Somogyi Néplap, 1982. január (38. évfolyam, 1-26. szám)

1982-01-06 / 4. szám

Megőrzik a park szépségét T3pn» #ok település van a z heeságban. ahol a felszaba­dulási emlékmű olyan meg­kapó környezetben helyez­kedne el, mint Kaposváron. A Szabadság park központi — és a szó szoros értel­mében kiemelkedő — része ez az építmény, előterében a szökőkúttal; körülötte sé­tányok szabdalta -zöldterüle­tek találhatók rég- és kö­zelmúltban telepített nö­vényzettel. A megyeszékhely termé­szetet kedvelő — és védő — lakéit mostanában gyakrab­ban foglalkoztatja a kér­dés: mi lesz a sorsa az itt található fáknak, nem vág­nak-e ki ok nélkül Olyano­kat, amelyek eddig díszei voltak a parknak? A kíván­csiság részben abból a tá­jékoztatásból ered — s er­ről a Somogyi Néplap is tudósított —, mely szerint a Németh István fasor rend­betételét a Szabadság park felújítása követi, s félnek, hogy a munka' során szak­szerűtlen beavatkozás áldo­zatául esik az itteni nö­vényzet egy része. No6, a jelek szerint semmi ok sincs aggodalomra — erre követ­keztethetünk abból a szak­véleményből, amelyet Szán­tó iGábor, a Kaposvári Vá- rossaéprtő Egyesület elnöke kért a szakemberektől a Szabadság park felújításá­val kapcsolatban. Ebben az egyesület környezetvédelmi bizottságának két vezetője, Hartner Rudolf és Rum- szauer János közölte javas­latát Nyilatkozatukban fi­gyelembe vettek korábbi szakvéleményt, rekonstruk­ciós tervet, eddig végzett karbantartási és felújítási munkát, s a helyszínen vizsgálták — egyedenként — a jelenlegi növényállo­mányt Milyen megállapításra ju­tottak: milyen véleményt, alakítottak ki a Szabadság park felújítását illetően? —, erről tájékoztatott a véle­ménynyilvánításira fölkért szakemberek egyike, Rum- szauer János. — Nem javasoljuk a park alaprajzi módosítását, sze­rintünk a zöldterületek, sé­tányok század elején kiala­kult elrendezése ma is megfelel, figyelembe véve azokat a változtatásokat is. amelyek az utóbbi évtize­dekben történtek. A nővé-- nyék kertészeti gondozása- ' val elérhető, hogy a park még jobban megfeleljen rendeltetésének, s eközben elkerülhetetlen — sőt épp ez adja a felújítás lényegét — az egyes faegyedek meg­felelő válogatása, szakmai mérlegelés után a koronák nevelése, gondozása, metszé­se, illetve egyes fák kivá­gása. A több mint fél évszázad­dal ezelőtt ültetett ezüstju­har fasorok, amelyek a sé­tányokat szegélyezték, he­lyenként még ma' is az ere­deti ültetési hálózatban ta­lálhatók, elmaradt a met­szésük és sűrűségük folytán most már egymást is beár­nyékolják. A következ­mény: ezek a fák íölkopa- szodnak, egyes ágaik elhal­nak. illetve életképtelenné válnak, s idővel elpusztul­nak. — A belső utakkal hatá­rolt területeken eredetileg sűrű faállomány volt, úgy­nevezett egészségügyi ter­melések révén megtörtént a ritkításuk. Mi most itt ti­zenhárom fát javasolunk kivágásra,, ezeket sorra megjelöltük a parkban. A megmaradt állományon ko­ronametszést, illetve koro­naalakító és a növény élet­képessége miatt i geo csak fontos egészségügyi met­szést ajánlunk. Indokoltnak látjuk néhány fa eltávolítá­sát a Kossuth és a Damja­nich utca felőli oldalon is. A szakemberek javaslatai között cserjecsoportok tele­pítése is szerepel. Mind­ezeket természetesen gondo­san kiválasztanák — a park esztétikai követelményeinek és egyéb szempontoknak megfelelően. Megemlítik a Munkácsy gimnázium felőli rész . sövényszegélyének in­dokolt gondozását, a fákon látható kúszónövények vé­delmét, a park sétaútjainak rendbehózását, az egyéb tartozékok — padok, a fősé­tányon átívelő vasvázak — javításának szükségességét, sőt még azt is, hogy a Ber­zsenyi iskola mögött — meglehetősen félreeső he­lyen — található Berzsenyi mellszobrot jó lenne áthe­lyezni a parknak olyan ré­szébe, ahol többen láthat­nák. — Megállapításaink, ja­vaslataink nem garantálják ugyan, hogy megvalósítá­sukkal időtlen időkig meg­őrizhető a Szabadság park biológiai és esztétikai érté­ke, véleményünk szerint azonban rendszeres park- gondozás mellett — s ezen belül a növényállomány fo­lyamatos cseréjével — hat —tíz évig megőrizhető a szépsége. Alikor majd újra felül kell vizsgálni a fejlő­dő, illetve idősödő növény- állományt, s annak megfe­lelően elvégezni a felújí­tást. A Szabadság park felújí­tása tehát a szakemberek véleménye szerint draszti­kus változtatások nélkül is megoldható, H. F. Forradalmasította a fényképezést 175 éve született Petzval József V. Molnár László Ivet fegyelmi bíróság elé állították, mivel nem vette figyelembe a bürokratikus előírásokat... Megunva á meddő szélmalomharcot, otthagyta a városi szolgála­tot, és visszament az egye­temre, ott a 28 éves fiatal­embert Wolfstein professzor utódjává tették meg. Két év múlva a bécsi egyetem or­szágos versenypályázatra hívta. Ezen Petzval a leg­kiválóbbnak bizonyult, s így 30 éves korában a bécsi tu­dományegyetem nyilvános rendes tanára lett. A zseniális tudós itt üs­tököspályát futott be, hi­szen csakhamar tagja lett a Bécsi Tudományos Akadé­miának, illetve számos kül­földi és belföldi tudomá­nyos társulatnak, később a Magyar Tudományos Aka­démiának is. A Természet- tudományi Társulatnak egy k alapítója volt. Az 1830-as évek vége felé nagy feltűnést keltettek a Daguerre—Niépce fényké­pek, amelyek ugyan még nagyon kezdetlegesek voltak, s egy-egy „gyors” felvétel 70—80 percig is el­tartott. Petzval a bécsi egye­tem megbízásából, matema­tikai számítások alapján, a Chevallier-objektívnél 14- szer jobb élességet biztosí­tó. 1,4 másodperc expozí­ciós időt megengedő, kettős objektívet szerkesztett, s ez­zel forradalmasította a fényképezést. A kitűnő fizikus minden sikere ellenére sem volt azonban boldog; főleg az­után, hogy felesége fiatalon meghalt, emberkerülő lett. Béesben utca, szobor és a Petzval-díj hirdeti emlékét.. A nemzetközi és a hazai tudományos élet tiszteli, hasznosítja tudását, talál-, manyait ma is alkalmazzák. 175 éve, 1807. január fi­án született Petzval József mérnök, egyetemi tanár, az alkalmazott matematika magyar úttörője, a fényké­pezés mai lehetőségeinek megteremtője, a triéder bi- noWá, a Nebelbild Apparat nevű képvetítő feltalálója, a katonai és tengerészeti vií- lanyreflektoir megteremtője, a 12 000 gyertyafényt árasz­tó Petzval-lámpa szerkesz­tője. Szülőfaluja a Magas-Tát- ra aljában, a Poprád völ­gyében fekvő Szepesbéla. Apja szegény katolikus kán­tortanító, aki azonban csak­hamar kitűnt maga. készí­tette orgonájával, de konst­ruált ébresztőórákat is, irógépszabadalmát pedig 1826-ban a világon elsőként nyújtotta be, Két fia — Jó­zsef és Ottó — egyetemi ta­nai, illetve akadémikus lett, három leánya tanítónő; a harmadik fiúgyermek meg kiskorában meghalt Petzval József iskolait Podolinban, Késmárkon, ma jd Lőcsén vegezte. On­nan került a kas­sai líceumba, ahol majdnem abba kellett' hagynia a tanulást, mivel — tanárai szerint — „a fiúnak nincsen feje a ma­tézishez” ... A szorgalmas kisdiák azonban már Ösz­töndíjjal végezte el a kö­zépiskolát, sőt a kassai lí­ceum támogatásával utazott föl Pestre, az „Institutum Geometricum”-ba. (Ez volt a világon első egyetemi ran­gú mérnökképző főiskola.) Itt Petzval azonnal Wolf- stein professzor adjunktusa lett, díjazást azonban nem kapott, csak ösztöndíjat. A főiskolán olyan kiválóan dolgozott, hogy a két el­méleti év után a pesti egye­tem — amelynek az Ins­titutum Geometricum egyik tanszéke volt — adjunktusi tevékenységét kétévi gya­korlati stúdiumnak tudta be, így az alig húszeszten­dős Petzval Józsefet okle­veles mérnöknek nyilvání­tották. Degen 1 Josab. Pest város főmérnöke vette maga mel­lé a fiatal mérnököt, aki polgármesteri engedéllyel közben az egyetem matema­tikai tagozatát is látogatta. Munkahelyén * városrende­zéssel, csatornázással és fő­leg ármentési feladatokkal bízták meg. Petzval — szá­mításaira támaszkodva •— csakhamar kijelentette, hogy a gátak önmagukban soha­sem fogják megvédeni Pes­tet a Duna árja ellen, a vá­rost föl kell tölteni, mivel Pest az árszint alatt fekszik. Ezért — hogy a fővárost az állandó árvíztől i mentesít­hessék — a Rákos-patak medrébe hajózható csator­nát akart építeni; a terv nagy sikert aratott, el is fo­gadták. de a csatorna so- . hasem épült meg. . Petzval, érthetően, elked­vetlenedett; ezt fokozta az ^ körülmény is, hogy bár 1830-ban, illetve 1832-ben si­került. megvédenie a városi az árvíztől, elismerés he­Bemutató pénteken Hejhó, Feydeau Fényfelirat kér csendet a Csiky Gergely Színház szín­padra vezető ajtaja fölött. Odabent próba folyik: Georges Feydeau Tökfilkó című bohózatának második felvonása. Szín az Ultimus szálló 39. szobája, melynek központi helyét természete­sen egy hatalmas, szűzi fe­hér (!) francia ágy foglalja el a bordóvörös falaik tövé­ben. Armandine — Csákányi Eszter — csábító ruhában, fekete muszlinsállal. tornyo­zott vörös hajjal kacéran ül az ágy szélén. Éppen elme- nőben ... Victor boy költöz­teti át egy másik, utcai szo­bába. A fiú amólyan habo- gó-hebegó tizenhét éves fér­fipalánta Armandine: Hány éves vagy? Victor: Tizenhét, Armandine: Tizenhét? Tu­dod, hogy ez jól áll neked ? Victor: Nekem? Armandine: Pirulsz? Ügy látszik, szívesen hallod. Victor: Igen... öntől, Armandine: Voltaképpen tetszel nekem. (A szája kö­rül cirógatja. Victor szájára tapasztja a lány kezét, majd szenvedélyesen megcsó­kolja.) Vidor: Olyan meleg,, gyöngéd keze van. Egész magamon kívül voltam, amikor megsimogatott. Fo­rogni kezdeti velem a vi­lág...! Értse meg: tizenhét éves vagyok ... alighogy be­töltöttem a tizenhetedik éve­met kiütöttek rajtam ezek a pattanások ... Orvosnál is voltam ... azt mondta, ez a pubertástól van. Pereg a jelenet Csákányi enyhén unatkozó Armandi- ne-ja egy szempillantás alatt válik nyitottá a fiúra, az érzékiség szikrája pattan. A szerelmi kaland all Feydeau mester darabjának központjában. Lám. a boy ment de Rédillon — Beze- rédy Zoltán — jött, és már ő veszi át a szerelmi stafé­tabotot. S ahányszor új és új szereplők érkeznek, any- nyiszor villan meg az a bi­zonyos fény a szemekben. Most egy orvos őrnagy teszi a szépet a szobalánynak, a siket ’ órnagvné háta mö­gött. (Csernák Árpád. SL mány Andrea. Czakó Klára). Aztán a szobalány kelleti magát Pontagnac-nak, azaz Spindler Bélának. És akkor még nem is be­széltünk a többi nagy sze­relmi ászról: Jordán Tamás­ról, Lázár Katiról, Rácz Ka­tiról, Básti Juliról, Dánffy Sándorról, akik keresztbe imádják egymást. Mondha­tom, pikáns komédia, amely­ben az sem vészit, aki alul­ra kerül! A kaposvári Csiky Ger­gely Színház pénteken tart­ja Feydeau Tökfilkó című bohózatának bemutatóját. A rendező Koltai Róbert Já- szai-díjas színművész, aki a tavalyi évadban a Szegény Dániellel debütált- e posz­ton. A díszleteket és a jel­mezeket Donáth Péter ter­vezte. A három fel vonás os színpadi mű további szerep-, lói között van Papp István, Dunai Károly. Gallcó Ben­ce, Krum Adam, Radies Gyula és Komlós István is. A bohózatot Aczél János fordításában játsszák. L. L. T Nehéz homok könyvespolc Az esetet nyilván ritka ki­vételként emlegetik majd az irodalomtörténészek. Egy idősödő, irogatással csak kedvtelésből foglalkozó, fér­finak nyaraláskor eszébe jut egy ifjúkorában hallott tör­ténet, Ráhel és Jakob bib­liai legendájának huszadik századi változata. Remek alapanyag egy novellához! Szerzőnk asztalhoz ül hát. S a csenevész matéria hirtelen duzzadni kezd — az író sze­mélyes élményeitől, tapasz­talataitól. Két év kínlódás, és az eredmény világsiker. A külföldön korábban isme­retlen Anatolij Ribakov egy­szeriben hírességgé lép elő. Holott a témát aligha érezheti újdonságnak bárki is. A cári birodalom kijelölt körzeteiben letelepített, az „árjáktól” jórészt elzárt, pogromlovagoktól szakadat­lanul fenyegetett zsidók éle­tét sokan feldolgozták már. Ismerjük a kisvárost, ahol szolid kézművesek, kishiva- ta In okok és gazdálkodók alakították ki a maguk tár­sadalomtól csaknem függet­len világát, elmerülvén a családi élet boldogságába vagy a hitbe — az őket fe­nyegető veszélyek elől. Ri­bakov műve azonban csöpp­nyire sem hasonlít az eddig ismert naturalisztikus meg­közelítésekhez. Realista áb­rázolásmódját lépten-nyo- mon meseelemek színezik, így már a regény indításai­kor is: a Svájcból hazaláto­gató, európai neveltetésű félorosz fiú és a Csernyigov melletti városkábah éldegé­lő gyönyörű zsidólány sze­relmének és házasságának bibliai ihletésű története, azaz Ráhel és Jakob legen­dájának é századi masa. S a mítosz továbbra is a regény egyik legfontosabb rétege marad. Valóban már- quezi bőséggel lépnek elénk a héroszi, a gyengék védel­mére elszánt férfiak, a csa­ládi élet szentségét a sors minden hányattatása ellen megvedeÍmezni tudó anyák és nagyanyák: szenvedések­ben edződött, markáns ala­kok valamennyien. Ez a „meseréteg” azonban min­denütt egységet alkot az uk­rajnai zsidóság két világhá­ború közötti történetének hi­teles bemutatásával. Hite­lességét az sem csökkenti — sót hellyel-közzel növeli —, hogy Ribakov az általánosan elfogadott írói eljárásokkal ellentétben nem felül- vagy oldalnézetből ’ szemléli az eseményeket, hanem „alul­nézetben”, egy, a .szovjetha­talom idején cipészből üzemmérnöknek tanult fia­talember látszatra naiv lá­tásmódjával. Talán épp « tudálékos­ságnak, az okoskodó elemzé­seknek a hiánya vezet oda, hogy a családregény cselek­ménye végig friss és lendü­letes. essék bár szó a zsi­dóságnak is emberi jogokat biztosító forradalom és pol­gárháború betöréséről az Izolált városkába, vagy a zárt családszerkezet felbom­lásáról. a vegyesházasságok­ról, a húszas évek hatalmas nekilendüléséről, az. építési és tanulási lázról, a har­mincas évek túlkapásairól. LenyűBözőek, olykor szinte szociografikus értékűek az ukrajnai zsidóság népszoká­sainak » történetbe találé­konyan beépített leírásai is. Ki gondolná e költőien szép fejezetek olvasásakor, hogv a hompolygés hamarosan ’ro­hanásba csap át, s tradicio­nális családregény hőseposz­ba torkollik — a legcseké­lyebb stilustörés nélkül? Mert kitört a háború. A városkának az „alacsonyabb rendű faj” által lakott ré­szét gettóvá alakítják át a németek és a policájok. ' S ott teljesedik ki a mítosz! Hiába a megtorlás az ellen­állás legapróbb megnyilvá­nulásáért, hiába akasztanak és fejeznek le kicsiny gyer­mekeket a főtéren; a koráb­ban csak a családi tűzhél.y- re figyelő nagymamák hir­telen amazonná magasod­nak, kölykeiket védelmező nőstény oroszlánokká, a ros­katag nagyapák pedig he- raklészekké. Az egykor el­zárt, jogfosztott zsidóság jó két évtized alatt a szovjet nép elidegeníthetetlen részé­vé vált, a győzelem tevékeny részesévé. Elfogadott, sze­mélyi igazolványokban is re­gisztrált nemzetiséggé. S nem holmi áldozattá. Ez a szemlélet különbözteti meg á regényt Kuznyecov vagy Jevtusenko hasonló témájú írásaitól. Őszinte mű, letehetetlenül izgalmas alkotás a Nehéz homok. S meghatározó szem­pontja az elnyomás összes válfaja iránti gyűlölet, a történelmi hitelesség és a tárgyilagosság. A kötetet az Európa kiadó bocsátotta köz­re Nikodémusz Elli lendüle­tes, ötletes, mai nyelvünk neologizmusait is bátran al­kalmazó fordításában. Lengyel András i

Next

/
Thumbnails
Contents