Somogyi Néplap, 1981. december (37. évfolyam, 281-305. szám)

1981-12-05 / 285. szám

Közösen az élővilág megóvásáért Az ntöbbi években kibon­takozó környezetvédelmi te­vékenység hatására hasznos kezdeményezést indított út­jára 1979-ben a Dunántúli Regionális Vízmű és Víz­gazdálkodási Vállalat KISZ- bizott&ága: akkor rendezték meg először A tiszta Balato­nért környezetvédelmi tá­bort, amelyre a tó térségé­ben működő közigazgatási, intézményi és gazdasági szervek képviselőit hívták még. A tanácskozást azóta miutden ősszel összehívják; megbeszélik a tapasztalato­kat, számot adnak munká­jukról és ajánlásokat fogal­maznak meg a következő időre. Az elmúlt négy év alatt hasznosnak bizonyult az ötlet, ezt mutatja az idei tábor is. A Balatont közre­fogó három megye huszon­hét meghívott szervezetétől huszonkebten fogadták el a meghívást. A november 30- tól december 2-ig tartó tá­borral egyidőben — s ugyan' csak Siófokon — a 43. sz. ÁÉV üdülőjében szervezte meg az országos környezet­védelmi fölkészítést a KISZ Központi Bizottsága, Gazdag, színvonalas prog­ram várta a tábor résztve­vőit, A nyitás napján tájé­koztatót kaptak a Kis- Ba­laton beruházásának helyze­téről, majd beszámoltak a területükön végzett mun­káról. Kedden a kömyezet- vedelem állami irányításá­ról. a VI. ötéves terv kör­nyezetvédelmi intézkedé­seiről és beruházásairól, va­lamint a tihanyi biológiai kutatóintézet tevékenysé­géről hallgattak meg ismer­tetőt Rövid ideig részt vet­tek az országos fölkészítésen is. r— ott a DRW képvise­lője tájékoztatót adott a tá­bor lére jöttéről és tevékeny­ségéről. A hétfői beszámolón nagy érdeklődés kísérte Dúl Gyű' Iának, a Csopak Tája Ter­melőszövetkezet növényvé- Vielmd agronómusának sza- vavatt Tavaly még csupán csendes hallgatóként vett részt a tanácskozáson. — Milyen jellegű a ter­melőszövetkezet tevékeny­sége? — Kfleme fein határában, tízezer hektáron gazdálko­dunk. öt községünk közvet­lenül a Balaton mellett fek­szik, a tó környezetvédel­mében tehát jelentős szere­pünk van. Háromszáz hek­táron szőlőt, kétszáz hektá­ron gyümölcsöt termesztünk,' évente ötmillió forint érté­kű növényvédő szert és 17 millió forint értékű műtrá­gyát használunk föl: ez fo­kozott figyelmet érdemel. — Hogyan oldják meg, hogy ez a nagy mennyiségű növényvédő szer ne károsít­sa a Balaton vizét, élővilá­gát? — Bevezettük a mélymű­trágyázást, így azonnal a talajba kerül a szer. A sző­lőterület nagy részénél fü­vesítettük a sorközöket, s megszerveztük az előrejel­zésen alapuló integrált vé­dekezést. Ezekkel a növény­védelmi és agrokémiai tech­nológiákkal kíméljük a kör­nyezetet. — Milyen szerepe van eb­ben a tevékenységben a fia­taloknak ? — Csupán az ipari üzem­ágakban háromszáz fiatal doigozilc, a teljés létszámuk még nagyobb. Tavaly négy alapszerevezeíet hoztunk lét­re. Megoldottuk a fáradt olaj gyűjtését (havonta ezer liter), füvesítettük a mun­kahelyek környezetit, föl­derítettük a területünkön levq illegális szemétlerakó­helyeket-, rendszeresen mér­jük a 24 tehergépkocsink ki­pufogójának koromgázát. — Milyen terveik vannak? — Felújítja a szövetkezet a régi, elavult szőlőtelepíté­Alkotó műszakiakról lévén szó most néhány példa kö­vetkezhetne meg nem értett, újat akaró emberekről. Olyanokról, akiknek 'hosszú évek során szerzett tudásá­ra nem tartott igényt a vál­lalat, az intézet; akiknek a tudása vagy akárcsak egyet­len, de hasznos ötlete végül is nem került be a társadal­ma munkamegosztás áram­körébe. De most nem a csa­lódott műszakiakról példá­lóznék, hanem azokról, akik nem csalódtak. Nem mintha utóbbiak volnának többen. Gondban van hazánkban a műszaki értelmiség, ezt kár is volna tagadni. Nem titkolták ezt leg­utóbb az MTESZ közgyűlé­sén sem. Tehát a nem csa­lódottak. Ami nem jelenti, hogy feltétlenül sikeres em­berek, akiknek, lám, minden gond, minden csukott ajtó és áskálódás ellenére sike­rült kibontakoztatni alko­tóképességüket Ök sincse­nek kevesen, bár számuk nem éri el a csalódott mű­szakiakét Ha meg kellene mintázni a ma műszaki em­berét, nem ők állnának mo­dellt Azokról is stzót kell ejteni, akik valahol a siker és a kudarc között élnek, akiknek nem adatik meg még az a lehetőség sem, hogy csalódjanak vagy örül­jenek. Voltaképp ők sincse­nek kevesen. ök is a műszakiak közé tartoznak: a „közömbösek”. Rájuk hivatkozva mondhat­ják sokan: „az a baj a mű­szakiakkal, hogy semmi sem jó nekik. Pedig ha akarnák, alkothatnának... Az igazi alkotó ember anyagi és erkölcsi elismerés hiá­nyában is alkot, él, dolgo­zik.” Tény, hogy bármely szak­ma, amelynek művelői nin­csenek kellőképp megfizetve, alkalmanként elismerve, föl­hígul. Az ilyen területen egyre inkább háttérbe szo­rul az érték szerinti kivá­seket, nem tárolunk a tiltott sávban növényvédő szere­ket, bevezetjük a legújabb technológiákat, kemikáliá­kat. szisztematikus, hosszú hatásspektrumú szereket használunk föl. A tiszta Balatonért tábor a hagyomépy szerint aján­lásokat is megfogalmazott. Ezek között szerepel az azo­nos területen dolgozó szer­vek kapcsolatának hatáso­sabb kiépítése, a KISZ és az úttörőtáborokban üdülő fiatalokkal a Balaton kör­nyezetvédelmének megis­mertetése, az egyes szakte­rületeken a tudományos ta­pasztalatok fölhasználása és az alkotó ifjúság pályázato­kon a környezetvédelmi dol­gozatok szorgalmazása. I. É. lasztódás, a munka, a ké­pességnek a valóságoshoz közel álló megbecsülése. Nem valószínű, hogy sza­vaktól, tetszetős biztatások­tól függ a . műszakiakban szunnyadó energiák fölsza­badítása. Sokkal inkább az érdekeltségen. Azon, hogy a vállalatnál, az intézetnél, az adott helyzetben és időben igénylik-e, értékén mérik-e a műszaki ember munkáját. Nem általában az érdekelt­ség, hanem a napi öszitön- zőerő az, ami hiányzik. Értékesek-e a műszakiak vagy. sem ? — erről is cél­talan a vita. Lehet-e egy gondokkal küszködő, ellent­mondásoktól sem mentes terület embereiről kijelen­teni, hogy tehetségesek vagy azt, hogy tehetségtelenek ? Az alkotókészség létét vagy nemlétét próba dönti el. A próba, ami folyamatosságá­ban alakítja a készséget, eltompítja vagy felszínre se­gíti a képességeket Minden bizonnyal vannak szakmá­jukhoz nem értő műszakiak is, de ahhoz, hogy ezt kije­lentsük róluk, előbb biztosí­tani kell számukra a lehető­ségiét. Most ilyen évek következ­nek, mondják a prognózi­sok. Nos, ha ilyen évek jönnek, akkor semmi okunk a pesszimizmusra. Arra 1 a hangra sem, ami azt súg­ja: baj lesz, nagy baj, mert ez a mai műszaki gárda nem. alkalmas a nehezebb, igé­nyesebb feladatok megoldá­sára. Miért . ne voma az? « Mikor és kik bizonyították e kétely jogosságát? Hiszen épp a nehéz feladat ösztö­kél kis és nagy közössége­ket, hogy érték szerint sze­lektálják a munkát, ismer­jék el a képességet és ma­rasztalják el a tehetetlensé­get. S ha kemény évek j ón­nak, akkor álljunk elébe! Lássuk, mi lakozik a műsza­kiakban; mije van a mű­szakának gondján-baján kí­vül? M. G. Szunnyadó energiák Szovjet szcenikai művészet A művészet különféle ágainak és műfajainak ösz- szefonódása szinte mindig különleges élmény, a .ió szín­házi produkció esetében pe­dig igazán varázs­latosan az. S eh­hez a világ egyik legrangosabb, a 60 éves szovjet színház világá­ba kapunk átfogó betekintést — 130 makett', díszlet és jelmezterv segít­ségével. A Szov­jet szcenika, 1917—1980 kiál­lítás tükre az új elöadásformák keresésének, amelyeket a for­radalommal szín­házjáróvá vált új közönség számára teremtettek a legjelesebb ____ jelmez- és díszlettervezők. De annak is — különösen a 20-as évektől kezdve —, ho­gyan jelentkezik a színház díszítőművészetében a kép­zőművészetben íölbukkanó stílustörekvések sokszínűsé­ge. A kiállítás a budapesti Történeti Múzeumban látha­tó. Edvard Zmojro díszlete Sz. Mihalkov „Lovacskák” című színmüvéhez Tor Torvajon PSnt&sUveg hullatta Vártak egy félórát szom­baton este ránk. aztán to­rozni kezdtek. De nem ám halott emlékére; hanem na­gyon is élő ünnepére. A megtett útra emlékeztek a torvaji népi együttes tag­jai, és a tervekről, beszélget­tek. Egyszer csak rázendített valaki a dalra, aztán körbe­járt a nóta. Odakint —, ezért maradtunk le mi is — sza­kadt a hó. Talán erre a huncut pinceszeri dalra is emlékeztette a vidám társa­ságot valaki: „Mikor men­tem én a borospince felé, / még az üvegek is sírtak. Pintesüveg hullatta könnye­it, az is engem sirat.. Cirpelt a citera. hümmö- gött a hüppögő; igazi falusi mulatság volt, amolyan kis lakodalom. Amikor a pör­költet felszolgálták. Buni Győri János László tanító-népművelő elé rozmaringgal. aszparágusz- szal díszített marhaszarvat tették, versikét is mondtak arról, hogy milyen öreg jó­szág húsából készült az étek, Ügy elevenítik Győriek. meg özvegy Kottán József- né a szombati vígságot, hogy szinte benne érezzük ma­gunkat a forgatagban; mert táncos lábúak a torvajiak, ezt ezen a breugheli mulat­ságon is bebizonyították. — Én már szegény Manga Jánosnak is mikrofonba éne­keltem — így Győri János, aki messze vidékről, a fel­vidéki Bagó tárói került egy Toiyaj közeli tanyára 1948- ban. — Magángazda lennék, de benne vagyok mindenben, ami közösségi. Pinceszert, tollfosztót, fonót vittünk a színpadra. Ahol felléptünk, sikerünk volt. A kaposvári szerepléskor a véletlen is sikerkováccsá vált. A táncosok borosüve­geiből sorra pukkantak ki a dugók. A fellépés végén megvárták őket a kijáratnál a nézők: „Ezt hogy csinál­tátok? Pezsgő volt az üve­gekben?" Pedig csak a szín­padi meleg és a kinti hideg találkozása eredményezte a dugók katapultálását. Az az életerő nyűgöz le bennünket,' amely az ember- sors kegyetlen változásaiban is jellemző volt Győri Já­nosra. Hét-nyolc családot fogadott be Torvaj a felvi­déki faluból 1948-ban, ki­telepített svábok helyére. A helynevek, személynevek ar­ról tanúskodnak, hogy ma­gyarok. horvátok. svábok Kottán Józsefné sorsa fonódott itt egybe a történelem folyamán. Sok felől fújta össze ezekgt a dalokat, mondókákat törté­neteket a szél... — Göndör Lidi balladáját senki sem tudja olyan szé­pen énekelni, mint Győri János — mondja valaki a faluban. Nem is tudhatja. hiszen házigazdánk hazulról hozta a szomorú történetet a meg­csalt lányról. Mint ahogy a majoránna és a dohányter­mesztés tudását is; ezt a ba- gotaiak után kezdték a tor­vajiak is vetésforgóba ter­vezni. Győriék 1956-ban a falu közepén vettek házat, ott nevelték föl két gyere­küket. — Kukorícafosztáskor ment a mese! Egy menyecskétől kutyaoltáskor elszaladt az eb. és meaharapta a szom­széd kezét. Az erősen meg találta szorítani a kutya nya­kát kimúlt szegény pára . . . Aj. megkötötte a kutyát a menyecske a szilvafához, és szaladt az állatorvoshoz: nem kell már az oltás, a szom­széd meg vele futott iód- tinktúrázná már be a kezét a doktor. Na, azóta emleget­jük az esetet: az egyszeri asszonyt aki döglött kutyát kötött a fához, meg az egy­szeri szomszédot aki állat­orvossal kúráltatta magát... Kedvben, nótában nincs hiány özvegy Kottán József­né portáján sem. noha a ne­velt lány nemrégiben elke­rült hazulról, tabi munkás­Buni László szállás lakója lett. Ágota né­ni hetenként hazavárja. Amikor ráköszöntünk, kendős és kötény es paraszt - asszony volt. mire a beszél­getésre került sor. már ak­korát változott mint a falu élete, mely a hagyományos parasztit kinőve közelít az ipari centrum tahiéhoz. In­nen pótlódik a munkaerő a nagyközségi gyárakban, üzemegységekben . . . — Nem voltam torvaji mindig én sem — meséli Ágota néni. — Tejcsarno­kot kezeltem erre-arra, men­tem, ahová helyeztek. Dom­bóvár. Nagyberki, Taszár, Kaposvár, mindenhol meg­fordultam. Anvámék nem engedtek ahhoz, akit szeret­tem, ígv aztán azt kellett mondanom: „Isten kenddel, Vendel!” Az urammal itt is­merkedtem meg. elöljáró volt. Az első felesége meg­halt én a második voltam. Nincs már mellettem, sze­gény, de nem vagyok egye­dül: van a nevelt lányom, a Rozikám, meg az együttes. Buni László, ott az okle­velekkel díszített szobában bólint igen: a csoport meg­tartó erejű közösség. Ö pe­dig igazi lámpás, egy a ré­giek közül, akik a pedagó­gusi hivatást még úgy értel­mezik, hogy a tanító egy­úttal pszichológus, szocioló­gus. színpadi rendező, és még ki tudja, mi nem! Fényké­peket mutat az alapítókról, „bemutatja” őket: Ájzertné. Stienemé, Kvasznicza Gyu­la né, Horváth Józsefné. G.yő- riné. Szűcs Imréné... Ijt fogy ki a tinta a toliamból. — Megpártolja az együt­test az áfész, rajtunk a sze­me a nagyközségi tanácsnak, szállítóeszközöket biztosít a termelőszövetkezet. Műso­rokkal háláljuk- meg a pat- ronálást. Hirt viszünk a me­gyébe Torvajról! Mert bár sok felől fújta össze az a történelmi szél a népi kultúra értékeit. Torva­jon egy nyelven beszélnek. Leskó László Szakszervezeti Mikulás A szakszervezeti Mikulás felsóhajtiott: Istenem, már megint eltelt egy esztendő, s én semmivel sem lettem fia­talabb. Piros kucsmám, pré­mes bundám régen kifaliult, hófehér vattaszakállam is majdnem a földet söpri. Az egészségem sem a régi. Bez­zeg hatszáz évvel ezelőtt, boldogult ifjúkoromban! Hajdanában nem ázott át a csizmám a latyakban, és a bokám sem dagadt be a sok gyaloglástól. igaz, akkor még nem is volt olyan sók a gyerek, akinek ajándékot kellett vinni a lakására. Amióta bejött ez a népese­déspolitikai intézkedés vagy mi a manónak nevezik, any- nyi a dolgom, hogy nem győzöm végig ' járni n tíz­emeletes házakat egyetlen nap alatt... S az a nagy puttony hogy húzza a vál­tamat! A gyerekeknek per­sze meg kell kapniuk a vál­lalattól a kötelező kis cso­magot, hiszen azért fizetik szüleik a tagdíjat. A szakszervezeti Mikulás eltöprengett. Valami jó meg-, oldáson törte a fejét. Hirte­len a homlokára csapott, és bekopogott az szb-titkárhoz. — Maradt még pénzünk az idei hirdetési keretből? — Mire kellene? — Tudod, milyen sok gyesen levő kismama dolgo­zik nálunk, és az ő gyere­keikről sem szabad megfe­ledkeznünk. Mire mindegyi­ket végigjárnám a csoma­gokkal, rámenne az egész havi benzinkeretem. Arra gondoltam — tudod, hogy áll az ember karácsony meg szilveszter előtt —, hogy fel­adunk egy hirdetést az új­ságban. Értesítjük őket, hogy mikor vehetik át az ajándé­kokat itt. nálunk! Nekik még jó lábaik vannak... He­he...! Ne tiltakozz; tudom, valamikor te is nagy kujon voltál! Könnyebben bejön­nek érte, mintha én mennél mindenhová. Nem■ akarok most ‘ régi erdem.et.mre hi­vatkozni, esak feVhÚDom a figyelmedet arra, hogy én is szakszervezeti tag va­gyok, s ugyanúgy járnak, azok a jogok, mint bárki, másnak. Nyolcórás munka­idő, satöbbi. De te ezt job­ban tudod. A titkár rábólintott, * a hirdetés másnap megjelent az újságban. A kismamák átvették a csomagot. Igaz, így nem volt olyan ünnepé­lyes, de a csoki mindenki­nek ízlett. Csak később jegyezte meg az öreg Mikulás, hogy ezek. a mai gyerekek nem, tudnak, úgy örülni az ajándéknak, mint a régiek. — Talán már nem is hi­szik, hogy létezem L. 3. SOMOGYI NÉPLAP I

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents