Somogyi Néplap, 1982. február (38. évfolyam, 27-50. szám)

1982-02-07 / 32. szám

A kölcsönös előnyök alapján Látogatók MAI A Szövker-társulás üzletei Működésének kezdete óta tavaly érte el a legnagyobb forgalmat a Szövker-társu­lás. A Somogy megye tizen­hat általános fogyasztási és értékesítési szövetkezetét tö­mörítő társulás a Kaposvár es Vidéke Áfész gesztorsága mellett dolgozik. A Szövker önálló vállalatként 1971-ben alakult, s 1977 óta működik jelenlegi formájában. A ta­valyi rekordforgalom értéke — 190 millió forint — hu­szonötmillióval magasabb a tervnél, s ez mindennél jobban bizonyítja a vállal­kozás létjogosultságát, sőt, élet- és fejlődőképességét. A társulás azt a célt szolgálja, hogy közvetlenül a terme­lőktől szerezzen be árut az áíész-boltok számára. a nagykereskedelmi vállala­tokénál kedvezőbb feltéte­lek mellett. Feladata az is, hogy gyártót találjon a hi­ánycikkekre, s hogy eseti megrendelésre termeltessen mintakollekció alapján. A megye ipari szövetkezetei és a kisiparosok alkotják ehhez a hátteret. De a társulás héttagú áruforgalmi gárdája országszerte kiépítette kap­csolatait. S az üzleti lehető­ségek szálaiból szőtt hálóba áruházi árucserék, a kisha- tármenti forgalom ügyletei s valasztékcserés export-im­port kötések is kerültek. A Szövker tavaly hat áru­házi cserét bonyolított lé NDK-beli, romániai, bolgár és csehszlovákiai partnerek­kel. Ezek közül egyet az iparcikk-kiskereskedelmi vállalat, a többit az áfész- bolthálózat számara. Preller Antal, a társulás vezetője elégedett az áruházi cserék egymillíó-egyszázezer ru­belre rúgó forgalmával. — Mindenféle fogyasztási cikkel foglalkozunk — mondja. — Kedvező, hogy tőlünk minden külföldi partner szívesen vásáről. Jó és keresett árukat kínálunk. — Hogyan bonyolódik le az áruházi csere? — A helyszínen kiválaszt­juk az általunk itthon érté­kesíthetőnek tartott cikke­ket. Ezt megelőzően azon­ban egy előzetes igénylistát küldünk. Partnerünk is így tájékozódik. A tényleges megállapodás azután már a Hungarocoop vagy a Kon- sumex külkereskedelmi vál­lalatok közreműködesevel jön létre. Általában kemény viták után egyezünk meg, s nem ritka az sem, hogy megfelelő csereáru híján né­hány cikket kihúzunk a lis­tánkról. Az áruházi cserék­nél számunkra előnyös, hogy a koníekcióáruból mintát mutathatunk partnereink­nek, s a kiválasztott cikke­ket a Napsugár, a Dráva, a Lady vagy a Háziipari Szö­vetkezet elkészíti. Kishatár- menti forgalmunkat jugosz­láviai cégekkel szeretnénk tovább bővíteni. Gondot okoz azonban, hogy a ju­goszláv kereskedelmi válla­latok számára saját belföldi kötöttségeik jelentenek aka­dályt a lehetőségek kölcsö­nösen előnyös kihasználásá­ban. De tavaly például si­került húsz kamion sört be­hoznunk a balatoni ellátás javítása érdekében. Három­millió forihtért kozmetikai cikkeket is importáltunk; Fénycsöveket adtunk értük cserébe. * — Milyen áruk érkeztek a választékcsere révén? — Legjelentősebb import­üzletünket tavaly a csehszlo­vákiai Rempo Külkereske­delmi Vállalattal kötöttük. Az így behozott textilalap­anyagokból a Háziipari Szö­vetkezet gépkocsiüléshez va­ló huzatot, a Lady pedig ott- honkákat varrt. De impor­táltunk tőlük esőcsatornához való horganyzott lemezt, vastalicskát, drótfonatot, pvc-csöveket, acélradiátort — csupa keresett árut. Preller Antal szavaiból s a társulás tavalyi. 80 millió forintra felfutott import- és 50 millióra nőtt exportfor­galmából kitűnik, hogy a 15 ezer darab steppelt pongyolát készít hazai alapanyagból román exportra a Lady Ruházati Szövetkezet. A tetszetős ruhadarabot három saját tervezésű modellből készí­tik 4,5 millió forint értékben. Március végén szállítják ki az árut. SOMOGYI KRÓNIKÁJA Az elmúlt héten megye­szerte folytatódtak a gazda­ságpolitikai tájékoztatást és konzultációt szolgáló párt­napok. Az általában nagy érdeklődéssel kísért rendez­vényeken a múlt év gazdál­kodási, termelési eredmé­nyeit, nehézségeit elemezték az előadók, illetve az idei tennivalókról szóltak. A hé­ten huszonegy vállalatnál, intézménynél, illetve gazda­ságban tarlónak parinapot. A mezőgazdaságban dolgo­zók számára február hagyo­mányosan két fontos ese­ménysorozatot jelent. A múlt hét elején nyílt meg a mezőgazdasági szakirodalom ünnepi hónapja, melyet me- gyeszerte számos könyvvá­sár, író—olvasó találkozó kö­vet. E rendezvények iránt egyébként a iö hivatásúak mellett kertészKedők, állato­kat tenyésztők körében is nagy az érdeklődés. A másik esemény: Somogybán is meg­kezdődtek a zárszámadások. Szövetkezeteink többségé­ben a múlt héten tartották a közgyűlést megelőző mun­kálná** tanácskozásokat, amelyeken az adott közösség múlt évi tevékenységét érté­keltek, s a tanulságok alap1 jan kisközösségekre lebontva, sőt szinte személyre szólóan meghatározlak az idei feladatokat. Elvégez­te számvetését a bábolnai IKR termelési rendszer So­mogybán működő termelés­szervezési egysége és a Ka­posvári özarvasmarhate- nyesziési Közös Vállalat is. Egy másik rendszer, a nád­udvari KITE vezetői pedig Barcson tanácskoztak somo­gyi partnerüzemeik irányí­tóival az együttműködés, a kapcsolatok továbbfejlesz­tésének lehetőségeiről, mód­jairól. A tanév fontos állomásá­hoz érkeztek az általános és középiskolák a héten. A tan­testületek az elmúlt napok­ban elemezték intézményük félévi tanulmányi, nevelési munkáját, és meghatározták a következő időszak tenni­valóit. Ezek között jélentős helyet foglalt el a pályavá­lasztási tevékenység. A tanulók pénteken kap­ták kézhez az elmúlt öt hó­napban végzett munkájuk minősítését. A szülőkhöz el­lenőrző könyvek útján eljut­tatott értesítés a tanulmányi es nevelési eredményekről — netán eredménytelenség­ről — és a magatartásról sok családban szerzett örö­met, de legalább annyiban keltett csalódást. Persze, el­sősorban azok a szülők le­pődtek meg az ellenőrzői je­gyeket mégpillantva, akik elhanyagolták a rendszeres érdeklődést gyermekük elő­menetelerői, viselkedéséről. Pedig erre számos lehetőséget teremtenek az iskolák. Vannak tanulók, akik nem elégednek meg a tankönyv­ben foglalt ismeretekkel. Közülük kerülnek ki — egyebek között — azok az általános iskolások is, aki­ket tanórákon és a kötelező lecketanuláson kívül is fog­lalkoztatnak a történelmi események, folyamatok, il­letve behatóbban érdeklőd­nek a művészetek, az iroda­lom iránt. Űk alkotják azo­kat az ún. társadalomkutató csoportokat, melyek az or­szágos tanulmányi verseny keretében képviselik iskolá­gazdasági zsargonba« kom­paratív előnyök kihasználá­saként nevezett lehetőségek a kishatármenti forgalom­ban. a választok- és az áru­házi cserében egyaránt adot­tak. S ha a vállalkozó szel­lemű ember találkozik is néha az „almáért almát” idejétmúlt gyakorlatával, az üzlet akkor is előbb-utóbb jövedelmezővé válik. Keres­kedni kell! Kül- és belföl­dön egyaránt. Csak így ér­hető el, hogy legyen válasz­ték, minőség, s eltűnjenek a hiánycikkek. Ismerni kell az árut, a vevő és a terme­lő szándékait. S miután a hiánycikké váló, vagy hi­ánycikknek éppen megszűnni készülő termékekről nem ad­nak katalógusokat, a piac ismerete, felmérése kínkeser­ves munkát jelent. A Szöv­ker-társulás tavalyi, 190 milliós forgalma után kal­kulálható négyszázalékos tiszta nyereség jó piacisme­retről, kereskedői erények­ről tanúskodik. A termelte­tés, a hiánycikkek meg­szűntetése, a kishatármenti forgalom növelése, az áru­házi és a választékcsere mind olyan módszerek, ame­lyek egyre inkább a napi kereskedelmi gyakorlat ré­szévé válnak. S nem is újak. iFelelevenítésük, fej­lesztésük azonban ajánlatos. S nem új az a gondolat sem. de hasznos. hogy a Szövker-társulás kis áruszál­lító gépkocsija a jövőben na­pi cikkekkel megrakva jár­ja végig az áfész-bol'tokat, s az üzletvezetők annyit vesznek le az áruból, ameny- nyi éppen szükséges. Az uta­zó (ügynök) pedig egyidejű­leg összegyűjti a nagyobb tételekre vonatkozó rendelé­seket, s továbbadja azokat a- túrajáratoknak. Cs. L. Nagyobb az öröm, és eny­hül a gond, ha van kivel megosztani. Emberi, és ép­pen ezért nagyon is termé­szetes megnyilvánulás ez, egyfajta belső igény, ame­lyet valójában csak akkor veszünk észre, amikor a hiányát érzékeljük. A közelmúltban egyik szö­vetkezetünkben a beszélge­tés során — csak úgy mel­lékesen — kibukott a veze­tőkből a panasz: „Mi nem tartozunk a látogatott me­zőgazdasági nagyüzemek kö­zé — pedig hát itt sem áll az élet. És időnként bizony jólesne az embernek, ha rá­nyitnák az ajtót. Nem más­ért, csupán az érdeklődés kedvéért.” Értettem, nagyon is jól ér­tettem a zokszó igazát, meg az érzést is, amit a szavak kifejeztek. Mert hallottam már panaszt az ellenkező végletről is, nevezetesen arról, hogy hovatovább a. munkát akadályozza a kü­lönböző helyekről, főhatósá­goktól vagy éppen társgaz­daságoktól érkező látogatók sora. Ugyanis amennyire hiányozni tud egy-egy hiva­talos vagy félhivatalos be­szélgetés a munkáról, az őrömről, a gondokról, a ter­vekről, ezek végrehajtásának sikereiről, buktatóiról, oly­annyira terhessé is válhat ez, ha a „csak úgy benéz­tem hozzád, mi újság" láto­gatók egymás kezébe adják a kilincset. Tény, hogy mindkét vég­letre jó néhány példát le­hetne sorolni. Sok esetben nem is annyira a szándék határozza meg, hogy például egy megyei vezető mikor kopogtat be egy gazdaságba, hanem a gazdálkodás, az ügyek rendje. Értelemszerű­en más a látogatók száma és a látogatás jellege egy kedvezőtlen adottságú, szer­teágazó gazdálkodási, pénz­ügyi és személyi gondokkal viaskodó gazdaságban, mint egy kiegyensúlyozott, a ter­melését és az eredményét egyenletesen növelő nagy­üzemben, Ügy is lehetne mondani, hogy nyolcvan-ki- lencven százalékban az ügy­rend, az adott feladat hatá­rozza meg, hogy a külső vagy a felettes szervek mi­kor, melyik szövetkezetbe mennek. Amikor az agyonlátogaiott és az elhanyagolt gazdasá­gok dolgát tesszük szóvá, nem is»ezekre az irányítás es az ügyek természetéből adódó látogatásokra gondo­lunk. Sokkal inkább azokra, melyeket voltaképpen nem vezet semmi ügyrendi hiva­talos cél. Csupán és kizáró­lagosan az egyszerű érdeklő­dés, a nagyon is természe­tes kíváncsiság, — amely végsősoron egyfajta törődést fejez ki. Hogy miért varrnak ilyen szempontból „túllátogatott’’ és egy kissé a látókörön kí­vül eső gazdaságok — arra éppolyan nehéz indokot ta­lálni, mint arra receptet ad­ni bárkinek is, hogy oldód­jon, szűnjön meg ez a fe­szültség. De hogy tenni kel­lene valamit — az biztosi Mert semmiképpen sem jó, ha néhány kisebb vagy na­gyobb közösségben az elha­nyagoltság érzése alakul ki. Társgazdaságnak, és felettes, külső szervnek — beleértve még az újságírót is — talán önmagából kellene kiindul­nia: kit nem láttam már na­gyon régen, kiről vagy kik­ről tudok az átlagosnál is kevesebbet. Mert nagyobb az öröm, enyhül a gond, ha van kivel megosztani. V. M. Fűben, fában Jövedelem Somogy rejtett kincse Kivételesek Somogy gyógy­növénytermő adottságai. A hazánkban lelhető 180 gyógy­növény közül megyénk terü­letén 70—80 félének a gyűjtésére van mód. Ez az adottság azonban nagyrészt máig is kihasználatlan; me­gyénkben legföljebb négy­százan gyűjtenek gyógynövé­nyeket, közülük 250-en fő- foglalkozásban. Tíz-tizenöt áfész — a zöme dél-somogyi — föl vásárló ja vesz át gyógynövényeket, évente át­lag ötmillió forint értékben. E számok jelzik, hogy sok a kihasználatlan lehetőség. jukat, úttörő csapatukat a járási, városi vetélkedőkön. A múlt. héten minden isko­lában eldőlt: kik jutottak tovább, milyen összetételű lesz a következő, nyilván magasabb követelményű for­duld csapata. A hét első munkanapján a szokásosnál jóval többen vártak bebocsátásra a ruhá­zati cikkeket árusító boltok előtt. Megkezdődött a ked­vezményes téli vásár. Azóta megyénkben is sok ezren szereztek be csökkentett áron téli holmikat, melyekre bizony változatlanul szük­ségünk van. A Somogy me­gyei Iparcikk-kiskereskedel­mi Vállalat kaposvári üzle­teiben például pénteken estig elkelt a kedvezményesen árusított cikkeknek több mint a fe­le. Összesen nyolcmillió fo- , rintot hagytak ott értük a I vásárlók. Figyelembe véve / az eladott áruféleségek ere­deti árát, ez ötmillió forint megtakarítást jelent a lehe­tőséget kihasználó vevőknek. Elsősorban férfi télikabátok, ílanelingek, női csizmák, kesztyűk és kötött, szövött áruk iránt volt nagy az ér­deklődés. A forgalom ezek­ben az üzletekben — és fel­tehetően a hasonló jellegű, más boltokban sincs más­képp — meghaladja a tavalyi . forgalmat. Paát László 1 Pedig a természet által tál­cán kínált s rendkívül jól jövedelmező gyógynövé­nyek iránt egyre nagyobb a kereslet, egyes fajtáknál csaknem korlátlanok a ha­zai és külpiaci értékesítés le­hetőségei. A kamilla gyulladáscsök­kentő, görcsoldó és ideg­nyugtató hatása csaknem közismert; az már kevésbé, hogy a kakukkfű légzőszervi megbetegedések csillapítá­sára, sőt ízületi betegségek ellen is alkalmazható. A fa- kitermelési területeken — jóformán fáradság nélkül — nagy mennyiségben gyűjthe­tő fagyöngy a magas vér­nyomás és az érelmeszese­dés gyógyszere, a körömvi­rágból főzött tea a gyomor­fekély és az epebántalmak gyógyításában eredményes. Sokan tudják, hogy a vad- gesztenye gyógyszeralap­anyag, viszont csak nagyon kevesen, hogy a szemétbe kerülő cseresznye- és meggy­szár, a diófalevél vagy a dióíakéreg is az. A természet ajándékainak csak töredékét hasznosítjuk. A megyei új gyógynövény­felügyelő, Domonkos József fő törekvése: minél több embert megismertetni a gyógynövénygyűjtés lehe­tőségeivel. Naponta járja az áfászokat és újabb fölvásár­lókat igyekszik megnyerni e szép feladatnak. Az ötnapos munkahét bevezetésével meg­növekedett szabad idő a vá­rosi embernek is kínálja a lehetőséget. Kedvcsinálónak csak annyit, hogy egy-egy hétvégi családi kirándulás a szabad levegőn való moz­gás előnyei mellett 6—800 forintot is hozhat. Ennek tu­datában nyilván sokan vál­lalkoznának gyűjtésre, ha ismernék a gyógynövényeket, s tudnák, mit mikor érde­mes szedni. Az áfészok — megfelelő érdeklődés esetén — szívesen szerveznek tan­folyamokat, tájékoztatókat. A gyűjtés megkezdése előtt — főként ha valaki eddig még nem foglalkozott gyógy­növényekkel — érdemes föl­keresni a körzeti áfész föl­vásárlóját. Nem minden nö­vény gyűjthető ugyanis min­den időszakban; olykor egy­két nap eltérés kétszeres kü­lönbséget jelent a fölvásárlá­si árban. Szót érdemel, hogy számos igen értékes vadnö­vényt — köztük a csallánt, a bodzát és a fehérmályva- gyökeret — eddig egyáltalán nem gyűjtötték a megyében. Új, a gyógynövények irán­ti rendkívüli keresletre uta­ló lehetőség a nagyüzemi gyógynövénytermesztés. Fő­ként a gyengébb adottságú tsz-eknek hozhatna biztos bevételt, A megyében 30— 32 féle gyógynövény szántó­földi termelésére volna mód. E növények termelési költ­ségé alacsopy — gyógynö­vények esetében semmi szük­ség nincs például növényve- delemre —, jövedelme ma­gas. Különösen előnyös le­het a termelés a vadkáros területeken. Rendkívül jó termést lehet például elérni a kilónként 32 forintért el­adható bazsalikomból, s ugyancsak megvannak a nagyüzemi termelés lehető­ségei, a fehérmustár- vagy a koriandermag esetében is. Akárcsak a magánszemé­lyek, a nagyüzemek sem igen ismerik e kecsegtető lehető­ségeket. A megyei gyógynö­vényfelügyelő ezekben a he­tekben méri föl a termelési szándékot, s a vetőmag iránti igényeket. Gyógynö- vénytermesztö szakcsoport idáig nem működik a me­gyében, könnyen megjósol­ható azonban, hogy egy-ket éven belül több is lesz. A házikertekben egyre többen foglalkoznak ugyanis ezek­kel a kevéssé munkaigényes, jól eladható növényekkel. A termelők és gyújtók, az áfé- szek, és a növényeket föl­dolgozó Herbaria közös er- deke, hogy Somogy végre fölfedezze e rejtett kincsét. B. F. SOMOGYI NÉPLAP

Next

/
Thumbnails
Contents