Somogyi Néplap, 1981. november (37. évfolyam, 257-280. szám)

1981-11-15 / 268. szám

Évzáró szakaszgyűlés Barcson Erősitiig a aiinicáserség tekinfésyét Vége a kiképzési évnek, a murikásórök ezekben a na­pokban. szakaszonként — majd egységenként — szá­mot vetnek tevékenységük­kel. Az év a negyedszáza­dos évfordulóra való fölké­szülés jegyében telt eL A jubileumot 1982 elején ün­nepük. Nemcsak a munkás- őrök, hanem az egész or­szág, hiszen ez a, testület szocialista társadalmunk szülötte, ■ fennállásának huszonöt esztendeje alatt tekintélyt, elismerést vívott •ki magának. ' Hűvös szél Cíiíainhl »■* Cléritik estére jár ________ már az idő, amikor a barcsi Gábor An­dor egység harmadik sza­kasza év végi számvetésre gyülekezik. Fiatalok, idősebbek, so— kan már deresedé hajjal. Xicsit biceg még Harasztié, jzsef, a költségvetési üzem ..ovácsa. Tavaly lábát törte. — Ott voltam én minden gyakorlaton, lövészeten, be­gipszelt lábbal is. Jöttek lem a ülik, s vittek ma­gukkal. Hogyan maradhat­nék távol — mondja az erő­teljes, 63 évesen is fiatalos kovács, aki a szakaszban, az gységlien köztiszteletnek örvend. Egyike az alapítók­nak, akik 19&7 elején fog­tak fegyvert Amíg egészsé- .ge engedi, nem teszi le a fegyvert Azotón ttt vannak a „dé- liek”, Smora Vendel pa­rancsnokkal az élen, a tót­új falna délszláv raj. Sző- csen®» bajos mozdonyvezető és mások. Több özem, vál­lalat pértütkárát, gazdasági vezetőjét láttam közöt­tük. V. . ,, .. . szolgálati Imádatainkat tel­jes! tettük -— hangzik Bog­Szolgálatiján és munkában nők rövid, tartalmas beszá­molójának egyik legfonto­sabb megállapítása. — Nem in­dítottunk kü­lön versenyt a munkás- őri feladatok eliauása érdekében. Azt kértük és vártuk mindenki­től — itt a testületben és gazdasági feladataik telje­sítésében —. mutassanak példát. A közéleti, társadal­mi feladatokból vegyék ki a részüket — folytatja a pa­rancsnok. Ebben ő jár az élen. Ezt fogadta meg alapító mun­kásőr édesapjának. Az Ép­gép barcsi gyárában hegesz­tő. Munkásőri feladata, fe­lelősségteljes szakaszpa­rancsnoki beosztása mellett segíti a gyár és az 525-ös Ipari Szakmunkásképző In­tézet ifjú gárda egységeit, az úttörő munkás őr szakaszo­kat. Simora Vendel, Filip Márk, Horváth János alap­szervezeti párttitkár, kilen­cen pártvezetőségi tagok, Varga Tibor szb-tag a Ke- mdkálban. Vidék Imre az Épgép gyárában szocialista brigád vezető. Közössége ed­dig már két alkalommal nyerte el a vállalat kiváló brigádja kitüntetést. Szocialista brigádvezető Nemes József is, többen pe­dig vállalati kiváló dolgo­zók. Simora Vendelt a testü­leti munkájáért november 7-én a Haza Szolgálatáért Érdemérem bronz fokozatá­val tüntették ki. Cserti Ist­vánt és Dani Józsefet pedig gazdasági munkájuk elisme­réséül a Szovjetunióba küld- iék jirtalomútra, A szakasz a pisztoly- és a köteléklövészetet kiválóan, az egyéni harcszerű lófel- ariatot jó eredménnyel haj­totta végre. Javait a megje­lenés a foglalkozásokon. A legeredményesebb közösség az első raj volt, amelyet Szöcsénvi János vezet. Va­lamennyi lőfeladatát kiváló­an hajtotta végre, s ebben a rajban hiányzás, késés nem fordult elő. — Őszinte­ség, nyíltság, a testületért érzett fele­lősség jelle­mezte a parancsnok beszá­molóját, a munka értékelé­sét, a felszólalásokat. Szőcsényi János, Hári Sándor, Kugler István, Si- mora Vendel, Szablics Já­nos szavaiból az egység pa­rancsnokságának köszöne­tét, a jövőre vonatkozó fel­adatokat tolmácsoló Mihály Géza véleményéből ez érző­dött ki. Eredményeiket még' javíthatják, mert van olyan kiképzési feladat, amely jobban mehetne. Előfordult néháiiyuknál, hogy késve ér­keztek szolgálatba. A pa­rancsnoki munka színvona­la szintén javítható. — Jobb munkával készü­lünk a testület n^gyedszá- zados évfordulójára, na­gyobb gondot fordítunk , az új munkásőrök kiválasztá­sára, egymás nevelésére. Ebben a szakaszban ta­lálható az egységen belül a legtöbb kommunista. Követ­kezetesen foglalkoznak a pártonkívüliek politikai ne­velésével. Az idén vették föl a pártba Németh Pált és Deák Józsefet. Az egyik az Umitech Ipari Szövetkezet, a másik a Kemikál dolgozója. __ Erősítsék tovább testü­letünk negyedszázad alatt kivívott tekintélyét, társa­dalmi megbecsülését — kér­te a szakaszt Zsók Ferenc, a munkásőrség megyei pa­rancsnoka. A jövő feladatai­ról is szólt. Elismerését, kö­szönetét fejezte ki a sza­kasznak, egyúttal a Gábor Andor egység valamennyi munkásőrének. Idei tevé­kenységükkel bizonyították: méltók névadójuk, Gábor Andor emlékéhez, példájá­hoz.____________Szalai László J üljb munkával ünnepeinek SOMOGYI - KRÓNIKÁJA Húsz iwtwrtl mnnfcájál fogta át KB • tájékoztató, amelyet * - megyei tanács végrehajtó •’ bizottságának keddi ütése elé terjesztettek a Kapcwsan Mezőgazdasági Főiskola helyzeteiről,' az üze­mekkel való kapcsolatáról. A beszámoló kiemelte: kez­dettől érvényesült áss intéz­mény munkájában az okta­tás-nevelés, valamint a ku­tatás-termelésfejlesztés egy­séget A termelésfejlesztés célja a kutatási eredmé­nyek gyors és hatékony alkalmazása a gyakorlatban. Az új* eredményeket, á ki­dolgozott eljárásokat, tech­nológiákat korábban közvet­lenül ajánlották az üzemek­nek, most elsősorban a ter­melési rendszerek közvetí­tésével jutnak el a gazdasá­gokhoz. A munka ezzel nem .ejeződik be; a gyakorlat ta­pasztalatai, az ott észlelt problémák kutatásfejleszté­si feladatként kerülnek visz- sza a főiskolára. A hét napi hírei között is gyakran szerepelt a mező- gazdaság. A határ egyre üresebb, mind kevesebb ter­mény van még kint a föl­deken. A hét végére végez­tek már a gazdaságok a cukorrépa szedésével is, csak néhány táblán vár szállítás­ra a termés. Az őszi kalá­szosok vetése az előre ter­vezett területen befejeződött. Néhány gazdaságban azon­ban dolgoznak még a gé­lek : nagyobb területen kl­ánnak búzát termelni, mint aennyivel eredetileg szá­moltak. Befejezés előtt áll a másik nagy munka, a kuko­rica betakarítása is: a hét végén már csak a terület öt százalékán veit kint a termés. ÓE egyre eresebb határ azonban nem néptele- nedik még el; kihasználva a lehetőséget, folyik az őszi mélyszántás. A terület 45 százalékán van még hátra ez a munka. A „helyaetjcfenafe** mö­gött ezrek, erőfeszítése hú­zódik meg: a munkát szer­vezőké — akik á kivétele­sen szép ősz kínálta lehető­séget kihasználták — éppen úgy, mint gépekkel dolgozó embereké, akik gyakran csak köszönni jártak haza, s a hetet hétvégi, vasárnapi műszakokkal hosszabbítot­ták meg. Az év negyvenbatodik he­tében „köszönt” a tél is: vége szakadt a jó idő­nek, s decemberinek beillő fagyos reggelekre ébredtünk. A Balaton környékén né­hány percre megjelent az első hó is. Egyik napról a másikra téli öltözék váltot­ta fel az őszit, sorban áll­tunk a Patyolatnál, s regge­lente többen vártak az autó­buszokra: a hidegben kelle­metlen a gyaloglás a mun­kába. A közlekedésnek azon­ban — Kaposvárt kivéve — nem okoz gondot a hűvö­sebb idő. A megyeszékhe­lyen viszont, úgy látszik, megkezdődött a tél eleji út­felbontások, forgalomeltere­lések időszaka, amely egye­bek között rengeteg új tiltó tábla elhelyezésével jár együtt. A megyeszékhely közlekedésszervezéssel kap­csolatos ellentmondásai időnként kabaréba illő hely­zeteket teremtenek. A meg­állási. parkolási lehetőséget kereső autósok leggyakrab­ban tiltó táblát találnak síé a belvárosban, a a ke­vés tájékoztató tábla miatt nemegyszer „kényszerül­nek” behajtani az egyirányú utcába. A közelgő tél — és a le­csökkeni utasforgalom — in­dokolta, hogy a balatoni ha­jók leálltak. A héten már csak a komp közlekedett a két part között, és a követ szállító uszályok szelték a vizet. A hajósok lakossági igényeket is kielégítenek ez­zel a tevékenységükkel. Bog- larlellén ugyanis — a Tü- zéppel kötött megállapodás alapján — a lakást, villát építőnek árusítják a györö- ki bányából származó követ A tapasztalatok alapján Sió­fokon is meg akarják ezt szervezni. Ott ugyanis eddig csak a Közúti Építő' Válla­lat megrendelésére rakták ki a követ. A műveltség fontos hordo­zója, gyarapítója a politikai könyv A megyei politikai könyv­napokat csütörtökön nyitot­ták meg Kaposváron, az elektroncsőgyárban. Az áru­sítóhelyeket látogató, a for­galmi adatokat figyelemmel kísérő tapasztalja, hogy egy­re erősebb történelmünk — különösen a közelmúlt tör­ténelme iránt az érdeklődés. A politikai könyvkiadás mess zürnen óén figyelembe vette ezt az igényt, és kiad­ványok sorában mutatja be a közelmúlt történelmi ösz- szefüggéseit. Az igény fel­keltésében, a könyvnek az olvasóhoz való eljuttatásá­ban fontos a terjesztők sze­repe. A legjobbak sok éves munkáját ismerték el a megnyitón átadott jutalmak- , kai, emlékplakettekkel. Dr. Kercza Imre I Szolgáltató központot adtak át nemrég Kéthelyen. A mintegy 12 millió forintos költséggel épült létesítményt a marcali áfésa építőbrigádja készítette el. Tudtam, hogy jó fél évé már nyugdíjban van, mégis amikor találkoztunk, arra vártam, hogy szokása szerint szívesen invitál: nézzünk körül a szövetkezetben; kuk­kantsunk be ^z istállóikba, az állatokhoz, s ha telik az időből, ugorjunk át Csom- bárdi-a, -'Jutába is. S már nyelvemen volt a kérdés, hogy megtudakoljam; mi­lyen lesz az idei évzárás? Mert ott futottunk össze, ahol oly sokszor: Heteseft. Igaz, nem a termelőszövet­kezet irodájában, hanem a községi pártházban, de erre is volt már példa. Csak Varga Sándor szavai ébresz­tettek rá a valóságra: — Hazalátogattam, hiszen rövid az út Kaposvártól idá-, ág; így egyáltalán nem ritka, hogy megfordulok Hetesen.. Pedig hát az igazi „haza” Kaposvár, ott az otthona. Hét«, Csombárd, Juta „csak” a munkahelye — volt. ö, aki az idén tavasz- szak nyugdíjba vonulásakor megkapta a Munka Érdem­rend arany fokozatát, most örömmel gratulált Dobai Józsefnek, a Vdkár Béla Tsz elnökhelyettesének ugyan­ennek az érdemrendnek az ezüst fokozatához, amellyel november 7-e alkalmából tüntették ki. Dobai József nemrég még Varga Sándor helyettese volt... — Vettem egy kétezázhar- iranc négyszögöles teliket; gyümölcsfákat ültetek. Az idén már volt háromszáz li­ter mustom. Nekem az ilyen munka jelent mindent, kü­lönösen most, hogy nyugdíj­ba mentem. Jóelöre készül­tem rá. ezért van az, hogy egy percem sincs, amikor tétlenségre lennék kárhoz­tatva. Mindig akad mun­kám; egész napra lefoglalom magam. Amikor már közele­dett a búcsúzás ideje, meg­terveztem. mit fogok csinál­ni. Sőt már korábban meg­beszéltem a feleségemmel: vásárolunk, egy telket, amely az én „birodalmam” lesz. az ottani tennivalókat én lá­tom el. Nem is volt vita. könnyen megegyeztünk... Hajdúböszörmény a szülő­helye. Debrecen: e város is­kolapadjaiban készült az életre. Déhogy is tervezhet­te aíkkor, hogy valamikor majd Somogyot vallja szűkebb hazájának! Tavasz- szal múlt harminc éve — nyugdíjba vonulása és ma­gas kitüntetése épp az év­forduló tájára esett — hogy Budapestről megyénkbe jött. Termelésirányító volt álla­mi gazdaságban, majd elnö­kévé választotta a csombár- di termelőszövetkezet tag­sága. A kis szövetkezetek egyesültek, így került a he­tes! Vikár Béla Tsz élére. Harminc év Somogybán, s ennek a nagyobb részét a termelőszövetkezeti mozga­lomnak adta. Életének leg­szebb, legizgalmasabb évei ezek voltak. Amíg „aktív” volt, nem volt ideje arra. hogy számba vegye a törté­néseket; minden idejét kitöl­tötte a gazdaságban adódó töméntelen tennivaló, a tár­sadalmi tisztség a különbö­ző választott testületekben. Aki régről ismén, tudja ró­la, hogy másokat is biztatva serénykedett, hallatta hang­ját rendezvényeken a járás­ban, a megyében, s ha szót kért, érdemes volt odafi­gyelni. Mindennek vége szakadt ’ Aligha hihető. Kapcsolatáról a „hazaiakkal” — a hetesi- ekkel — így beszél; — Szívesen jövök, beszél­getek egvkorj tagtársaimmal. Mindegyiknek bátran a sze­mébe nézhetek, mert nincs szégyellnivaló előttük, nincs, . amiért szemrehányást tehet­nének. Tagja vagyok a községi pártvezetősógnek — ezért adódhatott úgy. hogy most a partházban találkoztunk —, időnként a téesz vezetői­vel is találkozom, s ha a gazdaságról kérdeznek, kész­ségesen adok tanácsot. Amíg a kinti munkáknak kedvez ,az idő, gyorsan sza­lad. Ha a tél a lakásba kényszeríti, mi lesz? — Mindig szerettem olvas­ni, erre ezután még több lehetőségem kínálkozik. Er­re is fölkészültem: könyvek, újságok lesznek a barátaim. És nincs messze Hetes, Ka­posvárról csak egy ugrás.. Mosolyog, mintha monda­ná: nézzek csak körül, hiszen ő itt is itthon van. Odakint csípős szél fúj, sietnek az emberek. Varga Sándor megáll, s szót vált az egyik járókelővel. Ispaerőse min­denki. És többre érdemesí­tik egymást a puszta kö­szöntésnél. Hernesz Ferenc Húszmillió tojás évente 1120 hektáron vetettek bú­zát, 147 hektáron őszi ár­pát, 300 hektáron repcét, 50 hektáron őszi takarmányke­veréket a gyékényesi terme­lőszövetkezetben. November elsején fejezték be a vetést, s a 2000 hektáros őszi mély­szántás 65 százalékával is elkészültek már. A jövő hé­ten várhatóan befejezik, még a háztáji zártkertekben is. — Mit várnak az idei esz­tendőtől? — összefoglalva: ennél rosszabb évünk ne legyen! 3,8 milliós nyereséget ter­veztünk, talán több is lesz — mondta Kovács László, a gyékényesi tsz termelési el­nökhelyettese. — Búzánk 750 hektáron volt tavaly — akikor nem tudtunk többet elvetni —, annyit hozott, amennyit vártunk, ugyanis már a tervezés időszakában láttuk, hogy gyengébb lesz a termés, mint a korábbi években. Őszi ár­pánk 97 hektáron volt, ez jobbat hozott a tervnél, a zöldborsónál vi­szont, amelyet 124 hektáron termesz­tettünk, 700 ezer forintos kiesésünk volt idén. A cu­korrépa-betakarí­tást október vé­gén fejeztük be 200 hektáron: szép, terven felüli termést hozott. A kukoricabetakarítást is a múlt hónap végén fejeztük be, 1108 hektáron, s szintén többet hozott, mint a meny­nyit vártunk. Mindehhez hozzátartozik az is, hogy jú­liusban területünknek jő ré­sze erős jeget kapott s a széles ,nagy kiterjedésű jég­verés érintette a cukorrépát, a kukoricát, az aíkkor még lábon álló zabot, tavaszi árpát is. Csillagfürtöt 140 hektáron termesztettünk; a tervezettet hozta. A csillag- fürtöt a Vetőmagtermeltető Vállalat Kutatóközpontjá­nak szállítottuk. Nyíregyhá­zára. — Milyen tapaszMMokat. hozott a másik főágazat. az állattenyésztés? — Szarvasmarhával és baromfival foglalkozunk. A szarvasmarha ágazat a ter­vezettet hozza. Idén túllép­jük a 3000 litert az egy te­hénre jutó tejtermelésben. 330—340-es a téhénlétszám, de húsmarha-hízialással is foglalkozunk. Idén 126 hí­zóbikára szerződtünk, de le­het, hogy néhánnyal több lesz. A zöme exportra megy, Líbiába, a Szovjetunióba. A következő években építünk majd egy új elletőistállót a telepen. — Ügy tudom, a baromfi­ágazatban nagyobb beruhá­zást terveznek, — Igen. de ez még hitel­problémák miatt függőben van. 35—40 milliós beruhá­zás lenne az új brpilerneve- lő telep, amely évente egy­millió csibe kibocsátására lenne alkalmas. Most tojóál­lományunk van, de csak két „rendes” baromi i telepőr, i van, a többi szükségépület istállópadlás. 95 ezres a to­jóállományunk, s évi 20 millió tojást értékesítünk a baromfiiparnak és pesti le- rakatunkból a vendéglátó vállalatoknak, kollégiumok­nak. kórházaknak, más in­tézményeknek, Keltetéssel is foglalkozunk, idén 243 ezer darabot adunk el a barom­fiiparon keresztül és hét községünknek a háztáji gaz­daságokba. ,.i M. E. SOMOGYI NÉPLAP Télvárás — nyugdíjban Mint mindenre, erre is fölkészült

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents