Somogyi Néplap, 1982. január (38. évfolyam, 1-26. szám)
1982-01-14 / 11. szám
A társadalmi változásokról Andrássy Antal: — Azt is figyelembe kell venni, jjogy e tekintetben, azonos objektív és szubjektív feltételek esetén is jelentős eltérés van a munkásság ' egyes rétegei között. Nem mindegy, hogy első vagy második generációs, illetve városlakó vagy bejáró dolgozó magatartását vizsgáljuk, hogy a többi differenciáló tényezőt ne is említsem. De általában fontosnak tartom, hogy a munkahelyek vezetői egységében szemléljék a dolgozókat, ne csupán termelőerőként. Vagyis sokoldalúan törődjenek szociális és kulturális igényük fölkeltésével, illetve kielégítésével. Dr. Szabó Sándor: — Én is hangsúlyozom az azonos- munkahelyen dolgozók igen eltérő osztálytudatát. Óriási szakadék van egy mindenben élenjáró, főképp szocia- hstabrigád-tagok alkotta réteg és a közömbös munka- vállalók elég vaskos csoportja kozott. Dr. Virányi István: — Igen, a törzs gárda jelentősei' erősödött az utóbbi években, kedvező kisugárzó hatása azonban nem érvényesült — Mindenekelőtt tekintsük át. hogyan változott megyénkben ■ a társadalom osztálysze rkezete az elméit három és fél évti zed alatt. Kezdjük i azza1: mi jellemezte a félsz abadulás utáni hónapó kát? Dr. Virányi István: — A választ a földreformmal kell kezdenünk, amely nemcsak a parasztságra, hanem a népesiság egészére is kihatott. így a tőkésosztályra is, amelynek mintegy a fele elveszítette politikai hatalmának gazdasági alapját. A munkásságra pedig úgy, hogy a megközelítően 20 ezer földtulajdon nélküli mezőgazdasági dolgozó, azaz agrárproletár, mely helyzeténél fogva a munkássághoz tartozott, földet kapott. Ezáltal ennyivel csökkent Somogybán a korábban 63 ezres munkásság létszáma és megváltozott belső összetétele is: a nem mezőgazda- sági munkások aránya a korábbi egyhanmadról kétharmadra emelkedett. Meg kell azonban jegyeznünk, hogy a munkásak négyötöde kisiparosoknál dolgozott, ami politikai szervezettségét .és szakmai felkészültségét is meghatározta. A megye területein ugyanis a na- gyob b — tíz munkásnál többiét foglalkoztató — üzemek száma mindössze 119 volt, de ebből csupán 61 dolgozott. A többi részben a háborús pusztulás* részben a nyersanyag-, az alkatrész- és üzemanyaghiány miatt nem működött. Andrássy Antal: — Azt hiszem, ide tartozik, hogy a modem tőkés gazdaság követelményeinek megfelelő ipari üzemet mindössze egyet lehetett találni Somogybán, és a nagybirtokok többsége sem gazdálkodott korszerűen. Az egyetlen korszerű ipari üzemben, a cukor-gyárban munkásdinasztiák tagjai váltották egymást, erőteljes volt körükben a keresztényszocialista hatás. Szoros kapcsolatban, erős gazdasági, szociális függő viszonyban voltak a termelésirányítókkal, és nem véletlen, hogy itt alig-ailg tudott gyökeret verni a forradalmi munkásmozgalom. De az osztálysaerkezet változását vizsgálva nem szabad figyelmen kívül hagyni a súlyos háborús veszteségeket, melyek természetesen a termelőerőket is nagymértékben érintették. Az agrárproletariátussal kapcsolatban pedig hadd tegyek egy megjegyzést: közülük igen sokan álltak — természetesem. — elsősorban falun — a forradalmi változások élére. Tevékenységük elemzésével, méltatásával még adós a történetírás. Dr. Virányi István: — Ez igaz. És mégis, talán furcsa, de objektív helyzetét tekintve az új földhöz juttatónak, addig nincstelen falusi napszámosok és cselédemberek kistulajdonosok, azaz kispolgárok lets tok. Ugyanakkor Somogyiján a földreformmal — figyelembe véve, hogy sok néhány holdas jutott újabb birtokhoz — erőteljes kö- zépparasztosodás ment végbe. A teljesség kedvéért em- utern meg. hogy a felszabadulás előtti években az összlakosság 3,3 százaléka tartozott a szellemi foglalkozásúak körébe; ma ez az arány 5,5 százalékos. — 'A mezőgazdaság szocialista átszervezése olyan ~jordu lópont; amely alapjci- ban változtatta meg a pnelégedetlenek vagyunk is a fejlődéssel, elítélendő közömbösséget emlegetünk, kétségkívül megnőtt az emberek felelőssége a köztulajdon iránt. Bizonyítják ezt a felháborodott hangú panaszok, észrevételek. Igaz, ezek gyakran nem ott hangzanak el, ahol a legjobban és -legegyszerűbben segíthetnének rajta. Az. hogy milyen mértékű beleszólás valósul meg, vezetés kérdése is. Dr. Vörös Imre: — így van. Ha valaki munkavállalóként jól érzi magát, rész- tulajdonosi tudata és magatartása is ennek megfelelően kedvezően alakul. Ezt egyébként csak közvetlen tudat- formálással — mint az ötvenes évek elején gondoltuk — nem lehet kialakítani. kellően a környezetre, elsősorban a bejárókra. De az utóbbiak helyzete különös elemzést kíván. Hiszen ők a család révén a lakóhelyükön a tsz-hez is kötődnek, és nem ritkán erősebben, mint az esetleg sűrűn váltogatott városi munkahelyükhöz. De általában is éppen a folyamatosság, a helyben lakás a falusi életviszonyok, közösségi, családi kapcsolatok miatt a tsz-tagok kötődése erősebb a szövetkezethez, mint az ipari munkásoknak az üzemükhöz. Igaz, más a tulajdon formája is, de szerintem ez ma már egyre inkább elhalványul, és bár alapjában meghatározó marad, de a tudatban kevésbé tükröződik. Nagy János: — A tulajdonosi érzést gyakorlatilag az határozza meg, hogy mit nyújt a munkahely a dolgozóknak körülményekben, jövedelemben, légkörben, sőt szórakozási lehetőségben is lévén a legtöbb helyen nagy számú fiatal. Fontos, hogy a dolgozó érezze: mennyiben igénylik az eszét és a‘ szivét, figyelnek-e a szavára. Ä munkások ma már jórészt felelősséggel tudnak szólnJ az üzem termelési, fejlesztési és egyéb kérdéseiről, s bizony keményen szóvá teszik, ha például drága gépeset kihasználatlanul heverni látnak. Demokratikus fórumaink rendszeresen működnek, lehetőséget adnak a legszélesebb véleménynyilvánításra. . Sajnos, a válaszadás gyakran elmarad,\és ez kedvét szegi a. dolgozóknak. Dr. Szabó Sándor: — Tapasztalatom szerint a legtöbben meg nem jutottak el odáig', hogy merjenek szólni azoknak, akik közösségellenes magatartást tanúsítanak, gondatlanul dolgoznak, kíméletlenül bánnak a gépükkel stb. Pedig a felelősségnek ez a kellemetlen következményekkel is járó megnyilvánulása a tulajdonosi tudat igazi próbája. Kétségkívül tapasztalhatunk kedvező jeleket egy-egy szűkebb, fejlettebb közösség életében. Tagjai jó példák sorát szolgáltatják a közvagyon határozott védelmére, de a hanyagság, a pazarlás, sőt az öncélú rombolás elkeserítő jeleivel is gyakran találkozunk még mind a munkahelyeken, mind a közösségi létesítmények használata során. Nagy János: — Igen, nekünk gazdasági, anyagi es politikai eszközökkel, a propagandamunka erejével ezt a pozitív magatartást kell követendő értékként elismernünk és mind szélesebb körben elismertetnünk. Nem szólamokkal, hanem az egyéni és. közösségi érdekek mozgásának, hatásának meggyőző bemutatásával. fél évtizedig. És nemcsak a közellátási nehézségek, hanem az igen alacsony bérek, jövedelmek' miatt is. A . hatvanas évek második feleben kezdtünk igazán sokat adni az öltözködésre. Mintegy évtizede pedig ugrásszerűen megnőtt az általános igény a tartós fogyasztási cikkek — bútorok, háztartási gépek, híradástechnikai berendezések — iránt. A parasztság jövedelem szempontjából sokáig lépéshátrányban volt, elmaradt a társadalom többi rétegétől. A hatvanas évek elején ugyanis igencsak szerény — elsősorban természetbeni — juttatással kellett megelégedniük a tsz-ta- goknaik, és a háztáji gazdálkodás sem kapott kellő támogatást. Az utóbbi évedben azonban egyensúlyba került a munkásság és a parasztság jövedelme, és fogyasztásának szerkezete is közeledett egymáshoz. Ez leginkább a tévé-, rádió- és a mosógépellátottságban valósult meg. Még mindig jelentős az elmaradás a háztáji gazdaságok gépesítettségében és — bármilyen legendák keringenek is erről — a személygépkocsikban. A falusi házak méretei nagyobbak, de ez kétgs eredménye a jövedelem felhasználásának. Ügy is mondhatnám: pillanatnyilag télik rá. de az építkezők óriási terhet vállalnak magukra. Dr. Szabó Sándor: — Azok a városlakok is erre kényszerülnek, akik OTP-hitelre lakást vásárolnak, ráadásul csak a hivatalos keresetre szorítkozva. Dr. Vörös Imre: — Ez igaz, de a teher falun mégis nagyobb, mert kevesebb a kölcsön, és sokan még mindig nem takarékosak, célszerűen, hanem egy kicsit a divatnak építenek. És ami még az életmódhoz tartozik: a háztáji kistermelés olyan nagyfokú lekötöttséggel jár, amely igen kevés időt hagy a művelődésre, a kulturáltabb pihenésre, nem is szólva az üdülésről. — Az állami, szövetkezeti tulajdon minőségileg új viszonyt követel meg a terme - lóeszközökhöz. Meddig jutottunk ennek kialakításában, tekintettel megyénk említett fejlődési körülményeire ? Nagy János: — Ha arra gondolok, amit annak idején magam is tapasztaltam: milyen. kemény ellenállás nyilvánult meg a gépállomásokkal, a kombájnokkal szemben, és hogy milyen erős volt a ragaszkodás a kistu- lajdonhoz, a változás csak nagy szavakkal fejezhető ki. A parasztság erőteljesen kötődik a gazdaságához, magáénak érzi. Más kérdés, hogy még nem minden tettében nyilvánul meg a közvetlen féltés és a gyarapítás érdeke. Nagyjából így van ez az ipari üzemekben is. Dr. Virányi István: — Én is azt tartom, bármilyen Hogyan változott meg Somogy társadalma, miként hatottak mozgására a szocialista tulajdonviszonyok? Erről beszélgettünk Andrássy Antal fölevéltárossal, Nagy Jánossal, a Kaposvári Mezőgép Vállalat szak- szervezeti bizottságának titkárával, dr. Szabó Sándorral, a Pamutfonó-ipari Vállalat kaposvári gyára személyzeti és oktatási osztályának vezetőjével, dr. Virányi Istvánnal, az Oktatási Igazgatóság filozófiai tanszékvezetőjével és dr. Vörös Imrével, a Kaposvári Mezőgazdasági Főiskola marxista-leninista tanszékének vezetőjével. Szerkesztőségünket Paáí László képviselte. rasztság életét. Hogyan hatott e mozgalom az osztály- szerkezet alakulásara me- gi lénkben? Dr. Virányi István: — Objektív helyzetét tekintve kisárutermelő osztályból szocialista típusú osztállyá lett. Igaz — és ez nagyon fontos —, az új viszony nem követelte meg, hogy azonnal szakítson a magántulajdonú en, azaz nem értékeli e tevékenységet a közösségi termelőeszközök gyarapításának eszközeként. Ez még csak kismértékben figyelhető meg. Dr. Vörös Imre: — Valóban, a tulajdonviszonyok változása minőségileg új helyzetet teremtett. A kisárutermelő parasztság létalapja ugyanis a korlátozott mértékű földterület és állatállo**»> mány, azt kellett gyarapítania spórolással, vásárlással, önzsaroló életmóddal. A szövetkezeti gazdálkodással a jövedelemszerzésnek és -felhasználásnak új, más lehetőségei nyíltak. Ma a termelőeszközök gyarapításának gondja ugyan a tagoké is. de gyakorlatilag ez a felelősség a vezetőkre hárul: jövedelmüket tehát saját maguk használhatják fel. Andrássy Antal: — Kisárutermelő korukban ott függött a fejük fölött a létbizonytalanság, amely sokukat még olyan beruházástól is visszatartott az ötvenes évek elején, mint például a villany bevezetése a lakásokba. Dr. Vörös Imre; — így igaz. Szóval, a. hatvanas években mind a parasztságnál, mind a társadalom többi rétegénél először a gazdagabb, változatosabb étkezésben mutatkozott meg az életszínvonal jelentős emelkedése. Korábban a paraszti családok többsége csak akkor evett csirkét — nevezetes ünnepek kivételével —, ha beteg lett a jószág. De a munkások és alkalmazottak is igen szegényesen étkeztek a felszabadulás után jó másgazdálkodás minden elemével.' Gondolok itt a földtulajdonra, a járadékrendszerre, a háztájira. A szövetkezetek alakítása megnövelte a munkásság arányát is: negyvenkilenc óta ■több mint háromszorosára emelkedett a létszáma, és ebben nincsenek benne a tsz-ekben alkalmazott fizikai dolgozók. A hatvanas években a gépesítéssel jelentős munkaerő szabadult föl és egyre türelmetlenebbül sürgette a szocialista ipartelepítést megyénkben is, Andrássy Antal: — Igen jelentős politikai változás is végbement a mezőgazdaság átszervezésével a falusi társadalomiban. Föllendült a pártépítő munka, a mező- gazdasági dolgozók körében mind élénkebb közéleti, mozgalmi tevékenység figyelhető meg. Erre az időre tehető a tájékozottság iránti igény ugrásszerű megnövekedése is. Dr. Szabó Sándor: — Itt még megemlítem a konszolidáció másik nagy falusi eredményét: az egységesülés folyamatát, amely a korábbi, vagyoni tagozódása különbségeket szüntette meg, másrészt feloldotta az ország más tájáról betelepültek és az őslakosság közötti feszültséget. — Milyen következményekkel járt a tulajdonviszonyok változása az egyes osztályok, rétegek életmódjának alakulásában? Dr. Virányi Istyán: — Az életmód fogalmába minden tevékenység beletartozik, de középpontjában a munka áll. Ha ezt elfogadjuk, nem szabad figyelmen kívül hagyni, kikből alakult ki Somogy munkássága: egyrészt az agrárproletárokból, másrészt a kistulajdonosokból. A munka az előzőknél korábban a létminimum megszerzésének, az utóbbiaknál a termelési eszközök felhalmozásának eszközéül szolgált. Ma az egyén számára a fogyasztás eszközévé vált. Az emberek többsége még nem helyezte el tudatiban a munlcát az új körülményeknek, gazdasági és társadalmi, erkölcsi követelményeknek megfelelőSOMOGYI NÉPLAP
