Somogyi Néplap, 1982. január (38. évfolyam, 1-26. szám)
1982-01-16 / 13. szám
N e»» fogja ©Kwntti, amit most mondok, de ebben a helyiségben, essen az estén én vagyok az egyetíen ember, akii nem vezet félre senkit! __ U gye, csodálkozik? Akarja, hogy bővebben kifejtsem?». No6, nem lep meg az érdeklődése. Az első perctől fogva láttam, hogy tapasztalt és mélyen gondolkodó ember. akiből nem hiányzik az a humor és bátorság, hogy olykor felülvizsgálja az ismereteit, illetve egyszerűen: efogadjon. Miből láttam? Természetesen a tekintetéből. És higgye meg, nagy adomány ez bizonyos koron túl!... Hogy öregnek tartanám? Ó, nem. Csak egyszerűen túl van azon, amikorra végképp hoezá- lormálódunfc ’ ahhoz az életszerephez, amely nélkül mér nem tudnánk biztonsággal mozogni. Mire gondolok? Nos, talán éppen a méltóságra, ai«ii tetteink elvi megalapozottságából fakad. És ez, bizony, sokunkat, jóvátehetetlenül késszé tesz, uram! De, ha megbocsát egy percre: saót kell váltanom Valakivel! ... ... Már itt is vagyok. Tehát, mire alapozom állításomat — erre kiváncsi? Nézze például azt a csöndes fiatal házaspárt. Amint látja, egymással sem beszélnek. Némán, elegánsan hallgatnak, derűs fölénnyel figyelik a többieket, és ebben az a félrevezetés uram, hogy — félnek ! Mindenekelőtt attól félnek, hogy valaki netán észreveszi rajtuk azt a halálos es ketségbeejtő unalmat, amit egymás társasága jelent számukra. Fél évvel ezelőtt, sok éves ismeretség után házasodtak össze, majd a bolgár tengerparton töltötték nászútjukat, amelynek során bebizonyosodott, hogy soha, de soha semmiféle örömük egymásban nem lesz. Csakhogy a házasságot a négy szülő szorgalmazta, es a leány apja, aki művezető és amolyan „ezermester” is, szobát rendezett be nékik a házában, és ebből a szobából nem hiányzik sem a bárs-zekrény, sem a vasból készült könyvállvány, sem a Videoton tévékészülék. A másik oka, hogy félnek, a gépkocsi. Tudniillik, mivel gyűjtenek rá, pontosan ki van számítva, hogy napjában hány forintot és hány fillért költhetnek el, s az a nyamasztó érzés ül rajtuk, hogy ezt most valaki észreveheti a viselkedésükön. Honnan tudom mindezt, ugye? Természetesen a tekintetükből, uram, azaz főként onnan, de ha megengedi, erre később térek rá. Vegye szemügyre inkább azt a beszélgető csoportot az ablaknál! Öten vannak: három nő, két férfi. Nemolya- nak tűnnek, mint akik most éppen becsapják és kijátsz- szák egymást ; igaz? Pedig, bizony, ez történik — kacagás ide, felhőtlen csevegés oda. E lmondom, miért. Az egyik férfi, a szőke, harminc körüli, kopaszodó, titokban viszonyt folytat a tőle balra ülő tizennyolc körüli lánnyal, aki az — unokahúga! Mármost a felesége, a tőle jobbra ülő vörösesszőke nő, mint látja, féktelen jókedvet színlel, hogy elleplezze ambivalens érzéseit, miszerint gyanakvás gyötri a mondott viszonnyal kapcsolatban. másfelől viszont rendkívül erős érzéki hatással van iá férje ismerőse, a tőle Jobbra fftő. hatekmas termetű, kiöregedett vízilabdázó, aki mellesleg épp élménybeszámolót tart, és most — érthető okokból — különös íhletettséggpl pufogtaitja begyakorlott poénjait. S végül: az a vakító szőke asszony, az öreg csatár és a barna kislány között... nos, neki egyikükhöz sincs köze. Azzal csapja be a többieket, hogy feltett szándéka megközelíthetetlen és titokzatos kívülállónak látszani, holott minden gondolatát leköti a göndör csatár, valamint az, hogy jókora friss örökséggel és egy alig észrevehető testi hibával rendelkezik. A pólózót — ha tudna róla — ez aligha hagyná hidegen. Gyermektartási pert akasztottak a nyakába, s most •— az emberi természet különössége! — azon töpreng, hogy megvendégeld az egész társaságot. A kislány kimondhatatlanul unja, sőt, .gyűlöli ezt az összejövetelt, azt hiszem, különös tekintettel a nagybátyjára, és ezért szünet nélkül ez utóbbi feleségének hízeleg, ki tudja — ő maga legkevésbé —, hogy miért!... Hogyan?.., Ö, elnézést egy percre! Ennyi volt az egész! Mit is kérdezett ? .. . Hogy máért tartom magamat kivételnek? Nos, uram, erre igazán nem nehéz válaszolnom. Én vagyok itt az egyetlen ember, akinek mindenkivel egyértelmű és tisztázott a kapcsolata. Hogyan?... Csak nem arra a két spicces fiatalemberre gondol? Bizony, be vannak csípve, uram, és őszinte szívből mondom, hogy ez a lehető legenyhébb kifejezés! Ezt a két fiatalembert aztán végképp jól ismerem. Először is, hogy finoman fejezzem ki magam, szerfölött furcsa viszonyban . vannak egymással. Viselkedésükre főként az nyomja rá a bélyegét, hogy mindkettő családos, a kövérkés, alacsonyabbiknak két szép kislánya van, de úgy vélik, hogy itt erről senki sem tud, és a családját egyikük sem hozza magával soha. Másodszor ... hát, ugyebár, az i-tal! Meg kell mondanom: ez az egyetlen oka, hogy ide járnak, ámbár ezt élete árán sem vallana be egyikük sem. ... Tehát: hol tartottunk? További bizonyítékokra kíváncsi: nemde? Ki érdekli? A festett hölgy, esetleg, aki most leült a zongorához?... Kérem. A lehető legnyilvá- vaióbb eset. Ami engem illet, már előre tudom, hogy mit fog játszani. De nemcsak én tudom ezt, hanem ő maga is, sőt a többiek is tudják, és ami mindennek a teteje: teljes /mértékben tisztában van azzal, hogy a repertoárja itt, enyhén szólva, a könyökén jön ki mindenkinek. Ez azonban a legkevésbé sem zavarja. Átszellemült elragadtatással játszik, énekel, és minden mozdulata a forró siker nyugtázását tükrözi, holott nyilvánvalóan senki ügyet sem vet rá, s magunk közt szólva, mutathatnék itt önnek valakit, aki, ha módjában állma, hát habozás nélkül golyót eresztene belé. Ősrégi, nyúzott sláger jön — már kezdi is ... No, mit mondtam ?!... Vagy arra áz úrra kíváncsi, aki vezérigazgatói méltósággal szemlélődik a kecses szeVnüvege mögül? Megmondom önnek, ahogy ■vem. könyvelő. Bár eeetrmdeje özvegyen me rád t, s most válójában társaságot keres; igazság szerint fiatal feleséget szeretne magának. No, persze, sohasem lesz fiatal felesége. Elsősorban azért nem, mert — figyelje meg! — amint fölbukkan előtte egy nő, ő hidegen elnéz fölötte: egyszerűen nem hajlandó a szemébe nézni senkinek. Vagy vessen egy pillantást arra a megfontolt, gunyoros tekintetű férfiúrra, mellette azzal az erős, fehér blúzos, felajzott nővel, akinek pohár van a kezében. Élettársak, nem házasodtak össze, és ez a férfiú bölcsességének tulajdonítható. Ügy tarája: ha összeházasodnának, a köztük lé- konkülönb- ség pokollá tenné az életüket. Emberünk látszatra maga a derűs nyugalom, Ö, látom a kérdést. Azt szeretné, tudni, hogy ön vajon mivel vezet félre mind- annyiunkat, igaz? Nos, hát, uram, bevallom, ön az egyetlen eset, akinél nehéz erre válaszolnom. Azt hiszem, hogy ön elsősorban önmagát vezeti félre!... Hm.., hát nem tudom egészen biz- itosan. Bocsássa meg a mosolyomat, és kérem, ne értse félre, de... meggyőződésem, hogy ön maga sem tudja, hogy miént ül itt. Talán magányos ... Abban mindenesetre biztos vagyok, hogy önnek itt semmi keresnivalója! És mégis itt ül, már a második este. Figyeltem!... Persze: hogy homnét tudom mindezt! Uram, nekem több mint harmincéves ta-' pasztalatom van a szakmában. S ha azt mondom — nem dicsekvésből! —, hogy én itt ma sean csaltam meg senkit, akkor el kell hinnie, mert nem érdekem félrevezetni önt. Ha nem veszi rossz néven, sokkalta több tapasztalattal rendelkezem önnél, és belátok az emberekbe. Mellékgondolatoktól mentes, becsületes kapcsolat itt ma csak velem alakult ki! Íme, a szakmám!... A számláját? Parancsoljon, uram! Lássa, elkészítettem. Két vodkája, és egy üdítő itala volt... Ismétlem: bízhat bennem. Kis idő múlva nyugdíjba megyek; megszereztem már, amire szükségem. lesz a hátralévő idő alatt. Engem már csak az emberek érdekelnek, hisz nyitott könyvek számomra... Köszönöm, uram! És térjen be máskor is, ha már így összeismerkedtünk!.., Jó éjszakát! Hazánkban az információ időnként gyorsabban terjed, mint az influenza. Talán ezért is nehéz ma már utólag megállapítani, hogyan kezdődött az a váratlan eseménysorozat, amely hetekig lázban tartotta a hazai közvéleményt. Az első jelekre egy — barátinak nem nevezhető — nyugati lap tudósítója figyelt fel. „A magyarok valahogy furcsán idegesek” telexezte széles vigyorral az ujjaiban Mr. Puff Antch, a londoni Magazin News tudósítója. Mr. Puff Antch nem járt messze az igazságtól. A magyarok ezen a csütörtöki napon egy kissé idegesek voltak. Egyes boltok előtt hosz- szú sorok álltak, s csak nagysokára derült ki, hogy az emberek totószelvényt akarnak vásárolni. — Hiánycikk lett a totó- szelvény, emelik az árát — suttogta Elhall Kázmér —, én szerencsére már a múlt héten megvásároltam vagy 34 ezer darabot, tavaszig talán elég lesz. — Biztosan elküldtük a totókat a lengyeleknek — suttogta Országos Győzöné egy megalapozatlan rémhír szellemében. A nyugtalanság jelei másI nap is felütötték a fejüket. Elterjedt a hír, hogy mesés összeget lehet nyerni, mivel hosszú hetek óta nem volt 13-rl-e* — az állam szánDusa Lajos Csak veled áldjon engem az este Szép vagy meztelenül és szinte világít rám a te bőröd most, hogy a nyár birsalma-szagával telt a szobánk. Nem napozol, mert túlcsap öledről lenge bozótod, átcsap az éden lombja a szabvány-kert falain, és így hívogat engem. Mert olyan hívogató vagy, hogy bujócskát játszana menten nagy bokrodban a férfi-öröm. Most már csak veled áldjon engem az este, napkeletin hajlongva köszöntlek kened előtt. Nem baj, hogy kinevetsz e bohócahajlado: árért, mert nevetésed elűzi a medveszivün számító asszonyokat, és szétfutnak a kéjre ravaszdi hetérak ringasoddal es mosolyoddal telt szemeimből. Munkácsi Miklós MONOLOG EMIL „Elemzem, ábrázolom, gúnyolom...” KOLOZSVÁRI GRBNEPIERRE " ditói munkát is Amikor Bertha Bulcsú tíz esztendeje interjút készített vele, gondosan összeszámolta, hány könyve ielent meg a beszélgetésig. Harminchét. Kolozsvári Grandpierre Emil azóta is mérhetetlen buzga.l- rnú - alkotó, s bizonyára ötven felé jár könyveinek száma. Nagyjából annyi, ahány éve megkezdte írói működését. Első műve. a Rosta önéletrajzi regényfolyamának kezdete. pontosan ötven esztendeje, 1932-ben jelent meg. Önéletrajzi sorozatát azóta sem szakította meg: a legújabb, az Árnyak az alagút ban tavaly került ki műhelyéből. Bizonyára lea. maradandóbb vállalkozása, amelyre leginkább illik önvallomása: „Csaknem valamennyi írásomban a sajátos magyar életformát elemzem, ábrázolom, gúnyolom vagy leírom. Ennek az életformának ... legjellemzőbb vonása a beteg valóságérzék”. Az úgynevezett régi, - úri középosztály életformáját elemzi, gúnyolja ki — vallomása ezzel a kiegészítéssel értendő. Kolozsvári Grandpierre Emilre nemcsak a termékenység, a, szorgalom, a műfaji gazdagság is legalább annyira jellemző. Irt irodalmi, nyelvészeti tanulmányokat, meseket, elbeszéléseket, humoreszkeket, szatírákat, végzett. Racionális elme, stílusa célratörő, világos, szereti a gúnyt, az éles vitát. A hetvenes évekből igen emlékezetes az a valóságos hadjárata, amelyet a magyar nyelv védelmében folytatott a Kritikában és könyveiben (Négy-öt magyar összehajol, Herder árnyékában). A liegyvenes évek végéig volt egy irodalmi elismerés, a Baumgarten-díj — ezt kétszer is megkapta. Később József Attila-díjjal, 1980- ban pedig Kossuth-dijjsd tüntették ki A csillagszemű, a Doktor Csibráky szerelmei, a Tegnap és annyi más nevezetes regény életéivel pajkos, törhetetlen alkotóját. Sokan — a fiatalabbak — csak A fekete bula című tolvajnyelvi elbeszéléséről hallottak. Sokat vesztettek: Kolozsvári Gramdc pierre Emil, a hetvenötéves fiatalember, századunk egyik legjelesebb magyar írója. Még apró karcolataijjan. h»- moreszkjeiben is. Kolozsvári Grandpierre Emil Virág kartárs, a káder Virág kartárs egy napon kevésnek érezte, hogy ő egyszerű dolgozó. Elhatározta, hogy előlép káderré. Mert kádernek lenni szebb is, jobb is. Így vélekedett Virág kartárs. Egy darabig fontolgatta, hogy s mint fogjon hozzá. Aztán úgy döntött, hogy erzsébetvárosi táj szólás helyett ezentúl népiesen fog beszélni. ízesen, zamatosán, mintha minden szavát tőről metszették volna. S mivel éppen akkoriban helyezték át, új munkahelyére, ekként köszöntött be: — Jaó napot kiivánook, eetársak! Ez az „eetársak” különösen tetszett, mert elv társ sok van, de eetárs kevés. Fölfigyelt rá -a vállalat minden vezetője, föl a kollégák, de légióként a káderes. Ebben nincs is semmi csodálatos, hiszen a vállalatban csupa budapesti tájszólást beszéltek. Felüdült a lélek, ha Virág kartárs megszólalt. ö pedig látta ezt, és gyakran beszélt: Kiváltképp termelési értekezleteken hallatta hangját. Többnyire ilyen tanácsoka t adott: — Az ömbör törmöljön. Törmöljön mjnél többet, öhun az igazság! Fehérné, a káderes, hetek óta törte a fejét. Nem helyes politika, ha egy ilyen tősgyökeres káder alantos munkát végez a könyvelésben. Az ilyennek több dukál. A vállalatnál nem volt üresedésben fontosabb beosztás. Várni pedig nem akart. Szerencsére egy termelőszövetkezetbe főkönyvelőt kerestek. Fehérné behívta magához Virág kartársat, s fölöttébb ravaszul megkérdezte tőle: — Fejlett könyvelő vagy? — Könyvölni, azt szípön tudok — válaszolt Virág kartárs őszintén. —Ez a kijelentés megnyugtatta Fehérnét. Virág pedig harmadnap jelentkezett a köszögi Táncsics Termelőszövetkezetnél. Egy darabig könyvelt, igen szípön. Megszerette mindenki, habár a parasztok nem mindig' értették meg a beszédét. Találgatták is sűrűn, milyen vidékről való, végül abban egyeztek meg, hogy alighanem göcseji. Ott ugyanis egyikük sem járt. Virág eetárs pedig örült aiz előléptetésnek, örült a szép fizetésnek. És elhatározta, hogy a legközelebbi értekezleten egy jeles felszólalással rója ie háláját. A beszámoló alatt figyelt, je- gyezgetett, aztán szót kért — Még többöt köll tör- mölni, eetársak! — mondta. — Ékkő mög akkő, hogy a hibákat kikküszöböljük szípön. Hogy mást ne mond jak, asse jó, hogy a búzaföld egy tagban van. Egy kicsinyég több tag kellene. Mer ha a tagságot szaporítjuk mindgyárt növekszik a tömörülés. Asse ártana aztán, ha merészebből, kísérlötöznémk- Hogy mást ne mondjak: miért ne vetnénk tököt a búza közibe? Ne mönjön kárba a sorköz. Nagyon laváló felszólalás volt. Ehhez foghatót még nem hallottak Köszögön. Aztán elhangzott a válasz. Abban is akadt egy-két olyan mondat, amilyenhez foghatót Virág eetárs sem habott még életében ... Az eltűnt totó nyomóban dékosan visszatartotta, mondta a Szabad Európa Rádió —, s ezért fogyott ki a totószelvény. Mások azt is tudni vélték, hogy nemcsak a 13+I-es szelvényt tartották vissza adminisztratív úton, de magukat a szelvényeket is, mert attól tartanak az illetékesek, hogy ha felcsigázzák az emberek totóvásárlási kedvét, ez olyan mértékben megemelné az állam bevételét, hogy zavar keletkezne a tervgazdálkodásban. A jól értesültek pénteken este arról suttogtak, hogy már előre eldöntötték, kinek kell nyernie a mesés összegű 13-rl-est. Mivel a legutóbbi nagy nyeremény boldog tulajdonosa középiskolai végzettségű, nehéz gyermekkorú, önmagához viszonyitva jellemes, kétgyermekes fiatalasszony volt, világosnak tűnt, hogy ebből a kategóriából ebben az évtizedben már nem kerülhet ki a nyertes. Ifj. Pech Aranka, a Krizantém KISZ-alapszervezet megbízott titkára nyílt levelet intézett az egyik újságon keresztül a közvéleményhez, melyben hangsúlyozta a 35 éven aluli fiatalok felelősségét az ország építésének nehéz munkájában, és rámutatott: a fiatalok egyre ritkábban nyernek a totón, de a borítékos sorsjegynél, a lóversenynél es a rulettnél is csökkenő tendencia tapasztalható. Vasárnap délelőtt az izgalom a tetőfokára hágott. Elterjedt a hir, hogy a Buz- nyák Piroska utca és a vele párhuzamos Piskóta tér sarkán lehet totószelvényt kapni, de az odasereglő nagyszámú tömeg már csak annak lehetett szemtanúja, ahogyan a rendőrök elvezetik a totószelvény-hamisítót, intenzív átképző tanfolyaA mozijegyüzérek kétórás intenzív átképző tanfolyamon vettek részt, ők is totó- szelvényeket árultak, némi felárral. Az idegek már a végsőkig feszültek, egy órán belül — a CB-sek is jelezték — három ember lett rosz- szul, s csak az alapos orvosi vizsgálat után derült ki, hogy közülük kettő gombamérgezést kapott, a harmadik pedig már születése óta nem érezte jól magát. Az utolsó totószelvényt Lébe nkanalassy Romlánd, budapesti lakos vásárolta meg, egy Trabant gépkocsit és egy — előjegyzett — Hi- Fi-tornyot adott érte. Igaz, kitölteni már nem volt ideje, ugyanis a szelvények bedobás! határideje közben lejárt, ám így is roppant boldog volt, még külföldi rokonait is hazahívta, hogy itthon igyanak majd együtt a medve bőrére. Dromedar XI1. Béla, ez a csupaszát) középpályás, aki egy ízben az ellenfél tizenhatosáról rúgott öngólt, ez a vérbeli totógyilkos, nem vett tudomást a körülötte zajló eseményekről. Igazi sportemberhez méltóan, csak a feladatra koncentrált, s nem is minden eredmény nélkül. A Bajháza—Gondtelep mérkőzés második félidejében — ez volt természete.on a -f-lies mérkőzés — Dromedár XII. Béla olyat produkált, amilyet utoljára a honfoglaláskor láthattak volna a nézők, ha akkor már lett volna foci. A csak a sportnak élő bajházi középpályás ugyanis olyan erővel találta el az ellenfél kapusát, hogy arról a labda a saját kapujába pattant. Ezen a szomorú vasárnapon sem volt telitalálat a totóban. Másnap a gyárakban rossz kedéllyel indult a termelés, a főnökök összevesztek a beosztottaikkal és viszont, csak azok nem mertek szólni. Egyedül állam bácsi dörzsölte a markát, ugyanis alig akart hinni a szemének: a következő héten az egy főre eső hazai totószelvény-vásárlás olyan hatalmas méreteket öltött, hogy az értékelők nem győzték a szelvényeket vagdosni. S ez utóbbi — ha egy kicsit belegondolunk — nem is olyan nagy baj. F. S. P, SOMOGYI NÉPLAP
