Somogyi Néplap, 1981. december (37. évfolyam, 281-305. szám)
1981-12-02 / 282. szám
Játék az elemekkel Tusa Eriséből hangversenye Előadói készségei és pedagógiai tevékenysége mellett „fölfedezői” hajlandóságáról Is jól ismeri zenei közvéleményünk Tusa Erzsébetet, aligha okozhatott hát feltűnést, hogy kiváló zongoraművésznőnk egész sor meglepetéssel szolgált hétfőn a megyei könyvtár nagytermét zsúfolásig megtöltő közönségnek, az évad második kamarakoncertjén. S ami hangversenyét még izgalmasabbá tette: nem a múlt idők ködében eltűnt szerzők partitúráinak leporolására tett kísérletet, hanem arra, hogy három zenészóriásunk : Liszt, Bartók és Kodály képzeletbeli portréját szabadítsa meg az utókor által olykor megfontolatlanul ráfestett 'vonásoktól, hogy előítéleteket, közhelyeket foszlasson szét. Káprázatos játéka mellett személyiségének varázsa, múismertetésének szellemessége és hangulata is hozzájáiruH ahhoz, hogy feledhetetlen élményben volt részünk. Először a közvéleményünkben makacsul megragadt Liszt-arckép átfestésével kísérletezett Tusa Erzsébet: annak megmutatásával, hogy nagy hazánkfia jóval több volt, mint kalandos életű világpolgár, mint a dübörgő szenvedélyek dalosa, s több, mint a mélabús szüzek és az emancipálódni óhajtó arisztokrata szépasz- szonyok álomlovagja. Tépe- lödő, gyötrődő filozófus is volt, Faust és Mefisztó. egy lélekben. Már ifjúként, a koncerten először felhangzott. a nagy h-moll szonáta „íves" építkezési módjáríj emlékeztető Invokáció, valamint a víz, a mindenható őselem fantasztikus játékait utánzó Villa d'Este szö- kőkútjai szerzőiéként. Még inkább a hangversenyen ugyancsak hallott kései' darabok, az Álomban, az Álmatlanul. a Balcsillag/at balsejtelmektől és halálfélelemtől kínzott szerzetes- komponistájaként. Nos. Tusa , Erzsébet egyéniségéhez az első, szinte buján melodikus. játékos, könnyed hangvétel, a szilaj fokozások és kamaszos ellágyuiá- sok világa éppoly közel áll, mint a kései kompozíciók már-már Bartókra előre- mutatóan leegyszerűsített dallamvilága. komorsága, olykor szándékolt monotóniája és célzatod önismétlései. Mindvégig óvakodik ugyan a szentimentális 'megnyilvánulásoktól és a hatásvadász, tomboló áldé- moniságtól, ám — hála tökéletes technikájának — egyetlen kontraszt „kiaknázásával” sem marad adós: példaként hadd említsük itt csupán az Invokáció hősi főtémájának gyönyörű, markáns kidőlgrwását a balkéz félelmetes basszus-osti- natói fölött. A szakadatlanul ismétlődő „végzettéma” különböző karaktereinek bemutatása a Balcsillagzatban ritka pianistabravúr volt, amint a kevésbé ismert Toccata motorikusán pergő előadása, s a körhintán ücsörgő testes hölgy mulat- , ságos zsánerképének felrajzolása a Karussel-ben. Tegyük hozzá: a napjainkban terjedni látszó, kimérten, ridegen értelmező zongoristaalkatból éppúgy nincs szemernyi sem a nagyszerű művésznőben, mint a régebben divatos álromantikus poétalelkek bői. Nem kevésbé meditativ hangulatban telt el a koncert második fele sem. Bartók fiatalkori műve, a helyenként romantikus eszményeket sejtető második elégia az elementáris erő döbbenetes apoteózisaként bontakozott ki a művésznő kezei alól. amint a Szabadban ciklus utolsó darabja, a Hajsza vagy — a jobbkezes dallam megindító könyörgésével, majd rettenetessé fokozott, dühödt fájdalmával — Kodály alkotása, a Székely keserves. Az elemző, de ihletett játékmód. s mindenekelőtt a tökéletes technika diadala volt a többi Bartók- és Ko- dály-kompozíció interpretálása. s a ráadás. Debussy Tűzijáték című darabja is. A jórészt az elemek hatalmának szentelt hangverseny megérdemelten aratott elementáris sikert, s a három alkotói arckép új vonásokkal egészült ki. I* A. Kislexikon Pénteken: Marat halála Kálmán György és Sinkuvits Imre »* I9ii(í <>s előadásban Peter Weiss Marat halála című drámájának bemutatójára készül' a kaposvári Csiky Gergely Színház. A rpű eredeti címe sűrítménye a cselekménynek, ezért idézzük: Jean Paul Marat üldöztetése és meggyilkolása,, ahogy a charenlp- ni elmegyógyintézet színjátszói előadjak De Sade ur betamUtsaban. Bravó rdarabrőt van szó, melynek előadasa nemcsak a színház, hanem az egész magyar színházi elet jelentős esemenye lehet. Több rétegből építkező mű Peter Weiss Marat,Sade-dramája. Az első az a De Sade márki által betanított Marat-tra- gédia, melyben a nagy francia forradalom egyik vezéralakjának emberi, politikusi arculata bontakozik ki a nézők előtt furcsa fénytörésben, hiszen az elmebaj különböző kórisméid ápoltjai játsszák el a történetet, azonosulva és saját helyzetükre adaptálva a szerepeket. Ez a különös kettősség adja a mű második rétegét, mely egyúttal szinte előidézi De Sade és Marat — két sarkosan különböző emberi mentalitású, világlátású személyiség — szikrázó vitáját. De Sade megcsömör- lött a népmozgalmaktól, az individuum elsőbbségét hirdeti; Marat megszaNottan hisz a másokért való munkálkodás, a cselekvés értelmében. A szkeptikus és a fanatikus vitája éz. A harmadik réteg: Coulmier elmegyógyintézeti igazgató cenzori jelenléte... A cselekmény 180«. július 13-án játszódik,— Napóleon már császár —, és a „színház a színházban"- módszerrel idézi föl a tizenöt évvel korábbi eseményeket. A befogadást megkönnyítendő, kislexikonszerű összegezéssel igyekszünk a darab rétegeire ráhangolni a nézőt. 1. A forradalom gyermekei Jakobinusok: a burzsoá demokratizmus elemeit és a kispolgárságot képviselő Jakobinus Klub tagjai, a jakobinus diktatúra vezetői. A nemesség, maid a nagybur- zsoazia kiválásával mind radikálisabb irányba tolódott, míg végül a girondis- ták is kiváltak 1792-ben. Ettől kezdve nevezték a csoportot jakobinusoknak, üléseik színhelyéről. Vezetői: Robespierre, Danton, Marat, Saint-Jusl. 1793-ban három frakcióra szakadtak; ez a vezetők szembekeríilé- set is jelentette. 1794. november 11-én a győztes nagyburzsoézia a Jakobinus Klubot feloszlatta. Girondisták: a köztársaság parti ipari és kereskedő burzsoáziának eleinte az abszolutizmus ellen fellépő, később azonban a forradalmat továbbfejlesztő, majd a jakobinusok ellen forduló partja. 1793-ban elbuktak, vezetőiket kivégezték. Jean-Pattl Marat (1743— 1793) svájci születésű francia orvos, újságíró; a jakobinus diktatúra szükségességének első megfogalmazója, sürgetője. A girondistákkal kapcsolatban álló Charlotte Corday — a történelem „női Brutusa" — meggyilkolta. Halála után a diktatúra szükségességében kételkedő Robespierre lényegében az ő elképzelései szerint vette kezébe a hatalmat. 2. Pszichológiai alapfogalmak Csoport pszichoterápia színpadi játék formájában: Biaggio de Miraglia nevéhez fűződik, aki AVersában az 1840-es evekben betegeivel forradalmi szellemű színi- előadásokat tartott; feljegyezték, hogy a betegek olyan természetességgel illeszkedtek ni előadásba, mintha a saját életüket folytatták volna. Szadízmus: a nemi eltévelyedés egyik típusa, melyben a kőtps személyiség a partnernek szándékos fájdalmat okoz. Az elnevezést Donatin Alphonse Francois De Sade (1740—1814) francia írótól kapta, aki nemi eltévelyedései miatt élete nagy részét börtönben töltötte. Mazochtzmus: a szenvedés, a megalaztalás élvezete, keresése. Erotomania: betegesen felfokozott szexuális vonzódás. .Depresszió; lehangoltság, levertség (melankólia), rendszerint együtt jár a tevékenység korlátozódásóval, az érdeklődési kör beszűkülésével, az egy tárgy köré rögzült gondolkodással. Paranoia: az elmezavar egy formája, lényege a megrendít he tétlen téveszmerendszer, amely mellett a beteg gondolkodása, cselekedeteinek célszerűsége tökéletesen rendezett. 3. író és színház Peter Weiss 1916-ban Berlin mellett született. 1934-ben emigrált szüleivel Németországból; élt Csehországban, Svájcban, majd Svédországban telepedett meg. Drámái: Marat halála, A vizsgálat, A luzitán szörny, Vietnam-diskurzus, Trockij száműzetésben, Mockinpott ur kínjai és meggyógyít tatása, Hölderlin. A Marat-dráma néhány jelentős előadása: Royal Shakespeare Company, 1964 (Peter Brook rendezése, melyet moziban, képernyőn is láthatott a magyar néző), Theatre Sarah Bernhardt, 1966 (Jean Tisso rendezte Párizsban), budapesti Nemzeti Színház, 1966 (Marton Endre állította színre). A kaposvári előadás rendezője: Acs János. Ma- rat-t Lukáts Andor, De Sa- de-ot Jordán Tamás, Charlotte Corday-1 Pogány Judit, Marat élettársát Lázár Kati alakítja. Fontos szerepet kapott Bezerédy Zoltán, Máté Gábor, Csákányi Eszter, Czakó Klára, Karácsony Tamás, Hunyadkürty György, Gőz István, Serf Egyed, üyuneza István stb. Leskó László A kollégiumi rang kötelez Avatóünnepség a Damjanich utcai intézetben Kollégiumi rangra emelkedett a kaposvári Damjanich utcai középiskolai diákotthon: a hétfő esti ünnepségen jelentették be. A szülői háztól távol, tanuló diákok második otthona négy éve nyitotta meg kapuját; kényelmesen fölszerelt szobáit mintegy ötszáz fiatal lakja. Az intézet életében jelentős esemény volt a hétfő esti ünnepség. A vendégeket Te- rényi Zoltán igazgató köszöntötte. Sótonyi Sándor, a megyei művelődésügyi osztály vezetője ismertette az 1979-ben meghirdetett diákotthoni verseny célját, melyet az Oktatási Minisztérium és a KISZ Központi Bizottsága fogalmazott meg azzal a szándékkal, hogy a közösségben formálódó fiatalok életét gazdagító törekvéseket szorgalmazzák. Az elismerés — a kollégiumi cím elnyerése — a megvalósult és továbbfejlesztendő programnak szólt ezúttal is. A középiskolai diákotthon lakói két alkalommal nyerték el az ezüst oklevelet a versenyben, ezért a megyei művelődésügyi osztály a megyei KISZ-bizottsag egyetértésével kollégiummá nyilvánította az j ntezetet. Négy középiskola. a Táncsics es a Munkácsy gimnázium, a gépészeti és a közgazdasági szakközépiskola tanulói mellett a tanítóképző főiskola mintegy hatvan hallgatója kapott itt elhelyezést. A jól felszerelt kollégiumban mindenki számára van lehetőség arra. hogy a tanulás mellett érdeklődése szerint bekapcsolódjék a kisebb közösségek életébe: a fotószakkörbe, a diákstúdió munkájába, a politikai és a művészeti jellegű csoportokba. A kollégium sokat tétt a tanulók szabad idejének hasznos eltöltése érdekében ; sokszínű kiállítási programmal gazdagították életüket. Mintegy ötezer kötetes könyvtáruk van; diatár, hangszalagtár egészíti ki a bibliotékát. A fiatalok testedzésére is nagy gondot fordítanak. Kezd kibontakozni a kollégiumi hagyományok új tartalommal való megtöltése, az önkormányzati es önirányító tevékenység is. A tanulmányi munka segítése az egyik legfőbb feladata a kollégiumnak — állapította megSó- tonyi Sándor, s hozzáfűzte: a közösség még jelentős tartalékokkal rendelkezik ennek eredményesebbé tételéhez. A kollégiumi cím fokozott követelményt támaszt ezen, a térén is a tanulókkal szemben. Az oktatási és a közműee- lódési intézmények szorgalmazott kapcsolatában is élen iár a Damjanich-közösség. A négy év munkájának elismeréséről és a feladatokról szóló ünnepi beszéd , után Kelemen László, a megyei KISZ-bizottság zászlaját adta át a kollégiumnak, a fogadalomtétel után a megye testvérintézetei szalagot kötöttek az új lobogóra. Rövid műsort állítottak össze a kollégisták az ünnepi alkalomra. Beethoven és Csajkovszkij műveit Hallottuk. majd egy történelmi témájú összeállítást láttunk a népi kollégiumokról. Az emeleti zsibongóban vidám hangulat fogadott a helyi filmesek görbetükör-króniká- ját azok is szívesen nézték meg. akik már ismerték es több alkalommal nevettek — másokon ... Jó kedvű társasággal ismerkedtem meg és beszélgettem az egyik teremben. ahol a Munkácsy gimnázium es szakközépiskola egészségügyi tagozatának diákjai vártak. A tanulók megvendegelése is példás ■ volt: az említett csoportban húsz-egynéhány leány csaknem száz szendviccsel „birkózott” meg az este. H, B. Ärkagyij és Borisz Sztrugackij i — Neme:, donom! Mennyire örülök 1 ön is a kancelláriába tart? — Természetesen, nemes donom — válaszolta Ruma- ta. és ügyesen kitért az ölelő karok elöl. — Megengedi, hogy csatlakozzam önhöz, nemes dón? — Megtiszteltetésnek veszem, nemes dón* Hajlongva köszöntötték egymást. Nyilvánvaló volt, hogy dón Tameo tegnap elkezdett inni, s még nem tudta abbahagyni. Bő. sárga nadrágjából előhúzott egy finom mívű bütyköst. — Nem óhajt, nemes dón? — kínálta udvariasan. — Köszönöm — felelte Rumata. — Rum! — jelentette ki dón Tameo. — Igazi anyaországi rum. Egy aranyát fizettem érte. Leereszkedtek a szemétdombhoz, és orrukat beígg- va. hulladékkupacokon, ku- tvatetemeken és fehér férgektől nyüzsgő . bűzös pocsolyákon átgázoltak. Smaragdzöld legyek minádjainak szüntelen zúgása töltötte be a reggeli levegőt. — Milyen furcsa — jegyezte meg dón Tameo —, azelőtt sohasem jártam itt. Rumata hallgatott. — Én mindig is rajongtam dón Rebaért — folytatta Tameo — Bizonyos voltam benne, hogy végül megbuktatja a semmirekellő egyeduralkodót, új utakat szab számunkra, ragyogó távlatokat nyit. A nagy Szent Rend áldásától beragyogva, amelynek irányában én mindenkor a legnagyobb tiszteletet. tápláltam, páratlan felvirágzáshoz jutunk el. amikor majd egyetlen paraszt sem merészeli tekintetét a nemesre emelni. — Undorító bűz van — állapította meg Rumata. — Bizony, szörnyű — helyeselt dón Tameo. — Viszont milyen szabadon léleg- zünk az újjászületett Arka- narban! Meg a bor ára is a leiére zuhant... Az út végére dón Tameo fenékig ürítette butykosát. elhajította, és szokatlan izgalomba jött. Kétszer elesett, a második alkalommal nem volt hajlandó letisztítani magát, es kijelentette, hogy természettől fogva sok bűn terheli, tehát szennyes, s ilyen állapotban akar az Űr elé állni. A bejárat előtti téren, a négyszögletes Vidám Torony előtt szögletes dorongokkal íelíegyvérzett gyalogos szerzetescsapat állomásozott. A halottakat eltakarították. A tornyot vagy kétszáz éve építette a megboldogult király őse katonai célra. Szilárd, háromemeletes alapzaton állt, amelyben valamikor élelmiszert tartalékoltak ostrom esetére. Később a toronyból börtön lett. A földrengéstől azonban valamemy- nyi belső födém beomlott, és a börtönt a pincékbe kellett áthelyezni. Annak ideién az egyik arkanari királyné panaszkodott urának, hogy zavarja a mulatozásban a megkínzott rabok jajveszékelése, amely betölti a környéket. Hitvese erre megparancsolta. hogy a toronyban reggeltől éjszakáig katonazenekar játsszék. Akkor kapta a torony a jelenlegi nevét. A Vidám Torony környéke rendszerint kihalt, volt. ma azonban nagy volt az élénkség. Szürke egyenruhás ro- hamosztagosokat, tetves, rongyos csavargókat, rémülettől lúdbőrös, félmeztelen városi polgárokat, sivalkodó utcalányokat vezettek, vonszoltak ide, csapatostul hajtottak az éjszakai hadsereg mogorván nézelődő toprongyosait. És ugyanitt kampókkal hullákat ráncigáltak ki a nyílásokból, szekerekre hányták, és a városon kívülre szállították. A kancelláriába mindenkit bebocsátottak, egyeseket örök kísértek be. Rumata befurakodott. Olyan fülledt volt a levegő, akár a szemétlerakó helyen. A széles asztalnál sárgásszürke arcú hivatalnok ült, elálló füle mögött nagy lúdtoll volt: A soron következő kérelmező, a nemes dón Keu. bajuszát döl.yfösen felborzolva közölte a nevét. — Vegye le a kalapját — mondta' a hivatalnok, s fel sem nézett az iratokból. —- Don Keu azt a kiváltságot élvezi, hogy még a király jelenlétében is viselhet kalapot — jelentette ki büszkén dón Keu.- Folytatjuk.) SOMOGYI NÉPLAP Méz istennek lenni
