Somogyi Néplap, 1982. január (38. évfolyam, 1-26. szám)

1982-01-07 / 5. szám

99 Öregek Hányán vannak? Számu­kat csak föibecsülni lehet, pontosan leírni nerrf. A pie- gyei társadalombiztosítási igazgatóság legutóbbi tájé­koztatójából megtudtuk — ez 1080. évi adat —. hogy a megye összlakosságának 21,5 százaléka, vagyis 76 ezer ember, nyugdíjas. Az arány jóval nagyobb az or­szágosnál. A nyugdíjasok száma egv év alatt 1700-za! emelkedett, s tavaly ará­nyaiban és abszolút, számok­ban is fokozódott a növeke­dés. Valóban ennyien lenné­pek? Nem. ezek az adatok csak azt mutatják, hányán élvezik — nyugdíjasok, öreg­ségi járadékosok — me­gyénkben azt a társadalom- biztosítási jogon alapuló el­látást, amelynek összege egy év alatt jóval másfél mil­liárd forint fölött van..., öregek napja, nyugdíjas- találkozo — megannyi mun­kahelyi és települési rendez­vényt tartottak, illetve tar­tanak e ..címszó’' alatt a té­li hónapokban megyeszerte. A részvételre hetvenhat- ezernél" jóval több öreg em­bernek lenne joga. sokan azonban valamilyen oknál fogva nem szereztek nyug­díjjogosultságot. Különösen faluhelyen találni olyan idős embereket, olyan csa­ladokat. ahonnan csak a fia­talok léptek be annak ide­jén a termelőszövetkezetbe, a szülők nem, s akadtak olyan területek is. amelyek kimaradtak a téeszszervezés- hől. Az ott élő parasztem­berek megmaradtak magarv- saadafkodórnak, vállalva a következményt, hogy — mi­után nem fizettek nyugdíj- járulékot — nem támaszt­hatnak igényt nyugellátásra, öregségi járadékig. A fiata­lok köztien elhagyták a szü­lőházét. máshová mentek dolgozni és másutt válasz­tottak helyet a fészekrakás­hoz. Az öregek magukra maradtak. Persze támogat­ják ókét a gyerekek anya­gi etikai, s ha ők nem fizet­nek,** "helyi tanács utal ki nekik rendszeres vagy rend­kívüli segélyt (néha akkor is megkapjak: ezt. ha a hoz- zatartozók is segítenek, de ezzel együtt sincsenek meg az ellátottság alapvető fel­tételei.) . Ezek trtctn úgy vélhetnénk, felhőtlen asz öregek élete. Mert annak kellene lennie.! De tudatéi, nem így van. Ha öregek napközi otthonainak lakóival beszélgetünk, szinte bárhol a megyében, örömtől sugárzó arccal dicsérik az ellátást, a társas pihenést, a gondúző időtöltést. Ugyan­akkor azt is látjuk, hogy a rászorulóknak csak töredéke élvezi vagy élvezheti ezt az ellátást. Maguk a napközibe járók a megmondhatói, hány es hány elesett, öreg ember él magányosan — és szűkö­sen — lakóhelyük közelében, aki anyagi nehézségek miatt vagy rátartiságtoól — őt ugyan ne szólja meg senki, amiért másokra szorult! — nem él a fölkínált lehető­séggel. Mások meg azért nem élvezhetik ezt a szociá­lis szolgáltatást, mert a te­lepülésen nincs napközijük az öregeknek. Pedig lehet­ne! Tényleges igény is mu­tatkozik és helyiség is akad­na. de hogy az ellátásért cserébe bizonyos összegekkel megterheljék az ingatlanu­kat s azt így kapják meg majdan az örökösök, nem. erről hallani sem akarnak... S ez hátráltatta több he­lyütt az otthon létrehozását, illetve indokolta a már működő napközi megszünte­tését, Így aztán jó néhány por­tán gyűrik-szemvedik az időt az öregek. Szociális gondo­zónőt üzemek, intézmények — köztük tanácsok — alkal­maznak. ám ez sem oldja meg a gondokat. A lakó- és m.unkahelyek gazdasági és társadalmi szervezeteinek kellene még jobban figyelni az időé emberekre, sorsuk alakulására. életkörülmé­nyeikre. Túl az öregek nap­jának megrendezésén, a nyugdijastalálkozóiion — az ünnepléseken. Ez is kell, de több ú kell ennél! tt. F. Eh’éssséges lokálpatriotizmus Á szőkébb haza szeretete Nem gondolt büszkélkedő szó használatára az a négy-, ven év körüli, községi isko­lában tanító pedagógus, aki­vel rnyltkor együtt utaztam, s beszélgetésünk közben em­lítést tett egyfajta jelen­ségről. A „lokálpatriotizmus szót pedig már csak azért sem használta a mondottak­kal kapcsolatban, mert alig­hanem nagyképűségnek vél­te volna. Egyszerűen csak el­mesélte, hogyan akadályoz­ták meg megyéjében kis ■ügyességgel és leleménnyel az egyik szép fekvésű fa­lucska elnéptelenedését. Üdülőhellyé „képezték ki”! Megvásárolták az apró pa­rasztházaikat, fölújították a kerítéseket, a kapukat, ta­karítottak. berendezked­tek vendégfogadásra. Magu­kénak tartották meg — nem adva át sem az enyészetnek, nem a hétvégi telekre vá­gyó, ám folyamatos törődést nem vállaló, a megyéért ál­dozatokra . aligha hajlandó idegennek, más tá.jbélieknek. A szűkebb haza szeretete korunkban sokféle új vo­nást, motivációt hordoz.. Ne­vezzük a hely, a locus irán­ti vonzalomnak, hívjuk eset­leg a szűkebb pátria szerete- tének, egyre megy. Minden­kor egyfajta ragaszkodás. Érzelmi tartalma mellett azonban — se jelenségnek sok városi, megyei, községi tanácsi tisztségviselő, nép­frontban és másutt tevé­kenykedő, falugyűlések han­gulatát mérni tudó szakem­ber tanúja napjainkban — más „töltése” is van. Erről is érdemes szólnunk. A tisztes és egészséges kö­tődés a „kisebb hazához”; a lakóhelyül szolgáló helység, országrész, tájegység iránti ragaszkodás napjainkban mind több helyütt fejező­dik ki konkrét tettekkel, ki­sebb és nagyobb vállalkozá­sokkal, kezdeményezések­kel. Példaként említenénk né­hány ilyen formát. Az egyik fővárosi felsőoktatási, in­tézményben nemrég verbu­válódott össze az a harmad­évesekből toborzódott kis „csapat”, amely már jelez­te is az egyik északi megyé­nek : mindannyian otthon akarnak majd dolgozni; idő­ben jelentkeznek munkahe­lyért. megbízásért. vegyék őket előjegyzésbe. Nincs munkahelyszűké­ben az említett terület, te­hát nem kizárólag anyagiak utáni vágyakozás foglalkoz- latja a fiatalokat. Egyszerű­en az történik, hogy visz- szakívánkóznak a szülői ház ..özeiébe. mert lehetőséget látnak arra, hogy ott elkép­zeléseik szerint élhetnek. Feltétlenül ilyennek tart­hatjuk azt a — vállalkozó szellemre, a kor igényét értő gondolkodásra is valló — „brigádötletet”, amelyet a gödöllői egyetemen hallot­tam. Vagy tíz végzős — köz­tük más egyetemről valók is — sajátságos kisvállal­kozást tervez megyéjébe ha­zatérve. Egyazon községben kívánnak megtelepedni, vendéglőnyitástól. orvosi praxis kialakításáig a kép­zettségükhöz mért legkülön­bözőbb boldogulási formá­kat tervezik, egy helyen, egymást is segítve. S a le­hetőséget valóban érdemes fontolgatni, hiszen sokféle okos forma segíthet, hogy kézzel fogható haszonnal is járjon a kötődés a szűkebb hazához. Az emberek, a helyi lako­sok java, személyes gondja közepette sem zárkózik el attól, hogy tegyen valamit falujáért, városáért — anél­kül, hogy ezt így, egyértel­műen megfogalmazná. A cikkben említett példák in­kább azt kívánják jelezni, hogy — például — nemcsak a társadalmi munka forin­tokban is értékelhető meny- nyisége lehet a szülőfalu, a lakóhely iránti jó érzelem, a kötődés megnyilvánulása. Egy ifjú értelmiségi, baráti társaság vonzó szellemisé­gén, kellemes társaságbeli mivoltán kívül eszével, tu­dásával, lelkesedésével* és jó ötleteivel is gyarapíthatja városát, faluját. Sokasodnak — örömünkre — a jelek a kisebb és na­gyobb településeken, arra mutatva, hogy erőseiéinek a szűkebb hazához fűződő ér­zelmi szálak. Gazdasági és politikai vezetés dolga is, hogy ki-ki tiszte, hatásköre szerint, intézkedéseivel és döntéseivel további utat ad­jon ezeknek a kezdemenye- zéseknek. V. M. Kiállítás a Volánnál A Mephisto jelmeztervezője Kaposváron Színházi díszletekből és jelmezekből — a világhí­ressé vált Mephisto című film jelmeztervezőjének. Gyarmathy Ágnesnek a munkáiból — bemutató nyílt tegnap délután Kapos­váron, a Volán Vállalat Fü­redi úti központjában. Weiss, Williams, Kreza — sorol­hatnánk tovább is — művei­nek ihletett díszlet- vág'’ jelmeztervezőjét ismertük meg. Kaposvárhoz fűződő kapcsolata: Komor István fölkérésére az Éjjeli mene­dékhely díszleteit tervezte. Gyarmathy Ágnes színházi r r kaptam tőle. Ritka jelenseg ez a -mi életünkben. Nagy élmény volt számomra ez a munka, a siker pedig rend­kívüli örömmel tölt él. — Képző- és iparművé­szet. valamint film és drá­ma. Mindez együtt nyilvá­nul meg az ön munkásságá­ban. Szereti külön-külön a filmet es a <jrámát? — Szeretem a filmet is, a drámát is, föltéve, ha jó. A Mephistót említhetem ugyancsak jó példának. A tervezésben egyébként min­den esetben a dramaturgiá­ból indulok is. Én színek­ben és különféle anyagok­ban látom a drámát... — A magyar színházi díszlet- és jelmeztervezés hol tart? — Nem lehetünk túlzottan elégedettek. Nyugaton sok bóvlit látni, de nálunk is sok a gyenge munka. Úgy látom, mi „utánfutók” va­gyunk, pedig a legfontosabb feladat az lenne, hogy egye­dit hozzunk leire. Fő, hogy n^ másoljunk! — Egyáltalán: ismerik egymás . munkáját a magyar színházi díszlet- és jelmez­tervezők ? ,— No látja, épp itt az egyik hiba! Nem ismerjük eléggé egymás munkáit. És nem tudjuk, hol helyezke­dünk el a tágabb palettán. — Példaképe? — Festőket nevezhetek csak meg. Salvador Dalit, Cniricót: hajlamos vagyok egy kicsit a szürrealizmusra, de imádni tudok egy Remb- randt-kepet is. Órákig tu­dok állni . egy-egy ilyen mester müve előtt. Nyitott­nak érzem magamat min­den jóra, szépre. Barmikor készen vagyok a íölíede­MAZSOLÁKAT SZÉDÍTŐ SZÖVEG Reggel indítani akarom a Trabantomat, de a kutya­fáját, nem indul. Hörög, kerreg, bágyadtan ugrálnak a dugattyúk. Hiába, Kicse­rélem a gyertyákat — az sem segít. Körüljárom, rá­gyújtok, tapogatom a ka­rosszériát. Nézem; szikra van, gyújtás rendben, ennek ellenére hörög, kerreg, és nem indul a nyomorult . . . Kész, hívhatok egy szerelőt. — Hadd nézzük ezt a kis járgányt! — mondja Lan- csák úr, aki civilben egy Afit-telep szerelőbrigádjá­nak oszlopos tagja, szabad idejében pedig messze föl­dön híres fusizó. Most ez utóbbi minőségben tette ná­lam tiszteletét. — Nagy baj van? — kér­dem mély alázattal a mes­tert, mert egy ilyen arany­kezű varázslónak kijár a tisztelet. — Uram. nézzen csak be ezen a nyíláson! Látja ott azt a kopott részt? A ket­tős kónusszal kiképzett kúp- henger amortizációs anali­zátora nem nivellál rende­sen a szinuszkerék nume- rusz kurrensével. Ki kell cserélni a kúphenger anali­zátorát, meg a nuvrerusz kurrensét. Ez. kérem, testvé­rek között is munkadíjjal együtt * nyolc kiló. azaz nyoícszáz forint. De ha rám hallgat, az olajszűrőt is ki­cserélteti, mert átereszt, és egy ezresből megússza . .. — Lancsák úr! Én négy napig dolgozom ezer forin­tért. Sok. — Ügy kell magának. Ha meggondolta, szóljon; este otthon vagyok. Holnap egy­kettőre megcsinálom. Oké? — Szomszéd, hallgasson rám! Ne bízza ilyen gátlás­talan fusizókra« a kocsiját! — mondta Tarhonya Vendel a földszint kettőből, amikor látta, hogy Lancsák úr dől- gavégezetlenül távozott. — Miért nem szól nekem? Hi­szen szomszédok vagyunk, segíteni kell egymást. Uram, és harminc éve dolgozom az autósszakmában. Nekem gyerekjáték, elhiheti. Ha elhiszem, ez a gyerek­játék nekem ■ ezerötszáz fo­rintomba kerül. Ugyanis Tarhonya Vendel vizsgáló­dása alapján közben kide­rült, hogy nem az amorti­zációs analizátorral meg a szinuszkerékkel van baj, hanem anyagfáradás követ­keztében az erőátemelő len- dítökerék kevés olajat kap és recesszíven perfektuál, ezért az egészet magággyal együtt ki kell cserélni. — Én nem verem át ma­gát. szomszéd. Hozok szám­lát mindedről, s itt maga előtt mcgrpperálom a mcM«- nát. All az alku? — Tmdia, most pillanat­nyilag nincs ezerötszáz ... meg a feleségemmel is meg kell beszélnem ... — Igaza van, aludjon rá egyet! Aztán, majd szól. Itt lakom a földszint kettőben. Este a feleségemmel úgy döntöttünk, kisiparost kere­sünk. Az legalább garanciá­val dolgozik, es nem kitalált összegekkel szédíti az em­bert. — Ne nevettessen, jó uram, mert megszakad ben­nem valami — mondta te­li szájjal kacagva Gázon úr, véradó oklevéllel is több­szörösen kitüntetett kisipa­ros. — Méghogy kettős kó- nuszú kúphenger meg szi­nuszkerék, hahaha! Jaj is­tenem! Már szúr az olda­lam ... És maga elhitte, hogy a lendítökerék recesz- szíven ... Mit csinál, .hogy mondta a pasas? Perforál? Ezen a kocsin nincsenek ilyen marhaságok, ez csak naiv mazsolákat szédítő szö­veg. kedves uram! Szeren­cse. hogy hozzám fordult, én majd mindent rendbe te­szek ezen a gépen. Persze egy dolgot máris tisztáz­zunk: számlával vagy szám­la nélkül csináljam, mert nem mindegy. Irányárként két és fél ezer forintot szá­molok, de ha számlát, kér. akkor három és fél a nóta, vege, mert ugye, akkor for­galmi adót. SZTK-járulékot. műszakpótlékot, amortizá­ciót, községfejlesztési hozzá­járulást is föl kell, számolni. És ez nagy munka. Le kell cserélni a fékolajat, új kup­lungtárcsa kell, meg leve- göszürö. | — Tessék várni, gondol­kodnom kell az ajánlatán! Estefelé még mindig gon­dolkodtam. amikor mérnök barátom beállított hozzánk. A többnapos kálvária halla­tán jót kacagott. Aztán kör­bejárta a kocsit. valamié matatott a műszerfal alatt, s igy szólt: — Ülj be, és próbáld in­dítani! , Indítottam. Egyet-kettőt kerregett a motor, aztán be­indult. — Mt baja volt ennek a nyomorult dögnek, áruld el! — Neki semmi. A memó­riáddal van baj. Elfelejtet­ted kinyitni a benzincsapot. * * * Ma reggel ismét kocsival jöttem dolgozni. Azonnal rohantam a személyzeti osz­tályra: kértem, iskolázzanak be egy autós esti iskolába. Átképzem magam. A sze­mélyzetis gratulált az ötlet­hez. Neki is most robbant le n Trabantja. Megígértem. hogy munka után megné­zem.. Kiss György Míhalj zésre. A 13-as Volán kaposvári központjában csaknem ■ egy éve avatták föl az ú,i mű­velődési központot. Ez volt az első képzőművészeti ki­állítás a vállalat életében. H. R. Emlékezés Darvas Józsefre Darvas József íróra, a né­pi írók mozgalmának egyik legjelentősebb, marxista szemléletű részvevőjére em­lékeznek februárban — szü­letésének 70. évfordulója alkalmából. A Mező Imre úti temető ben levő sírjánál koszorúzá- si ünnepséget rendeznek. Az Irodalomtörténeti Társaság az évforduló alkalmából vándorgyűlést rendez az író szülőhelyén, Orosházán. A tervek szerint a Vihar­sarok irodalma, népe. társa­dalma címmel rendezendő vándorgyűlésen idézik majd Darvas József alakját, elem­zik, értékelik munkásságát, helyét a magyar irodalom­ban. tanulmányait Lengyelor­szágban végezte. — A lengyelországi Poz­nanban g képző- és iparmű­vészeti főiskolán tanultam, ahol a díszlet- és jelmez­tervezést együtt oktatják. Ennek óriási a jelentősége. Ami a színházban vizuális élményt ad, egységében is­merhettük meg. — Húsz éve tervez. Szá­mos hazai és külföldi díj, siker fémjelzi munkásságát. — Terveim általában táb- laképszerűek. A mozgás pe­dig bele van építve a jel­meztervekbe. tulajdonkép­pen ezek mobi­loknak is felfog­hatók. — Mely mun­kái a legkedve-. sebbek? — Nehéz Vála­szolni rá. Na­gyon szeretem a Kreza Golgotá­ját, Weiss Marat, halálát, újszerű feladat volt Jókoi Barangok című művének színpa­di megjelenítése. — És a Me­phisto? — Igen, for­dulópontot jelen­tett ez a film az életemben. Olyan c. 'Otóközösség- ben dolgozhat­tam. amelyiknek nemcsak én ad­hattam, hanem én is sokat

Next

/
Thumbnails
Contents