Somogyi Néplap, 1981. november (37. évfolyam, 257-280. szám)

1981-11-01 / 257. szám

gyermekeknek

Holdfényes este

— Azt hiszem erre a magaslesre kellene fölmenni, Feri bácsi —, szakította félbe beszélgetésünket Hidegh István vadőr, és megállította az autót. — Itt váltanak át a kukoricába a szarvasok. meg a disznók is. Meddig maradunk? — kérdezte, miközben Lacival kiszálltunk.

— Ha feljön a hold és jól lehet látni, akkor legalább hét óráig — feleltem.

— No, ,Lacikám, kapaszkodj —. mutattam a hétméteres létrára. — Ez valóban magas „magasles”.

Lackó fürgén . lépkedett fölfelé az erős létrán. Gyorsan elhelyezkedtünk. Betöltöttem a tárba öt töltényt, fölakasztottam a puskát, és szemein elé emeltem a távcsövet, mert Lackó izgatottan jelezte, hogy az erdő mellett szarvasok legelnek.

— Ott meg egy róka szalad —, mutatott a mohar- tábla közepe felé, és közben számlálni kezdte a s-zarvasokat. — Hű, de nagy agancsa van a bikának! — csodálkozott.

Az órámra piTlantottaim, öt óra múlt néhány perccel. A Róka-erdő fölött, amelyet itt ecsanyi akácosnak hívnak, akkor nyugodott le a nap.. A vörös korongnak már csak a harmada látszott, és néhány pillanattal később el is tűnt a horizont mögött.

— Tizenhat tehén és egy bika, számolta Laci a szarvasokat egyre fokozódó **- gálámmal.

feléjük fújja a szagunkat. A mozgásodat is ószreve- hették. Az akácfáknak megritkult a lombja, ennek a magaslesnek meg nincsen oldala, itt óvatosan lehetett volna csak mozogni — figyelmeztettem — mert. amint ládhatod, el is indultak visszafelé.

Ujjamat a szám elé tettem, hogy Laci ne beszéljen. mert balról ropogás hallatszott. Kicsit később fújt a disznó. Ez a legjobb áruló jele a közeledésének. Itt azonban több is volt. mert hangos ág- és levél- zörgést hallottunk. aztán egymás után szaladtak előttünk a völgy' felé. Ekkor már a kereső távcső helyett a puska távcső szálkeresztjével kísértem az egyik feketét, és amikor megállt, csattant is a lövés. Hallatszott a becsapódás is, mely a találatot jelezte. Az együk előre. , hat meg visszafelé szaladt. Kettő közvetlen alattunk csörtetett át a fák között és a szántáson megálltak. Hallgatóztak.

— Tessék már lőni — biztatott Laokó izgatottan, es lefelé mutogatott.

— Nem, Lacikám, ezek túl közel vannak, mi meg magasan vagyunk. Innét csak gerincein lehetne löm őket, ami értéktelenné tenné a vadhúst. Ha nagyon szétroncsolódna a gerinc, lehet hogy át Mm vennék.

— Pedig müven jól „beálltak” — morfondírozott Laci és a dél» oldal felé fordult, ahol másik két sülhét után viszont, az egész

mohartáblát. beragyogta a holdfény. Jól lehíett látni, a mozdulatlanul fekvő disznót.

Hét órakor megjött Pisti

a gépkocsival. Keresni kellett a disznót a magasra nőtt moharba.n. mert eltévesztettem az irányt. Nehezen tudtuk fölhúzni a kocsira. kétszer is elszakadt a kötelünk.

— Pedig nem hagyunk itt, bármennyire is akarsz maradni—, mondta Pisti mérgesen, és nagvo! emelt a disznón alulról, mert én a kötéllel húztam L-'felé. Meg is szédült kicsit, de amikor a hátsó ajtót, csukta föl, már mosolyogva mondta:

— Ezt nem keli elriasztani az öröknek a lábon álló kukoricából, ez már jó helyen van.

Hazafelé jövet, egyszer csak Laci megszólalt:

— Én azért lőttem volna egy szarvast is...

— Én is, ha közelebb jöttek volna hozzánk, de háromszáz méternél messzebbre nem szoktam lödözni, viszont ilyen szép holdfényes estien ritkán lehet vadászni. Azt hiszem, érdemes volt eljönni.

— Igen — felette Lackó röviden, és nagyot ásított. Amikor hazaértünk, föl kellett ébreszteni, mert elaludt.

Térti Ferenc

Rég letét-tünk már a köve* útról, bozotos. meredek ösvényeken visz a gyalogút. A közeli talu templomából idehallatszik a harang- szó. Nem kell kérdezököd- nöm, hogy elérjem úticé- lorrvat, hiszen egész seregnyi kisfiú és kislány mutatja az utat. Már látszanak a töröcekei hobbikertek, veget ér az utcai lampafúzer

i*.

— A mi hírünk is eljut a varosbe ? — fogad mai a nazuk kapujában Tátrái La~ mát.

— ön »ok-sok környékbeli gyerek pártfogója.

— Ó nem, ez azért túlzás.

Pusztán arról van szó, hogy több mint tizenöt esztendeje itt lakunk. Amikor m>i ide költöztünk, alig volt itt ház. Nekem neim voltak, nem lehettek utcabeli barátaim. Már nyolcadikos voltam, amikor az ide költözött családok apróságai elkezdtek tipegni. Nagyon szerettem a gyerekeket, így hót sokat foglalkoztam velük. Emlékszem nem egyszer előfordult, hogy napokra is rámhagytak egy-egy cseme- • tét. A szüleim olykor már nem nézték jó szemmel, amikor óvodát csináltam a lakásból. Aztán egeszseg- ügyi szakközépiskolába,

majd egy sikertelen orvos- egyetemi felvételi után dolgozni mentem. Természetesen voltak korombeli barátnőim, mi több, barátaim is, de ezektől a gyerekektől csak nem tudtam elszakadni. Kislányok, kisfiúk jöttek hozzám a legintimebb problémáikkal, nem teljesen ren- _ dezett körülmények között élő csaladok gyerekei értek

el viszonylag tisztességes év régi eredményt, mert közösen tanultunk, délutánonként együtt kínoztuk a számtant meg az irodalmat az iskolában.

A gyerekek arról is meseltek, hogy sokat kirándultak közösen.

— Ennek általában vasárnap volt a napja. Ezzel kapcsolatban van egy megható történetem is. Egyik reggel, amikor immár — vizsgáim miatt — épp egy honapja nem volt közös programunk, kmezsek az ablakon, látovn nagy csoport gyetek vara— A hátunk mőgrttt meg

egy őz —, súgtam halkan, mire Lad azonnal megfordult.

— De aranyé«1! Milyen nehezen botorkál a «rántáson — jegyezte meg sajnálkozva. és a másik oldalra, fordult, a szarvasok felé, mert azok mazdulattanul figyelitek.

— Azt Mónim, észrevették bennünket, mert a »aél

dó szaladgált a moháriján.

— Azt hisaem, • kocát lőttem meg, mert most vehető nélkül szaladgálnak — mutattam lefelé —, viszont eggyel kevesebb károsít a kukoricában, mert ezek oda tartottak.

Hait óra után a Macinkéi- erdő fölött fölkelt a hold. A szalmakazal árnyéka egeimen az erdő széléig ért. Fél

Egy évszázad pusztulása

Erdő! WO* Árián erdői , Ö. mennyi fáradtság, mig ttg nagyra i*W

Az erdész, ki földbe rakja a tölgynek makkfen,

Hogy majd gondozhassa picinyke sarját.

A favágó, ki gondját tovább viseli,

Évtizedek folytán fává neveli.

S egy lassan eltelő évszázad után.

Erdő van ott, hol csemete volt csapén.

S jön néhány ember, motorfűrészek bőgnek,

S egy perc alatt a földre dőlnek,

Az öreg évszázados tölgyek,

S agaikkal az évek i* — összetörnek.

ftkee Zoltán

foarcß—Kaz epngcx;

0 Kaposvár és Vidéke ítész 1981. november 2-töl

megnyitja gyümolcsíalerakalát

a kaposszentjakabi gazdaboltnál

Nyitvatartási idő:

hétfőn: 10-töl 16 óráig,

keddtöi péntekig: 8-tól 16 óráig, szombaton: 8-tól 14 óráig.

Megközelíthető a 7-es helyi járatú autóbusszal.

85086*)

Bábozás kicsiknek, nagyoknak

Készítsetek babokat! Nemcsak időtöltés, de hasznos tevékenység is lesz. ha magatok készítitek el a bábokat. Egy-két műanyag flakon, fakanál, hungarocell, pingponglabda. újságpapír, olló, filc, filctoll, varróeszköz. ragasztó segítségévei egész bábcsapat készíthető. Nagyobb gyerekek kis testvérük szórakoztatására is bá hozhatnak.

ötletek a bábkészítéshez:

Újságpapírra filccel rá rajzolhatod a figurákat, kifesthetitek.

Hungarocellre ragasztva, pálcára, botra erősítve kész is a színes babfigura.

A háztartásban használatos mosószeres műanyag flakonok is jó babtestek.

Filctollal megrajzolhatjátok az arcokat, a textíliából, filcből, színes papírból, újkozik a kerites előtt. Amikor kimentem hozzájuk, azzal fogadtak, hogy Livi, te már nem is gondolsz ránk, te mar teljesen elfelejtettel bennünket...

— Összesaorulit a szívem, s bar a korombeli barátaim sokszor megrovó pillantásokat vetnek ram. s egy kicsit felbolondnak is tartanak, de en nem tudok elszakadni ezektől a tizenévesektől.

— Közben felvettek * szombathelyi tanárképző főiskola levelező tagozatara. Népművetíes. könyvtár szakra járok, s bizony az eltelt négy felév után már mutatkoznak annak az előnyei, hogy én a gyakorlatban is többet tapasztaltam kollégáim jó részénél.

— Azt meséink, hogy itt olykor még amolyan népművelői alapossággal megszervezett játszohaz is van.

— Szombaton délutánonként szoktunk összejönni, ilyenkor fölállítjuk a bábszínpadot, előkerülnek a magunk készítette bábok, van mezei klubdélután, számháború, meg minden, amihez még kedvünk van. Annak is nagyon örülök, amikor megköszönik a szülők, hogy foglalkozom a gyerekekkel, de az igazi boldogságot az jelenti számomra, amikor a gyéreinek örömét. felszabadult boldogságát látom. A középiskolások közül többen már a barátjukat. barátnőjüket is elhozzák, s azt mondják neki, amikor bemutatnak, hogy ő a Livi, a mi mókamesterünk. K. Zs.

Betűrejtvények

lonj

ságpapírból készített ruhákba öltöztethetitek. ötletes bábfejeket fehet csinálni pingponglabdából. Ragasztással erősíthető a flakonból készült bábtestre.

A mini bábszínház művészei között előkelő helyet foglalnak el a fakanál bábok. Különböző méretűeket vegyetek a piacon, háztartási boltban. A rongyoszsákból előkerült színes anvagokból, pamutdarabokból jól díszíthetek.

Például. ha egy rókát akarsz csinálni, piros anyagból kivágod fejé" farkának kontúrját. .. jr ül vágod szemeit is. A fejet a fakanál fejére ragasztod, bajszot pamutból erősítesz rá. A faroklapot előbb kartonra ragasztod, majd a fakanál nyelére — fejétől arányos távolságban — erősíted fel. A babáknak papírból vagy rongydarabkákból szabhatod, varrhatod a ruhát.

Mi legyen a díszlet?

Parázslik a csipkebogyó, galagonya, berkenye, rozsdabarnán rí ngadoz a cserszömörce, gesztenye.

Deák Mór

Pókapó

A kicsi polcnak — eppen, mert kicsi volt — már csak egy sötét zug maradt a padláson, ahova kifeszíthette hálóját. A fényes, legy- jarta gerendaközöket hatalmas. erős pokok foglaltak el

— s talán még fel is falták volna, ha a közelükben próbál tanyai verni. Szomorko- dott emiatt a kicsi pók. s mindenféle ravaszságokon törte a fejét — de mert ritkán jutott kiadósabb falathoz. kicsi maradt, gyenge: a terveihez pedig éppen az erő hiányzott...

Egyszer, amikor már három napja egy fia légy nem sok, annyi sem akadt a hálójába, gondolt egyet, s elindult világot látni. Nagy volt a padlás, úgy okoskodott hát, valahol csak jut neki is egy jobb hely. Mászott, mászdogált bizakodva

— de a padlásnyi világot is a legerősebbek uralták. Mit volt mit tenni: leült, hogy három legfáradtabb lábacskáját megmasszírozza. mielőtt régi helyére visszamászik, amikor ráköszönt egy arra jaró eger:

— Szervusz, kispók!

— Én nem vagyok kispók!

— felelte hargosan a kispók. hiszen nagyon bánkódott már amiatt, hogy ilyen kis pok.

— Hát ki vagy? — hahotazott az eger.

— Pokapo vagyok? — vég- te rá a kispók.

A legegyszerűbb díszlet a kartonra, hungarocellre festett. melynek hátán hurkapálcára bot kerül, amellyel mozgathatod. (Erdő, falu, város. táj. épületek ábrázolására a legjobb.)

De ötletes megoldás, ha gvufásdobozokat színes papírral bevonsz. jellegzetes rajzokkal díszíted — jó bútordíszlet. Jó díszlet a hurkapálcára cérnával felerősített növény, állat, és olyan absztrakt figurák, melyek a légáram mozgására megmozdulnak. Elevenebbe, élőbbé teszik a bábelőadást.

Vedd elő a fantáziádat, és te is találj ki bábokat, díszleteket! Ha készen vagytok, erősítsetek egv lepedőt két szektámla közé. s mogé bújva elevenítsétek fel a mesét. Jó szórakozás, a kicsik alkotó kedvenek fokozását szolgálja, ha a bábokkal ők ..találhatnak ki” mesét vagv történetet. Meglátod, nagv siker lesz, s ez örömet okoz neked is. kistestvérednek is.

Afonyaszzn őszi egre dar vak írnak vargasort. ködpermeteg leng a rétre, fürdetni a vadka port.

— Akkor én meg e mocskait királya vagyok! — kacagott fel az égér.

— Miért ne lehetnél? — kérdezte a kispók. — Ha én pokapo vagyok..,

— Apróka pokapó — csu-< folkodolt az egér.

— De hát nézd. meg pipám is van! — kapott a rágó» közé egy szalmaszálat a kispók. — így már eléggé pokapo vagyok?

— Apróka pókapó-pipa! — hahotázott a földön, oldalát fájlalva az egér.

— Teveled nem lehet beszélni! — szomorodott el a kispók, s indult árván lengedező hálója felé. — Még hogy macskakirály!

— Még hogy pókapó!

— Ki szólt? — lepődött meg a kispók.

— Én — hallatszott a magasból, s hirtelen akkora pok ereszkedett le mellé, amekkorának ö maga szokta álmodni magát. Több se kellett a kispóknak! Iszkiri, csak úgy porzott fel a gerendán a helyére!

Amikor megnyugodva risz- szapillantotl. hátha mégis meggondolja magát az egér. s elismeri, hogy o pokapó — már csak egy szája szélét nyalogató macskát látott, amint közömbösen öt bámulja...

Bayer Béla

ŐSZUTÓ

Játszóház a hegyen