Somogyi Néplap, 1981. december (37. évfolyam, 281-305. szám)
1981-12-13 / 292. szám
I " n*i saeirredes, Ft)* meg wsBzat rpm! Amikor a vad gyötrelmek.. nekaieBzöJések. fogcsi- kor^ctaaok »tán elkészült i rág bwKtasaiítva rá vigyorog az emberre. Mit vigyorog?! Röhög! Ugye, nem erre gondoltál — mondja —, és zörgeti rissz-rossz mondatait nyöszörögnek benne a helyüket nem lelő szavak. Ez a szárnyas emberem most már tizedszer fogott ki rajtam. Nem tadom megírni Roggyantan bámulom a papírt a betűk akár egy poloskaraj. . — Apu, írtál valamit? A lanyom. Hétéves, másodikba jár. —■ Igen — mondom szégyenkezve. — Mese? — Vaiarm olyasfele akart lenni — Olvasd föl t — Nem lehet — Miért? — Mert rossz. — Hogyhogy rossz? — Ügy, hogy gondoltam valamit. Meg éreztem valamit. És meg akartam írni — Meg is írtad. — Meg, de nem az lett belőle, amit gondoltam. — És amit éreztél? — Az meg különösen nem Nem sikerült. — És most mit csinálsz vele? — Itt marad ebben a füzetben. Ez 'lesz a koporsója. Majd egyszer talán nekifogok újra és megírom. Hátha sikerül. — És ezt nem mutatod meg sen!, .«s’*? — Nem. — Nekem *e? — Neked se. Mondtam már, hogy rossz. — De én na gy on -nagyon szeretném hallani. — Nem lehet. Nagyon nagyon rossz mese. — Amit te írsz, az nekem sohase nagyon-nagyon rossz. — Olvasd föl! Kezdek megtörni. Igazán szép tőle, hogy az írásaira neki sohase nagyon-nagyon rosszak, — ígérem, sohasem nvon'dom el senkinek, hogy fö'- ' ..’’öl vas tad. Ez lesz. a titkunk. '\io?-— Hát nem bánom. Szenvedek. Ez most a büntetés, ez a fölolvasás. A történet egy emberréB szed, aki nagyon szeretne repülni. Hisz benne, hogy neki egyszer szárnya nő. Az írásban, sajnos, ez az ember jellegtelen, nincs arca, csupa mellékes dolgot mondok ei róla. A lányomat ez szemmel láthatóan nem zavarja, feszülten figyel. Még a lélegzete is elakad, amikor csapnivaló emberemnek csapnivalóan elkezd nőni a szárnya. Vakítóan fehér szárnyak. De ahogy én ezt leírtam! Nincs benne semmi igazi szárny-növés. A lányomat ez sem érdekli, várja, hogy az ember fölrepüljön. De az ember nem tud fölLázór Ervin Szárnyas emberem repülni, mert a szárnya iszonyúan súlyos. Meg sem túrija mozdítani. Tartani sem bírja. Összeseik a kozmikus súly alatt, beszakad alatta az aszfalt, egyre lejjebb süllyed, még megvillan a hófehér szárnyvég, és összezárul fölötte a föld — És? — Mit és? — Hogy van tovább? — Sehogy. Ennyi az egész. — Mi lesz a fehérszárnyú . emberrel ? — Hallottad Elnyelte a föld. Nem szól semmit, tétován átmegy a másik szobába. Napok telnek el, szárnya* emberemet igyekszem betűs zKolni tudatom egy rejtett zugába. Majd ... talán .., egyszer máskor. Most csak egyet akarok: elfelejteni, elfelejteni! Már-már sikerül a kudarc egy gombostűfei- nyi nyomássá' szelídül oda* bent. S akkor előáll a lányom. Nagyon komoly, még a két kihullott tej foga'' helvé is komolyságot erőltetett magára. Tandori Dezső 1981 decemberében 43 1981 decemberében 43 éves lett: pontosan annyi, ha van effélékben pontosság, mint az apja volt, amikor o született. Apja egy bizonyos szertartáson jól a feje fölé tartotta, magasabb legyen, mint ő (179—780 cm), így történt. A Lágymányos régi negyedének egyik lejtős utcáján halad lefelé, önmaga iménti másánál egyre alacsonyabb, de ez csak bizonyos ideig tart; észre sem veszi, mikor ér vissza megint a korábbi városszintre (a tenger felett, bár a tenger messze). Apja nincs tőle semennyire (bár ez csak egy bizonyos káprázat), meghalt két éve. Ö visszaemlékezik erre, a részletek nem idéződnek fel. (Még lefelé megy). Lefelé megyek, mondta apja, 84 éves volt, amikor meghalt. Emlékezik egy karácsonyra, többre is, ő maga decemberi születésű, a dolgok összejöttek. Nyilván egész életét befolyásolta a. kultúrkör ünnepvilága, és születésének közel-ideje. Minden karácsonnyal egyre i- — írta«-- egy verset — mondja. Nocsak, mit meg nem érek! A kézirat papíron bukdácsoló verébfej betűk, a sorok szabadon kószálnak. De semmi kétség, az írásnak élső ránézésre is vére formája van. A címe: Egy lepke. Véres csontok vázán áll egy virág. Messzi, messzi a föld alatt. A virág kelyhében fekszik egy holtak holta lepke. t Kiterjesztett, hántás szar nyal már nem csapkodnak. és mégis vele száll a mennybe Első olvasásra a vers mélyebb értelmét nem fogom föl, fönnakadok a „véres csontok vázán”. — Ezt a „véres csontok vazán”-t, ezt honnan vetted? — A Petőfi is ilyeneket írt, nem ? Ez komoly tekintély-érv. nem is tudok rá mit mondani. — Különben a verset neked írtam. Meg a szárnyas emberednek. — A szárnyas emberemnek? — a gombostűfej «*- jogai kezd. — Igen, mert az nem lehet, hogy csak elsüllyed és vége. — Hanem hogy lehet? — Amikor elsüllyed, suhan egyre lejjebb és lejjebb, és egyszer csak egy nagv fekete terembe ér. Ebben a teremben lakik a bét feketa- számyű, — Kicsoda? — A hét feketeszámvú- És a te íehérszárnyú emberednek meg kell küzdenie velük. Le kell győznie mind a hetet. — Le tudja győzni őket? Persze hogy le! Éfi akkor egyszeri ben elég erős less hozzá, hogy elbírja a szárnyát. Akkor mindjárt tud repülni. Ki tud repülni » föld belsejéből, és ha akar elrepülhet a csillagokba C sak ülök lehajtott fejjel, szomorúan és mégis reménykedve Hát lehet, hogy ez a gyerek sokkal többet tud a világról, mint én? Hát ezért ágált és ellenkezett az én szárnyas emberem, mert kegyetlenül és reménytelenül elsüllyesztettem vona, ahogy egy kutyát sem illik? — Érted ? — kérdezi — Értem — bólogatok, holott azt kellene mondanom: Most megmentettél. Hol járhat most szárnyas emberem? Még csak zuhan? Vagy már küzd a feketeszárny úakkal? Vagy talán már emelkedik? Akárhol van, sose veszítse reményét Ezt üzeni neki a lányom. Tengeri-herkentyű távolodik viszont valami közelitől és.közelit valami távolihoz; hanem erre dehogy gondol most, mértékletesen vásárol, ajándékokat, csupa gyakorlati dolog, szinte a vegyes savanyúság is ilyesmi (épp nem). Betér egy borozóba, majdnem pogácsát is vesz (túlságosan szereti! ha elkezdene pogácsázni, nem lenne vége-hossza, mondja kis pontatlansággal, ez korácsonyi ajándék szintén). Nagyon szabad, szabadnak érzi magát ilyenkor, munkája megvárja, otthon mindent ugyanúgy el kell intéznie, mintha ezen a délelöttön nem lett volna ennyire szabad. Mi az mégis, ami megmarad, holott nem történt semmi? Pár centi? Honnét? \«meth Miklós mclszeie Közérdekű ügyben kopogtattunk be a „Döntsd a tőkét, ne siráiíkozz Tsg” irodájába. A kiváló közös gazdaság vezetősége — az antialkoholista felvilágos:tó munka hatására — megszüntette szölöskertjeit, kidöntötte a tökéket, s nem siránkozik, hanem derül, mert nem szaporítja többé az alkohol áldozatainak számát. Áttért a tengeri-herkentyű termesztésére — egyes egyedül az ország mezőgazdasági üzemei közül — hogy ne kelljen délskót importból fedezni a hazai herkenytűszükségle- tet. A tengeri-herkenytű óriási karriert jutott be az elmúlt évek során. Kezdetben ugyan a kutyának sem kellett — most már a macska is megeszi —, sőt rászokott a fészkes fene is. A különleges termelvény egyébként hasonlít a tengerihez, csak egy herkentyűvel több. Tulajdonképpen hibrid, növény és tengeri állat keveréke — helyét . változtatni is tudja, szereti a csapadékos területeket, ezért néha elcsalingál a lapos, mocsaras vidékekre. sót okakor • tnacroi m «ttűTóth Bálint Karácsonyváró Nézd, hogy hízik a hó fenn a Zsiroshcgyen, míg az északi szél megfeji duzzadó felhők tőgyét s az udvarunkat térdig elönti a,friss fehérség. Ne halotti lepel, ne megadásra jel hőköljön ma a ház ünnepi homlokán, de hirdesse: a kisdedváró Béke kigyújtja arany gyertyáit. Hű láng óvja meg őt: jókor elérkezöt, csordapásztorok és angyaliszárnyú hó, s mint betlehemi jászolt csillag, óvja a strázsaszokott szivünk, mert új heródeseket rejt a gálád világ, ölnék gyermekeink: földben, a víz alatt, ikráját hal, vak bábját' hangya fel-le rakétahadat cipelnek. Kik a háború füst- s dögszagú napjait átéltük s koravén szemmel a pusztulást, az új reményt, a szétszóródást, már a jövő a mi vattáinkra dói — vén sziklakölönc —, s nő — pihekönnyű szárny —, görnyeszt, egyben emel: dombról a szörnyű kő visszagördül?, elolvad szárnyunk?, csak neki újra meg újra, társak! Egyszer állva marad csúcson a kő, a szárny űrszélben merevül s mint az acél kemény, meg nem olvasztja düh, gonoszság, égig emeljük e satra földet! Szilveszter, gyere hát, búcsú s megérkezés éje, víg poharunk töltsd tele és kívánd: pezsgösdugó, ne szárnyas fegyvert rúgjon a csillagig Űjesztendőnk! I Vincent Strebcllc: Kapcsolat, 1989. Art Buchwald Washingtonban az az újság, hogy a Reagan-kor- mány enyhíti az autók kipufogógázára és a széntüzelésű erőművek füstjére megállapított szennyezési határt, s leszállítja az egészségügyi okokból hozott légtisztasági szabvány tűrési normáit. Gőzei övei nekiveselkedve a légtisztasági törvény meg- pucoválásának, a kormány 1 jelezte: minden téren jelentősen csökkenteni fogja a légszennyezés dúsításéinak útjában álló jelenlegi rendelkezések szabványelőírásait. Senki sem tudja még pontosan, mire gondolnak, de kormányhivatalnokok arról biztosították a közvéleményt, amennyivel rosszabb lesz a levegő, annyival több előnyhöz jut az ipar. S valóban, a Reagan-csapat egyes közgazdászai már beharangozták, hogy a légszennyezés elleni rendkívül költséges védekezés kiadásainak csökkentésével legalább kétszer annyi pénz jut majd a szennyes levegő által okozott tüdőkárosodások gyógyítására. Például; egy négytagú család száz dollárt is megtakaríthat autója kipufogógázának már nem olyan szigorú szűrésével, és ebből a megtakarításból oxigénpalackot vagy gázálarcot vásárolhat a légkosz ellen. Ha nem kényszerítik a széntüzelésű erőműveket drága füstszűrők fölszerelésére, akkor az áramelőállítás költségmegtakarításából annyi élőhalat importálhatunk. amennyi megdöglik a pernyével és korommal elárasztott tavakban. • T —- Ennek a kormánynak — hangsúlyozta egy barátom a Fehér Házból — semmi kifogása sincs a tiszta levegő ellen. De nem osztja azt a nézetet, hogy minden szennyezés rossz, csak azért, mert szennyez, és minden tiszta levegő jó, csak azért, mert tiszta. — Mi hát az álláspontja? — Nem kormányfeladat, hogy mindenkinek megszabjuk, milyen levegőt szívjon. Én kedvelhetem a széngázt. te előnyben részesítheted a szénport, de lehet, hogy a közvetlen szomszédod már kéngázzal akar inhalálni. Ha mindenkire egyformán kötelező légtisztasági szabványt írunk elő, akkor csakis és kizárólag a környezetvédők legfláncát szolgáljuk. — Ügy véled hát, hogy meg kell húzni a lélekharangot a légtisztasági törvény felett, s mindenki azt lélegezzen be, amit akar? — Ha eltörölnék a légtisa- tasági törvényt — mondta a barátom —, a honatyák képesek volnának bevétetni az alkotmányba. S ha tovább csökkentjük a légszennyezést, akkor megfosztjuk az embereket egyik legféltettebb joguktól, attól ugyanis, hogy azt égesse el bárki a kazánjában, amit akar. — Nem engedhetjük meg magunknak továbbra is., azt a lgSust, hogy mindenkinek biztosítsunk egy lélegzetvételnyi friss levegőt. ’ Hiszen az az elsődleges célunk, hogy pénzügyileg rendbehozzuk az ipart. Mert csak tőle várhatjuk, hogy megvalósítsa mindazt, ami az amerikai álomból még hiányzik. — A környezetvédők há- borognak — vetettem közbe —, hogy háttérbe szocul az elsőbbségük. Az új intézkedésekkel hogyan akarjátok lecsendesiteni őket? — Megmagyarázzuk nekik: ebben az országban csak akkor lesz valóban tiszta a levegő, ha felülről árad majd lefelé. (Fordította: Homorödi József) Tttfc. Most is eltűnt — ezért is fordultunk a legilletékesebbhez, a termelő tsz vezetőségéhez. — Kérem, mi mindent megtettünk, hogy ez a kitűnő termék ott legyen minden magyar család asztalán — tájékoztatott Eke Élők elnök, aki tősgyökeres herkenytű- szakember. — Csak sajnos eltűnt — és ami meg van, egyre drágább ... — Egyre drágább? Hát ez nagyon viszonylagos. Ha azt számoljuk, hogy a termesztési rendszer vezető és betakarító gépéit, az információs és tájékoztatási hálózat elektronikus berendezéseit egyenesen Japánból hozattuk (szegény fóagronómu- sunk, nem járt meg tanulmányúton a Távol-Keleten pedig már elmúlt harminc- esztendős, ezért ő kötötte ezt az üzletet.) A vetőmag délamerikai import. Hogy ezzel is mennyi bajunk volt! Háromszor kellett kiutazüunk. míg végre megértették,, mit akarunk. Pedig a tolmácsunk — a főkönyvelőnk — direkt ezért iratkozott be alapfokú spcmyai nyelvtani oLyamra. Aztán az a tavrttvi nagy szárazság. — Szerencsére az idén róit elég csapadék. Most is esik — nő a tengeri-herkentyű ... — Jaj, ne is mondja! Túl ió idő ez nekünk. Máris annyi a termés, hogy nem tudjuk betakarítani. De ha drága bérelt gépekkel be is takarítjuk, nincs mibe rakni. nem tudjuk tárolni. Megrendeltünk ugyan százezer zsákot Perzsiából — mert a perzsák zsákja ma a legjobb. Meg aztán a tó- raktárosunk sem volt meg tapasztalatcserén a Közel- Keleten. Ezenkívül új tárolók, raktárak is kellenek. Van fogalma arról, mibe kerül ma egy felfújható műanyag raktárépület?! (Nem megfújható — mert az még ennél is többe kerül.) Szóval milliókat dobunk ki az ablakon, s mindezt a túlságosan bő termés miatt. Még egy ilyen bőséges esztendő és csődbe jutunk. Ha legalább a jég elverte volna a felét, most nem fájna a fejünk. S természetesen az ú: beruházások költségéit hoz zá kell kalkulálnunk a her kenytuaraLhoz. Mi nem. ad hatjuk olcsóbban, mint amibe kerül — mi nem fizethetünk rá, mint az állam ... — Szóval még drágább lesz a tengeri-herkenytü? — Azt nem állítottam. Sőt. fel sem megy az ára'— mert maximálták. De erre is találtunk megoldást. Nem értékesítjük, hanem magunk dolgozzuk fel a termést. A jövő héten már utazunk i* Hátsó-Indiába — jelenleg csak ott készítenek herkentyű-feldolgozó aépeketMHoav mit gyártunk majd, azt még nem tudjuk — a legfontosabb azonban, hogy elkölt- siik a pénzt — mert állami dotáció, ez nem a sa uit zsebünkre megy. Nem vállalunk nagy kockázatot, mert ha nem tudjuk érékesíteni a kész terméket — féláron hozzuk majd forgalomba mint eladhatatlan raktári készletet. Így aztán igazán olcsón jutnak nrajd hozzá a fogyasztók. Mert számunkra a legfontosabb a fogyasztok érdeke. Nálunk megfontolt, tervszerű, tudatos munka folyik. .Mi nem termelünk bele csak úgy a vakvilágba .., Gombkötő Gábor ~71 NÉPLAP Légflanc
