Somogyi Néplap, 1981. december (37. évfolyam, 281-305. szám)
1981-12-16 / 294. szám
Minden emberrel beszélünk Könnyű vagy nehéz a párt- titkárnak? Erre egyértelmű igennel vagy nemmel válaszolni szinte lehetetlen. Negyvenhetes párttag vagyok, néhány évet leszámítva szinte mindig pártvezetőségi tag voltam. Két évvel ezelőtt választottak meg párttitkárnak. Nagy segítséget ad a pártmunkámhoz, hogy 1975 óta tagja vagyok a városi pártbizottságnak. Pártalap- szervezetünk az úgynevezett Il-es számú a Kaposvári Cukorgyárban. Azok a kommunisták tevékenykednek nálunk, akik az erőtelepen, a gépészeten. az építkezésen, az anyagosztályon vagy pedig műszerészként dolgoznak. Jómagam anyagkiadó vagyok, s ez lehetővé teszi, hogy azonnal megismerjem az emberek véleményét, hangulatát. A gyár sajátossága, hogy van egy karbantartási, valamint egy répafeídolgozási időszak. Ez meghatározza az alapszervezet gazdaságpolitikai munkáját. A karbantartási munkák idején ugyanis különösen fontos, hogy odafigyeljünk minden problémára. mindent ellenőrizzünk. Nekünk is szerepünk van abban, hogy megfelelő legyen a karbantartás. Ez pedig szükséges ahhoz, hogy a mezőgazdasági üzemekben megtermelt nyersanyagot fel tudjuk dolgozni, a répából minél kisebb veszteséggel vonjuk ki a népgazdaság számára oly fontos cukrot Példaként elmondom, milyen sokat számít, na odafigyelünk mindenre. Az építkezési üzemrész segédmunkásai közül néhány a közelmúltban szabadult a börtönből, a másik rendőrségi felügyelet alatt áll, a harmadik az ifjúságvédő intézetből került hozzánk. Nem csoda, hogy sok probléma összejött; elsősorban a munkafegyelemmel voltak bajok. Előfordull ittasság, még munkahelvi verekedés is kipattant belőle, aztán sok volt az igazolatlan mulasztás. A pártvezetőség azon gondolkodott, hogy mitévők legyünk. Úgy döntöttünk, hogy napirendre tűzzük az üzemrész működésének elemzését. Megállapítottuk, hogy mindenképpen nagyobb figyelemmel kell, kísérnünk a munkájukat. Az alapszervezet a beszámoltatáskor azt kérte az üzemrész vezetőjétől, hogy jobban támaszkodjék a párttagokra, a szakszervezeti tisztségviselőkre. Azokat, akik megsértik a munkafegyelmet, azonnal bocsássák el. Az előrelépés érdekében javítsák a szocialista brigádok tevékenységét. Volt-e haszna a beszámoltatásnak? Mindenképpen! A vezető tekintélye azóta megszilárdult, különösképpen azért, mert határozottan föllépett a fegyelem megszegőivel szemben Még egy szocialista brigád alakult. Különösen örültünk annak, hogy két fiatal került a párt sorai közé onnan, sőt az egyéves pártiskolára is ebből az üzemrészből küldtünk egy kommunistát. Ügy tartom, hogy nemcsak az a fontos, mint hajtottuk végre a határozatokat. Ezenkívül azt is meg kell néznünk, mint végezte a munkáját egy-egy ember — akár kommunista, akár pártonkí- vüli —, s ha szükséges, akkor feladattal is meg kell bízni őket. Szerintem éppen ezért sokkal nagyobb bizalommal fordulnak hozzánk a dolgozók az üzemi, sőt a magánjellegű problémájukkal is. Tudjuk, hogy a vezetőség szavára hallgatnak. Ezért szorgalmazzuk a takarékosságot az energiával, a különféle anyagokkal, aztán a szakmai továbbképzést, a jó munkahelyi légkört. Az a véleményünk, hogy a hozzánk tartozó üzemrészek vezetői, dolgozói mindent megtesznek annak érdekében, hogy a répafeldolgozási kampány legalább olyan jó eredményeket hozzon — ha nem jobbakat —, mint a tavalyi. Ki- sebb-nagyobb zökkenők ugyan előfordultak, ez azonban alapjában nem hátráltatta a munkát. Meghonosodott felfogás: mindenkinek azon kell lennie, hogy az egész gyár érdekében tegyen meg mindent, ne csak a saját gazdasági egysége érdekelje. Nem hallgathatom el azt, amiben nem sikerült előrelépnünk. Ilyen terület á pártfegyelem. A taggyűlések éppen hogy elérik a határozatképességet. Szinte mindig ugyanazok vannak jelen, pedig mindenkit értesítünk. Már beszélgettünk azokkal, akik rendszeresen hiányoznak. A beszámoló taggyűlésen többen kérték: szigorúan vonjuk felelősségre a rendszeresen hiányzókat. Ha vállalták, akkor csinálják is. Itt már nem elég az ejnye- ejnye, hiszen a szervezeti szabályzat pontosan rögzíti a kötelességeket Szerintem mindenképpen új jelenség, új hangvétel ez az alapszer- veaetünkben. A kommunisták hangjából az érződött ki, hogy tenni kívánnak a belső pártélet megjavítása érdekében. Elmondta; Lejegyezte: Albert Imréné Lajos Gésa ,Vastagon fog a hentesek ceruzája" Vásáriók fóruma a Hazafias Népfront székházában Kifolyik a tej a zacskóból, miért nincs olcsó patentharisnya, hol lehet birkahúst kapni, miért árusítják a banánt a pult alól? — ezeket és hasonló kérdéseket tettek föl tegnap délután a háziasszonyok a számukra szervezett fórumon. A Kaposvár élelmiszer-ellátásáért felelős szakemberek — többek között a Fűszert, a sütőipar, a húsipar, az élelmiszer-kiskereskedelmi vállalat és a városi tanács képviselője válaszolt a hozzájuk intézett kérdésekre. Nem volt könnyű dolguk. A fórumon részt vevő egyik válaszadó azonban még így is „elégedetlen” volt. Mint mondta: nagyobb elmarasztalásra volt felkészülve ... A háziasszonyok általában saját szemükön, saját pénztárcájukon keresztül kritizálják azt az élelmiszerboltot, ahol vásárolnak. Különösen fontos ez- most az ünnepek előtt, amikor nagyobb bevásárlásokra készülünk. — Vastagon fog a hentesek ceruzája — mondta az 0gyik felszólaló. — Nem ad- oda a blokkot a penztá- UÉok — így a masak, es még számtalan egyéni észrevétel és közérdekű panasz hangzott el. A legtöbb szó a kenyérről esett. Általában egyetértettek abban, hogy az utóbbi egy hónap alatt a másfél kilós kenyér minősége javult, de még nem kielégítő. Válaszában a sütőipari vállalat igazgatója is kitért erre. Elmondta : naponta kétszáz mázsa Kenyeret sütnek a város lakosságának, ennek a fele kézi készítésű csemegevekni és burgonyás kenyér. Ennél többet az üzemek kapacitása nem bír el. A minőségromlásban viszont közrejátszik a szállítás, mivel a műanyag rekeszekben kénytelenek összezsúfolni az árut. Jelentős javulás várható januártól: azokban az élelmiszerüzletekben. ahol erre a technikai feltételek adottak, bevezetik a konténeres kenyérszállitást. Ily módon a vásárlóhoz nem többszörösen átrakott kenyér jut el. A zöldség- és gyümölcsellátás jó. Nagyobb választék kellene viszont mirelit árukból; ezekből ne csak a nagyobb boltok tartsanak széles választékot — erről beszélt az egyik felszólaló. A peremkerületek ABC-üzle- teinek ellátására is több gondot kellene fordítani. Talán a meghívott válaszadók munkaköre, de lehet, hogy a vásárló háziasszonyok érdeklődési köre miatt történt, hogy a kérdések zömében az élelmiszer- ellátásról esett szó. A karácsonyi ajándékozási „láz” előtt bizonyára nemcsak az ünnepi ebédhez való beszerzése érdemelt volna több észrevételt, kritikát... A Fű- szért által feltálalt grape- fruit-kóstolónak viszont egyértelmű sikere volt. 1 közérdekű javaslatok sorsa Társadalmi munka 15 millió forint értékben — Mintegy 3,3 milliárd forintra lenne szükség ahhoz, hogy a megye megvalósítsa a múlt évi tanácstagi választások kapcsán elhangzott közérdekű javaslatokat — állapította meg tegnapi ülésén a megyei ta- nács-vb. Tetemes öszeg kerekedett ki tehát a több mint négy és fél ezer vá- Jasztópolgár által kifejezett, illetve közvetített igény alapján. Természetesen igen széles körre, a legkülönbözőbb területekre, fejlesztési megoldásokra vonatkoztak a javaslatok. Megnyugtató, hogy túlnyomó részben reális, a legtöbb esetben elismert szükségletek jelentkeztek. Az öszegyüjtött és rendszerezett adatok hűen tükrözik a megye településeinek fejlesztési gondjait, mint amilyen a belterületi utak kiépítetlensége, a megfelelő ivóvíz hiánya, a bélés csapadékvíz elvezetésének nehézségei, tanteremszűke, a kereskedelmi ellátás zavarai stb. A közérdekű javaslatok mintegy harmadának a megvalósítása nem igényel, külön pénzeszközt; elsősorban jobb szervezéssel, már tervezett összegekkel a tanácsok folyamatosan segítik is a kéréseket. A további igények egy részét — 202 millió forint értékben — már kielégítették. E feladatok elvégzéséhez több mint 16 millió forint értékű társadalmi munkával járult hozzá a lakosság. A javaslatoknak mintegy 20—25 százalékát beépítették a VI. ötéves tervbe. A többi megvalósítása — rendszerint' költséges beruházások — a következő időszakra tolódik. 1875 közérdekű bejelentés is elhangzott a jelölő gyűléseken, és jó kétharmaduk helytállónak is bizonyult. A megjegyzések többsége a boltok nyitvatartására, az áruellátásra, a közlekedésre és a köztisztaságra vonatkozott. Eddig 840 javaslatot intéztek el kedvezően. Egyéni panasz viszonylag kevés akadt — mindössze nyolcvan — közülük 17 volt jogtalan. A többit rövid időn belül orvosolták.' A vb megállapította, hogy a helyi tanácsok a jelölő gyűléseken fölvetett közérdekű javaslatokat, bejelentéseket és panaszokat a jogszabály szerint intézték. Felhívta a figyelmüket arra, hogy továbbra is folyamatos feladatuknak tekintsék a lakossági véleményekkel való foglalkozást. Az éves és középtávú tervek készítése során mérlegeljék a javaslatok teljesítésének lehetőségeit. és a falugyűléseken adjanak számot megvalósításukról. Az Atomkinál A Magyar Tudományos Akadémia Debreceni Atommag Kutató Intézetének nukleáris, elektronikai osztályán magfizikai, elektronikus mérőműszereket építenek, melyek a tudományban, oktatásban, gazdaságban és a gyógyászatban alkalmazhatók. Az intézet külföldi megrendelésre is gyártja berendezéseit, melyek Kubában. Algériában, Irakban, Kínában és a KGST országaiban kerülnek használatba. Csend és sikoltás E gy ízig-vérig pedagógussal beszélgettem a napokban. Valamit kérdeztem tőle, de sután botladozhatott a szó, mert hirtelen rám pirított: — Mondd csak, ki volt a te első osztályos tanítód? Kapásból rávágtam; Ádel- inanné-Pleheisz Irma! Azután Kovács György né, Lengyel Istvánná és Fülöp János. Ennyien- tanítottak az elemiben. Láthatóan meglepődött: — Hány éve volt ez? Gyors számítás után mondtam: negyven, negyvennégy évvel ezelőtt — Hogy lehet áz, hogy ilyen pontosan emlékszel rájuk, tudod még a nevüket is? — Most én lepődtem meg. Sohasem fogom elfelejteni őket! Valószínű azért, mert valamilyen módon hatottak rám. Irma néni szép volt, ősz hajú, mindig mosolygott; és azt mondta: szép hangom van, énekesnek szán. Fülöp János bácsi gyakran behozta hegedűjét az órákra, játszott, és mi énekeltünk. Kovács Györgyné — ő volt a legszigorúbb — harmadikban azt mondta: — Sok minden lehet belőled, kisfiam, de a számtant ne erőltesd, csak annyit jegyezz meg, ameny- nyit minden embernek tudnia kell. És Lengyel Istvánné határozottságot, keménységet sugallt; szememet nyitotta ki, hogy minden érdekeljen, ami körülvesz szűkebb világomban. Szerettem őket. Ebből a párbeszédből született a mai téma, mert az „izig- vérig pedagógus” ezután sok hasonló élménye közül egy szinte mindennapi történetet mondott el. A gyerek félszegen érkezett az iskolába, alig lehetett szóra bírni. Az igazgatónő előszedte képzeletbeli harapófogóját. Leültette, megsimogatta a harmadikos kislány haját, beszélgetni kezdett vele. Barátnőiről, játékairól kérdezte, s azután a lényegre tört: — Elsőben ki volt a tanítód, Tériké? — Néma csend. — Bácsi volt vagy néni? És hogy hívták? — Megszeppent a kislány, fönnakadt a szeme. Sírósan válaszolt: „Nem emlékszem ...” — Két év után elfelejtetted volna a tanítódat? — A válasz elmaradt. Erről a párhuzamról, a két, váratlanul felbukkanó epizódról és okairól órákig beszélgettünk, vitatkoztunk. Arról, hogy miért válhat személytelenné a pedagógus, és miért nem emlékeznek rá a gyerekek? Miért lehetett valaha „varázspálca" a felemelt kréta, és miért nem sugall erőt, tekintélyt az irányító pult, ahol gombnyomásra (és nem tekintetével) gyújthat lámpásokat a pedagógus? Miért igaz ma is — és miért nem követjük a példát —, hogy a személyiség varázsa több a tárgyi tudásnál; hatása vitathatatlanul meghatározóbb lehet a gyermek életében, mint minden technikai eszköz és jól kifundált tudományos módszer? Nem vagyunk „bezzeg’’-típusú emberek. Talán értjük is, fel tudjuk fogni a világ, a tudomány, a technika rohamos változását. Mégis kételyeink vannak: mit ér meseország színes képsora, ha érzelmi sivárság vesz erőt gyermekeinken; mit a csodálatos olvasókönyvek, ha negyedik—ötödikes gyerekeket panaszolunk: nem tudnak olvasni; és mit a számország, a különböző számrendszerek ismerete, ha nem tudják az egyszeregyet? Nem a pedagógusokat marasztaltuk el! Kiválasztásukat igen! Fölkészítésük módszerét csakúgy! És nem hagyhattuk figyelmen kívül, hogy a legjobb oktatási rendszer, a legtökéletesebb reform, a legjobb, tudományosan kidolgozott módszer is halálra ítélten „tespedhet" csak a tanító személyes varázsa, egyénisége nélkül... Mi a cél? A gyermek sokoldalú személyiségének kialakítása. Elérheti-e ezt a célt az, aki „csak” személyiség? Hiszen minden ember az! Vagy egyéniségnek kell lennie annak, aki hatni tud és akar: aki önmaga is több, mint amit elérni hivatott, illetve melegágyat képes készíteni ahhoz, hogy növendékei őt is túlszárnyalhassák? Azt hiszem: minden ember személyiség, és nem minden ember egyéniség! S hogy jól értsük egymást: az egyéniség azoknak a szellemi, jellembeli tulajdonságoknak az összessége, amelyek valakit minden más embertől megkülönböztetnek. Ilyennek kell vagy kellene lennie a pedagógusnak. Érdekesnek, megnyerő, színes és kimagasló egyéniségnek, rokonszenves nevelői alkatnak, szuggesztívnek és — természetesen — felkészültnek; tekintélyesnek, amely tekintélyt nem a beosztás, s a cím, hanem a jellem, s a kisugárzó egyéniség biztosít. S okat papolunk a hivatástudatról. Érdemes volna azt is szóvá tenni egyszer, hogy nevetséges a pályaválasztás, a tanulmányi időszak, sőt, a munkálkodás első éveiben számon kérni bárkitől. Majd kialakul az élet munkássága alatt vagy hírmondóját sem leli a hivatástudat „alanya”; a gyermek. Szót váltottunk a kiválasztásról. Ki nézte meg valaha is, hogy akik a pedagógus pályára jelentkeztek, azok közül ki írta ezt a lehetőséget az első helyre? Van-e alkalmassági vizsga? És van-e véna, „spiritusz", elhivatottság azokban a fiatalokban, akik a legszebb, legnemesebb pályára készülnek? Vagy még mindig a „maradvány-elv” érvényesül? Az, hogy kit hová nem vettek föl... Érdekes, és talán nem „bezzeg"-típusú megjegyzés az sem, hogy a régi falusi tanítók legtehetségesebb növendékeiket mindig a saját pályájukra irányították. Bennük látták útjuk, céljaik folytatóját. És rendszerint meglelték. Mert egyéniségek voltak. Miért nem emlékeznek a gyerekek tanítóikra? És miért nem tekintély a pedagógus a szülők szemében. Három és fél évtizeddel ezelőtt — és régebben — szegények voltunk. Csak tábla, paiavessző és spongya volt a nebuló eszköze. De az első évben megtanult írni és olvasni. A szülő is rácsodálkozott arra az egyéniségre, akitől — s akiből — tudást szippantott az utód. Most az oktatási reform „sorozatkorát” éljük. Érthető. Változik a világ. Ha jól tudom: 1963 óta harmadik reformját éri meg a tanügyigazgatás. Ez nem baj, természetes. (Igaz, valamikor csak az első osztályokban kezdték az újat, a magasabb osztályokban tanulók végigtanulták a régit, s így nem volt mód arra. hogy minden összezavarodjon a gyerekek, a pedagógusok fejében. Kellene, hogy hagyják bizonyítani a nevelőket! Az orvosi műtő bejárata fölött kigyullad a lámpa, ha megkezdődik az operáció. Idegennek nincs ott keresnivalója. A pedagógust azonban gyakran nem hagyják élni a látogatók. nincs alkalma a bizonyításra. Fél év múlva már véleményt, tapasztalatot kérnek. Ahelyett, hogy hagynák dolgozni, kibontakozni, élni az új lehetőséggel. Hiszen egy részük kínlódik, kémleli az utat. Miért nem ég piros transzparens az osztályterem bejárata felett: „Nevelés, oktatás! Idegeneknek belépni tilos!" A gyerek nem emlékszik. Mert hivatalosan tanító úr, tanító néni, tanár úr és tanár néni a megszólítás. Hová lett a Klári néni, az Irma néni megszólítás, amely közvetlenséget, szinte szülői közelséget — és bizalmat! — ad a gyerek számára? , peri bácsi — a tanító űr! — krétával írt föl valamit a | táblára. Zajongott az osztály. S ha fölemelte a krétát, ■ elnémultak. Varázsvessző volt a kréta, s az — egyéniség! — A mai tanterveket is csak a pedagógus egyénisége töltheti meg tartalommal. Meg lehet bűvölni a gyerekeket. Csak az a kérdés, hogy van-e képesség hozzá? Ha jó a karmester, a legszebb hangszeren játszhat! A gyerekekkel a döbbenetes csendtől a sikoltásig minden „eljátszható”! Jávori' Bei«
