Somogyi Néplap, 1982. január (38. évfolyam, 1-26. szám)
1982-01-19 / 15. szám
Egy ütemmel kűráliiiaei érkeztek Áldozat volt munkájuk A nyolcadikosok közül fcindössze egy nem tanult tovább tavaly — mondta a teve egyik műsorában a ka- rádi iskola igazgatója. Nem hiszem, hogy sokan fölkapták volna a fejűiket a kedvező arány hallatán. Hiszen a mai tévénézők jól tudják: bármelyik városi vagy községi iskolában érdeklődnének, hasonló választ kapnának. A huszonöt-harminc fős nyolcadik osztályokban csak elvétve akad egy vagy két végzős, aki befejezettnek tekinti tanulását. (Más kérdés és külön elemzést igényel a szakmunkásképzőben lemorzsolódók aggasztóan nagy aránya.) Mindez arról jutott eszembe, hogy nemrég hivatalos ügyben fölkeresett egykori tanítványom öccse, s közben átadta nővére üdvözletét. Érdeklődésemre elmondta, hogy egy lányuk és egy fiuk van, szépen él a férjével, de máig bánja, hogy nem tanulhatott tovább. A tsz-ben, de inkább a háztájiban dolgozik. — Hiába, kellett a munikásíkéz otthon — magyarázta. — Annak idején a legtöbb falusi lánynak ez lett az útja, akármilyen jó tanuló volt is. A nővérem ráadásul kitűnően sportolt, talán tetszik emlékezni rá. Annak idején... Igen, a lány éppen negyedszázada végezte az általános iskolát. A konszolidáció kibontakozásának kezdetén, a visszatérő társadalmi bizalom időszakában. És bármilyen furcsa, igen sok parasztcsaládot épp a kedvező politikai légkör, a termelési biztonság érzete indított arra hogy gyermekét otthon tartsa, munkára fogja az általános iskola elvégzése után. A magángazdaságokban ugyanis változatlanul a kapa volt a legfontosabb eszköz. Ezt a derékíájdító szerszámot, bizony, tanítási időben is meg kellett fogni a 13—14 éves lányoknak. Az emlügtt — érdeklődő, szorgalmas, ruganyos testű, jó magasugró — tanítványom tehát nincs egyedül máig sem feledett és ki nem elégített tanulási vágyával, A foként ötvenhétben és az utána következő egy-két esztendőben végző, ma negyven körüli falusi asszonyok alkotják a már szakrendszerű általános iskolai oktatásban részesült, de szakképzetlen dolgozók meglehetősen széles rétegét. Ok ugyanis sok szempontból hátrányos helyzetben voltaik fiú társaikkal szemben, akiket könnyebb szívvel adtak oda szüleik városi mesterhez, ipari szövetkezethez szakmát tanulni, vagy középiskolába, kollégiumi bentlakásra. A lányokat féltették a város „fertőjétől”. Persze a lehetőség kapuja sem volt széles előttük. Akkortájt a falvak többségéből, ha csak egykori pedagógusmunkám színhelyeire — Hácsra,. Buzsák- ra, Niklára — gondolok is, körülményes bejárással lehetett volna középiskolába járni. Szakmunkásnak pedig csak igen kevés lány mehetett, A néhány erre vállalkozó kisiparoshoz, az ipari szolgáltató szövetkezetekbe vagy kereskedőnek gyakran csak protekcióval lehetett bejutni, és a kevés helyhez rendszerint ott voltak a helybeli — nagyközségi, vá- •rosi — gyerekek, akik szintén nem válogathattak a munkahelyek ben. A ma negyvenes falusi asszonyok többsége tehát a legfogékonyabb 1 korában otthon maradt, répát egy- gvelt, kukoricát kapált, ellátta az állatokat vagy napszámba járt a közeli állami gazdaságba, erdészetbe. És persze várta a jövendőbelit, általában egy szakmával rendelkező vagy tj-aktoros, sofőr személyében. A t«z-ek megalakulása után anyjukkal, idősebb társaikkal együtt ők voltak * a közös gazdaságok gyalog- munkásainak derékhada. Később, a gépesítés időszakában ők-sürgették a melléküzemek megszervezését, illetve a közeli nagyobb .községekben, városokban az ipari üzemek telepítését. Ahol néhány nap vagy* hét alatt megtanulták a szükséges fogásokat, az egyszerűbb gépek kezelését, s ha szerény, de mégis csak fix bérrel egészíthették ki a családfő jövedelmét. Mellette természetesen baromfit, sertést neveitek, tehenet fejtek, pa- lántáztalk. Akadtak közöttük, akik megragadták a lehetőséget, és felnőtt fejjel szakmunkás-bizonyítványt szereztek, meósként, munkairányítóként dolgoznak. De ez csupán néhány asszonyt érintett, olyanokat, akiknél szerencsésen találkozott . az adottság, a szorgalom a házastárs felvilágosult. ösztönző felfogásával. Egy kapós fői negyvenes tsz-tag asszony azt mondta: — Mi rosszkor születtünk, itt ragadtunk a földben. A néhány évvel utánunk következő korosztályok tagjai közül jóformán neki sem maradt velünik, vagy csak a nagyon elesettek. A többi a városba jár vagy itthon könyvelőként, boltosként dolgozik. Ezért biztatom folyvást a lányomat hogy tanuljon rendesen, ng valljon szégyent a szakközépiskolában, ahová igyekszik. Mi biztosítjuk hozzá az anyagiakat. Igen, ennek • kislánynak természetes, hogy mindenki a kezét nyújtja, ha valaki arról érdeklődik az osztályban : ki akar továbbtanulni. Anyja és sorstársai egy ütemmel előbb érkeztek válaszúihoz, mintsem az igazi választás lehetősége számukra megadatott volna. Ha anyagi jólétük ma mér átlagon felüli is — hiszen gyerekkoruktól dolgoznak, és nem napi nyolc órát — megkookáztatom: akaratuk ellenére áldozat volt munkájúik, Kitartásuk, szorgalmuk, sokszor megcsodált erejük olyan lépcsőt alkotott, amely nélkül nem lehetett volna továbbjutná a tsz-ekben a technikai fejlettség mai szintjére. Paál Tészl n w Argyilus Jelentős művészeti esemény volt a pécsi bábszínház vasárnapi bemutatója: Illyés Gyula földolgozásában, Honty Márta báb-, jelmez- és díszlettervei alapján bemutatta a társulat Tündérszép Ilona és Ár- gyilus királyfi történetét. Bóbita néven vált. ismertté a korábbi amatőregyüttes, az idei évadtól, 1981 őszétől a nemzeti színházba olvadt a társulat. Fontos vállalkozásunk volt az Árgyilus-bábelőadás. Mi tette azzá? A talán korszaknyitó bemutató sikeré1 nek kovácsa alapjában az a széphistória, amely megihlette Vörösmarty Mihályt — Csongor és Tünde —, illetve Illyés Gyula költői átdolgozásában vált a gyerekek körében ismert mesévé. A XVI. századi széphistóriák közül való az Argyilus, az első tudatosan művelt „modern” és magyar szépirodalmi műfajú. történet. Megjelenítése a vizuális tervező alkotása. Honty Márta a legősibb bábjátszás forrását vette alapul, amikor megtervezte az előadást. Bábokat, díszleteket, jelmezeket. Az ősi wayang bábszínjátszás Javan honosodott, meg. maláji pálcás figurákat alkalmazS t ű d I ószí n ház Á tékozló fiú hazatér Csöndes irodalomtörténeti szenzáció színhelyevé vált szombaton és vasárnap a kaposvári Csiky Gergely Színház stúdiója: , O’Neill ismeretlen há romiéi vonásos drámája „került elő” színházi előadás formájában ... Paradoxon ? Dehogy; Rajhona Ádám Jászai-díjas színművész rendezőként és dramaturgként új darabbal ajándékozta meg Eugene Glastone O’Neillt, az Eljő a jeges, az Utazás az éjszakába, a Jones császár, az Amerikai Elektra, a Vágy a szilfák alatt, a Boldogtalan hold 1953-ban elhunyt, Pulitzer- és Nobel-dijas szerzőjét. Három egylet voná- sosból kerek égés? három- felvonásos színpadi mű született az előadás által. Azt a kísérletet teljesítette ki Rajhona, amelyet John Ford 194ü-ben kezdett, amikor Hosszú az út hazáig címen az író két egyíelvonásosának fölhasználásával filmet forgatott John Wayne-nal a főszerepben. A kaposvári előadás megteremtője talalt még egy egyfelvonásost, amellyel szinte betetőzi a másik kettőt: az önálló életre szánt drámasűritmémyek szervesülnek egymással, egységbe és rendbe szerveződve a bibliai tékozló fiú századfordulói variánsának életállomósait adják ki. Ezért jogos a három egyíeL- vonásost közős címbe foglaló dramaturgi lelemény, az asszociatív T.örvény cím! Hogyan dolgozott Rajhona Ádám, a dramaturg? A három rövid mű szereplőit a cél érdekében alkotói szabadsággal kezelte: egy-egy szereplő a következő felvonásban fölveszi az előzőben még más által alakított, figura nevét. Teheti, hiszen ezek a sorsok — tengeri, szárazföldi páriáké *— szinte egyetlen nagy indigó alatt sokszoroaódnak egyforma nyomorulttá. Meggyőződésem, hogy a nevek metamorfózisát, illetve a színpadi lélekvándorlást a nézők többsége nem is érzékeli, annyira egységes élményt nyújt a három mű. Így emelkedhet ki egyetlen figura, élő kötőanyaga és katalizátora a három egyfel-' vonásosmak: 6 a tékozló fiú, akinek sorsfordulóit követhetjük. Irány Keletnek, Cardiff — ez az első felvonás címe. Első darabja az írói ouvrenek, mivel az ezt megelőzőt szemétkosárba hajította a szerző. Mestermunka ez: O’Neill néfiány vonással jellemeket tud elénk állítani, feszültséget indukálva bennünk egy balesetet szenvedett matróz haldoklásának jelenetével. Cardiff mint úti cél itt képletesen az elérhetetlent, a beteljesülés hiányát is jelenti. Yank matróz sohasem ér oda, de nem érik el „Gardifíot” a többiek sem . .. Ködben élnek, nem tudják hol járnak, mi életük célja. Kajütnyi reménytelenség. Es Yank, a haldokló az egyetlen, akinek célja volt: ......... volt egy g ondolatom, hogy itt hagy~ nám örökre a tengert... Szerzünk egy farmot, éppen csak akkorát, hogy megférjünk rajta ketten”— vallja be barátjának, akit nevezzünk kissé önkényesen csak Luke-nak. Megfogan benne Yank vágyakozása; ő a „tékozló fiú”, aki megszökött az apai házból. Lukáts Andor alakítja végig egyenletesen magas szinten, mégis sárközeiben, egy helyben taposva maga alatt az alattomos dagványt. A második felvonás — címe: Hosszú az út' hazáig — kikötői lebujbán csapszéki rafoszolgakereskedők, iparszerűen kéjelgő tüdőbajos lányok között játszódik. Éjszakányi rövidségű „Car- diffjukat” itt találják meg a Glencaim gőzös matrózai. Egyedül Luke maradna józan: Yank, helyett ''készül farmernak, és mégis vesztes marad a végén — őt rabolják ki és cipelik a halálhajóra eszméletlen állapotában. A végzetmotívum itt —‘ bár vak és kegyetlen, mint a görög drámákban —, emberek (lélekkufárok, em- benkereskedők, kis prostik) közreműködésével jut érvényre. Mégsem ez a radikálisan új O’Neillmél, hanem a nyomorúságos társadalmi valóság ilyen nyers, már-már sokkoló megfogalmazása. A harmadik felvonás — A kötél című — valóságos bravúrdarab. A tékozló fiú megtérésével „fityiszt mutat” O’Neill a bibliai diadalmas happy endnek. Csat- tanós befejezéssel az abszurd magasságba rántja a már- már becketti véglények képviselte sivárságot, egy roncsban mutatva föl az apát! Furcsa, vérmocskos zsoltár a nemzőért... Nem írhatunk erről az estet megkoronázó felvonásról többet, nehogy a következő előadások nézőit megfosszuk a minden addigi történést átértelmező csattanó meglepetésétől. Inkább írjuk be a képzeletbeli aranykönyvbe, hogy Rajhona Ádám, a rendező jó stúdióelőadást „vezényelt”, kevésbé foglalkoztatott színészekből — vagy legalább is nagy szerepekben ritkán látottakból — jelentős alakításokat „szabadított ki”. Az első műben még csak néhány karakterisztikus arcéi rajzolódott elénk: Csernák Árpád haldoklásában felmagasló Yankje, Dánffy Sándor — belőle a stúdiókörülmények mindig a legtöbbet hozzák ki — halk, lehetetlen kapitánya, Komlós István új minőséget jelentő Cocky matróza stb. A második felvonásban Rácz Kati lealjasult, tolvaj prostituáltjával, Tóth Eleonóra megrendítően sí- ró-nevető, beteg utcalányával, Gőz István egyszerre kiszolgáltatott és másokat kiszolgáltató kérdőjével, Galkó Bence és Serf Egyed matrózként iratkozott föl a soroltakhoz. A harmadikban egyforma lehetőség kínálkozott valamennyi szereplőnek — ez valódi kamaradráma, Tóth Béla szélütött, schylokian zsugori, jeremi- ádákat harsogó emberroncsa — úgy vélem — n am csalt j a színész pályáján nagy alakítás, hanem az évad eseményei közé is tartozik: jelentős színészegyéniség, aki hosszú időkre megoldhatja a színház régi gondját, hogy idősebb vagy legalábbis érettebb korosztályú színészből kevés van. Czakó Klára pályáján ugyancsak mérföldkő ez a játék, amit az érzéssorvadáso6 Annie-val produkál. Gyuricza István darabos, együgyűen ravasz, Patrickje azt bizonyítja, hogy a színház első évados színésze otthon van a társulatban és a legjobbak között is állja a helyét. A kis Csorba Andris szép reményekre jogosítja a nézőt; vérében van a játék. É. Kiss Piroska deszka- díszlete kajütként, kocsmaként, pajtaként egyaránt jól funkcionál; meghatározójává válik a játék stílusának. Függönye egyszerre fölcsavarodó vitorla, és zsákokból összefűzködött pajta- ajtóvászon. A színház szce- nikusa jól debütált díszlet- és jelmeztervezőként. Leskó László Pályázat Derkovits- ösztöndíj tak az előadás során. Ilyen figura Árgyilus, Tündérszép Ilona es. „környezete” is, kesztyűs bábok az ördögök, emberi alakra szabott a démoni, egyszemű szörnyalak. A wa- yang bábokat batikolt selyembe öltöztették a lévaiak, Honty Márta — textilterve- zőként ismertük meg pályafutása elején — ugyancsak ilyen feste jelmezeket terv< zett. Az ősi bábszínjátszás hagyományának föieleveníté- se — a bábok és azok készítésének stílusos megvalósítása — mellett a magyar népművészet szellemiségét is sugározzák Honty terved. Itt találkozik tulajdonképpen eddigi képzőművészeti tevékenységével első bábszínházi tervezői munkája: textiljeinek, tűzzomá ne ké pei nek világa bontakozott ki előttünk a pécsi bemutatón. Az archaikus, több hagyományt követő terv egységét Honty igényessége, művészi képességeinek összpontosítása teremtette meg. Erről így beszélt a társulat igazgatója, Kós Lajos; — Honty Márta jól kidolgozott tervet készített színházunk számára, ehhez nekünk is .fel kellett nőnünk. Az előadás nem szóközpontú, a vizualitás intenzitásának kell betöltenie a legfontosabb szerepet az Árgyilus előadásában. Érvényre jut a különféle anyagok fölhasználása, a batikolt selyem, a vésett lapickák megjelenítése. A zene is az ősi magyar misztikus világ szellemisedét fejezi isi. — A bábok nem beszélnek ebben az előadásban. — Ezzel a darabbal megpróbáltuk fölébresztem , a szülőkben, is a mesélés közvetlen emberi kapcsolatát. (Paál László Jászai- díjas „atyai székből” olvassa a mesét a nézőknek. A történetet Giovannini Kornél rendezte jetentős bábszínházi élménnyé, s úgy érezzük, országos sikerre vi- hetné a televíziós adaptáció. Kaposvári bemutatásának a lehetőségeit mindenesetre keresni fogja a pécsi Bóbita bábszínház. Horányi Barna A Derkovits Gyula-ösztöndíj elnyerésére pályázatot hirdetett a Művelődési Minisztérium, valamint a Magyar Képző- és Iparművészek Szövetsége. A hároméves ösztöndíjjal a már önálló művészeti tevékenységet folytató fiatal alkotókat -kívánják támogatni, segítve a rendszeres, tervszerű munkán alapuló művészi fejlődésüket. Olyan pályázók jelentkezését várják, akik az ösztöndíj időtartamára a szocialista tartalmú és igényű művészet előbb rehaladását szolgáló alkotói feladat elvégzését tűzik célul. A pályázat feltételei szerint főiskolát végzett, 35. életévüket még. be nem töltött képzőművészek jelentkezhetnek. Kivételes esetben — ha tehetségük, kiemelkedő munkásságuk indokolja — főiskolai végzettséggel nem rendelkezőik is kaphatnak ösztöndíjat. A havi háromezer forint ösz- szegű díj odaítéléséről a minisztérium, a szövetség és a képzőművészeti főiskola képviselőiből alakult bizottság javaslata alapján a művelődési miniszter dönt. A kérelmeket a Művelődési Minisztérium képzőművészeti osztályára várják február 11-ig. SOMOGYI NÉPLAP Tóth Béla és Czalté Klára
