Somogyi Néplap, 1982. február (38. évfolyam, 27-50. szám)

1982-02-09 / 33. szám

KETTŐS FELELŐSSÉG Üdülőhelyi szomszédomat hat éve ismerem. Kunszent- miklósi lakásáról kocsi zva építette és szépíti azóta is igali faházát. Akkor, jó esz­tendeje a fővárosi húsipari vállalatnál darabolta a serté­seket, igaz csoportvezetőként hasznosítva három és fél év­tizedes szakmai tapasztalatát. Tizenöt éves korában kezdte tanulni az ipart, tizennyolc esztendősen szabadult, azaz szerzett szakmunkás bizo­nyítványt, de néhány év múl­va a mesterlevél is a kezében volt Az önálló műhelyig azonban nem jutott el; köz­beszólt a háború, amely á frontra szólította, a követke­ző években meg inkább vág- nivalóban volt hiány, mint hentesüzletben. Különböző helyeken dolgozva a közeli nagy állami gazdaság húsüze­mének vezetői székében kö­tött ki. Öt évig irányította húsz-egynéhány ember mun­káját, amikor fogta a kalap­ját és jelentkezett a pesti vállalatnál. Hajnali háromkor kelt, napi 120 kilométert uta­zott. És várta nyugdíjas ide­jének elkövetkezését. Keresetével ugyan nem di­csekedett, de a munkájá­ra nem panaszkodott. Arról sem beszélt, miért vált meg a cégétől. Szakmai gyakorla­ta. sokoldalú érdeklődése, műveltsége, tájékozottsága révén úgy gondoltam, jó ve­zető. lehetett. Valószínűleg kun rátartisága is jócskán szerepet játszott abban, hogy az üzem élére új vezetőt ke­resett az akkortájt oda ke­rült igazgató, és ő ötvenéve­sen szalagmunkára került. A nyár derekán aztán fon­tos mondandót sejtetve intett át a kerítésen: mennék át hozzá. Poharat koppintott a kempingasztalra, és már kezdte is. — Képzeld, hívnak vissza a céghez. Már korábban is puhatolóztak, de most hatá­rozott szándékkal kerestek meg. A fiatal srác; akit va­lahonnan odahoztak utánam, befuccsolt. Már az idei fél­évben másfél milliós veszte­ségre áll az üzem. — És? Elfogadod? — Még várok. Ott engem meggyanúsítottak, kigolyóz­tak. Pontosabban egy ember műve volt. Igaz. azó*a lebu­kott, eltűnt a vidékről, de ez nekem nem elégtétel. Ezt megüzentem a vezérnek is. Egy hét múlva már a kö­szönéséből kihallottam, hogy kedvező fordulatról fog be­számolni. Alig várta, hogv kirakodjon a Dáciából, már indult is át. — Hivatott a vezér. Kere­tien megmondta, hogy kény­telen volt belátni: félrevezet­ték. Felejtsük el, szüksége van rám, nem bánom meg, Többleliövedelem az Exportálnia Társaságban Az egy éve alakult Export­alma Társaság most osztja el először a kivitelből származó eredményt a tagok között; az állami gazdaságok, téeszek és áíész-ek elégedettek a társa­ság keretében végzett tevé­kenység többletnyereségével. A 294 tagot tömörítő társa­ság közös érdekeltség, kocká­zatvállalás előnyeinek ka­matoztatására jött létre. A korábbi gyakorlat szerint az almatermesztők a Hungaro- fructaak adták át — meghat tározott áron — a termést, a kereskedelem eredménye nem érintette őket. A társa­sági formában a termesztők közelebb kerültek a külpiac­hoz; a haszonból megfelelő arányban ők is részesültek, ám az esetleges veszteség is közösen terheli őket. Az érdekeltség a termelő­ket jó minőségű gyümölcs át­adására ösztönzi. Az ered­mény; míg azelőtt az összes termelésnek általában 20—25 százaléka volt harmadosztá­lyú, most ez az arány jóval 20 százalék alatt maradt. A gondosabb tárolás különösen hozzásegített ahhoz, hogy az átlagos 30 százalékról 50—55 százalékra emelkedett a leg­értékesebb, kiváló minőségű exportairoa aránya. ha otthagyom a vállalatot. Te mit mondtál volna? Akkor már láttam rajta, hogy döntött, akármint véle­kedem is. — Ötvenhét éves vagyok, de még jó erőben érzem ma­gam. Ha megbíznak bennem, szakmailag önállóságot ad­nak, belevágok. Fél év óta dolgozik egyko­ri munkahelyén, hajdani be­osztásában. December végén olyan nyereséget tettek a gazdaság asztalára, melynek a töredékére számítottak — a jövő évben. Igaz, napi tíz- ti zenkét órát dolgozik, és a legizgalmasabb tévéfilm is csak néhány percre képes kikapcsolni munkahelyi gondjaiból. Űj készítmények­kel rukkolt ki, a vágóállat minden porcikáját igyekszik gazdaságosan felhasználni, a túlnyomó többség megelége­désére alakította ki a mun­karendet és olyan érdekelt­ségi rendszert vezetett be, amely a dolgozóknak is meg­hozta az utóbbi években ugyancsak lelohadt munka­kedvét. Havi három-négyezer kilométert hajtja a kocsiját áruért és mennél kedvezőbb piacot keresve. Igaz, két hó­nap után egy éjszakai szív­görcs nagy riadalmat keltett a családjában, de két nap múlva már megfeledkezett a fölírt gyógyszerekről. Elégedettségét, terveit hall­gatva nem hagy nyugton a gondolat: hányán dolgoznak szerte az országban — és per­sze megyénkben is — képes­ségükhöz, felkészültségükhöz, ha nem is méltatlan, de ala­csonyabb beosztásban, tudá- /suk, tapasztalatuk töredékéi igénylő poszton. Az ok: rossz­indulat, gáncsoskodás, felüle­tes megítélés az egyik oldalon — a jó tulajdonságokat elfe­dő kedvezőtlen személyiség- vonások a másikon. Az egyén legértékesebb adottságainak kibontakoztatása ugyanis mindig legalább két tényező­től függ: az egyéntől és a környezetétől. És így termé­szetesen nem tudtam fölmen­teni jó szomszédomat sem a felelősség alól. Igaz, esetleg egyszerűbbnek látszik meg­sértődni, amely talán lelki megnyugvást is ad ideig-órá- ig — „velem nem szúrnak ki. majd én megmutatom ne­kik ...” — mint vitatkozni, érvelni, bizonyítani 4z igazat. Hosszabb távon azonban a személyiség adottságai altai meghatározott lehetőség és a kialakult, részben maga te­remtette kényszerhelyzet kö­zött fennálló feszültség ta­gadva fs törést okoz az egyén fejlődésében. A közösségi érdek oldaláról vizsgálva pedig aligha kell bizonyítani az anyagi és a ve­le járó erkölcsi kárt, melyet a káderkérdésben illetékes vezető — amint később kide­rült, elhamarkodott, felületes — döntése okozott. Igen, va­lami nála is kimaradt. Való­színű, egy félórás beszélgetés csupán, melynek háromszoro­sára sem sajnálta most az időt Paál László Javult e szociális ellátás Megváltozott iPiiiiiia§firUiiiiéiiy@ic a Dráva fsz-nél A tágas, világos étkezdé­ben kilencven . asszony lát hozzá az ebédhez. Szinte ki­vétel nélkül hideg kosztot esznek, amit otthonról hoz­tak. Mégis más így, terített asztal mellett kényelmesen elfogyasztani, mint régeb­ben a munkaasztal, a varró­gép mögött. Az étkezde a barcsi Dráva Ipari Szövet­kezet újonnan- létrehozott szociális * létesítményének egy része. Helyet kaptak az épületben zuhanyzók, mos­dók. öltözők, a tároláshoz hűtőszekrények. Ahogy dr. Pap Ferenc, a szövetkezet elnöke elmondta, az eddigi munkakörülményekhez ké­pest óriási ez a fejlődés. A szociális létesítmény két­száz' négyzetméter alapterü­letű, értéke megközelíti a kétmillió forintot. Az egyéb, újonnan létrehozott szociá­lis helyiségek ötszázötven­ezer forintba kerültek, s ezeknél még egymillió fo­rintos társadalmi munkát is végeztek. A szövetkezet idei tervé­ben egy Balaton-parti üdülő vásárlása szerepel, ahol egy­szerre legalább két család tud zavartalanul, ideális kö­rülmények között pihenni. Elsősorban a fiatal házaspá­rok vehetik majd igénybe az épületet, de nagycsaládosok­nak is kellemes lesz ott a nyaralás. Társadalmi mun­kában szépítgetik majd a AZ AGRÁRKEMIZÁCIÓ FELADATAI Középpsntban a termőföld védelme „A tervek teljesítésének alapja a termőfölddel való jobb gazdálkodás. A szövet­kezetek minden termelésre alkalmas területet ésszerű­en, megalapozott szakszerű­séggel hasznosítanak. Fon­tos, hogy ... eleget tegyenek a földvédelemmel és a kör­nyezetvédelemmel kapcso­latos kötelezettségüknek” — mondja ki a termelőszö­vetkezetek IV. kongresszu­sának határozata. Ebben az alapvető munkában kiemelt szerepe van a megyei nö­vényvédelmi és agrokémiai állomásnak. Az elhatározá­sokról, a feladatokról és a célokról Tóth István igazga­tóval beszélgettünk. — Milyen tanulságokat hozott a növény- és termő- földvédelmi munkában a múlt év Somogybán? — Összességében kifejezet­ten sikeres évnek tekinthet­jük 1981-et — mondta Tóth István. — Nem fordult elő olyan járvány vagy kártevő, amely mérhető terméskiesést okozott volna. Ez természe­tesen nem jelenti azt, hogy gondmentes év volt. Példá­ul az alapkezeléseknél jel­lemző száraz idő a cukorré­pa gyomirtásánál éreztette hatását, a terület tíz-tizenöt százalékánál olyan erős gyo- mosodás következett be, amilyet csak mechanikailag lehetett megszüntetni. Külö­nösen tavasszal voltak zök­kenők a nitrogénellátásban. Hozzáteszem azonban nyomban, hogy a múlt év fordulatot hozott a műtrá­gyafelhasználásban; anyagi és nem egészen helyes ta­karékossági okok miatt 1973- tól évről évre igen kedvezőt­lenül csökkent a felhaszná­lás. Háromszáznegyvenket- töröl 1980-ra kétszáznyolc - vannyolc kilóra mérséklődött az egy hektár szántón föl­használt hatóanyag, tavaly azonban nemcsak megállt, hanem kedvező irányba is fordult ez a tendencia: is­mét háromszáztíz kilóra emelkedett a fölhasználás, és az igények, az előrejelzé­sek szerint ez az év további növekedést hoz. — A laboratóriumi talaj- vizsgálatok is indokolják a növekedést? — Az első, hároméves ta­lajvizsgálatok befejeződtek, most kezdődik a második ciklus. Gyakorlatilag a me­gye valamennyi nagyüzemé­nek pontos képe van a ter­mőföldek tápanyaghelyze­téről. Az eredmények mu­tatják, több műtrágyára vol­na szükség, a fordulat ezért mindenképpen örvendetes. Természetesen itt meg kell említeni a termőképességet jelentősen befolyásoló szer­ves- és mésztrágyázást is. Kismértékben nőtt tavaly a szervestrágyázott terület (26 —27 ezer hektárra tehető), s hozzáteszem: nagyon fon­tos lenne elérni az évi har­mincezer 'hektárt. Hasonló a helyzet a mésztrágyázott te­rületekkel is, a jelenlegi 27 —28 ezer hektárról tovább kellene lépni a 'harmincötezer hektárig. Végsősoron abban, hogy a búza kivételével ta­valy valamennyi növény töb­bet hozott, döntő szerepe volt az agrokemizációnak, s fontosnak tartjuk, hogy a növényvédelem, a termőké­pesség érdekében a kedvező tendenciák tovább folytatód­janak 1982-bén. — Ennek érdekében mi­lyen feladatai vannak a megyei központnak ? — Munkánk középpont­jába kerül a talajvédő gaz­dálkodás kiterjesztése. Saj­nos, kivált a dombvidékeken igen nagymértékű a talaj- pusztulás. Ezt megfelelő földhasználattal, ésszerű talajvédő agronómiái eljárá­sokkal feltétlenül meg kell akadályozni. Nagy szerepe van ebben a rendszereknek is: az érintett területekre olyan technológiáit dolgozza­nak ki, amely meggátolja a termőréteg további pusztu­lását. A mi feladatunk a segítésen túl, hogy táblán­ként ellenőrizzük, mit tesz­nek saját érdekükben ezért az üzemek. — A kongresszusi határo­zat a termőföld védelmével együtt említi a környezet- védelmet. — Rendkívül sok szó esik erről; úgy tartorrí, most már lejárt a türelmi idő, nagyobb szigorral kell eljárni. Ami a mezőgazdaságot érinti, a legtöbb gond a hígtrágya el­helyezésével van. Nem mindegy, hogy az üzem mi­kor és hová hordja. Követ­kezetesebben és a helyszí­nen kell ellenőrizni ezt is Megemlítem, hogy a megye tanáccsal közösen a Balaton térségében a mezőgazdasági üzemek környezetvédelmi tennivalóira programot dol­goztunk ki, ennek ütemes végrehajtása messze túlnő a megyei érdekeken. — Még egy gondolattal maradjunk a termőföld vé­delménél, ehhez tartozik a melioráció is. — Mivel a megye nem kiemelt terület, és ennek megfelelően szűkösebbek az anyagi lehetőségek, ebben az évben a fő feladat a kar­bantartás* azzal együtt, hogy a megkezdett munkák ter­mészetesen folytatódnak. Nem tartható állapot, hogy a korábbi években sok mil­liós beruházással rendbe tett területek, a karbantar­tás, a rendszeres ápolás el­mulasztása ismét „elvadul­nak”. Ösztönözzük és foko­zottabban ellenőrizzük, hogy megfelelő figyelmet fordíta­nak-e erre az üzemek. — A tartalékokról az élet minden területén sok szó esik. Az agrokemizációban milyen lehetőségek vannak? — A mi területünkön tar­talékokról szólva mindig ki­sebb, de nagyon fontos fel­adatokról beszelhetünk. Pél­dául szántóföldjeink tele vannak a Dédász és a Kö- gáz különböző műtárgyaival, oszlopaival, ezeknek a kör­nyéke dzsungel, a gyomoso- dás melegágya. Feltétlenül lépni kell, hogy akár együtt­működéssel megszűnjenek a táblákban ezek az elvadult foltok. De megemlíthetem az évről évre növekvő repülő­gépes növényvédelem szak­szerűbb végzését, a jelző emberek biztosításától kezd­ve az adott technológia, az előírt keverési arány pontos betartásáig. Bár áttételesen, de tartalékot jelent az is, hogy kísérleteket kezdünk az idén a csillagfürt gyomirtá­sának célravezető megoldá­sa érdekében, valamint két­százezer forintot fordítunk arra, hogy a Bárdibükki Ál­lami Gazdaságnál alvállalko­zóként kidolgozzuk a csicsó­ka gyomirtásának kórokozók elleni védelmének módsze­rét. Csak néhány fő dolgot említettem. Úgy vélem, ér­ződik belőle törekvésünk: hogy az agrokemizáció esz­közeivel mindent megte­gyünk legfőbb kincsünk, a zrmőföld védelméért, a nö­vénytermelés eredményeinek fokozásáért T. M. szövetkezeti „nyaralót". A Dráva ebben az évben száz- ötvenezer forintot fordít a dolgozók kirándulásaira. Sa­ját busszal ellátogatnak az ország távolabbi megyéibe is. tárlatokat, múzeumokat néznek meg. A kétszázhúsz­ezer forint értékű jóléti alapból segítik a sokgyerme­kesek iskolai tanszervásár­lását, ajándékot adnak ka­rácsonykor, és jutalomüdü­lésben részesítik a legjobban dolgozókat. Az idén hárman Budapestre, ketten pedig Romániába utaznak pihenni. A szövetkezet nyugdíja­sait is viszik kirándulni, s találkozók keretében is gon­doskodnak róluk. A három­százhatvan dolgozó jelentős része fiatal. A szakmai gya­korlatot itt tanulók kilenc­ven százaléka a szövetke­zetnél vállal állást; őket se­gíti a munkakezdésnél adott hatszáz forint, melyet — ha fél év elteltével még ftt dol­goznak — nem kell visszafi­zetniük. A munkások túlnyomó többsége nő; így sajátosak az igények, mások a gondos­kodási formák. A lányok, asszonyok részt vesznek mindenfajta társadalmi te­vékenységben, de a férjhez- menéssel, majd a gyes-sel öt-hat év is kiesik a mun­kájukból. A megoldás, mely­re egyelőre még nincs lehe­tőség, a bedolgozó munka lenne — nem is csak a kér reset, inkább a gyakorlat szempontjából. Az egy mű­szakos munkaidővel vissza­esett a szövetkezeten belüli kulturális és sportélet, mely annak idején „virágzott” a Drávánál. De az alapjaiban megváltozott körülmények talán marasztalják majd munkaidő után is a dolgo­zókat egy kis sportra, szóra­kozásra. iakháza panasza Bakhaza panaszát Horváth István hozta el, kuszán írt sorokban. .. Somogyi kis faluban lakunk. A lakosság 360 sze­mély. A nagyatádi áfész kör­zetébe tartozunk. Még az 1979-es februári közgyűlésen azt ígérték a szövetkezet ve­zetői, hogy új boltot és kocs­mát építenek. A tavalyi gyű­lésen azt ígérte az igazgató- helyettes, hogy december 31- ig átadják; azóta semmi sem történt. Sőt! Lebontották az élelmiszert! Olyan helyre tették a boltot, ahová ha há­rom ember bemegy, a többi­nek ki kell jönnie. A szórako­zási lehetőséget teljesen meg­vonták tőlünk. A falu fejlő­désnek indult; tíz ház épült. A fiatalok és a középkorúak is igénylik a szórakozást.. Mutatom a levelet a közsé­gi tanács vb-titkárának. Ö tiltakozik: tavaly új könyv­tárt, ifjúsági klubot, nagy­termet avattak ott. Lenne hol szórakozni, ha élnének a le­hetőségekkel. Hogy új házak épültek? Mindenekelőtt tisz­tázunk valamit: nem három- százhatvanan, hanem csupán 239-en élnek Bakházán!’ Ki­haló település: utoljára 1973- ban, majd 1978-ban épült a községben új lakóház, azóta egyetlen építési engedélyt sem kértek a bakháziak... Mondom Horváth István további érveit is, hogy busz sincsen, borzalmas a közleke­dés, háromnegyed hét után sehová sem tudnak ' menni. A vb-titkár ismét cáfolja: még háromnegyed kilenckor is van busz Nagyatádra, és este is haza lehet jutni. Hogy a bolt nem felel meg a kívá­nalmaknak? Az igaz. És az is, hogy nincs kocsma. Már többször tárgyaltak az áfész- sznl, keresik a lehetőségeket Mutatom Horváth István levelét Fábián Lajosnak, a nagyatádi áfész kereskedelmi főosztályvezetőjének és mun­katársának, Dénes Zoltánnak. Az igény jogosságát nem ta­gadják. Valóban kell az uj bolt és az. új vendéglő Bak­házára. Ha pénzük lenne, már régen fölépítették volna. Csakhogy az anyagiaknak szűkében vannak. Az* egyko­ri italboltot nem véletlenül bontották le: életveszélyessé vált az épület. Kocsiba ültetnek, hogy ma­gam is lássam, nem légből kapott dolgokról beszélnek. Járjuk az egykori kocsma sáros helyét, bekopogtatunk a kicsi, de példás rendű boltba. Való igaz, ha ketten bemennek, más már nem fér be. A legszükségesebbek, a tej és a kenyér azonban min­dig kapható. Néha még több is van, mint amennyit elvisz­nek. A boltvezető asszony nem panaszkodik: van forgal­ma. Nézzük az épületet. Elkor­hadtak a gerendák, cserére szorul a cserép . .. Fábián Lajos tervekről be­szél: nem feledték el a bak­háziak panaszát, napirenden tartják. Ha az okkal-joggal remélt segítséget megkapják, még az idén tudnak tenni va­lamit a kis községért. De mi lesz, ha a remélt támasz el­marad? Aggodalomra' akkor sincsen ok, ha másképpen nem, hat egy faépület köl­csönzésével — Ha nem is véglegesen — de kultúrált körülményeket teremtenek. Bakházán járva eszembe jutott valami, amiről néhány hónappal ezelőtt Iharosbe- rényben hallottam: egy falu összefogott, hogy saját ben- zinkútja legyen. Az ott la­kók jelentős összegű pénzt adtak össze. Példájuk köve­tendő. N. J. SOMOGYI NÉPLAP

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents