Somogyi Néplap, 1982. január (38. évfolyam, 1-26. szám)

1982-01-23 / 19. szám

Itt „Aszfaltrádió!"

— Halló! Halló. Zoli! Half lafiz ott a harmadikon? Vétel?

— Még egyszer mondjad — kiabál Zoli a harmadikról, de most a szél szárnyán. — Most hangolom, nem értettem tisztán .. .

* Közben kisebb csoport nagy tekercs kábelt gombolyít: készül a vezetékes ösz- szeköttetés a műhely és a lakás között.

Kaposvamn, a 48-as Ifjúság útja egyik emeletes házának eredetileg kerékpártárolónak szánt helyiségében fél éve kis ezermesterek szorgoskodnak. Morse távírót kát. diódás rádiókat, kis erősítőket építenek, de— avatott vezetőjük irányításával — szívesen megbütykölik a ház lakóinak öreg rádióját is.

Forgáts Sándor elektromérnök, a „klub” vezetője;

— Önző szempontok vezetlek, mert magamnak szerettem volna a lakásom közelében kialakítani egy műhelyt. Ezért kértem a lakótársak beleegyezését az egyik amúgy is félig üresen, álló kerékpártároló „kisajátítására”. Ahogy kezdtem berendezni, a fiaim barátai sokszor segítettek. Így jött az ötlet, adok nekik rossz panelt, hasznosítsák magukat, tanuljanak, ismerkedjenek meg a különböző elakt- romükwi alkatrészekkel, próbáljanak meg forrasztani, pemsse a felügyeletem melr let*, legtöbbjüknek elment a keehae a pepecseléstől, de

nyolcan-tízen maradtak,

olyanok, akikkel érdemes foglalkozni. Amikor munka után lejöttem ide, többször kérték, hadd jöhessenek ők is. Így aztán egy-egy alkalommal a felsőtagozatos gyerekek: tójékozottsági szintjéhez mérten elmagyaráztam nekik az elektronika és a villamosságtan alapelemeit, átvettük az iskolában tanult vagy tanulandó fizika anyagot. majd valamilyen gyakorlati feladatot kaptak.

Maguk vetették föl: / milyen jó lenne megtanulni morzézni, építhetnénk kis gyakorló távirökészüléket. A zsebpénzükből vesznek olcsó alkatrészeket; volt, aki karácsonyra pákát kért ajándékba, sőt olyan is, aki elektromossággal foglalkozó szaikkönyvet.

— Miért szerettek ide járni?

— Mert a Sanyi bácsi mindig olyan érdekeseket mond, meg sokat lehet tanulni és anyu is szereti, ha itt vagyunk, s nem az utcán csavargunk — mondja a he-, tedikes Jáki Zoli.

— Sanyi bácsi azt mondta, hogy még kis adóvevőt is építhetünk, ha lesz hozzá türelmünk — lelkendezik Horvai Imre. — A suliban csak ámulnak a srácok, hogy mi mennyi mindent tudunk, meg miket csinálunk, és ■zehntem nagyon jól lehet hasznosítani az itt tanultakat az iskolában is.

Vidám farsang

Á képen vWfárn farsangi

bál résztvevői mulatnak. Csak az a boíkkenö, hogy minden hálózó elszakadt a partnerétől. inassal szórakozik.

Á jelmezek alapján próbáljátok meg összepárosítani a mulatság résztvevőit.

(A helyes választ megtaláljátok a 10. oldalon.)

A DÉLVTÉP 11. sx. Építésvezetősége fölvesz

szakvizsgával rendelkező

— 6n arra vagyok a legbüszkébb — mondja Káplár Tamás —, hogy a rádiónkat nem kellett elvinni a szervizbe, hanem én masam csináltam meg. Persze, Sanyi bácsi segített e.gy kicsit — teszi hozzá hamiskásan. — Apuék mondták, hogy a születésnapomra kapok rádióépítőt, amihez doboz is van, sőt még hangszóró is. Egyszóval nagyszerű ez az „asz- faltrádió” — mert hogy ez a nevünk. Így jelentkezünk mindennap a lakásba épített hangszórón keresztül...

—.A gyerekeknek hasznosan telik a szabadidejük, rendszeres látogatói az ezermesterből tnalk. Egyik szülő azt köszöni, hogy a gyerekét ez a közösség megtanította takarékoskodni , mert amióta ide jár, még azt is meggondolja, hogy egy forintot költsön cukorra, csokira.

Az eddigi legnagyobb élményünk az volt, amikor a központi antennára rákapcsolva megszólalt a közös építésű diódás rádió. Szinte dermed ten álltak és nem akarták elhinni, hogy mindezt maguk hozták létre.

, — Ezek szerint az ön eredeti elhatározásából, az önálló műhelyből nem sok lett. Bánja-e?

— Szó sincs róla, hiszen a srácok, miután megkapták a feladatot, csöndben vannak, csak akikor fordulnak hozzám tanácsért, ha végképp elakadtak. Azt már a kezdet kezdetén elmondtam nekik, hogy az egész csak akkor ér valamit, ha az ember maga szenved meg a tudásért. A készen kapott dolgokat nem tudják úgy becsülni, nem beszélve arról, hogy gyorsabban el is felejtik.

— Miért csinálja mindezt? Hiszen e helyett választhatna jövedelmezőbb elfoglaltságot is?

— Az én fizetségem *r. az öröm, amit a gyerekeik arcáról leolvasok minden sikerélmény után ...

I Körtési Zsolt

és ácsokat

Jelentkezés:

Kaposvár, Ezredév u. 12.

Szilveszteri kirándulás

Még delet sem harangoztak szilveszterkor, amikor becsöngetett hozzánk Lackó. Karácsonykor azt ígértem neki, ha szilveszterkor szép idő lesz, kimegyünk vadászni.

— Ennél szebb és jobb időt nem kívánhatunk — mondta, így az ígéretemet tartanom kellett, és hamarosan indultunk is. A szokott helyein hagytuk a kocsit, és lassan ballagtunk kedvelt magaslesünk felé.

Elhelyezkedtünk. Enyhe, szinte meleg délnyugati szél fújdogált; a nap is melegen sütött. Legyek röpködtek, és néhány perc múlva egy méh döngicsélt fölöttünk, majd rászállt a puskám sátorvasára. Szívókájával végigtapogatta a vasat; pihent kicsit, aztán elrepült a . legelő szélén levő kaptárak felé.

Két kis gida botorkált a suta után a szántáson, majd előttünk mentek át a vetésen nyugat felé.

— Milyen kicsi a hátulsó gida —, intett fejével Lackó az őzek felé,

— Ezt bizony el kellene távolítani, de most nagyobb vad elejtése a célunk, ezért hagyjuk a vézna kis gidát —, mondtam halkan.

Szajkó riasztott az időé tölgyesben, aztán ág roppant, és pontosan fél négykor kiszaladt háiom fiatal bika az erdőből. Kergették egymást, mint a gyerekék. Az egyik megállt, ők is az erdő felé fordították fejüket, ahonnét két vézna kis borjú szaladt ki, majd utánuk két ünő, ezeket követte egy hatos agancsé, /fiatal bika.

Sötét felhő úszott a nap elé, homály borult a tájra. Óvatosan emeltem szemeim elé a távcsövet. Alaposan megnéztem a szarvasokat.

— A tíz szarvas közül csak a két ünőt keli kímélni, a többi golyót érdemelne ...

— Akkor miért nem lő, Feri bácsi? — kérdezte Lackó izgatottam.

— Azért Lacikám, mert még nem jött ki minden szarvas az erdőből. Hátha lesz közöttük még ezeknél is hitványabb agancsú bika, vagy véznább borjú.

Lövés csattant az erdőben; a szarvasok fölkapták ' fejüket, mozdulatlanul figyeltek néhány percig.

— Ne mozogj, Lacikám — figyelmeztettem, mert észrevettem, hogy az erdő szélén

újabb szarvasok jelentek meg. — Azt a dárdás agancsú bikát kell elejtenem, amely most jött ki az erdőből — bíztattam magam a fegyver lassú fölemelése közben.

Az alkonyi homály egyre jobban bevonta a tájat. Lenyugodott a nap. és a felhők beborították az égboltot, csak egy kis aranysárga folt adott némi világosságot. A fegyver távcsövén keresztül néztem az ág nélküli agancsot, de lőni nem tudtam, mert a bika előtt állt egy borjú. Megszámoltam a szarvasokat. Tizenöt legelt előttünk a vetésen; egy borjú egyenesen felénk tartott.

— Ezt kellene oldalba lőni — súgta Lackó, — mert még feljön a magaslesre.

Már csak ötven lépésre lehetett tőlünk a vézna kis borjú. Térdeimre fektettem a fegyvert, és a keresőtávcsövet emeltem szemem elé, azon át néztem a dárdás agancsú bikát. A fényerős távcső tisztán mutatta a közel méteres ág nélküli agancsot, de a bika egy pillanatra sem állt meg. Egy fehér agancsú tízes bika viszont keresztbe állt, mögötte sem volt másik, ezért ezt vettem célba. Felére zsugorodott a szarvas a céltávcsőben. A szálkereszt megállt az első lapocka mögött, és előbb a becsapódás hangja, majd az

élesebb csattanás ütődött az erdőnek. Fölugrott a bika, rohanni kezdett, szaladt vele a többi is vagy száz métert, aztán összerogyott. Megtorpant a szarvascsapat egy kis időre, aztán végigrobogtak a vetésen. Becsörtettek az égeresbe; egy ideig hallatszott a ropogásuk, majd a vonat csattogását hozta felénk a szél- Kis idő múlva éles sípszó hasított végig a mezőn.

Ekkor már a keresótávcső volt a szemeim előtt, tóon

át néztem a bikát, amely hátrafordított fejjel mozdulatlanul feküdt...

"Odamentünk hozzá, de meg sem tudtuk mozdítani a nagytestű vadat. Segítségért siettünk. Zsigerelés előtt lefényképeztük.

Hazafelé jövet Lackó megjegyezte:

— Én azért lőttem volna még egy borjút iS.

— Én is, Lacikám, ha megállt volna valamelyik előttünk, mert a vaddisznón kívül mozgó, vagy szaladó nagyvadra nem szoktam lőni, legfeljebb csak akkor, ha már sebzett.. . .

— Igaz, ezt már hallottam Feri bácsitól...

Hazaértünk. Boldog új évet kívántunk egymásnak. Eredményes volt 1981-ben a szilveszteri kiindulásunk.

Tóth Ferenc

T udod-e

... hogy a történelemből sokat emlegetett vaskoronával koronázták meg a VI.

Három aranyalma meg a szegény ember

(Felső-TUza vidéki népmese)

(204181)

Eccer vöt, hun nem vöt, de valahun csak vót egy nagy falu, osztán annak a falunak a legvégső házában, egy ütött-kopott kicsi házban egy nagyon szegény ember lakott a feleségével, meg , három kislányával. Az ember is, az asszony is dógozni járt hun ide, hun oda. Ahun éppen munka vót. Hát az meg mindétig vót. De bizony a kereset nagyon gyenge vót, mert az emberek parancsolni szerettek, de fizetni nem nagyon. De azért éltek a falu- végén a szegények úgy, ahogy éppen lehetett. Hun ettek, hun meg nem.

Hát eccer nagy dolog történt, mert az egyik kisjány beteg lett, o-sztán almát kívánt. Hej, búsult az édesapja,' de még jobban az édesanyja, honnan is kérhetnének egy pár almát annak a kis betegnek? Addig-addig gondolkoztak, míg eszekbe jutott, hogy az ember látott a • bírónál a kantorába- egy nagy szuszék almát. Hát csak ad belőle egy párat? így gondolták, másnap, mikor elment az apjok dógozni. Mikor a szegény ember megmondta a bírónak, hogy máma azért dogozik, hogy a beteg kisjánya almát kívánt, azt kérjte a béribe, a bíró csak úgy fújt. ..Mi a te. még ml' kódos is-álmát enne. ha beteg, mire min a-puliszka? Az kell am mai;, vem alma.” De meghallotta « feleség«,

az jobb vót egy kicsit, osztán mikor este lett, bement a kamarába, a szuszikbul kivett három kis férges almát. Ügy adta oda az embernek, hogy az ura ne lássa. „De ezért még a kertet felássa tapaszra!’’ — kötötte jci az asszony. Hej, ígért a szegény ember mindent, csakhogy megvan az alma. Beleejtette a zsebibe, osztán haza ment vele. Hát mikor tapogatja, olyan sima az az alma, hogy szinte csúszik rajta a keze, nem tudta, mi lett vele. De nem nézte meg hazáig. Otthon nagy örömmel mondta: „Itt az alma, kis Piroska, ügyi meggyógyulsz tülle, leszel apád öröme?” A kisjány csak nyöszörgőit, de felült az ágyban, osztán nyújtotta a kis csonttá aszott kézit az apja elibe. A meg az almát egyenkint akarta kivenni a zsebibül. De amikor az elsőt kivette, hát hanyatt esett ijedtiben. Mi lett evvel az almával, hiszen ez olyan kis férges alma vót, mikor a bíróné adta, fnost meg színarany, nézzék már. Hát odamegyen hozzá a felesége, osztán jól megrázza: „ügyi, lopta ezt az almát, nem vót elég baj tán még? Mi lesz most már mivelünk. ha az almát keresik?” Hát még jól ki se kiabálta magot az asszony, kiveszi a zsebibül mfnd a három álmát a szegény ember, aszta* rnongya ■ feieseornek.

hogy itt valami csuda lett, mert ü esküszik rá. hogy neki kis férges almát adott lopva a bírómé, hogy az ura ne lássa, osztán érte majd a kertet felássa. Hej, akkor vették észre, hogy az emberrel eccerre belépett a szobába egy tündér. Hát nézik sokáig, nézik, az meg megfelelt nekik, hogy is lett ez a csuda. „Férges almábul igazi aranyalma. Fösvény vót a bíróné, még a. rossz almát is tízszeres áron akarta adni egy beteg kisjány- nak, hát ezért változtatta az almákat arannyá, hogy legyen mibül ruhát venni, osztán az orvoshoz rinni a kis beteget. A többibül meg vegyetek házat, kertet, hogy legyen mibül megélnetek. De egyre vigyázzatok, soha fösvények ne legyetek, mert akkor minden oda lesz.”

Nézik az idegent, nézik, hát az csak éppen úgy eltűnik, mint ahogyan oda ment. De bizony az a három aranyalma ott gurult a kisjány kezéből hun a fődre, hun az ágyra, de hát arany vót az, akárki lássa. Hej de boldog vót az ember!

A három aranyaiméból olyan gazdagok lettek, mint más három argnyhegybül. Ma is boldogan élnek, ha meg nem háttá k.

Kocsis»« Ssiraiai Feri* Mari*

század végétől a lombard Nagy Károlytól kezdve a legtöbb német királyt es Napóleont. A korona aranypántjába erősített vas karikát a hagyomány szerint Krisztus keresztjének egyik szögéből kovácsolták.

... hogy az európai fővárosok közül London központjában működik a legtöbb színház. A Covent Garden körüli öt 'négyzetkilométeren ötszáz színház tart előadásokat

.. . hogy a Balkán név egy ősi legenda emlékét őrzi. A Marica folyó táján élt szép lány Rhodope, és a vizek istene Poszeidon szerelméből fiú született. A fiút, Eumol.it Poszeidon magával akarta vinni, de Balkán, az óriás, ezt megakadályozta. Erre Poszeidon öt is, és Rhodopet is heggyé változtatta. A legenda szerint a megmentett fiú, Eumoli alapította a mai Plovdiv város ősét.

... hogy Magyarország a világon a második helyet foglalja el az eg.y főre jutó baromfi-, és tojáslermelés- ben.

.... hogy kétszáz éves ebben az évben a mecseki szénbányászat. Az első bányát 1782-ben Vasas határában nyitották meg.

... hogy az ókori Róma szabad polgárai csaknem ezer évig viseltek tógát. Az idők folyamán ez a viselet külön tudománnyá vált, még azt is szabályozták- hogy a szónoknak milyen témákhoz, hogyan kell elrendezni öltözéke ráncait, illetve beszéd közben hogyan kell igazítania a redőkön, ha más témára , tér át.

SOMOGYI

NÉPLAP

gyermekeknek