Somogyi Néplap, 1982. január (38. évfolyam, 1-26. szám)
1982-01-09 / 7. szám
SOMOGYI TAJAK, EMBEREK Elmélete szerint egy membránon — a sejtfalon — protonok pumpálódnak át, s ennek következtében a fény, illetve a táplálék energiája elektromos energiává alakul. Az energia ellenében egy enzim szintetizálja az energia- hordozó molekulát, az adenozin-trifoszfátot, s ez a sejtben mozogva energiáját ott adja le, ahol szükség van rá. — Mi új módszert dolgoztunk ki annak megválaszolására, hogyan megy végbe a proton pumpálás. Ez egyben legújabb kutatási irányunk is — mondta dr. Keszthelyi Lajos. S hogy érzékeltesse a kutatás jelentőségét, hozzáfűzte: — Módszerünkkel már megtettük az első lépéseket egy másik nagyon fontos biológiai pumpa működésének megértése felé, amely az idegrendszerben is lényeges szerepet játszik. Célunk a molekuláris mechanizmus megismerése. A következményeket még nem kutatjuk, de itt jegyzem meg, hogy új ismeret alapján mindig születnek gyakorlati jelentőségű felismerések. Elképzelhető, hogy a sejtek bioenergetikai mechanizmusának változásai szerepet játszanak az öregedésben is. Munkánk gyógyászati következményei azonban még távoliak. Míg dr. Keszthelyi Lajos beszélt, eszembe villant, hogy néhány éve Szent-Györgyi Albert egy riportfilmben azt nyilatkozta: ha most fiatal kutató lenne, a fizika módszereivel próbálna a biológiai anyagok legmélyére hatolni, akár az elektronok mélységéig is. S a nyilatkozat után röviddel már a sejten belüli kutatási módszerekkel és a génsebészettel ismerkedett a világ. A biofizikai kutatásokban olyannyira élen járunk, hogy a szegedi intézet eredményeit nemzetközileg is kedvezően fogadják. A Biofizikai Intézetnek komoly kapcsolatai vannak két-két szovjet és egyesült államokbeli, bioenergetikai kérdésekkel foglalkozó, vezető laboratóriummal. Ez egyben a magyar kutatók munkájának elismerése is. Szegeden mindig dolgozik vendég kutató, éppen az idén várnak egyet az Egyesült Államokból, s az intézet dolgozói közül is utaznak külföldre. Míg beszélgettünk, dr. Keszthelyi Lajo6 dolgozószobájába két fiatalember is bekukkantott, s néhány szavas, rövid instrukció után visszatért éjszakába nyúló munkájához. A tudóst a Szegedi Biológiai Központ egésznapos rendezvénye után ragadtuk el fiatal munkatársai közül. * — Sok körülöttem a fiatal. Szeretek velük dolgozni. Izgalmas látni, miként válnak fokozatosan kutatóvá ... Egyetemi oktatómunkáját a pályakezdés színterén, az Eötvös Lo- ránd Tudományegyetemen 1977-től folytatja ismét. Akkor lett címzetes egyetemi tanár. Dr. Keszthelyi Lajos a beszélgetés után visszatért az intézet vendégszobájába. Szegeden keddtől péntekig tartózkodik. Feleségével és szüleivel Pesten él. Harmincéves kutatói tapasztalattal, intézeti igazgatóként is tovább kísérletez, kutat, hogy harminc közvetlen munkatársával és az őket kiszolgáló másik harminc dolgozóval együtt rájöjjenek a biológiai pumpák működésének rejtélyére. A Magyar Tudományos Akadémia 1982. évi közgyűlésére, a matematikai és a fizikai tudományok osztályülése előtt, akadémiai levelező tagnak javasolták dr. Keszthelyi Lajost. Osdke bM« A bioenergia kiitatója Tihanyi Ferenc fölhívta a figyelmét a tehetséges fiatalemberre, s ő besegítette az Eötvös kollégiumba. — Az egyetemen akkoriban nem volt felvételi vizsga, de az Eötvös kollégiumban igen. Nem szerepeltem valami fényesen, ennek ellenére fölvettek. Az Eötvös-kollégista lét akkor a tudománnyal való fokozott foglalkozást, a tudománjms kutatásra való fölkészülést jelentette. 1964—1950 között végeztem tanulmányaimat az Eötvös Loránd Tudományegyetemen, s 1950-ben a matematika—fizika szakon tanári oklevelet kaptam. A magfizika ez időben is érdekelt. A kormány már döntött arról, hogy létrehozzák a Központi Fizikai Kutatóintézetet. A magfizikához akkoriban csak kevesen értettek Magyarországon. Keszthelyi Lajos utolsó éves egyetemistaként már oktatott másokat, demonstrátorként, s maga is tanulta az újat. A KFKI megnyitásáig az egyetemen jutott álláshoz. Első munkája: kifejlesztette az első hazai szcintillációs számlálót. Huszonöt évesen, 1952-ben arról számolhatott be a debreceni fizikus-vándorgyűlésen, hogy működik a részecskék megfigyelésére alkalmas készülék. Saját kezűleg készített minden más, a számláló működéséhez szükséges berendezési. A pályán tett első lépéseként azonnal egy alapvető fontosságú kísérleti műszert épített. Megkonstruálásában csak magára és néhány — hasonlóképp lelkes — társára számíthatott. Ettől kezdve életét végigkíséri, ami a kísérleti kutatók sorsában feósöa: a feladat meghatározása, a cél kitűzése után sokszor a semmiből, maguk teremtik meg a kísérlethez szükséges feltételeket. Közben ismét új problémákra, a megismerés, a kutatás új elágazási pontjaira bukkannak. 1954-ben lett a Központi Fizikai Kutató- intézet tudományos munkatársa, így a KFKI alapító tagjának számít. A szcintillációs számlálóval kapcsolatos kísérleti munka eredményeit egy évvel később megvédett kandidátusi értekezésében foglalta össze. Társaival új kutatási programba kezdett: a KFKI részecskegyorsítójához csatlakoztatva készüléküket tanulmányozni kezdte a nagy energiájú gammasugarakkal besugárzott atommagokat. Az eredmények leírását tartalmazó publikációt a Hollandiában kiadott Nuclear Physics című folyóirat közölte. A kutató elméjét azonban a gammasuga- rak keletkezése sem hagyta nyugodni. A pro- ton-gammasugár reakció vizsgálatának összegezéséből 1962-ben „kitelt” egy nagydoktori értekezés. (Imponáló az akkor 35 éves nagydoktor opponenseinek névsora: Pál Lénard, a Magyar Tudományos Akadémia jelenlegi főtitkára, Szalag Sándor és Kovács István akadémikus. „Ebből a székből bírálni kell, de én dicsérni szeretnék ...” — mondta a disszertáció jelentőségét méltatva Jánossy Lajos a bíráló bizottság tagja, a nagy tehetségű, különleges egyéniségű fizikus. Magyarországon a magfizikai kutatási módszereket 1960-ban kezdik más területeken alkalmazni. Dr. Keszthelyi Lajos itt is úttörő. A kezdet azonban még nem a biológia. Még szó sincs interdiszciplinaritásról a természet- tudományokban, amikor ő 1960-ban az Eötvös Loránd Fizikai Társulatban bemutatja a csak két évvel korábban publikált Mössbauer-ef- fektust. Ennek segítségével tanulmányozható- vá váltak az anyag nagyon finom változásai is. A hatvanas évek elejére jut egy másik, gazdaságilag is jelentős tevékenység megalapozása. A kísérletek bonyolultsága miatt már nyilvánvalóvá vált, hogy a kutató elképzelései alapján, saját kivitelezésében készített készülékek kora lejárt Az újabb mérőberendezésekhez mérnöki közösség munkája kellett. A kísérletező tudós instrukcióira azonban az első sokcsatornás analizátorok megszerkesztésénél is igényt tartottak. A Központi Fizikai Kutatóintézetben így jött létre az a műszaki-fejlesztési bázis, amelyen kifejlődhetett a ma jól jövedelmező számítógépgyártás. A magfizikai osztály munkatársai dr. Keszthelyi Lajos osztályvezetővel az élen részt vettek az integrált áramkörök készítéséhez szükséges technológiai kutatásban, az ioninplan- tációhoz kapcsolódó vizsgálati módszerek kidolgozásában. „Az volt a munkastílusom, hogy beindítottam valamit, s továbbmentem ... ” * Továbbment a biofizikai feladatok megoldásának kedvéért Szegedre, ahová Straub F. Brúnó akadémikus, az MTA Szegedi Biológiai Központjának főigazgatója hívta, 1973-ban. — Elvállaltam, mert ez ismét új dolog volt Néhány évvel korábban, 1967-ben Is kapott megtisztelő meghívást: egyesült államokbeli fizikuskongresszusra. S az 1969-es esztendőt vendégkutatóként Kanadában töltötte a ha- miltoni Mc-Master Egyetemen. 1975-ben fél évig ismét Kanadában volt, 1976-tól pedig főállásban a Biofizikai Intézet igazgatója. — Biofizikai kutatásainkat is magfizika alkalmazással indítottuk. A biológia nagyon régi problémája, hogy a biológiai molekulák aszimmetrikusak. A kérdés az, hogy mitől van az aszimmetria Egy hipotézis szerint az élettelen természetben megismert aszimmetria következménye az élővilág aszimmetriája is. A hosszú ideig tartó kutatások azonban e hipotézist nem igazolták. Meg is írtam egy összefoglaló cikkben, hogy a két dolog között nagy valószínűséggel, nincs ok—okozati összefüggés. Hosszan elgondolkodott, s némi élt véltem fölfedezni a hangjában, mikor néhány rövid mondattal igyekezett számomra érthetővé tenni, mi a különbség egy tetszetős elmélet fölállítása, az ezt segítő, meg nem ismétlődő véletlenek összejátszása és az igazolásul vagy cáfolatul szolgáló kísérletsorozat kimerítő gyakorlata között. A tudÓ6 három évtizedes kísérleti kutató munkásságát tagadta volna meg, ha 1978-ban nem fordul intézetében új kutatási irány felé. Az élővilágban rejtélyes és fontos kérdés, hogyan válik felhasználhatóvá az energia. Az erre vonatkozó teória fel- áliítója, Mitchell 1978-ban kapott Nobel-díjat. A magas, kissé testes, enyhén hajlott hátú férfi fürgén, otthonosan mozog a csendes épülete zánny ban. Előttem megy az intézet folyosóján. Ez a biofiziküs birodalma. A Magyar Tudományos Akadémiának ez az intézménye az egyetlen biofizikai intézet, amely nem egyetemhez kötődik. Megyek a fizikus mögött, s különös gondolataim támadnak. Amikor három évtizeddel ezelőtt pályáját kezdte, alig múlt tizenöt éve, bogy Fermi kutatási eredményeire fölfigyelt néhány tucat ember a világon. Köztük magyar származásúak is, akik akkor — elméleti tudásukat és kísérleti ismereteiket fejükben átmentve az óceánon túlra — még nem sejtették, hogy néhány év múlva egy nemzetközi agyközpont sejtjeiként megteszik az első tétova lépéseket az abszolút energiaforrások felé. Árnyék a falon... Ostobaság, de a magfizikáról a nukleáris robbanás jut eszembe először. És a legmegdöbbentőbb kép: emberalak a részecskesugárzás útjában, árnyék a falon. A tudós harminchat évvel ezelőtt érezhetett valamit, amit akkor csak kevesen: azt, hogy új távlatok nyíltak a fizikában. Első készülékeinek elődei akkor még alig egy évtizede működtek csak az atomkutatások boszorkánykonyháiban. Atomok és atomi részecskék című, húsz évvel ezelőtt kiadott könyve már az atomfizika alapismeretéit és alkalmazásait mutatta be, Szcintillációs számlálók című műve pedig kifejezetten alkalmazástechnikai kézikönyv. Kutatással töltött évtizedek teltek el azóta, hogy e könyvek megjelentek. Keszthelyi Lajos, a fizikai tudományok doktora talán azért is halad fél lépéssel előttem, hogy emlékezetben végigfussa azt a harminchat éve tartó pályát, amely Kaposvárról a Magyar Tudományos Akadémia Szegedi Biológiai Központjának Biofizikai Intézetébe, az igazgatói székig vezetett Nincs már meg az a Honvéd utcai ház, ahol gyermek- és ifjúkorát töltötte, egészen a gimnáziumi évek befejezéséig. — Ma a Zselic Áruház áll a helyén — mondja, s némi nosztalgiát érzek a hangjában. A tünékeny, sokszor csak a másodperc töredékéig létező részecskék és jelenségek kutatója egy pillanatra visszatekint három évtizedre, s látja magát a hajdani Somssich Pál Gimnázium diákjaként. Már akkor különösképpen vonzotta a matematika és a fizika. Tehetségét legkorábban gimnazista társai korrepetálásakor próbálta ki. — Hogyan lettem magfizikus? Tulajdonképpen az vitt e pályára, hogy középiskolás koromban kezembe került néhány, az atomfizikával foglalkozó könyv. Nagyon tetszettek. Ráadásul szerencsés időpontban is történt, mert akkor kellett döntenem, milyen foglalkozást válasszak az érettségi után. Kiváló matematika- és fizikatanáraim voltak: Gél- léri Emil, Tihanyi Ferenc. (Gelléri Emil nyugdíjasként manapság is neves és aktív világítástechnikai szakembernek számít.) Ök is buzdítottak, válasszam a természettudományos pályái S megint egy véletlen: az érettségielnök személye. Nem kisebb ember volt, mint Gyer- ayai Albert! A neves irodalom!udós ugyan keveset értett a fizikához, de Gelléri Emil é* «
