Somogyi Néplap, 1982. január (38. évfolyam, 1-26. szám)

1982-01-22 / 18. szám

Továbbfejlődésünk alapja : Gazdaságosabb munka, jobb minőség Pártnap a húskombinátban Elégedetten távozhattak a Kaposvári Húskombinátnak a dolgozói, akik azzal a vá­rakozással vettek részt a tegnap rendezett pártnapon, hogy átfogó tájékozta tást kapnak népgázdaságunk, s ezen belül az élelmiszerága­zat tavalyi munkájáról, idei feladatairól. Az előadó, dr. Kovács Im­re mezőgazdasági és élelme­zésügyi miniszterhelyettes népgazdaságunk 1'itél. évi eredményeit elemezve, első­sorban a mezőgazdaság, az élelmiszeripar, a húsipar helyzetéről szólt. — Gazdaságunk fejlődése jó irányban halad — álla­pította meg. — Az élelmi­szeripar a tervezett 3 szá­zalékos fejlődést teljesítette, s a termelés 2 százalékos novekede.se a húsiparban is megvalósult. Ismertette azt is, hogy a jó belföldi ellátás, a válasz­ték növekedése mellett ked­vezően alakult az export is. Tavaly 15 százalékkal emel­kedett a mezőgazdasági áruk kivitele, amire koráb­ban még nem volt példa. Ér­dekességként említette meg, hogy a 4500 féle árut gyár­tó élelmiszeripar tavaly ÍÖO új termékkel jelentkezett, s több jó minőségű diétás áru is az üzletekbe került. — Idei feladataink is vál­tozatlanok — hangsúlyozta a pártnap előadója, szám­adatokkal ismertetve, hogy az élelmiszeriparnak, a hús­iparnak hány százalékkal kell növelnie a termelését. Beszélt a Kaposvári Hús­kombinát feladatairól. Föl­hívta a figyelmet arra, hogy az ötnapos munkahét' sem vezethez az ellátás romlásá­ra. Kerte, hogy az itt dol­gozók használják ki a kor­szerű gyár által nyújtott le­hetőséget; dolgozzanak haté­konyabban, gazdaságosab­ban, takarékoskodjanak az energiával, a nyersanyaggal. Beszélt az állattenyésztő kis­gazdaságokkal es nag;*'üze­mekké; való jó kapcsolat erősítéséről is. — Továbbfejlődésünk alapja a gazdaságosabb munka, a jobb minőség — ez tűnt ki dr. Kovács Imre miniszterhelyettes szavai­ból. S hogy ezt helyesen ér­tették a húskombinát dol­gozok és látják saját fel­adataikat, azt bizonyították az elhangzott felszólalások, az előadóhoz intézett kér­dések. Többek között elmondták: a hamarosan átadásra ke­rülő, 2000 vagonos, belföldi ellátásra tervezett üzemben olyan minőségű, választékú terméket kivannak készíte­ni, hogy azt külföldi piaco­kon is értékesíthessék. Szóvá tették azt is, hogy megyénkben elegendő vágó­szarvasmarha van, ám a vágóhíd fölkészültsége, ál­lapota már nem alkalmas a feldolgozásra. Segítséget ker­tek új vágóhíd építéséhez. Megjegyezték, hogy a ke­reskedelmi ellenőrök egyes esetekben túl szigorúan bí­rálják el a húsipari termé­kek minőseget, noha azok fogyasztásra alkalmasak. Őszinték voltak a véle­mények, hasonlóak voltak ,a válaszok is. A miniszterhe­lyettes, aki a pártnapot megelőzően megtekintette a húskombinátot, örömmel fogadta az exportalap növe­lésével kapcsolatos terveket, elképzeléseket. Utalt az élel­miszertörvényre, a szigorú minőségi követelményekre, de elmondta: tervezik né­hány szabvány megváltoz­tatását, s javasolták azt is, hogy a termeltető vállala­tok a felvásárlási áraknál rugalmasabban élhessenek kockázati alapjukkal. Üj vá­góhíd építése nem szüksé­ges. ám a meglevő korsze­rűsítését — amikor azt az ágazat pénzügyi helyzete le­hetővé teszi — indokoltnak tartja. A felvásárlásoknál tapasztalható állapotok megváltoztatásával, a szük­séges alapanyag — sertés, vágómarha — biztosítása ér­dekében, ismételten hang­súlyozta a termelőkkel való jó kapcsolat fontosságát. Hasznos, eredményes volt a tegnapi pártnap a Kapos­vári Húskombinátban. Egyebek között azért is, mert a résztvevők az egyik legilletékesebb vezetőtől hallották; a mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszté­rium törekszik a tröszti vállalatok önállóságának nö­velésére, hogy még bátrab­ban kezdeményezhessenek, élhessenek a helyi sajátos­ságok kihasználásával. Sz. L. Új fejezet kezdődött Ságvári erőfeszítések Nem tartozik a híres ter­melőszövetkezetek közé. Sem eredményei, sem kirí­vó gondjai miatt. Bár ez utóbbiból volt a több leg­alább egy évtizedig. Sza­nálás, veszteség, épp csak nullára futó mérleg, egy helyben topogás. És ami ez­zel jár: évről évre lankadó remény, csökkenő bizalom. Amikor 1930-ban új vezetés került a ságvári szövetkezet élére, sokan azt mondták: „volt már kísérlet erre is, mégsem történt változás.” Bevált a kísérlet Lakóterületi fórumok fiataloknak Eelmzést adott az ifjúsági parlamentnek tapasztalatai­ról a rádió szerda esti Ötö­dik sebesség című műsora. A műsor végén töltették a kérdést, hogy miért nincs ifjúsági parlament a lakóte­rületeken, a lakótelepeken. Csattanós választ adott erre a Hazafias Népfront megyei elnökségének tegnap dél­előtti ülése, ahol — többek között — a lakóterületi if­júsági fórumok tapasztala­tait összegezték. A Hazafias Népfront Or­szágos Tanácsa és a KISZ Központi Bizottsága együt­tesen javasolta, hogy kísér­leti jelleggel rendezzenek Ilyen fórumokat. Elsősorban azt a célt tűzték ki, hogy megbeszéljék a fiatalokat érintő, a szűkebb és tágabb környezetükkel kapcsolatos társadalmi, gazdasági, poli­tikai kérdéseket. Somogybán a javaslat figyelembe véte­lével Kaposvár donneri vá­rosrészében, Csurgón. So- mogyaárdon, Kálmáncsán csaknem kétszáz fiatal vett reszt a fórumokon, s közü­lük harminc elmondta a véleményei, a javaslatát. A mozgalom céljával összhang­ban a résztvevők fele KISZ- en kívüli fiatal volt. Az ifjúsági fórum Kapos­vár donneri városrészében sikerült a legjobban. A leg­kevesebben pedig a csurgói értelmiségi fórumon nyilvá­nítottak véleményt. * A testület úgy értékelte, hogy a kísérlet bevált, a fiatalokban van érdeklődés a lakóterületeken. Ezt bizo­nyítja, hogy olyan fontos kérdésekben kértek támoga­tást, mint a nők elhelyezke­dése a községekben, az alap­ellátás javítása, a közműve­lődés személyi és tárgyi föl­tételeinek színvonalasabbá tétele. A donneriak azt kér­ték. hogy alakítsanak ki la­kásépítésre alkalmas telke­ket. A csurgóiak azt java­solták, hogy jobban vonják be a pedagógusokat a köz­életbe, alakítsanak értelmi­ségi klubot. A helyi, valamint a me­gyei népfrontbizottság figye­lemmel kíséri, mint valósul­nak meg a fiataloknak tett ígéretek. Az ifjúságpoliti­kai albizottság szintén fel­adatának tekinti, hogy a szövetkezetek, a tanácsok folyamatosan tájékoztassák. A mozgalom itjuságpoiiti- kai munkáját előrelendítette a fórumok megrendezése, kiváltképp pedig a kedvező tapasztalatok, így a don­neriak nagy érdeklődése, ak­tivitása, a somogysárdiak, a katmáncsaiak felelős véle­ményformálása. A csurgói „kudarc” azonban sok szem­pontból figyelmeztető. Ha a mozgalom több fiatalt kíván bevonni a hatósugarába, ak­kor az előkészítés során azt is el kell érnie, hogy az alkalmazott módszerek ugyancsak fiatalosak legye­nek. Semmiképpen sem cél­ravezető, ha a tanácsi veze­tő felolvas egy határozatot, intézkedési tervet, hiszen mindenekelőtt közvetlen és kötetlen beszélgetésre, vi­tára, gondolatcserére van szükség. Ha már ennyi energiát fordítanak egy ilyen fórum megszervezésére, minden­képpen érdemes gondot for­dítani erre is. Több fiatal feltűnt a rendezvényeken: közéleti elkötelezettséggel és szenvedélyesen mondtak vé­leményt. A jó fórum az ö „fölfedezésüket”, aktivizálá­sukat is segítheti. Az elnökség egyetértett azzal, hogy nyolc—tíz ifjú­sági népfrontfórumot ren­dezzenek az idén a most összesített tapasztalatok fi­gyelembe vételével. L. G. Két év telt el. A hócsip­kés világban, a nyírni dom­bok között szabadon nyar- galászik a szel, hópelyhek- kel fogócskázik. Zsákokkal megrakott vontató fordul a v guiyaközpontba. Két Orsós könnyedén , kapja a vállára a zsákokat, s viszi a takar- mányos helységbe. Az egy­szerű, faszerkezetes, féltetős épületek kifutóiban a sza­badban szarvasmaiHiák szá­zai. Felnőttek és borjak, ez utóbbiak egy csoportja ösz- szebújva nem a íéltetó alatt, hanem kinn, a szabadban pihen. Kakaóbarna bundá­jukra szitál a hó. — Várják az ebédet — mondja a két gondozó. A szabadban levő' jászolrend­szerben már ott illatozik a siló. Közben megérkezik az ál­latorvos, mindent körbejár, tárgyal a gondozókkal, még be sem fejezi körútját, mi­kor befut a föállattenyész- tő is. Azt hinné az ember, hogy a hóba süppedt világ­ban nem történik semmi, és lám, épp olyan mozgalmas nap ez is, mint bármelyik más évszakban. No, persze az is igaz, hogy ez gulya­központ egy kicsit a ,„sze­mei énye” a szövetkezetnek. Jakab János elnök. — Mikor ide kerültem a vállalkozásmentes szemlélet volt az úr. Nem volt pénz, az eszközök lerobbantak, el­öregedtek, tízéves MTZ-k roskadoztak a gépudvaron. Az első év a növényterme­lés műszaki hátterének meg­teremtése jegyében telt el. A kukorica- és naprafor­gó-termesztés érdekében konvertálható géphitelt vet­tek föl, tizenhatmillióért vá­sároltak gépet. A nem egészen ezerhélszáz hektár * szántóval rendelkező gazdaság határa két közsé­get, Ságvárt és Nyimet öleli körül, ám a két határrész között minőségben óriási a különbség. Míg a ságvári földeken könnyedén elérhe­tő a hetvenmázsás kukorica, a huszonnégy mázsás napra­forgó, az erősen erodált nyí­rni dombokon a legnagyobb erőfeszítésre sem hoz töb­bet negyvenöt mázsánál a kukorica; így jóformán még a költség sem térül meg. — Ez döntően közreját­szott abban — jegyzi meg az elnök, hogy tavaly hús- marhaprogramot indítot­tunk. Az erőfeszítésekről sokfé­leképpen, oldalakat lehetne írni. A tények mindennél többet mondanak el. Az or­szágban ötödikként nyerték el a gulyaközpont létesíté­séhez a férőhelyenkénti há­romezer forintos támogatást, és kaptak húszezer forint forgóalaphitelt az állomány fejlesztésére. Száz tehénnel indultak, és a kötelezvény szerint ez év augusztusára kell háromszázra fejleszteni a tehénállományt. Már megtörtént. És üzemel a gu­lyaközpont — valójában egy év alatt valósággá ért a terv. — Az adottságokon kívül a hűsmarha mellett döntöt­tünk, azért is, mert a piaci viszonyok, a szabályozók erre buzdítanak. Nemcsak a hatforintos kilónkénti fel­ártól, hanem a minőségtől is sokat várunk. Limousin keresztezést végzünk, ez ki­váló húsminőséget ad. A nyitni dombokról foko­zatosan kiszorulnak a gaz­daságtalanul termelhető növények, helyükre — az idén már százotvenkét hek­táron — gyep kerül. És ez­zel párhuzamosan természe­tesen gyarapodik az állo­mány. Távlatilag ez a terü­let el tud tartani ezer te­henet és a szaporulatát. Mint ahogy mód van arra is, hogy a mostani kétezer anyás juhászat a lehetősé­gek és a gazdaságossági kö­vetelmények figyelembevé­a 1 * íelsaólalásokat a vállalatok, 1 tartóra a minőségi Átmeneti korban élünk. A társadalmi-gazdasági moz­gások alakítják, változtatják életviszonyainkat, érdekein­ket, tudatunkat. A munka­hely tevékenységünk egyik legfontosabb színtere., A kö­zösség érdekeben végzett munka, a társadalmilag hasznos cselekvés során az egyén és a közösség között kialakuló kétirányú kapcso­lat lényeges tudatformáló, értékrend-alakító erő. Válto­zásainak figyelemmel kisé­rése, tudatos befolyásolása olyan emberformáló lehető­ség, melyről nem mondha­tunk le. A mai magatartási érté­kekre próbáltam választ ke­resni a Villamosberendezés és Elektronikai Vállalat Ka­posvári Villamossági Gyárá­ban. — Átalakulás tapasztalha­tó az emberek tudatában, ami elsősorban gazdasági körülményeink változásával — mondta Zo-mi László párttitkár — függ ösz- sze. Az anyagi érdekelt­ség megnövekedett lehetősé­ge és alkalmazása az ösz­tönzésben és az elismerés­ben mind jobban kiegészí­tette az erkölcsi tényezőket, és a kettő ma már jórészt együtt hat. Más oldalról vizsgálva a változásokat: je­lentősen ‘meglőtt a szemé­lyiség képességének és telje­sítményének a szerepe a kö­zösségben. Végül fontosnak Magatartási értékek előtérbe kerülését a munka ehsmereseben. — A változások elemzésé­ből indult ki másik beszél­getőtársam: Vegh Janos sze­mélyzeti osztályvezető is. — Korábban a feladatok is mennyiségi jellegűek vol­tak — kezdte. — Teljesíté­sükhöz képzetlen, betanított munkaerőt kellett igénybe vennünk. Ez az adottság pedig a velük szemben tá­masztható követelménye­ket is meghatározta. A tu­dati. szakmai, a magatartá­si érettség növekedésével a minőség kerüli előtérbe. Ma ebben a gyárban 85 diplo­más vagy felsőfokú tanfo­lyamot végzett ember es há­romszor ennyi technikus van. Tizenöt-húsz évvel ezelőtt hiába akartunk volna a mai­hoz hasonló követelménye­ket támasztani. Ma viszont reális igény a magas szintű alkotómunka. Az értékrend tehát mind az igényeket, mind a lehetőségeket tekint­ve megemelkedett. Ez tük­röződik a társadalompolitiká­ban. sőt, az sokszor meg is előzi a kisebb közösségek értékrendjének változásait. Lényeges következményei vannak, hogy a gyárkapun susepwe mindenki belép több, másfajta közösségbe, család­ba, sportegyesületbe, iklubba, munkavégzésre társult em- bexek közé, s ott óhatatlanul összeméri magát a többiek­kel. S ez újabb igények szü­lője. S ezt kell a társadalmi­lag hasznos cselekvés med­rébe terelni. A sokféle ér­dek ütközését a közösség ér­dekében kell kihasználni. — Hogyan lehet mozgósí­tani ma az embereket? Zomi László: — Egyrészt legyen jól körülhatárolt, el­fogadott és érthető célja a mozgósításnak. Másrészt ad­junk testre szabott felada­tokat. Ne fogjuk vissza a kezdeményező, újat akaró embereket, még akkor sem, ha látszólag „kilógnak a sor­ból”. Nem az egyén elszür- kítése a cél, hanem a közös­ség gazdagodása a személyi­ség adottságainak kibonta­koztatása révén. A gyárban többször is előfordult, hogy az export teljesítése, tehát a közösség érdeke miatt a dolgozók olyan tobbletfel- adatot vállaltaik, amely egyé­ni szempontból lemondást, a gyár szempontjából előnyt jelentett. Az ilyen cselekvés magas tudati érettséget tük­röz. Tapasztalhatók persze az egyem érdek tulhahasú­telével fokozatosan fejlőd­jön. Egy kis, területen kukori- cacsonkok meredeznek a hó alól. — Ez a harminc hektár maradt csak szántatlam — jegyzi meg az elnök —, mi­vel késő decemberig járták a marhák a tarlót. Bízvást mondhatom, hogy nálunk nem ment veszendőbe egyet­len cső kukorica sem; fel­böngészték azt az utolsó sze­mig az állatok. ra vonatkozó törekvések is, de ezeket a közösség képes kordában tartani. — Milyen eszközökkel befolyásolható a gyári ér­tékrend? Végh János: — A munkahe­lyi közösség az új belépőt spontán kényszeríti érték­rendje elfogadására. Ez az esetek többségében megtör­ténik. A kisközösség után következik a nagyobb egy­ség, a gyári vezetők, a moz­galmi szervek, a szakszerve­zet, a személyzeti osztály tu­dat- és értékrendformáló hatása. Ha ezt elfogadja az egyes ember, akkor ót is elfogadjak átlagosan jó munkásnak. A prohléma ab­ból adódik, ha valaki kiug­róan jó teljesítményt nyújt, akkor mi azt nem tudjuk hasonlóképpen honorálni. De azért óriási lépést tet­tünk az 1978—79-ben felhal­mozódott feszültségek enyhí­tése érdekében. így kaptak kiemelt bérfejlesztést a fel­sőfokú végzettséggel rendel­kező fiatalok 1980—81-ben. Zomi László: — Sikerre! lehet küzdeni az egyenlősítő törekvések ellen, ha az em­ber btraiaut item »ituianos­A gépudvar, a major kö­rül bozótokat irtanak az em­berek. Jellegzetes teli kép, ahogy a pattogó tűz mellett pihenésképpen melegednek. A gépek katonás sorban, a rend és a rendteremtés be­nyomását kelti minden. ; Alig győzöm jegyezni Ja­kab János sorolását. — Eltüntettük a roncste- lepet. Mérlegházat, hídmér­leget építettünk hatszázezer forintért. Mivel korábban Siófokról hordták a vizet itatáshoz Nyimre, mélyfúrá­sú kutat építettünk négy- százezerért, a központi ma­jorban hidrofort létesítet­tünk kétszáztízezerért. És ezek csak nagyobbak. Mostanában mind többen kopogtatnak az irodában: visszajönnének dolgozni. Ho­vatovább válogatni lehet a jelentkezők között. A mér­legházban beszélgetőktől hallottam, nagyot fordult itt a világ. Az elnök úgy mond­ta: fizetünk, de meg is kö­veteljük a munkát. Amiben sokan nem bíz­tak még két éve sem, újra éled a bizalom. És az em­beri lélekben, az érzések- . ben meginduló változás leg­alább olyan jelentőségű, mint a nyírni dombok között röp­ke egy év alatt megvalósí­tott gulyaközpont. Vörös Márta ságban, hanem címre és sze­mélyre szólóan mondja el. Nem mondhatunk le a dif­ferenciálásból adódó öszton- zőeröről! — Vannak-e speciális, élő­méi a Kaposvári Villamos- sági Gyáron belül uralkodó értékrendnek? Végh János: — Vannak. Például azok a gyökerek, amelyek az idősebbeket ide­kötik, hiszen többségüknek ma is ez az első munkahe­lye. Ök még jól emlékeznek azokra az időkre, amikor Kaposváron sorba kellett áll­ni egy-egy jó munkahelyért. Ezek az emberek nevelnek bennünket ma is a gyár sze­retettre. Vannak hagyomá­nyaink, s a fejlődés, a vál­tozások az itt dolgozók műn- kajának, szorgalmának, tö­rekvéseinek köszönhetők. Zomi László: — A fiata­loknak sokszor emleget jjik a gyári termékszerkezetet. Sok cikket gyártunk, sokszínű érdeklődési körrel rendelke­ző emberekre van szüksé­günk. Nálunk az ambiciózus, érdeklődő ember biztosan feltalálja magát. Cs. L. M3

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents