Somogyi Néplap, 1981. december (37. évfolyam, 281-305. szám)

1981-12-08 / 287. szám

Egy titkár példája A híd Fiatalember, mindössze har­minc esztendős Bonczek József, a Somogy megyed Erdő- és Fafel­dolgozó Gazdaság barcsi fűrészüze­mének csoportve­zetője. Alapszer­vezeti KISZ-titkár, Lipódi Gyula, a pártvezetőség tit­kára így beszél róla: — Értelmes, fiatal, a munká­ban, a közösségi feladatok vállalá­sában, végzésé­ben és a tanu­lásban is példa­mutató. Az idén öt kiemelkedő gazdasági és tár­sadalmi munkát végző, politikai­lag érett fiatallal, köztük Bonczek Józseffel erősítettük sorain­kat. Bár lenne nagyon sok hozzá hasonló dolgozó az üzemünkben! Kicsit szabódva állt csak kötélnek, hogy róla írjak, s ezt a következőkkel indo­kolta. — Én inkább cselekedni, dolgozni szeretek, beszélni nem annyira. Igaz, a leg­utóbbi választáskor én let­tem a KISZ-titkár, de már kiöregedtem az ifjúsági szer­vezetből, hiszen harmincesz- tendős vagyok. A bizalom arra kötelez, hogy néhány évig becsülettel végezzem ezt a munkát, amíg nem találunk megfelelő, korban is alkal­mas utódot, aki majd be­töltheti ezt a tisztséget. Bonczek József az Épgép barcsi gyárában, tanulta a géplakatos szakmát, bevo­nulása, illetve leszerelése után jött a fűrészüzembe. — Miért változtatott he­lyet? — Azért, mert hallottam: korszerűsítik az üzemet, új gépeket szerelnek föl, ter­mékszerkezetváltás is lesz, s ezzel nagyobb lehetőség kínálkozik a tanulásra, meg a magasabb keresetre. Több társammal, akivel együtt tanultuk a szakmát, idejöt­tünk, s nem csalódtunk. Együtt állítottuk össze a gé­peket a német szerelőkkel. Az üzem lehetőséget bizto­sított a tanulásra. Pécsre jártam barátommal és mun­katársammal, Kömpf Ist­vánnal a Vegyigépipari Szakközépiskolába. Szerző- , dést kötöttem az üzemmel; ennek fejében biztosították a szabadságot, fizették az uta­zási költséget, megteremtet­ték azt a lehetőséget, hogy nyugodtan, zavartalanul ta­nulhassak. A szerződés 1982- ig szól, de nem megyek el, mert megtaláltam a számí­tásomat. Amikor családi há­zamat kezdtem építeni, il­letve a vásárolt épületet kor­szerűsíteni, ahhoz is segít­séget adtak. Két kislányom a gyári óvodába jár. Bonczek József a panel­üzemben csoportvezető. Egyúttal annak a Ságvári Endre brigádnak is vezető­je, amelyik már négy alka­lommal nyerte el az arany- koszorút. S amikor építette házát a brigád több tagja is jó néhány szabad szomba­ton, vasárnapon ott dolgo­zott, segített neki. Persze Iszapcsapda gumiabroncsból ezt a munkát ő is viszonoz­ta; amikor a brigádból Nagy Ferenc és Fülöp György építkezett, ő is ment. Az üzem vezetői látják, hogy a fiatalok, a két KISZ-alapszervezet szeretne tartalmas klubprogramot kialakítani, ami vonzza majd azokat is, akik még nem tartoznak a KISZ-szervezet­hez. Ezért ajánlottak föl ne­kik egy helyiséget. Ennek átalakításét, korszerűsítését, berendezését a fiatalok vál­lalták. — Ma műszak után nem megyünk, haza, hanem a klub átalakításával folytat­juk a munkát. Parkettá­zunk, faborítással látjuk el a falakát Szeretnénk egy barátságos, otthonos ifjúsági klubot Vetélkedésre, műso­ros estekre, politikai foglal­kozásokra itt készülünk majd... A villanyszerelést Komli Jóska és Sebestyén Jóska csinálta meg. de so­kat dolgozott Vida Tibi, Ge­lencsér Józsi, Somogyi Feri és Steiner András üzemve­zető is — dicséri társait a titkár. Bonczek József elvégezte a marxista középiskolát, mo6t a marxista esti egye­temre jár. Technikusi Vég­zettséget szerzett, s közben szakmája mellé még egyet: elvégezte a hegesztői tanfo­lyamot is. Ez azért is dicsé­retes, mert közben saját há­zának építése, az ifjúsági szervezet és a brigád irá­nyítása, no meg csoportve­zetői feladatok nem kis ter­het jelentettek. — Az esti egyetemmel nem fejeztem be még tanul­mányaimat — mondotta. — Ha akadna az üzemben egy társam, aki jelentkezne fő­iskolára, azt is elkezde­ném ... Hiszen, ha a KISZ- ből lassan kiöregszem is, ta­nulni azért még lehet. Fő­iskolai végzettséggel még nagyobb hasznára leltetek majd az üzemnek. Szalai I .ászló Aki járt már Felsómocso­ládon, tudja, hogy jó időbe telik, míg a falu egyik vé­géből átjut a másikba. A legtöbben nem is vállalnak ekkora gyalogtúrát, inkább kerékpárral. lovas kocsival alkalmi járművekkel teszik meg az utat. Aki a falu vé­gén lakik, s szeretne átjut­ni a szomszéd utcában lévő ismerőséhez, annak is jó ideig kell sétálnia — a két utcát ugyanis árok választ­ja ketté, s ezen 'átjutni le­hetetlen. Az árok mély és meglehetősen széles. Persze, könnyű lenne átkelni mond­juk egy hídon, csakhogy ódp ezzel van baj. A falu közepe felé van híd három is, de az utolsó szakaszon egyetlen egy sincs. A mo- csoládiak viszont szeretnék, ha lenne ... Azt a levelet, melyben se­gítségünket kérték, 65-en írták alá, s pontos tervet mellékeltek hozzá arról, ho­gyan képzelik ők a hídépí­tést vasúti sínekből, talpfák­ból, társadalmi munkával, alig néhány ezer forintért. Igaz: amit ők akarnak, nem valami csodás alkotmány, ám — mint mondják — a célnak tökéletesen megfelel­ne. S hogy miért éppen most jutott mindez eszükbe? Azért, mert eddig voltak hi­dak... Az utolsó egy széle­sebb építmény volt. Ezen haladtak át a gépek, a lo­vas kocsik. Aztán volt két két kisebb gyaloghíd, de elvitte őket a víz. — Itt mindent víz borí­tott, nem látszottak az ut­cák, az udvarok — mutatja a helyszínt kísérőm, a hely­beli Vincze László, aki vál­lalkozott arra, hogy végig­vezet az árokparton. — A víz nagyobb esőzéskor lezú­dul a dombról, és mindent elborít, hordja az iszapot. Az árokban s a parton ezrével hevernek a használt autógumik. Vaj cm hogy ke­rültek ide? — Ügy tudom, ezzel akar­ták megfogni az iszapot. Éj­jel-nappal hordták a teher­autók a sok gumit, bele az árokba. Jött a víz, „össze­gyűjtötte” a gumikat, a hi- dakig rohant velük, elnyom­ta azokat is. aztán amikor teljesen eltorlaszolta a sa­ját útját, kiöntött az árok­ból — elúszott a fél falu. Erre az idén hozzáfogtak a gumik elhordásához. Ami itt maradt, az csak egy kis részük; látta volna, mennyi volt itt korábban! — A Kapos-völgyi Vízgaz­dálkodási Társulat kezelésé­be tartozik itt minden, ők hordták ide a gumikat, az­zal, hogy megfogja az isza­pot. Az úttörők társadalmi munkában szórták az árok­ba (később azt mondták: nem elég szakszerűen). A falubeliek rossz szemmel nézték mindezt, de őket • nem nagyon kérdezték. Nem vált be a dolog, pedig jó pár százszor fordultak a te­herautók. Hogy ez pénzben mit jelentett? Nem tudjuk... Ez utóbbit már a Mernyei Községi Közös Tanács vb- titkára, Kéri Lajos mond­ja. Arról is beszél, mennyi gondot okoz azon a környé­ken a víz, amikor elönti a falut. Aztán szóba kerülnek a hidak. Ismeri a mocsolá- diak gondját, de egyelőre nem segíthet a tanács. Van ott híd, igaz, lejjebb, és többet kell gyalogolniuk az idős embereknek... — Én már azt mondtam nekik: fektessenek le vala­mi kis átjárót, és kész — mondja a vb-titkár. — Né- hányan egyébként meg is teszik, és így gyorsan át­juthatnak a szomszédba. Valóban ez lenne az egyet­len megoldás? Vagy akad más is? Összefogással gyor­san elkészülhetne az átjáró. Igen ám, csakhogy a tanács ehhez nem járul hozzá! — Most készül a kör­nyék vízrendezési terve, a vízgazdálkodási társulat ál­lítja össze! Tavasszal kez­dődnek itt a munkák. Nincs értelme most hidat csinálni, mert jövőre átalakul a kör­nyék, és lebonthatnánk az egészet. Nem kell kétségbe­esniük a mocsoládiaknak: a felső nagyhíd — ahol gépek jártak át — építésére jövő­re 1 millió 200 ezer forintot kapunk, tehát elkezdődhet ez a munka is, és meglesz a híd. Sőt, még az is meg­lehet, hogy egy kis gyalog- átkelő is készül. Megnyugtató kilátások — de miért nem tudhatták meg ezt a mocsoládiak is? Ha már a víz elvitte a hídjai- kat, s helyettük nem kap­tak újat, legalább biztatást kaptak volna. De még a fa­lugyűlésen is az hangzott el, hogy' híd bizony nem lesz... Pedig ha mindent tudnak, talán türelmesebben várnak. Végül is az ö ügyükről van szá Dán Tibor AUTÓVIZSGÁZTATÁS Pontosabb kísérleti eredmények A Szovjetunió onkológiai kutatóközpontjának labora­tóriumaiban új ultracentri­fugák működnek, amelyek izolálják, tisztítják és kon­centrálják a karcinogén vírusokat, elemzik az izotóp részecskéket és még más különböző kutatómun­kákat végeznek, amelyek célja a rákbetegségek okai­nak feltárása. Az új műsze­rek sokkal nagyobb teljesít­ményűek, mint a hasonló régiek: többszáz órán át üzemeltethetők megállás nélkül, miközben pontosan tartják a meghatározott hő­fokot és a forgási sebessé­get Napi 60 autó vizsgáztatását végzik rt a KPM AutófeHigyrte tón. Korszert! autódiagnoszti­kai műszerekkel ellenőrzik az autók biztonsági berendezéseit. Várják a tájékoztatást az üzemekben Nincsen szomorúbb látvány, mint az elhanyagolt faliúj­ság. A megsárgult cikkek, a rojtos végű, szakadozott pa­pírok rossz szemlélet tükrö­zői. Amerre járok, általá­ban megnézem az üzemi „dekorációt”. A különféle szervezetektől kapott plaká­tokat, grafikonokat, fény- képösszeálUt.ás.okat még úgy-ahogy rendszeresen cse­rélik a legtöbb helyen. Eb­ben aztán kimerül az erő, megszűnik a figyelem, pe­dig ha valamikor, akkor a jelenlegi politikai, gazda­sági helyzetben aranyat ér a gyors és a pontos tájékozta­tás. A szakszervezetek tavalyi kongresszusán sok szó esett arról, hogy még mindig nem kielégítő a szemléltető agitáció. A fejlődés kimu­tatható ugyan, a követelmé­nyek azonban sokkal na­gyobbak. Elsősorban az okozza a fő gondot az üze­mekben, hogy nem megfele­lő a szemléltető agitáció ha­tása. Nagyon meglepő például az a somogyi tapasztalat, hogy az építőipari vállala­toknál a faliújság, a ver- senytábla szinte „kiment a divatból”, nem készítenek helyi szemléltető ábrákat, grafikonokat. Egy országos fórumon hallottam, hogy ma már nem lehet azzal magyarázni e hiányokat: az emberek rnegcsömörlöttek a faliúj­ságtól az ötvenes években. Ez végtelenül kényelmes ál­láspont. Szerencsére sok olyan nagyüzemünk van — a tex­tilművektől a húskombiná­tig — ahol érzik a gyors tá­jékoztatás, a szemléltető agi­táció szükségességét, sokat tesznek azért, hogy bemu­tassák hazánk, megyénk, a Szovjetunió, a népi demok­ratikus országok fejlődését, hírt adjanak a munkaver- seny eredményeiről. A szemléltető agitáció fő KOMMENTÁRUNK célja az üzemekben a szak­szervezeti tagok tájékoztatá­sa, valamint mozgósításuk a politikai, gazdasági feladatok megoldására. Köztudott, hogy az emberek bőséges információt kapnak az or­szágos, a megyei helyzetről, jóval kevesebbet tudnak azonban a gyár, az üzem eredményeiről, gondjairól. Amikor például azt látják, hogy halmozódik a termé­kük a raktárban, egy gép­kocsival sem szállítanak be­lőle sehova — megindul a suttogás, pletykák röppen­nek fel. Az üres faliújság ilyen helyzetben politikai baklövés. A gazdasági veze­tőséget a pártszervezetnek, a szakszervezeti bizottságnak ösztönöznie kell arra, hogy szóban, írásban, minden mó­don világosítsa fel a dolgo­zókat a kialakult helyzetről, a gondok okáról, a kibon­takozás lehetőségéről. , En­nek elmaradása különben visszahat a termelésre, a fegyelemre, a minőségre. Példák sorát mondhatnám még, hiszen anyaghiánytól az elmaradó megrendelésig annyi minden izgalomba hozza egy-egy üzem közös­ségét. Természetesen az eredmények népszerűsítése sem hiányozhat. Cikkek a kitüntetésekről, különféle elismerések nyilvánosságra hozása és egyéb. A munka­versenyről is várják a bri­gádok a híreket, az elem­zést. Különösen szemérme­sek vagyunk abban, hogy fényképpel, dicsérő cikkel — a mai ízlésünkhöz iga­zodó mértéktartással — mu­tassuk be a termelésben, a társadalmi munkában ki­tűnt dolgozókat, közössége­ket. Az agitáció t fontos esz­közéről nem mondhatunk le. L. G. I Bővítik a borászati hátteret Folytatódik a telepítési program Több mint öt esztendeje működik már a Viticoop- Balaton szőlőtermesztési rendszer, amelynek fő célja, hogy Somogy megye szőlőte­rületének csökkenését meg­állítsa, és egészséges terü­letfejlesztésre ösztönözze a gazdaságokat. Ennek megfe­lelően feladatai közé tartó­zik az új ültetvények tele­pítése, magasabb biológiai értékű fajtákkal, a gesztor­gazdaság — a Balatonbog- lári Állami Gazdaság — technológiájának kiterjesz­tése az egész rendszerre, to­vábbá a meglevő borászati üzem kapacitásának kihasz­nálása, illetve ma már a szőlőterület növekedéséhez alkalmazkodó fejlesztés. A szőlőtermesztési ágazat­ban országos viszonylatban megtorpanás figyelhető meg, ám ez a bogiári rend­szerre nem jellemző. Az elő­ző ötéves tervben megkez­dett telepítési program a következő években is folya­matosan halad tovább, és a hatodik ötéves terv idősza­kában további 400 hektáros telepítést jelent. Ezzel ösz- szeftiggésben nagyon fontos feladat minden partnergaz­daságban, hogy biztosítsák a megfelelő számú és kép­zettségű munkaerőt, és emeljék a gépesítés színvo­nalát. Feltétlenül el kell ér­ni, hogy a rendszeresen is­métlődő munkákra — nö­vényvédelem, talajműve­lés — minden üzem önálló­an készüljön fel. A gesztorgazdaság nagy gondot fordít a szakmai se­gítségre, továbbképzéseket, bemutatókat szervez rend­szeresen. Célként tűzte ki a technológia folyamatos fej­lesztését is. Az egyik fon­tos feladat a nagyüzemi muanyaeneaesaee izöiö­szüret általános bevezetése a rendszer területén,' kiegé­szítve a konténeres szállí­tással, a másik a tápanyag- visszapótlás korszerű meg­oldása, a folyékony műtrá­gyázás kiterjesztése. A végrehajtott telepítési program, amely 1170 hektár­ral növelte a területet, szük­ségessé teszi a borászati háttér közös fejlesztését, hi­szen csak ez adhat biztosí­tékot arra, hogy a társulás hozza a tőle várt eredményt. A fejlesztés nagyobb része ugyan a rendszerszervezőt terheli, de a partnergaada- ságok is részt vallatnak be­lőle, területük arányában, A hatodik ötéves tervben bő­vítik a feldolgozót és a tá­rolóteret is. A feldolgozó bővítése mintegy 30 millió forintba kerül, ezt a bogiá­ri gazdaság biztosítja. Az 1978-ban meglevő 15 ezer tonna szőlő fogadásával szemben az ültetvények tér more fordulásával 30 ezer tonna szőlő feldolgozására kell felkészülni, s így a na­pi feldolgozó kapacitást a jelenlegi 1000 tonnáról 1200 tonnára kell növelni. A tárolókapacitás növelé­se nagy eszközigényű fej­lesztés, ezt a partnerűze- mekkel közösen oldják meg. A leendő szőlőterméshez a mostani 220 ezer hektolite­ressel szemben 390 ezer hek toli teres tárolótérre lesz szükség. A partnerüzemek 60 ezer hektód térrel járul­nak majd hozzá területük arányában a fejlesztéshez, ami 34 millió forintot jelent. M. E. SOMOGYI NÉPLAP

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents