Somogyi Néplap, 1981. december (37. évfolyam, 281-305. szám)
1981-12-11 / 290. szám
Erősítsük a szakszervezetek pártiréayítási! A termelés parancsnokai? Aktívaülés a megyei pártbizottságon Párt- és szakszervezeti tisztségviselők, vállalati igazgatók vettek részt a megyei pártbizottságon tegnap délután tartott kommunista aktívaülésen, amelyet azzal a céllal hívtak össze, hogy véleményt cseréljenek a szakszervezeti mozgalom időszerű kérdéseiről. Az aktívaülést — amelyen részt vett Domonkos László, a Központi Bizottság és Bárdos 'Endre, a SZOT munkatársa — Tolnai Sándor osztályvezető nyitotta meg. Tanai Imre, a megyei párt- bizottság titkára tette mérlegre a »■ szakszervezetek pártirányításának tapasztalatait, . meghatározva az időszerű feladatokat. Somogybán a szakszervezetek mind jobban betöltik szerepüket. Fokozódott irántuk az érdeklődés és a bizalom. A mozgalom hasznosan segít a párt politikájának megvalósításában, a tömegkapcsolatok erősítéseben. Az eredmények között említette, hogy erősödött a vezető testületek és a tagság kapcsolata, a szakszervezeti munka mozgalmi jellege. Nőtt tekintélyük és befolyásuk, nagyobb a felelősségérzetük. Egyre jobban megtalálják helyüket a munkahely társadalmi életének szervezetében és irányításában, valóságos partnerei a gazdaság, az intézmény vezetőségének. Mind többen élnek, mégpedig jól, a törvényekben rögzített megnövekedetl jogaikkal. Vannak természetesen olyan jelenségek, fogyatékosságok is, amelyek gyengítik a szakszervezeti munka hatásfokát. A megye szakszervezeti tagságának döntő többsége ismeri és megérti gazdasági helyzetünket, s ez a megértés tettrekészséggel párosul. Most az a fő feladat, hogy minden erőt a gazdaságpolitikai célok elérésére összpontosítsunk. A gazdálkodás valameny- nyi területén még átgondoltabb, hatékonyabb munkára van szükség. A helyes vállalatvezetői, párt- és szakszervezeti magatartás mindenképpen az, hogy tárják föl és hasznosítsák azokat a tartalékokat, amelyek lehetővé teszik a követelményekhez való alkalmazkodást. A munkahelyi szak- szervezetek adjanak meg ehhez minden segítséget, ösztönzést, ugyanakkor ne ■fogadják el a panaszkodást, a magyarázkodást. Sajátos eszközeikkel, a szervezéssel, a meggyőzéssel, a mozgósítással minél jobban járuljanak hozzá a gazdasági tervek megvalósításához. A tagok véleménye alapján A bizalmi testületi rendszer alkalmas arra, hogy a munkahelyi közösségek szinte minden tagjától véleményt, javaslatot kérjenek a vállalati elképzelésekhez és mozgósítsák, szervezzék őket a végrehajtásra. Az üzemi döntések legyenek összhangban a társadalmi érdekkel, ugyanakkor azonban — az adott .lehetőségeken belül — szolgálják megíelelöen — az egyéni és a csoportérdeket is. A szakszervezeti tagok rendkívül élesen és szenvedélyesen bírálták a szervezetlenséget, a rendszertelen anyagellátást, a fegyelmezetlenségek liberális megítélését. Ilyen esetben a szak- szervezeti irányító testületek és a tisztségviselők kötelessége, hogy a lehető legpontosabban tisztázzák az objektív és szubjektív okoIgazságos bérelosztást A szakszervezetek fontos szerepet töltenek be a bér- politikai elvek helyes érvényesítésében, hiszen a bi- zainjiaknak egyetértési joguk van a bérek, a béremelések, a bérjellegű juttatások odaítélésében. Ez nagy felelősséget és bátorságot igényel. Az emberek többsébe elfogadja, hogy nem jut több, viszont azt hozzáteszi : az elosztás legyen igazságosabb, a bér jobban álljon arányban a végzett munka mennyisegével és minőségével. Akinek e kérdésben döntési, véleményezési joga van, annak vállalnia kell az ezzel együtt járó feszültségeket. Jelenleg, amikor a fő cél az életszínvonal megőrzése, különösen fontos, hogy minden eszközt igénybe vegyenek azoknak az országos es megyei programok következetes megvalósításáért, ámelyék az élet- és munkakörülmények fejlesztését Vállalják a vitát ( A mozgalomnak mindig számolnia kell azzal, hogy a jogos igények meghaladják a lehetőségeket, épp ezért rangsorolni kell őket. Nagyon fontos, hogy a tagsággal együtt tegyék. Ha pontosan ismeri a reális lehetőségeket, megérti: az igények kielégítése nem csupán a jó szándéktól, az elhatározástól függ. Az. érdekvédelem jó ellátása, a dolgozók jogainak következetes érvényesítése . törvényszerűen vitával jár együtt. Nem a vitától kell félni, inkább attól ha nincs vita. Ha szükséges nincs működésben, hogy a termelést közvetlenül irányító vezetők egy része — hatáskör hiányában — nem tud partnere lenni a bizalmi- hak. A munkahelyi demokratizmus épp ezért csak akkor bontakozhat ki, ha korszerűsítik a vállalat belső mechanizmusát, növelik a munkahelyi vezetők hatáskörét és felelősségét. Erősödő munkakapcsolat A megyei pártbizottság elhatározta, hogy az eddigieknél tudatosabban, szervezettebben hasznosítja! a dolgozók körében szerzett szakszervezeti \ tapasztalatokat, a szakszervezetek megyei testületéinek értékeléseit, javaslatait a megyepolitikai célok meghatározásakor. Ha valamelyik határozatban a szakszervezetek cselekvő részvételét kérik. pontosabban megfogalmazzák az ott tevékenykedő kommunisták feladatait. A megyei pártbizottság ösztönzi, segíti az SZMT, az ágazati megyebizottságok és a megyei tanács közötti kapcsolatok elmélyítését, a szakszervezeti szervek, mindenekelőtt az SZMT szerepének és felelősségének növelését a megye terület- és településfejlesztési céljainak kidolgozásában. a feladatok közös megoldásában. Elősegítette, hogy a párt- szervek és -szervezetek jól értsék a szakszervezeti politika elveit és módszereit, a szakszervezetek jelentőségét, helyét és szerepét politikai rendszerünkben, a vállalatoknál, az intézményekben, a területpolitikai munkában. Az, utóbbi időben a járási, a városi pártbizottságok egyre jobban megtalálják helyüket, szerepüket, munka- módszereiket a szakszervezeti tevékenység segítésében, ellenőrzésében. Most mindenekelőtt a politikai munka tapasztalatainak kicserélését kellene elmélyültebbé és -rendszeresebbé tenni a pártbizottságok és az ágazati megyebizottságok között. A pártszervezetek többsége nagy figyelmet fordít a szakszervezeti munka segítésére, ösztönzésére. A szakszervezetben dolgozó kommunisták egyre jobban értik: megbízatásuk teljesítésének alapvető mércéje, hogy jól érvényesítsék a pártpolitikáját, alapszervezetük állásfoglalását. Minden párttag vegyen részt a munkában kát. Ha a vezető mulasztott, kezdeményezzék a ielelós- ségrevonást, ha viszont vétlen, akkor védjék meg, a dolgozókat pedig tájékoztassák a valóságos helyzetről. Mindent meg kell tenni a munkaverseny-, a brigád- mozgalom továbbfejlődéséért. Világosabban, pontosabban meg kell fogalmazni a célokat és ,a célrendszert, az értékelést pedig a gazdálkodás változó körülményeihez kell igazítani. Az a helyes, ha a munkaverseny az eddiginél jobban beépül a vállalati programokba. A munkahelyi pártszervezetek következetesebben szerezzenek érvényt annak az elvnek. hogy a verseny szervezéséért, irányításáért, értékeléséért, a gazdaság, az intézmény vezetőinek és a szakszervezeti szerveknek egyetemleges legyen a felelősségük. szolgálják. Ez nem kis szerepet játszik az emberek közérzetének, politikai hangulatának alakításában az üzemekben. A szakszervezetek e kérdésekben csak a dolgozókkal együtt dönthetnek. Az üpemi, a munkahelyi demokrácia kapcsán szó esett arról, hogy legyen általános a képviseleti fórumokat megelőzően, a döntések előtt az érdemi eszmecsere, az egyeztetés a szakszervezeti csoportokkal. Le kell küzdeni a tisztség- viselők egy részében tapasztalható bizonytalanságot, esetenkénti túlzott óvatosságot egyes jogok gyakorlásában. Fordítsanak nagyobb gondot a testületek elé kerülő témák megfelelő előkészítésére! Gyakran elmarad vagy túl általános a szakszervezeti álláspont. Az előirt témákat a gazdasági vezetők és a szakszervezet is igyekszik „letudni”. más lehetőség, a szakszervezet éljen vétójogával is. A vezetők egy része még mindig lebecsüli a demokratikus fórumokat, nem készül föl eléggé az ottani szereplésre, csak formálisan tesz eleget kötelezettségének. Az első számú gazdasági, intézményi vezetők, a felügyeleti állami szervek ugyanis nem készítették föl megfelelően a beosztott gazdasági vezetőket a szak- szervezeti jogokkal kapcsolatos feladataikra, kötelezettségeikre. Ezt a lehető leggyorsabban pótolni kell. Zavaró a partneri együttA vitaindító előadást széles körű eszmecsere követte. A nyolc felszólaló megerősítette az elhangzott értékelést, elismerte, hogy a pártirányítást minden szinten erősíteni kell. A bizalmiak jelenleg kulcsszerepben vannak mindenhol. Ezért fontos, amit Vizeli Istvánná, a textilművek szb-titkára tett szóvá: a bizalmitól számon kérik, miért döntött úgy, ahogy döntött. Sajnos, a gazdasági vezetők ugyanezt nem kérik számon a partner gazdasági vezetőktől. Kiss Józsefné, a Kaposvári Elektroncsőgyár bizalmija úgy vélekedett, hogy az új bizalmiaknak különösen akkor nehéz az együttműködés a művezetőt vei, ha azt nem is érdekli a bizalmi munkája. A bizalmi testület munkáját a túlzottan nagy létszám is né- hezítheti. Erről Antal Attila, a SÁÉV szb-titkára szólt. A pártszervek és -szervezetek nagy figyelmet fordítanak a szakszervezetek munkájára. Ezt erősítette meg Kalmár László, a Volán pártbizottsági titkára. Mangenheim Péter, a Zöldért Vállalat kaposvári szb- titkára az úgynevezett pártkoordináció szélesebb körű alkalmazását szorgalmazta. A jó módszerek átadásában nagy segítséget adott az aktívának Simoncsics De- zsöné, a kórház szb-titkára, amikor elmondta, milyen szempontok alapján minősítik a vezetőket. Dr. Szerényt János, az SZMT vezető titkára az 1982. évi gazdasági feladatok alapján azt szorgalmazta, hogy az üzemi demokrácia minden lehetőségét kihasználva mozgósítsák a dolgozókat a terv teljesítése érdekeben. Domonkos László, a Központi Bizottság munkatársa — nagyon fontosnak tartva a pártirányítás erősítését — arra hívta föl a figyelmet: — ne csak a szakszervezetben dolgozó kommunisták, hanem minden párttag kapcsolódjon be a munkába, akkor lehet igazán előrelépni. Tanai Imre úgy foglalta össze az aktívaülésen elhangzottakat, hogy minden résztvevő hasznosítsa munkájúi Az aktívaülés Tolnai Sándor zárszavával fejeződött be. Az országban csaknem 130 ezer művezető dolgozik, akikről azt szokták mondani: ők a termelés közvetlen parancsnokai. Ök állnak személyes kapcsolatban a műhely dolgozóival, ők az utolsó láncszem a végrehajtókés a vállalati irányítás sorában. Ők ismerik legjobban a vezetők közül a műhelyek világát, nyelvezetét, intésükre, szavukra indul meg jól vagy rosszul a termelés gépezete. Ez így természetes, így van rendjén. Felelősségük óriási. Tőlük kéri számon a nagyfőnök és a kisfönökök serege, ha selejt fut le a szalagról vagy ha csúszik a határidő. De megvan például a lehetőségük arra, hogy érdemei szerint jutalmazzák vagy marasztalják el az embereiket? Nincs, mert ha ilyen döntésekről van szó, már más vezetők veszik kézbe az ügyet. Igaz, a művezetőnek van némi beleszólása: javaslatot tehet. De a felelősségéhez mérve igazi önállósága nincs. Könnyű volna azt mondani, hogy adjunk több fizetést meg jogkört a művezetőnek, s akkor minden rendben lesz. Vegyünk csak egy példát: a művezetők — akár csak a többi vezető — túlterheltek. A jogkör bővítése még nagyobb terhet rakna a válluk- ra, esetleg több adminisztrációt, új teendőket. Annál is inkább, mert művezető és művezető között óriási a különbség. Van, aki tíz embert irányít, s van, aki százat. Az egyik főiskolai oklevéllel válBEB KOMMENTÁRUNK lalta ezt a munkát, a másiknak . „csupán” szakiskolája és több évtizedes tapasztalata van. Az új hatásköröket vagy csak az új technológiát, szervezési módszereket képesek-e a művezetők kivétel nélkül elsajátítani, mégpedig rövid idő alatt, amikor eltérő a képzettségük, a helyzetük? Ez már képzési, továbbképzési kérdés. S ez ugyancsak megoldatlan, ha az összképet nézzük. Számos rendelet írja elő, hogy a művezetők képzésére fordítsanak a vállalatok az eddigieknél nagyobb gondot, legyen a művezetőképzés a vezetésképzés fontos eleme, de ennek az előírásnak — ellenőrzés hiányában — alig van foganatja. A vállalatok többségénél ímmel-ámmal esetlegesen folyik a művezetők képzése, nem több formalitásnál, mindenesetre arra jó, hogy a felső szintű vezetés elküdhesse jelentését a fölöttes szervnek — igazolva, hogy foglalkoztak a művezetők képzésével. Akad azért jó példa is: néhány gyárban már fölismerték a művezetőkkel való szervezett és folyamatos foglalkozás fontosságát. S nem azért, mert ma ez a módi, hanem mert ezt diktálja a gazdasági szükség- szerűség. Hogy a művezető valóban a termelés parancsnoka legyen, lehessen. M. G. Átalakul a termékszerkezet Jó évet zár az Épgép barcsi gyára 1981-ben talpraállt az Épgép barcsi gyára. Az idén már nem küszködtek meg- rendeléshiánnyal, kapacitáskitöltési gondokkal, hanem valódi feladatokkal foglalták el magukat a gyáriak. Ütemes volt a munka, nem okozott zökkenőket a folyamatosan átalakuló termék- szerkezet. Eredményeikben is megmutatkozik a javulás, már most tudják, hogy terveiket túlteljesítik. A 110 millió forintos termelési értéket létrehozó gyár 1982-es kilátásai sem rosszak; üzletkötéseikről jó a prognózis és az anyavállalat is ellátja őket munkával. Tovább korszerűsödnek gyártmányaik, így helyt tudnak állni a piacon. Az öntödében 38 millió forint értékű munkadarab készül el az év végéig. Nagy része Ónix gázkészülékekhez való alkatrész, amit a gázkészülékgyárral régebben fennálló szerződések szerint szállítanak partnerüknek. A gyár termelésének nagyobbik részét a szerkezeti üzem adja. Belföldi megrendelőknek gyártottak s exportra is készítettek házgyári sablonokat Csehszlovákiái és líbiai építkezéseknél használják a barcsi acélszerkezeteket. Szintén az építővállalatoknak szállítottak teherfelvonókhoz vázszerkezeteket. Lassan elbúcsúznak a gyáriak egy régi terméktől: az idén mindössze két beton- gyári silót készítettek. Ez a gyártmány valaha az Épgép nagy sikerű „áruja” volt. Ma már telítődött a piac, kevés cég keres silót. S „köszöntöttek” egy új terméket is: csarnokok és más építmények vázszerkezetének gyártására vállalkoztak. Ma még hagyományos mázolással ellátva szállítják megrendelőiknek a könnyűszerkezetes épületek vázát, a közeljövőben az újdonságot korszerűsítik, tartós, alumíniumszórásos felületkezeléssel látják el az elemeket. A föllendülés a központ és s? barcsi gyár jobb együttműködésének köszönhető. Barcson hamar észrevették, hogy a megváltozott gazdasági körülmények között csak a korábbinál jobb piackutatással, korszerűbb termeléssel és korrekt szállításokkal lehet talpon maradni. S jő partnerre találtak — igaz, kezdeti döcce- nők voltak — a nagyvállalat szakembereiben. így kapott nagyobb önállóságot a gyár; sőt nemcsak saját magának végezhet piackutatást, hanem az Épgép társgyárai egymásnak is szerezhetnek üzleteket. Ilyen vevőcsábításért, piacfölderítésért még prémium is jár a „fölfedezőnek”. A megnör vekedett szabadsággal jól éltek a somogyi szakemberek, és sikerült kivédeniük a piac kedvezőtlen változásait. Két ilyen „maszek” üzletet érdemes külön is megemlíteni: az idén a Baranya megyei Állami Építőipari Vállalatnál „gyűjtöttek be” egy megrendelést; az IMS építési technológiát szolgáló segédszerkezeteket gyártottak. 1982-re szintén a szomszéd megyében vannak jó kilátásaik: egy kőbánya hatalmas szállítószalag-rendszerének vázszerkezetét várja egy komlói cég a barcsi Épgép-gyártól. L. P. SOMOGYI NÉPLAP
