Somogyi Néplap, 1982. február (38. évfolyam, 27-50. szám)

1982-02-17 / 40. szám

OímiSIiárd takarékban Környezet védelem A KSH Somogy megyei Igazgatóságának jelentése az 1981. évről Népesség A népesség számának az utóbbi években tapasztalt lassú csökkenése 1981-ben is folytatódott. Megyénknek 1982. január 1-én 359 ezer lakosa volt — ezerrel keve­sebb, mint egy évvel koráb­ban. Tavaly 4600 gyermek született, azaz 250-nel keve­sebb az előző évinél.. Ez el­sősorban annak a következ­ménye, hogy némileg csök­kent a fiatal (20—24 éves) szülőképes korú nők száma. Öt és fél ezren haltak meg ebben az évben — ez vala­mivel több, mint az egy év­vel korábbi szám. Jövedelem és fogyasztás A megye lakosságának központi forrásokból szár­mazó pénzbevétele a Magyar Nemzeti Bank adatai alapján az előző évinél — és valami­vel az országosnál is — mér­sékeltebben emelkedett, reál­értéke az előző évi szinten maradt A munkából szár­mazó — és a bérkiegészítést is magukba foglaló — bevé­telek öt, a pénzbeni társa­dalmi juttatások hét száza­lékkal növekedtek. A lakosság takarékbetét- állománya az 1981. év végén 4,8 milliárd forint volt; egy év alatt tíz százalékkal, 424 millió forinttal bővült. A lakosság év végi 3,8 milliárd forint hitelállománya tizen­két százalékkal volt több az előző évinél. A kiskereskedelem 1981. évi forgalma folyó áron tíz, változatlan áron öt száza­lékkal volt nagyobb az elő­ző évinél. Az összforgalmon belül a ruházat és a vegyes iparcikkek forgalma az át­lagosnál jobban nőtt, ennél kisebb mértékben az élelmi­szereké és a vendéglátásé. A forgalmat növelte az enged­ményes árusítások és egyéb akciók gyakorisága is. A bolti élelmiszerek kíná­lata 1981-ben kedvezően ala­kult, ennek eredményeként az összehasonlítható áras forgalom töt százalékkal nőtt. A kereslet változására jel­lemző, hogy több tejtermék, déligyümölcs, sor és keve­sebb zsír, liszt, cukor, ke­nyér fogyott, mint egy évvel korábban. A vendéglátás be­vétele — 1977 óta először — növekedett. A vállalatok és szövetkezetek rugalmasabb üzletpolitikájának eredmé­nyeként az ételforgalmat si­került föllendíteni, ezen be­lül az előfizetéses ételek for­galma egy év alatt nyolc százalékkal nőtt. A ruházati cikkeknél az induló készle­tek nagysága, az egyenlete­sen javuló kínálat és több engedményes akció, valamint a divatváltás is hozzájárult a forgalom bővüléséhez, kü­lönösen a kötött felsőruhák­ból, konfekcióárukból. A ve- gyesiparcikk-ellátás javult, bár a hiánycikkek száma továbbra is itt a legnagyobb. A kiskereskedelem a nö­vekvő forgalmat kevesebb emberrel bonyolította le. Az 1981. évre áthúzódó fejlesz­tések átadását követően két százalékkal bővült a kiske­reskedelmi egységek alapte­rülete. Jelentősen javította az áruellátást, hogy 1980 vé­gén megnyitották a Domus és a Sió Áruházat, s az elő­ző éveknél jóval több boltot korszerűsítettek. A lakosság ellátás javítá­sára és a gazdaságosság nö­velésére bevezetett új üze­meltetési formákban 1981. év végéig szerződéses üzemel­tetésre öt boltot és 77 ven­déglátó egységet, bérleti rendszerben 27 boltot adtak ki. • Lakásépítés, közműfejlesztés Az előző évinél több. ösz- szesen 2437 lakás épült föl, ebből 20,i& «nsganarőboi. A közműellátás javult. A víz­hálózatba bekapcsolt lakások száma csaknem háromezer­rel, a közcsatornahálózatba bekapcsoitaké mintegy ezer­rel nőtt. A háztartások ve­zetékes gázzal való ellátása a tervezettnél gyorsabb ütemben haladt. így az ellá­tott települések közé került Kéthely, a hálózatra bekap­csolt új háztartási fogyasz­tók száma pedig másfélezer­rel több. Egészségügy, oktatás Az egészségügyi ellátás­ban javultak a személyi fel­tételek. Az intézmények ka­pacitását bővítő egészség- ügyi beruházások viszont a tervezettnél lassabban ha­ladtak. Somogybán most 21 orvossal dolgozik több. így számuk 779-re emelkedett. A személyi feltételek általános javulása emelte az alapellá­tás színvonalát. A betöltet­len körzeti orvosi állások száma az előző évinek a fe­lére csökkent. A kórházi ágyak száma a múlt év vé­gén 2904 volt, némileg keve­sebb, mint egy évvel koráb­ban. (Az alacsony kihasz­náltságéi, 33 ágyas Barcsi városi Kórház az év folya­mán megszűnt:) A bölcsődei helyek száma 1981-ben százhússzal, az óvo­dai helyeké csaknem hat­százzal növekedett. Év végén 1775 bölcsődei és 13 263 óvo­dai hely állt rendelkezésre. A helyzet javulásában a böl­csődéé- és az óvodás korú gyermekek létszámának csökkenése is szerepet ját­szott. Az óvodai elhelyezés iránti igények — 1981-ben először — kissé csökkentek, a gyermekintézményekben lényegében megszűnt a zsú­foltság. A városok közül ta­valy főként a megyeszékhely ellátottsága javult. Az 1981 '82-es tanévben 1886-tal nőtt az általános is­kolák nappali tagozatán ta­nulók száma. Az általános iskola 8. osztályát befejezők 97 százaléka jelentkezett to­vábbtanulásra, megközjelítő- leg fele-fele arányban kö­zépiskolába, illetve szak­munkásképzőbe. A felvéte­li lehetőségek ettől eltérnek: a továbbtanulók kisebb há­nyada (42 százaléka) folytat­hatja tanulmányait a közép­iskolákban, a többi (58 szá­zalék) a szakmunkásképző iskolákban. Az általános iskolák osz­tálytermeinek száma 51-gyei Több mint tíz éve dolgo­zik már a kaposfüredi tér-, melőszövetkezet gumi üzeme. Korábban az jellemezte a munkát, hogy sok partner­rel tartott kapcsolatot, ki­sebb megrendeléseknek tett eleget; most nagyobb mun­kára vállalkoztak: kooperá­ciós megállapodást kötöttek a Bólyi Mezőgazdasági Kom­bináttal és a KSZE termelési rendszerrel. Régi kapcsola­tukat továbbfejlesztik a VBKM-mel, a kaposvári és a szolnoki Agrokerrel. Ter­mészetesen kisebb megren­deléseket sem hanyagolják el: kívánságra még egyedi darabokat is gyártanak. A nagyobb széria Kedve­zően befolyásolja az élőmun­ka és az eszközök hatékony­ságát. Az előbbi tavaly húsz, az utóbbi több mint har­minc százalékkal emelkedett — az 1980. évihez képest. A múlt évben egymillió-hat­százhatvanhat ezer forint termelési értéket terveztek, s jóval többet, kétmillió-hat- százhatvanháromezret értek el. Nagymérvű „felfutásra" számítanak az idén: a mos­tanáig beérkezett megrende­lések. alapja® már öt-hat bővült. Az alsó fokú okta­tásban 111-gyel több pedagó­gus dolgozik; számuk 2659- re emelkedett. A középisko­lákban 413 pedagógus tanít, 17-tel több, mint az előző tanévben. Az általános isko­lák osztályterem-ellátottsá­gát — a céloknak megfelelő­en — sikerült az előző évi szinten tartani (ez az orszá­gos szintnél némileg kedve­zőbb), a középiskolákban vi­szont 30-ról 32-re emelke­dett az egy osztályteremre jutó tanulók száma (orszá­gosan 31 fö). 1981-ben, a szervezett étkeztetésben ré­szesülő tanulók száma az általános iskolákban 2700 fővel 23 ezerre, a középis­kolákban 200-zal 4600-ra emelkedett Idegenforgalom 1981-ben 562 ezer vendég 4,4 millió vendégéjszakát töltött Somogy megye keres­kedelmi szálláshelyein. Ez a múlt évinél 17, illetve 14 százalékkal több. A Balaton I somogyi partján 517 ezren' vettek igénybe szállást az év folyamán, s a megye más területeinek (Kaposvár, Igái, Barcs, Marcali) látogatottsá­ga is élénkült. A vendégforgalom össze­tételében folytatódtak az előző évi kedvező irányza­tok. A külföldiek száma 23 százalékkal nőtt, ezen belül növekedett a nem szocialista országokból érkezett vendé­gek aránya. A belföldi ven­dégforgalom is meghaladta az előző évit 12 százalékkal, de a belföldiek átlagos tar­tózkodási ideje mérséklődött a szálláshelyeken. A vendégforgalom átlagos növekedését meghaladóan emelkedett a szállodák for­galma, javult a vendéghe- iyek kihasználása. A szállo­dát igénybe vevő külföldiek" száma 26 százalékkal nőtt, az előző évihez viszonyítva. 1981. július 31-én me­gyénkben 68 ezer kereske­delmi szálláshely állt a ven­dégek rendelkezésére. Ez az előző évinél hét százalékkal több. s elsősorban a fizető­vendég-látó helyek négyez­ret meghaladó bővülésének eredménye. A valutabeváltás — az MNB adatai alapján — csak­nem húsz százalékkal nőtt. Ezen belül a tőkés valutabe­váltás csaknem megkétszere­ződött, a szocialista viszony- latú pedig 8,4 százalékkal haladta meg az előző évit. mit Róva! számolnak." Az Ág­roker kérésére gumiból ké­szült alkatrészekből egység- csomagokat is szállítanak a különféle mezőgazdasági gé­pekhez, a Bólyi Mezőgazda- sági Kombinát esőtörő kom­bájnjai részére pedig fosz­az iparban Az ipar környezetvédelmi feladatairól tartott, sajtótájé­koztatót tegnap Körtvélyes István ipari miniszterhelyet­tes az Országos Környezet- védelmi Tanács tagja. Az el­múlt időszakra visszatekint­ve megállapította, hazánk­ban az eddigi intézkedések hatására lassult a környezet szennyeződésének üteme sőt néhány területen javulás ta­pasztalható. Az eredmények nem kis mértékben a kör­nyezetvédelmi beruházások­nak köszönhetők: az elmúlt öt évben több mint kilenc milliárd forintot fordítottak a vállalatok ilyen célokra, háromszor annyit, mint a negyedik ötéves tervben. Az elkövetkező években az ipar környezetvédelmi fel­adatai között döntő súllyal szerepel a víz- és levegő- szennyezés csökkentése, va­lamint a hulladék újra hasz­nosítása, illetve ártalmatla­nítása. A már elkészített vállalati hatodik ötéves ter­vek bizonyítják: a gazdálko­dó szervek egyre inkább ki­emelt feladatként kezelik a környezet védelmét. Össze­sen mintegy 12 milliárd fo­rintért hoznak létre környe­zetvédelmi beruházásokat. A tervekben az utólagos véde­kezési intézkedések mellett egyre nagyobb szerephez jut a környezet károsodását megelőző, környezetkímélő, illetve hulladékmentes tech­nológiák alkalmazása. Az iparban keletkező nagy mennyiségű hulladékról szólva a miniszterhelyettes elmondta: olyan eljárások kidolgozása az elsődleges cél, amelyekkel — zárt rendszerben vagy egyéb mó­don — visszavezethető és új­ból alapanyagként hasznosít­ható a hulladék. Mindenek­előtt az egyre növekvő anyag- és energiaárak, vala­mint a nyersanyagforrások szűkülése indokolják ezt a törekvést. Ha nincs mód hulladékmentes technológia megvalósítására, célszerű más termelési folyamatban felhasználni a keletkező mel­lékterméket. A hulladékok nagyobb arányú hasznosítá­sa és a termelésbe való visz- szajuttatása érdekében a hulladékkoordinációs tanács széles körű akcióprogramot indít, melynek keretében még ebben a félévben hulladék­börzét szerveznek. Abban az esetben ha nincs lehetőség az újrahasznosításra, vagy ha veszélyes a hulladék, meg kell semmisíteni, illetve ár­talmatlanná kell tenni azt. tóhengereket készítenek. Ezeket a kombinát exportra is viszi — Franciaországba. \ fürediek tavaly a máso­dik félévben tizenhatezer fosztóhengert gyártottak, az idén — eddig — kétezret ké­szítettek. Alkatrészek exportra Fejlődik a melléküzemág Váltezé szokások B ár csak változnának! Gyorsabban. A begyakorlott­ság, a rutin, az életforma azonban lassan alakul ki, tehát nem könnyű a „pályamódosítás”. Kicsit ma­kacsok is vagyunk, néha önmagunk ellenségei, s bár a ra­gaszkodás szép erény, előfordulhat, hogy görcsösséggé me­revedik, visszahúz. Ilyesmit érzek most. amikor hétvégeken, a boltok körül őgyelgek; amikor látom a valóságban és a filmszalagon, a televízióban és a kirakatüvegen ót a tüleke­dést, hallom a háborgó megjegyzéseket. Valami megválto- - zott körülöttünk. Szinte egy csapásra, ha még nem műkö­dik is olajozottan a gépezet. Könnyű a fegyveres testüle­teknek. Ott parancsszóra hajtják végre az igazodást. Ná­lunk meg kell érteni mindenkinek — s ez nem megy egyik napról a másikra —, hogy miért jó igazodni a megváltozott körülményekhez. Vita folyik vásárlási szokásainkról. Ki, mikor, hol és mit akar venni? Mikor vannak nyitva az üzletek, hogyan gondoskodnak rólunk a kereskedők, és egyáltalán: mikor vásároljunk? örömteli gondok ezek, hiszen általában nem az áll az eszmecsere középpontjában, hogy miből (mármint hogy van-e rá pénzünk?) és mit (azaz lehet-e kapni?) vá­sároljunk. Inkább az, hogy hol és mikor. Természetesen ez a dilemma is megoldásra vár. Vevőkkel, eladókkal, keres­kedelmi vezetőkkel beszélgettem erről. S a vita hevében fölelevenedtek gyermekkori élményeim. Hadd mondjak el egyet közülük. Akkoriban más kérdések foglalkoztatták az embereket Ügy emlékszem, nem volt különösebb hiány élelmiszerek­ből. (A választékról most ne beszéljünk.) Miből (pénzről van szó!) és mennyit vásároljunk, inkább ez volt a téma. Akkor is szerettek biztonságban élni az emberek. Emlék­szem, apám hazahozta szerény kis fizetését, s anyám már vette is a papírt, ceruzát. Azután sietett a Schüttler-féle vegyeskereskedésbe. Feladta a rendelést, fizetett. Este egy puttonyos fiú jelent meg nálunk (azóta doktori címe van, kereskedelmi vezető!), és hozta a havi megrendelést. Anyám nyugodt volt. Bármi történhet, alapvető élelmiszerek hiánya miatt abban a hónapban mar semmiképp sem kell nélkülöz­nünk. Jó érzés volt. Bevált vásárlási szokás. Mondhatják, hogy rég volt; igaz. Említhetik, hogy az I igény és lehetőség is más; nem vitatkozom. Sorolhatják, hogy ezernyi akadálya volna napjainkban az említett szo­kás fölelevenítésének; nem bizonyos, hogy mindenre tudnék ellenérvet mondani. Mégis foglalkoztat ez az élmény, mert tudom: ha csak egy keveset is vissza tudnánk „imádkozni” rég bevált szokásainkból, megkönnyíthetnénk az életet A magunkét és a kereskedőékét is. A módszer különben sem volna új, mármint a jól bevált szokások egynémelyikének „visszaimádkozása”. Gondoljanak csak az állattenyésztés színtereinek kialakítására (legelő—betonkolosszus—legelő); az iparszervezésre (önállóság—gyáregység—nagyvállalat— tröszt—önállóság), a szakemberképzésre (technikus—érettsé­gizett szakmunkás—érettségizett segédmunkás—technikus) és ezernyi másra! De ma nem ez a témánk. Miért volna okvetlenül megalázó és szégyellnivaló, ha egy kísérlet az eredeti szokás életrevalóságát bizonyítja? Az foglalkoztat, hogy sok millió társammal együtt mi­lyen sokrétű, változatos szerepet szántunk a megnövekedett szabad időnek. Többet szeretnénk pihenni, olvasni, műve­lődni. szórakozni, együtt lenni a családdal, élménydús ki­rándulásokat szervezni, és még az új vállalkozási formák egy részét is fölös időnk és energiánk lekötésére, kiaknázá­sára építettük. De semmiképp sem arra, hogy a megnöve­kedett szabad idő felét tülekedéssel, lökdöséssel, bevásár­lással töltsük el zsúfolt, idegesítő környezetben ... a z a kérdés: vajon mindent az utolsó pillanatban kell bevásárolnunk? Okvetlenül pénteken este. szomba­ton délelőtt ostromoljuk az üzleteket tartós élelmi­szerekért? A liszt, a cukor, az étolaj, a margarin, a rizs, a zsír, a konzerv, a tea és a kávé, a háztartási vegyi áruk máskor nem kaphatók? Nem volna jobb, ha csak tejért, kenyérért, egy-két apróságért szaladnánk le a boltba, hi­szen a többit már megvettük egész hétre vagy egész hó­napra? Sokan emlegetik a húsárut. Pedig ha tudnák (utá­najártam, elhihetik): csütörtökön is azt a húst vennék ám meg, amit pénteken vesznek s amiért szombaton állnak sor­ba, az már a hét közepén is kapható — tülekedés, várako­zás nélkül. Tudom, hogy nincs még mindenütt hűtőszek­rény. Panaszkodnak az új lakások éléskamráira is: kicsik, melegek, nem alkalmasak tárolásra. De hát péntek estétől hétfő reggelig hol tartják a romlandó árut? Nem hiszem, hogy otthoni raktározási gondjaink megoldásától kell várni a vásárlási szokások módosulását. Sokat vitatkoztunk az előrendelésről, a házhoz szállítás nehézségeiről. Volt kísérlet rá, senki sem vitatja. Igény alig volt, de a lehetőség is vérszegény. Az elektroncsőgyár mel­letti boltban bevezették: munkakezdés előtt csak beugrik a dolgozó, bejelenti, mire van szüksége, s a műszak végén összecsomagolva kapja meg az árut. A kezdeményezés meg­bukott. („Szeretek magam vásárolni”!) A tejipari vállalat megrendelésre házhoz szállította volna a tejet; egy hét alatt csődöt mondott a jó szándék. A Honvéd'utcai ABC-ből föl­viszik az árut a sávházba, ha kérik; Marcaliban három­kerekű motorral hordták az élelmiszert a tiszti házakba. Az előrendelés módszere azonban „nem vált be”; a keres­kedők meg hajlamosak könnyedén, gyorsan lemondani róla. Igaz, az elnőiesedett pályán nehéz a személyi föltételek megteremtése. Mégis segíthetnénk magunkon. A vásárló ké­nyelmesebben szerezhetné be az árut; a boltokban pedig holt időben is jobban ki tudnák hasznájni a munkaidőt. A zsúfoltság enyhítése azonban nemcsak a vásárlási szokások megváltozásán áll. A kereskedelem nagy leckét kapott. Ügy kellett megszerveznie a munkát, hogy ne legyen panasz, és dolgozóinak is ki tudja adni a szabadnapot. Igazodtak az igényekhez. Ma sem szünetel a töprengés, az útkeresés. Rendszeres vevőszámlálással mérik föl a helyze­tet. Gépeket szereznek be, egységcsomagokat akarnak ké­szíteni, hogy ezzel is könnyítsék a vásárlók dolgát. De en­nek is csak akkor lesz értelme, ha szándékuk és tettük ta­lálkozik a vásárlók óhajával, igényével. Kezd valami kialakulni. Nem az elővásárlásra gondo­lok, azzal még mindkét oldalról „hátrányos helyzetben” vagyunk. A kereskedők látják, hogy szombaton hét óra után bontakozik ki a csúcsforgalom, szinte robbanásszerűen ér­kezik a vevők hada. Egy órára azonban már elnéptelened­nek az üzletek. Pedig öt óráig tartanak nyitva — felsőbb utasításra. Kérdezik: miért? Támogatom a véleményüket: Vajon a minisztériumban, a megyei vagy a városi tanácson kell-e okvetlenül eldönteni, hogy meddig tartsanak nyitva az üzletek? Nem leheí,ne-e a kereskedőkre bízni a döntést, hiszen ők életközelből választhatják ki a legjobb megoldá­sokat. A felelősségtől úgy sem szabadulhatnak: az ő hátu­kon csattan az ostor, ha netán baj lenne az ellátással... V áltozó szokásokról beszélek. Igazabb, ha azt mon­dom: a szokások változásának szükségességét sür­getem. WC-kefét, mosdótálat, papírszalvétát és mo­sószert jóval könnyebb hétfőn, kedden válogatni, mint szom­baton. S akkor nem fogjuk sorbaállással, tülekedéssel töl­teni a szabad időt. Jávori Béla

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents