Somogyi Néplap, 1981. december (37. évfolyam, 281-305. szám)

1981-12-29 / 303. szám

Ö Egyre fShfe gúnyos meg­jegyzés és kenveny bírálat hassgzSfc el mostanában Nagy­atádon a városi-járási mű­velődési központ tevékenysé­géről. A tágas épület, ha ér® Háncs színházi előadás vagy másféle rendezvény, szinte kong az ürességtől — hábonognak sokan, és ezt a helyszínen gyakran megfor­duló újságíró sem tudja cá­folni. A járási KlSZ-bizott- ság nemrég írásban marasz­talta el a művelődési köz­pontot az ifjúsági ismeretter­jesztés* és az igényes szóra­koztatás elhanyagolásáért. A szakkörök száma a két-há- rom esztendővel korábbihoz képest csaknem hússzal csök­kent, s gyengélkedik a klub- mozgalom is. A legtöbbször. ■ismételt szemrehányás: az intézmény vezetői és munka­társai nem mérték föl az igényeket.1 Magyarán: egy . iantomközönség” vélt szük­ségleteire alapozzák tervei­ket. Dicséretek csak ritkán hangzanak eh elsősorban, a ítyermekprogramok, valamint a népművészet népszerűsíté- ■ e es á honismereti munka okán. MS hűt az alapja az elé­gedetlenségnek ? Erről kér­deztük meg az illetékeseket Ltidán Imre, az intézmény i gazgatója őszintén föltárta a gondokat. Helyzetelemzésé­ből a közművelődésnek jó néhány — országosan ta­pasztalható —■ nehézségére js lény derűk — Nem tagadom: rramkánfc féloldalas, Nagyszerű ered­ményekkel dicsekedhetünk például a népi , díszítőművé­szettel és általában a vizuá­lis ízlésneweléssel kapcsolat­iban, hala ezért mindenek­előtt Halmosi Józsefiiének, aki nemcsak i*t, a városban, hanem Taranyban, Három­fán. Ráayabesenyőn is szak- kört szervezett. Nem kell szégyenkeznünfe * honisme­reti tevékenységgel, a szín­háza előadások, a kiállítások, s rövid idő óta a hangver­senyek számával és minősé­gével sem. Kiár. hogy az iro­dalom, a zene. a néptánc és több más művészet „hétköz­napi népszerűsítésével” el­maradtunk az igényektől és a szükségletektől. Öt népmű­velőnk képzettségének jellé- ge aizomban, úgy érzem, nem ad módot a kibontakozásra. Meg kell vallanom: gyer­mekklubunk sem maradt egy sem, holott néhány éve még öt' volt. Szakkörökből hu­szonhárom működik; régeb­ben több mint negyvenet tudtunk szervezni évről év­re. Az ok: azok a pedagógus- nők. aikik azelőtt megbízható partnereink voltak, jórészt gyermekgondozási szabadad­ra mentek. A tanteremszűke is csökkent a városban a második áltálános iskola át­adásával, ezért a szakköri foglalkozások zömét ott tart­ják. A magyarázat utolsó mon­datának valóságalapja leg­alábbis kétséges: mindenki tudja, hogy Nagyatádon már- már katasztrofális a tante­remhiány, ezért mindkét ál­talános iskolában „két mű­szakban” tanítanak. Már az úttörőszobákban is alig van lehetőség szakköri foglalko­zásokra, így a művelődési központ tevékenységének .ja­vítása e területen fontosabb, mint valaha. Dé a kötetlen társas együtüét lehetőségei­vel kapcsolatban sincs oka az igazgatónak melldöngetés- re. Nem hiányzik ugyan a technikai apparátus, társas­játékok is vannak bőven, a nagyatádiak véleménye sze­rint azonban alig használják őket. Miért? Ismét az igaz­gató válaszol: — A magyar ember nem törődik ilyen dolgokkal, nem érdekli semmi, kiváltképpen a kultúra nem. Emellett per­sze nem vitatom: a propa­gandánk sem tökéletes. Tény, hogy a városban sehol sem lehet látni a plakátjainkat. Ebben nem mi vagyunk a hibásak, hanem a városi ta­nács, mert nem .jelöl ki meg­felelő helyet a plakátoknak. A nagyatádi műsorfüzettel sem vagyunk elégedettek. Erre alapos okuk lehet. KÖNYVVÁSÁROK J Ajándék gyereknek, felnőttnek A könyv mindenképpen ajándék, akkor is, ha ma­gunknak vásároljuk, és ter­mészetesen megbecsült kincs a karácsonyfa alatt, a név­napon, ha ismerőstől kap­juk. 1981 a könyvvásárok eve volt. Először rendeztek , gységáras könyvvásárt az 1978-asmál. korábbi kiadású .. i elvekből. Könyvleér téke- :.ís eddig még nem volt. Öt n-inttól harmincig lehetett a roskadozó pultokon válo- itni az egységáras kötetek­ből. Csendes Ferenc, a Füré- di úti könyvesbolt vezetője Imondta, hogy sikere volt a leértékelésnek, hatvanezer forint értékű könyv talált gazdára náluk. Hatalmas : őszietektől szabadultak még a szűk könyvesboltok, jól jártak tehát kétszeresein s az üzletek. Most már az 979. évinél „öregebb” könyvet nem találni a bol- iok raktáradban. Több a ely az új, a friss művek­nek. Az egységáras kény­ekből az iskoláknak is andékoztak. Sorban a gyerekkönyvhe­ti vásárok követték az : mentit. A bizományosokkal flolgozó Füredi úti könyves­bolt negyvenötezer kilenc- zázharmincegy forintot for­galmazott ebben az időszak­ban. író—olvasó találkozók­ra vitték a' gyerekeknek, fiataloknak szánt köteteket, Kadarkúton az iskolában rendezett vásáron hatezer- négyszáz forintért kelt el könyv. Hozzá kell lennünk, , az idén sem volt több gye­rekkönyv — panaszolták az eladók. A kis példánvszáim- ban megjelentetett érdekes művek hamar elfogytak. A sláger a Kisgyerekek nagy mesekönyve volt. A kará­csonyi könyvvásáron a Fü­redi úti boltban nyolcszáz­ötven ezer forint értékű könyv kelt el, nagy sikere volt a hanglemezvásámak is. A megyei kórházban ti­zenkétezer forintért vásá­roltak hanglemezt. Még több forgalmuk lehetne, ha telefonhoz juthatnának — 'm mondta Csendes Ferenc. A könyvbizományosokkal enél- kül roppant nehéz tartani a kapcsolatot. Kaposváron és a járásban csupán száz­húsz könyvbizományost fog­lalkoztatnak. A város másik könyves­boltjában, a József Attila üzletben szintén nagy sike­re volt az árleszállításnak, az egységáras könyvvásár­nak. Hetvenezer forint érté­kű könyv talált itt gazdá­ra. A gyerekkönyvheti vásá­rokon nyolcvanhatezer fo­rintért kelt el kpnyv, ám itt is elpanaszolták, .hogy csupán kétféle leporelló volt található nagyon rövid ide­ig a boltban. Teljesítette éves tervét a József Attila könyvesbolt; eladtak volna többet is, ha j‘obb lenne az ellátás. A téli könyvvásár , slágere volt Krúdy Álmos- £ könyve, Makai Ördögszekér című regénye, a japán ver­ses naptár, az albumok kö­zül a Szinyei Merse Pál fes­tészetét bemutató képes .könyv. különösen a decemberi szám megjelenése után. Az egész vár06 azon kacagott. Az tör­tént, hogy az anyagot ellen­őrzés nélkül, „ömlesztett” ál­Orvosi előírás a torna, a Játék V. Kazanyevszkij Szerefnj kell Kolja, a szerelő szerelmes volt Verába, ezért aztán a televíziós készülék, szerel­vényfalára — ahová a tranzisztorokat kellett beil­lesztenie — odakarcolta, hogy: „K + V — SZ”. Vagy­is: Kolja meg Vera egyenlő a szerelemmel. Ez a tevé­kenység többnyire oda ve­zetett, hogy megrongálta a nyomtatott áramkört. Vera ezen a szerelősoron dolgo­zott, a MEO-ban. Valahány­szor szemébe tűnt a felirat, mindig elpirult örömében, s zavarában azonnal odaülöl- te a pecsétet, hogy „Kiváló minőség”, Grigorjev mester a raktá­roslányba, Másába volt sze­relmes. Így aztán, amikor éppen nem volt megfelelő lámpa a raktárban, öröm­mel elfogadott helyette más típust is. No és, általában, az egész szerelőszalag forró érzéseket táplált Másenyka iránt, ennek következtében a készülékbe sokszor került nem oda való lámpa. A MEO vezetőjének. Zi­naida Petrovnának igen tet­szett Krusilnyickij, az üzem­vezető. És jóllehet Zinaida Petrovna férjnél volt, s há­rom gyermeket is szült már, mindezek ellenére még a gondolatától is irtózott, hogy akár csak egy darabot is ki­selejtezzenek azon tévé-ké­szülékek közül, amelyeket Krusilnyickij vezetése alatt gyártanak. Zuzukin igazgatóba re­ménytelenül volt szerelmes hfellike, a ■titkárnője. Titok­ban mindig megsemmisítet­te azokat a reklamációs le­veleket, amelyekben jól be­olvaslak az igazgatónak. A tüzetesebb vizsgálat után az a látszat, . mintha vala­mennyi ok objektív volna. Pedig kár vitatni a hegeli és a marxi dialektikának azt az alaptételét, mely szerint min­den társadalmi jelenség a szubjektív és az objektív tényezők együttes hatására jön létre... Lengyel András lapotban küldték nyomdába, s csak a megjelenés után de­rült ki: a paksamétába szi­gorúan bizalmas tanácsi je­lentés került. A botrányt úgy sikerült elkerülni, hogy az omniózus szövegrészeket utó­lag ollóval vagdosták ki — mind a kétezer nyomtatott példányból. Ennyit a köz­művelődési propagandáról. Ami a tevékenységet illeti, Dezső Lászlóné, a városi ta­nács művelődésügyi osztá­lyának vezetője nem ért egyet a bírálatokkal, s jó­részt az igazgató elemzésével sem. — Én a művelődési köz­pont tevékenységét nagyon jónak találom. Hangsúlyo­zom: .nagyon jónak! A kiál- lításökat sok ezren látogat­ják. Rengeteg a színházbér- ló: mindössze harminc jegy maradt ^szabad” egy-egy elő-; adásra. Eredményesen folyik a szakkörök munkája is. A kötetlen társas együttlét? Igen, az valóban nem kifo­gástalan, de abban elsősor­ban az épület jellegét, be­osztását hibáztathatjuk. Ter­veink között szerepel azon­ban egy ifjúsági klub és egy úgynevezett hírlappresz- szó kialakítása. Sőt egy if­júsági park létrehozása is, talán már a következő nyá­ron. Óvatosan „rákérdezek”: mindez szép és elismerésre érdemes, de miért kong még­is az ürességtől a művelődé­si központ napról napra. Az osztályvezető elismeri: ez igaz. A jelenségre azon­ban senki sem talál magya­rázatot ... Holott a magyarázat rop­pant egyszerű. Vegyük sor­ra az okokat! 1. Vét­kes az épület szerkezeti fölépítése, 2. hibás a „ma­gyar ember”, akinek „semmi sem feaU, különösen a kultú­ra nem”, 3. ludasak a peda­gógusok, »kik gyermekgondo­zási szabadságra mentek, 4. hidas továbbá a népművelők képzésének és „elosztásának” rendszere, melynek következ­tében éppen Nagyatádon ho­mogén „profil” alakult” ki, 5. vétkes a városi tanács, amiért nem biztosít helyet plakátragasztásra, mi több, egy erre hivatott személlyel is adós, 6. hibásak az isko­lák, amelyek „elcsalták” a szakköröket a művelődési háztól, 7. s végül felelőtle­nek azok a személyek és tes­tületek, akik és amelyek a gondok higgadt megértése és tudomásulvétele helyett bí­rálnak és követelőznek. A fogyatékosok t * __ s zámos alkalommal írtuhk többek között a csökkent munkaképességűek helyze­téről. A figyelem középpont­jába került az a figyelmes­ség, amivel könnyíteni lehet a sorsukon. Most. az év vé­gén pedig megoldódott a me­gyei kórházban a mozgássé­rültek rehabilitációs osztá­lyának a gondja: új otthon­ba költöztek. Fölépült a •könnyűszerkezetes épület, ahol húsz ember kezelésére van lehetőség. A rehabilitá­ciós osztályra irányítottak száma nem emelkedhetett, de ellátásuk színvonalasabb lett. Dr. Mecseki László osztály- vezető főorvos annak örül, hogy a kezeltek számára si­került biztosítani a legfonto­sabbat: van helyük a moz­gásra. A korábbi helyen zsú­foltan voltak elhelyezve, két szinten, közösködni kellett a tornaterem használatában. Az új épületben saját torna­termük van, külön étkeznek, s mivel az osztályon nagy a fontossága a Kintlétnek, klubszobát is berendeztek az ebédlőben. — A mozgásszervi rehabi­litáció kórháza időszaka hosz- szúra nyúlik. Általában két- három hónapot töltenek ná­lunk a beutaltak. Ez is meg­szabta, hogy minél otthono­sabb legyen az elhelyezésük — beszélt a megváltozott kö­rülményekről dr. Mecseki László. — A tornaterem egész nap a rendelkezésünkre áll, a fo­lyosókat úgy tervezték meg. hogy a mozgásban korláto­zott emberek biztonságosan sétálhassanak. — Mi okozza a legtöbb mozgásszerm sérülést? — A statisztikában a bal­esetek állnak az Sen, majd a féloldali bénulások. A bal­eseti okokból származó moz­gásszervi sérülések jelentős részét az ambulancián keze­, hk, .hozzánk a súlyosabb ese­tek kerülnek. A munkaképes korúak elhelyezésére van Székács Józsefivé gyógy­tornász. A tornateremben egy idős nénit segít a két fürdőszobamer legre. — Egy nem elé jr? — Nem, mert a két láb egyforma terhelésére kell megtanítani a kezelt sze­mélyt. Így tudja ellenőrizni, hegy egyformán áll-e a két lábán, vagy épp egyenlőtlen a súlyelosztás. csak lehetőségünk továbbra is az osztályon, mivel kevés a férőhelyünk. A rekonstruk­ció során az osztályunk bő­vül, ötven mozgássérült ke­zelésére lesz majd lehetősé­günk. — Előttem az asztalon egy fa kisplasztika. Tán ez is a rehabilitációs osztályon ké­szült? — Ezt a faragást egy szo­ciális otthonban lakó faragó­tól kaptuk ajándékba, kivé­teles munka, de a nők közül nagyon sokan kézimunkáz­nak rendszeresen. Ez is fon­tos része a rehabilitációnak, mivel elfoglaltságot biztosít Sok játékot is vásároltunk az itt kezelt embereknek, ezek­nek szintén fontos szerepük van ügyességük fejlesztésé­ben. — Bizonyára a mozgásuk­ban korlátozott emberekben is rengeteg tartalék van, amit ki lehet használni, hogy ne legyenek teljesen elesettek. — igen, így van. Fél kéz­zel úgy megtanulnak cipőfű­zőt csokorra kötni, hogy az szinte hihetetlen. A szerve­zet sok tartalékkal rendelke­zik. Nem is gondolunk erre, amikor néha két kézzel is ügyetlenkedünk. A gyakori tornáztatással kezdjük el az önállóságra nevelni az em­bereket. Az a célunk, hogy otthon majd el tudják látni magukat. Az ehhez vezető úton a mozgásukban korláto­zott embereknek sikerél­ményre is szükségük van, hogy bízzanak. — Pedagógiai munka is rejlik az önök tevékenysé­gében, — A gyógytornász a leg­kisebb eredményt is lelkes elismeréssel nyugtázza, ke- zeltjeink hangulatával pedig elégedettek lehetünk. Óriási akaraterőről tesznek tanúbi­zonyságot, amikor aaorgal- masan mozognak. Egymást is lelkesítik. Agyban nem is lehet látni egy embert se ná­lunk napközbem. Egyik fő napirendünk: a fontiét. Ez­zel együtt pedig a sok moz­gás. S még sokan, sokan vol­tak szerelmesek ebbe is, ab­ba is a televíziókat gyártó üzemben. Popljussev polgártárs vi­szont senkibe nem volt sze­relmes. Egyszerűen csak sze­rette volna, ha van egy jó készüléke. Vásárolt hát egyet. A készülék mintegy két órán át derekasan mű­ködött, akkor aztán valami sercegés kezdett hallatszani belőle. A képernyő kialudt, újra felvillant, és megjelent rajta egy nyílvesszővel átlőtt szív, ezt követően pedig a készü­lék elhallgatott, de most már örökre, s megszűnt a kép is. Popljussev nagy szomo­rúan elballagott a műszaki áruházba, hogy kicseréltesse a hibás készüléket. Amilyen egyszerű ember volt, még csak elképzelni sem tudta, hogy miről var szó, Végül is az embe nem élhetnek szerelem i kül. Fordította: Konczck Józsid Másutt szorgalmasán teke­ri egy férfi a biciklit, kilo­métereket hajt le — egy helyben, húsz kilométeres se­bességgel. Mások a bordás­falnál mozognak, az egyik kórteremben pedig javában folyik az asztali foci játék. Székács Józsefivé: — Na­gyon nagy az igyekezetük, gyógyulni akarnak. A tornateremben levők kó­rusban: — Igen, igen. A gyógytornász: — Ttt a milliméterekért is óriási harc folyik. Ezért egy kicsit tü­relmetlenek is néha, mert’ többet szeretnének elérni. — A két-három hónapos itt lét után mi történik a mozgássérült. rehabilitált személyekkel? — Otthon még szívós mun­ka var rájuk, mert a kórház­ban nem fejeződik be télie­sen a rehabilitáció. Ottho­nukban folytatódik. Horányi Barna £)MOGYl NÉPLAP

Next

/
Thumbnails
Contents