Somogyi Néplap, 1981. december (37. évfolyam, 281-305. szám)

1981-12-30 / 304. szám

Simáimé Marat első szava ez: „Si­monne”. Aztán még egyszer, „Simonne”. (Peter Weiss: Jean Paul Marat üldöztetése és meggyilkolása, ahogy a charentoni elmegyógyintézet színjátszói előadják De. Sade úr betanításában.) Simonne ott áll a kád fö­lött (melyben a szeretett kényszerfürdőzik) állandó készenlétben; már mozdul is, hogy borogatást hozzon, és körültekerje e rongyglóriá­val a maga módján feléke- sitve imádott élettársat. Si­monne Evrard „kortalan”, mint a málói Vénusz. Si­monne Evrard olyan, mint egy mosónő: magasszárú vá- szoncipöben, visszeres lá­bain fáslival, személyiséget szürkítő ruhában, köténnyel, homlokhatáron megkötött kendővel, hogy a haj szemé­be ne hulljon. (Tulajdonkép­pen csak ez az összehajto­gatva megkötött kendő jelzi nekem, hogy Simonne a ma­ga módján részt vállal a-for- radalomból...) Egyébként ő az örök élettárs, aki a kap­csolatban nem igényli a pa­ritást; szolgája a férfinak, anyja és szeretője egyszerre. Simonne Evrard alig be­szél Peter Weiss darabjában. Simonne Evrard mégis a legbeszédesebbek közül való a kaposvári előadásban. Min­den nézése, minden mozdula­ta közöl róla valamit. Ahogy azt a vizes rongyot csavarja szeretett Marat-ja fejére! Ahogy nyúzott arcában fel­ragyognak a szemek Marat­ja szavára! Ahogy — talán sokan észre sem veszik — Marat első, szinte önkívületi állapotban elmondott vádbe­széde után megtámogatva élettársát, futó csókot lehet annak vállán nyugvó kezé­re. Élő fal ő Charlotte Cor- day testi valója, gyilkos szán­déka és Marat között. Ápo­lónője, női őre Marat-nak. Mintha minden gesztusa azt mondaná, amit egyszer így foglal szavakba: „Jean Paul, kímélned kell magad”, ugyanakkor viszont azt az ösztönszintű büszkeséget is kifejezi, mely Marat iránt eltölti. Mert nem érti ó Marat-t. Nem éri föl ésszel annak szavait, tetteit. De a maga primitív ösztönszintjén — és ez néha erősebb a tudati kö­tésnél — átérzi azokat. En­nél színesebb, elevenebb „ka- taton tompaságot” színésznő még nem fogalmazott szín­padra! Önmagán tesz erőszakot, amikor Marat parancsára be­engedi a harmadszor kilin­cselő Corday Saroltát. Mint­ha egy fal omlana le, ami­kor Corday lökésének erejé­től hátratántorodik. Milyen védtelenné milyen gyereke­sen naivvá, kiszolgáltatottá válik a „nép barátja”, ha Simonne nincs mellette-...! Simonne élete értelme Ma­rat.. Nélküle az élet halál. Simonne Evrard-t egy Lázár Kati nevű színésznő játssza szinte „némán”. Ész- revetlensegét nem lehet ész­re nem venni. Nagy alakítás. I,. L. Eszperantssták találkozója Budapesten tegnap kezdő­dött meg az eszperantisták nemzetközi barati találkozó­ja. Az idén tizenegyedik alka­lommal megrendezett rendez­vénysorozatra 12 országból több mint kétszáz eszperantis- ta érkezett a magyar eszpe­rantószövetség budapesti ' bi­zottságának meghívására. CRESCENDO avagy hol tart a Kaposvári Szimfonikus Zenekar7 Bizalmatlanul, sőt olykor szinte krónikus gyanakvással fogadta a közönség a Kapos­vári Szimfonikus Zenekar produkcióit négy-öt esztende­je, s mint általában, az ezer­fejű cézár véleménye ezúttal is megalapozott volt. Az együttes csak ritkán volt képes az alig-alig elfogadható kö­zépszerűség színvonala fölé emelkedni, olyannyira, hogy megyénk akkori kulturális vezetése már azt kezdte fon­tolgatni : felszámolják a zene­kart és a működtetésükre szánt jó négyszázezer forintot más célra használják föl. Az elképzelést egy vékonyka haj­szál választotta el a megva­lósítástól. Csakhogy egyetlen pechso­rozat sem tart örökké. A jó­részt hivatásos zenetanárok­ból, kisebb részben amatőrök­ből álló együttes két-három esztendeje látványos fejlődés­nek indult. Többször is kísért neves fővárosi szólistákat a hozzájuk méltó színvonalon, s játszott igényes darabokat — elsősorban klasszikus szim­fóniákat — illúziót keltőén ízlésesen. Muzsikálásukban nyoma sem maradt az egyko­ri slamposságnak és zavaro­dottságnak. S lassanként a közönség is elkezdett vissza­szivárogni a koncertterembe, ha a Kaposvári Szimfonikus Zenekar fellépését hirdették a plakátok. Az idei tizenhét hangversenyük közül kettő már országos sikert hozott Őszinte elismerést aratott az együttes a nyáron a Budapes­ti Történeti Múzeum „ínyenc” közönsége előtt, néhány hete pedig Győrben, az Aurora el­nevezésű fesztiválon lepte meg a zsűrit és a publikumot Prokofjev briliáns Klasszi­kus szimfóniájának ihletett és szellemes előadásával. Mi a fejlődés oka? Először ezt a „körkérdést” tettük fel Merényi György karmester­nek,, a kaposvári zeneiskola pazgatójának, Csupor László­nak, a zenekar titkárának és dr. Borsos Dezsőnek, az együttes legidősebb — nem hivatásos muzsikus — tagjá­nak. — Azzal kell kezdenem, hogy a szimfonikus zenekar minősége döntően a zeneisko­la tanárainak létszámától és szakmai felkészültségétől függ — mondja Merényi György. — Nos, az utóbbi években kedvező szelek fújdogáltak mifelénk: tizenegy új pedagó­gust alkalmaztunk, csaknem kivétel nélkül tehetséges és szorgalmas fiatalokat, akik nemcsak az oktatásban, de a zenekarban is megtalálták számításukat. Találtunk vég­re egy rátermett koncertmes­tert is, Balázs István szemé­lyében. Nem árulok el titkot, amikor esetét elmesélem, hi­szen a történet módfelett jel­lemzi a „hivatalos” szemlélet- változást a zenekarral kapcso­latban: ő a városi tanács el­nök személyi keretéből jutott lakáshoz, mutatós cáfolatául annak, hogy az ilyesmi csu­pán labdarúgók kiváltsága. Erszényünk nem lett vasta­gabb : ugyanakkora összeggel gazdálkodunk, mint az elmúlt évtized közepén. De — tudo­másom szerint — ilyen jelle­gű változásra is van remé­nyünk. — Feltétlenül erjesztően hatott, hogy az Országos Fil­harmónia több koncertre is szerződtette a zenekart bérle­ti sorozatában — folytatja Csupor László. — Az ily mó­don megnövekedett minőségi követelmény fegyelmezettebb és elmélyültebb munkára ösz­tönözte a tagokat, egyszer­smind a közönség előtt is iga­zolta törekvéseinket. Régeb­ben mindenkinek szöget ütött a fejébe, hogy együttesünk a Filharmónia bérleti sorozatán kívül hangversenyezhetett csupán, most pedig így véle­kednek: ha a sorozatban lép­nek feL, talán nem is olyan rosszak! S mi, úgy érzem, tő­lünk telhetőén megháláltuk a bizalmat A további javulás attól függ, mennyire leszünk képesek biztos egzisztenciát teremteni a Kaposváron le­települt és még letelepülni szándékozó fiatal zenetaná­roknak. Borsos Dezső ötvenkét esz­tendeje hegedül az együttes­ben, sokat látott, sokat ta­pasztalt hát. A kérdésre — nem tartja-e ki^sé konzerva­tívnak a műsorpolitikát — élénken reagál. — Természetes, hogy jó harmincas létszámmal nem lehet Brahmsot vagy Mahlert játszani, arra azonban már mindenképpen érettnek érez­zük magunkat, hogy időnként elkalandozzunk a klasszikus repertoárból. A Prokofjev- szimfónia műsorra tűzése eb­ből a szempontból mérföldkő volt. Nem tudhatjuk persze, mekkora az igény a modern zenére. De megpróbáljuk! Diadalútról tehát egye­lőre nem beszélhetünk. „Csak” egy önmagát szorgalmasan kereső ze­nészközösség viszonylag las­sú, de nyilvánvaló fejlődésé­ről, ami a vele kapcsolatban keletkezett igények gyarapo­dásából is kitetszik. Nemrégi­ben arra kérték fel őket: mű­ködjenek közre a kaposvári farsang ünnepségein. Egyre többen szeretnék, ha —• fővá­rosi szólistákkal együtt — fölelevenítenék a hangver­senyszerű opera-keresztmet­szetek már-már feledésbe me­rült hagyományát, vagy ária­esteket rendeznének, s amint Merényi György elmondotta, erre készek is, akár már jö­vőre. Meghívták őket Veszp­rémbe egy országos fesztivál­ra, s az ifjúság számára ren­dezett hangversenyek soroza­tában is szép feladat vár rá­juk: a Háry János „kereszt- metszetében” működnek majd közre a Kodály-centenárium alkalmából. Legközelebbi fil­harmóniai hangversenyükön Beethovent játszanak, s mint ígérik, a közönség nem fog csalódni. L. A. Tizenéves közönség ült össze hétfőn este a Killián György Ifjúsági és Üttörő Művelődési Központban Ka­posváron. Szabad a színpad címmel hirdettek fellépési lehetőséget amatőr muzsi­kusoknak, versmondók­nak, babosoknak, sanzon­énekeseknek, parodisták- nak. Az est tétje nem volt kisebb, sem nagyobb ennél: önmagukat kellett szórakoz­tatniuk ... öt-tíz perces produkció­kat konferált be a humor­ral nem spóroló műsorve­zető, Ihos József. És jöttek a közreműködők: tucatnyi fiatal próbálta kedvre han­golni vagy magvasan szóra­koztatni azt a többszáz fi­út és lányt, aki tetszésnyil­vánítással vagy méla te­nyérporolással adta a ver­senyzők tudtára véleményét a produkcióról. A közönség végül is — úgy gondolom — jó hangulatban távozott, s ez önmagáért beszél! A kaposvári Ki mit tud? bizonyára azoknak az ama­tőr próbálkozóknak is ta­nulságos volt, akik még együttesek, humoristák utánzásánál tartanak. Mert — bizony mondom — zava­runkban olykor még a hiva­tásosoknál is azt mondjuk néha az epigonra: „paródiát ad elő”. Az utánzás és a pa­ródia között ugyanis csak egy hajszálnyi a különb­ség... A jó utánzóból viszont — ha érzéke van a gro­teszkhez — kiváló parodista válhat! így abból a két fiú­ból, aki ma még csak né­hány akkordot „pötyögtet” gitárján, vagy a Hungária együttes sikerét megirigylő amatőr popzenekarból, mely a Limbó hintót. adta elő, a B. Nagy—Bojtár duóból, mely a Karsai Pantomim Rt, műsorából merített stb. Inrze Domonkos ugyan Dinnyés József egyik flasz­SZÜNIDŐBEN Maka ti Károly felvételei Szilveszteri tájoló Már ma megkezdődnek a szilveszteri vidámság-pró­bák Barcson, a Móricz Zsig- mond Művelődési és Ifjúsági Központban, ahol 16 órára a felső tagozatos iskolásokat várják Tini-diszkóra, sok ve­télkedővel, játékkal. Szil­veszteresten a Ba-rock együt­tes közreműködésével csalá­di összejövetelt rendeznek. Aki pedig nem az ilyen kedvtelésnek hódol, annak Barcs népművelői Gellert B. István festőművész tárlatát ajánlják a Dráva Múzeum­ban, illetve a Barcsi Fotó­kör IV. Pályázati Kiállítását a művelődési centrumban. Boldog új évet kívánnak egymásnak holnap éjfél után azok is, akik a nagybajomi Pálóczi Horváth Ádám Mű­velődési. Házban töltik a szil­vesztert. A csurgói Csokonai Vitéz Mihály Művelődési Központ nagyterme a közép- korosztály rendelkezésére áll majd szilveszteréjen, míg a klubteremben a fiatalok kö­szöntik az új évet sok mó­kával, diszkózenével. Lesz limbóverseny, vidám műsor is. Mindennap játszóház-ren­dezvény várja a gyerekeket a siófoki Dél-balatoni Kul­turális Központban. Ma 19 órakor Peter Weiss: Marat/ Sade drámáját játssza el az intézmény színháztermében a kaposvári Csiky Gergely Színház társulata. Az Ács János rendezésében színre kerülő, kitűnő produkció fő­szerepeit Jordán Tamás, Lu- káts Andor, Pogány Judit, Lázár Kati, Máté Gábor, Csá­kányi Eszter, Czakó Klára, Gőz István, Gyuricza István, Csernák Árpád, Karácsony Tamás, Hunyadkürti György, Kari Györgyi, Bezerédy Zol­tán alakítja. A díszletet Sze­gő György, a jelmezeket Sza~ kacs Györgyi tervezte. Zenei vezető: Hevesi András és Fuchs László. Tabon a Zichy. Mihály Mű­velődési Központban szil­veszter este az Olympia ’80 együttes lép föl, muzsikájuk­ra bizonyára még a botlá­bak sem maradnak egy hely­ben! Ma este IS órakor a Kil­lián György Ifjúsági és Üttö­rő Művelődési Központban várja program a fiatalokat: a Gúnya együttes fellépte lesz esemény. Ez a- rendez­vény Is a Diákcentrum szün­idei ! kínálatának része. Egyébként ennek másik mai programja az iskolarádiók szilveszteri vetélkedője, me­lyet a „humor, kabaré, vi­dámság, diszkó táncverseny” jegyében hirdettek meg. Unió-szilveszter lesz az Édosz Művelődési Házban. Unió, ha jól sejtjük: zenekar ne­ve.,. A kaposvári mozik közül a Vörös Csillag szilveszteresttől kezdve a Vük című. Fekete 1 stvan-regénybői készült szí­nes rajzfilmet játssza. Az es­ti előadásokon az egzotikus környezetű színes amerikai alkotás, a Hurrikán szerepel a műsoron. A Szabad Ifjú­ságban holnaptól a pazar Muppet-show szórakoztatja a gyerek- és‘felnőtt nézőket a korai előadáson, az esti két előadáson a sci-fi kedvelői­nek okoznak örömöt, amikor az immár „klasszikusnak” számító Majmok bolygóját tűzték műsorra. A film Pierre Boulle magyarul ép­pen a napokban második ki­adásban megjelenő regényé­ből készült, Charles Heston főszereplésével. Henry Fonda és Terence Hill tette le név­jegyét a Nevem: Senki cí­mű „makaróni-westernben”, melyet ma a Latinca mozi játszik. A Mozimúzeum a Tristana című spanyol film­mel várja közönségét. Mindenki a fedélzeten! — ezzel a címmel kezdi szil­veszteri műsorát holnap este 19 óra 40 perckor a Kossuth adó. A kabaréban fellép majd Major Tamás, Kellér Dezső, Koltay Róbert, Bene­dek Miklós, Ipper Pál, Sze­pesi György, Verebes Ist­ván, Sinkovits Imre is. U L. Diákcentrum i Szabad a színpadi Kerekes Eva a színpadon ter-népmeséjét adta elő, sze­replése azonban sajátosan eredeti produkció volt, egy határozott fellépésű, elő­adói kvalitásokkal rendelke­ző fiatalt ismerhettünk meg. Sinka Béla humoros monológjában is ígéret volt: lehet, hogy a holnap humo­ristája állt elénk.... Bátor­ság kell ahhoz, ha egy ama­tőr prózamondó Karinthy Frigyes poéndús írásának tolmácsolására vállalkozik. A jól ismert Röhög az egész osztály esetében ez kétszeresen így van; Kovács Ágnes mégis vállalta a „ve­szélyt”. Vidámságot igyeke­zett csiholni Hacafánt és kacafánt történetével a Ka­pos bábegyüttes két tagja, Orsós Margit A férfiak ostromlása című „intelmé­vel”, és a legkisebb szerep­lő, Tóth Zoli általános is­kolás a nyak kendő-csomó­lasztott költeményt, előbbi a Kései siratót, utóbbi a Tél címűt. Van annak vala­mi bája, ha fiatalok olyan verset mondanak, melyet életkoruknál fogva még nem közvetíthetnek teljes előadói eszköztárral; ez ke­rült az újságíró jegyzetfü­zetébe. Kerekes Éva Weöres Sándor Az éjszaka csodái című szürrealista, sejtelmes™ ségével is mulattató, ezernyi hangulatból szőtt versére vállalkozott sikerrel. A jó hangulatú estet a Fonómunkás Kisszínpad fel­lépése koronázta meg: ön­magukat, az amatőr mozga­lom és a közművelődés visz- szásságait .gúnyolták ki” hol szellemesen, hol tragi- kusabb hangütéssel. Bár az utalások olykor az együttes munkáját alaposabban is­merőknek szóltak, a közön­ség „vette a lapot”. zásd trükkel. Leskó László Bensőségesebb műfajban próbáltak szerencsét a zöld lámpát kapott versmondók. Papp Gyöngyi is, Lukács Jolán is József Attilától vá­NÉPLAP

Next

/
Thumbnails
Contents