Somogyi Néplap, 1982. február (38. évfolyam, 27-50. szám)

1982-02-03 / 28. szám

Mozgalom a tiszta, virágos Balatonért Első helyein a viz védelme A három balatoni megye nép fron tmozga Ima közösen egyeztetett elképzelések alapján szervezi és újítja meg környezetvédelmi tevé­kenységét a magyar tenger partján. A Hazafias Nép­front megyei bizottsága ed­dig is sokat tett azért, hogy nagyobb legyen a rend, a tisztaság a településeken, új parkok alakuljanak ki, cse­metéket ültessenek a kopár részekre, avagy pótolják a kivágott fákat. Az utóbbi időben nagyon sok szó esett róla különiéte fórumokon, hogyan lehet az idegenforgalmat es a tó te­herbíró képességét egyen­súlyba hozni, megóvni a Víz minőségét, a környezetet. Mi sem természetesebb, hogy az állami szervek, a tanácsok, a vállalatok feladata az in­tézkedés, a környezet védel­méért azonban a társadalmi szervezetek, mozgalmak szintén sokat tehetnek, hi­szen a lakosság mozgósítá­sának feladata rájuk hárul. A Hazafias Népfront me­gyei elnöksége a közelmúlt­ban tervet fogadott el a kör­nyezetvédelmi munkabizott­ság ajánlásai alapján arról, hogy mit tegyenek a nép­frontbizottságok a Balaton partján. Üj vonása e terv­nek, hogy elsősorban a na­gyobb önállóságot, kezdemé­nyezőkészséget állítja a kö­zéppontba. Az elnökség tag­jai egyetértettek, hogy első helyre a tó vízminőségének védelmét tegyék. A nép fron tmozgalom ma­gára vállalta annak a köz-* szellemnek az erősítését, hogy mindenhol ítéljék el a hanyagságot, a rendetlensé­get. Különösen fontos lesz a fölkészülés időszakában a parkosítás, a virág- és a fa­ültetés, a berendezések ki­javítása a közterületeken és a magánterületeken 'is. tíokat tettek a környezet­védelmi örök azért, hogy felhívják a figyelmet a hí- naros területekre, az illegá­lis szeméttelepekre. Egész biztos, hogy új lendületet ad a környezetvédelemnek az úgynevezett lakóhelyszépíié- si és környezetvédelmi mun­kabizottságok megalakítása; a tervek szerint nyugdíjaso­kat is, fiatalokat is fölkér­nek a részvételre a balatoni településeken. A megyei környezetvédel­mi munkabizottság kidolgoz egy faültetési programot Nagy segítséget jelent, hogy a Hazafias Népfront Orszá­gos Tanácsa pénzügyi támo­gatást nyújt facsemeték vá­sárlására. Újdonság, hogy egy kis arborétumot létesí­tenek Boglá rlel lén. A társadalmi munka sze­repe a jövőben még nagyobb lesz, mint eddig volt. A közvélemény egyetértésével találkozik az az elképzelés, hogy jobban vonják be az üdülőtulajdonosokat minden településein, ezért a nép- fnontbizottságok a tanácsok­kal közösen felhívással for­dulnak majd hozzájuk, s ké­rik, hogy ők is vegyék ki a részüket a környezet szépí­téséből, védelméből. A rend, a tisztaság érdekeben meg­erősítik mindenhol a környe­zetvédelmi őrségeket, s min­den időszakban növelik a szemlék számát. A megyei tanács-vb a népfrontelnökséggel karöli ve az idén is meghirdeti /i tiszta, virágos Balaton-pa, - tért mozgalmat. Az elnökség úgy vélekedett, hogy a di­jakról az egész szezon alap­ján ítélnek majd. Ezért tar­tanak egy tóparti bejárási augusztus végén is. hogy va - lóban a legszebb, legtisz­tább üdülőhelyek kapják az ei ismerést. A nyár nehezebb, mégis várják Szvath István 29 éves, nos, e9t gyermek apja - de néhány hét múlva már ket­tőé ; Tóth Antal 33 éves, nős, Tóth József 32 éves, szintén nős, és három gyer­mek apja; Fajtái Dezső is 32 éves, nős, neki két gyermeke van. Mind a né­gyen kaposvári lakosok, fcnnyit a személyi adatok­ról. Mindannyian a Kapos­vári Közúti Építő Vállalat gépkezelői, asz'a’íterítő gépen, illetve úthengeren dolgoznak — tavasztól őszig. Most a császárréti k.V-ieicpen szerelővé vál­tozva saját gépeiket készí­tik föl ez idei útépítések­re, „Kettős életet élnek". Az erről szóló beszélgetés­ből jegyeztünk föl néhány foszlányt. — A nyári éjjel-nappali műszakok után ez a téli pi­henő. Jó kis pihenő; néha olyan négyemberes darabo­kat emelünk ki ezekből a hatalmas masinákból, hogy ropognak az ízületeink! Persze ezzel együtt jó a kö­tött munkarend, a rendsze­resebb élet. — Naponta van főtt étel. A műhely fűtése ugyan nem az az igazi, de máskor kint, az útépítésen néha szinte megfagyunk, néha megsü­lünk. Itt még a rossz fűtés is legalább egyenletes. — A tizenkétórázás néha azzal jár, hogy mikor ha­zamegyek, a feleségem épp elmegy dolgozni, aztán mi­re ő hazaér, én indulok új­ra a műszakba. Néha azért sikerül köszönnünk egymás­nak. Mégis várom . a nyarat. Aki a szabadabb élethez, a kötetlenebb munkához hoz­zászokott, nem sokáig bírja, hogy naponta ismétlődő munkaidőben mindig ugyan­ott ... — Mindegy ám. Ez télen is, nyáron is jó koszos me­ló. Csak az csinálja, aki sze­reti. Három-négy év alatt már úgy megismerjük a gé­pet, hogy akár kint, akár idebent vagyunk, rögtön tudjuk, melyik porcikája az, amihez hozzá kell nyúlni. Persze ilyenkor, nagyjavítás­kor mindent szét kell szed­ni és össze kell rakni, úgy, ahogy az igazán jó spéci munkát a szerelők csinálják. De mindenképpen jó, hogy az ember saját maga készí­ti föl a gépét nagy hajtásra. — Megette a fene a mun­ka szeretetét, ha nincs ben­ne pénz! Mindegyikünknek van eredeti szakmája: ki autóvillamossági szerelő, ki mezőgazdasági gépszerelő, ki autószerelő . . . Azt is le­I hét szeretni, de ebben töb­bet keresünk. — Öt évé is kerestünk ennyit. Tan meg kevesebb munkával is. A pénz meg csak romlott. Mégis itt va­gyunk. Ez a banda már majdnem tíz éve együtt van. — Több mint tízmilliót ér a gép. Egy-egy nagyjavítás is több millióba kerül. Aztán az ember ráül a milliókra, és teszi a dolgát. Ha lehet, akkor pontosan, szépen ... Azután átveszik az utat, olyan minőségellenőrzés­sel: majdhogynem minden kavicsot átvizsgálnak. És jók az utak. * * » Télen általában fagysza­badságra kényszerülnek az útépítők; sokan ilyenkor ve­Hideg, csípős a szél a tabi határban; a felhők mögül elő-előbuk- kanó napsu­garak most bizony nem melegítenek. Mivel foglalkoznak ilyenkor a mezőgazdaságban dolgo­zók? -i- ezt kérdeztük Ko­rács Ferenc tsz-einöktől. — Hétfőn reggel megtar­tottuk a vezetői megbeszé­lést, értékeltük a múlt heti munkát, s meghatároztuk a feladatokat. Tizenkilence­dikén lesz a zárszámadás, arra is készülünk. Hat mun­kahelyi közösségi ülést tar­tunk még a héten, majd a termelőszövetkezet vezető­ségi és küldöttgyűlésére ke­rül sor. Most akartuk kez­deni a fejtrágyázást, de az szik ki „a rendes évit” is. De amikor a saját gépük karbantartáskor sorra kerül, behívják az embereket sze­relni. Szükség is van rájuk, mert a szerelők saját ma­guk nem bírnának ennyi masinával. No, meg azért is jó, ha ott a „gazda”, mert nincs, aki jobban ismerné a munkaeszközt, mint ő. A gépkezelők ilyenkor így is kevesebb ideig és kevesebb pénzért dolgoznak, mint nyáron. Kevesebb ... Szvath István gúnyoros mosollyal búcsúzott: — Viszlát! Mi maradunk. És „nyaralunk” még egy ki­csit. A nyaralók pedig feketén, olajosán nekiveselkedtek. erős szél miatt későbbre kellett halasztani. A legkö­zelebbi feladat a legelők tisztítása, műtrágyázása lesz, és természetesen dol­goznak az eszközök karban­tartásán. — További terveik? — A növénytermelési és a gépesítési ágazat hamaro­san elkészíti a tavaszi me­zőgazdasági munkák intéz­kedési tervét. Március 1-én gépszemlét tartunk. Sajnos, jelentős az alkatrészhiány, különösen a T—150-es és az MTZ-gépeknél. A szükséges vetőmagot, műtrágyát ós növényvédő szereket is most szerezzük be. A gabonaprog­ram keretében tíz százalék­kal növeljük majd a kalá­szosok vetésterületét, a ho­zamokat pedig húsz száza­lékkal kívánjuk emelni. L. P. Készülnek a tavaszi munkákra Mima, sziiwes exportra 225 vagon alma, 6.5 va­gon meggy, négy vagon cse­resznye, 62 vagon szilva ter­mett tavaly a Bárdibükki Állami Gazdaság gyümölcsö­sében. — Nálunk nem voltak ér­tékesítési gondok a múlt év­ben sem — mondta Borsos István főkertész. — Szép volt az alma, jóval az orszá­gos átlag fölött, pedig jég­verést is kaptunk és fagy­kár is érte. Elég jó áron ad­tuk el. Harminc vagonnal küldtünk a csehszlovák hű­tőházaknak, s nagyobb téte­lekben a Somogy megyei és a budapesti Zöldértnek. Hat­van vagon még a kiskorpádi hűtőházban áll, de ez sem eladatlan: tizenöt vagonnyit a Somogy megyei, 45 vagon­nyit pedig a budapesti Zöld­értnek tárolunk. Az utóbbi­ból 25 vagon megy még ex­portra. Szépen termett a szilva is, jóllehet ez is kapott fa­gyot, jeget. A cseresznye ta­valy elég keveset hozott, a meggy viszont almái többet. — Ebből is túltermelés volt országosan, bár mi el tudtuk adni — folytatta a főkertész. — Véleményem , szerint az a gond. hogy ke­veset szállítanak belőle ex­portra, a minőség miatt. A szilva most kezd jó üzletté válni. Termésünk zömét ex­portáltuk: kisebb részét ét­kezési szilvaként, nagyobb részét a nyugati konzerv- gyátakba küldtük. Az utóbbi években sok gondot fordítottak a bárdi­bükki gazdaság gyümölcsö­sében a munkaeszközökre. A szilvaválogató gépsor már két éve dolgozik, s tavaly elkészült az almaválogató gépsor is: decemberben már ezzel válogatták az almát. Elkészült a gyümölcsös kör­nyékén az úthálózat, végez­tek az udvar betonozásával. — Kilenc vagon cseresz­nyét, 5,5 vagon meggyet, 70 vagon szilvát, 210 vagon al­mát terveztünk erre az év­re — mondta a főkertész. Most a régi tarlályládák karbantartása és a gyü- mölcsíametszés a legfonto­sabb íela'dat. A szilvással nagyjából elkészültek már, és az alma egy részével is. Tizeiket millió E gy év alatt ennyi, nem több es nem kevesebb. Mö­götte az alkotó ember, aki kötelességét, korábban feltételezett képességét szarnyalta túl. Számítottak rá, biztatták, -a legkülönbözőbb módon ösztönözték. Lehet el­lenállni? Miért is tenné, hiszen tudja, hogy megbecsülik erő­feszítéseit. Ilyen légkörben jó élni. Megmutathatja, hogy mindennapi munkáján kívül mire képes. Töpreng, gondolko­dik, dédelgeti az álmát, és büszke, ha valami okos ötlet az eszébe jut, ha bizonyítani tudja értékét, s meg büszkébb, ha az álom megvalósul. Netán kudarc éri? Akkor se torpan meg: próbálkozott, nem sikerült, majd legközelebb. Újra töpreng, és jobbnál jobb ötletek pattannak ki az agyából. Olyanok is, amilyenekre indítást kapott, és o-lyanok, ami­lyenekre még senki sem gondolt. Nem hagyja elsikkadni őket. E rövid bevezető után elárulhatom: tizenkét millió hát­terét kutattam a napokban. Nem leltem csodákra. Mégis nagyszerű dokumentumok birtokába jutottam. Bizonyító erejűek. Azt tanúsítják, hogy egyetlen vállalat ufiiói egy év alatt tizenkét milliót hoztak a konyhára. Mivel magyarázha­tó? Honnan ez a nagy buzgalom? Szerényen mondták: a mozgalom 1970-ben együtt született a vállalattal, tehát ha­gyományai vannak. Azokra pedig lehet és kell is építeni. A grafikon fölfelé ível. Az ötödik ötéves terv éveiben összesen 22 200 000 forint népgazdasági eredmény született a vállalat újítómozgalmáriak sikereként, és tavaly — egy év alatt! — tizenkét millió. Egyre több ember kap. kedvet, s a Dél-dunántúli Vízügyi Építő Vállalatnál mind nagyobb je­lentőséget tulajdonítanak a mozgalomnak. E két megállapí­tás kölcsönös összefüggését aligha lehet vitatni. De mondha­tok más számokat is az előző tervidőszakról. 1976-ban 98, 1980-ban 192 újító volt náluk. S talán ennél is beszédesebb: 1976-ban 63, 1980-ban már 123 volt a fiatal, a harminc éven aluli újítók száma. Nyoma sincs a féltékenykedésnek, az ás- kálódásnak, a „betartásnak”. Becsülik és segítik egymást; örülnek, ha bárki okos megoldásra jutott. A jobbnál jobb elképzelések a közösség kohójában születnek. A szomszéd megyében egy szennyvíztisztító berendezés nyomóvezetékét kellett volna átvezetni a Zala folyó alatt. Más irányba kell terelni a folyót, a kijelölt szakaszon vízte­leníteni a medret — iszonyú költség, hosszadalmas, fárasztó munka. Az újítók munkához láttak. Vasbeton elemekből, feszített hídgerendákból korszerű közműhidat terveztek és valósítottak, meg a Zala fölött. Négymilliós megtakarítás született ebből a közösségi munkából. Hangsúlyozom: kö­zösségiből! Száz, főiskolát, egyetemet végzett szakember és 1450 fizikai munkás dolgozik a vállalatnál. S az újítómozga­lomban részt vevők közül öt év alatt 83-ról 88-ra nőtt a mű­szakiak, 15-ről 104-re a fizikai dolgozók száma. Együtt van­nak! A lehetőségek, a megvalósult álmok egyre több ösz­tönzést adnak. Először azt gondoltam, valamiféle különleges módszere­ket találtak ki a Délviépnél. Ilyesmiről szó sincs. „Csak” alkalmazzák az általuk jónak ítélt, bevált módszereket, és komolyan veszik azokat. Az újítás gondolatát állandóan fel­színen tartják, gyorsan reagálnak minden megmozdulásra, azaz építenek dolgozóik alkotó fantáziájára, cseíekvökészsé- gére. Es díjazzak is becsülettel, hiszen megéri. A z újítási feladattervnek az a célja, hogy a legszüksé­gesebb megoldásokra, technikai, technológiai felada­tokra, a munkaszervezés tökéletesítésére irányítsák a figyelmet. A brigádvezetőkig bezárólag mindenkihez eljut a felszólítás, s már az év első hónapjában együtt töpreng a nagy közösség. Azután összegezik a javaslatokat, a vezetők is hozzáteszik a magukét, de csak a legfontosabb célok ke­rülnek a feladattervbe. Ezeken kívül bárki bármilyen újí­tást benyújthat. Talán nem is furcsa, hogy zömmel a fel­adatterven kívül születnek újítások. Tavaly 75 ésszerűsítést adtak be a vállalatnál, s közülük 35-öt fogadtak el. Csupán a mozgalom ébrentartására 76 400 forintot fizettek ki kü­lönböző címen. Igaz, a tizenkét milliót összesen tíz újítás hozta, de ez semmit sem von le a többiek éHékéből. Módszerekről beszélek. Újítási versenyt hirdetnek a termelési egységek és a szocialista brigádok között is. Az első három helyezett tizenöt-, tíz-, illetve nyolcezer forintot kap, de a pénzt nem lehet szétosztani, csak tanulmányi ki­rándulásokra fordíthatják a győztesek. Önállóan szervezik ezeket a közösségi eseményeket, amelyekről kimondták: a kocsmázás nem lehet'„úti cél”.. Lezajlottak már élménydús belföldi kirándulások, de előfordult az is, hogy Pozsonyban, a szlovák partnervállalattal szerveztek szakmai tapasztalat- cserét. A verseny tehát nemcsak gazdasági eredményt hoz, hanem az egyén szamara is a fejlődés lehetőségét, ötletna­pok nélkül már szegényesnek éreznék életüket a brigádok. Az építési, gépészeti szakemberek, az újítási felelős a mun­kahelyeken keresi föl őket, s a helyszínen bírálják el és fi­zetik az ötleteket. 100—400 forintot érhet egy ötlet, de ha többet, az már újításnak számít. Intézkedési terv készül, és felelős „születik”, hogy az elfogadott ötletek mielőbb meg­valósuljanak. Azt mondják: évente 150—200 ötletet jegyez­nek, s az alkotó töprengésért tavaly 35 embernek csaknem .9 000 forintot fizettek ki. Kamatozó befektetés ez a javából. Minden évben 6—8 dolgozójuk kapott Kivaló Újító kitünte­tést (ez ágazati elismerés), s az idén is nyolcat terjesztenek föl a múlt évi siker nyomán. De van. a vállalatnál újítási ■ankét és kiállítás; negyedévenként az egész közösség tájé­koztatót kap az elfogadott újításokról, jutalmazzák a haszno­sításban, bevezetésben résztvevőket. Alig hiszem, hogy ezekkel elmondhattam minden jól bevált módszert, amely az alkotó fantázia kibontakozását segíti. A legjobban mégis az tetszik, amilyen következetesen és gyorsan goiidoskodnak arról a Délviépnél, hogy négy megyé­ben tevékenykedő dolgozóik gyorsan megismerjék és beve­zessék munkahelyükön a legjobb újításokat. Ezért lehet büszke az újító! Ez serkentheti további erőfeszítésre, hiszen agyának, szakmai hozzáértésének, ügyességének gyümölcse gyorsan érik, s nem lapul hónapokig, évekig a dossziék mé­lyén. A hitelesség kedvéért mondom el: a múlt évi 12 milli­ós népgazdasági megtakarításból nyolcmillió nyereségtöbb­letként jelentkezik a vállalatnál, négymilliót viszont a be­ruházók takaríthattak meg a vállalati dolgozók újításai ré­vén. A haszon vitathatatlan. Emberi hatása sem lebecsü­lendő. S zellemről, közösségről beszéltem az rrnént. Tudom, a műszaki szakemberek sok helyen pénzt várnak az újítások szakmai elbírálásáért, a Délviépnél ez munkaköri kötelesség. Néhol ferde szemmel néznek a mun­kásra; itt a műszakiak, ha kell, ellenszolgáltatás nélkül se­gítségére sietnek, önzetlenül megrajzolják elképzeléseit. A jó szervezés, a hiteles propaganda, a demokratikus légkör, a gyors elbírálás és bevezetés jó halassal van a közösségre. S bár a megvalósult újítás tudata a pénznél is többet ér, azért elmondom: a múlt évben 433 000 forint újítási díjat fizettek ki a Délviépnél. Ha tizenkét millióról beszélek, gondolom, senki sem vitatja, hogy megtérül ez az összeg, de nemcsak gazdaságilag, hanem a munkások, a műszakiak tudatának, önbecslésének változásában is. Gazdagok vagyunk. S a gazdagság forrása az emberek­ből, alkotó fantáziájukból, cselekvőkeszségükből fakad. , U 6. Jáveri Sálai

Next

/
Thumbnails
Contents