Somogyi Néplap, 1982. január (38. évfolyam, 1-26. szám)
1982-01-05 / 3. szám
Jelentudat 'Bk történelemről, történetei ismeretekről beszélünk, többnyire évszámokra, személy- és helységnevekre gondolunk, netán egykori kellemes vagy kellemetlen, az iskolai történelemóráikon szerzett élményeinkre. És nem mindig értjük, hogy máért emlegetik oly gyakran a történelmet nélkülözhetetlen tudásként. Ami nélkül nem érthető igazán a jelen, és aligha képzelhető el a jövő "alakulása. Azon az adathalmazon múlna? Anélkül, hogy , a lexikális tudás jelentőségét megkérdőjeleznénk, erdemes egy eszmefuttatás erejéig elszakadni tőle. A történelmi, ismeret ugyanis elsődlegesen folyamatok és összefüggések megértése; egy-egy adat önmagában keveset mond. Vegyük példának a magyar szabads ágii arcot, ■ amelyről sotoan úgy véljük, hogy róla tudunk a legtöbbet, már csak azért is, mert nemzeti büszkeségünk egyik forrása. Vajon 1848 márciusának ismerői lehetünk-e úgy, hogy az akkori Európa történéseit. eszméit „kihagyjuk” belőle? Hogy — mai közkeletű szóval élve — a nemzetközi helyzet kívül re-, ked ismereteinken? S a hazai előzmények nélkül vajon érthető-e mindaz, ami március idusa után történt? Nyilván nem! És nem érthetjük, pontosabban fogalmazva csok részben érthetjük az irodalmi, művészeti alkotásokat, a természettudományos fölfedezéseket a keletkezési korukat jellemző sajátosságok' nélkül. Miért épp arról és úgy szól a mű. miért éppen azzal a kérdéssel foglalkozott a természettudós? Ezek a kérdések a produktum lényegéhez tartoznak. Egy-egy korról alkotott képünk úgy válhat teljessé, ha a szőkébb értelemben vett történelmi adalékokat kiegészítjük az akikori művészeti és természettudományos eredményekkel. S há • együtt látjuk a különböző országok egyidejű törekvéseit. .. Mi köze mindennek a jelenhez? .A jelen ugyanis pontosan körülhatárolható, mondhatjuk, hogy az idei esztendő vagy éppen a mai nap. Csakhogy ami a jelenben történik, az nem előzmény nélküli. Nem valamiféle „üres. táblára” rajzolódnak föl napjaink történései; valamit folytatnak vagy éppen valamit megtagadnak, meghaladnak. Még soha olyan gyorsan nem jutottak el az egyénhez a világ minden tájáról a napi információk, mint korunkban. Olykor a'zt mondjuk — és okkal —, hogy képtelenek vagyunk feldolgozásukra, megemésztés ükre. Részben azért, mert iszonyú mennyiségű ismeretanyag zúdul ráiüv, de részben azért is, mert nem tudjuk elhelyezni, nincs mihez kapcsolnunk az új ismereteket. Példának okáért a Fekete-Afri- kában, az arab világban lezajló eseményeket az adott országok történelmének — jobb esetben — hiányos ismerete miatt fogadjuk értetlenül, holott ott azok egy folyamat részei. Említhetünk hazai példát is. A' közvéleményt élénken foglalkoztató — ha úgy tetszik, egyszerű — példát. Az utóbbi évtizedekben jelentősen megváltozott hazánk településszerkezete. Vitázunk róla, hogy vajon indokoLt-e a főváros nagysága, törvényszerű-e a közép- és kisvárosok ilyetén fejlődése? LeBarcson is hat a marcali példa „Le kell szállnunk a magas lóról" Egy művelődési ház működésének gerincét a szakkörök, valamint a különböző klubok, amatőr művészeti csoportok aükotják — rendszeres foglalkozásokkal, előadásokkal A barcsi művelődési ház helyet ad a bélyeggyűjtő és a honismereti körön kívül a képzőművé- szetbarátok, a nyugdíjasok, a horgászok klubjának, de ide tartozik a Boróka tánc- együttes, a fúvószenekar, sőt a gyermekszínjátszók, a fotósok és nem utolsósorban a bábosok is. — A jól működő szakkörök nagyon sokat jelentenek egy kisvárosnak — mondja Vértes György, a barcsi művelődési ház igazgatója. — Az amatőr csoportok feladata, hogy egyre jobban hasznosítható műsorokat állítsanak össze, járjanak a kis településekre, biztosítsák a szórakozási lehetőséget. Ezt szeretnénk továbbfejleszteni 1982-ben, minél jobban bevonva a környező településeket programjainkba, fölkeltve az érdeklődést mun. kánk iránt — Mi érdekifi elsősorban a barcsiakat az ismeretterjesztés területén? — Beláttuk, hogy Je kell szállnunk a magas lóról”, legalábbis egyelőre. Az embereket a mindennapi dolgokkal kapcsolatos előadások, tanfolyamok, érdeklik, a „nehéz” dolgokat egy kicsit mellőznünk kell. Ebben az évben például hangosított diasorozatot mutatunk be, először képzőművészeti témákról.. Népszerű, afféle „állva fogyasztható” anyag valamennyi. A középiskolásoknak az osztályfőnöki órák anyagához szervezünk előadásokat, szakemberekkel. •Januárban a Másfél millió lépés Magyarországon című tévéműsor stábja jön a fiatalokhoz honismereti előadásra. Szeretnénk fejleszteni az úgynevezett kikapcsolódást szolgáló rendezvényeket, erre van is igény. Egyre több üzem fordul hozzánk, hogy rendezzünk műsoros családi estet, i kérik a ház segítségét — Milyen előadásokat láthatnak a barcsiak az év folyamán? — A legszívesebben mindenki a színházi előadásokon vesz részt, itt azonban vannak gondjaink. Rosszak a színpadi körülmények, ezért tavaly is mindössze öt előadásra volt lehetőség. Lesz továbbra is filharmóniai bérletsorozat a fiataloknak, idényenként három koncert. A rendezvények sorában az amatőr művészeti csoportoknak adunk szereplési lehetőséget, együtt a .nagyokkal”. Évente átlag hetven műsoros előadást szervezünk, a felén amatőr csoportok is föllépnek. Sajátosan barcsi rendezvény a Dráva menti nyár, amit mindig nagy érdeklődés kísér. Ezenkívül meg kell említenem a határ menti programokat. — Mi a művelődési ház leglényegesebb feladata 1982-ben? — Mindenekelőtt a szabadidős programokat kell folytatnunk, az ötnapos munkahéttel ugyanis nagyon sok idő szabadul föl, s azt hasznosan lehetne eltölteni. Ezért a marcaliak példájára szeretnénk létrehozni egy szabadidő- és információs központot házon belül, ott gyerekek és felnőttek egyaránt megtalálják a szórakozási és művelődési lehetőséget. A jói bevált dolgokat akarjuk folytatni az idén. minőségi előrelépéssel. M inden korosztályra kell gondolnunk; egyre több embert kell bevonnunk a közművelődésbe. A. A. het-e a kérdésről érdemben véleményt nyilvánítaná a történelmi előzmények mellőzésével? Aligha! Legalább annyit figyelembe kell vennünk, hogy milyen körülmények között és miért éppen Budapest iparosodott a legerőteljesebben, s miért fejlődött a városaink, a történelmi városaink jelentős része is mezőgazdasági településként? A mai döntések nyilván a mai helyzetet és a jövőbeni terveket tükrözik, ám magukba foglalják az előzményeket, az úgynevezett történelmi örökséget is. Jelenünk megértéséről van szó tehát, a címül választott jelentudat nélkülözhetetlen eleme a múlt ismerete. A megnövekedett idegen- forgalom következtében is gyakran szembesülünk a kérdéssel: kik vagyunk, mit jelent a mai szocialista Magyarország állampolgárának lenni ? Sokan véleményt mondanak rólunk, és afcar- va-aíkaratlanul véleményt formálunk, mindahányszor személyes kapcsolatba kerülünk más országok polgáraival. Joggal nehezményezzük, ha a „csikós-gulyás-papri- kás” országával azonosítják hazánkat, mert e megítélés nemhogy felületes, hanem egyszerűen hamis. Iparosodott, korszerű mezőgazdaságot, figyelemre méltó kultúrát magáénak mondható ország állampolgárai vagyunk. S mert a változások, a fejlődés alkotó résztvevői is vagyunk, jogunk és kötelességünk a rólunk alkotott képet ilyenné, magyarán: hitelessé formálni. Mindenekelőtt magunkban. Ehhez is szükségünk van a nemzet sorsának legalább vázlatos tanulmányozására, eszmék és téveszmék különválasztására, a nemzett önismeretre. KeH-e tovább bizonygat - ni, hogy e feladatunknak csak a puszta adatok biflá- zásával nem teszünk eleget? És kelü-e még érv — számos kínálkozna — a dolgok lényegének megértéséhez, nevezetesen ahhoz, hogy belássuk: valóban nélkülözhetetlen a múlt ismerete. Épp azért, hogy a jelenünkben otthon érezzük magunkat. m. n. A Somogyi Képtár új szerzeményei Hippi-Rónai József: Fest« a modellekkel Borsos Miklós: Csírázás Értékes, szép, klasszikus és modern művekkel gyarapodott 1981-ben is a Somogyi Képtár. Horváth János, a képtár vezetője elmondta, hogy a múlt év utolsó napjaiban, illetve az új év elején jelentős vásárlásaik voltak. — Kiktől vásároltak? — Rippl-Rónai József Festő a modellekkel című müvét, Zichy Mihály Rabló- támadás című akvarelljét a legutóbbi képaukción vettük meg. — Rippl-Rónai képeinek ára hol tart? — Eddig még sosem érték el a százezer forintot a Rippl-festmények, most épp ennyiért sikerült egyhez hozzájutnunk. Tehát emelkedik állandóan a kaposvári születésű festő képeinek az ára. — Nemcsak a somogyi klasszikusokat gyűjtik a képtárban, hanem a modern műveket is. Ezekből mit szerzett meg a képtár? — Bartha László Egy kisváros topográfiája című festményét, Borsos Miklós Csírázás című szobrát, öt somogyi képzőművész tíz munkáját Ungváry Károlytól. Weeber Klárától, Bors Istvántól, Szabados Jánostól é? Raksányi Lajostól vásároltunk a napokban. — Mennyire tehető jelenleg a Somogyi Képtár gyűjteménye ? — Most számoltuk össze pontosan: ezerhatszázhuszonnégy képzőművészeti alkotás van a tulajdonunkban. egyharmada élő művésztől. H. B. Színes szárnyak, balladák Sok türelmet, kevés „sárkányt Szőke György festményeiből és Szabó György grafikáiból rendeztek kiállítást Siófokon, a Dél-balatoni Kulturális Központban. A tárlat megnyitása óta körülbelül másfél hét telt el. A képeket sokan megnézték. Az emlékkönyvben elismerő és elmarasztaló vélemények, az élmény adta jó érzést kifejező tömör megjegyzések és értelmetlen irkafirkák, sunyi kis gonoszkodások váltakoznak. Szőke György 27 esztendős, Szabó György 29. Azonos korosztály, két különböző alkat. Két különböző alkat, de azonos hőfokú elszántság —, egy nemes célért. Tehetségük elvitathatatlan. Bemutatkozásuk reményt keltő. Meggyőződésem: sokat várhatunk tőlük. Miért? Mindenekelőtt mert „halálos komolyan” veszik hivatásukat. Ezt azért merem állítani, mert szakmai — ha úgy tetszik: mesterségbeli — tudásuk máris elismerésre méltó. Kezdők a művészi pályán, a bemutatott anyag, mégis egységes: egy korszak (amely az első megnyilatkozásoktól nyilván mostanáig tartott) legmarkánsabb > munkái. Két fiatalember, aki elszánta magát a küzdelemre (hiszen tudja, hogy a művész útja nem éppen gó- röngyteien), bízik magában, s úgy érzi. van mondani valója a világ szamára. Szőke György vékony testalkatú, lenge szakáll, vibráló tekintet. Megfigyelései, megjegyzései pontosak. Líra, intellektualizmus, erős vitakészség. Jó: vitapartner. Könnyed. Nem ragaszkodik körömszakadtáig egy-egy megállapításához. Rajz-bio- lógia szakos tanár. Rajzot tanít, s a biológiával sajátos módon foglalkozik. Az ő „biológiája” hasonlít például Juhász Ferenc néhány költeményéhez. Megdöbbenti, ámulatba ejti az élő anyag. A mikroszkóp révén látható világ a képzeletét nagy, színes szárnyakkal röpíti a végtelen felé... — Balatonszabadiban születtem — mondja —, de a gyerekkoromat, kamaszkoromat, legfogékonyabb éveimet Siófokon töltöttem. Miután a főiskolát elvégeztem, két évig Harkányban tanítottam, de mihelyt lehetőség kínálkozott, hazajöttem a Balaton mellé. Most Szár- . szón tanítok. A harmadik osztálytól a nyolcadikig rajzot. A művészet iránt érzett szerelmem nem gátol a tanári munkában, inkább sarkall. A modem képzőművészet iránti idegenkedés;, közöny oka ugyanis az emberek vizuális képzeletének sivársága. Az én gyerekeim, meggyőződésem, más szemmel fognak nézni akár egy-egy absztrakt dekorációt is, mint azok, akik csupán a látvány szolgai reprodukálását várják a művésztől. Akik aztán különféle badarságokat firkálnák a tárlatok emlékkönyvébe... A vizuális kultúra, szerintem, a nevelésen áll vagy bukik. Szóval: szívesen vagyok tanár. P^rsen szereztem diplomát, a főiskola dísztermében rendezhettem első kiállításomat. Aztán Harkányban, majd Dunaújvárosban mutatkoztam be. Gyermekkoromban kezdtem rajzolni, festeni, de körülbelül az érettségi idején döbbentem rá, hogy számomra ez a tevékenység több, mint játszadozás. Kemény munka következett. Rengeteget rajzoltam és rajzolok ma is. A biológiát mint tantárgyat imádtam. De egy hangya vagy egy darázs fölépítése, életműködése is izgalommal tölt el. Mindig a részből indulok ki, de az egész érdekel. És mindenek fölött az ember lehetőségei ... Szabó György — közép- termetű, jókötésű. A haja, szakálla sötét. Olaszos arcéi. A tekintete többnyire tűnődő, önmagába néző. Néha azonban éles, nyugtalan fény villan a szemében. A fekete-fehér drámája izgatja. Balladás vidéken jár képzeletben. Kőműves Kele- mennéhez hasonló asszonyokkal, Jézus-faragó öreg parasztokkal találkozik néhanapján. Balatoni fiú létére hókoronás hegyekre lát, s . gregorián dallamot sugárzó gótikus templomot emel a felhők fölé. Kós Károly, Tamasi Áron, Sütő András figurái jelennek meg a képein. Hartenyás székelyek, bocs koros románok, falusiak. — Csak mostanában kezdtem el gondolkodni felőlük — mondja. — Eddig is bennem voltak, de nagyon mélyen. Siófokon nevelkedtem, a szüleim azonban erdélyi származásúak. Gyermekkorom legszebb nyarait és karácsonyi vakációit enyedi nagyszüleimnél töltöttem édesapám jóvoltából. Vízvezeték-szerelő apám ugyanis nem bírt sokáig meglenni a szülőföldje nélkül; időnként elfogta a nyugtalanság, s olyankor mennie, utaznia kellett. És rendszerint magával vitt engem is. Nagyanyámnak olyan kicsi há,za volt Enyeden, hogy talán csak a mesében van olyan. Karácsonyeste mégis harmincötén voltunk benne. Persze az erdélyj témán kívül más is foglalkoztat. Például az 'urbanizációval kapcsolatos gondok, a Balatonra leselkedő veszélyek. Az egyre több „magának való” vagy magányba szorított, ember. Lakatosmesterséget tanultam, most dekoratőr vagyok. Három évig éltem az NDK-ban, közel Lipcséhez. Egy gyárban dolgoztam. Gyerekkoromban sokat rajzoltam, azután sokáig eszembe sem jutott... Egyszer csak elemi erővel tört rám. Esős éjszaka volt. Egy lányt kezdtem el rajzolni. Mindkét Györgynek sok türelmet, és kevés „sárkányt’' ... Jó utat! Szapudi András SOMOGYI NÉPLAP t
