Somogyi Néplap, 1982. február (38. évfolyam, 27-50. szám)
1982-02-14 / 38. szám
I_E(?)VÁI_T ÁS A meó-vezetőt leváltották. Kifáradt; Vagy révbe ért ? Töpreng az igazgató. Beosztottja későn találta meg igazi élettársát, öröme lekötötte, nem tudott a gyárral annyit törődni, mint amikor még üres lakás • várta odahaza. Érthető. Az igazgató és a meó-ve- zető régi kollégák. „Hősi'’ időkre emiékezők. Az alapítás éveinek erős szálai emberileg is összefűzték őket. A gyár azóta kinőtte gyermekruháját, döntően exportra termel, amely különleges feladatokat és állandó ideg- feszültséget teremt műhelyekben, irodákban egyaránt. Érdemes-e vállalni a többletmunkát és a permánen- eiát? Az igazgató töpreng. A kérdés ilyen megfogalmazásbán még csak föl sem vetődött benne. Üzletfelet elszalasztani könnyű, megtartani viszont nehéz — de megéri: így gondolkozott — Nincs igazán megfizetve — mondja most. — Sem a műszaknak, sem a gépeken dolgozóknak ... Az érdekeltség — úgy tetszik — nemcsak forintokban mérhető. Mindenki vállalta a nagyobb iramot, a feszültebb pillanatokat és senki sem gondolt rá, hogy lehét- ne könnyebben is. A meó- vezető , sem. Pedig — két tűz között — neki volt talán a legkeservesebb. A készterméket nem nézte — szinte fürkészte. Amit nem talált kifogástalannak, visz- szaadott, „nincs apelláta”, mondogatta és sunyogtak a háta mögött. „Amit én nem dobok vissza, külföldről jön majd, csomagban ....” — érvelt, talán önmagának is. Nem élt bent az üzemben — ahogy elcsépelt újságírói fordulattal írhatnám — de arra sem maradt energiája, hogy az üzemen kívül éljen. Kifáradt? Megunta? Lazítani akart? Töpreng az igazgató. Nem tudja a választ, de azt mondja, nem is érdekes. Munkatársa megtette a magáét, kidolgozta a lelkét, szabványok és reklamációk között pörkölődtek az idegei. Megérdemli hát a nyugalmasabb nnmkakört. Igen, mostanéüian csinált egy pár hibát, talán koncentrálni nem tudott annyira, más járt a fejében, fáradt volt, unta mindig ugyanaEt az árut nézni.. „ érthető. Vagy nem? Az igazgató töpreng. Én is gondolkozom: vajon hányszor martak agyába ugyanezek a kérdések? — Nehéz döntés volt — közli velem olyan hangsúllyal, mintha az egész gyár termékváltásáról vagy éppen átépítéséről lett volna szó. A meó nagyon kényes pont — magyarázza —, zsebre megy .., Zakójának zsebét veregeti. Kínban van. Folytassa? Hogyan mondhatná el eg.y mindenre kíváncsi újságírónak, amit érez? Végül is idegen. Feje tetejére állíthatja szavait, kifordíthatja értelmüket, akár a frego- li kabátot. Azt is hiheti, hogy határozatlan vagy pedig egyszerűen megbánta, amit tett. Pedig meggyőződése, hogy helyesen cselekedett, amikor leváltotta a meó-vezetőt. Ha továbbra is beosztásában hagyja, túl nagy lett volna a kockázat: az övé, a gyáré — sőt, azé is, akit elmozdított. Mert ugye: kényes pont a meóé. A z igazgató mesélni kezd. Ügy gondolja, jobban jár, ha mondandójának színhelyét valahová az üveghegyen is túlra teszi, mivel akkor — ameny- nyiben a helyzet megkívánja — egészen 'hetedhétországig visszakozhat. Szóval van valahol egy üzem, ahol az emberek megszokták a hibák őszinte és nyílt- feltárását. Nem ismertek sem kendőt, sem különböző kozmetikumokat, amelyek elrejthették volna a hiányosságokat — így aztán rendre terítékre került valamennyi. Megszűnte ’.6: ükre. kijavításukra határidőket is szabtak, mégpedig zömével folyamatosakat. Ezért a hibákat — bár állandóan akadlak — minduntalan orvosolták. így H ment ez jó ideig, míg az igazgató eszre nem vette, hogy a problémák a valóságban sokkal makacsabbak, mint az asztalán heverő jelentésekben. Ismerkedni kezdett természetrajzukkal: először fölbukkannak — ügy tűnik, mindig váratlanul —. eltüntetésükre határidőket szabnak, hogy a következő, előterjesztés örömit.tasan számolhasson be arról, hogy „á megoldás folyamatban van”, „kedvező változások észlelhetők”, „a javulás jelei mutatkoznak”. A problémák ezután valóban eltűnnek — a jelentésekből. Néhány hónap múlva azonban ismét teljes fényükben ragyognak, mintha még senki sem küzdött volna ellenük. I íbóinkat szeretjük a jelenségek szintjén tárgyalni. Nagy köröket húzva, amelyek közösségeket kerítenek be — a körön bélül kicsit mindenki, hibásnak érezheti magát, éppen ezért nem érzi magát senki sem. A felelősségvállalás elaprózódik, a felelős- ségrevonás pedig csaknem lehetetlenné válik, hiszen az egyénhez vezető szálak szinte kibogozhatatlanok. A mesebeli igazgató úgy vélte: a jelenségek behelyettesíthe- tők. Emberekkel. Csak éppen a művelet népszerűtlen. Nem szoktak hibát személy- lyel azonosítani, akkor már jobb, ha főosztállyal, műhellyel, brigáddal. Ellenkezőleg a fele lósség re vonás kényszerpályára terelődik, s nincs az a humánus vezető, aki eltekinthet a konkrét büntetéstől. Kényelmesebb a már bevált módszer: a föl- fölbukkanó galibák körzőjével tágas határt szabni a vétkesek körének, hiszen ezzel ugyanilyen tágas utak nyílnak a kibúvásra is. A problémák sem lesznek elkendőzve — csupán elkenve. A szókimondás a nyíltság és az őszinteség öncélú tornájává válik — játékos mondókává..- Az igazgató rájött arra, bogy valamit bírálni nem nagy bátorság, s nem is igazi demokrácia. A kritika hallatán talán még az is helyeslőn bólogat, aki a hibáról maga tehet. A valamit össze kell kapcsolni a valakivel — a bírálat így kap fullánkot. Nincsenek konkrét esetek konkrét szereplők nélkül — vonta le a tételszerö tanulságot az igazgató, s ettől kezdve senkitől sem fogadott el panaszt pontos címzés nélkül. Rögvest el is apadtak a problémák, ületve nemigen vállalták megcímzésüket. Csakhogy a termelés olyan, akár az élő ember: nem sokáig képes takargatni bajait. „. Az első áldozat a meó-ve- zető volt? — kérdem az igazgatót, elszakítva ezzel gondosan fölépített tanmeséje fonalát. Bólint, de szóban ellentmond: nem áldozat — kifáradt, megérdemelte a nyugodtabb munkakört. A fizetése változatlan, csak most nem a készárut ellenőrzi, hanem a beérkező nyersanyagokat. Nem is leváltás volt ez. inkább áthelyezés. Nincs ebben semmi különös. Mindenki elismerte- elismeri a munkáját, kitüntetést is kapott eleget, szeretik, révbe ért, van meleg otthona: sikeres ember. A meó-vezetésbe ki lehet fulladni, főként ekkora export mellett. Két kő és két tűz egyszerre — őrlődik és közben ég is az ember. Ronda egy pozíció. Az igazgató sem vállalná. Egy fiatal szakembert nevezett ki, aki még pályázik a babérokra. A két kő nem sebesíti annyira, a két tűz ellen van ereje védekezni — a dolgára összpontosít. Elmagyarázta ezt a régi meó-vezetönek. óreg barátjának is. Vállát veregette, miközben arról beszélt, hogy a gyári csatamező nem kíván véráldozatokat, emlékezve rá, hogy beosztottja megsebesült a fronton — alig tudták megmenteni. „Ügy tűnt, megértette” — néz maga elé az igazgató. — „Persze, azért jobban örülnék — ha nyugdíjba küldhettem volna ...” Nem lehet megőrizni az érdemeket alacsonyabb beosztásban? A leváltás a megbukás bélyege ? Ráébredek: az igazgatónak lelkiis- meret-furdalása van. Elhatározása, hogy a vétkesek körmére néz, emberiességével karambolozott. „Tudja, néha azt érzem, hogy az öreget nullára írta a közvélemény, mert már nem vezető ... Ha pedig ez így van, a hibám jóvátehetetlen...” — kocogtatja tollával a kávéspoharai Túlontúl gyakran használjuk az „érdemei elismerése mellett” minősítést ahhoz, hogy igazán rangja legyen és ritkán választunk el tisztségétől nyílt bírálattal olyan embert, aki érdemtelen rá. A közvélemény pedig szívesen általánosít! a leváltások sokszor összemosódnak a váltásokkal, ahelyett, hogy élesen elkülönülnének. „Azért úgy érzem, meggyőztem őt. Értett engem. A beszélgetés végeztével átölelt, ahogy szokta ...” nyugtatja magát az igazgató. I ívjuk be dl — tanácsolom. A titkárnő már keresi is. Nézem az iroda puritán bútorzatát, a mennyezet sarkában vékony szálon futó repedést, az asztalon a rengeteg iratot. Az igazgató vonásai feszültebbek, nyakkendőjét igazgatja, mintha tartana a találkozástól. Ahogy kopognak az ajtón, már ugrik, állva akarja üdvözölni munkatársát. De csak a titkárnő az. A volt meó-vezető nincs a gyárban. Betegállományba ment. A vérnyomása ... Tamás Ervin H Egyre több új épülettel gazdagodik Nagyatád. Tavaly készült el a Somogy megyei Tanácsi Magas- és Mélyépítő Vállalat kivitelezésében az új tanácsház — az épület a város egyik színfoltja. Virágot ültet Ezt szó szerint kell érteni: Szilovics József, a lakócsai tanács végrehajtó bizottságának tagja mindig tettre kész, ha a közösség, a körzet lakóinak érdekében kell cselekednie. Munkásember, erdészeti dolgozó. A testületek üléseiről soha nem hiányzott. Alig akadt olyan eset, hogy a vitában ne mondott volna véleményt vagy ne javasolt volna valami hasznosat. Azért is becsülik a társai, mert mindig meglátja, mi az, amit személyesen elvégezhet, amihez nem kell pénz, csupán néhány ember összefogása. Délután lesz az év első tanácsülése. Szilovics József jóval korábban jött az elnökhöz — hogy kérést tolmácsolhasson. — Egy hetvenéves emberről van szó. Amikor a termelő- szövetkezeteket szervezték, nem lépett be, egyénileg gazdálkodott. Évtizedekig a mé- hészszakcsopoirt tagja volt. Van-e mód arra, hogy nyugdíjat, illetve a szakcsoportban eltöltött évei alapján nyugdíjkiegészítést vagy járulékot kaphasson? Beszélgetni kezdünk. Szóba kerül a család, a munka, a közéleti tevékenység, a délszláv nemzetiség megváltozott élete. Feleségével Potonyban lakik, a lánya, a veje és az unokái is ott élnek. Persze más körülmények között, mint amikor még ő gyerekes - kedett. Akkor nem teremtették meg a délszláv nemzetiségieknek sem az emberi élethez, a munkához való jogot. Csak titokban beszélhettek anyanyelvükön, ápolhatták a nemzetiségi hagyományokat. Szüleinek egyetlen gyereke volt, mégis csaknem húszán éltek a mostani házukban. Ott laktak velük a szülei, a rokonok, s azoknak a gyermekei. Esténként, amikor lefekvésre készültek, kihúzták az ágy alól a nappalra odarejtett „tolós ágyat” — ember szélességű deszkát —, s azon pihentek ... Favágó, a Mecseki Állami Erdőgazdaság sellyei kerületének a dolgozója. Reggel busz megy érte és társaiért. Késő délután szállítják őket haza. Most a Tekla melletti pulykavári erdőben dolgoznak. Esténként fáradtan ér haza, mégis jut ideje, energiája arra, hogy dolgozzon községéért. Rossz volt a temetőhöz vivő út; nem a tanácsra ment, hanem szólt néhány régi falubelijének: tanácstagnak, népfrontaktívának. Elkezdték a munkát, s mások is követték példájukat. Csaknem harmincán dolgoztak az út rendbetételén. A községben néhány idős embernek gondot okozott a téli tüzelő beszerzése, a fa összevágása. Nem sokat kellett magyarázni társainak, a négyszeres aranykoszorús vállalat kiváló brigádjának. Megvették a fát, fölfűrészelték, összehasogatták. A köszönő szavakra így válaszoltak: — Ugyan, hagyják: azt tettük, ami emberi kötelességünk. Ott volt ősszel a faültetéskor, ott lesz tavasszal meg ősszel is a faluhéten. Segít a potonyi új park kialakításánál, a virágok ültetésében, a környezetvédelemben is. Ha azt látja, hogy akadnak olyanok, akik nem törődve mások munkájával, rongálják, szeny- nyezik a közterületet, az utakat és tereket, figyelmezteti őket. Néhány napja üléseztek a népfront és a tanács vezetői. Arról tárgyaltak: az elmúlt évek munkája alapján ki érdemes arra, hogy a közösségért végzett tevékenységét kiváló társadalmimunkás-ki- tüntetéssel ismerjék el. Valamennyien egyetértettek abban, hogy erre Szilovics József a legméltóbb. Sz. L. Közvetlen érdekeltség — jobb gazdálkodós ÉVM-állásfoglalás az építőipari szolgáltatásokról Az építőipari szolgáltatások köre bővült az utóbbi években. Valamennyi megyében és a fővárosban kiépült és erősödött a karbantartás, korszerűsítés hálózata, amelynek vállalati, szövetkezeti, tanácsi szervezeteiben több mint húszezSOMOGYI KRÓNIKÁJA Nyugodt szívvel elmondhatjuk erről a hétről, hogy pezsgő a belpolitikai élet a megyében. Megkezdődtek a zárszámadások, folytatódtak a gazdaságpolitikai pártnapok, megkezdődött a fölkészülés a KISZ-szervezetek számadására. Kiemelkedő eseménynek számat az élelmiszeré gazaiban dolgozó vezetők akúvaerikezlete, amelyen MÉRLEGRE TETTÉK a tavalyi gazdasági évet. s meghatározták az idei feladatokat. A lakosság sBernpontjsfból fontos tanácskozás helyszíne volt e héten az SZMT szék- háza. Kaposváron járt a HVDSZ főtitkára és részt vett az SZMT titkárságának ülésén, ahol a megyei • tanácselnök részvételével megtárgyalják a HVDSZ megyei bizottságának és a megyei tanácsnak az együttműködését. Jó volt ez a kezdeményezés, országosan az első ilyen eszmecsere az egész lakosságot érintő témában. Ismeretes, hogy a HVDSZ szerepe némiképp eltér a többi ágazati szakszervezetétől. Egyrészt azoknak az érdekeit védi. akik a kommunális-szolgáltató munkahelyeken, a helyi , iparban dolgoznak, másrészt az is feladata, hogy a lakosság érdekeit képviselje a területpolitikai munkában. A Szak- szervezetek Megyei Tanácsa a területpolitika teljes jogú gazdája, ezért tárgyalta meg most a titkárság a kommunális szolgáltatás helyzetét, a VI. ötéves terv ezzel kapcsolatos tennivalóit. Megvalósulása Somogy egész lakosságát szolgálja. Kitűnt, hogy ellentmondások is tapasztalhatok, így többek között sok területen kévés az anyagi erő, máshol nem elfogadható a megbecsülés — sem erkölcsi, sem anyagi szempontból. Sok szó esett a költségvetési üzemekről. A mérce egyre magasabb, megkívánják tőlük, hogy a település rendes, kulturált, tiszta legyen. Ehhez azonban gépek kellenek, aztán jól fölkészült szakmunkáisok. Itt sokait tehet a HVDSZ megyebiz.ott- sága is. Ha például közreműködik abban, hogy vonzóbb legyen ez a terület, növekedjék társadalmi megbecsülése, az egyben a lakosság JOBB ELLÁTÁSÁT is szolgálja. A szakszervezeteknek ösztönözniük kell a tanácsokat arra is, hogy karolják föl jobban a kisvállalkozásokat a jobb szolgáltatás érdekében. A HVDSZ főtitkára szerint Somogybán jól halad a tanácsok és a szak- szervezet eyyuttmukodesa. A fiatalok kommunista vá nevelese szempontjából nagyon fontos, hogy milyen a KISZ-szervezetek tevékenysége Ezt elemezve állapította meg a megyei KISZ- bizottsága — elismerve az eredményeket —, hogy bőven van még mit tenni. Például az alapszervezetek egy része nem eléggé kezdeményező, meglehetősen szűk körből ajánl fiatalokat párttagnak. Máshol azt nem veszik figyelembe, hogy elsősorban munkásokat, FIZIKAI DOLGOZÓKAT, nőket ajánljanak. Hiányzik a tudatosság, a tervszerűség, sőt akad formalitás is. így a fiatalnak nincs megfelelő megbízatása, a nevelés pedig már nem személyre szóló. Az is szóba került az ülésen, hogy a pártszervezetek és a KISZ-szervezetek elképzeléseit sokkal jobban össze kell hangolni. ** ; A héten elkészültek a vállalati, szövetkezeti mérlegek, s benyújtották őket ellenőrzésre. A tavalyi gazdasági munka pontos tükrei a mérlegek, s ezen alapszik az idei fejlesztések lehetősége ^ Lajos Géza ren dolgoznak, s 1121 felvevőhely juttatja el hozzájuk a megrendeléseket. A szolgáltató szervezeteknél a munka korszerűsítésére számos új kezdeményezés született. Az Építésügyi és Város- fejlesztési Minisztérium most állásfoglalásban ösz- szegezte az építőipari fogyasztási szolgáltatások szervezeti formáival, az építő kisipar szolgáltatásaival, valamint az építőipari kisegítő tevékenység továbbfejlesztésével összefüggő feladatokat. Az állásfoglalás ismerteti a szolgáltató szervezetek fejlesztésének sokféle törvényes lehetőségét. Ezek kihasználáséitól azt várja a minisztérium, hogy a kis szevezetek jobban alkalmazkodnak a megrendelők igényeihez, visszaszorítják a kontármunkát, s a közvetlen érdekeltség nyomán jól gazdálkodnak. Arra számítanak, hogy az állami és a szövetkezeti iparban nélkülözhetővé vált dolgozóknak egy része korszerű kis szervezetekben a nagyobb vállalat fő tevékenységét kiegészítve folytatja munkáját. Az új szervezeti formákkal összefüggésben a rövidesen megjelenő új jogszabályokban a minisztérium korszerűsíti az építőipart kivitelezési tevékenységet és az építéstervezési jogosultságot szabályozó korábbi rendelkezéseit is. SOMOGYI NÉPLAP
