Somogyi Néplap, 1982. február (38. évfolyam, 27-50. szám)

1982-02-14 / 38. szám

Fiatalok — felelősséggel Megyei egészségügyi parlament A megyének háromezer - nyolcvannégy egészségügyi dolgozója van, s a fele har­mincöt éven aluli. A fiata­lok aránya és munkában el­foglalt szerepük szerint is fontos, hogy meghallgassák javaslataikat, észrevételei­ket. Az ifjúsági szervezel szavatolja a fiatalok érdek­képviseletét. Az ifjúsági par­lamentek újabb fórumokat jelentenek a közös célok, feladatok meghatározására, a gondok megvitatására, a hasznos javaslatok alkalma­zásának előmozdítására. Az egészségügyi ellátásban fontos feladata van az ifjú­ságnak ,— a tegnap tartott megyei ifjúsági parlamenten ismét beigazolódott ez. Ér­zékelhették a meghívott ven­dégek is: Klenovics Imre, a megyei pártbizottság titkára, dr. Balassa Tibor, a megyei tanács elnökhelyettese és dr. Botyánszki Attila, az Egész­ségügyi Minisztérium főosz­tályvezető-helyettese, illetve Szelestey Zsuzsa, az Egész­ségügyi Dolgozók Szakszer­vezete központi vezetőségé­nek a tagja. A beszámolóból — mely­hez dr. Vjsághy Erzsébet, a megyei egészségügyi osztály vezetője szóbeli kiegészítőt fűzött — megtudtuk, hogy nőtt a politikai érdeklődés a fiatal egészségügyi dolgo­zók körében, többen vettek részt az »idei ifjúsági parla­menteken, mint a hét évvel ezelőtti megyei rendezvé­nyen. A fiatalok háromne­gyede érdeklődött az itt el­hangzottak iránt, illetve vé­leményt mondott munkahe­lyéről, kifejezte kívánságát a közösség nevében. Mindany- nyian érezhették, hogy az V. ötéves terv idején meny­nyit gyarapodott a megyé­ben az egészségügyi ellátás, a hálózat; a tartalmi mun­ka javulásához a fiatalok is hozzájárultak. A pályakezdés, a letelepe­dés néha a fiatal egészség­ügyi dolgozóknak is ugyan­olyan nehézségeket okoz, mint bármilyen más foglal­kozásúak esetében. A fiatal orvosok szakmai képzését valamennyi intézményben elsődleges feladatuknak te­kintik a munkahelyi veze­tők — állapította meg a be­számoló. A VI. ötéves terv­ben az eddiginél nagyobb összeget kap fejlesztésre az egészségügy megyénkben is; Miről beszéltek a fiatalok? Először arról, hogy kik mondtak őszintén véleményt. Orvosok, védőnők, technikai dolgozók, ápolónők, gondo­zók — azaz az egészségügy majdnem minden területe képviseltette magjt a megyei ifjúsági parlamenten, s sza­vaikból kitűnt, hogy felelős­séget éreznek a betegellá­tásért, az idősek, illetve az apróságok bölcsődei gondo­zásáért. Többen elmondták: hatékonyabban segíthetnék a pályakezdők letelepedését azzal, ha az egészségügyi építési kölcsönt szélesebb körben vehetnék igénybe. (Jelenleg csupán az orvosok kapnak ilyet, illetve me­gyénkben ebben az évben a megyei tanács két gyógysze­rész letelepedését is jelentő­sen segíti.) A letelepedési hozzájáru­lásról ugyanezt mondták el a felszólalók. Fölmerült a nővérek státuszának kérdé­se Is: miért nem tartozhat­nak a fizikai dolgozói állo­mányba? Ha átsorolnák őket, több kedvezményt élvezhet­nének. Ezekre és hasonló, népgaz­dasági összefüggésekre utaló kérdésekre adott választ dr. Botyánszki András. — Az ország gazdasági helyzetét véve alapul állandóan napi­renden vannak azok a kér­dések, amelyek az anyagiak­kal is összefüggésben van­nak — mondta. A lakás­hiány általában általános gond, és nemcsak az egész­ségügyben, de van kivétel is; olyan hely, ahol nem ne­héz letelepedni. Erre példa Nagyatád. Ott nincs orvos­hiány. nem úgy. mint ott, ahonnan esetleg épp e gond készteti a szakemberedet az elvándorlásra. Érdekes javaslatot hallot­tam az egyik fiatal gyógy­szerésztől ; európai példákra hivatkozva előterjesztette, hogy a hazai patikákban is árusítsanak különféle Her- bária-cikkeket, azaz gyógy­növényeket és különféle hi­giéniai, kozmetikai cikkeket. Nyilván, hallunk erről majd az országos parlamenten is. Sokat javult a körzeti or­vosi rendelők műszerellátott­sága, ám tovább kell fej­leszteni. Az idén még meg­jelenik az új fölszerelési jegyzék, s néhány esetben csak azon. múlik a fontos műszerek beszerzése, hogy a körzeti orvos nem tartja fontosnak. Hallottunk az öt­napos munkahét néhány he­tes tapasztalatairól is, ám a jóval „öregebb” integráció gyakorlati megvalósulá­ról nem, A közéletiség sze­repét szépen ecsetelte a nagyatádi bölcsőde dolgozó­ja, más kívánatosnak tartot­ta a sportolást, a politikai továbbképzést. Mindenről nem eshetett szó, s belátom, kár lenne so­rolni, miről nem hallottunk. Amiről beszéltek a fiatalok, az meggyőző volt, és az egészségügy érdekeit szol­gálta. H. B. MAGGY. SIROKKÓ ELSÖPRÓ SIKERE Basis Juli díjai Meteorológus vagy hajós- kapitány legyen a talpán, ha a szél erejét mérni képes, amikor ez a spenótzöld si­rokkó minden akadályt el­söpörve, szétzúzva betör a színre! Ködös Albionból dél­szaki szélvihar — ez a para­doxon érvényes Básti Juli rendhagyóan nagyszerű ala­kítására a Tökfilkóban: Maggyje csontos, túlmérete­zett angol ladybe oltott ve­ronai Júlia. Pokolian mulat­ságos, ahogy ebben az enni­Buszon, csúcsidőben Már a végállomáson meg­telt a busz. A munkából ha­zaigyekvő emberekből most tört elő az éjszakába nyúló műszak minden fáradtsága — morcosak és álmosak voltak. A gépkocsivezető is sietett, még föl sem szállt minden utas, már járatta a motort. Utolsónak, a csukódó ajtó előtt épp csak átsuhanva, egy futva érkező anyuka lépett föl, ölében sírásán álmos kis­fiával. Amikor a kocsiban meglátó ták őket, a fiatal férfiak kö­zönyös tekintetüket az abla- kontúlra vetették, a nők gü­gyögni kezdtek a gyereknek. Senki sem adta át nekik a helyét. Rázkódva és egyre gyorsuló tempóban ment a kocsi. A kisfiú sírni kezdett, majd anyja kedveskedő sza­vaira lassan elhallgatott. A pillanatnyi csendet egy kapaszkodó, pocakos férfi tör­te meg, akit láthatóan idege­sített a gyereksirás és a hely­zet, hogy neki nem jutott ülőhely. Először a vállalatot szidta. Látta nem figyelnek rá, ezért témát váltott. A mai fiatalokról beszélt, arról, hogy milyen neveletlenek. Szavait az előtte ülő vékony, szem­üveges lányhoz intézte. Ami­kor látta, hogy az nem figyel rá, hirtelen mozdulattal meg­ragadta a vállát, i indulato­san felmordult. — Ide figyeljen, nem látja, hogy egy anyuka áll itt a gye­rekével? Talán átadná neki a helyét, maga szemtelen?! A lány feléje fordította fe­jét, meg akart szólalni, de a pocakos már újra beszélt. Az utasok közönyös arca fölenge­dett, s a kocsi belsejéből né­hányon helyeslőén és bizta­tóan szóltak a szitkozódó fér­fihoz: — Csak keményen! — Legalább mi neveljük meg őket, ha az iskola nem tudta! A lány újra szólni akart. — Kérem, nekem . .. Ennyit tudott csak monda­ni, mert bátortalan hangját elnyomta a kapaszkodó em­ber üvöltése. — Ne magyarázzon, hanem álljon föl! — sivitotta, és erő­sen megszorította a lány kar­ját. A lány fölállt, és megnyom­ta a leszállásjelző gombját. Az anya leült. A szónokló arcán fölényes mosoly jelent meg, mint az állatidomárén, aki most vette . ki fejét az oroszlán szájából. Csend lett. A busz fékezett a megálló­nál. A szemüveges lány meg­indult a lépcsőn. Furcsán ko­pogtak léptei. Paralízistől de­formálódott vékonyka lábán pattogtak' a járógép fémfor­gói. K. P. Gerencsér Miklós A KIÁSOTT Eper: Somogy hazája az epernek. Erdőn, mezőn, szép leánykák és menyecskék aj­kain bőséggel terem; ez utóbbiakat még cukrozni sem kell, ..mert édesebbek, mint egv mézzé vált tenger, és keserűbbek, mint egy méreggé vált tenger”! Egér: Azt mondják, nem tud Somogy eleget őrölni, dehogynem tud, dehogynem tud! hiszen minden egér egy molnár, mely gazdáink magtáraiban kénye-kedve szerint dolgozik hétszámra. Csakhogy szépen köszönjük az ilyen őrlést! ha egy egér csak öt ifszét őröl és ereget is le a búvólyukakba, — fél év alatt két-háromszáz ilyen molnárlegény mennyi kárt 'sz, tessék kiszámítani. Pé­tig vannak magtárak, hol ezerszámra tanyáznak. Erő: Ezt kérdezni sem kell! közel harmadfél száz­ezer ember egy megyében, ha neki gyűrkőzik, és akar, csak tud valamit lendíteni. Pedig egy nagy megy* terű­ié tér mindenkinek csak jut­na aéhány n-öl föld, melyet túrni, művelni kellene, ha másé, ha az övé, hogy a gazdászat és ipar felvirágo- zásához illőleg járulhatná­nak. Fájsz: Falu, közel Marcza- lihoz, tulajdonosa Kund Vin- cze: temérdek ültetménv, jól művelt föld, szeszgyárral, finom gyapjút adó juhaival. Kund egyike jobb gazdá­inknak, ki nagyon jól tudja, hogy a kincset nem kará­csony éjjelen a föld alatt, hanem mindennap a föld felett kell keresni. Fa: Cser, tölgy, bükk, fe­nyő, még égerfa is nagy bőséggel. Ez utóbbit többen folyóvizekbe rakjak le. hogy századok múltán megkövül­jön az unokák számára. Fur­csa! a szív mennyivel gyen­gébb, és sokszor egy pilla­nat; alatt megkövül. A sze­derfát is nagyban ültetik már; Bogaton gróf Zichy jó példával hat. Farkas: Somogy nagy er­dőségei mellett is igen ke­vés van. Télen a Balaton jegén vándorol át néhány Veszprém-Zala ewtónegy­lánczaiból, a Dráván Slavo- niából. Báránybőrbe. öltö­zött farkas azonban köztünk is elég van. Fáczán: Gróf Zichy, Hu- nyady s még több nagy uraink tartanak fáczánoso- kat itt-ott, de bizony „régi hírökben fogyatkoztak im­már”. Ferbli: Nem igen van ked­vünk a hazárd játékhoz, mi­után a tárczánk olyan lapos, mint á régi jó egynevűséget megtartó hölgy — crinolin nélkül. Leghazárdabban ját­szik az, ki a bécsi hitelbank­tól kölcsönöz ingatlan bir­tokára pénzt. Az ördög is látott olyan játékot, hogy száz forintot tesz az ember, s h’a nyer — legyen bár négy disznaja — csak hat­vanhatot kap a bankártól. Felhő: Tan soha sem hú­zódott el Somogy felett any- nyi egy hó alatt, mint ép­pen most; már szinte újság a napot látni. Van azonban nekünk még ennél terhe­sebb felhőnk is, homlokun­kon a gond felhói $ míg amazok kint a vetéseket, ezek lelkünk viruló remé­nyeit verik le sokszor ... Füge: Eddig a ritkaságok közé tartozott; most azon­ban számos kertben te­nyésztik e déli égövi gyü­mölcsöt. Legtöbbet látni azonban a sorsjátékos bol­tok előtt a szerencse isten­asszonyának a kezében. Füred: Nem Balaton, ha­nem csak Kapos-Füred. Sa­vanyúvíz helyett van jó aczélos búzája, a megye székvárosától fél óra járás­ra; jelenleg Eszterházy bir­toka. történetíróink szerént pedig hajdan Bakaes Sándor bírta, ki a mohácsi szeren­csétlen csatában ott állt az annyi jeles sorában. Fürdés: Nyáron egyik na­gyobb élvezetünk. A Bala­ton déli partján Kőröshegy, Szárszó, Szemes, Boglár, Lel- le, Fonyód, mind egy-egy kedves pont, hol* Somogy megyéből összesereglenek a vendégkoszorúk, s a leg­szebb élvezetek közt töltik a nyár unalmas, tikkasztó óráit. Szép leányok fekete és kék szemekkel; szőke für­tök, éjsötét hajakkal me­rengnek . a Balaton hullám- danája felett. Víg estélyek, kirándulás, csolnakázások napirenden vannak. Szedik a kagylókat, s ha kagylóban nincs is, de a kagylószedők­ben a legdrágább gyöngyö­ket találjuk. (Folytatjuk.) valóan „randa dögben” tom­bol a szerelem. Amikor be­robban a színre, a nézőtér felhördül. Cipóarcú, krump­liorrú, porcelánszemű rusnya gorillalány, férfiszemöldök- kel, fejbőrre tapadó sötét­barna hajjal, óriási laskafü­lekkel. Kézmozdulatai ener­gikusan szögletesek, mintha húst bárdolna vagy karate- ütéseket osztogatna. Léptei alatt reng a föld. Bömböl belőle a sértett női méltó­ság: „Normális nő vagyok!” Pusztító szerelme csúcspont­ján óriási pofont ad a par­kettnek: „Ide legyen szives!” A „gyógyteát” kéri... Most itt ül velem szem­ben egy aranybarna hajú, aöld szemű, szép fiatal nő, aki hirtelen — de nem vá­ratlanul — reflektorfénybe került az utóbbi hetekben. — Hogyan mert ilyen szemölcs-csúnya lenni? — Nem kellett hozzá lel­ki start — derül a szemé­vel. — De az egy csöppet sem volt „vicces”, amíg Maggy megszületett a szín­padon. Másfél—két hétig a próbákon kilógtam az egy­re jobban összecsiszolódó produkcióból. Ez a perszóna ugyanis még a többi bohó-. zati figurához képest is fur­csa, abszurd jelenség. Meg kellett hozzá találnunk a kulcsot Kottái Róberttel, a rendezővel; egyszer, amikor már a kiborulásig türelmet­len voltam önmagámmal szemben, elkezdtem így be­szélni, vállalva ezt a lehetet­len, üvöltő némbert... „így beszélni”: mintha te­niszütővel adogatná a szava­kat Maggy. Akit th-ival el­talál, legkevesebb, hogy fel­szisszen. Lehet, hogy ez a kedves szörnymaggy sem születhetett volna ilyenre, ha Básti Juli, a színésznő, az ember már korábban el nem jut addig a művészavató föl- - ismerésig, amelyet a ponto­sabban fogalmazó írók így tömörítettek: „Semmi sem idegen tőlem, ami emberi!" Az adottság egészen kicsi ko­rától élt benne, empátiával — rokonszenvráhangoiódás- sal — figyelni másokra. Mindig minden élethelyzet­ben figyeli az embereket. Az­tán egy-egy színpadi figurá­ban visszaidéződik egy gesztus vagy hangsúly. — Édesapja, Básti Lajos tiltotta á pályától. Miért? — Ismerte a mesterség hinterland .iát, és ettől a hát­tértől kímélni akart. Egyéb­ként nem tartozom azok kö­zé a szilágyisták közé (a Szi­lágyi gimnáziumba járt), akik szerepléssel, színjátszás­sal hívták föl magukra a fi­gyelmet. Bölcsészkarra je­lentkeztem, de közben bele­kóstoltam egy szerepbe, és megtörtént a csoda: én, aki lusta voltam magolni a kö­zépiskolában, a szerepet pil­lanatok alatt, hirtelen kinyí­ló személyiséggel tudtam! Ügy gondolom, szerencsé­je volt a főiskolán: fél év­tizedig sem fésül össze a vé­letlen olyan tehetséges tár­saságot, mint az övék volt: Máté Gábor, Bezerédy Zol­tán, Eperjes Károly .. Básti Juli a vizsgaelöadásokon játszhatta a Két úr szolgájá­ban Beatrice!. A vágóhida1 szent Johannájának címsze­repét, a Kennedy gyermekei nek Monroe-utánzatát, a Cherbourgi esernyők mama szerepét, a legendás Tudós nők Armandáját. (Közben „igaza” színházban — a Nem­zetiben — a Téli rege egyik figuráját, Ruzzante A csa- podár madárkájának kulcs­szerepét.) — Újra szerencsém Vökt: Babarczy László meghívott a boglárt Paraszt Hamlet Ómé­ba szerepére ... Még főisko­lásként eljátszhattam a Csi- ky Gergely Színházban a Gyöngyélet Doreen Jackson- ját, az Átváltozások Beait- rice-Joannáját. Beépültem a társulatba. Eleven bennünk az a szőke párduc — Velma Kelly — a Csikágóban: a szakmai biz­tonság ihlette kemény har­mónia, ami erre az alakí­tásra jellemző volt. Egy mindent a maga realitásá­ban szemlélni képes, kény­szercinikus nő, aki lelkifur­dalás nélkül él a lehetősé­geivel. Hogy táncolt, és hogy énekelt! Kamaszként dzsesszba lettre járt, Bérezik Sárához pedig művészi tor­nára; talán ettől -lett ilyen nős tény párduccá ez a Kelly lány. El ne felejtsük: a Szentivánéji álom vesztésre álló Helénáját, itt kevert elő­ször vibráló színeibe szür­két is Básti Juli. Fölfedeztük a humorát! Nagy élmény volt. Akár csak az etikett börtönébe zárt bakfis Neu- burgi Mária, akit hiszteriká­ból a szerelem tesz felnőtté. Legnehezebb, s egyben te­hetsége aranyfedezetét bizo­nyító szerepe Natalja Pet­rovna volt az Egy hónap fa­lun című Turgenyev-darab­ban. A bemutatón egyetlen színt hozott csak, de aki lát­ta a képernyőn azt a későb­bi előadást, lélekben bólin- tot: „Ez az a Natalia, akit egy mai Turgenyev szívesen vállalna!” — Básti Julit most egy­szerre két filmdíjjal is elis­merték. A kritikusok a Ket­tévált mennyezet Jakab Juli­jáért a legjobb női alakítás diját ítélték neki, a pécsi já- tékfílmszemle zsűrije ugyan­ezért és a Szívzűr tanítónő­jéért alkotói díjjal jutalmaz­ta. Amikor ehhez a beszélge­téshez kerestem Básti Julit, épp a Füiöp-szigetek fővá­rosában tartózkodott egy filmfesztiválon . .. — A Kettévált mennyezet rendezőjével, Gábor Pállal utaztunk Manilába. Két vá­rost ismertem meg ebben az egyetlenben: egy milliomo­sok, milliárdosok lakta lu­xusvilágot és egy páriákkal zsúfolt, szörnyű városrészt, ahol nem lehetett kiszállni a kocsiból, mert veszélyes volt. Hogyne értették volna a Kettévált mennyezetét.. ! Emberibb, kedvesebb sztárt nem ismerek. Fiatal mai nő; csillagokig lelkes, pokolmélyig depressziónál.. A zenében feloldódik a fe­szültsége, ilyenkor szinte új­raéli a gyerekkori banki nyarakat, amelyek életének legszebb hónapjai voltak, mert „véresen komolyan” verték a nagy számháború­kat, esti beszélgetéseket, netrv kalandokat. Lady Annára készül a Ili. Riehárdban. Leská László SOMOGYI NÉPLAP m§i

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents