Somogyi Néplap, 1982. március (38. évfolyam, 51-76. szám)

1982-03-14 / 62. szám

Március szellemében Portugál—magyar barátsági gyűlés fl közös ügyért elkötelezetten VILÁG PROLETÁRJÁT; EGYESÜLJETEK! '£■ ________ A ra: 1,40 Pl NÉPLAP SOMOGYI AZ MSZMP SOMOGY MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XXXVIII. évfolyam, 62. sióm M TP82. március 14., vasárnap Zászlót bontott március, és suhogó szeleket kavart. Szisz- szeno, kardpengeeies szeleket — ha napfényét csillogtatja is. Március kemény, dacos, vad, és mégis csodálatos. Ta lan mert március az első moccanás, amely rügyeket, virágokat fakaszt. A lazadó — aki ígéri a megújulást. Március a forradalmak hó­napja. s nekünk különösen az: népünk történelmének há­rom hatalmas pillére mutatja a három nagy tavaszt. S már­cius idusa jelkép is. Ha azt halijuk, „március”, mi, ma­gyarok arra a bizonyos már­cius 15-re gondolunk. A IS48- asia. Amelyet úgy őrzött meg szívében a nép, mint ti,00 évszázados függetlensé­gi harcának első nagy diada­lát. S épp az 1848—ad-es for­radalom es szabadságharc eseményei, történetének ta­nulságai mutatják, mennyire elválaszthatatlan egymástól a nemzeti eszme és a társadal­mi haladas. Március tanulsá­ga. eszmei és politikai örök­ségé ezert nem halványult el. Eleven példaként állt 1928 haladó polgári törekvései előtt, s így lettek 1848 méltó örökösei a nagy történelmi mű folytatói, a Magyar Ta­nácsköztársaság forradalmá­rai. A haza és haladás kettős történelmi igazság még n.vil- ívánvaióbbá vált az ellenfor­radalmi korszakban, mikor 'a fasizmus előretörésének évei során a dolgozó osztályok leg­jobbjai kiutat keresve ismét 1848 forradalmi hagyomá­nyaihoz fordultak, s a „sza­badság, föld, kenyér, függet­len ország” jelszavával célt mutatva, frontba tömörítettek a jövőért küzdeni akaró fia­talokat. Március 15-ét minden nemzedék magáénak vallotta. S új tartalmat kapott, mikor az embertelenség ellen küzdő haladó erőket összefogva Bu­dapesten, a Petőfi-szobor megkoszorúzásánál robbant ki tüntetés — a dolgozó mil­liók elfojtott vágyának adva hangot — s valóságos érde­keinket szegezte szembe a „hivatalos Magyarország” nemzetvesztő németbarátsá- gával. A társadalmi feszítő erők hatására létrejött mozgalom nemcsak a függetlenség kiví­vását, a korábbi küzdelmek e feibenmaradt müvét kívánta folytatni, hanem az új gon­dok megoldását is. A színre lepő magyar munkásosztály — történelmi hivatásának megfelelően — a társadalmi fejlődést követelő küzdelmek élére állt, s a függetlenség és a társadalmi haladás jelszava m^r a szocialista távlatok fe­lé mutatott. A történelmi kö­rülmények hatására végül is hazánk felszabadulásának di­cső tavasza nyitotta meg az utat a jövő kiteljesedése felé. Ekkor vehettük birtokunkba Kossuth, Petőfi, Táncsics szellemi örökségét, ötvözve az ország újjáépítésének, a nem­zet haladó erői összefogásá­nak programjával. így ha­zánk valóban a fejlődés óljá­ra lépett. A márcitisi ifjak 184S-ban — mint Vasvári Pál írta — „nemzetünk gyökeres átalakí­tását óhajtották, mégpedig rögtön, haladéktalanul.. mert „Európa drága pillana­tait nem akartuk elszalaszta­ni”. Száz év múltán is él­tünk a történelmi lehetősé­gekkel. S noha az azóta eltelt több mint harminc évben sem volt mindig felhőtlen az ég, dolgozó népünk hatalmas vívmányokat ért el — és si­keresen halad a szociafizmus építésének útján. A Portugal Kommunista Párt Központi Bizottságának meghívására Gyenen András­nak, az MSZMP Központi Bi­zottsága titkárának vezetésé­vel látogatást tett. Portugá­liában a Magyar Szocialista Munkáspárt küldöttsége. A delegáció tagja volt Gulyás Sándor, a Központi Bizottság tagja, es Geese Attila, a KB munkatársa. Az éjszakai órákba nyúló forró hangulatú barátsági gyűlésén vett részt tegnap Santa Iria de Azoiaban. a Lisszabon melletti iparvá­rosban az MSZMP Közpon­ti Bizottságának küldöttsé­ge. Az Augusztus 1. kultúr- ház magyar és portugál zász­lókkal fellobogózott és zsú­folásig megtelt nagytermé­ben megrendezett gyűlés el­nökségeben az MSZMP kül­dötteivel együtt helyet fog­lalt Alvaro Cunhal, a PKP főtitkára is. A barátsági gyűlésen elsőként Gulyas Sándor, az MSZMP Közpon­ti Bizottságának tagja mon­dott beszédet. Bevezetőben tolmácsolta a magyar nép őszinte rokon­szenvét és szolidaritását a forradalmi vívmányok meg­védéséért, a demokráciáért és a társadalmi haladásért küzdő portugál hazafiaknak. A második világháborút követően talán soha nem kapcsolódott össze olyan szo­rosan az európai béke és a szocializmus védeimenek ügye, mint ahogy az á len­gyelországi válság és a kö­rülötte zajló események kap­csán történt — mondta Gu­lyás Sándor. Az MSZMP képviselőjének nagy tetszéssel fogadott be­széde után Alvaro Cunhal emelkedett szólásra. A PKP főtitkára hangsúlyozta, hogy a portugál kommunisták el­vi, internacionalista osztály­alapon értékelik a szocialista országok — így Magyaror­szág — új társadalmi |való- sagát, eredményeit, tanulmá­nyozzák mind a kedvező, mind — az érintett pártok által feltárt — negatív ta­pasztalatokat. . A jelenségek megítélésekor soha nem té­vesztik szem elöl, hogy a harc a kapitalizmus eilen és a szocializmusért folyik. A PKP ezért a leogyeior- saágd eseményekben látja az ellenforradalmi folyama­tot is, amelyet csakis a reak­ciós körök és ezek befolyá­sa alatt áSók minősííiieínek „a szocializmus új modell­jének”. A PKP tisztában van vele, hogy a szocializmus építésé­nek minden országban meg­vannak a sajátosságai, ugyanakkor a szocializmus építésében általános érvényű történelmi tapasztalatok is láthatóak. Ezért — húzta alá Alvaro Cunhal — nem te­kinthetők „a szocializmushoz vezető új utaknak” azok a laboratóriumi elképzelések, 'amelyek úgy hirdetnek meg valamiféle egyetlen igazi szocializmust, hogy közben nem a kapitalizmussal, ha­nem éppen a szocialista or­szágokkal helyezkednek szembe. A barátsági gyűlés az I*­ternacionálé, majd a magyar és a portugál himnusz hang­jaival ért véget. Kétmilliárd tonna kőolajat húztak felszínre az utóbbi harminc év során a Volga-vidék leggazdagabb lelőhe­lyein. Az itteni olaj sokáig versenyképes lesz még: a kutak vi­szonylag közel vannak a fogyasztókhoz. Képünkön: egy olaj­kút Almetyenszk város közelében. (Fotó: SZP—APN—KS) Több mint 790 fát és eserjét ültettek ki tavaly Barcson az ut­cákra és a közterületekre. Képünkön: a költségvetési üzem dolgozói a Lenin sétány csinosításán dolgoznak. A fiatal fák törzsét karókkal biztosítják, megforgatják a földet a friss gyö­kerek fölött, metszéssel igazítják a későbbi lomhkornnát. Művészfiatalok A rfhívésszeti ágazatokban dolgozó fiatalok országos parlamentjét tegnap tartot­ták meg Budapestem. 180 küldött részvéteiével. A megjelenteket Hegedűs D. Géza színművész köszöntöt­te. majd Tóth Dezső, műve­lődési niánjs-zterheiyettes szólt ax ifjúsági «örvény megvalósításáért az 1977-es tanácskozás óta a művésze­ti területeken végzett mun­káról, és a mostani teendők­ről. « ELmondte, hogy art ifjúsá­gi törvényben rögzített fel­adatok igen összetettek, ezért egy adott időpontban meglehetősem nehéz megál­lapítani, valójában hol is tartanak a végrehajtósban. Annyi azonban bizonyos, hogy a tények amellett ér­velnek: a fiatalok mindin­kább élvezhetik és élvezik azokat az előnyöket, amelye­ket a dokumentum biztosit számukra. Ennek markáns, megnyilvánulásait láthatjuk abban, hogy művészeti éle­tünkben gyarapodnak azok az alkotások, produkciók, amelyek létrehozásában döntő részt vállaltak a fia­talok. akiknek a jelenléte mindinkább meghatározója művészeti életünknek. Ezzel párhuzamosan gyakrabban hallatják hangjukat a köz­életben is. Délután a fiatalok négy szekcióban beszélték meg sajátos problémáikat. Töb­ben megfogalmazták: a mű­vészt szánvonal növelése fontos és követendő cél. Eh­hez az is szükséges, hogy az eddiginél jobb körülmények között dolgozhassanak, figyel­müket elsősorban munkájuk­ra fordíthassák. Az írók a túlságosan bosszú nyomdai átfutási időt sérel­mezték. Az üzemekben, vál­lalatoknál1 dolgozó iparművé­szek ‘státuszuk rendeaeset sürgették. A késő estig tartó tanácsko­zás Tóth Dezső miniszterhe­lyettes vitaösszefoglalójával ért véget. A legbiztosabb jelek Meglepő vagy sem, mégis itt van. Bár zöldruhás lány­hoz méltatlanul, úgy cso­szog be az utcákra, s nem szemeli vidáman, de az, hogy megérkezett, lény. 'Egyre- másra találkozunk jeleivel. Azt már mondani sem kell, hogy az első gólyák a fész­küket igazgatják a nagyba­jomi villanyoszlopon. Persze ez még nem jelent semmit, hiszen jönnek ők, ha fúj, ha esik, március elején thíndig megérkeznek. De lassan nyílnak a rétek. A hóvirágot szinte már el­felejtettük, helyette ibolya, tőzike, kankalin virít, s ’ a virágboltokban tulipán is kapható. Ez utóbbinak kevés köze van a tavasz érkezésé­hez, hiszen űvegházban ne-- velkedett — mégis jói ránéz­ni, s még jobb vásárolni be­lőle. Tavasszal valahogy szí­vesebben veszünk virágot, és jobban éHigyul ilyenkor az és, akt kapja. (Néhányon il- JStjék, hagy ez az e&off&ulds egyszerűen a vitám inhiány­tól van, de nincs igazuk.) Ennél biztosabb jelei is vannak annak, ■ hogy ez a kedves kislány Március, aki a tavaszt hozza, itt jár kö­zöttünk. A virágokon kivül kinyílnak a kocsmaajtók, ahogy a nóta is mondja„ ut­cára. Be kell engedni egy kis tavaszi illatat, a zord és kemény férfiak találkahelyé­re, ahol világot váltanak, meg papírpénzt apróra, hogy pár óra elteltével, megrésze­gedve az utcáról- beszökött tavaszillattól — vagy mitől — támolyogva, a falat simo­gatva elinduljanak haza. Zsákos emberek járják a várost: a Sándorok, Józsefek és Benedekek, akikről tud­juk, hogy zsákban hozzák a meleget. Készülődnek most is, de mivel pár nap s itt a napjuk) szatyornak álcá­zott zsákjukban leginkább belülről melegítő italokkal futkosnak, nyüzsögnek, sói „vékonyan’' már meg is kezdték t jele* márciusi na­pok ünneplését. Egyszóval kezdetét vette a legnagyobb tavaszi rendezvénysorozat, amikor az ország egy em­berként iszik, s eltűnnek a társadalmi különbségek, nincs többé orvos és rako­dó, mérnök és segédmunkás, csak Sándorok, Józsefek vannak. Egyik napról a másikra fák állnak a nemrég még puszta utcákon. Ez a legbiz­tosabb jele a tavasznak. Ha valaki kételkedne benne, hogy eljött, ilyenkor rövid túrát szervez Kaposváron a Füredi utcába. Ott mindig pontosan ilyenkor kezdődik az ültetés: Hogy miért van rá szükség minden tavasz- szalt Tévednek, akik azt mondják, hogy a fákat ki­tördelő, bokrokat széttaposó garázdák miatt. A várost szépítők egyszerűen így ad­ják hírül, hogy tavasz van. Egyszer fasort telepítettek, aztán amikor megeredtek a kis fecskék, .jokos gépek" érkeztek — még „afcos«bb” emberek küldték ókét —, és a fákat kivették a helyük­ről:.. Az út menti sávba a következő tavaszon bokrok kerültek, a fűből alig kilát­szó bokrocskák. Azután újra tavasz lett, és néhány fát is elültettek a bokrok mellé. Most ismét gödröket ásnak, ötöt-ötöt egy csoportba, áho-> va újra fákat ültetnek majd... És itt a tavaszi szél, ami ha nem is áraszt vizet erre­felé, reméljük, legalább fa­kaszt, s talán marad belőle nyárra is. De szép is volna! Az ember csak kinyitná a csapot, és csobogna a víz. A szél — addig is, míg vizet tud fakasztani — o rügyekkel próbálkozik, és borzolja a lányok haját. Ép söpri a vá­rost. Hordja, kavarja a sok port, a szemetei, amit ösz- szegyűjtött a tél. Hangosabb is lett minden. A parkok, a kutyák, a macs­kák és az emberek. Előke­rültek a télre eltett kocsik, motorok, kerékpárok, előke­rült újra a, derű. Szóval ta­vasz van. Hiába borul be néha az ég, hiába bújik el a nap, hiába esik az eső, ez már tavasz. A KOZELET ÜDVCZLÖ TÁVIRAT Lázár György, a Miniszter­tanács elnöke Grenada nem­zeti ünnepe alkalmából táv­iratban üdvözölte Maurice Bishop-t, a Grenada! Népi Forradalmi kormány elnökét. PÁRTMUNKASKULDOTTSÉGEK LÁTOGATÁSA A Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi Bizottságá­nak meghívására március 9— 13. között hazánkban tartóz­kodott a LEMP KB szervezé­si osztályának pártmunkáa- küídöttsége, élén Leszek Jastrzebski osztályvezető-he­lyettessel. A delegációt fo­gadta Korom Mihály, az MSZMP Politikai Bizottságá­nak tagja, a KB titkára. 1982. március 16—13. között a Német Szociáldemokrata Párt (SPD) meghívására az NSZK-ban tartózkodott a Magyar Szocialista Munkás­párt Központi Bizottságának pártmunkásküldöttsége. A de­legáció vezetője dr. Szikszay Béla, a KB gazdaságpolitikai osztályának helyettes vezetője volt. SZOBOR AVATÓ ■ f Az 1848-as forradalom és szabadságharc közelgő évfor­dulója alkalmából Petőfi- szobrot adattak tegnap Csor­nám, a költőről elnevezett la­kónegyed parkjában. A két méter magas bronzszobor Nagy Benedek szobráSMaí- vász alkotása.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents