Somogyi Néplap, 1982. február (38. évfolyam, 27-50. szám)

1982-02-14 / 38. szám

I_E(?)VÁI_T ÁS A meó-vezetőt leváltot­ták. Kifáradt; Vagy révbe ért ? Töpreng az igazgató. Beosztottja ké­sőn találta meg igazi élet­társát, öröme lekötötte, nem tudott a gyárral annyit tö­rődni, mint amikor még üres lakás • várta odahaza. Érthető. Az igazgató és a meó-ve- zető régi kollégák. „Hősi'’ időkre emiékezők. Az alapí­tás éveinek erős szálai em­berileg is összefűzték őket. A gyár azóta kinőtte gyer­mekruháját, döntően export­ra termel, amely különleges feladatokat és állandó ideg- feszültséget teremt műhe­lyekben, irodákban egyaránt. Érdemes-e vállalni a több­letmunkát és a permánen- eiát? Az igazgató töpreng. A kérdés ilyen megfogalma­zásbán még csak föl sem vetődött benne. Üzletfelet elszalasztani könnyű, meg­tartani viszont nehéz — de megéri: így gondolkozott — Nincs igazán megfizetve — mondja most. — Sem a mű­szaknak, sem a gépeken dol­gozóknak ... Az érdekeltség — úgy tet­szik — nemcsak forintokban mérhető. Mindenki vállalta a nagyobb iramot, a feszül­tebb pillanatokat és senki sem gondolt rá, hogy lehét- ne könnyebben is. A meó- vezető , sem. Pedig — két tűz között — neki volt ta­lán a legkeservesebb. A készterméket nem nézte — szinte fürkészte. Amit nem talált kifogástalannak, visz- szaadott, „nincs apelláta”, mondogatta és sunyogtak a háta mögött. „Amit én nem dobok vissza, külföldről jön majd, csomagban ....” — ér­velt, talán önmagának is. Nem élt bent az üzemben — ahogy elcsépelt újságírói fordulattal írhatnám — de arra sem maradt energiája, hogy az üzemen kívül éljen. Kifáradt? Megunta? Lazíta­ni akart? Töpreng az igaz­gató. Nem tudja a választ, de azt mondja, nem is ér­dekes. Munkatársa megtette a magáét, kidolgozta a lel­két, szabványok és reklamá­ciók között pörkölődtek az idegei. Megérdemli hát a nyugalmasabb nnmkakört. Igen, mostanéüian csinált egy pár hibát, talán kon­centrálni nem tudott annyi­ra, más járt a fejében, fá­radt volt, unta mindig ugyanaEt az árut nézni.. „ érthető. Vagy nem? Az igaz­gató töpreng. Én is gondol­kozom: vajon hányszor mar­tak agyába ugyanezek a kér­dések? — Nehéz döntés volt — közli velem olyan hangsúl­lyal, mintha az egész gyár termékváltásáról vagy éppen átépítéséről lett volna szó. A meó nagyon kényes pont — magyarázza —, zsebre megy .., Zakójának zsebét veregeti. Kínban van. Foly­tassa? Hogyan mondhatná el eg.y mindenre kíváncsi új­ságírónak, amit érez? Végül is idegen. Feje tetejére ál­líthatja szavait, kifordíthat­ja értelmüket, akár a frego- li kabátot. Azt is hiheti, hogy határozatlan vagy pedig egy­szerűen megbánta, amit tett. Pedig meggyőződése, hogy helyesen cselekedett, amikor leváltotta a meó-vezetőt. Ha továbbra is beosztásában hagyja, túl nagy lett volna a kockázat: az övé, a gyáré — sőt, azé is, akit elmoz­dított. Mert ugye: kényes pont a meóé. A z igazgató mesélni kezd. Ügy gondolja, jobban jár, ha mon­dandójának színhelyét vala­hová az üveghegyen is túlra teszi, mivel akkor — ameny- nyiben a helyzet megkíván­ja — egészen 'hetedhétorszá­gig visszakozhat. Szóval van valahol egy üzem, ahol az emberek megszokták a hi­bák őszinte és nyílt- feltárá­sát. Nem ismertek sem ken­dőt, sem különböző kozme­tikumokat, amelyek elrejt­hették volna a hiányosságo­kat — így aztán rendre te­rítékre került valamennyi. Megszűnte ’.6: ükre. kijavítá­sukra határidőket is szabtak, mégpedig zömével folyama­tosakat. Ezért a hibákat — bár állandóan akadlak — minduntalan orvosolták. így H ment ez jó ideig, míg az igazgató eszre nem vette, hogy a problémák a való­ságban sokkal makacsabbak, mint az asztalán heverő je­lentésekben. Ismerkedni kez­dett természetrajzukkal: elő­ször fölbukkannak — ügy tűnik, mindig váratlanul —. eltüntetésükre határidőket szabnak, hogy a következő, előterjesztés örömit.tasan számolhasson be arról, hogy „á megoldás folyamatban van”, „kedvező változások észlelhetők”, „a javulás jelei mutatkoznak”. A problémák ezután valóban eltűnnek — a jelentésekből. Néhány hó­nap múlva azonban ismét teljes fényükben ragyognak, mintha még senki sem küz­dött volna ellenük. I íbóinkat szeretjük a jelenségek szintjén tárgyalni. Nagy kö­röket húzva, amelyek közös­ségeket kerítenek be — a körön bélül kicsit mindenki, hibásnak érezheti magát, ép­pen ezért nem érzi magát senki sem. A felelősségvál­lalás elaprózódik, a felelős- ségrevonás pedig csaknem lehetetlenné válik, hiszen az egyénhez vezető szálak szin­te kibogozhatatlanok. A me­sebeli igazgató úgy vélte: a jelenségek behelyettesíthe- tők. Emberekkel. Csak ép­pen a művelet népszerűtlen. Nem szoktak hibát személy- lyel azonosítani, akkor már jobb, ha főosztállyal, mű­hellyel, brigáddal. Ellenke­zőleg a fele lósség re vonás kényszerpályára terelődik, s nincs az a humánus vezető, aki eltekinthet a konkrét büntetéstől. Kényelmesebb a már bevált módszer: a föl- fölbukkanó galibák körzőjé­vel tágas határt szabni a vétkesek körének, hiszen ezzel ugyanilyen tágas utak nyílnak a kibúvásra is. A problémák sem lesznek el­kendőzve — csupán elken­ve. A szókimondás a nyílt­ság és az őszinteség öncélú tornájává válik — játékos mondókává..- Az igazgató rájött arra, bogy valamit bí­rálni nem nagy bátorság, s nem is igazi demokrácia. A kritika hallatán talán még az is helyeslőn bólogat, aki a hibáról maga tehet. A va­lamit össze kell kapcsolni a valakivel — a bírálat így kap fullánkot. Nincsenek konkrét esetek konkrét sze­replők nélkül — vonta le a tételszerö tanulságot az igaz­gató, s ettől kezdve senki­től sem fogadott el panaszt pontos címzés nélkül. Rög­vest el is apadtak a prob­lémák, ületve nemigen vál­lalták megcímzésüket. Csak­hogy a termelés olyan, akár az élő ember: nem sokáig képes takargatni bajait. „. Az első áldozat a meó-ve- zető volt? — kérdem az igazgatót, elszakítva ezzel gondosan fölépített tanmesé­je fonalát. Bólint, de szóban ellentmond: nem áldozat — kifáradt, megérdemelte a nyugodtabb munkakört. A fizetése változatlan, csak most nem a készárut ellen­őrzi, hanem a beérkező nyersanyagokat. Nem is le­váltás volt ez. inkább át­helyezés. Nincs ebben semmi különös. Mindenki elismerte- elismeri a munkáját, kitün­tetést is kapott eleget, sze­retik, révbe ért, van meleg otthona: sikeres ember. A meó-vezetésbe ki lehet ful­ladni, főként ekkora export mellett. Két kő és két tűz egyszerre — őrlődik és köz­ben ég is az ember. Ronda egy pozíció. Az igazgató sem vállalná. Egy fiatal szakem­bert nevezett ki, aki még pályázik a babérokra. A két kő nem sebesíti annyi­ra, a két tűz ellen van ere­je védekezni — a dolgára összpontosít. Elmagyarázta ezt a régi meó-vezetönek. óreg barátjának is. Vállát veregette, miközben arról beszélt, hogy a gyári csata­mező nem kíván véráldoza­tokat, emlékezve rá, hogy beosztottja megsebesült a fronton — alig tudták meg­menteni. „Ügy tűnt, megér­tette” — néz maga elé az igazgató. — „Persze, azért jobban örülnék — ha nyug­díjba küldhettem volna ...” Nem lehet megőrizni az érdemeket alacsonyabb be­osztásban? A leváltás a megbukás bélyege ? Ráébre­dek: az igazgatónak lelkiis- meret-furdalása van. Elha­tározása, hogy a vétkesek körmére néz, emberiességé­vel karambolozott. „Tudja, néha azt érzem, hogy az öreget nullára írta a közvéle­mény, mert már nem ve­zető ... Ha pedig ez így van, a hibám jóvátehetetlen...” — kocogtatja tollával a ká­véspoharai Túlontúl gyak­ran használjuk az „érdemei elismerése mellett” minősí­tést ahhoz, hogy igazán rang­ja legyen és ritkán válasz­tunk el tisztségétől nyílt bí­rálattal olyan embert, aki érdemtelen rá. A közvéle­mény pedig szívesen általá­nosít! a leváltások sokszor összemosódnak a váltások­kal, ahelyett, hogy élesen el­különülnének. „Azért úgy érzem, meggyőztem őt. Ér­tett engem. A beszélgetés végeztével átölelt, ahogy szokta ...” nyugtatja magát az igazgató. I ívjuk be dl — taná­csolom. A titkárnő már keresi is. Nézem az iroda puritán bútorzatát, a mennyezet sarkában vé­kony szálon futó repedést, az asztalon a rengeteg ira­tot. Az igazgató vonásai fe­szültebbek, nyakkendőjét igazgatja, mintha tartana a találkozástól. Ahogy kopog­nak az ajtón, már ugrik, állva akarja üdvözölni mun­katársát. De csak a titkárnő az. A volt meó-vezető nincs a gyárban. Betegállományba ment. A vérnyomása ... Tamás Ervin H Egyre több új épülettel gazdagodik Nagyatád. Tavaly készült el a Somogy megyei Tanácsi Magas- és Mélyépítő Vállalat kivitelezésében az új tanácsház — az épület a város egyik szín­foltja. Virágot ültet Ezt szó szerint kell érteni: Szilovics József, a lakócsai tanács végrehajtó bizottságá­nak tagja mindig tettre kész, ha a közösség, a körzet lakói­nak érdekében kell cseleked­nie. Munkásember, erdészeti dolgozó. A testületek ülései­ről soha nem hiányzott. Alig akadt olyan eset, hogy a vitá­ban ne mondott volna véle­ményt vagy ne javasolt volna valami hasznosat. Azért is becsülik a társai, mert min­dig meglátja, mi az, amit sze­mélyesen elvégezhet, amihez nem kell pénz, csupán né­hány ember összefogása. Délután lesz az év első ta­nácsülése. Szilovics József jó­val korábban jött az elnök­höz — hogy kérést tolmácsol­hasson. — Egy hetvenéves emberről van szó. Amikor a termelő- szövetkezeteket szervezték, nem lépett be, egyénileg gaz­dálkodott. Évtizedekig a mé- hészszakcsopoirt tagja volt. Van-e mód arra, hogy nyug­díjat, illetve a szakcsoportban eltöltött évei alapján nyug­díjkiegészítést vagy járulékot kaphasson? Beszélgetni kezdünk. Szóba kerül a család, a munka, a közéleti tevékenység, a dél­szláv nemzetiség megváltozott élete. Feleségével Potonyban lakik, a lánya, a veje és az unokái is ott élnek. Persze más körülmények között, mint amikor még ő gyerekes - kedett. Akkor nem teremtet­ték meg a délszláv nemzeti­ségieknek sem az emberi élet­hez, a munkához való jogot. Csak titokban beszélhettek anyanyelvükön, ápolhatták a nemzetiségi hagyományokat. Szüleinek egyetlen gyereke volt, mégis csaknem húszán éltek a mostani házukban. Ott laktak velük a szü­lei, a rokonok, s azok­nak a gyermekei. Esténként, amikor lefekvésre készültek, kihúzták az ágy alól a nap­palra odarejtett „tolós ágyat” — ember szélességű deszkát —, s azon pihentek ... Favágó, a Mecseki Állami Erdőgazdaság sellyei kerüle­tének a dolgozója. Reggel busz megy érte és társaiért. Késő délután szállítják őket haza. Most a Tekla melletti pulykavári erdőben dolgoz­nak. Esténként fáradtan ér haza, mégis jut ideje, ener­giája arra, hogy dolgozzon községéért. Rossz volt a teme­tőhöz vivő út; nem a tanács­ra ment, hanem szólt néhány régi falubelijének: tanácstag­nak, népfrontaktívának. El­kezdték a munkát, s mások is követték példájukat. Csaknem harmincán dolgoztak az út rendbetételén. A községben néhány idős embernek gondot okozott a téli tüzelő beszerzése, a fa összevágása. Nem sokat kel­lett magyarázni társainak, a négyszeres aranykoszorús vál­lalat kiváló brigádjának. Megvették a fát, fölfűrészel­ték, összehasogatták. A kö­szönő szavakra így válaszol­tak: — Ugyan, hagyják: azt tet­tük, ami emberi kötelessé­günk. Ott volt ősszel a faültetés­kor, ott lesz tavasszal meg ősszel is a faluhéten. Segít a potonyi új park kialakításá­nál, a virágok ültetésében, a környezetvédelemben is. Ha azt látja, hogy akadnak olya­nok, akik nem törődve mások munkájával, rongálják, szeny- nyezik a közterületet, az uta­kat és tereket, figyelmezteti őket. Néhány napja üléseztek a népfront és a tanács vezetői. Arról tárgyaltak: az elmúlt évek munkája alapján ki ér­demes arra, hogy a közössé­gért végzett tevékenységét ki­váló társadalmimunkás-ki- tüntetéssel ismerjék el. Vala­mennyien egyetértettek ab­ban, hogy erre Szilovics Jó­zsef a legméltóbb. Sz. L. Közvetlen érdekeltség — jobb gazdálkodós ÉVM-állásfoglalás az építőipari szolgáltatásokról Az építőipari szolgáltatá­sok köre bővült az utóbbi években. Valamennyi me­gyében és a fővárosban ki­épült és erősödött a kar­bantartás, korszerűsítés há­lózata, amelynek vállalati, szövetkezeti, tanácsi szerve­zeteiben több mint húszez­SOMOGYI KRÓNIKÁJA Nyugodt szívvel elmond­hatjuk erről a hétről, hogy pezsgő a belpolitikai élet a megyében. Megkezdődtek a zárszámadások, folytatódtak a gazdaságpolitikai pártna­pok, megkezdődött a fölké­szülés a KISZ-szervezetek számadására. Kiemelkedő eseménynek számat az élel­miszeré gazaiban dolgozó ve­zetők akúvaerikezlete, amelyen MÉRLEGRE TETTÉK a tavalyi gazdasági évet. s meghatározták az idei fel­adatokat. A lakosság sBernpontjsfból fontos tanácskozás helyszíne volt e héten az SZMT szék- háza. Kaposváron járt a HVDSZ főtitkára és részt vett az SZMT titkárságának ülésén, ahol a megyei • ta­nácselnök részvételével megtárgyalják a HVDSZ megyei bizottságának és a megyei tanácsnak az együtt­működését. Jó volt ez a kezdeményezés, országosan az első ilyen eszmecsere az egész lakosságot érintő té­mában. Ismeretes, hogy a HVDSZ szerepe némiképp eltér a többi ágazati szakszerveze­tétől. Egyrészt azoknak az érdekeit védi. akik a kom­munális-szolgáltató munka­helyeken, a helyi , iparban dolgoznak, másrészt az is feladata, hogy a lakosság ér­dekeit képviselje a terület­politikai munkában. A Szak- szervezetek Megyei Tanácsa a területpolitika teljes jogú gazdája, ezért tárgyalta meg most a titkárság a kommu­nális szolgáltatás helyzetét, a VI. ötéves terv ezzel kap­csolatos tennivalóit. Megva­lósulása Somogy egész la­kosságát szolgálja. Kitűnt, hogy ellentmondá­sok is tapasztalhatok, így többek között sok területen kévés az anyagi erő, máshol nem elfogadható a megbe­csülés — sem erkölcsi, sem anyagi szempontból. Sok szó esett a költségve­tési üzemekről. A mérce egy­re magasabb, megkívánják tőlük, hogy a település ren­des, kulturált, tiszta legyen. Ehhez azonban gépek kelle­nek, aztán jól fölkészült szakmunkáisok. Itt sokait te­het a HVDSZ megyebiz.ott- sága is. Ha például közre­működik abban, hogy von­zóbb legyen ez a terület, nö­vekedjék társadalmi megbe­csülése, az egyben a lakos­ság JOBB ELLÁTÁSÁT is szolgálja. A szakszerveze­teknek ösztönözniük kell a tanácsokat arra is, hogy ka­rolják föl jobban a kisvállal­kozásokat a jobb szolgáltatás érdekében. A HVDSZ főtit­kára szerint Somogybán jól halad a tanácsok és a szak- szervezet eyyuttmukodesa. A fiatalok kommunista vá nevelese szempontjából na­gyon fontos, hogy milyen a KISZ-szervezetek tevékeny­sége Ezt elemezve állapí­totta meg a megyei KISZ- bizottsága — elismerve az eredményeket —, hogy bő­ven van még mit tenni. Pél­dául az alapszervezetek egy része nem eléggé kezdemé­nyező, meglehetősen szűk körből ajánl fiatalokat párt­tagnak. Máshol azt nem ve­szik figyelembe, hogy első­sorban munkásokat, FIZIKAI DOLGOZÓKAT, nőket ajánljanak. Hiányzik a tudatosság, a tervszerűség, sőt akad formalitás is. így a fiatalnak nincs megfelelő megbízatása, a nevelés pedig már nem személyre szóló. Az is szóba került az ülésen, hogy a pártszervezetek és a KISZ-szervezetek elképzelé­seit sokkal jobban össze kell hangolni. ** ; A héten elkészültek a vállalati, szövetkezeti mérle­gek, s benyújtották őket el­lenőrzésre. A tavalyi gazda­sági munka pontos tükrei a mérlegek, s ezen alapszik az idei fejlesztések lehetősége ^ Lajos Géza ren dolgoznak, s 1121 felve­vőhely juttatja el hozzájuk a megrendeléseket. A szolgáltató szervezetek­nél a munka korszerűsítésé­re számos új kezdeménye­zés született. Az Építésügyi és Város- fejlesztési Minisztérium most állásfoglalásban ösz- szegezte az építőipari fo­gyasztási szolgáltatások szervezeti formáival, az épí­tő kisipar szolgáltatásaival, valamint az építőipari kise­gítő tevékenység továbbfej­lesztésével összefüggő fel­adatokat. Az állásfoglalás ismerteti a szolgáltató szervezetek fej­lesztésének sokféle törvé­nyes lehetőségét. Ezek ki­használáséitól azt várja a minisztérium, hogy a kis szevezetek jobban alkalmaz­kodnak a megrendelők igé­nyeihez, visszaszorítják a kontármunkát, s a közvetlen érdekeltség nyomán jól gaz­dálkodnak. Arra számítanak, hogy az állami és a szövetkezeti iparban nélkülözhetővé vált dolgozóknak egy része kor­szerű kis szervezetekben a nagyobb vállalat fő tevé­kenységét kiegészítve foly­tatja munkáját. Az új szer­vezeti formákkal összefüg­gésben a rövidesen megjele­nő új jogszabályokban a minisztérium korszerűsíti az építőipart kivitelezési tevé­kenységet és az építésterve­zési jogosultságot szabályozó korábbi rendelkezéseit is. SOMOGYI NÉPLAP

Next

/
Thumbnails
Contents