. Az elsődleges cél az .üdülési feltételek javítása: ennek jegyében tavaly nyolc négyzetkilométer területet nyilvánítottak üdülőerdővé. Ba- latonszentgyörgy térségében erdei autóspihenőt létesítettek, így megyénkben a parkerdők száma húszra emelkedett. Ennek a fenntartására évente másfélmillió forintot fordítanak. Erdőművelési munkákra 1981- ben Somogybán százhuszon- ötmilliö forintot költöttek. Harminckilenc \ négyzetkilométeren önkéntes földcsere történt: a kisebb gazdálkodási szervek társulásba tömörültek, így öt erdőgazdasági társulásba ma már harmincnyolc termelőszövetkezet és egy állami gazdaság vesz részt, harmincháromezer hektárnyi erdőterülettel. Munkájukhoz segítséget ad a Somogyi Errat az utóbbi három hónapban? — Lényeges változás semmi — mondta az igazgató. — Ugyanúgy dolgozunk, mint eddig. Amit elhatároztunk a tervidőszakra, azt végre is hatjuk, bár lesznek apróbb módosítások. Most például pénzt „keresünk”: gépeket vásárolunk, s ehhez kell megtalálnunk a forrásokat. Persze nem mindig az anyagiakkal van gond. Egy dő- és Fafeldolgozó Gazdaság. amely két társulásnak is tágja. Ebben az évben huszonkét négyzetkilométeren ki- lencszazharmincezer köbméter fa kitermelését tervezik. A pótlásra majdnem húszmillió csemetét használnak föl, s négyszázötven hektáron új erdőt telepítenek. A Balaton vízgyűjtő területen száznyolcvan hektár, az üdülőkörzetekben pedig százötven hektárnyi erdőtelepítés lesz. A töröcs- kgi erdő parkerdővé alakításához a MÉM hétszázezer forintot biztosított, így a terület már ebben az évben országos rendezvények színhelye lesz. A fásítási akcióban sokat segítenek a megye intézmévél csökkent a szőlő művelésére fordított élőmunka a Balatonbogíári Állami Gazdaságban, közben a. gépesítés színvonala változatlan maradt. A munkaerőhiány egyre több gondot okozott. Az 1300 hektárnyi szőlő hagyományos minőségi erényeinek megóvása késztette a gazdaság vezetőit arra, hogy új termelésszervezési formákat keressenek. Ezekről a figyelemre méltó — más gazdaságok számára is tanulságos uj üvegzaro berendez« szállítására tettek ígéretet a szombathelyiek; ehhez megvan a fedezet is, csupán a gép hiányzik, mert még nem kezdték meg a gyártását... — A napokban érdekes hirdetésre figyeltünk föl az újságokban: konzervipari szakmunkásképzés kezdődik Nagyatádon. Mi ennek az előzménye ? — A gyárban már volt szakmunkásképzés a hatvanas évek végén, a hetvenes évek elején. Aztán Nagykőrösön fölépítették a konzervipari szakközépiskolát. Sajnos, nem vált be úgy, ahogy szerették volna. Most, hogy Nagyatádon változik a kereskedelmi szakmunkástanulók képzése, lehetőség nyílt rá, hogy az intézettel karöltve minden évben szakmát adhassunk egy-egy osztály kezébe. Nemcsak a mi gyárunknak, hanem a siófoki gazdaság üzeme számára is képzünk majd fiatalokat. Mindezek mellett megmaradnak majd a házi tanfolyamaink is; kétévenként, amikor volt eleg jelentkező házon belül tartottunk oktatást. Erre szükség van, akárcsak a dolgozók általános iskolájára, amelynek kihelyezett tagozata a városban ismét csak egyedül nálunk működik. Azt mondják, a tizenhét hazai konzervgyár közül a nagyatádi az élen áll. Hogy mi lesz vele az új feltételek közepette néhány év múlva? A dél-somogyiak szerint minden marad: tervszerű tudatos munkával tarthatják •pozíciójukat. Nagy Jenő nyei, társadalmi szervei. Eddig nyolcvanhét esetben nyújtottak be fásítási kérelmet, s ötvenhármat’ ki tudott elégíteni az erdőgazdaság, s többit a Hazafias Népfront támogatja, a tavaly életbe lépett rendelet értelmében. í Az ünnepség végén kitüntetések átadására került sor. Az erdőtelepítésben elért eredményes munkájáért a MÉM plakettjét kapta Ferencsics Ferencné, a Sefag gyöngyöspusztai csemetekerti ének kezelője, Frank Gyula, a mikei Rákóczi Termelőszövetkezet elnöke és Papp János, a homokszent- györgyi termelőszövetkezet elnökhelyettese. Tizenheten vették át a MÉM dicsérő oklevelét. kezdeményezésekről ír Cziráki Imre igazgatóhelyettes, az Állami Gazdaság című folyóirat legutóbbi számában. Korábban e gazdaságnak nem volt módja saját szakcsoport szervezésére, ezért az • áíósz közreműködésével hozták, létre az első 50 tagú termelSközös séget, A vállalkozók 12 hektárnyi — nagyüzemi módon gazda,tó- gosan nem művelhető — területen kezdték a szőlőtelepítést, A 30 évre szóló szerződés alapján a gazdaság vállalta a gépi munkák elvégzését és az egyéb szolgáltatásokat, valamint1 aat, hogy a termést a mindenkori áron átveszi. A gazdaság által készített beruházási alapokmány nyomán a tagok állami támogatással kezdhették meg a telepítési. Az első szakcsoport munkáljanak kedvező tapasztalata alapján újabbnak a létrehozásáról is döntöttek. Időközben egy tavaly megjeleni rendelet az állami gazdaság számára is lehetővé tette a szakcsoport szervezését. Ezzel élve 1985-ig száz hektárnyi új szőlő telepítését tervezik a gazdaságban szak- csoporti szervezésben. A kezdeményezés számos kölcsönös előnnyel, jár. A gazdaság ellensúlyozni tudja a munkaerőhiány hátrányait és fejlesztési forrásokat takarít meg. A vállalkozó dolgozó több jövedelemre tehet szert. S ami a legfontosabb: lehetővé válik a borok minőségének további javítása. Újdonság az is, hogy ez évtől illetményföldként is adnak majd ki szőlőt dolgozóiknak — úgy, hogy a gazdaság végzi a művelés gépi, a dolgozó pedig kézi munkát igénylő feladatait. Tavaly kísérletképpen 16 hektáron már bevezették ezt, s a kezdeti -tapasztalatok biztatóak. Az új termelésszervezési megoldások eredménye az is, hogy a bogiáriak alany- vesseő-termeléséneík 80 százaléka már a részes műre- lés eredménye. Korántsem lehetetlen tehát összehangolni a népgazdasági, a gazdasági és az egyéni érdeket. SOMOGYI NÉPLAP Rekonstrukció „teljes gőzzel” nul működnek. K. E. P. A gondok nem k Összehangolt érdekek Új termelésszervezési termák Az elmúlt öt évben tizedé-
