Somogyi Néplap, 1982. február (38. évfolyam, 27-50. szám)

1982-02-06 / 31. szám

i ZeJei Miklós rl A szomszéd telek Huszárik Zoltán emlékére n szomszéd telek a halál nem győzök söprögetni nem győzöm foltozni a kerítést mindig áttéblábolnak a szomszéd fura tyúkjai itt akarnak elkotlani érzem itt akarnak nem győzöm őket - visszazavarászni nem győzöm eltakarítani a nyomukat pedig csak ezzel foglalkozom mindig csak ezzel és nézd néha miket dobálnak át onnan I Bellagio. Bényi László rajza (A miivesz olaszországi vázlatfüzetéböl) Deák Mór Vathy Zsuzsa Magadnak hazudj magadnak életet kialszik már a vers is úgy születik hogy eltemet hazudj magadnak életet amikor a csend kipányváz hazudj magadnak életet ne maradj öngyilkos-árván amikor a csend kipányváz aludj mint aki korán kel amikor a csend kipányváz késve késik bár a reggel aludj mint aki korán kel álmodj magadnak életet aludj mint aki korán kel ha a világnak nem lehet álmodj magának életet Kőoszlopok. Mészáros Dezső Munkácsy-dijas szobrász al­kotása. T anárnő: — Ma osz­tályfőnöki óránk fel- ■ adata az osztály ma­gatartásának" és tanulmányi 1 munkájának kiértékelése. Az osztálytitkár számoljon be az elmúlt két hétről. Az osztálytitkár nyurga ka­maszfiú. Ebbe az osztályba egyébként csak fiúk járnak. Szarvasmarha-tenyésztő első osztály. — Nem történt semmi. — Róznerről sincs jelente­ni valód? — Ja .. A Rózner egy ki­csit elkésett, ezért a Rákos tanár úr pikkelt rá. — Mi az. hogy pikkelt? — Szóval szúrta. •— De hát. ha joggal, akkor az nem pikkelés. — Igen. Nem pikkelt, ha­nem szúrta. — Az osztályban leszakí­tottunk egy fogast, és egy plakát hiányzik. — A virágok?. — Nem öntöztük a virá­gokat. A tanárnő fölemeli a hang­ját. — Miféle állatgondozó lesz belőletek? Ha a virágnak két hétig nem adtok vizet, még él. De ha egy állatnak, az elpusztul. Addig nem mehet­tek le ebédelni, amíg meg nem öntöztétek a virágokat. — Folytathatom? — Folytasd! — Szemeteltünk. L átom. — Nézzétek meg, mi van Temesvári "alatt! Holnap Tamást és Temesvárit elültetjük egy­más mellől. — Tehát: más nincs?... Akkor a mai órán kiértékel­jük az iskolai, a kollégiumi és a gyakorlati magatartást. Én olvasom a névsort, az osziálytitkár elmondja az osztály véleményét. — Briják. Állj föl! Osztálytitkár: — Magatar­tása változó. Szorgalma kö­zepes. Tanárnő: — Az egyik leg­problematikusabb gyerek. A tanács elé viszem. — Demeter. Osztálytitkár: —Szorgalom négyes, magatartás négyes. Tanárnő: — Neked mi a véleményed magadról ? Demeter: — Én úgy gon­dolom, a magatartásom in­kább közepes. Nem érdem­iem meg á négyest. (Nagy nevetés.) Tanárnő: — Miért harag­szom rád? Csanády jános Repülj csak, hó A Vízcseppek hulltukban hópihévé . fagynak, a varjak lépegetnek, lebbengetnek a fehér , hópihéken, m utakat a házmester hiába szórja be homokkal — hollófekete hajam maradéka is beszóródik fehér hópihékkel; hiaba szórja be hamuval, ártatlanabb már nem lekzek. mint gyermekkoromban, többé bűntudat nem áltat, pogány nem vagyok, nem vagyok keresztény, pogány csak voltam nagy történetemben, aztán református ősöket vallók, akik nyakasan voltak puritánok, s állva haltak meg, mint a katonák, vágy munka közben, kisföldű parasztok két kor mezsgyehatárán estek össze, hulltukban is az eget fenyegetve. Repülj csak hó, oly szép a szárnyalásod fekete tollú madarak között — vattáid Budapest tetőit fehérre, tóiul i.tP hoata szívem messzesége. Gyerekek (súgják): — A szíunüveg. Demeter: — Nem haszná­lom a szemüvegemet. Tanárnő: — Azért is. És még A morgásért. Meg sem hallgatod, mit mondok. (Az osztályban óriási ne­velés. Ketten nem nevetünk csak, a tanárnő, és én, a vendég.) — Mit nevettek? (Gyerekek, egymást 'nézik, és dőlnek a röhögéstől.) — Jancsi... Mi ez az óriási derültség? (A nevetés kissé alább­hagy, de senki sem szól.) Tanárnő (fegyelmezetten): — Jó ... Letelt a két perc, abbahagyhatjátok ... Hár- sing... Ö a legszorgalma­sabb gyerek . .. Krizsán. állj föl! Mi van a szádban? — Semmi. — Mi van a szádban? A gyerekek röhögnek, Krizsán ellátja a szá­ját. — A nyelvem. — Akkor jó. Ülj le ... Kiss ... (Az osztálytitkár már rég­óta nem nyilatkozik. A ta­nárnő és a felszólítottak be­szélnek.) — Kiss, mi a véleményed magadról? — Mi? — Mi az, hogy mi?! — Nem értem. — Akkor mondd, hogy tessék. Szorgalomból egyket- led. Miért?... Megmond­jam? Azért... Az óra felénél tartunk. A hangulat derűs, a tanárnő együtt nevet a gyere­kekkel, de szinte pillanaton­ként változik a hangulat. A gyerekek dicséretét vagy dor­gálását szidás, a komikus helyzeteket komoly váltja föl. Nekem, gyerekekkel való foglalkozásban járatlannak, alig elviselhető ennyi hul­lámzás. Érzem magamban a tiltakozást: miért sérthetet­lenek a gyerekek, mitől olyan fölényesen kívülállók? Miért csak a tanárt viseli meg az óra? — Hetesi. ö a legszorgal­masabb. Magatartás ötös, szorgalom ... A gyerekek zúgnak. — Magológép. — Nem jó volna mindegyi- kőtöknek, ha ekkora szorga­lommal tanulna? — Nem is érti, mit tanul. — De ha nem tanulna ennyit, talán meg is bukna. — Az biztos — zúgják a gyerekek. — Kovács. Szorgalom jó, magatartás jó. — Kivételezés! Kivétele­zés — kiabálja az osztály. — Kovács ... Szerinted jó vagy rossz ez az osztályzat? Kovács hallgat. Valaki az osztályból: — Kapsz egy tízest, ha azt mondod, rossz. — Lázár. Magatartás né­gyes, szorgalom ötös. Meg vagyok veled elégedve. Az általános iskolához képest sokat javítottál. Osztály: — Mi is. Mi is meg vagyunk elégedve. Egy nyugalmas perc kö­vetkezik. A gyerekek béké­sen hallgatnak, a tanárnő egy kis lélegzetet vesz. Én a fejeket nézerp. Kitűnően vá­gott frizurák, szép fényes ha­jak. — Sörös. Változó magatar­tás. Volt egy osztályfőnöki figyelmeztetésed a kollégiu­mi verekedés miatt. Emlék­szel? Amikor széttépted _va- lakinek az ingét. Még gon­dolkozom rajtad ... Szvobo- da. Megérdemled magatar­tásból a jelest? — Meg. — Milyen véleménnyel vagy magadról? — Remek. — Ne bohóckodj! Miért érdemied meg? — Mert aktív vagyok. És nagyszerű. C söngettek. Négy gye­rek maradt a névsor végéről, holnap, az osztályfőnök szaktárgyán, bonctanórán kerülnek sorra. Búcsúzáskor a tanárnő vi- gyázzba állítja az osztályt. A gyerekek kirobbanó jókedvű- ek, a tanárnő egy kicsit meg­viselt. — Gyerekek. Ez kötetlen óra. De ennél sokkal jobb magatartást és fegyelmet vá­rok. Viszontlátásra. Huszonegy kamasz kiáltja huszoneg.víéle hangon. — A-viszont-látásra! — Hóra áíl az idő, jó, hogy begyütt már az a fa! — mondta az édesanyám. Hogy honnan a jóégböl ál­lapította meg ezt éjfél kö- zeledtén; mikor az orrunkig is alig láttunk, máig sem tudom. Tett még két hasábot az újonnan rakott cserépkály­hára, magára húzta a duny­hát, és a fal felé fordult. Én meg ott ülfem a koc­kás irkalapok előtt; némi rokonságot érezve azokkal a madarakkal, amelyek belefá­radtak a mai maggyűjtöge­tésbe. Mert elfáradtam én is. Elfáradtam a régen gyako­rolt fahúzkodásban. Reggelre aztán nagy fehér pályákba bugyolálta a tél ezt a bakony-aljnyi kis falut. „Kedves Barátom! Kár, hogy nem tudtál sza­badságot kiíratni. Pedig vár­tunk, még a ma reggeli busznál is. így aztan később indulhattunk az erőbe fá­ért .. Nem. Ez nem jó. At kell húzni keresztbe. Meg fog a barátom sértődni. Bár nem én akartam mindenáron rá­erőszakolni a fagyüjtést. Ö ajánlkozott. Tehát. „Kedves A ...! Saj­nálhatod, hogy nem jöttél ki az erdőbe! Tudom, keve­sen vagytok a rovatnál. De hát úgy beszéltük meg, hogy te fogod megmenteni leg­alábbis megírni a FA BE­CSÜLETÉT. (Tövit töröm, s — nem a gallya jut; em- lékszel-e?) Azét a fáét, ame­lyet úgy tíz évvel ezelőtt már egyszer „eltemettünk”. Eltemettünk az avar és a csalit alá. Eltemettük, mert jött négy keréken az olaj. Gurult a falvakba is — aránylag olcson — a kénye­lem. Ma. ahogy belelapoztam az általatok szerkesztett újság aprohirdetés-rovata^ia, meg­A győzedelmes reménytelenség Humphrey Bogart Mi tagadás késve, nagyon késve fedezzük föl. Előbb találkoztunk vele Woody Al­len bolondos Játszd újra, Sam! eímű filmjében, vele a nagy, a soha sem utolérhető Ideállal — mint eredetijé­vel. Bogartot kihagyta ná­lunk néhány nemzedék, pe­dig tananyag lehetett volna. Tananyag — nincsenek fil­mes sztereotípiák, a „Tehet­ség erősebb a skatulyánál” vagy valamilyen más hang­zatos névvel. Csak az ezer­szer felújított Casablancá­ban járt vissza kísérteni Ingrid Bergman karjaiba. Most — hála a tévének mó­dunk lesz kilenc filmben találkozni vele. Fölfedezni, megismerni — persze azzal a sohaseip mellőzhető koc­kázattal — ami minden mű­alkotást megkérdőjelezhet, ha nem idejében lel közön­ségére. Mindenben kivétel volt. Már abban is, hogy noha Clark Gable és társai, az úgynevezett „keménylegé­nyek” típusát formálta — sohasem tudta elfogadtatni magát „csak” szépfiúnak. Bette Daves, híres partnere jegyezte föl, hogy ez a ci­nizmusból, iróniából gyúrt férfi — akit Ernest Heming­way a legérdekesebb arcú embernek írt meg — oly­annyira sajátos légkört te­remtett, hogy a rendező kénytelen volt elvenni tőle a neki szánt romantikus his­tória főszerepét. („Mert ahogy Bogart követett a peronon, olyan baljós benyo­mást keltett, mint egy tol­vaj, aki ki akar rabolni, és a legkevésbé sem hasonlított egy vallomásra készül férfi­hoz” ...) Voltaképpen vele is az a megmagyarázhatatlan eset fordult elő, ami Garbóval, hogy számos rossz, gyenge filmje sem tudta megtépázni hírnevét pedig 1930-tól, első filmjétől (Felfelé a folyón) az utolsó (A félelem órái), amit nem sokkal halála előtt, 1955-ben forgatott jónéhány produkcióban szerepelt. „En­gem a filmipar nem érdekel — nyilatkozta. — Ha be kell zárniuk a boltot, az ő dol­guk. Nem én veszélyeztetem a filmipart, az veszélyezteti saját magát...” És persze szerződés szerződést követett. G. C. Castello összeszámol­ta, hogy Bogart pályája de­rekán kilenc elvetemült go­nosztevő, nyolc halálra ítélt gengszter, tizenkét erősza­kos halállal elhunyt bűnöző megformálójaként hódította meg széplelkűnek bajosan nevezhető publikumát. „Hi­vatásos filmszínész vagyok. Egész jól elboldogultam egy olyan pályán, amelyen so­kan kitörték már a nyaku­kat”. Ezért aztán a mága kiábrándult, a világot meg­kérdőjelező egyéniségét lop­ta a sablon-hösök sablon lei­kébe. Lehet, hogy ez ma is ható varázsának titka? A nemrég indult sorozat­ban a klasszikus Casablanca mellett ott látható, az ugyan­csak a háborús évekber} szü­letett a háborúra építő Sza­döbbentem az olajkályhák vég kiárusításán. Édesanyám padlásán két olajkályha vár jobb sorsra. Mintha szamárra a fül, mint­ha scifi díszletei... Ráma­radt ... És ott fög maradni, mint a petróleumlámpa, mint az én vaskorcsolyám, mint a gázlámpa, mint az üres puskapatronok, mint egy Bródy Sándor-novellás- kötet a tulipános sorozatból; az egerek csemegéinek. Mert vannak még egereink. Az emberiség nem öreged­het meg, csak az ember, öregem. A fa megnő, kidől, elkor­had. Az erdő sohasem! Mit mondjak még? Maradt neked fél tábla szalonna, fél üveg pálinka és egy évre elegendő őzön a nikotinos tüdődbe... Eszembe jutott nagymama. KM áUó hétig fosztott ku­koricát a Pap-tagban, mert egy nyaláb „fán” rajta kap­hara is, egyike a nyíltan propagandisztikus alkotások­nak, azoknak a filmeknek, amelyek Amerika millióit megismertették a fasizmus rémségeivel. Korda Zoltán filmje, mellett ugyancsak egy másik háborús film is helyet kapott a kínálatban, az 1945- ös Martinique, Howard Hawsk alkotása. amelyben először került össze Bogart leendő feleségével, Lauren Bacall-lel... A színész két utolsó film- ja az 1955-ben forgatott Nem vagyunk angyalok, illetve A félelem órái. Mindkettőben már súlyos betegen, a vég­zetes kór fájdalmaival küsz­ködve játszott, nem adva föl a reményt. „Azt olvasom a lapokban, hogy kivették mind a "két tüdőmet, hogy napjaim meg vannak szám­lálva, hogy az életemért küz­dők egy olyan kórházban, amely errefelé nem is léte­zik, hogy a szívemet kiope­rálták, és egy régi benzin­töltő állomást szereltek be a helyére ... Mindez mélyen nyugtalanítja barátaimat, a biztosítótársaságokról nem is beszélve. Barátaim nagy ré-‘" sze az alkoholellenes liga5 tagja. De félő, hogy az Önök szerint engem kínzó súlyos kórok híre annyira megrázta őket, hogy letérnek az üd­vözülés rögös útjáról” — me­sélte vidáman —, nem is sejtve, hogy hamarosan csak­ugyan képtelen lesz a kór­ház elhagyására. A Nem va­gyunk angyalok Michael Curtis rendezésiben meséli el három, a Pokolszigetről szögött fegvenc históriáját... A félelem órái egy kicsit a ma divatos terror-rémtettek árnyékát vetíti 'elő, amikor hősei túszul ejtik egv békés polgári otthon ártatlan la­kóit. Az éjszakai mulatók' ál­landó vendége, a whisky nagy barátja az élet nagy elégtételével távozhatott 1967-ben. Még megadatott neki eljátszani a tévében azt az Elvarázsolt erdőt, amely­ben valaha a pályáját el­kezdhette a színpadon, s amit filmben is diadalra vitt. Ötvenhét éves volt. . N. Gy. ták, kilenszázhúsztól ötvenöt­iá egyfolytában. Ugye, mi­lyen mesebélinek hat?” Eszembe jut. Hogy-hogy eszembe jut? Ma — dé mi­vel éjfél jóval elmúlt — teg­nap késő délután ■ történt. Amikor Albert barátommal, a fuvarossal a második for­dulóért mentünk; megállít a síheder erdész. — Ma nincs „fanap!” Majd csütörtökön jöjjenek a kö­vetkező fordulóért! Hiába a „lámpás”, a de­rékaljban elrejtett hála-bor; vissza kellett fordulni üre­sen. Pedig a fuvar ugyan­csak kemény dió errefelé. Mégis becsülöm ezt az er­dészt. Vissza akarja és visz- sza fogja adni a fa becsü­letét/ (Látod, nem kell még újságcikk sem.) Ha van már centrum-hét­fő, húshagyó kedd, kupaszer­da, legyen „facsütörtök”! így van rendjén a világ — mondaná az én Piavét és Amerikát megjárt öregapám. A mielőbbi faaprítás re­mény eben üdvözöl barátod: Pátkai Tivadar Osztályfőnöki óra A fa becsülete

Next

/
Thumbnails
Contents