Somogyi Néplap, 1981. december (37. évfolyam, 281-305. szám)

1981-12-15 / 293. szám

Alkotói szabadság, vitaszellem, telelősségérzei i A siófoki üvegcslszoló Véget étrt az írószövetség közgyűlése Vasárnap folytatódott Bu­dapesten * Magyar Írók Szövetségének közgyűlésé. A kétnapos tanácskozás programjának megfelelően folytatták az előző közgyű­lés óta végzett munkát ér­tékelő, a további feladatokat elemző vitát. Óvári Miklós, az MSZMP Politikai Bizottságának tag­ja, a Központi Bizottság tit­kára átadta a Magyar Szo­cialista Munkáspárt Köz­ponti Bizottságának üdvöz­letét, amely — mint mond­ta — mindazoknak szól, akik értékes irodalmi alko­tómunkájukkal gazdagítot­ták a magyar kultúrát, és közéleti tevékenységükkel, részt vállalnak népünk kö­zös erőfeszítéseiből. Támo­gatásról biztosította azt a törekvést, hogy növekedjék az * Írószövetség tekintélye saját tagsága és a közvéle­mény előtt. Politikai éle­tünknek — hangsúlyozta — Jól működő szervezetekre van szüksége, s igazi tekin­télyt csakis a felelősségtel­jes. komoly, , eredményes munka ad. Az írói munka tekintélyét pedig a művek .adják. Szólt arról, hogy megvan­nak a feltételek az Irósző- vetség jő működéséhez. A társadalmi környezet becsü­li, szereti a kultúrát. A po­litikai környezet a szocialis­ta demokráciát, a társadal­mi szervek szerepének nö­velését szorgalmazza. A gaz­dasági környezet pedig min­den területen a valódi érté­kek megbecsülésére sarkall, támogat a szocializmus Irá­nyéba mutató minden kez­deményezést, az értékek sze­rinti differenciálásra törek­szik. Amit az Írószövetség­től, az írótársadalomtól ké­rünk — mondta —, az a szavak számát tekintve ke­vés, a szavak súlyát tekint­ve sok és nehéz: a nép erőfeszítéseinek támogatá­sát az ,irodalom eszközei­vel. E feladat felvállalása a magyar írók megtisztelő kö­telessége, mert népünk ér­dekeinek odaadó szolgála­tát jelenti. A színvonalas munkáért — a Központi Bizottság tit­kárának szavaival — csak­is a színvonalas munkáért elismerés jár. Minden okos szó figyelmet érdemel. Bi­zalomért bizalom a válasz — mondta, majd hangsú­lyozta: folytatjuk eddigi kulturális politikánkat, amelynek, mint politikánk egészének, alaptörvénye a nép szolgálata. Ez a politika becsük, igényli és haszno­sítja is a kultúra semmi mással nem pótolható köz­reműködését a társadalom javára. Széles körű együtt­működésre törekszik min­den becsületes szándékú, tehát a szocializmust építő nép érdekeit szem előtt tar­tó alkotóval, és éppen ezért vitára is kész az álláspontok közelítésére, a kérdések megoldása érdekében. Vál­tozatlan törekvésünk — tnu- latott rá —, hogy- biztosít suk az, alkotói szabadságot. Soha nem mondtuk, hogy ez a szabadság korlátlan. Most sem mondjuk. Ilyen szabad­ság sehol a világon nincs. Szükség van szelektálásra érték szerint is es a nép ér­deke szerint is, a színvonal érdekében is és politikai érdekek szerint is. Az Iró- ,szövetség, ha komolyan ve­szi feladatát, ezekkel az ér­dekekkel is számol. Ami pedig a viták szel­lemét illeti, ezzel kapcsolat­ban Óvári Miklós kiemelte azt a fontos sajátosságát az elvi vitáknak, hogy hatalmi szóval, szótöbbséggel nem zárhatók le. Az ilyen viták lezárásának egyetlen mód­ja a tények pontos vizsgá­lata, az okok és következ­mények alapos elemzése, az érvek és ellenérvek elfogu­latlan mérlegelésé. Csakis így lehet lépésről lépésre előbbié jutni, megoldást ta­lálni. Mindehhez jó munkát, a közügyek intézésében éB az alkotó tevékenységben további eredményeket kí­vánva zárta felszólalását a Központi Bizottság titkára. Több felszólaló érintette a vitában, hogy a magyar írók társadalmi felelősség- érzetének, az országot, a népet szolgáló magatartásé­Szórakozás, narkotikum - kultúra Interjú Tibori Tímea művelődésitutatóva! A szórakoztatás módjaival, szervezésével, a szórakoztató rendezvények fogadtatásé­val kapcsolatos vizsgálódá­sairól tartott előadást a Ka­posvári Tanítóképző Főisko­lán dr. Tibori Tímea, a Mű- vrlödéskutató Intézet tudo­mányos titkára. A több pub­likációjáról ismert szakem­berrel az előadás után készí­tenünk interjút. — Milyen hagyományok és beidegződések a ludasak ab­ban, hogy az úgynevezett sorakoztató műfajok és mű­sorok a kulturális élet és a kutatások perifériájára szo­rullak? — Ismert tény, hogy a szórakoztatásnak bizonyos formái — így a kabaré és vnrietéprogramok, műsoros estek stb. — hazánk koráb­bi történelmében csaknem kizárólag a polgárságnak jut­hattak osztályrészül. Az Öt­venes évek első felében Ily módon valóságos boszor­kányüldözés indult ellenük. Több színvonalas intézményt adminisztratív úton megszün- lettek, a megmaradtokat pe­dig arra kényszerítették, hogy eszi rád műsoroknak és ki tud­ja, még ’ minek titulált ve­gyes „felvágottakkal” mulat­tassák a közönséget. Az esz­mei megalapozás sem hiány­zott. A publikumban min­den egyes társadalmi réteg képviselteti magát, így ér­veltek, s ezért a programban a klasszikus muzsikának éppúgy szerepelnie kell, mint a magyarnótának, a József Attila-versnek vagy a blőd- llnek. Ez. véleményem sze­rint, áldemokratlzmus volt. — Mennyire él manapság ez az elavult „hagyomány”? — Kutatásaim során ren­geteg szórakoztató műsort néztem és hallgattam meg — többségüket az Országos Ren­dező Iroda szervezte —, s arra a következtetésre kel­lett jutnom, hogy ma is burjánzanak. Holott közön- ségvlzsgálatok bizonyították: értelmetlenek és hatástala­nok. Müvelődéslélektani tény, hogy « gyors egymás­utánban a közönségre zücií- tott különböző műfajú és fajsúlyú alkotások egymás hatásét közömbösítik. Hiába hangol bennünket, töprengés­re egv Arany-vers. ha az utá­na következő magyarnoto már csupán a gondtalanság, kellemesség érzetét kelti. Arp a magyarnóta hangulatában sem lubickolhatunk igazán, ha öt perccel később egy klasszikus zongoradarab csendül föl. Olyan ez. mint­ha válogatás nélkül, kapkod­va falatoznánk a csirkepór- költet és a csokoládét, a tűz­delt őzgerlncet és a palacsin­tát. Egyiknek az ízét sem élvezhetnénk igazán. — Milyen magatartásmin- tálcát és világnézeti modelle­ket közvetítenek általában az ORl-müsorok és a mostaná­ban elterjedt „haknik”? — Egyszerre zuhog a kö­zönségre a hejehujázó dzsentrold és műparaszti ma- gatortésmodell, az olykor édeskés kispolgári és bőven találunk a programokban ál- kabarésokat is. Sok az ön­célú, blőd ,,patron”, az iga­zán szellemes és étvágyger­jesztő szexet pedig pőre obszcenitással szeretnék pó­tolni. Egyszóval a közvetített magatartásmintákat is az jellemzi, ami a műsorok ősz- szeállítását: a szervezők, az alkotók és az előadók Isme­retlen, heterogén közönség­hez szólnak, ahelyett, hogy egy-egy réteget vennének célba. Holott a szórakoztatás irányítóinak felelőssége igen nagy. Jó volna tudatosítani, hogy például a kabaré- vagy a varieté — a műfaj termé­szete miatt — jóval gyorsab­ban reagál a társadalmi je­lenségekre, mint az úgyne­vezett elit kultúra. Ideje vol­na fölismerni, hogy a szóra­koztatás nem lehet szüksé­ges rossz, holmi cirkusz a plebsznek, nem lehet mani­pulativ céllal kikevert nar­kotikum, hanem a közvéle­mény formálásának fontos eszköze is. — S hogyan fogadja az ér­telmiség? — A biztos érték renddel rendelkező értelmiségiek mel­lett két magatartásformát volt alkalmam megfigyelni. Az egyik a sznob, akinek fe­jében és lelkében a legmaga­sabb esztétikai minőség is megfér a legsilányabbal; te­hát a „szellemi mindenevő”. Számára bármi belefér a kultúra fogalomkörébe, amit színpadon vagy pódiumon adnak elő, A másik az ..el- lensznob” réiee. ..Mágus röp­tű”. gondolkodású, extra igé­nyű emberek, akik úgy vé­lik: komolyságukon és társa­dalmi helyzetükön keletkezne szennyfolt, ha megnéznének egy kellemes és szellemes vígjátékot, meghallgatnának egv valóban igényes country - koncertet. Ez utóbbi a hiva­talnoki magatartás egyik torz formája, — Sikerült-e a vizsgálódá­sok során fölmérni a közön­ség igényeit? •— Egyértelművé vélt, hogy az emberek vágynak a jó szórakozásra. De nem egy­szerűen az úgynevezett ki- kapcsolódásra, hanem arra, hogy a kellemesség érzése mellett valami szellemi „pluszt” is kapjanak. Termé­szetesen nem a manapság terjedő oktatási és- kioktatási düh jegyében. Azt azonban nem sikerült megállapítani, mit szeretne a közönség. Csodálkozni aligha lehet ezen: azok az emberek, akik­nek esztétikai és társadalom­tudományi képzettsége nem magasabb az átlagosnál, szükségszerűen ugyanazok­ban a kategóriákban gon­dolkodnak, amelyeket meg­próbáltok velük elfogadtat­ni, A szemek felnyitásához nagy szükség van a rádió és a televízió közreműködésére, s arra, hogy a kritika felad­ja végre arisztokratikus ál­láspontját a szórakoztató mű­sorokkal kapcsolatban. — A néhány hét múlva érvénybe lépő úgynevezett kisvállalati törvény szellemé­ben nyilván jó néhány szó­rakoztató társulás is alakul majd. — Nem reménykedem ab­ban, hogy az Országos Ren­dező Iroda és egy-két más, a szórakoztatást irányító mau- mutcég önkritikusan felül­vizsgálja tevékenységét. Az egyetlen járható útnak a konkurrencia megteremtését tartom. A gazdaságban ezt a szabályt már elfogadták, a közművelődésben még nem. De bizonyára alakul a jövő­ben néhány olyan együttes vagy társulás, amely a szó- íakoztolást monopolizáló vállalatok és a „haknlbrtgá- riok” módszereitől eltérően a szellemi orientáció ésszerű módjaiI fölhasználva és a közün*ée igényeinek ügye­lem bevételevéi működik majd. L. A. nak évszázados hagyomá­nyai vannak. Felelősek vol­tok, most Is felelősek — fo­galmazta meg az egyik fel­szólaló — az ország szelle­mi életének alakulásáért. Mások arra hívták fél a figyelmét: az írók politikai rontások iránti érzéke igen fontos társadalomformáló erő; észrevételeiket, ja­vaslataikat igénylik az Or­szág vezetői. Műfaji kérdé­seket Illetően szóba került: nem lehet irodalom kísérle­tezés nélkül, ám az ütkere- sés nem lehet öncélú turiz­mus. A körülöttünk válto­zó — megváltozott — világ jelenségeit nem kimódolt trükkökkel, hanem valóban a változásokhoz illő irodal­mi módszerekkel kell köz­vetíteni az olvasókhoz, a társadalomhoz. Felszólalt a vitában Aczéí György, az MSZMP Politi­kai Bizottságának, tagja, a Minisztertanács elnökhe­lyettesé is. A közgyűlés részvevői ha­tározatban foglalták össze javaslataikat és ajánlásai­kat az írószövetség újonnan tisztségbe lépő választmá­nyénak. Az új vezetőség feladatává tétté például, hogy az írószövetséget for­málja az érdekképviseleti szerépen túl az irodalom bensőséges műhelyévé. a választmány tekintse felada­tának, hogy az írók foko­zódó igényét a belpolitikai, közművelődési, gazdasági és nemzetközi tájékoztatás, a kendőzetlen eszmecsere iránt folyamatosan kielégít­sék és gazdagítsak. Segítse az űj vezetőség —• fogalmazták még —' a valóság hiteles humanista és sBÓeialista eszmények je­gyében kritikus ábrázolásá­ra törekvő alkotókat. Tart» ■‘se szem előtt, hogy az író­kat nemcsak az irodalom ér-dekli, és főképpen nem az Irodalom ihleti meg, ha­nem a valóság. Ennek mind teljesebb is­merete a magyar írók fon­tos társadalmi szerepének meghatározója és biztosíté­ka. Ezt kővetőén a vita ta­nulságait Dobozy Imre fog­lalta össze, majd megvá­lasztották a Magyar írók Szövetségének új választmá­nyát. Ezzel a közgyűlés be­fejezte munkáját, A megye egyetlen üvegcsi­szolója Siófokon dolgozik. Pap Edit — e ritka szakma mestere — a Képző- és Ipar­művészeti Szakközépiskolá­ban végzett mint üveggyári rajzoló. A diploma megszer­zése után két hasznos eszten­dőt töltött el az Ajkai Uveg­(Gyertyds László felvételéi) gyárban, ahol üveglérvézö- ként gyarapíthatta tudását. Üvegformázást és -díszí­tést tervezett ekkor. Siófokon nemrég nyitotta meg kis mű­helyét, ahol a csillogó, töré­keny poharakra, vázákra és más üvegedényekre félezer­nyi szebbnél szebb mintát va­rázsol. Megszüntetett kisiskolák Somogybán járva gyakran haladunk át elnéptelenedő kisközségeken. Az egyik há­zon még látható az ott fe­lejtett tábla: „községi ta­nács”, a másiknak udva­rán játékok' jelzik, hogy is­kola volt. Előfordul, hogy az épületek évekig üresek, nem gondol senki a haszno­sításukra ... Szomorú lát­vány az elhagyott iskola, pedig sokféle célt szolgál­hatna. A Kadarkút- kör­nyéki közaégekben, szeren­csére, bőven van ötlet. A megszüntetett kis iskolák sorsáról Győri Sándorral, a Kadarkúti Nagyközségi Ta­nács vb-titkárával beszél­getünk. — Először a gyöngyöspuss-. tat iskolát szüntettük meg, 1978-ban. Az egyik ok a létszámcsökkenés volt, a másik a képesített nevelő hiánya. Az épületből szoci­ális otthon lett. A követke­ző évben a kőkút! alsó ta­gozat került sorra: ott az egyik tanteremből könyvtár lett, a másikban pedig a cigánygyerekeknek szeret­nénk óvodát létesíteni; saj­nos. egyelőre nincs rá anya­gi fedezet. A visnyeí isko­lában is nyugdíjba ment a nevelő, s pályázatunkra nem jelentkezett új. Így a gyere­kek az idei tanévet már a kadarkúti iskolában kezd­ték. A tantermet művelő­dést célra, összejövetelekre, pártheJyiségmék tartjuk fenn, Hencséről srintén az idén költöztek Kadarkútra « gyerekek, * az épület most a közművelődést szol­gálja. A pácsémanyéi iskola majdnem üresen áll; az egyik helyiségében könyvtár van, a másikat a hedrehelyi tsz-nek ajánlották föl, hogy ott tarthassa a szakképzést — ez azonban nem valósult meg, A település egyébként már csupán néhány házból áll. Az utóbbi évek során öt- százh úszta duzzadt a kadar- kúti általános iskola létszá­ma. Az idei tanévben hu­szonhárom gyerek és egy nevelő került ide a környe­ző községekből. Tanulónak, pedagógusnak egyaránt jelentős változás volt ez: nemcsak az űj környezet, a beilleszkedés, hanem az ösz- szevont osztályokban kiala­kult és megszokott módsze­rek miatt is. Lóki Józsefné két évet Kénesén, előtte őt évet Kökúton tanított. A kis létszámú iskolában — ahol az első négy osztály közösen tanult — másféle kapcsolatot lehetett kialakí­tani, sajátos volt az órák megs zer vezése. — Hogyan készült a Vál­tásra? — A múlt félévben már tudtam, hogy itt kezdem az űj tanévet. Átnéztem a szakkönyveket, a nyarat ta­nulással töltöttem. A köve­telmények itt is ugyanazok, de itt az alsó tagozatban is szakosodtunk. Környezet­ismeretét, technikát, mate­matikát és rajzot tanítok harmadik és negyedik osz­tályban. Megnőtt a létszám is: Kénesén tizennégy gye­rekkel foglalkoztam, iii huszonkettőn vannak égy osztályban. A váltás maga után vonja á továbbképzést, most éppen környézetiame- t-el tantárgyból járok tanfo­lyamra. — Hogyan tudtak beil­leszkedni az új iskolában a gyerekek ? — Azoknak Volt nehe­zebb, akik itt kezdték a másodikat. Az egy év alatt, amíg én foglalkoztam velük, más tempói szoktak meg, ott több Idő Jutott egy-egy tanulóra. Most már kezdik fölvenni a tanulás itteni ütemét. A harmad Ikosok- kal, negyedikesekkel nem volt gond. — Milyen különbséBet ta­pasztal az összevont es az osztott iskolák között? —- Az összevont Osztá­lyokban nagyon fontos az önálló munkára nevelés, hogy amíg egyik csoporttal dolgozunk, a többiek zavar­talanul végezzék a saját fel­adataikat. Ez a gyakorlat számomra is hasznos, sze­retném. a mostani diákjai­mat is erre tanítani. Az ön­állóság jól hasznosítható a matematikában, a környe­zetismeretben. örültem, hogy a körzeti iskolába ke­rülök, hiányzott a közösség,, a tantestület. A hencsei épülettel egyéb­ként a kadarkúti iskolának Is tervei vannak: egy ré­széből szolgálati lakásokat alakítanak ki, megoldva ez­zel az albérletben lakó pe­dagógusok gondját. I. E. SOMOGYI NÉPLAP

Next

/
Thumbnails
Contents