Somogyi Néplap, 1982. február (38. évfolyam, 27-50. szám)

1982-02-16 / 39. szám

FiLMJEQYZET Facsiga kabalája A 7. utóbbi hét néh.r1 filmbemutatójának tanul­sága ebben a gyakorlat ni- telesítette népi empíriában fejezhető ki: egy rókáról nem lehet több bőrt le­nyúzni. Emlékezzünk csak Gábor Pál Kettévált meny- nyezet című filmjére, mely- lyel a rendező az Angi Vera sikerét akarta megismétel- 6 ni! Csak a főszereplő szí­nésznő rendhagyóan jó ala­kítása indokolta a témais- métlést. Most Rózsa János új alkotásának, a Kabalá­nak kapcsán mondhatjuk el, hogy minőségében nem azonos a Vasárnapi szülök című kitűnő filmmel. A té­ma. ha részleteiben, színhe­lyeiben el is tér: itt is, ott is a rendezetlen családi háttér miatt kallódó, szinte deviánssá váló gyerekek sorsa. Véletlenül sem azt akarom mondani, hogy nem fontos, nem jelzésértékű té­ma ez! A mélységi megkö­zelítésben van különbség a két Rózsa-film között. A Vasárnapi szülők inté­zeti lányaiért fáj a fejem. A Kabala testvérpárjáért igazából nem., S nem ami­att nem, mintha helyzetük nem volna kevésbé kétség­beejtő. Napjaink keserű je­lenségei a csonka családok, az újjászerveződő kapcsola­tok miatt margón kívülre szoruló gyerekek... Óriási, szinte tömegméretekben je­lentkező társadalmi gon­dunkról van szó. Félresik- lott sorsok „gyártásáról”, futószalagszerűen. Elkap­kodott párválasztásról. Fe­lelősségünkről az új nemze­dékek létkörülményeinek megteremtésében, egyálta­lán: a folytatásról! Tipikus alaphelyzetből in­dul Rózsa János új filmje. Egy felbomlott életközösség tagjai új kapcsolatot, kez­denek. Az apának ítélik a lányt, az anyának a fiút. Az apa majdnem lánykorú fia­tal nővel él együtt, az anya egv elfuserált entellektüel- lcl kezd új házasságot, rá­adásul már a- szíve alatt a következő gyerek... Eb­ben az átmeneti (?) káosz­ban a két elszakított test­vér megkeresi egymást, éj­jeli menedékhelyeken, al­kalmi szállásokon húzzák meg magukat. Egy elégte­len életmód kényszerű rab­jaivá válnak. Rózsa és a forgatókönyv­író Kardos István minden jellemző csöveshelyszínre elviszi Kabalát és Facsigái, a két gyereket. A fiú még áruházi betörésben is részt vesz barátjával, akit később — egy barlangi „belső emigráció” áldozataként — holtan láfunk viszont. Fa­csiga belekóstol- az intézeti életbe is. hogy aztán serdü­lőkoron épp csak túljutott nővérével együtt megkezd­je a hétköznapi kalandok­kal túlzsúfolt csöveséletet. S ez a szó — túlzsúfolt — jellemző Rózsa filmjére. El­látogatunk hőseinkkel a za- ciba. a zsibire — nemzet­közi cserekereskedelem zaj­lik itt magánméretekben —, munkásszállásra, kőcéráj- munkahelyre, bolgárkerté­szetbe, kiszuperált vagonba, ahol a parkánoló galerita­gok meghúzzák magukat, kolléganő temető melletti viskójába, melybe törve- zúzva érkezik „haza” az ép­pen kiszabadult gonosztevő stb. Azt mondtuk: ellátogatunk hőseinkkel ezekre a színhe­lyekre. És ez a szóhasználat sem véletlen. Valahogy kí­vül maradunk, szemlélők vagyunk, nem szenvedők. Talán mert Kabaláékat is csak érintik az események; nem vesznek részt .bennük, ki-be sétálnak mások életé­ben, és a magukét sem élik azzal a fájdalmasan valódi hitelességgel, ahogy a- Vasárnapi szülők szeren­csétlen lányai... Rózsa Já­nosnak nem sikerült mély­ségében ábrázolnia ezt a kétségkívül meglevő, sejt- osztódással szaporodó vi­lágot. Pedig felmondja a leckét, jellemző helyszíne­ket, figurákat állítva a né­ző elé Csakhogy a sok kli­sé még nem jele .1 min:: - get, a film hitelét talán co- pen egy, a „jellemzők öil” eltérő motívum teremthetné meg. Félreértés ne essék, nem arról van szó, hogy Rózsa új munkája ne lenne nézhe­tő. élvezhető film! Csak az a többlet hiányzik belőle, ami jelentőssé tehetne. Ami­től az volt a Vasárnapi szü­lök. A Kabalának is van humora — igaz. csak a film feléig —, vannak jellegzete­sen nagyszerű pillanatai (Petőfi sorának ötletszerű megváltoztatása egy iskolai szavaló versenyen, .tranzakció a „tangón”, cicacsendélet Facsiga barátjának lakásá­ban stb.). az operatőri mun­ka sem alacsonj'abb . színvo­nalú. mint Ragályi Elemér más 'filmjeiben. Mégis hi­ányérzet marad bennünk. A Kabalát alakító Nyakó Juli mellett tehetségesnek láttuk Jakab Zolit is, aki Facsigát játssza. Koltai Ró­bert remek epizódfigurája — ő a szemüveges, kisszerű enteilektüell —. Esztergályos Cecília örökké-sírós arcával, Garas Dezső hervadt apafi­gurája is jó. Szívesen ismer­tük föl a Csík,y Gergely Színház néhány tagját egy- egy figurában: Lukács Csil­lát, Nagy Marit, Krum Adá- mot. Két remek pécsi szí­nészt, Falüdy Lászlót és Paál Lászlót. A Stúdió K tagjait, Gaál Erzsit, Székely I B. Miklóst., Fazekas Istvánt. A Néptanítókban és A mér­kőzésben megismert Gép Károlyt. De kívül maradtunk a filmen. L. L. NEVELÉSRŐL Á Jó szokások kialakítása Mindannyian ismerjük gyermekeink, családunk tag­jai, de saját magunk jó szo­kásait is. És persze a rossza­kat: a holmik széthagyását, a fölkelés utáni azonnal rá­gyújtást, a reggelizes nélküli munkába indulást, és így to­vább. Érdemes szemügyre venni a szokások kialakulá­sának folyamatát. Például hogyan alakul ki az a na­gyon egyszerű és fontos egészségügyi jó szokás, amely a naponként reggel és este elvégzendő fogmosásra kész­tet bennünket? A gyermekek az iskolában vagy a szülőtől megtanulják a módját, előbb elmagyarázzák nekik, bemu­tatják helyes elvégzését, s utána elvégeztetik velük, és ellenőrzik. Amelyik szülő ezt következefiesen megteszi, an­nak g gyermeke mind ügye­sebben. jobban végzi el a feladatokat. S végül már nem is kell rá figyelmeztet­ni, mert a belső késztetés ér­vényesül nála. Azaz: szoká­sává válik. A neveléssel foglalkozó tu­dósok szerint a különböző jó szokások kialakítása mellett fáradoznunk kell a gyermek helyes szokásrendszerének kiépítésén. Szóljunk egy példával ennek a menetéről! A munkába járó felnőtt, az iskolás gyermek reggel éb­resztőórára vagy édesanyai szóra ébred. Utána elvégzi a teendőket, a mosakodást, a tisztálkodást. A tempós öltöz­A Népszínház bábegyüttese Veszprémben mutatja be Erich Kästner—Malgot István „Az emberek" című vidám mesejátékát, Farkas Mária, Koltai Judit, Woliner Judit, Tóth Erzsé­bet, Folláth Tamás, Geltz Péter és Jártás István szereplésével. Rendezte: Malgot István. (MTI-fotó—Ruzsonyi Gábor felv.—KS) Gerencsér Miklós A KIÁSOTT ms Félelem: A haláltól rette­netesen félünk, nem is csu­da „nincs ott bor és szép leány”. Félünk agglegények maradni, ki ápol majd a köszvényes bajokban? Há­zasodni még jobban félünk; csúnyát elvenni senki sem akar, a szépnek meg min­dig meg van az agiója a szerelem börzéjén, mint a jó iránynak, ha van családi áború, ha nincs! Félünk, hogy a karádi kincskereső inkább a földbe ás kincset, s nem a földből. Igen' szép de szánandó betegség! még eddig csak . annyira sem mehetett, hogy a Múzeum­nak egy tői ökcsontot kül­dött volna. Félünk, hogy a Balaton-parti vasútvonal töltése, mely metszett gyep­pel van arczul csapdosva, ha a Balatonnak olyan kedve kerekednék, mint 1851-ben, , midőn hullámai keresztül törtek a postaúton. — nem fogja kiáltani a csatát. A szántódi kikötő erps , íonyás­ból és termökőből van. mégis hányszor elnyalják a hullá­mok. Adja Isten, hogy rossz jóslók legyünk! — Ennyi félelem közt magam is fél­ni kezdek, hogy mór a sok félelmet ön is megunta szer­kesztő barátom' Gép: Már írtuk volt, hogy nagyobb gazdaságainkban erősen dolgoznak a gépek; tán ennek tulajdonítható, hogy a gépiesség magunkra is elragadt! Sok udvaroncz, széptevő, napilovag valódi gép a tisztelet, udvarlás, széptevés és szerelmi vallo­másokban. A locomotivot — a szívet — kőszén és fa helyett, szerelemmel és ér­dekkel fűtik. Gelencsér: Bő számmal, s a jó agyagedényeket még is palotai és veszprémi meste­rektől vesszük, pedig So­mogynak is van elég agyag­ja és fája. Már most azt nem tudjuk, hogy csakugyan az agyag rossz-e, vagy a gelencsér? Gesztenye: Terem elég; vannak nagy gesztenyések, s ha szűk volna a termés, el­lát bennünket Zala megye. A gesztenyét szeretjük enni, de a — parázsból kikaparni ritkán. Gúla: Ki ne hallotta vol­na hírben Somogy gyönyörű harangos gúláit? melyek a puszták hegyhátát és sík legelőit ellepik. A gazdag megye a milyen büszke le­het nemes juhaira, épen olyan érdemben illeti a di­cséret szép szarvas marháit. Guláshús: Halászleveséről és guláshusáról régen híres volt már a megye, jobban és ízletesebben ritka helyen készítik. Azonban nem olyan guláshúst értünk, milyet egy német . rógor írt le legköze­lebb Magyarhonban tett utazása után földiéi számá­ra: hogy a magyarguláshús azért guláshús, mert guló- sok készítik, éspedig csikó­húsból ... . Göbe: Hogy ez állatok jól hízva — Somogy gazdag ku- koricza terméséhez illőleg — szállítatnak ki a megyéből, szólhat erről leginkább Győr és Soprony. Gyanú: Koránt sem lehet csudáim, hogy gyangkodók vagyunk, midőn ritkán van éjszaka, hogy néhány kövér sertvést, tehenet vag^’ jár- mas marhát ki ne ugranta- nának óllainkból úgy alat- tomban. Gyökér: Legtöbbet vesződ­nek vele azok, kik az irtás­nak ekét fordítanak, hogy a lombok tanyáján búzakalá­szok nőjenek. Van nekünk lelkűnkben egy óriás fa — az irigység, ki ennek gyö­kereit alá ássa, az bátran neki állhat Amerika őser­deinek. Hajnal: Majd ha a zseli- czi bányák, melyekben mun­kásaink most is szorgalom­mal és erőfeszítéssel dolgoz­nak, valódi, érett követ ad­nak, s utaink készítésére nem kerül egy köböl kő 78 ft. ausztr. értékbe, Zala- megyéből szállítva. Majd ha a Balaton déli vonalán el­nyúló berek és nádasok bú­zatermő földdé, kaszálóvá 'válnak. Majd ha a gőzkat­lanok közel hozzák Pestet, Kanizsát, akkor mondhatjuk csak el, hogy Somogy hajna­la felhasadt. (Folytatjuk.) ködés után reggelizik, fogat es kezet mos. Veszi a már előző este előkészített holmit, táskáját, s indul a munkába, az iskolába. Ha ezek a rész­cselekvések nap nap után ilyen sorrendben, kihagyás nélkül végbemennek, kiala­kul a beidegződés. Szinte ma­gától megy aztán, hiszen nem kell külön-kúlön gondolkod­ni az egyes lépéseken; kiala­kul a cselekvéssor elvégzésé­nek szilárd menete (az úgy­nevezett dinamikus sztereo­típia), s ez megkönnyíti a szükséges feladatok elvégzé­sét. A szokásokhoz, szokásrend- szerekhez a tudatos kialakí­tás vezet. Ehhez szükséges a családi nevelésben a határo­zott, következetes és kiha­gyás nélküli gyakoroltatás. Bármilyen szokásról van is szó. A lényeg az, hogy a gyermek szülői kérésre, ma­gyarázatra megfelelően elvé­gezze a cselekvést. Ezt a ha­tározottságot, következetessé­get azonban nem mindig tudjuk biztosítani a családi nevelésben. Nem ritkán az iskolai nevelésben, sem, mert olykor belefáradunk az ál­landó követelésbe és serken­tésbe. Gyakran elfeledkezünk a már kialakult jó szokások­ról is, és csak hirtelen tá­madt követeléssel akarjuk újra érvényesíteni, arra hi­vatkozva, hogy ezt már ré­gebben megmondtuk, így és így kell csinálni... Pedig nem lehet a szokás kialakí­tását és megmaradását úgy elképzelni, hogy az esetek többségében megköveteljük a cselekvés elvégzését, de „a kivétel erősíti a szabályt” jelszóval egyszer-egyszer megengedjük a kihagyást. A szokások fejlesztésében nagyon fontos út az ulánza- sos tanulás. A jó példa szük­séges a szülői, a pedagógiai magatartásban, az erkölcsi és esztétikai és munkaszokások­ban egyaránt. Olykor gondot okoz a családi és az iskolai nevelésben mutatkozó ellen­tét. Ugyanis bármilyen szo­kás — egészségügyi, kultu­rált étkezési, viselkedési és a többi — csak akkor tud meg­szilárdulni, ha a napi tréning megvalósul. Ha a tanuló nemcsak el tudja mondani, mit kell tennie étkezés előtt és után,’ hanem külön felszó­lítás nélkül meg is teszi. Ha ez sokszor megvalósul nála, akkor később „nem is tud” leülni nélküle. A különböző szokások ki­alakításában kétségtelenül szerepet játszanak objektív feltételek is — családban, is­kolában egyaránt. Bizonyos egészségügyi, kulturális szo­kások kialakításához a tárgyi feltételek elengedhetetlenek, Így a folyóvízen kívül a tisz­ta külön törülköző, a fogmo­sópohár, a fogkefe, a kés és a villa a kanál mellé, a könyv, az újság, és így to­vább ... A jó szokások ki­alakításának hangsúlyozásá­val pedig szeretném arra biz­tatni a szülőket és nevelőket, hogy fordítsanak több gondot erre a feladatra. Nem egye­dül üdvözítő mozzanata ez a nevelésnek, ám fontos része: eredményesebbé teszi a gyer­mek munkáját, tanulását, megkönnyíti életüket, és a felnőttek életét is. Dr. Szeléndi Gábor ■ i Ötezer este a Metropolitanban Képzőművészeti és zenei könyvújdonságok Két könyvkiadó idei ter­veiről kaptunk tájékoztatást: huszonkét kötet kiadását tervezi a Képzőművészeti Alap, negyvennél többet a Zeneműkiadó. Változatlan utánnyomás­ban újra megjelent P. Bres- tyánszky Ilona monográfiá­ja Kovács Margitról, a si­keres pályát befutó kera­mikusról. Ybl Ervin Lotz Károlyról szóló művének ta­nulmánya átdolgozva lát is­mét napvilágot, bővítve, gazdagabban illusztrálva Wilhelmb Gizella könyve Than Mórról. A Mai magyar művészet első sorozatában képzőmű­vészeti életünk középgene­rációjának jeles képviselőit bemutatja a kiadó, a má­sodik kötetcsoportban két fiatalról olvashatunk: Bak Imréről és Bajkó Anikóról. Az én múzeumom sorozat­ban a németalföldi táblaké­pekről Urbach Zsuzsa, ta Szépművészeti Múzeum­ban őrzött spanyol képekről Barkóczi István ír. Újdonságnak számít Szi­lágyi Gábor kötete, amely a fotóművészet történetében kalauzolja olvasóit. Szintén hasznos munka Császár László szerkesztésében a Műemlékvédelem Magyar- országon című kötet. Az ünnepi könyvhétre ter­vezi a kiadó Tusnádi Atti­la monográfiájának megje­lentetését — ez Kiss István Kossuth-díjas szobrászmű­vészről szól, Pereházy Ká­roly könyve pedig a buda­pesti régi Belvárosról. A téli könyvvásárra szán­ja a kiadó Andrea Palladio Négy könyv az építészetről című klasszikus értékű mű­vét. Bakó Zsuzsa albumát Székely Bertalanról, a gye­rekeknek ajánl j_uk Végvári Lajos könyvét, a Tudod-e mi a művészet? címűt. Bővebben válogathatnak a zene iránt érdeklődők a könyvújdonságokból. Ezeregyszáz Kodáty-le vél megjelentetését vállalta a kiadó a művész születés­napjára. A páratlan értékű forráspublikáció a zene- es müvelödéstörténetlel fog­lalkozóknak érdekes olvas­mánya lesz. A Cantata pro­fana a Psalmus Hungaricús és a Kékszakállú herceg vára című kiadványhoz hasonló reprezentatív kivi­telben lát napvilágot Kodály Háry Jánosának szöveg­könyve kottapéldákkal, Kass János illusztrációival és a mü történetét ismerte­tő tanulmánnyal. Az évfordulóin megjele­nik Kodály Zoltán élete ké­pekben és Breuer János Kpdály-kalauza. ■ A memoárirodalomból: Sir Rudolf Bing huszonkét évig volt a New York-i Metropolitan Opera igazga­tója. ötezer este a Metropo- litanban címmel megírta visszaemlékezéseit^ fölidéz­ve többek között Maria Cal­las, Renata Tébaldi, Széli György, Karajan, Marc Cha­gall — a festő — alakját. Simándi József Bánk bán elmondja címmel négy évti­zedes művészi pályafutását írja meg visszaemlékezésé­ben. Az ismeretterjesztő zenei könyvújdonságok sorából való: Sztravinszkaj'a Stra- vinszkyról szóló, Rajeczky Benjamin Mi a gregorián? című műve. Nagy sikerű könyvek új kiadásban: Yehudi Menuhin — Cirtis W. Davis műve Az ember zenéje, Darvas Gá­bor Zenei zseblexikona, Gonda Jánostól Mi a jazz?, Lányi Ágoston Néptáncolva­sókönyve. A könnyűzenei könyvúj­donságok iránt érdeklődők­nek ajánljuk Koltay Gábor könyvét a Bentcó dixieland bondről, a Rockévkönyvet, Tardos Péter Rocklexikonát, Ungvári Tamás Beatles-bib­liáját. H. B. öOMOGYl NÉPLAP'

Next

/
Thumbnails
Contents