Somogyi Néplap, 1982. március (38. évfolyam, 51-76. szám)
1982-03-24 / 70. szám
Egyeztetés nélkül nem megy Könnyebben vállalnak társadalmi munkát Somogyiak szakszervezeti ütfölSVben Kevés a beutaló a főszezonra Siók lehetőség van arra, hogy a népírontmozgalom tovább szélesítse hatókörét, erősítse a demokratikus légkört Különösen, nagyok, még a tartalékok a társiközségek és a székhelyek szorosabb együttműködésében, a feladatok 1 pontos egyeztetésében. Ha egy pillantást vetünk Somogy közigazgatása térképére, azonnal kirajzolódik, hoil több és hol kevesebb a tennivaló. A hatvan közös tanács közül ugyanis huszonkettőnek van két-három tizenhétnek négy-öt, hatnak pedig hat-hét társközsége. Legkönnyebb a helyzete a többi helységnek, hozzájuk ugyanis csak egy-egy társközség tartozik. Ez a helyzet alapvetően meghatározza a tanácsokkal szorosan együttműködő nép fron tbi aothságofc feladatait. A döntések előkészítése, a határosatok széles körű megismer- tetese elképzelhetetlen anélkül, hogy e testületek vezetői ne találkoznának rendszeresen, ne hangolnák ösz- sze a tevékenységüket. A megyei párt-vb három és fél évvel ezelőtt megtárgyalta a népfronttal zottsagok lakóterületi munkájának fejlesztését Akkor az is belekerült a feladattervbe, hogy a községi pártbizottságok és -vezetőségek negyedévenként rendszeresen tartsák megmaradnak csupán azoknál a témáknál, amelyek a megyei ajánlásban szerepeinek, így Kisbárapátiban, Ságváron, Csökön yavisontán is. Ott, ahol megértették e fórumok jelentőségét, máris javult a mozgalmi munka; a lakosság gyorsabban megismeri a tanácsok terveit, határozatait, s így szívesebben vállal társadalmi munkát. Ez csökkenti azt az érzést is. a társközségekben, hogy ők mostohagyermekek, velük nem törődnek, az ő véleményükre nem hallgatnakA megyei népfron-telnökség most azt tűzte ki célul, hogy a városok és a város környéki -községek népfront- vezetői hangolják össze a tennivalókat. Szeretnék megvalósítani, hogy a tanácstagi csoportok vezetői szintén vegyenek részt e fórumokon. Sokat lendítene a gazdasági tájékozottságon, ha a termelőszövetkezetek, állami gazdaságok, helyi kisüzemek vezetői legalább egyszer egy évben beszámolnának a terveikről. Néhány éve a szakmák szakszervezeti megyei bizottságai intézik a szak- szervezeti üdültetéseket. A beutalókat közvetlenül az országos tanácstól kapják. A KPVDSZ somogyi bizottsága erre az évre kilenc- százötvennégy beutalót kapott, köztük szanatóriumit, az iskola idejére szólót, nyárit, családos üdülésre jogo- sítót. A legtöbb az egyszemélyes beutaló. A dolgozók többsége a főszezon előtt és után utazhat pihenni, a Ba- laton-parti üdülőkbe is inkább a téli hónapokban jutnak el. A gyermekeknél kedvezőbb a helyzet: Röj- tükmuzsajra Somogyból harminchárom fiút, Parádm.s- várra ugyanennyi lányt várnak az általános iskolisok közül. A családok az ország különböző részeibe mehetnek, így Mátrafüredre, Visegrádra, Szántódra. Lillafüredre, Sopronba, az ot- ,taní KPVDSZ-üdülőbe. Március 25-én már indulnák is a marcali áfesz dolgozói közül néhányan a lillafüredi SZOT-üdülőbe. A beutalók iránti igény nagyobb, mint amennyi rendelkezésre áll, de az alapszervezetek egymás között is cserélhetnek, kinek melyik időpont a kedvezőbb. A Medosz somogyi bizottsága egymillió forint értékben kapott beutalót erre az evre. A szakmunkástanulóknak harminchárom jegyet biztosítottak, melyekkel a Balaton partján, vagy az NDK-ban üdülhetnek. Az idén először Balatonsze- mesre és a Velencei-tóhoz is mehetnek a fiatalok. A SZOT Üdülési Főigazgatóságával egyeztetve a Medosz központjából két-két hely érkezett Somogyba, mely olaszországi, görögországi, csehszlovákiai és bulgáriai utat biztosit a felnőtteknek. A gyermek nélkül üdülő házaspárokat a Medosz budapesti vendégházába várják. A gyerekes családoknak Galyatetőn, Budapesten, Mátraházán, Csopakon, Siófokon, Leányfalun biztosítottak üdülési lehetőséget — sajnos, csak az elő- és utószezonban. Sopronba a gyesen levő kismamák közül mehetnek néhányan. Nyáron Győr, Visegrád, Szántód, Verőcemaros várja a szak- szervezeti beutaltakat. Belföldi és külföldi üdüléseken vehetnek részt az Édosz dolgozói is. A családosoknak négyszázhuszonhat beutaló jutott. Az üdültetések már januárban megkezdődtek Párádon, Nagymaroson, Visegrádon, Mátrafü- reden. Hollóházán és a Balaton partján. I^ajos Géza Önerőből először meg a községi népfrontveze- tök tanácskozásait Ez jőté- tcanyam hatott a népfirant- mazgalomna. A közős tanácsok területé«» — elsősorban «Et, ahoi taét társközség van vagy ennél több — egyse eredményesebben tevé- toenytaednek az úgynevezett koordinációs bizottságok. A megye elsősorban eiy »ódon nyújt segítséget az «Etemé tisztségviselőknek, hogy ajánlást készít e fórumok napirendjére. A tapasztalatok azt mutatják: ezt a társközségeMben is igénylik. Először csak az elnökök vettek részt a tanácskozásoteon. Amióta népfronttitkárok is ott vannak, sokk aj tervszerűbb és alaposabb az együttműködés. Különösen jól kezdődött ez az év, ugyanis minden székhelyikozségben tartottak értekezletet. A párhuzamosságok kiszűrésében sokat segített, hogy e fórumokon egyeztették a munkaterveket meghatározták a politikai ismeretterjesztő munka feladatait. A tisztségviselők ott kaptak tájékoztatást a községfejlesztési tervről, a felajánlható társadalmi munkáról. A megyei népfrorrtelnök - seg értékelése szerint a párt- es a tanácsi szervek most jobban figyelik az egy köz- igazgatási körzetbe tartozó népfrontbizottságok tevékenységét- A segítség révén tervszerűbbek, tartalmasabbak ezek a fórumok. Van olyan helység — mint például Kadarkút, Vízvár, Tö- rokkoppány, Homoksizent- györgy —-, ahol még meghívják a tanácstagi csoport vezetőjét. Máshol — például Lábodon, Mesztegnyón, Kutason — a pártaiapszer- vezetek titkárai is ott vannak a nepfrontrmmka összehangolásakor. Minden tanácsi körzetben vannak sajátos gondok, problémák. Egyre több helyen kerül napirendre önálló kezdeményezésként a tanácstagok testületi és közéleti tevékenysége, a környezetvédelem helyzete (elsősorban a Balaton-parti üdülőhelyekre jellemző ez, aztán a parkok, terek csinosítása, rendben tartása. Ez azonban még nem áttefcwK*, méhámr Mae&en Erősödő kapcsolatok Kőröshegyen a munkacsúcs végénél tartanak. Első hallásra — a mostani kora tavaszi időszakban — szokatlan a fülnek ez a megállapítás — hol van még az üzemek többségénél a csúcsidőszak! Hiszen a föld fagya és az igen mérsékelten, vontatottan melegedő időjárás miatt inkább arról panaszkodnak, nem indul úgy a munka, mint szeretnék. Csakhogy a megye egyik legkisebb szövetkezetének életében a szőlészet a meghatározó, a szőlőmetszés évenként ismétlődő munkacsúcsot jelent. Feladatban is, költségben is. A kevés munkaerő miatt csak úgy tudtak a fontos tennivalóval megbirkózni, ha idegefordulópontot jelentő. örömteli tény kíváncsivá tett. A magyarázatot, a titkot kerestem — és a felelet valójában egyszerű, de mégis sok összetevője van. Egyszerűen úgy mondanám: erősödött a szövetkezethez való tartozás érzése. A tagsági viszonnyal járó jogok, előnyök miatt jó néhány korábbi alkalmazott belépett a szövetkezetbe. A tel- jésítmények után járó tagsági juttatások miatt viszont a korábbiaknál jobban vált személyes érdekké, hogy szaporodjanak a munkaórák. — Korábban tíz-tizenegy dolgozónk végezte ezt a feladatot, most sikerült egy harrninc-harmmckét fős az idén Ifjúsági parlamentet. Bessenyei György csak ennyit mond: — Ez a fiatalodás nagyon szép eredmény számunkra. Többek között olyan irányba is hat, hogy még inkább erősödik a kapcsolatunk a környező szövetkezetekkel — Miben nyilvánul ez meg? — Aki itt akar élni. az dolgozni akar. A munka folyamatosságát pedig nekünk kell biztosítanunk. Ez nem oldható meg mindig helyben. Így született meg az egyezségünk a zamárdi szövetkezettel. Most, hogy végzünk a metszéssel, tőlük maris egy férfibrigád jön hozzánk, a meghibásodott, megrongálódott támberenneket, vendégmunkásokat foglalkoztattak. Ezért érthető az a békés, felszabadult öröm, ahogy Bessenyei György elnök újságolja: — Történetünkben először önerőből birkóztunk meg ezzel a nagy feladattal. Múlt időben beszél, mert kinn a hegyen már az utolsó sorokon csattognak a metszőollók, legfeljebb napok kérdése, és befejeződik ez a nemegyszer kemény megpróbáltatást jelentő munka. Mert most könnyű és öröm a langymeleg márciusi, napfényben metszeni de végezni kellett ezt akkor is, amikor még fagyos szél száguldozott a dombokon. A kóröekegyiek máméra szőlészeti brigádot szervezni — mondta az elnök. A munkaero-gyarapodás- nak ez csak az egyik magyarázata. Kezd beérni annak a több éves törekvésnek a gyümölcse, amely az utánpótlás biztosítására irányult egyre szélesedő szociális gondoskodás formájában. Amíg sokáig alig néhányan, az utóbbi két évben a szövetkezet ösztöndíjával kilencen végeztek szakiskolát Adandón és Bogláron. Letelepedésük, beilleszkedésük elősegítéséhez évente százezer forint lakásépítési alapot létesítettek, az építkezők negyven százalékos fuvardíjkedvezményt kapnak — és tovább lehetne sorodul A »Következet történetében először tartottak dezéseket ők javítják ki. A mi dolgozóink — leginkább asszonyok — náluk majd a kötözésben, a répakapálásban segítenek. Egyszerű cserem unka lesz ez, de végsősoron mindenki jói jár. Ha azt mondom, hogy az új év megújulást is hozott a Jobblét szövetkezetben — bizonyosan nem járok mesz- sze az igazságtól, ök az egyik nagy gondjukon, sajátos csúcsmunkájukon rövidesen túl lesznek. A száztizenhat hektár szőlő meleget, napfényt, jó időt vár éppúgy, mint a dombos határ más részén az őszi gabona, amelyen távolról apró piros bogárnak tűnik a műtrágyát szóró gép. Gyerek és fürdővíz K iöntsük (mármint a gyereket a fürdővízzel) vagy ne öntsük ki? A kérdés a szólás szerint eredendően, a legújabb kori történelemfelfogás szerint nem túl régen, de eldőlt. A gyerek marad! Csak a valaha tiszta, később zavarossá vált és szomorú látványt nyújtó víz juthat föld alatti csatornákon át az emésztőbe. A gyerek akkoriban is életerős volt: szeme, mint a csík. bámult a világra, s úgy szívta magába az új ismereteket, benyomásokat, mint nemrég az anyatejet. Látni, tudni, lelkesedni és alkotni akart; fölkészülni az életre, befogadni minden szépet és jót, amit ígértek, s amit felmutattak neki. De egyszer megcsalták: a tiszta víz zavaros örvénnyé vált. Öt is sodorta a hullámverés, nem volt ereje önmagától partot érni. De hiszen a felnőtteknek sem volt akkoriban! Kusza világ, érthetetlen. embertelen változások béklyóztak felnőttet és ifjút Pedig amikor „kádba” léptek, még kristálytiszta és vonzó volt a víz... És nyomban megtisztultak, új erőre kaptak, amint friss oxigén alkotott élénkítő, felüdüléshez, megújuláshoz kínált fürdővizet a hidrogénnel. A gyerek maradt. Néha mégis ki akarjuk önteni a fürdővízzel. Nem acsarkodás. nem rosszindulat vezet e méltatlan manőverhez, inkább a túlzott buzgalom, a jóindulat, amellyel a rossz ismeretében néha a jót is ki tudnánk zárni, elítélni, megsemmisíteni. Kár volna érte. Ültem a nagyteremben több száz fiatal között. Néztem hamvas arcukat, az üde hajukon megcsillanó fényt — mély redőim, ritka-fehér hajam szomorított —; hallgattam tisztán csengő szavukat — rekedt-nikotinos, megfáradt hangom kért tőlük bocsánatot —; éveik számát latolgattam, s a római L jutott az eszembe. Mégis nagyon jól, felszabadultnak éreztem magam. (Tudjátok-e gyerekek milyen nagyszerű érzés, ha csak órákra is megfiatalodhat az ember?) Ha elér- zékemyülésre hajlamos tekintetem nem téved örökké arra a borzasztó, modernnek nevezett, kusza csőrendszerekből es poros-piros vastraverzekből álló, idegesítő mennyezetre (jelkép lehet ez is, de most nem akarok szólni róla), akkor talán meg többet iátok meg a mai ifjúság igazi valójából. Ünnepeltek. Huszonöt év sikereit, a zászlóbontást, a KISZ alakulásának évfordulóját köszöntötték. Híven az eszméhez, elmélyülten, odaadóan. Szavuk tisztán csengett, ha önmaguk gondolatát fejezte lei; tisztán, ha maguk választotta költők, muzsikusok hitvallását vagy a magyarság csodálatos népzenéjét szólaltatták meg, táncukat állították színpadra. Utódok tiszteletadása volt ez, a büszke-méltó örökösöké. És észrevétlenül mégis kiöntötték a gyereket a fürdővízzel. Kiöntötték két elődöt, akikre — a zűrzavaros történelmi időszak ellenére is — jó volna tiszta szívvel emlékezni. A MADISZ-ra, a DISZ-re gondolok, az 1919-es KIMSZ utódaira, eszméinek folytatóira, a „jogelődökre”, akik nélkül aligha létezne ma a KISZ. A főváros különböző részeit régebben csak a tájékozatlanok tudták megközelíteni a Nemzeti Színháztól elindulva. Azóta Nemzeti Színház sincs. (A Blaha Lujza téren.) Mégis el tudunk igazodni. Nem vagyok szakértője a témának, de azt hiszem: az örökléstan nem ismer mély szakadékokat, évtizedes kihagyásokat E zt hajlottam az ünnepi beszédben: „1956 októberében, az ellenforradalom viharában szétesett a szocialista építést szolgáló, egységes ifjúsági szervezet, a Dolgozó Ifjúság Szövetsége. Szorosan összefüggött ez azzal, hogy a dolgozó és tanuló fiatalok nem csekély vésze átmenetileg az ellenforradalmatok politikai befolyása alá került”. Igaz! Tény és való. De vajon ennyit tett a DISZ 1950 és 1956 között? És a MAD1SZ? Tudom, szomorú: Somogybán (is) csakugyan az ifjúsági szövetség égisze alatt kezdett szervezkedni a Petőfi-kör. De hiszen akkor a megyei pártbizottság titkára lengette a nemzeti lobogót a tüntetésre felvonuló tömeg élén! Nem, világért sem akarom a felelősséget átruházni, jóllehet a DISZ is a part ifjúsági csapata volt. Csupán a szétzilálódott vezetéstől tehetetlenné lett, tétlenségre kárhoztatott munkástömegek, kommunisták és ifjak átmeneti kilátástalanságára, visszaszorítására emlékezem. És nem védem a népeilenes bűnt, amely az elburjánzott személyi kultuszban, a törvénytelenségek sorozatában, a rózsaszín szemüveg kétes értékű hatásában öltött testet akkoriban. Öntsük ki ezt a fürdővízzel, de hagyjuk meg a gyereket, akiből — furcsa talán, de az akkori szelek hatására is — kiváló bányász és esztergályos, tanító és mérnök, helyi és országos vezető érlelődött a nép fiaként, s látni, tanulná, alkotni tudott! Mondják, hogy rövid történelmünknek ezt a tragikus, de mégis hozzánk tartozó időszakát nem értik a fiatalok. Hogyan is érthetnék, ha évtizedekig szégyellősen hallgattunk róla, ha úgy tettünk, mintha meg se történt volna. Ha úgy akartuk elhessegetni a rémet, hogy mély szakadékot ástunk munkásmozgalmi, ifjúságtorténeti hagyományaink közé. Ez is hiba volt, és nem is veszélytelen. De éppen a párt, s nyomában a KISZ fedezte föl, hogy törleszteni kell történelmi adósságunkból. Éppen a KISZ hív engem és sok más végigélőt, hogy nyíltan, őszintén, a szemtanúk hitelességével beszélgessünk a fiatalokkal arról a fájdalmas időszakról is, amelyben nem igaz, hogy minden rossz és elítélendő volt. Szóljunk az okokról, a körülményekről, és mondjuk el: mi minden történt 1945—49 és 56 között. Nélkülük ma aligha beszélhetnénk a fejlett szocializmus építéséről. Nemes szándék ez. Közben mégis előfordulhat, hogy kiöntjük a fürdővízzel a gyereket? Tudom, a KISZ zászlóbontását ünnepeltük. Két-két mondat csakugyan elég ilyenkor az elődökről. De a világért se tüntessük föl elmarasztalóan, rossz színben azt, ami eredendően jó volt! Mondják, hogy a személyes élmény, az átélés hiánya idéz elő felszínes ismereteket, néha torz képet legújabb kori történelmünkről. Vitatkozom, mert hiszen: jó, hogy mai fiatalságunk nem élte át, vagy ha élt is, aligha tudta fölfogni az ellenforradalom gyötrelmeit. Valaki azt mondta nekem: „Ismerősöm harminc év után olyan szemléletesen és magával ragadöan mesélte el második világháborús élményeit, hogy szinte sajnáltam, amiért nem lehettem ott”. Nos, én boldog vagyok, hogy koromnál fogva megúszhattam azt a vérzivatart; kissé meggyötört, mert tanúja voltam az ellenforradalomnak; de boldog, hogy azóta rend és béke, öröm és ezernyi személyes élmény tett gazdagabba. Ez csak egy a sokszor hallható és milliók megnyilvánulásaiból érzékelhető életérzés kifejezéséből. Miért hangozhat el, s ha csak a mélyen búvik meg: miért irányíthat egyéni és társadalmi cselekvéseket? Azért, mert képviselői sohasem öntötték ki a gyereket a fürdővízzel... H űség a néphez, hűség a párthoz! — ez a KISZ gondolatot és cselekvést formáló, meghatározó jelszava. Antit 25 év alatt tett, az kötetekre szóló történelem. Méltó az ünneplésre, az elismerésre. Most mégis „renegát” gondolatom támad. Ha rajtam állna, a jubileum alkalmából átterveztetném a KISZ jelvényét és zászlaját. Van még üres mező. 1919 és 1957 közé beférne 1950 csak azért, hogy az a gyerek is megmaradjon az emlékezetbem, mint a KIMSZ met to utóda, s ** ifjúkommunista előd. .Ixrari Béla
