Somogyi Néplap, 1982. március (38. évfolyam, 51-76. szám)

1982-03-03 / 52. szám

Siófoktól Amszterdamig ft A DICSŐSÉG MAGASLATÁN stúdiószínház Samuel Kiefer stációi Siófokon, « Bajcsy-Zsi- tímszky út 48. szám alatt, a Csülökhöz címzett vendéglő­ben elfogyasztott ebéd és nemi bor után kinek jutna eszébe a pszichológia? Va­jon mit szólna a szomszéd asztalnál poharazó vízveze­ték-szerelő meg a doktorrá avatását ünneplő jogász, ha most azt mondaná nekik va­laki, hogy a kultúrhistória egyik emlékhelyén mulatják az időt? Pedig jogos lenne mondani, hiszen ebben az épületben született a XX. század egyik legnagyobb pszichológus tudósa. Révész Géza, aki pályája csúcsán, 1950-ben a következőképpen emlékezett szülőfalujára: „A Dunántúlon dombok bs # r/rtt0hO!?vr.k Kyűrújében fekszik a BaiMon. Magyarorszás eme csodálatos tavának délkeleti partján. egy kis faluban, Sió­rokon egy nagyon hides téli na­pon <1978. december 9.) világra ión egr kisfiú, aki ha tudott vnkta ctsndolkodni, koránesem seithette vs.Ina, hogy egyszer mint amszterdami professzor tartja meg búcsúeldadasát.’* B fekete Néró kutya Matyiké Sebestyén József, ? vámosi-járást könyvtár helytörténésze kötelességé­nek tartotta, hogy megis­merje — majd megismertes­se Siófok lakosságával is — a világhírű tudóst. — Az életrajzi lexikonban találkoztam először a nevé­vel, majd Giay Lászlóval, a városi pártbizottság munka­társával beszélgetőink arról, hogy érdemes volna fölku­tatni és közkinccsé tenni a Revesz-emiekeket —- mond­ja. — Ezután dr. Benedek István professzornak Írtam, ugyanis az író-tudós család­ja es a Révész, illetve az Alexander család (Révész Géza Alexander Bernát íi- lozóf iaprofesszor lányát, Magdát vette feleségül) kö­zött baráti kapcsolat volt. Benedek István szívesen mondta magnetofonba emlé­keit, tőle tudtam meg Ré­vész Géza Olaszországban eiő lányának, vaiamint a Zürichbe települt Szondi lá­pot professzornak (a Szon- di-teszt híres alkotójának) címét. Révész leánya (Ju­dith Laqueur-Révész) Siófo­kon meglátogatott, és ízes magyarsággal válaszolt kér­déseimre. Beszélgetésünket magnószalag őrzi. Elmondta, hogy édesapja sokszor és igen nagy szeretettel beszélt szülőfalujáról. Édesanyja ko­rán meghalt s apja a nagy­szülőkre bízta a kisfiú ne­velésért. Nagyszülei óvó sae- retete, a csodalatos balatoni nyarak, a siófoki vasútállo­más hangulata, a fekete Né­ró kutya: játszótársa és büszkesége, a tájhoz, nyelv­hez, hagyományhoz kötő rengeteg emlék elkísérte a nagyvilágba, a hír és a di­csőség magaslatára is. Szondi Lápot hosszú levél-/ ben válaszolt: „Tárgyi szempontból Révész Géza lélektani kutatásainak te­rülete messze esik a sorséi em- zés és az ösztöntan (Szondi­ié szi> területétől. A történeti valóság, amelyről Révész Géza maga sem tudott, mást mutat. Baráti beszélgetések során Ré­vésznek voltak látszólag jelen­téktelen megjegyzései, melyek részben tudatosan, főleg azon­ban tudattalanul is irányitólag hatottak úgy a sorselemzés, mim a Szondi-teszt kiépítésére.” Szellemi elit A 90 esztendős Hermann Imre professzor — Révész egykori munkatársa a buda­pesti egyetemen — a követ­kezőket írta Siófokira. „Mint magántanárt ismertem meg, az akkori fiatal tudós cl emlékezetemben. Kivált az, hogy nem éreztette a köztem és * közte levő különbséget. So­kat beszélt a ..szakmáról*, ér­deklődött terveim felől, szüléi­méi te meglátogatta. Alexander Beraát. Jászi Oszkár tartoztak burát? körebe . , — Bőség«, anyagól phij- V'Hcm ossze, majd cikket ír­tam Révészről n Tanácsi Híradóba, a Somogy című folyóiratba — mondja Ma­tyiin). — Nem hiszem, hogy írásaim különösebb vissz­hangot keltettek volna. A Somogybán tömören ír a nagy pszichológus életút­jától, Siófoktól Amszterda­mig. Tudatja, hogy 1896-ban a Markó utcai íőreáloan .ma­turált, majd apja kívánságá­ra jogot végzett, utána Göt- tingenben, Berlinben foglal­kozott pszichológiával, s e városokban jelentős tudósai­val került kapcsolatba. Ha­zatérése után, 1908-ban egye­temi magántanárként meg­bízták a pszichológia taní­tásával A filozófus Alexan­der Bernát körében élt a Vasárnapi Kör és a Husza­dik Század szerzői gárdájá­ban beszélgetett, vitatkozott, gondolkodott. Társai: Ba­lázs Béla, Lukács György, Lesznai Anna és mások. 1910-ben vette feleségül Alexander Magdát. A buda­pesti Alexander-ház, később Révészék amszterdami háza vonzotta a világ szellemi elitjét. Szoros baráti körük­höz tartozott Bartók Béla, Kodály Zoltán, jól ismerték Ady Endrét & persze sok pszichológus, filozófus meg­fordult a házuknál Bartók barátja 1919-ben a tanácskormány rendes tanárrá nevezte ki, ezután megalakította Ma­gyarország első lélektani la­boratóriumát. A Tanácsköz­társaság leverésekor emig­rált. München, majd Heidel­berg után Amszterdamban telepedett) le. A kísérleti lé­lektani intézet igazgatója lett, egyetemi tanár. 1935- ben Budapesten a Pázmány egyetemen az amszterdami tudósokat képviselte. A .fel- szabadulás után 1947-ben ő javasolt szakembereket a budapesti egyelem pszicho­lógiai tanszékére. Akkor tar­tózkodott hazájában utoljá­ra. 19ö5 augusztus 18-án halt meg Hollandiában. A kutató közli cikkében a professzor legfontosabb mű­veinek címét (167 tanul­mányt és könyvet irt), s a világ különböző egyetemei­től, intézményeitől nyert cí­meit, kitüntetéseit. A So­mogybán megjelent írásra Breuer János, a Magyar Ze­ne főszerkesztője is reagált- ö hívta föl a figyelmet ar­ra. hogy Johann P. de Jong hoiland kutató igen alapos tanulmányt irt Révész Gézá­ról. Ez kissé késve jelent meg nálunk: Révész születé­sének' 101). évfordulójára. „Siófokot is meghívja...” A dokumentumok között egy jó érzést keltő jegyző- könyvi kivonatra bukkan­tam"! amely 1950. május 15- én kelt Siófokon, s egy kép­viselőtestületi ülés atmoszfé­ráját idézi. „FöjesfV'/.o felolvassa Révész Géza amszterdami lakos levelét. Révész Géza Siófokon született. Majd később baloldali magatar­tása miatt Hollandiába került, ahol mini tudós jó nevet vívott ki. Most május havában leple­zik le mellszobrát az amsterda- mi egyetemen, amikor utolsó előadását tartja. Ezen leleple­zési ünnepélyre szülőfalu iát, Siófokot Ls meghívja, miután a talapzatra születésének helye is be lesz vésve. Egyben kéri, sze­retné a születési házának a fényképét megkapni. Főjegyző javasolja a fénykép elkészítését és egyben a képviselőtestület küldje szerencsekívánatait a mellszobor leleplezése alkalmá­ból az ünnep ellnek. Határozat: A Képviselőtestület, örömmel hallotta dr. Révész Géza hazánk fia sikeres eredményekben gaz­dag életpályáját és örül an­nak. bogy a szép Balaton part­járól oly messz<* került nagy tu­dósunk még a mai napig sem feledkezeti meg szülőföldjéről, Ürömmel adja tehát az elöljáró­ságnak az utasítást a fénykép elkészítésére, valamint felhívja az elöljáróságot, hogv szeren- es**kit ártatait közölje az ün«e- pelttel.” A Révész Gézának írt me­leg hangvételű levelet Gáncs Lajos községi bíró és dr. Zá­honyi Ferenc főjegyző írta alá. „Meglesz az emléktábla” — Cikkeimet többek kö­zött abból a célból írtam, hogy a világhírű tudós em­léktáblát kapjon Siófokon, s ha lehet utcát is nevezzenek el róla — mondta Matyikó. — A gyűjtést, az írást tett követte. Egyiid Árpáddal be­adványt szerkesztettünk, s abban javasoltuk a városi tanácsnak, hogy Révész Gé­za szülőházán helyezzenek el emléktáblát A tanács azonban tartózkodóan vála­szolt. Egyetértését fejezte ki a nemes tervvel kapcsolat­ban, de közölte, hogy az emléktábla költségét nincs módjában előteremteni. A kulturális központ igazgató­ja úgy vélte, hogy a műve­lődési intézmény képes lesz arra, hogy Révész Gézának méltó emléket állítson. — Meglesz az emléktábla — mondta Takács Sándor. Révész Géza szobrát még a tudós életében elkészíttette Amszterdamban az általa vezetett intézmény. Erről jut eszembe: lánya megígérte, hogy egy, az apjáról kész!* tett dóm bőim űvet akar ajándékozni a városnak, ha szülőhelye azt bronzba ön­teti ... A főiskolai TIT-szervezet ötévi munkáját értékelték a Kaposvári Mezőgazdasági Főiskolán. Tizenhat hallga­tó részvételével alakult meg a TIT-csoport annak idején. 1976 novemberében három célt tűztek maguk elé. Az egyik az volt, hogy a cso­port aktívan működjön mi,nt konzultációs központ és dolgozza föl az akkor in­duló Tv-szabadegyetemi programot; a másik, hogy a hallgatók kapjanak segítsé­get a kor követelte folya­matos önműveléshez, isme­retterjesztéshez, a harmadik pedig — távlati célként —, hogy a diákokat fölkészít­sék önálló előadások tartá sára. Az előző tanévben har­mincnyolcán tevékenyked­tek a TIT-ben. Voltak már nyolcvanan is, ám 1979-tól csak olyan hallgatók léphet­tek be, akik elvégezték az elóadóKépzőt. A csoport munkáját határozott fejlődés jellemezte az utóbbi öt esz­tendő során. A második év­től kezdve rendszeresen tar­tottak ismeretterjesztő elő­adásokat különböző témák­ból a falusi ifjúsági klubok­ban. 1978-ban megszervezték az ifjú mezőgazdászok körét, ám ez egy év után meg­szűnt: a távolság miatt az általános iskolások nem tud­tak kijárni a főiskolára 1979.-től viszonl rendszerei sé váltak a könyvismerte­tések a mezőgazdasági könyvhónap keretében. vi- | deki településeken is, nem­Bravúrdarab Karl Witt- linger Ismeri a Tejutat? cí­mű színpadi remeke, ame­lyet megjelenésének idején — a magyar fordítás 1966- ban látott napvilágot Ger­gely Erzsébet tollából — ab­szurdnak ítéltünk, s benne mély filozófiai rétegek után kutattunk, egzisztencializ­must emlegetve, és a Nyu­gat értelmiségének rossz közérzetét magyaráztuk be­le, Ahelyett, hogy elenged­ve magunkat élveztük volna szellemét. szósziporkáit, helyzetkomikumát, helyen­kénti már-már kabarészerű humorát. Amikor először találkoztunk e műfajjal, még úgy éreztük, meg kell fejteni rejtettebb üzenetéi. Pedig sokszor nem is volt benne ilyen üzenet, csupán nagyszerű lehetőséget akart teremteni a szerző néhány kitűnő művésznek a játék­ra. Kinek jutna eszébe Charlie Chaplin szkeccsei- ben mély filozófiai tartal­makat bányászni, amikor az ember a hasát fogja a rö­högéstől? Pedig abszurdabb szituációkat emberi agy még nem termelt ki{ mint egy- egy Chaplin-film alaphely­zetei. Kari Wittlinger darab­ja elmegyógyintézetben ját­szódik. Ez a háttér a legal­kalmasabb arra, hogy « képtelent elfogadhatóvá te­gye, torzító-józanító tükör­ben mutassa meg a jelensé­geket. Gondoljunk csak ar­ra, hány meg hány remek­csak Kaposváron. 1980 janu­árjától érdeklődésre számot tartó kezdeményezésként rendkívüli órákat és szak­köri foglalkozásokat szervez­tek a hallgatók az iskolák­ban biológiai és földrajzi témakörökben. 1978-tól már a külföldi hallgatókat is eredményesen vonták be az ismeretterjesztő munkába, elsősorban a néprajz, a föld­raj és a történelem külön­böző területein. Szakmai programokat a főiskolán a környezetvédelem kérdé­seiről, a nagyatádi TIT- klubban a szarvasmarha- és a sertéstenyésztésről, leg­utóbb pedig Atádon, Seges- den a háztáji gazdálkodás időszerű kérdéseiről szer­veztek. A rendezvényeknek igen jó visszhangjuk volt. Az ismeretterjesztő előadá­sok színvonalasságáról és sikeréről tesznek tanúságot az egyre-másra érkező meg­hívások, különösen a nagy­atádi járásból, ahol az el­múlt időszakban a legtöbbel szerepeltek az ifjú előadók. A munka eredményessé­gét több tényező is segítet­te. Az egyik, hogy az 1978— 79-es tanévben lakutatív tárgyként bevezették a köz­művelődést. Kedvezően ala­kult a tagsag összetétele. S a másik fontos tényező: ál­landóan van utánpótlás az első és másodévesekből. Nö­velték az érdeklődést a jól sikerült kirándulások, vala­mint az, hogy a programok szervezésekor mindig figye­lembe vettek az „alulról jüv mű játszódik ebben a kör­nyezetben! A kaposvári Csiky Ger­gely Színház stúdiójában Máté Gábor, a kitűnő szí­nész rendezte meg Wittlin­ger darabját, február-már­ciusban karácsonyi ajándé­kot nyújtva át a nézőnek. Mert ajándék ez az előadás: jutalom két jelentős szí­nésznek és sok-sok nézőnek. Röviden a darab alap- helyzetéről. Az elmekórház hatodik emeleti ablakán ápolt lép az ügyeletes orvos szobájába. Színművet ho­zott, amelyben életének stá­cióit foglalta össze. A dara­bon belüli darab egy pszeu- do-amnézia története. Sam Kiefert nagyon jól tudja, hogy ki, nincs emlékezet­vesztése; amnéziája csak a társadalomnak van, amely nem hajlandó élőként újra elfogadni a halottá nyilvání­tott katonát. Sam így kerül képtelenebbnél képtelenebb élethelyzetekbe, végül az el­megyógyintézetbe, Odissze- ája a szerző jóvoltából rendkívül mulatságos, ugyanakkor meglehetősen keserű komédia. Olyan al­kalmat nyújt Máté Gábor­nak, Jordán Tamásnak és Bezerédy Zoltánnak, ami­lyen még nem kínálkozott stúdióban sem: a tudatos rögtönzés pompás lehetősé­gét. A „rögtönzés” szó ne té­vesszen meg senkit! Rendkí­vül alaposan kidolgozott produkcióról van szó, amely vő kezdeményezéseket”: a hallgatók igényét, elképze­léseit. Hogy emeljék az is­meretterjesztő munka szín­vonalát. a TIT-csoport tag­jai elvégezték az előadókép- zö tanfolyamot. Itt az agrár­értelmiség feladatitól kezd­ve a különféle pedagógiai módszertani, retorikai isme­retekig sokféle témáról ta­nultak a leendő előadók. A jövőben még több főis­kolást szeretnének bevonni az ismeretterjesztő munká­ba. Szorosabbá kívánják tenni a Magyar Agrártudo­mányi ’ Egyesülettel való együttműködést, s folytat­ják a fölméréseket, a falu­kutató munkát a somogyi településeken. Kulturális kapcsolatok kiépítésére tÖ7 rekszenek a környező tsz- ekkel, településekkel, külö­nösen ott, ahol nagy gon­dot okoz a fölkészült TIT- elöadók meghívása. Növelni szerelnék a hallgatók szer­vező, agitációs tevékenysé­gét és minél több oktatót is be akarnak vonni ebbe a munkába. Az elméleti föl­készültség növelésén kívül arra is törekszenek, hogy a hallgatók szemléltető eszkö­zeiket — főként az előadá­sok illusztrálására alkalmas diákat — is maguk készít­sék el. Az eredmények és a tervek mutatják, hogy % TIT-csoport nem véletlenül kapta meg 19R0-ban a Ha­zafias Népfronttól a Kivál Társadalmi Munkáért kitün tetésL M. E. azonban megköveteli az elő­adáson adódó poénlehetősé­gek kihasználását, jogosan számítva a nézőtér aktivitá­sára. (ML nézők ugyanis a darabon belüli darabban” ápoltak, nővérek, gondozók, orvosok vagyunk!) Máté Gá­bor rendezése sokkhatást kerülve, eleganciával, sőt valamiféle bájjal emel be bennünket a történésbe. Ha kérdeznek, válaszolunk, ma­gunk is majdnem gyószerért nyúlunk, amikor eljön az „etetés” ideje és a színen levők meg a színpadi sze­mélyzet az orvosságot fo­gyasztja. Azt hiszem, nem­csak én éreztem úgy, hogy nem két, de három színész, három gagman van színen! Máté Gábort is közéjük képzeljük, ötletparádéja jo­gán. Számoljuk csak, Jordán Tamás hány alakban van jelen! Ő az orvos. Eljátssza a „községi írnokot”, aki ki- ebrudalja Samet a faluból mint „közszükségleti halot­tat”. Vadászkalapos, kapa­fogú — emiatt pösze — mezei hivatalnok ez a Krumbauer, kakas a maga szemétdombján. „Úgy!" kö­pi rövid magánhangzóval „ténymegállapításait” Sam- re. A színész itt azt a figu­rát fejlesztette tovább, ame­lyet a .Népszínház Tiz kiló arany című produkciójában próbált ki. Minden szavá­nak, minden gesztusának frenetikus hatása van; köny- nyünk csorog a nevetéstől. A következő jelenetben már aranykeretes szemüvegű, elegáns biztosítóigazgató­ként látjuk viszont, aki hi­degvérrel ejti csapdába az idegen papírokkal jelentke­ző Samet Jordán itt remek bürokratakarikatúrát fogal­maz színpadra, pénzemberi ridegséggel „megspékelve” a karaktert. Látjuk tálján i — „németet” törve beszélő — kocsmárosként: Diavolo ma­estronak ördögi ábrázata van. vörös mellényében, fe­hér kötényében, hajhálójá­val megszemélyesült légyfo­gó (egyébként a légyfogó ott is lóg a villanykörte mel­lett!), akinek ragacsos stí­lusa „megfogja” hősünket. Kiefert, az Ember így ke­rül a vurstliba; a halálkat­lan egyik száguldó motoro­sa lesz: csészealj formájúra — Jordán „taljánosítottan” csészejajnak nevezi — ala­kított gépével köröz a kat­lan falan. Csapda ez a ha­lálkatlan, amelyből Samnek egyetlen kiútja van. öngyil­kossági kísérlete drámai erejű, noha csak hang- és fényeffektusokkal érzékel­teti a rendező. Itt is segít Jordán Tamás, a másik ha­lálmotoros: még sokkhatás alatt eleveníti föl a történ­teket. Az utolsó jelenet betetőzi a darabot: Sam eljátssza az intézet professzorát, aki os­tobaságával, korlátoltságá­val „Tej útra” 'kergeti — Sam ugyanis intézeti tejko- csis! — a öo.aort is. Beze­rédy Zoltán, aki eddig un- terman volt, aki asszisztált Jordánnak — passzív szere­pében megtörténtek vele a dolgok —, most megkapja a lehetőséget a nagy játék­ra. Eddig egy gyűrőit-marott ruhájú, mindenkin tágra nyitott szemmel függő, naiv fickó volt, most egy zseniá­lis karikatúrában „megfizet” az intézet vezetőjének. Az ostobaság netovábbja, a txi- lódi amnéziás beteg ez a professzor, Bezerédy zseniá­lis elowni alakításában. Nem is vaslapsot kapnak, hanena aranyat __ M eg kell még emlékez­nünk a szerencsés drama­turgi beavatkozásról. Máté Gábor néhány kölönctől meg­szabadította Wittlinger mű­vét. E. Kiss Piroska „fal­bontásos” díszlete, valamint a „színpad, a színpadon” pár bútordarabbal jelzett hely­színei teremtő fantáziára vallanak. Leskó László SOMOGYI NÉPLAP . ________Jk_____ S zapndi András Bezerédy Zoltán és Jordán Tamás Ifjú előadók Ismeretterjesztés a somogyi falvakban

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents