Somogyi Néplap, 1982. február (38. évfolyam, 27-50. szám)
1982-02-06 / 31. szám
i ZeJei Miklós rl A szomszéd telek Huszárik Zoltán emlékére n szomszéd telek a halál nem győzök söprögetni nem győzöm foltozni a kerítést mindig áttéblábolnak a szomszéd fura tyúkjai itt akarnak elkotlani érzem itt akarnak nem győzöm őket - visszazavarászni nem győzöm eltakarítani a nyomukat pedig csak ezzel foglalkozom mindig csak ezzel és nézd néha miket dobálnak át onnan I Bellagio. Bényi László rajza (A miivesz olaszországi vázlatfüzetéböl) Deák Mór Vathy Zsuzsa Magadnak hazudj magadnak életet kialszik már a vers is úgy születik hogy eltemet hazudj magadnak életet amikor a csend kipányváz hazudj magadnak életet ne maradj öngyilkos-árván amikor a csend kipányváz aludj mint aki korán kel amikor a csend kipányváz késve késik bár a reggel aludj mint aki korán kel álmodj magadnak életet aludj mint aki korán kel ha a világnak nem lehet álmodj magának életet Kőoszlopok. Mészáros Dezső Munkácsy-dijas szobrász alkotása. T anárnő: — Ma osztályfőnöki óránk fel- ■ adata az osztály magatartásának" és tanulmányi 1 munkájának kiértékelése. Az osztálytitkár számoljon be az elmúlt két hétről. Az osztálytitkár nyurga kamaszfiú. Ebbe az osztályba egyébként csak fiúk járnak. Szarvasmarha-tenyésztő első osztály. — Nem történt semmi. — Róznerről sincs jelenteni valód? — Ja .. A Rózner egy kicsit elkésett, ezért a Rákos tanár úr pikkelt rá. — Mi az. hogy pikkelt? — Szóval szúrta. •— De hát. ha joggal, akkor az nem pikkelés. — Igen. Nem pikkelt, hanem szúrta. — Az osztályban leszakítottunk egy fogast, és egy plakát hiányzik. — A virágok?. — Nem öntöztük a virágokat. A tanárnő fölemeli a hangját. — Miféle állatgondozó lesz belőletek? Ha a virágnak két hétig nem adtok vizet, még él. De ha egy állatnak, az elpusztul. Addig nem mehettek le ebédelni, amíg meg nem öntöztétek a virágokat. — Folytathatom? — Folytasd! — Szemeteltünk. L átom. — Nézzétek meg, mi van Temesvári "alatt! Holnap Tamást és Temesvárit elültetjük egymás mellől. — Tehát: más nincs?... Akkor a mai órán kiértékeljük az iskolai, a kollégiumi és a gyakorlati magatartást. Én olvasom a névsort, az osziálytitkár elmondja az osztály véleményét. — Briják. Állj föl! Osztálytitkár: — Magatartása változó. Szorgalma közepes. Tanárnő: — Az egyik legproblematikusabb gyerek. A tanács elé viszem. — Demeter. Osztálytitkár: —Szorgalom négyes, magatartás négyes. Tanárnő: — Neked mi a véleményed magadról ? Demeter: — Én úgy gondolom, a magatartásom inkább közepes. Nem érdemiem meg á négyest. (Nagy nevetés.) Tanárnő: — Miért haragszom rád? Csanády jános Repülj csak, hó A Vízcseppek hulltukban hópihévé . fagynak, a varjak lépegetnek, lebbengetnek a fehér , hópihéken, m utakat a házmester hiába szórja be homokkal — hollófekete hajam maradéka is beszóródik fehér hópihékkel; hiaba szórja be hamuval, ártatlanabb már nem lekzek. mint gyermekkoromban, többé bűntudat nem áltat, pogány nem vagyok, nem vagyok keresztény, pogány csak voltam nagy történetemben, aztán református ősöket vallók, akik nyakasan voltak puritánok, s állva haltak meg, mint a katonák, vágy munka közben, kisföldű parasztok két kor mezsgyehatárán estek össze, hulltukban is az eget fenyegetve. Repülj csak hó, oly szép a szárnyalásod fekete tollú madarak között — vattáid Budapest tetőit fehérre, tóiul i.tP hoata szívem messzesége. Gyerekek (súgják): — A szíunüveg. Demeter: — Nem használom a szemüvegemet. Tanárnő: — Azért is. És még A morgásért. Meg sem hallgatod, mit mondok. (Az osztályban óriási nevelés. Ketten nem nevetünk csak, a tanárnő, és én, a vendég.) — Mit nevettek? (Gyerekek, egymást 'nézik, és dőlnek a röhögéstől.) — Jancsi... Mi ez az óriási derültség? (A nevetés kissé alábbhagy, de senki sem szól.) Tanárnő (fegyelmezetten): — Jó ... Letelt a két perc, abbahagyhatjátok ... Hár- sing... Ö a legszorgalmasabb gyerek . .. Krizsán. állj föl! Mi van a szádban? — Semmi. — Mi van a szádban? A gyerekek röhögnek, Krizsán ellátja a száját. — A nyelvem. — Akkor jó. Ülj le ... Kiss ... (Az osztálytitkár már régóta nem nyilatkozik. A tanárnő és a felszólítottak beszélnek.) — Kiss, mi a véleményed magadról? — Mi? — Mi az, hogy mi?! — Nem értem. — Akkor mondd, hogy tessék. Szorgalomból egyket- led. Miért?... Megmondjam? Azért... Az óra felénél tartunk. A hangulat derűs, a tanárnő együtt nevet a gyerekekkel, de szinte pillanatonként változik a hangulat. A gyerekek dicséretét vagy dorgálását szidás, a komikus helyzeteket komoly váltja föl. Nekem, gyerekekkel való foglalkozásban járatlannak, alig elviselhető ennyi hullámzás. Érzem magamban a tiltakozást: miért sérthetetlenek a gyerekek, mitől olyan fölényesen kívülállók? Miért csak a tanárt viseli meg az óra? — Hetesi. ö a legszorgalmasabb. Magatartás ötös, szorgalom ... A gyerekek zúgnak. — Magológép. — Nem jó volna mindegyi- kőtöknek, ha ekkora szorgalommal tanulna? — Nem is érti, mit tanul. — De ha nem tanulna ennyit, talán meg is bukna. — Az biztos — zúgják a gyerekek. — Kovács. Szorgalom jó, magatartás jó. — Kivételezés! Kivételezés — kiabálja az osztály. — Kovács ... Szerinted jó vagy rossz ez az osztályzat? Kovács hallgat. Valaki az osztályból: — Kapsz egy tízest, ha azt mondod, rossz. — Lázár. Magatartás négyes, szorgalom ötös. Meg vagyok veled elégedve. Az általános iskolához képest sokat javítottál. Osztály: — Mi is. Mi is meg vagyunk elégedve. Egy nyugalmas perc következik. A gyerekek békésen hallgatnak, a tanárnő egy kis lélegzetet vesz. Én a fejeket nézerp. Kitűnően vágott frizurák, szép fényes hajak. — Sörös. Változó magatartás. Volt egy osztályfőnöki figyelmeztetésed a kollégiumi verekedés miatt. Emlékszel? Amikor széttépted _va- lakinek az ingét. Még gondolkozom rajtad ... Szvobo- da. Megérdemled magatartásból a jelest? — Meg. — Milyen véleménnyel vagy magadról? — Remek. — Ne bohóckodj! Miért érdemied meg? — Mert aktív vagyok. És nagyszerű. C söngettek. Négy gyerek maradt a névsor végéről, holnap, az osztályfőnök szaktárgyán, bonctanórán kerülnek sorra. Búcsúzáskor a tanárnő vi- gyázzba állítja az osztályt. A gyerekek kirobbanó jókedvű- ek, a tanárnő egy kicsit megviselt. — Gyerekek. Ez kötetlen óra. De ennél sokkal jobb magatartást és fegyelmet várok. Viszontlátásra. Huszonegy kamasz kiáltja huszoneg.víéle hangon. — A-viszont-látásra! — Hóra áíl az idő, jó, hogy begyütt már az a fa! — mondta az édesanyám. Hogy honnan a jóégböl állapította meg ezt éjfél kö- zeledtén; mikor az orrunkig is alig láttunk, máig sem tudom. Tett még két hasábot az újonnan rakott cserépkályhára, magára húzta a dunyhát, és a fal felé fordult. Én meg ott ülfem a kockás irkalapok előtt; némi rokonságot érezve azokkal a madarakkal, amelyek belefáradtak a mai maggyűjtögetésbe. Mert elfáradtam én is. Elfáradtam a régen gyakorolt fahúzkodásban. Reggelre aztán nagy fehér pályákba bugyolálta a tél ezt a bakony-aljnyi kis falut. „Kedves Barátom! Kár, hogy nem tudtál szabadságot kiíratni. Pedig vártunk, még a ma reggeli busznál is. így aztan később indulhattunk az erőbe fáért .. Nem. Ez nem jó. At kell húzni keresztbe. Meg fog a barátom sértődni. Bár nem én akartam mindenáron ráerőszakolni a fagyüjtést. Ö ajánlkozott. Tehát. „Kedves A ...! Sajnálhatod, hogy nem jöttél ki az erdőbe! Tudom, kevesen vagytok a rovatnál. De hát úgy beszéltük meg, hogy te fogod megmenteni legalábbis megírni a FA BECSÜLETÉT. (Tövit töröm, s — nem a gallya jut; em- lékszel-e?) Azét a fáét, amelyet úgy tíz évvel ezelőtt már egyszer „eltemettünk”. Eltemettünk az avar és a csalit alá. Eltemettük, mert jött négy keréken az olaj. Gurult a falvakba is — aránylag olcson — a kényelem. Ma. ahogy belelapoztam az általatok szerkesztett újság aprohirdetés-rovata^ia, megA győzedelmes reménytelenség Humphrey Bogart Mi tagadás késve, nagyon késve fedezzük föl. Előbb találkoztunk vele Woody Allen bolondos Játszd újra, Sam! eímű filmjében, vele a nagy, a soha sem utolérhető Ideállal — mint eredetijével. Bogartot kihagyta nálunk néhány nemzedék, pedig tananyag lehetett volna. Tananyag — nincsenek filmes sztereotípiák, a „Tehetség erősebb a skatulyánál” vagy valamilyen más hangzatos névvel. Csak az ezerszer felújított Casablancában járt vissza kísérteni Ingrid Bergman karjaiba. Most — hála a tévének módunk lesz kilenc filmben találkozni vele. Fölfedezni, megismerni — persze azzal a sohaseip mellőzhető kockázattal — ami minden műalkotást megkérdőjelezhet, ha nem idejében lel közönségére. Mindenben kivétel volt. Már abban is, hogy noha Clark Gable és társai, az úgynevezett „keménylegények” típusát formálta — sohasem tudta elfogadtatni magát „csak” szépfiúnak. Bette Daves, híres partnere jegyezte föl, hogy ez a cinizmusból, iróniából gyúrt férfi — akit Ernest Hemingway a legérdekesebb arcú embernek írt meg — olyannyira sajátos légkört teremtett, hogy a rendező kénytelen volt elvenni tőle a neki szánt romantikus história főszerepét. („Mert ahogy Bogart követett a peronon, olyan baljós benyomást keltett, mint egy tolvaj, aki ki akar rabolni, és a legkevésbé sem hasonlított egy vallomásra készül férfihoz” ...) Voltaképpen vele is az a megmagyarázhatatlan eset fordult elő, ami Garbóval, hogy számos rossz, gyenge filmje sem tudta megtépázni hírnevét pedig 1930-tól, első filmjétől (Felfelé a folyón) az utolsó (A félelem órái), amit nem sokkal halála előtt, 1955-ben forgatott jónéhány produkcióban szerepelt. „Engem a filmipar nem érdekel — nyilatkozta. — Ha be kell zárniuk a boltot, az ő dolguk. Nem én veszélyeztetem a filmipart, az veszélyezteti saját magát...” És persze szerződés szerződést követett. G. C. Castello összeszámolta, hogy Bogart pályája derekán kilenc elvetemült gonosztevő, nyolc halálra ítélt gengszter, tizenkét erőszakos halállal elhunyt bűnöző megformálójaként hódította meg széplelkűnek bajosan nevezhető publikumát. „Hivatásos filmszínész vagyok. Egész jól elboldogultam egy olyan pályán, amelyen sokan kitörték már a nyakukat”. Ezért aztán a mága kiábrándult, a világot megkérdőjelező egyéniségét lopta a sablon-hösök sablon leikébe. Lehet, hogy ez ma is ható varázsának titka? A nemrég indult sorozatban a klasszikus Casablanca mellett ott látható, az ugyancsak a háborús évekber} született a háborúra építő Szadöbbentem az olajkályhák vég kiárusításán. Édesanyám padlásán két olajkályha vár jobb sorsra. Mintha szamárra a fül, mintha scifi díszletei... Rámaradt ... És ott fög maradni, mint a petróleumlámpa, mint az én vaskorcsolyám, mint a gázlámpa, mint az üres puskapatronok, mint egy Bródy Sándor-novellás- kötet a tulipános sorozatból; az egerek csemegéinek. Mert vannak még egereink. Az emberiség nem öregedhet meg, csak az ember, öregem. A fa megnő, kidől, elkorhad. Az erdő sohasem! Mit mondjak még? Maradt neked fél tábla szalonna, fél üveg pálinka és egy évre elegendő őzön a nikotinos tüdődbe... Eszembe jutott nagymama. KM áUó hétig fosztott kukoricát a Pap-tagban, mert egy nyaláb „fán” rajta kaphara is, egyike a nyíltan propagandisztikus alkotásoknak, azoknak a filmeknek, amelyek Amerika millióit megismertették a fasizmus rémségeivel. Korda Zoltán filmje, mellett ugyancsak egy másik háborús film is helyet kapott a kínálatban, az 1945- ös Martinique, Howard Hawsk alkotása. amelyben először került össze Bogart leendő feleségével, Lauren Bacall-lel... A színész két utolsó film- ja az 1955-ben forgatott Nem vagyunk angyalok, illetve A félelem órái. Mindkettőben már súlyos betegen, a végzetes kór fájdalmaival küszködve játszott, nem adva föl a reményt. „Azt olvasom a lapokban, hogy kivették mind a "két tüdőmet, hogy napjaim meg vannak számlálva, hogy az életemért küzdők egy olyan kórházban, amely errefelé nem is létezik, hogy a szívemet kioperálták, és egy régi benzintöltő állomást szereltek be a helyére ... Mindez mélyen nyugtalanítja barátaimat, a biztosítótársaságokról nem is beszélve. Barátaim nagy ré-‘" sze az alkoholellenes liga5 tagja. De félő, hogy az Önök szerint engem kínzó súlyos kórok híre annyira megrázta őket, hogy letérnek az üdvözülés rögös útjáról” — mesélte vidáman —, nem is sejtve, hogy hamarosan csakugyan képtelen lesz a kórház elhagyására. A Nem vagyunk angyalok Michael Curtis rendezésiben meséli el három, a Pokolszigetről szögött fegvenc históriáját... A félelem órái egy kicsit a ma divatos terror-rémtettek árnyékát vetíti 'elő, amikor hősei túszul ejtik egv békés polgári otthon ártatlan lakóit. Az éjszakai mulatók' állandó vendége, a whisky nagy barátja az élet nagy elégtételével távozhatott 1967-ben. Még megadatott neki eljátszani a tévében azt az Elvarázsolt erdőt, amelyben valaha a pályáját elkezdhette a színpadon, s amit filmben is diadalra vitt. Ötvenhét éves volt. . N. Gy. ták, kilenszázhúsztól ötvenötiá egyfolytában. Ugye, milyen mesebélinek hat?” Eszembe jut. Hogy-hogy eszembe jut? Ma — dé mivel éjfél jóval elmúlt — tegnap késő délután ■ történt. Amikor Albert barátommal, a fuvarossal a második fordulóért mentünk; megállít a síheder erdész. — Ma nincs „fanap!” Majd csütörtökön jöjjenek a következő fordulóért! Hiába a „lámpás”, a derékaljban elrejtett hála-bor; vissza kellett fordulni üresen. Pedig a fuvar ugyancsak kemény dió errefelé. Mégis becsülöm ezt az erdészt. Vissza akarja és visz- sza fogja adni a fa becsületét/ (Látod, nem kell még újságcikk sem.) Ha van már centrum-hétfő, húshagyó kedd, kupaszerda, legyen „facsütörtök”! így van rendjén a világ — mondaná az én Piavét és Amerikát megjárt öregapám. A mielőbbi faaprítás remény eben üdvözöl barátod: Pátkai Tivadar Osztályfőnöki óra A fa becsülete
