Somogyi Néplap, 1982. február (38. évfolyam, 27-50. szám)
1982-02-07 / 32. szám
I A materemtől a kiállítóteremig Beszélgetés Frank Jánossal .iSosera éreztem magam vendégnek a műteremben. Gyakorló kiállításrendező vagyok, munkahelyem a mások műterme” — így mutatkozik be olvasóinak Frank János művészettörténész a Szóra bírt műtermek c. kötet elején. A nézők igényesen rendezett képzőművészeti tárlatokon ismerhették meg munkásságát. Csurgótól — talán harminc éve. hogy megfordult a somogyi településen — Havannáig, Cráctól Moszkváig bejárta a világot, hogy a magyar ' képzőművészet hírnevét növelje. Most Kaposváron találkoztunk és beszélgettünk. A Műcsarnok, a Kiállítási Intézmények, a Somogy megyei Művelődési Központ szervezésében Kaposváron kilenc előadást tartanak a kiáll! tásrendezésről mindazoknak, akik munkahelyükön — többnyire művelődési házakban — szívesen foglalkoznak a vizuális kultúra ápolásával. Az első előadást Frank János művészettörténész tartotta. — Ünnepélyes ez a mai nap — ezzel kezdte a beszélgetést. — Kaposváron .tartunk — talán az egész világon , — először kiállításrendezési tanfolyamot, Nyugaton biztosan tudom, hogy nem tanítanak ilyent, de Keleten sem foglalkozhatnak vele, mert tudnunk kellene róla. — A kiállításrendezésnek eszerint nincs kidolgozott elmélete, de a gyakorlatban művelt tevékenység. — Hogy mennyire így van, a saját tapasztalataimra kell hagyatkoznom, hogy elméletet kovácsoltak belőlük. A belsőépítészeti kiállításrendezés kidolgozott terület, ezt elősegítette a vásárok dömpingje. írt is erről egy könyvet Gergely István. A képzőművészeti kiállítás rendezése más műfaj. Az előbbitől ugyan sokat tanulhatunk, de nem vagyunk azonosak vele. A múzeumi rendezéshez állunk a legközelebb. — A hazai kiállítások rendezései hogyan értékelhetjük? — Általában magas színvonalúak. — Nincs ellentmondásban az eddig elhangzottakkal ez a megállapítás. — Ninós. Hogy úgy mondjam: adunk magunkra. Nem restelljük a munkát. — Mit vár a kaposvári tanfolyamtól, illetve annak hallgatóitól? — Az ötvenes években alakult meg a Műcsarnok központi rendezőszolgálata. Szívesen fogadtak bennünket mindenhol; az intézménynek nem került egy fillérjébe sem az a munka, amit mi, kiállitásrendezők elvégeztünk. Azt szeretnénk elérni, hogy a jövőben minél több helyen legyenek képzett kiállításrendezők. Az intézményeknek ez pénzbe fog kerülni, mert föl kell készülniük rá. Saját felszerelésről szükséges gondoskodniuk, megfelelő raktárral kell rendelkezniük. Ez a törekvésünk is egyféle decentralizáció. — A tanfolyam széles áttekintést ad a különféle kiállítások rendezési követelményeiről. Beszéljen néhányról! — A rendező az első kritikus — mondta Hevesy Iván művészettörténész neves kritikus. (Ö volt az avanlgarde törekvések egyik első hazai propagálóra.) A jó kiállitásrendező igyekszik reflektorfénybe állítani a kiemelkedő műveket, kihagyja a rosszat, „elássa” a közepeset. — Nyilván vannak sajátos műhelytitkok is. — A rendező állítsa magát a művésszel azonos hullámhosszra. Ez a legfontosabb. Lényeges a terem alkalmassá tétele: a megfelelő világítás — mesterséges vagy természetes fénnyel —, a paravánok megválasztásán is sok múlhat. Rossz beidegződés például, hogy a paravánokat — ezt tanulták meg sokan a képzőművészeti kiállítások rendezői közül a nemzetközi vásárokon — minden új kiállítás alkalmából újra festik. Nem szabad. Annak olyannak kell lennie, mint egy állandó, tíz-húsz évre szánt bútornak, Mivel szokták még, „emelni” a kiállítások rangját? Szőnyeggel, függönynyel, virággal. Mi szükség ezekre? A kiállitúterem legyen világos, ne sötétítsük el függönnyel; a szőnyeget föl- csavarom, a virágot a kecskének adom ... tisztaság kell. — Kiktől tanult kiállítást rendezni? — Szentendrén tanultam meg, hogy hogyan kell kiállítást rendezni. A festők avattak be ebbe a titokba. Abban az időben a képzőművészek még maguk rendezték kiállításaikat. Ez az ötvenes évek elején volt. Többek között Diener Dénes Rudolftól, Makrisztól, a szobrásztól tanultam a legtöbbet. Az utóbbi Párizsból Magyar- országra települve friss információkat hozott a művészetekről, a kiállításrendezésről is. Mellette „segéd- munkáskodtam” eleinte. — Kiknek a kiállításaira, illetve melyik rendezéseire emlékszik a legszívesebbe«? — Barcsayéra . . . Márffyt még életében rendeztem. A fiatalokat szeretem a legjobban. akik még formában vannak. — Az „ts" hasábjain olvashatjuk rendszerint a fiatalok felfedező bemutatását Frank Jánostól. Nem fél a kockázattól? — Nem. És szabad tévedni is ... Horányi Barna Hétvégi orvosi ügyelet Sok az indokolatlan hívás Csendes a kaposvári Ezredév utcai orvosi ügyelet. Szombat van, délelőtt kilenc óra. Sürgős hívás még nem érkezett, az orvost felkereső betegek száma eddig elenyésző volt. A szabad szombatok bevezetésével miként változott.a forgalom? Erről kérdeztük ár, Horváth Mária körzeti orvost. — A mi munkánk az előző napon kezdődik, este hét órakor, és szombaton déli egy órakor fejeződik be. A szabad szombatot nem is azon a napon, hanem pénteken és héttőn érezzük. Pénteken különösen sokan jönnek, a hétvégét pihenéssel szeretnek eltölteni az emberek, s nein a rendelőben. Akik ma jöttek, kenőcsöt, fogyasztó tablettát írattak fel, gépjárművezetéshez kértek orvosi engedélyt. A baj csak az, hogy mindez nem létszükséglet, felesleges a hét végére hagyni. Az Ezredév utcai ügyelet a Kaposvár, Toponár, Őrei, Zimány, Antalmajor, Fészeklak, Magyaregres, Somogy- aszalő és Tömcske területén lakókat látja cl. Ezt a meglehetősen nagy részt egyet- / len kocsival járják, s URH-s készülék hiánya miatt minden egyes hívás után vissza kell menni a rendelőbe, még ha a következő riasztás a szomszéd utcába szól is. — Több hívás esetén az orvosnak kell eldöntenie, hogy hová induljon először, melyik a legsürgősebb. Jó lenne, ha bizonyos eseteknél a kórház ráírná a beteg lapjára; ilyen és ilyen panaszok esetén nem kell kihívni az ügyeletet, hanem azonnal forduljanak a mentőkhöz. Nagy könnyebbség, hogy nekünk egy kórházi beutaló kitöltéséért nem kell kimennünk a lakásra, a mentősök gondoskodnak minderről. Ugyanis még mindig nagyon 6ok ai indokolatlan hívás, emiatt, s esetleg későn érkezünk ahhoz, akinek valóban szüksége van az orvos: segítség*. — Ez az idejövő betegekre is vonatkozik? — Többen vannak, akik szombaton szeretnék magukat „klkúráltatni”, hogy hétfőn munkába állhassanak. Sokan azért fordulnak hozzánk, mert itt nem kell sokáig várakozni. Sajnos —tapasztalatból tudjuk —, a jó tévéműsorok ideje alatt nem jön senki, de utána annál többen. A hívásokról még annyit: előfordul, hogy két-három napja vagy akár hónapok óta tartó panaszokhoz riasztanak bennünket a hét végén. Ezek indokolt esetek.de már régen kellett volna menni a körzeti orvoshoz, s nem várni az utolsó pillanatig. A Szakszervezeti Világszövetség, amikor meghívja kongresszusaira a világ szervezett dolgozóinak képviselőit, az egység helyreállításáért lép fel. Ugyanez az alapvető célkitűzés érvényesül akkor is, amikor a kongresszus napirendjét állítják össze. Olyan kérdések megvitatását javasolják, amelyek a világ valamennyi bérből Az orvos és az ápolónő, aki pénteken kezdi az ügyeletet, tizennyolc órát dolgozik egyhuzamban. Aki vasárnap kezd, huszonnégyet. — Nem is a munkaidő hosszával van a probléma — a körzeti orvosnak amúgy is éjjel-nappal készenlétben kell állnia —, hanem az emberek még mindig nem tudják, miért is van akár az éjszakai, akár a hétvégi orvosi ügyelet. Olyan esetekhez, amikor hirtelen lép fel rosz- szullét, valakivel valami baleset történik. Gyógyszerek felírását néni kellene a hét végére halasztani, amikor esetleg másnak valóban szüksége van az orvosi beés fizetésből élő dolgozó emberét érintik, meghatározó jelentőségűek sorsuk alakulása szempontjából. Három fontosabb dokumentum és több határozati javaslat tervezete kerül a havannai kongresszus küldöttei elé. A fó dokumentum címe: „A nemzetközi szakszervezeti mozgalom es a nyolcvanas evek kihívása”. avatkozásra. A. A. Gáspár Sándor, (jobbról a második) az SZVSZ elnöke ismerteti a világkongresszus feladatait. Maskarák, élőképek „Kapos volt a vidám Farsangnak is Mindenütt harsogtak a trombiták... hol szállásává lett. a Herceg kastélya...” — no, a derék kaposváriak meg is “ünneplik minden évben e nevezetes eseményt dallal, tánccal, sok-sok vidámsággal és az elmaradhatatlan farsangi felvonulással, mely az egyhetes programsorozat leglátványosabb rendezvénye. Tegnap délután, lél órával a kezdés előtt már talpalatnyi hely is alig volt a Kossuth téren és környékén, annyi kíváncsiskodó várta Karnevál herceget és udvartartását. Fantárok hirdették minden ide érkezőnek: kezdődik a felvonulás. Kaiméval herceg hintója pontban három órakor gördült a városi tanács előtti pódiumhoz •— Csokonait I idézni, farsangot köszönteni. S/.in pompás felvonulással kísérte Dorottyát a Kaláka, a balatonszemesi, a Somogy és a BM táncegyüttes, ott volt a porrogszentpéteri népi együttes is, Kerékkötőék szekéren döcögtek utánuk. A sort jelmezes felvonulás zárta, ötletes maskarákkal, élőképekkel, melyek közül a legjobbakat díjazták. A Tanácsház és a Nos*- lopy Gáspár utcában megrendezett farsangi vásárnak is sok száz látogatója volt. ott is, de a város szívében is szinte mindenütt harsogtak a trombiták, fújták a gyerekek teli tüdővel, hogy senki el ne felejtse.— még a legbánatosabbak sem —. hogy farsang napjait éljük. A Kosspth téren összegyűlt több ezér kaposvárinak azonban mindez kevés volt. A „notórius” farsangi felvonulásra járók emlékezetében meg ütt él a régi farsang, amikor ez a felvonulás hosszú, végeláthatatlan sorokból állt, - egymást követ lék a jelmezesek, a fergeteges népi táncok, s a sötét beálltával hatalmas tábortűz lobogott a tér közepén. Köréje gyűltek az emberek, nevetgéltek, még mindig a pódiumon előadott sikeres műsor poénjait idézgették, s ettől volt igazán kaposvári a farsang. Az idén, sajnos, nyoma s<«m volt mindennek. A méltatlankodók azonban jót mulathattak este a De- rottya-bálon, de szinte valamennyi étterem, szórakozóhely vidám mulatságra várta a kikapcsolódni vágyókat. A fiatalok rongyosbálon vehettek részt a Killián György Ifjúsági és Úttörő Művelődési Központban. Mi még nem tudjuk, dg mára már az is kiderült: ki lett a kaposvári farsang legszebb lánya. Nemzetközi szakszervezeti mozgalom Világkongresszus Havannában A második; „A társadalombiztosítási charta”. A harmadik az SÉVSSÍ alapszabályának módosítására vonatkozó javaslatokat tartalmazza. A fő dokumentum alapos áttekintést ad napjaink világhelyzetéről, részletesen elemzi a szakszervezeti dolgozók körülményeit a tőkés, a fejlődő és a szocialista országokban. Nagy teret szentel a kapitalizmus elhúzódó válságának. Rámutat arra, hogy a tőke — nemzeti és nemzetközi ígéretekben egyaránt — a váltfhg terheit mindinkább a dolgozókra akarja hárítani, ami a legnagyobb kihívást jelenti a szakszervezetek szamára. A szocialista országok szak- szervezetei már többször kinyilvánították készségüket, hasonlóan a Szakszervezeti Világszövetséghez, hogy a szakszervezetek nemzetközi tanácskozáson hangolják ösz- sze feladataikat es tevékenységüket a „multjk" erőszakos. mind agresszívabb fellépésével szemben. A társadalombiztosítási chartában a betegbiztosítás problémakörétől kezdve, a munkavédelmen ót, a fiatalok és a nők, valamint a nyugdíjasok helyzetének elemzése egyaránt helyet kap, benne olyan javaslatok fogalmazódnak meg, amelyek alkalmasak arra, hogy megfelelő jogi védelemben részesítsék az arra rászoruló dolgozót. Különösen fontosnak minősíthetjük az. SZVSZ alapszabálya módosítására vonatkozó javaslatokat. Ez ugyanis nem egyszerű ügyrendi, az adminisztrációra tartozó feladat. A Prágában 1978 áprilisában . megtartott IX. Szakszervezeti Világ- kongresszus résztvevői meg bízást adtak az Iroda és a Főtanács tagjainak, hogy dolgozzák ki a szövetség megújulására, tevékenységének korszerűsítésére vonatkozó javaslataikat. A harmadik dokumentumban ez a törekvés kapott összefoglalást. Napjainkban, amikor a nemzetközi politikai életben kevés okunk van a derűlátásra, különösen fontos gze-, rep vár a X. szakszervezeti világkongresszus küldötteire. A nemzetközi munkás- mozgalom erejének és egységtörekvéseinek demonstrálásával ezúttal is nyomatékosan hitet kell tenniök a nemzetközi béke megóvása, a biztonság megteremtése, a fegyverkezési hajsza megfékezése mellett is. Th«ir*ó Tibor
