Somogyi Néplap, 1981. december (37. évfolyam, 281-305. szám)
1981-12-03 / 283. szám
Múltról a jövőnek A búza a magyar ember számára mindig jeftep is nt. A kenyér - az élet, a biztonság. A magvető a reményét, a holnap ba vetett hitét is elvetette a búzával együtt, és a dús, duzzadó szemű kalászokban nevelődött a bizalma is. Ma talán kevesebben és kevesebbet gondolnak erre, mert a több mint két évtizede végbement történelmi sorsforduló, a mezőgazdaság szocialista átszervezése a reményeket messze felülmúló átalakulást, fejlődést hozott. Csakhogy ami ma természetes, az nem volt ilyen egyértelmű tegnap, és azok a somogyi parasztemberek, akik az ötvenes évek elején vagy 1959-ben, 1960-ban elindultak az új úton, azok legalább annyi vívódással és kétséggel tették meg az első lépéseket, mint reménnyel. A kezdetről, a kezdőkről, a mindennapok öröméről és gyötrelméről beszélgettünk Valter Imre nyugdíjas elnökkel, Sárközi Sándorral, a somogyjádi Alkotmány Tsz föagronómusávol, Boda Jánossal, a siófoki November 7. Tsz elnökével, Bokor Józseffel, az igali Aranykalász Tsz atal termelésirányítójával és Vörös Jó- nosnévcl, a kisgyaláhi Egyesült Erő Tsz tejkezelöjével. Szerkesztőségünket Vörös Márta rovatvezető képviselte. rkerek asztal —■ Az új életkezdés volt n mezőgazdaság szocialista átszervezése. Ezernyi tennivalót és nehézséget hozott magával. Mit őriz az emlé- kezet több mint húsz év távlatából az első lépésekről? Valter Imre-; — Mindig az jut a/, eszembe, amikor megválasztottak elnöknek. Ráksihan a nagy átszervezés előtt volt egyes típusú szövetkezet, de mint jó néhány somogyi faluban, valahogy nem találták meg a megfelelő irányítót. Előttem egy év alatt három elnöke is volt a szövetkezetnek. Óriási volt az aggodalom az emberekben! Főként azokban volt a legnagyobb kétség. akik korábban „zölden ették” a kenyeret, azaz minden évben már tavasz- szal, amikor még csak kalászolt a búza, előleget kértek az uraságtól, hogy meglegyen a betevő. Emlékszem, azt mondtam nekik: nyugodjanak meg, ha nekem lesz, maguknak is lesz. Meggyőződéssel vallom, hogy ahol kezdetben olyan vezetőt találtak, akiben njiegbí- zott a falu népe, ott sokkal előbb tudott bizonyítani a szocialista mezőgazdaság. Mert a legegyszerűbb ember is meg tudja ítélni a főnöke munkáját* nagyon gyorsan fölismeri, valóban a köz javáért doJgozik-e.-m* Sárközi Sándor: — Az állami gazdaságban dolgoztam Tengődön ötvenkilenc- ben. A mi kór" jött a szervező brigád, minket is kértek, segítsünk az agiiálásban. A tekintélyesebb gazdákat kerestük először, akiknek belépése húzóerői gyakorolt a többiekre. Mi hittünk abban, hogy jo lesz a szövetkezet, hiszén az állami gazdaság ak^oi' már bizonyította a nagyüzem előnyeit, és mivel engem ismertek a faluban. talán egy kicsit jobban hittek a szavamnak. Bár féltek az emberek, féltek feladni az önállóságot. A parasztember rettenetesen tud dolgozni. és szívósan ragaszkodott a földhöz, na meg a jószághoz. Ahogy simogatta egyik a lovát, amikor a nagyobb istállókba vittük őket — sohasem felejtem el. Igaza van Imre bácsinak, hogy nagyon sok függött akkor a vezető személyétől és bár mindenütt voltak nagy élettapasztalattal rendelkező, alkalmas emberek — vagy nem válla1- ták, vagy nem sikerült megtalálni őket. Az átszervezést követően én is a nagyon zilált somogymeggye- si szövetkezetbe kerültem. Rengeteg álmatlan éjszakámba került a töprengés, mit is lehet itt csinálni, féltettem a gazdaságot. Jártam a határt, magam vizs- gálgattarn. nézegettem a talajt, Hol volt akkor még a laboratórium! — Aztán megkérdeztem egy idős bácsit: mit gondol, ez a föld elbírja-e a lucernát. És szinte észrevétlenül a bizalmukba fogadtak az emberek. És ha a parasztembert megnyertük az ügynek, az hihetetlen szorgalommal, fáradságot nem kímélve tudott dolgozni. Vörös Jánosné: — Mi. asszonyok, jó. ha egész évben nyolcvan-kilencven egyseget összeszedtünk — húsz forint volt egy egység. Persze bedolgozóként, mert sajnos a szervezéskor az volt a divat, hogy csak a családfő írt alá. Gyalog jár4 tűk a táblákat, összesen két fogat volt, amelyik az öregeket felvette és kivitte. Milyen büszkék voltunk akkor a húsz-huszonkét mázsás búzatermésre — és hol vagyunk ma! A kétszeresénél. Akkor nagy szó volt, mikor hatvanegyben megépült az első ötven férőhelyes tehénistálló. Míg az állatok szét voltak, bizony sok baj volt a vagyonvédelemmel. Hatvankettőben kerültem ehhez az istállóhoz — tulajdonképpen ez volt a mai szakosított telep első epülete. — Munkaegység, csak év végén fizethető bizonytalan összegű részesedés, félelmek és lassan _ébredezö bizalom. A mai fiatal irányító menynyire ismeri, és hogyan ítéli meg ma az alaptérmés- ngk ezt a korszakát? Bokor József: — Érdekes módon éppen a napokban került a kezembe egy középiskolás füzetem. Diákként Raksiha vittek szövetkezeti nagyüzemet nézni. Ahogy olvastam a jegyzetei met, az a kis szövetkezet akkor már valóban jól működő, jól szervezett gazdaság volt. Nyolcvanforintos munkaegység — nagy szó lehetett akkor! Nálunk otthon Büs- süben húsz forint volt. Diákként egész nyáron arattam kézzel, és részesen kerestem huszonnégy egyseget. Boda János: — Szerencsés nemzedékhez tartozom. Mint gyerek végigéltem, később tevőleges résztvevője lehettem annak a hatalmas változássorozatnak, amelyen átment a magyar parasztság, a magyar mezőgazdaság. És szerencsés vagyok azért is, mert azt csináltam és ma is azt teszem, amit szeretek. Számomra egy életre szóló élmény volt; ami negyvenöttől az ötvenes évekig történt a faluban. hogy mire képes, micsoda hatalmas alkotó ereje van a parasztságnak! Szinte a semmiből virágzó kis gazdaságokat tudtak teremteni: Az ötvenes évekj politikája egy kicsit lerombolta ezt. sok tehetség elment a faluból, aztán ötvenhat után egy újabb fellendülés következett. Természetesnek és emberileg nagyon is érthetőnek tartom azt a félelmet, hogy a szervezés, a szövetkezetbe lépés egy újabb hanyatlást, hoz. Hogy nem ez következett be, az köszönhető a jó agrárpolitikának, amely lehetőséget teremtett a kezdeményezés, az alkotóképesség kibontakozásához. A legcsodálatosabbnak, a legnagyobb 'dolognak azt tartom, hogy a ja-íu eyysze’ rű embere igazi nagyüzem" mé formálta a mezőgazdaságot úgy, hogy közben ő is változott... Sárközi Sándor: — De mennyit! Jól emlékszem, amikor először vetettünk hibridkukoricát, szinte lázongás tört ki: nem eszik meg, megdöglenek tőle az állatok. De mint annyi másnál, amikor bebizonyosodott, hogy jó az új, ragaszkodtak hozzá. Ma már nem kérdi senki, miért ilyen, miért'' nem olyan magot vetünk. Sőt, saját tapasztalatból mondom, jf> szívvel nézik, ha kísérlete- ‘ zünk. Nemegyszer találkoztam már a fajtakísérleti táblán olyan emberrel, aki csak úgy kíváncsiságból elment megnézni, és csodálta: úristen, mire képes ez a búza! Mintha kicserélték volna az embereket. Boda János: — Véleményem szerint azért, mert az önkormányzati rendszer, a demokratizmus feltételi biztosít a megújuláshoz. Olyan légkör, olyan érték- rendszer jellemzi a szövetkezeti mozgalmat, ahol valóban az érteket teremtő ember szerepe a meghatározó. Éppen ezért a legáhítot- tabb számomra, hogy tovább bővüljön közéletünk demokratizmusa. Minden eredményünk, a termelési színvonal soha nem tapasztalható, nemzetközi mércével is mérhető fejlődése, a falu és a benne élők arculatának változása ide vezethető vissza. — A múltról beszélni, visszaemlékezni csak úgy érdemes, ha az mond vala- mit a jelennek, és szól a jövöhöz. Valter Imre: — Nehéz helyzetek voltak is, lesznek is. És voltak, lesznek is mindig — sőt egyre többen —, akik készek önzetlenül keentyártthni a gondok megszüntetéséhez. Ezeket az embereket nagyon meg kell becsülni! Egy régi példa jut az estembe. Mikor Szabadit» kerültem elnöknek — mélyponton volt az a szövetkezet — határozottabb, .szí goin bb intézkedésekre volt szükség. Persze, hogy ez sokaknak ngm teszett, és a közgyűlésen kezdtek morgolódni. Akkor fölállt az egyik ember, azt mondta a többieknek: ..Nem azért hoztuk ide a Valter Imrét, mert szép ember, hanem azért, hogy kikerüljünk a bajból”. Es ennyi elég volt. Ma másmilyen gondok vannak. Az újat. a jobbat támogatók köre is bővül, őket kell biztatni. támogatni, anyagilag, erkölcsileg becsülni. Boda János: — A mi szövetkezeti mozgalmunk bizonyította, hogy az a munkásréteg, amely itt dolgozik, ha látja, hogy értelmes a cél, akkor tűzbe megy érte. A parasztember alapvetően szeret dolgozni. A mezőgazdaság két évtizedes fejlődésének ez volt a leglényegesebb mozgatója. Értelmes feladatokat kell meghatároznunk, úgy szervezni, decentralizálni az egész gazdaságot, hogy az egyén felelőssége nőjön. Nekünk vezetőknek nagy a felelősségünk abban, hogy elérjük: a most felnövő fiatalság élethivatásszerűen élje, művelje a mezőgazdaságot. A mezőgazdasági szakma elismertetését döntőnek tartom üzemen belül és kívül Van erőnk szakmaszeretetet tanítani, és van erőnk megkövetelni azt. A mozgalom alapjait lerakó sok .lót és torzulást is megélt idősebb generációból azt a fajta ragaszkodást. tulajdonosi szemléletet kell átültetni, hogy például ne legyen könnyű egy gépről leszállítani valakit, mert hanyag, hanem úgy dolgozzon, úgy ragaszkodjon a gépéhez, mint például az a parasztember Tengődön a lovához. — Beszélgetésünkből is kiderül. hogy a szocialista nagyüzem. az agrárpolitika hatalmas energiákat, alkotó- készséget szabadított fel. Ehhez azonban kellett más is, ami miatt például az egy főre jutó hústermelésben a világ élvonalában vagyunk. Sárközi Sándor: — A tudomány termelésbe kapcsolása nélkül ez bizonyára nem sikerült volna. Az új fajták, a hibridek az állat- tenyésztésben, a növénytermesztésben. az igényeiknek megfelelő, korszerű technológiák, módszerek és eljárások döntő szerepet játszottak ma is a mezőgazdaság fejlődésében. Természetesen hozzátartozik ehhez a mű-, szaki színvonal előrelépése. Hol vagyunk már a kormos- traktoros világtól? Az ember szinte úgy érzi, nem is az ő életében történt Pedig mekkora szó volt az. Hát még amikor megjelentek az MTZ-k! Valter Imre: — Húsz éve gondolni se mertük volna, micsoda gépeink lesznek. Emlékszem, mikor ötvenkilencben. nyár végén négy MTZ-t kaptunk, megváltásnak véltük, azt hittük, ennél tökéletesebb már nem is lehet. Meg is szerveztük rá a két műszakot — állítom, hogy akkor könnyebb volt ez, mint manapság — és nem álltak meg a gépek. míg egy tenyérnyi szántani- való volt a határban. Tudományos és műszaki háttér nélkül nemigen hiszem, hogv ott tartanánk, ahol vagyunk. Sárközi Sándor: — Persze a nagy termőképességű, a nemesítés során kifinomult érzékeny fajták, a kapcsolt rendszerben dolgozó óriásgének mellett a kockázat is nagyobb. És nincs annál kín- zóbb gyötrelem, mint mikor minden jó szándék mellett egy alkatrész hiánya miatt meghiúsulnak a tervek. — Gondok ma is vannak. A feladat nem lett kevesebb, csak minőségileg változott. Mi ad örömet, és mi okoz gyötrelmet? Valter Imre: — Abban' az időben, mikor még csak tanulgatni kezdtük a szövetkezetét, bizony megesett, hogy az ember úgy érezte, fogytán a türelme az áská- lodás. a rosszindulat, az értetlenség láttán. Egy-egy irodai nap után csak lestem az alkalmat, mikor menekülhetek ki a határba. Ott mindig megnyugodtam, és öröm volt látni, hogy bokrosoddá a búza. miként hat a néhány hete kiszórt fejtrágva. Nem is olyan régen találkoztam az egyik akkori „nehéz emberrel”, és jó érzéssel hallgattam, hogyan örül mai életének, gyerekei boldogulásának. Mi szólt ebből az emberből? Csak az, hogy sorsa úgy alakult, amilyenről nem is álmodott. Boda János: — A hajtóerő az öröm, a közösség elismerése. Ehhez mérhető kitüntetés nincs is. A gyötrelem: a bürokrácia. Délelőtt még elviselem, de délután regenerálódni megyek a területre. Ott látja ugyan az ember. hogy mi a jó és mi a rossz, de rögtön tudja azt is. hogy a rosszat miként kell megszüntetni. Vörös Jánosné: — Örömöt feltétlenül a munka utáni eredmény ad. Ha fáradságba is telik, örülök, ha első osztályú a tej: ha kijön a köjál és mindent hibátlannak talál; ha azt mondják a tejiparban, hogy „igen tisztességesen dolgoztok”. És öröm. ha a helyi vezetők is elis merik az ember igyekezetei akár anyagilag akár úgy hogy közgyűlésén elhangzik a neve Az viszont letör és elkeserít, amikor úgy érzem, megtettem mindent, mégsem sikerül valami. Bokor József: — Nem akarok ismételni, ami itt elhangzott. azt mind vallom. Számomra öröm az a jó szándékú termiakarás is, amelyet az ember tapaszlal- 'hat. A/nikor néhány éve a munkahelyi közösségeket életre hívtuk, sokan azt mondták: „Na, megint egy gyűléssel több”. Ma már olyan vélemények hangzanak el. amelyeket nemcsak hallgatni öröm, hanem jól felfogott érdekünk megszívlelni és alkalmazni is. Sárközi-Sándor: — Ha van cél, amely vonzza az embert, mint a mágnes, és tonnákban, forintokban mérhetően egy lépéssel közelebb kerül a célhoz, az végtelenül nagy öröm. Egyben újabb hajtóerő is. Most öt tonna búzát termesztünk, de nem vagyunk elragadtatva, mert tudjuk, hogy a fajta többre képes. És ez újabb erőfeszítésekre sarkall. — A termelőszövetkezeti mozgalom érdeme, hogy három évvel az átszervezés után megoldotta az úgynevezett kenyérkérdést. Azóta megsokszorozták a termelést, a kenyér mellé bőségesen .jut minden más, nemcsak a mi asztalunkra, hanem külföldre is. Ezzel a háttérrel hogyan látják a jövőt? Vörös Jánosné: — Amit több mint húsz év alatt elértünk, bizonyítja, ha kicsit többet tesz mindenki a maga területén, akikor nem törik meg a fejlődés lendülete. Mindig jobban kell dolgozni. Bokor József: — Ügy lát- tom, hogy az új eljárásokban, a munkaszervezésben nagy lehetőségek vannak. Csak gyorsítani kellene, hogy az új bekerüljön a gyakorlatba. Jobban kellene figyelnünk a földre. A művelésére is, meg azokra a tenyérnyi, élhagyott darabokra, amelye-' két vissza kellene nyerni, hogy értéket teremjenek. Valter Imre: — A szervezettség javításában nagy lehetőséget látok. Sok kihasználatlan erő van meg a mezőgazdái ágban. Sárközi Sándor: — Hiszem, hogy a iyiezogazdaság fejlődése folytatódik. De az akarat, a jó szándék mellett eh hez nélkülözhetetlen a szellemi képesség szüntelen .pallérozása, a megfelelő színvonalú műszaki háttér. Boda János: — A mezőgazdaságban a fejlődés potenciális lehetőségei szinte be- láthatatlanok. A tét viszont egyre nő a vezetésben is, a munkában is. A jövő azon áll: képesek leszünk-e a tehetséges embereknek utat adni. felkarolni a jó kezdeményezéseket, a hasznos vállalkozást. A mai színvonal az útnak csak egy része. Az alapok jók. és hogy miként folytatódik ez az út. ez tólünk, a mezőgazdaság dolgozóitól függ.
