Somogyi Néplap, 1982. február (38. évfolyam, 27-50. szám)
1982-02-25 / 47. szám
Von «or step grúz népi bölcsesség. Eszerint o fél o gyökerei, oi embert pedig o bo'átai teszik erőssé. Egy •Izórtan, magányosan élő embernek különösen fontos, milyen erős a kapcsolata a külvilággal. Nem is mindig a segitség hiányzik, bár az is e'kél, sokkal inkább szomjazzák a falubeli híreket, várják a beszélgetést - bárkivel. Nemcsak a kis településeken rossz a magány, hanem a városokban is. Az emeletes házak egy részében jobbára az öregek maradnak odahaza, amikór a fiatalok munkába mennek, s van, akit a betegsége oda köt a lakáshoz. A megye elöregedése ebben oz ötéves terv«-. is folytatódik, Így minden segítségre szükség van, amelyet a tanácsok, o tömegszervezetek és -mozgalmak, az úttörők, a KISZ-esek vállalnak. Az összeálliiásunkban közölt Írások is bizonyltjuk, milyen szoros kapcsot jelent a külvilággal ez ez úttörő, aki bekopog az ebéddel; az « lehetőség, hogy valakit várnak az öregek napközi otthonában. Akire rányitják az ajtót, az már nem érzi magát elhagyatottnak. Az öregek nemzetközi é»e alkalmából már eddig is szép felajánlások születtek. A gondoskodás bizonyára •gyre szélesebb körű lesz, minden házba, lak-sba jut ebből oz emberségből. MAGÁNYOSAN - NEM EGYEDÜL Naponta jönnek a gyerekek Jó ízű volt és elegendő Van elfoglaltságuk Etet a teret hívták már Templom térnek, most Szabadság a neve. A ház sem volt mindig tizenhatos. Csak a lakók állandók: Komáromi Mária, született 1917. június harmadikén. Komáromi Erzsébet, született 1928. március 14-én. Ügy mondják, 1974 óta egyedül élnek, bár ez nem jelent egyedüllétet. Ellenkezőleg: Maria néni anorvdja: — Pár *r»z méterre ven hozzánk a posta. Gyakran jönnek a falubeliek, hogy töltsünk ki nekik egy csomag'eladóé vagy pénzes-' utalványt, netán segítsünk becsomagolni ezt vagy azt. Komáromi Mária rég nyugdíjas, húga most készülődik a megérdemelt nyugodt napokra. Mondják, lányok ménd a ketten. A szegénység, no meg a háborúk nem engedték férjhez őket. Élesük értelmének maradt a gyerekekkel való törődés, a közéleti tevékenység. Erzsi néni az óvodában dolgozik, Mária néni egykor ugyazv- esak gyerek gond ózó volt. A fainban azt is tudják róluk, hogy Berzence lelkes lokál- patriótái. A fiatalabb testvér még most is tagja az énekkarnak. Képekkel, emléktárgyakkal zsúfolásig teli szobájukban ott a berzencei népi együttes megannyi ereklyéje. Ok őrzik a lakodalmas ászlókat is. Megmutatták a felöltöztetett babát, hogy megismerhessem, hogyan jártak a berzencei menyecskék. Márta néni valódi ritkaságot mutat: Berzence mezőváros címerét, ö csináltatta meg Budapesten egy kutatóval a veszprémi püspöki levéltárban őrzött pecsét lenyomat alapján. Csak csodálni tudom ezt a két idős hölgyet. Mária néni, aki 1977 óta a Vöröskereszt helyi titkára, megannyi kitüntetéssel büszkélkedhet Köztük több olyannal, amelyiket kiváló társadalmi munkával érdemelt ki. Erzsi néni nyughatatlan óvodai dolgozó, még szabad idejében is a parányi gyerkőcökre gondol. Farsang jegyében szalagokat készít az ovisbálra. közben arról beszél, hogy a hét végén ismét fellép az együttesük. Mária néni képeket mutat egykori színjátszó csoportjukról meg a lakodalmasról, melyet a televízió is fölvett A napok, a hetek, a hónapok és az évek kérlelhetetlenül múlnak, de ők semmit sem vesztenek fiatalos lendületükből, emberszere- tetükből. Talán éppen azért, hogy ae maradjanak egyedül. Éppen befejezte az ebédet, a mosogatáshoz látna Varga P. Gyula bácsi Zákányban, amikor fölkei ássuk a lakásán. Itt él a 88 esztendős ember, sógornőjével, aki ugyancsak túl van a nyolcvanadik évén. — Sajnos, sógornőmet. rosszabbodó egészségi állapota miatt a fia elvitte magával Kaposvárra. Így hát egyedül vagyok. Azért nem maradtam teljesen magamra, mert naponta jönnek az iskola úttörői, s hozzák az ebédet. — Ma mát főztek, bácsi? Gyuta — Húslevest., zöldbabfőzeléket sült hússal... Jó ízű ▼olt, s elegendő. Ma ugyan mind elfogyott, de van, amikor annyit hoznak, hogy marad belől« vacsorára is. Megéri, mert egy-egy ebédért csupán 2 forintot fizetek. Nemcsak a* * * ételt dicséri, hanem a gyerekek lelkiismeretességét, pontosságukat, az idős emberek iránti tiszteletüket, szeretefcüket is. A kis Csire Beát, a postai kézbesítő, Cuci Gyula kislányát, , Varga Albert fiát, mert a legtöbb gyereket csak szülei nevén ismeri. Tizenegy idős, önellátásra egyedül már nem képes ember van a zákánvi tanács területén, akik naponta kapHólapáttal fölszerelve A hét elején váratlanul Vét az újbóli hóesés. Már *7rt reméltük, itt. a tavasz, helyette ismét föltűntek az írtakon a hókotró és a só- bbópó gépek, előkerültek a hólapátok. Csurgón hétfőn a kora délutáni órákban lapátokkal, erős vesszőseprövel fölszerelt fiatalok indultak útnak a nagyközség utcáiba. Fiúk, lányok vegyesen, valarneny- nyien az 526-os Farkas János Ipari és Mezőgazdasági Szakmunkásképző Intézet növendéket. Műszerészek, gépszerelők, női és férfisza- bok. — Hová tartanak? — Él itt Csurgón jó né- teésy olyan idős. egyedülálló aaeher, aki nem tudta " járdáról a havai ellapátolói a háza előtt. Megyünk, és segítünk nekik — hangzik a válasz. Még az év elején tartott intézeti KISZ-gyülésen került szóba, hogy mit tehetnének a községükben élő idős emberekért. — Keressük meg a tanács szociális gondozóját vagy a körzeti ápolónőt, bizonyára tudnak említeni olyan embereket, akiknek szükségük van valamilyen segítségre — javasolták többen is. Ezzel minden KISZ-tag egyetértett. Az elhatározást január elején tett követte. Tizennégy olyan idős ember nevét kapták meg, akik ölömmel fogadták a szakmunkásképző Intézet fiataljainak jelentkezését. tgr nemcsak a mostani, hanem mar a korábbi nagy havazás után is ők takarították le a járdákat, s ahol kellett, a lakásokba és a- melléképületekbe vivő utakat is. Van több olyan idős ember, akit hetenként kétszer meglátogatnak: fát vágnak, gyűjtést hasogatnak, beviszik a szenet. Egyik öreg, mozgássérült embernek a napokban tüzelőt vittek a lakására, de nem akadt vállalkozó, aki az utcáról behord ta volna. Üzent az intézetbe; hamarosan fiatalok jelentek meg a lakásán, s a tüzelő egy-Két óra alatt a kamrában volt Követendő a csurgói szakmunkásképzős fiatalok saép példája, különösen azért, mert. a KISZ-tagok elhatározták : ezt a segítséget olyan hagyománnyá teszik, amire a rászorulók «tokait V számíthatnak. mák «szociális étkeztetést a tanácstól. — Család? — Vénlegény maradtam. Ügy alakult az életem, hogy nem volt alkalmam megnősülni. Amikor lett volna, akkor mór későnek találtam. De azért nem panaszkodom... Nem volt könnyű az élete. A múlt század végén, 1894 decembereben született Nagyatádon, noha Zákányban. a szőlőhegyben laktak. Rokoni látogatáson levő édesanyja hóvihar miatt nem tudott hazajutni, s ő ott látta meg a napvilágot. Korán árvaságra jutott; rokonai nevelték. Tizennégy éves korában került Hajdúszoboszlóra egy fogtechnikushoz alkalmazottnak. Évekig ahhoz a családhoz tartozott Az utódokkal ma is levelező kapcsolatban van. Az első világháború, bevonulás a 44-esekhez Kaposvárra, azután a harmincas évek gazdasági válsága, amikor évekig csak néhány hónapra tudott alkalmi munkát kapni. Volt napszámos, járt csépelni, megragadott minden munkalehetőséget Friss emlékezettel eleveníti föl életútját. Ma is jó egészségnek örvend, olvasáshoz is csak ritkán használ szemüveget. Csaknem két évtizedig dolgozott Ino- tán, miután felnőtt fejjel kttamuita a lakatossaakmát, ahonnan végül is — tizenkét éve — nyugdíjba ment, s hazajött szülőfalujába. Zákányba. „Pedig úgy mentem el: ide nincs vissza térés...” — Mivel telnek a napjai? — Elég sok baromfi van, ellátom őket.. Rendet tartok a ház körül. Várom az öcsémet — a sógornőm fiát —, van egy kis borunk, le kell fejteni. Várom a gyerekeket, elbeszélgetek velük, ők mondják el, mi újság a faluban ... fl nyolcvannegyedik tél Az öregemben arra gondol: négy szép szál fiút nevelt, kettő maradt belőlük. Egyet itt temettek el, egy „eltűnt” a háború után. Van egy „messzi fia”, Pécsen él. Meg egy kőkúti, az meg itt lakik a szomszéd utcában. Az öregember egyedül él a hosszú tehene meszelt házban. Egyedül maradt a mezőkig nyújtózó portán, melynek udvarában nyári konyha áll, benne kihűlt kemencével ; és góré. A kökúti „kis nagy ember” ölfát hoz be. Vizet húz a gémesk útból. Csobban a víz a vödörben. Pihenni kell, mielőtt, bevinné. Ahogy a gyúriízés megszűnik. a víz tükörképét adja arcának. Prémes sapka a fején, mandulavágású szem, sasorr... Elfordítja a tekintetét a víztől. Nyolcvannégy évig láthatta magát eleget. Festett fagerendás meny- nyezet alatt nyújtom a kezem: — Újságtól jövök. — Isten éltesse. Papp János, ebben a régi házban. Van vagy ' ’^százészitéhdös. Zsúpos volt, amíg le nem kaptuk a tetőt, és be nem cserepeztük. Arany János utca 38. A Családi kör költőjéről nevezték el a kőkúti főutcát. János bácsi családja tehát megfogyatkozott, mint őszi fán a levél. Hetvennégyben itthagyta a felesége is — évtizedeken át volt hűséges párja — s kiköltözött, oda, ahonnan még senki sem tért vissza. — Nagyon egyedül van? — A fiamékhoe át szoktam menni, jön ő is. Nem mondhatom, hogy „e». kutya m. se macskám”. latja, ez a macsika ideszokott. Egy illető hagyta iám, »ki elköltözött innen. A macska ház körüli állat, szereti az embert. Beszélgetni lehet vele. Érti a jó szót. A jő agácafa melege elkel ezekben a fogas napokban; harapós kedvvel újra tárnád a hideg. — Sokan lettek „költöző- madarak” Kökúton? — Sokan-e? Nagyon sokan! Micsoda hazakat hagytak itt! Mentek Mérőbe palotát építeni ... Vezetőfélek. Jobb ott nekik? Érméi a lapányos kökúti földnél nincs prímább! Kilenc holdunk volt. Szántó, meg három hold szőlő. A szőlőből pénzelni lehetett. Sikerül is a kökúti embernek. — Sohasem, gondolt arra, hogy elköltözzön? — Soha. Itt születtem, her apámék Inkéről származtak be Kőkútra. Nekem ez a hazám, ez a kis falu. Az úgy volt, hogy abban az időben, amikor apámék ide költöztek. nagycsaladosokat fogadtak . . . Heten voltunk testvérek. Nem volt ilyen csöndes ez a kétszobás, földeskonyhás öreg ház. Még a mostani gazda két fia is ide nősült. — Megleszek most már. Bent voltam a téeszben kétszer is; betegség áltál mentem nyugdíjba. Nagyon kevés kis pénzt, kaptam. Aztán egyre több lett azon a csekken. így emelődött HMM forintig. Várja az ebédet, ilyenkor kell jönni vele a kadarkúti autónak. m « A kadarkúti öregek napközi otthonában Eszti néni a derű óráit számolja; nem számolómasinán, hanem a tennivaló fogyásán. Gyönyörűen hímez, akár kiállítást is lehetne nyitni a keze alól kikerülő térítőkből. Virágok nyílnak a csipkézett szélű vászondarabon .. . Március húszadikán lesz „két hetes”. Betölti a 77-et özvegy Lazák Istvánná. Eszti néni. Megcsappan! az otthonba járó öregek létszáma, amióta a térítési díjak emelkedtek — sokan az olcsóbb szociális étkeztetési lehetőséget veszik igénybe —, de ő kitartott. Nem mondja, ám sejthető: emberek között szeretne maradni. S otthon nem várja senki. Úgy jön minden délelőtt a sorstársai közé, mintha ünnepélyre menne. Fekete bársony mellény ben, ketcíestő szoknyában, kötényben. Ünnep is emberek között lenni. — Sorsom volt nekem, kedveském — azt mondja, hogy enged benne az a jég, ami mindnyájunkban ott keményedik, ha idegen faggat erről-arról. — Kapos- szentbenedeki lány voltam. Mi csak Szenbegnek mondtuk, onnan kerültem ide férjhez 41-ben. Az uram el- özvegyedett emberként kérte meg a kezemet; egy leány- gyermeke volt. Olyan f tárcsás élelem lelt: az uram első feleségének családjához hozott István, a párom. De rendes népek voltak, és én öregkorukra megtakarítottam őket szépen. A nevelt lányommal is máig tartjuk a jó kapcsolatot, két ember - nagyja fia van már. Apját még gyereklányként vesztette el, férje — „Isten nyugosztalja” — sem él, egyetlen fiútestvére maradt éppen érte aggódik; idős korban már szaporább vendég a betegség. — Nyolc éve nekem Is au tóbalesetem volt — meséli — Koccanáskor kiestem a kocsiból, tizenkét napig eszméletlen állapotban éltem, de visszahoztak az orvosok. Csak hát bizony a nyoma nem múlik el bennem, úgyhogy azóta is nyomtam már a kórházi ágyat. Kovács Petemé, az otthon vezetőnője nyugtatgatja, igyekszik figyelmét elterelni arról a balesetről, mely utasként érte. Azt mondja, hogy Eszti néni a legszorgosabb otthonlátogatók közül való; nyáron kertészkedik az udvaron. a virágokat nemcsak térítőkre hímezni... — Jó szomszédaim vannak — mondja Eszti néni. — Gyakran hoznak kis ttelt, kóstolót. A jószomszédsag áldás az idős embernek. Eszti néni
