Somogyi Néplap, 1982. március (38. évfolyam, 51-76. szám)
1982-03-23 / 69. szám
Vita a sertéstenyésztésről Sk kistermelők' és az exportérdekeltség Élvezetes, nyíltszavú vita «Kitthelye volt minap a megyei Állattenyésztési és Takarmányozási Felügyelőség. A téma — az elmúlt hónapokban immár korántsem először — a háztáji sertéstenyésztés helyzete volt. Ezúttal ismét számos új javaslat és probiémafölvetés hangzott el, segítve e nép- gazdasági szinten is jelentős téma föltérképezését, és az egyre sürgetőbb megoldást. A négyórás kerekasatal- beszélgetés teljes ismertetése meghaladná e cikk kereteit, néhány vélemény és tapasztalat azonban feltétlenül szót érdemel. Az állattenyésztés ötéves terve évi egyszázaléknyi abrakmegtakarítás mellett a hústermelés 2,5 százalékos növelésével sízámol. Mivel az extenzív fejlesztés lehetőségei már kimerültek, ez a feladat első pillantásra megoldhatatlannak láte-zik. Dr. Barócsay György, az OTÁiF főigazgató-helyettese sokoldalúan bizonyította, hogy igenis vannak újszerű tartalékok. Az egyik az élettani igényekhez jobban alkalmazkodó takarmányozás. Kutatások szerint a forgalomba kerülő tápoknál különbözik a számi totó és a valóságos ta- kanmányérték. Igaz, a zsákon fölitüntetett fehérje- mennyiség legtöbbször benne van a tápban, az állat mégsem hízik megfelelően... Élesebb nagyitó alá véve ezeket az anyagokat kiderül, hogy biológiai értékük elmarad a kívánatostól Többek között a magas hőfokon történő szárítás és a törés 25— 30 százalékkal rontja a tápok tényleges hasznosíthatóságát. A mikrobiológiai vizsgálatok szerint a forgalomba kerülő tápoknak mindössze 74 százaléka felel meg az állatok élettani igényeinek. A hiányzó amánosavalk pótlása önmagában 10 százaléknyi hatékonyságnövelő tartalékot jelentene! Több fórumon szóvá tették már üzemi vezetők, hogy a tsz-ek nem érdekeltek a háztáji segítésében, ugyanakkor egyre magasabb szintű integráló munkát várnak tőlük. Varga Gábor, a megyei felügyelőség igazgatóhelyettese példákkal bizonyította, hogy elsősorban a gyönge adottságú, támogatott tsz-ek számára igenis jól jövedelmező lehet a háztáji ágazat. Mint elmondta, a további fejlődés egyik feltétele a háztáji színvonalasabb szakmai irányítása. A jóformán csak a tenyész- anyagigenyeket összeíró és az áiiatieadások napját egyeztető háztáji agronómu- sok helyett már ágazatfejlesztő szakmérnökökre volna szükség. Ez annál is inkább indokolt, mert a megye vágósertés-termelésének 36 százalékát a háztáji ,adja. Marosán László, a Kaposvári Húskombinát élőállat- forgalmazási főosztályvezetője elmondta, hogy a kistermelői sertések jórészt nem exportképesek. Az ex- portvágóhíd alapanyagának csak 15 százalékát képesek háztájiból biztosítani. A minőségi követelményekből nem engedhetnek, pedig hát pusztán mennyiségi gondjaik is vannak. Mintegy erre válaszolva többen is szóvá tették, hogy oz exportérdekeltség nem jut el a kistermelőkig. A háztáji állattartók ma nem érdekeltek a jó hús-zsír arány elérésében, így abban sem, hogy a hústermelést szolgáló minőségi tápokat etessenek. Valamennyi szakember egyetértett abban, hogy a jelenlegi feltétel-rendszerben a kisgazdaságok sertéshústermelése már nem növelhető tovább. Tavaly mér 5 százalékkal csökkent a megye sertésállománya. Egymás után torpannak meg a tsz-ek serNe döntsenek a bizalmi nélkül! Könnyű egyetérteni mindennel — általában. Sokkal nehezebb elfogadtatni egy- egy döntést, amikor az a dolgozók kisebb vagy nagyobb csoportjára, az egyes emberre vonatkozik. Kivált akkor, ha ez másokat érint előnyösen, őket pedig hátrányosan. Elég, ha az ötnapos munkahét bevezetését hozom fel példaként: az egészségügyi, a kereskedelmi dolgozók körében sokkal nehezebb volt ennek a döntésnek a megértetése — a szombati „ügyeletesség”, a következő héten kiadott szabadnap miatt is —, mint például egy gyárban, hivatalban. Természetesem nemcsak az országos elhatározások magyarázása állítja nehéz helyzet elé a szakszervezeti bizalmiakat, hanem a helyi döntések is. Éppen ezért olyan fontos, hogy a kezdet kezdetétől vonják be a dolgozókhoz legközelebb álló szakszervezeti tisztségviselőket a tervek, elképzelések megvitatásába, véleményezésébe. Ez önmagában még csak megy. Sokkal több gondot okoz, hogy olykor nagyon kevés idő jut a vélemények összegyűjtésére a munkahelyeken. Az idő pénz, mondogatjuk. Sajnos, a legtöbb esetben csak a mondás üres szajkózásánál maradunk •meg. Amikor valaki feláll az értekezleten, s megemlíti : „Már ne haragudjon meg senki sem a vezetők közül, de azért mégis: mint képzélik a dolgozók közti közvéleménykutatást a föltételek megteremtése nélkül”. Különösen ott, ahol a dolgozók sokfelé dolgoznak — mint az építőiparban, kereskedelemben, a mezőgazdaságban —, nőm elég néhány nap az eszmecserére, a párbeszédre. Éneikül pedig a bizalmi legföljebb a saját és még néhány társa megjegyzését tolmácsolhatja. Szakszervezeti titkároktól hallottam: ilyenkor legalább akkora a csodálkozás, mint amikor az Andersen- mese kisinasa egymaga olyan bátor, hogy kimondja: „A királyon nincsen semmi!” Akkor aztán jön a .magyarázkodás — ebben túl kevés az elnézéskérés, a mosakodás, a fölfelé mutogatás, a központra. Jogosan bosszantja ez a bizalmiakat, hiszen ők a napi munkájuk mellett — olykor közben — látják el társadalmi megbízatásukat. Naponta szó van arról, hogy újuljon meg gazdasági életünk^ kerüljön előtérbe a minőség, a hatékonyság. Ez a politikai munkára szintén vonatkozik. A szakszervezeti mozgalom a kongresszus óta sokat tett azért, hogy csökkentse a papírmunkát, kiiktassa a formalitásokat, elsősorban a gazdasági feladatok megoldásának új szellemű segítésére ösztönözzön. önmagában persze egy gyár, üzem, vállalat, gazdaság szakszervezeti tisztségviselői nem birkózhatnak meg a sokkal nehezebb tennivalóikkal, ha nem kapják meg a gazdasági vezetőségtől az elvárható támogatást Fontos elv, hogy a bizalmiak nélkül semmit se döntsenek el. A dolgozók ugyanis tőlük várják az érdekeik védelmét. Ha pedig úgy érzik, hogy nem az kapta a „Kiváló dolgozó”-kitüntetést, a munkáslakás-támoga- tást aki a legjobban megérdemelte, rögtön a szemére hányják a tisztségviselőnek. Ök pedig nem nagyon fogadják el azt a védekezést: nem volt Mő az U G. téstelepi rekonstrukciói... Ezzel kapcsolatban mondott véleményt Molnár Ferenc, a Teszöv munkatársa. A kedvezőtlen adottságú tsz-ek a gabonafélékre 25 százalék ártámogatást kapnak. Ösz- szességében 30—35 százaléknyi nyereséget hozó gabonát etetnek meg a sertéságazatban, ahol legjobb esetben sem érnek el 5—10 százaléknál magasabb jövedelmet. Magántermelők számításai szerint egy süldőn 400 forint a tiszta jövedelem, egy hízósertésen 500. A száz forint különbség — a több heti munkát nem számolva — sem fedezi a tartás és takarmányozás költségeit. A felvásárlási árarányok és a szerződéses rendszer módosítása is fel létele a háztáji termelés további fejlődésének. A keszthelyi Balaton Szakszövetkezetről sokáig csak „betolakodó kalózföl- vásárlóként” beszéltek. Most többen elismerték, hogy „sűrű fillérre” alapozott termeltetési munkájuk követésre méltó. A keszthelyiek a nagyüzemi felárat teljes egészében átadják a termelőknek. Előleget nyújtanak, a takarmányt házhoz viszik, s a hízókat a termelő udvarán veszik át. Elsősorban az idősebb háztáji gazdálkodóknak jelent mindez fontos kedvezményt. Pápai Károly, a felügyelőség takarmányellenöre a tápellátás visszásságairól szólt. Az értékesített meny- nyiség növelésére ösztönzött felvásárlók nem rendelnek a keresett koncentrátumokból. A boltok jó részeben tűrhetetlenek a tárolási körülmények. Nem ritkán félig romlott, csokiként értékű takarmány is forgalomba kerül. A keverőüzemek több esetben túlhigítják a tápokat, s főként a tsz-üzletekben sok fehérjehiányos takarmánykeveréket is találtak. Elhangzott az is, hogy nagy a csábítás a visszaélésre azokban a boltokban, ahol ugyanaz a takarmánykeverék — a gyártás helye szerint — háromféle áron is kapható. A vitából összességében kitűnt: fordulópontra jutott a hazai sertéstenyésztés. Csak a jelzett gondok és ellentmondások megoldása adhat új lendületet a termelés fejlesztéséhez. Szép házak utcája A fürdő és a futballpá- lva szomszédságában Babó- csán, új lakónegyed vonja magára a nézelődő figyelmét: a Sport és a Fürdő utca emeletes családi házai Igaz, út, járda még nincs, az ízléses, hozzáértéssel tervezett, kivitelezett otthonok azonban a község fejlődéséről az emberek igényességéről vallanak. Megnőtt az építkezési kedv a községben. E házak az utóbbi két évben épültek: termelőszövetkezeti és varrodai dolgozók, pedagógusok laknak bennük. Tavaly például a közigazgatási területen huszonhárom családi ház épült, többsége Babócsán. Üres telek már nincs — ezért az idén újabb hatvan közművesített telket bocsátanak az építtetők rendelkezésére az OTP útján. Megnéztem, merre lesznek az új telkek, hol nyit utcákat a tanács, hogy újabb szép családi házak épülhessenek. Lesz majd út, járda is. Adnak követ, cementet, a lakók pedig társadalmi munkában segítenek az építkezésnél, a járda és az út elkészítésében. Babócsán és társközségeiben, amit lehet, társadalmi összefogással valósítanak meg. Ezért készülnek nagy gonddal a tavaszi falugyűlésekre, a falunapokra. A falugyűlés március végén lesz, április 2-án pedig a társadalmi munkával egybekötött falunapot tartják meg A tavaszi nagytakarításon kívül rendbeteszik az utakat, a járdákat, a parkokat, az árkokat; fát, virágot, diszbokrokat ültetnek. A ba- bócsai Szabadság parkban gyermekjátszóteret alakítanak ki. A Határőr Termelőszövetkezet gépműhelyében a szocialista brigádok már készítik a játékokat — társadalmi munkában. Az idei falunapon állítják föl. Serényen dolgozó emberekivitelezője a barcsi ÉSZKV. Nagy segítséget jelent, hogy a babócsai Határőr Tsz és a vízvári tanács rendszeresen „kölcsön adja” építőbrigádjait. Nagyon várják az iskola elkészültét. A régi iskolában pedig amatőr képzőművész tábor lesz nyaranta, s oda meghívják Somogy és a szomszédos megyék művészeit. A képzőművészeti szakkör negyedszázada működik Babócsán igen eredményesen. A babócsai termelőszövetkezetet nemcsak az építő- brigád kölcsönadásáért. a gyermekjátékok készítéséért illeti elismerés. Az iskolához 500 ezer forintot ajánlottak föl. Legalább ennyi a társadalmi munka értéke, amellyel az építkezést segítik. Bolhón tavaly 300 ezer forintért korszerűsítették az óvodát, Komlósdon az őszszel adták át az öregek napközi otthonát. A Béke Tsz a 400 ezer forintos átalakításból 80 ezer forintot vállalt, sőt naponta viszik Ba- bóosáról az idős emberek részére az ebédet is. Bolhón az idén az ivóvízellátás jaAz épülő 12 tantermes iskola. két láttam ez épülő iskola tetején. A tizenkét tantermes, torna termes — napközis konyhával, étteremmel kiegészített — intézményben szaktantermek is lesznek. ahol a szakrendszerű oktatás minden föltételét megteremtik. A 42 millió forintba kerülő létesítmény vitásában léptek előre, a vezeték kiépítését a termelőszövetkezet szocialista brigádjai vállalták. Péterhidán a régi iskolából, pedagógus szolgálati lakásból 400 ezer forint költséggel orvosi rendelőt, tanácsadót, ifjúsági klubot és könyvtárat alakítanak ki. Sz. L. Á közterületi fák védelme: közügy Vágják? Ne vágják? Aprólékos munka kezdődött a múlt évben, s folytatódik az idén szerte a megyében, hogy érvényt szerezzenek a Somogy megyei Tanács elnöke utasításának, amely kimondja: hogy a közterületeken lévő fák fokozott védelme érdekében a helyi tanácsok szakigazgatási szervei helyszíni szemle alapján kötelesek meghatározni a fák kezelésére vonatkozó programot. Egyedenként ellenőrzik az állományt, s döntenek a fák sorsa felöl. A mérlegelésnél az esztétikai szempontok mellett környezetvédelmi és természetvédelmi megfontolásokat is számításba vesznek. Az elnöki utasítás végrehajtásának — érthető okokból — főként a Bala- ton-parton van nagy jelentősége, hiszen számos értékes fa található itt fasorokban, parkokban, de magán- tulajdonban levő parcellákon is. A helyszíni vizsgálat eddig a baiatonföldvári és a zamardi tanácsnál zajlott le. Ebben a munkában a helyi szakigazgatási szervek vezetői mellett a Kaposvári Erdőfelügyelőség képviseletében Rumszauer János osztályvezető vett részt, tőle érdeklődtünk a tapasztalatokról. — A« eddigi helyszíneié- sek az egész megyére kiterjedő vizsgalat részéi. Moat folyik a faállomány egyedi minősítése a boglárlellei nagyközségi tanácsnál is. A kitermelésre és az ültetésre vonatkozó szakvélemény a későbbi vitáknak is eletet veheti. A Balaton-parton sok az értékes fa. Ültetési idejük azonban jórészt a századelőire és a két világháború közötti időszakra tehető, közülük tehát jó néhány vágásóretté vált. Amikor ezeket a fákat telepítették, különféle szempontok érvényesültek, s azóta az adott területen igencsak megváltoztak a természeti, a gazdasági körülmények. Átalakult a partszakasz képe. módosult az egyes területek rendeltetése. A zamárdi tanácsnál a község belterületére terjedt ki a helyszíni vizsgálat. A közterületeken csaknem száz fát jelöltek meg piros festékkel: ezeket ítélték kivágásra. Legtöbb köztük a kiszáradt vagy túlontúl beteg nyárfa az utcákban és az üdülők területén, csak egykét akác és juhar kerül hasonló sorsra az egyéb fafajok közül. Kitermelésre kizárólag száraz, beteg, korhadt, túlkoros egyedeket jelöltek meg, és olyanokat, amelyeknek beteg a koronájuk vagy eltört a csúcsuk. Természetesen újratelepítésről is határoztak. Figyelembe vettek azonban, bogy a légveactekek «tett —ere tes fákat nem lehet nevelni és fenntartani, vagyis új fák ültetésére csak ott van szükség, ahol az utca szélessége, az útkorszerűsítés, a környezetvédelmi igények és az esztétikai szempontok ezt indokolják. Eszerint pótolni kell például a Széchenyi utca jegenyenyár-sorát, és komplett parkosítási tervet igényel a József Attila és a Bácskai utca. A fennmaradó közterületi faállomány nem nélkülözheti az állandó gondozást: a beieg es sérült, száraz ágak eltávolítását, a koronafiatalítást, -nyesést, és -alakítást. A bizottság azt is javasolta, hogy a tanács szorgalmazza a csavaros ágú fűz dugványozását és szaporítását, mert ez a jól fejlődő fafaj érdemes a szélesebb kórben való elterjesztésre. Javaslatokat tették a szak- szervezeti üdülőkben és a magánterületeken levő fák kezelésére — egyes egyedek kivágására, illetve szakszerű pótlására. A közterületek egy része szépen gondozott, a fák es a cserjék ápoltak, s díszei az egész lakókörzetnek — egyebek mellett est allapítottak meg a helyszíni szende során Balatonföldvánm. Itt is akadnak azonban olyan fák, melyek különböző méretük és koronájuk miatt rontják az utca képét. Ahol tói keskeny az uáca, ott m fez cserje lelne a célnak, mint a fasor, annál is inkább, mert a kialakított telkek előkertjeit szépen fásították, parkosították a tulajdonosok. A helyszínelő bizottság érdekes megállapításokat és javaslatokat tett a kör őshegyi kastély és a hozzá tartozó park állopotára, illetve megóvására. Mielőbb szükség lenne a termelőszövetkezet kezelésében levő park rekonstrukciójára, mert csak így menthető meg a hajdan értékes növényanyag, mely jelenleg meglehetősen gondozatlan : az * idős fák alatt magasra nőtt cserjék láthatók, s az állományra igencsak ráférne a szakszerű kezelés. A megye tanácselnökének a közterületi fák védelmére kiadott utasítása közügyet szolgál, így a végrehajtás mindannyiunk javára válik. Az ezzel kapcsolatos munkák sikereitek korántsem csupán a helyi lakosság a haszonélvezője, hanem mindenki, aki megfordul ezeken a helyeken, márpedig településeink — s főként a Balaton-partiak — egyre tö»b látogatót fogadnak, akik emléket visznek magukkal környezeteikről & Hemm Ferenc
