Somogyi Néplap, 1982. március (38. évfolyam, 51-76. szám)
1982-03-17 / 64. szám
II mag apoteózisa Amerigo Tot nyilatkozata Budapesten Amerigo Tot, a világhírű nwwtyar származású szobrászművész alkotásaiból nyílik kiállítás holnap a Vigadó’ galériában. A tavaszi fesztivál budapesti eseménysoro- Katának részeként megren- dezieiht. tárlaton több mint feliszáz munkáját láthatják t«/. érdeklődők. A művész, »ki Budapesten személyesen készíti elő a bemutatót, interjút adott az MJTI munkatársának. — Tükrözi-e majd pz a kiállítás munkásságát, illetve mindazt, ami alkotóként ma is foglalkoztatja? — Remelem, igen, hiszen nehány régebbi szobor mellett elsősorban az utóbbi esztendőkben készült munkáik kerültek ide. Ezek között plasztikák, dombormű- vek, pirogránitiapok és grafikák egyaránt szerepelnek, megmutatni igyekezvén azt a műfaji és tematikai sokféleséget is, amelynek segítségével kifejezhetem magam. Egy téma azonban kétségkívül heeszú ideje, nagyon, erdekel: ez a magok apotheózisa, amely véglegei műalkotás formájában a Gödöllői Agrártudományi Egyetem auláját díszíti majd. A mű gondolata több esztendeje formálódik bennem; három évvel ezelőtt készítettem «1 a megvalósításihoz szükséges terveket, s azóta már dolgoznak rajta a képzőművészeti kivitelezőválhogy az életre, a napfényre kívánkoEák. Fogalmazhatunk úgy is: az erős mag felszínre kerül, megtalálja az utat az élethez. S jelképes értelemben érvényes ez az igazi emberi gondolatra, a megszülető, fejlődő, terebélyesedő eszmére is. — Miként « tárlat anyaga is érzékelteti: figuráiig művek és absztrakt alkotások .egymásutánja, egyidejű jelenléte jellemzi. munkásságát. Miért? — Lehet, hogy néháinyan azt mondjáknem vagyok fegyelmezett, nem tartok határozott művészeti irányt; a művészetnek azonban ezer iránya van! S ha az ember képes megvalósítani a kezével mindazt, ami benne gondolatként megszületik, akkor — úgy érzem — meg kell tennie. Természet-elv ű és absztrakt formák között számomra nincs minőségi kül- lönbség: mindkettőt fontosnak partom a kifejezéshez. Ezt a tudatosan vállalt sokrétűséget viszont igyekszem a tólem telhető legmagasabb színvonalon megvalósítani. Aat vallom tehát: a művész egy, de kifejezésmódja ezerarcú —‘mondotta Amerigo Tot. Cs. T. Noszlopy-napok Készülnek a 75. évfordulóra A. hónap végéig tartó rendezvénysorozat kezdődött Kaposváron a Noszlopy Gáspár Közgazdasági Szakközépiskolában : március idusán a tanulók megkoszorúztak a névadó szobrát, majd meghívott - vendégeikkel az iskola történetéről beszélgetitek. Ebben a tanévben ünnepli fennállásának hetvenötödik évfordulóját az iskola. A volt tanárok és diákok felelevenítették emlékeiket, s ezzel megkezdődött a fölkészülés a hetvenötödik ..születésnapra”. A kezdemenyezés — hogy iskolájuk történetét földolgozzák — első jelei azok az iskolai' dokumentumok, amelyeket máris bemutatnak az ifjúságnak. Korabeli tankönyvek, naplók láthatók a folyosón; az évfordulóra megjelentették az iskola tanáráról, Merényi Oszkárról készített emlékkönyvet. A jeles Berzsenyi- kutató húsz évig volt az iskola tanára. A névadóról, Noszlopy Gáspárról nevezték el azt a kupát, amelyért ezekben a napokban versenyeznek a megyeszékhely középfokú tanintézetei. A fiúk kézilabda-mérkőzéseken csatároz- nek. Tegnap a diák politikusok vetélkedtek. Lövészeti versenyt is hirdettek s majd könnyűzenei vetélkedővel ér véget a kupádét. Az iskola tanulói öss»el kivették részüket az újvár- falvi Noszlopy-kűria kialakításából is. Most kirándulásokat szerveznek a kiállítás megtekintésére a fiatalok és a pedagógusok. Az iskola tanulód társadalmi munkában minden évben csinosítják Noszlopy szülőházának környékét. A szakközépiskolában tanuló gépírók tanárai számára tegnap továbbképzés keretében filmvetítéssel egybekötött ankébot rendezték a diákok rehabilitációjáról; levetítették azt a filmet, amelyet az Akadémia készített a gép- és gyorsírás rehabilitáló szerepéről, s Mayer ff y Tiborné tartott róla előadást. A csökkent munkaképességű, fogyatékos gyerekek oktatási rehabilitációja fontos programja volt a hét elején megkezdődött rendezvénysorozatnak. A történelem diákseakkör megemlékezik a KISZ megalakulásának huszonötödik évfordulójáról. Mától minden. érdeklődő előtt bemutatkoznak az iskola ügyeskezű hímző, varró lányai; kiállítást rendeznek munkáikból. A jövő héten Merényi ö.s zká r-em lékk iá 111 tasnak ad otthont az intézet; az iskola volt tanárának hagyatékát a család bocsátja a szakközépiskola rendelkezésére. Elsősegély — szakszerűen kitart mU'terntofhefi. Remélhetőleg két év múlva már fölállítható lesz a bronzrelief. Ezen a tárlaton, néhány, eddi* elkészüli részlet szerepel. A mag apoieózia nemcsak Európában, hanem talán tar. égés® világon a legnagyobb belsőépítészeti kompozíció lesz. A domborul* 13 méteres hoaszmérete lényegében egy négyemeletes ház magasságának felel meg, »»élessége pedig 12,5 méter. Ahogy tudom, fi yen nagyságú bronzrehef még sehol nem készült. — Ami pedig az ábrázolásmódját illeti: sokaikban elvont, abseúrakit kompozíció benyomását kelti, pedig a tárgya közvetlenül a természetben gyökerezik, egr természeti folyamatot örökít meg. Azokat a pillanatokat kívántam ábrázolni, amikor az elvetett mag feltöri a földet, ■ a felszínre akar jutni. Azt, Mindennapos eset, hogy ha valahol az utcán baleset történik, az arra járók megállnak és várják, talán tud valaki segíteni. Az esetek kis részében az emberek viszolyoginak segíteni, ez aló] én magam sem vagyok kivétel, de többnyire azért a tanácstalanság, mert nem tudják, hogyan kell. A hozzá nem értő segítség éppoly káros, mint a későn érkező, A szakszerű elsőségélynyúj- tással viszont életet lehet menteni. Milyen jó lenne tudni, mikor hogyan segítsünk. Hány infarktust szenvedett lenne menthető, ha az összeeső járókelőt körül- vevők tudnák, hogy ilyenkor nem szabad az illetőt mozdítani, amíg az orvos meg nem érkezik. Más esetben nagy segítség lehet egy egyszerű mesterséges lélegeztetés, ha az szakszerű. Az elsősegélynyújtás oktatásának már hagyományai vannak hazánkban. Tanulják a gyerekek az általános és középiskolákban, s nem kötelezően ugyan (sajnos!), de szakszerű oktatásban részesülhetnek a felnőttek ' is. Sőt, a Magyar Vöröskereszt még az óvodásokra is gondolt: ez a korosztály kifes- tőkönyveken, játékos módon, szinte észrevétlenül sajátíthatja el az elsősegélynyújtó alapismereteket. Fura módon mégsem élünk a lehetőséggel, hogy többet tudjunk a segítségnyújtás módjáról. A gyakorlat; az általános iskolások még szívesen járnak a Vöröskereszt által szervezett tanfolyamokra, a középiskolások már kevésbé, a felnőttek pedig... Hogy hol lehet a hiba? Ennyire közömbösek volnánk?! Vagy talán a szemlélettel van baj? Nemcsak arról van szó, hogy esetleg mások életét menthetjük meg, ha tudjuk a módját, hanem rajtunk is segíthetnek mások, ha szükség lesz rá. A statisztikák »»érint a balesetek legtöbbje az országutakon történik. Az elsősegélynyújtás szabályaira tehát A elsősorban a voián mellett ülőket kellene felkészíteni. A Magyar Vöröskereszt tett is erre vonatkozóan javaslatot, mégpedig olyatn formában, hogy a jogosítvánnyá] rendelkezők ne csak Kresz- és műszaki ismeretekből tegyenek vizsgát, hanem elsősegélynyújtásból is. Az ötlet nagyon időszerű, remélhetően meg is valósul. Sok emberélet függhet tői*. O. fi. Hanaok A napok egyhangúan teltek. Szürkén, eseménytelenül. Legalábbis így érezte Reiset“ tanár űr. Pályáját úgy kezdte, mint a többiek. Hittel, keménygallérosan, egy kisvárosi líceum homályos, halkan zümmögő folyosóján, és vadgesztenyelomboktól árnyas tantermeiben. Végigjárta mindazokat a stációkat, amelyeket a történelem kirótt a hasonló „nad- rágos" emberekre. Élete az iskolára korlátozódott. Egyedül vetette este az ágyát, s maga melegítette reggeli kávéját. A család hiányát először akkor érezte, amikor idős édesanyja meghalt. Egyedül maradt, és vasárnaponként is a vendéglő megszokott kosztját ette. De a világ olyan megátalkodott és bizonytalan lett, hogy nem merte vállalni a felelősséget a családalapításra. Mire elmúltak a borzalmak és viszonylag nyugodtan nézhetett a tükörbe, egy ősz hajú, barázdált arcú, idősödő férfi tekintett vissza rá, aki mellé a magány úgy szegődött, mint a mesebeli dzsin az olajlámpához. Beletörődött sorsába, és élete középpontjába ezután még inkább az iskola került. Nem kapott ő ezért ■ kitüntetést, elismerő szavakat is csak módjával. Ahhoz a generációhoz tartozott, t amelynek tagjai soha sem szokták meg a módszertani forradalmakat. a sűrűn változó tankönyvök világában nehezen találtak utat.. A gyerekek is mások lettek. A pajkos csíny tevések rovására szaporodtak a durva tréfák, s ezeknek többnyire ő volt a célpontja. Megadással. tűrte. Kegyelemből már a harmadik évet dolgozhatja rá, s még a jövő évet is szeretné. Az első komoly megrázkódtatás akkor érte, amikor közölték' vele, hogy a házat, amelyben harminc éve lakott, a városközpont rekonstrukciója során lebontják... A lakótelepen kapott egy vadonatúj, összkomfortos, házgyári lakást- Azóta idegenként jár háza, a negyedik emeletre. Kedves tárgyainak kirakása sem teremti meg az otthonosság érzetét. Ezért Igyekszik mind több elloglaltságot találni “ — hogy mind kevesebbet kelljen otthon lennie. Lakókörnyezetét nem ismeri. Jószerével alig köszönnek neki, és a hangok, zörejek, megszokhatatlanok- nak látszanak ... Amikor igazgatója közölte vele, hogy elérkezétt számára a megérdemelt pihenés i<}eje, jeges dermedtség szállta meg. Alig tudta ki- nvögni, hogy ő még nem érzi magát fáradtnak és igazán. . . Az igazgató megértőén mosolygott, * miközben színváltós golyóstollával játszott, mélyreható magyarázatba • fogott a tantestület helyzetéről, a személyi kérdésekről ■ és a kö- vetelményi. rendszerről. Reiser tanár úr mindebből alig fogott föl valamit. Szürke köd ereszkedett agyára,- s nagy megerőltetésébe került kipillantania alóla...* A színek váltása, a rugóW pattanása élesen hasított dobhártyájába. Összerándult. Kék... zöld... most a fekete jön. Nem, most a pirosat pattantotta. Pedig a zöld után hogy jöhet a piros; valami átmenetnek mégiscsak kéne lenni... Ütemesen, ütemesen, mint ahogy az alattam- lakótól felszűrődik a zenegép hangja: dum, dum, dura... Amíg a lángyos ősz tartott, sétával töltötte idejét. Bebarangolta a környéket, de az iskola utcáját elkerülte. Az esték egyre terhesebbek lettek, s a rossz idő beálltával a nappalok is. Az ablak melletti szögletben álló hatalmas bőrfotelban telt őtthoni élete. Onnan figyelte az apró mintás tapétával borított falakat. Millió, kis bogár indult a léniák mellett™ Besötétedett. Nem gyújtott villanyi A hangok fölerősödtek. Ágyúlövésként. dórrentek a lakások ajtajai. Düböröglek a lépcsők, ahogy a gyerekek ugráltak rajtuk. Hup- pogott a lépcsőházi vaskorlát. Szirénázva gurultak a sötétítő függönyök apró csigái. Fürdőszobák és öblítők zuhatagai bent tocsogtak lábánál; hangok, nevetések; szitkok... És alulról: döm, riöm, döm, döm.. Kezével a füléhez kapott, de akkor is hallotta a zenegép ütemes, agyat kalapáló hangját Karácsony másnapjára meghívása volt Már napokkal előtte eldöntötte, hogy nem megy el. Nem viheti magával a hangokat, nem ronthatja el mások ünnepét.,. Az ablaknál állva látta, amint kigyulladnak itt is, ott is az elektromos fényecs- kék a fenyőfákon. A hangok a halántékában dübörögtek, és tudta, hogy ezért nem hallja a csengők szavát. Alul ismét elindultak az elektromos impulzusok szülte hangok: döm, döm, döm... Reiser tanár úr szemeben pajkos fény gyulladt. Kiment a konyhába s elővette azt a zöldszilvánis-üveget, amit már tegnap megvásárolt. Leült a konyhaasztal mellé, és inni kezdett. Az első pohártól megrázkódott. A másodiktól is. Zsibbadás járta át tagjait, de a hangok,. nem tágítottak. A z üvegben alig Tolt már négyujjnyi. Szédült. Alig tudott föl- állni. Kitöltötte a maradék bort, s egyhuzatra kiitta. Feje együtt koppgni » pohárral az aggta lo*. CJkery Cs*b* NAGY LÁSZLÓFOTOGRÁFIÁK Nagy László fél feje látszik; arca gyűrött, a háttérben elmosódott angyalkép. Nagy László már ősz, fekete bőrzekéjét viseli; nincs rajta derű, komolyan tekint maga elé. Orra fölött a homlokán V-be.tü. Szécsi Margit bal kezét Nagy László vállára teszi. Páncélszerű pulóver van rajta, de fejét fölveti, mosolyog. Nagy László nyitott pólóingben ül, előre néz, és mosolyog. Anyja szemközt, arca kissé homályos. Nagy László profilban ; kezében hosszú hamus cigaretta. Íme, néhány kép Molnár Edit fotóművész Nagy László-so- rozatábói! l
