Somogyi Néplap, 1982. január (38. évfolyam, 1-26. szám)

1982-01-22 / 18. szám

At emberi tényező Fél óra pihenő a marcali mentőállomáson Nem egészen négy éve, 1978-ban adták át Marcali­ban az új mentőállomást. A régi, egy helyiségből álló épület helyett egy egész kis egészségügyi komplexumot hoztak létre. Az autók fű­tött garázsból indulnak a riasztáskor — rövidebb idő alatt érnek a beteghez —, van öltöző, társalgó, ebédlő. Huszonhármán dolgoznak az állomáson, s öt kocsi in­dul a hívó jelre. Igen nagy terület tartozik hozzájua: Böhönyétól egészen a Bala­ton partjáig. Itt a mentős nem sokat pihen. Már csak azért sem, mert az állomá­son nincs orvos, ezért aztán erleni kell mindenhez. Fél óra is beletellik, mire összejönnek néhányan egy kis beszélgetésre. Csuha Je­nő tizenötödik évét tölti a szolgaialban. Pozsgai Károly lassan második évtizede fu­varozza a betegeket, sérül­teket. Klaris József négy éve dolgozik itt gépkocsivezető­ként. Szalai Zotlán mentő- ápoló annak idején csőszere­lőként dolgozott, a honvéd­ségnél mint egészségügyi katona szolgait, s leszerelése után mentős lett. Németh Janos menlőszakápoló hat éve van az állomáson. Kis közösség — nagy tapaszta­latokkal. — Sok munkát ad nekünk is a tél, a hideg, no és a csúszós utak. Elsősorban az idősebbek szenvednek kéz-, láb- és combnyaktörést. Mi­re a helyszínre érkezünk, rendszerint a körzeti orvos már ellátta a sérültet, a kórházba szállítás, s az eközben fellépő panaszok enyhítése már a mi dol­gunk. — A marcali kórházban nincs szemészet, ideggyó­gyászat, urológia. Ezért aztán a betegeket gyakran visz- szük Nagyatáüra, Kaposvár­ra. Ütközően sok mindenki­derül az emberek állapotá­ról, sőt spkszor arról is, hogy milyen gyógyszerre, te­rápiára van szükségük. Az eszméletlen, akár csak egy pillanatra is, de magához térhet, s ez elég ahhoz, hogy elmondja a történteket. A kórházi kezelőorvost máris konkrét dolgokról tudjuk tájékoztatni. — A mentős mindent el tud végezni az elsősegély­nyújtás területén, sőt ha kell, szülést is levezet. A szakápoló adhat gyógyszert, folytathatja az infúziós ke­zelést. Ha a beteget orvos nem látta, a mentősnek ma­gának kfell eldöntenie, hogy hová, melyik kórházba vagy szakrendelésre szállítsa, az út során milyen kezelést al­kalmazzon. Ez pedig nagy felelősség. Nem banális, el­koptatott dolog, hogy a men­tősnek lelkiismeretesnek, becsületesnek, rátermettnek kell lennie. Ha nem ilyen, alkalmatlan a pályára. Ke­gyetlen dolog naponta vé­gignézni az emberi szenve­dést, de az a feladatunk, hogy segítsünk. A mentősök felvételénél elsődleges szem­pont az emberi tényező. — A szakmai felkészítés is sokat jelent. Az első lé­pés a kétéves általános ápo­lói tanfolyam elvégzése. Ezt követi az egyéves szakápolói képzés. Ezenkívül minden hónapban két alkalommal továbbképzésen veszünk részt, s minden évben vizs­gázunk az egészségügy szak­területeiből. Nem is annyira a tanultak ismétlése ez. ha­nem az ismeretek szinten tartása, amit a gyakorlatban hasznosítunk. Lassan haladnak a men­tőautók a marcali úton. Ta­lán a beteg állapota, talán a havas út miatt. Ahogy el­mondták, ityen időben meg­kétszereződik az az- idő, miig a hívás helyszínére ér­iek. Nincs könnyű dolguk. Ambrus Ágnes Az új művészet mestere 150 éve született £. Manet „Szeme keskeny, mélyen ülő, eleven, fiatalos tűzű, szája jellegzetes, vékony, mozgékony, szájszögletében kissé gúnyos vonás. Az egész finom, szabálytalan, értel­met sugárzó arc, rugalmas­ságot és merészséget árul el; az ostobaság és a köznapiság megvetését. Az arcáról a sze­mélyére áttérve, Edouard Manet-ban nagyon szeretet- re méltó, nagyon udvarias, választékos, modern, rokon­szenves férfira lelünk” — ír­ta Zola, aki kritikusként Ma­net művészetének első pro- pagátoca volt. Manet nagypolgári szár­mazású festő, aki anélkül, hogy akarta volna, a művé­szeti forradalom legnagyobb hatású alakja lett. Pályafu­tását hangos botrányok és gyűlölködések kísérték, s akit fiatal kollégái — az impresszionizmus megte­remtői , — vezérüknek kiál­tottak ki. Tanulóéveiben összeüt­közésbe ikerült akadémikus mesterével, ezért a festőis­kola helyett a Louvre terme­it járta — fölismerve, hogy többet tanulhat a régi meste­rektől és a természettől. Tí- zianót, Tintorettót, Veláz-' quezt tartotta példaképei­nek, s a hollandiai, német- országi és itáliai utazásai so­rán megismert Frans Hals és a velencei reneszánsz mesterek iránti rajongás alakította művészetét. Ké­sőbb spanyolországi utazá­sán megerősödött Velázquez iránti csodálata, és Goya hatott rá a fölfedezés ere­jével. Amikor 1863-ban a Vissza­utasítottak Szalonjában kiál­lította Reggeli a szabadban című képét, az akadémiz- muson nevelkedett közönség és a kritika heves támadást indított Manet ellen. Noha a kép témája is „illetlen” volt —1* egy meztelen nő ült a fűben két, korabeli divat szerint öltözött fiatalember között —, inkább, a festési- mód, a friss, eleven színek alkalmazása, a széles ecset­kezelés döbbentette meg a közönséget. Az Olympiát — a modern festészet egyik leg­szebb alkotását — ugyancsak botrányos fogadtatásban ré­szesítették. A fiatal festők, akik ha­marosan az impresszioniz­mus megteremtői lettek, ve­zérüknek ismerték el Ma- net-t. ,A mester is új ihle­tet, ösztönzést merített fes­tő társainak a ragyogó, vilá­gos színek iránti rajongásá­ból. Bár nem vett részt az impresszionisták 1874-től kezdődő kiállításain, oszto­zott törekvéseikben, hogy tö­retlen frissességgel adják vissza a közvetlen benyomá­sokat, de a színek módszeres fölbontásában nem pient el olyan messzire, mint ők. Bár mindvégig kívül ma­radt az impresszionisták mozgalmán, „Manet valóban kiérdemelte az impresszio­nizmus vezéregyéniségének helyét — írja Raymond Cogniat —, amelyet általá­ban neki tulajdonítanak, és éveken keresztül az egyetlen, aki harcot hirdetett egy olyan új műveszet megte­remtéséért, amely a hétköz­napi élet jeleneteinek és a természetnek közvetlen meg­figyelésében keresi a művé­szi inspiráció és technika megújulásának útjait”. K. M. SZAPUDI ANDRÁS >, y, i,, i,,»■.y, y iy,yyy , y,yy/y,y,y,y,y/yy,y,y,y/yy/y/y,y,,<l",,l-/,l-;,l',l>l-,l',l,<-,11' 4. — Nos. Gergely, jössz vagy maradsz? — kérdezte a pap. Az öreg tanító az udvaron fölhalmozott poros, eső ver­te kacatra nézett. Segítek Teréznek kicipelni a bútorokat — mondta. — Festőket várunk. — Kipingáltatod az isko­ládat? — Könyvtárat csinálunk, afféle klubkönyvtárat — fe­lelte Dávid Gergely. — Ka­punk új polco at, s meglevő köteteinkhez vagy kétezer újat. A hímzőasszonyok ed­dig is eljöttek hetente két­szer; ha egy kicsit barátsá­gosabb lesz a terem, talán mások is eljönnek. * * * A pap magára terítette fe­kete palástját, és elindultunk a temetésre. Mellettünk Szili János, a gyülekezet egyik főembere ballagott, aki a falu első (és utolsó) tsz-el- nöke volt. Mióta a vadosi hatszázholdas közös gazda­ság a szomszéd nagyközség szövetkezetével egyesült, Szi­li János „egyszerű” növény- termesztő. Egy év múltán nyugdíjas lesz. Combig érő fekete kabátot, magas szárú csizmát visel, vaskos ujjai kopottas zsoltároskönyvre tapadnak. A temető felé ve­zető szekérúton arról beszél, milyen nagyszerű dolog egy­szerű növénytermesztőnek lenni. — Higgye el urrm — dúnnyögi ritkás bajusza alatt —, egy életre elegem volt a dicsőségből. Még ál­modni se szeretek azokról az évekről... Lehet, hogy máshol az ilyen hozzám ha­sonló ötvenkilences, kénysze­rűségből lett elnökök nem- esak kudarcokra, keserűsé­gekre emlékeznek, ha meg­kérdezi őket, de hát az em­bergyereke csak arról beszél­het igazán tiszta lélekkel, amit maga élt át. Talán en­gem is lehet hibáztatni. Rosszul mondom: az az igaz­ság, uram, hogy hibás vol­tam én is. Kezdettől tudtam, mi a hibám, mégse változ­tattam rajta. Pedig istenbi­zony nem egyszer megfogad­tam, még meg is esküdtem dühömben, hogy más ember leszek. Holnaptól más em­ber. Olyan, akit úgy emle­getnek faluszerte, hogy nem érdemes vele k,ukoricázni, mert nem ismeri a tréfát. Olyan, akinek gyűlölettel mondják ki a nevét, de csak ott, ahol senki sem hallja, mert félnek tőle. Mert tud­ják, mert nap nap .után ér­zik a bőrükön, hogy-- nem sajnálja tőlük az ostort. Ilyen elnök kellett volna ezeknek. Csakhogy én hiába íogadkoztam, hiába esküdöz- tem, hogy megmutatom, tű- tők én másfajta hangon is oeszciim, elvégre nem va­gyok ,% cselédjük, a fene es­sen a fajtájukba! Nem si­került, uram .. . Nem tud­tam kibújni a bőrömből. Lehi'ggadtam, s maradtam, aki voltam. Kinek hiányzott az elnökség? A rossebnek, uram. Rámtukmálták: „Fo­gadd csak el, János, tene­ked ebben a faluban sosem volt haragosod.” Tudták, mit akarnak, mindig volt maguk­hoz való eszük. Én meg nyelhettem a mérget. Ahe­lyett, hogy mindennap há­romszor leszedtem volna ró­luk a keresztvizet, csak emésztettem magam. Bezzeg amikor a „fekete” rendőr járta a házakat a végrehaj­tóval ! Akkor kussoltak. Nyikkanni sem mertek, ami­kor a disznajukat vitték, s a gabonájukat az utolsó sze­mig! Uram, én teljes szí­vemből gyűlöltem ajpkat a padlássöprőket, a kezem még máma is ökölbe szorul, ha eszembe jutnak, mégis azt mondom: ezeknek a Rá- kosiék kellettek... A „feke­te” rendőr, aki úgy nézett a parasztra, mintha az megöl­te volna az apját, meg a végrehajtó, aki az utolsó klottgatyát is lehúzta volna a gyerekeinkről. Gondolhat­ja, mennyi bajom volt ezzel a néppel elnök koromban, ha néhanapján még a Ráko- siékat is visszakívántam... Az az igazság, uram, hogy öt­venkilencre úgy elfelejtették azokat a keserves időket, mintha ebben a faluban so­sem lett volna kuláklista. Mintha 1950, 51, 52 sosem lett volna. Ezek, uram, sem­mit sem tanultak; úgy pöf- feszkedtek megint, mintha a harmincas évek jöttek volna vissza.. Csak egyetlen esetet Gondolnak az általános is­kolásokra a csurgói Csokonai Vitéz Mihály Művelődési Központban; szombaton­ként változatos programmal várják a gyerekeket — er­ről tudósította rovatunkat két gyakorlaton lévő főisko­lás, Román Ildikó és Hor­váth Zsolt. Lesz diszkó és filmvetítés is! Levelükből értesültünk arról, hogy szombaton kulturális műsort rendeznek a csurgónagymar- toni könyvtárban a Csokonai Gimnázium és Óvónőkép­ző Szakközépiskola színját­szói és a szentai citerazene- kar felléptével. Barcson, a Vízügyi Szak- középiskolában ma este 20 órakor Haffner Lászió Az ifjúság helye és szerepe tár­sadalmunkban címmel tart előadást. A művelődési köz­pont vasárnap a szokásos diszkóra várja a fiatalokat. Egy előrejelzés; hétfőn a barcsi zeneiskola kamara­termében Dévai Tibor és Dévényi Lajos ad kétzongo- rás hangversenyt. A koncert 19 órakor kezdődik. Techni­kai okok miatt viszont el­marad a szombatra hirde­tett fúvószenekari hangver­seny. Tibol László és Sörös Jó­zsef képzőművészek kiállítá­sát hirdette meg szombattól műsorfüzetében a nagyatádi Gábor Andor művelődési központ. Nagybajomban ma az ifjúsági klub tagjai gyűl­nek össze 19 órára, míg va­sárnap 18 órától Bank György diszkója szórakoz­tatja a fiatalokat a Pálóczi Horváth Ádám művelődési házban. Csonka Béla, Gyer- tyás László és Tóth Béla fo­tókiállítása a siófoki Dél- balatoni Kulturális Köz­pontban látható. A megye múzeumai közül ezúttal — képünkkel is — az újvárfal­vi Noszlopy Emlékmúzeum­ra hívjuk föl a figyelmet. A kaposvári programok közül kiemelkednek a Kil­lian György Ifjúsági és Út­törő Művelődési Központ rendezvényei. Íme a „non­stop” program: ma 18 óra­kor a fiatal utazók gyűlnek össze klubjukban, ahol dr. Pálföldi László Angliáról tart előadást. Holnap 9-től a művelődésügy területén dol­gozó fiatal szakemberek ágazati szintű megyei ifjú­sági parlamentjét rendezik meg itt, 15 órától viszont a Mikka—Mákká gyermek- színjátszó csoport mutatko­zik be Barátunk a színház címmel. Lesz játszóház is, gyűszűbábokat, modelleket készítenek, szőnek, agya- goznak stb. a gyerekek. Va­sárnap 15 órakor a Zselic SE közgyűlésének ad helyet a művelődési központ, ahol egyébként még látható a (Folytatjuk.) hadd mondjak el. A tsz megalakulása után az állato­kat gazdáknál helyeztük el, így tettek más községekben is, ahol nem volt urasági major. Máshol tehették. De itt?! A vadosi gazdákkal? Ezek nem mentek ám át a más portájára etetni.. Sem­mi pénzért, uram. Tőlük akár éhen dögölhetett volna a jószág a szomszédban. Azt vágták a képembe, hogy ők nem szolgák. M;t tehetett a vezetőség? Arra bízta az ál­latok gondozását, aki helyet is tudott adni nekik meg a vesződséget is vállalta. Csakhogy ezután lehetetlen volt megállapítani, ki meny­nyi takarmányt etetett föl a saját jószágával a közöséből. Csak azt láttuk, hogy az is­ten takarmánya sém elég. Nem válogathattunk, sza­vunk se lehetett. Aztán az a sok gyanúsítgatás, följelen­tés, pletyka, sutyorgás a há­tam mögött! Tudja, az én apámnak csak tíz holdja volt, régen a nagygazdák ránk se bagóztak. Bi­zony, sokszor eszembe jutott, amikor nap nap után beállítottak hozzám, s összevissza beszéltek, cigánykod tak, áskálódták egymás ellen, hogy milyen becsületesnek, bölcsnek, ka­rakánnak tartották ezek ma­gukat valamikor. Az a né­hány fiatal, aki a szemem előtt .nőtt, hamar elment. A legtöbben tanultaik. Az én két fiam is, hálistennek. Az egyik mezőgazdasági techni­kumot végzett, a másik fő­iskolát. Csak menjetek, mondtam nekik. Menjetek akárhová. csak itt ne marad - jatok! Pécsi Grafikai Műhely ki­állítása. Megtekinthető na­ponta 10 és 18, vasárnap 14 és 18 óra között. A Latinca Művelődési Köz­pont nyugdíjas pedagógus klubjában ma 16 óra 30 per­ces kezdettel dr. Csorba Lajos főorvos az idősebb kor tüdővel kapcsolatos problémáiról tart előadást. A kaposvári Csiky Ger­gely Színházban ma este — kezdés 19 órakor — PeteTr Weiss Marat halála című zenés drámája kerül színre Ács János rendezésében. Marat-t Lukáts Andor, De Sade-ot Jordán Tamás Já- szai-díjas, Charlotte Cor- day-t Pogány Judit Já- szai-díjas, Simonne Evrard-t Lázár Kati alakítja. Szom­baton 19 órakor, vasárnap pedig 13 óra 30 perces kez­dettel ugyancsak a Marat halálát játssza a társulat. A mozik közül a Vörös Csillag A birodalom vissza­vág című színes, szinkroni­zált amerikai fantasztikus filmet ajánlja. Erről csak ennyit: a Csillagok háború­jának folytatása... A vasár­nap délelőtti matiné, a Kip­ling-regényből készült Á dzsungel könyve. A Szabad Ifjúság mától A koncert cí­mű színes magyar filmet játssza. Közreműködik az Illés-zenekar. A Latinca mo­ziban a Ballagás című szí­nes magyar alkotás szerepel műsoron. A Mozimúzeumban ma a Néptanítók című Sára Sándor-dokumentumfilmet játsszák, szombat—vasárnap pedig előjátszásban Fábry— Örkény Requiem című alko­tását.

Next

/
Thumbnails
Contents