Somogyi Néplap, 1981. november (37. évfolyam, 257-280. szám)

1981-11-01 / 257. szám

gyermekeknek Holdfényes este — Azt hiszem erre a ma­gaslesre kellene fölmenni, Feri bácsi —, szakította fél­be beszélgetésünket Hidegh István vadőr, és megállítot­ta az autót. — Itt váltanak át a kukoricába a szarva­sok. meg a disznók is. Med­dig maradunk? — kérdezte, miközben Lacival kiszáll­tunk. — Ha feljön a hold és jól lehet látni, akkor legalább hét óráig — feleltem. — No, ,Lacikám, kapasz­kodj —. mutattam a hét­méteres létrára. — Ez való­ban magas „magasles”. Lackó fürgén . lépkedett fölfelé az erős létrán. Gyor­san elhelyezkedtünk. Betöl­töttem a tárba öt töltényt, fölakasztottam a puskát, és szemein elé emeltem a táv­csövet, mert Lackó izgatot­tan jelezte, hogy az erdő mellett szarvasok legelnek. — Ott meg egy róka sza­lad —, mutatott a mohar- tábla közepe felé, és köz­ben számlálni kezdte a s-zarvasokat. — Hű, de nagy agancsa van a bikának! — csodálkozott. Az órámra piTlantottaim, öt óra múlt néhány perc­cel. A Róka-erdő fölött, amelyet itt ecsanyi akácos­nak hívnak, akkor nyugo­dott le a nap.. A vörös ko­rongnak már csak a har­mada látszott, és néhány pillanattal később el is tűnt a horizont mögött. — Tizenhat tehén és egy bika, számolta Laci a szar­vasokat egyre fokozódó **- gálámmal. feléjük fújja a szagunkat. A mozgásodat is ószreve- hették. Az akácfáknak meg­ritkult a lombja, ennek a magaslesnek meg nincsen oldala, itt óvatosan lehetett volna csak mozogni — fi­gyelmeztettem — mert. amint ládhatod, el is indul­tak visszafelé. Ujjamat a szám elé tet­tem, hogy Laci ne beszél­jen. mert balról ropogás hallatszott. Kicsit később fújt a disznó. Ez a legjobb áruló jele a közeledésének. Itt azonban több is volt. mert hangos ág- és levél- zörgést hallottunk. aztán egymás után szaladtak előt­tünk a völgy' felé. Ekkor már a kereső távcső helyett a puska távcső szálkereszt­jével kísértem az egyik fe­ketét, és amikor megállt, csattant is a lövés. Hallat­szott a becsapódás is, mely a találatot jelezte. Az együk előre. , hat meg visszafelé szaladt. Kettő közvetlen alattunk csörtetett át a fák között és a szántáson meg­álltak. Hallgatóztak. — Tessék már lőni — biztatott Laokó izgatottan, es lefelé mutogatott. — Nem, Lacikám, ezek túl közel vannak, mi meg magasan vagyunk. Innét csak gerincein lehetne löm őket, ami értéktelenné ten­né a vadhúst. Ha nagyon szétroncsolódna a gerinc, le­het hogy át Mm vennék. — Pedig müven jól „be­álltak” — morfondírozott Laci és a dél» oldal felé fordult, ahol másik két sül­hét után viszont, az egész mohartáblát. beragyogta a holdfény. Jól lehíett látni, a mozdulatlanul fekvő disz­nót. Hét órakor megjött Pisti a gépkocsival. Keresni kel­lett a disznót a magasra nőtt moharba.n. mert elté­vesztettem az irányt. Nehe­zen tudtuk fölhúzni a ko­csira. kétszer is elszakadt a kötelünk. — Pedig nem hagyunk itt, bármennyire is akarsz maradni—, mondta Pisti mérgesen, és nagvo! emelt a disznón alulról, mert én a kötéllel húztam L-'felé. Meg is szédült kicsit, de amikor a hátsó ajtót, csukta föl, már mosolyogva mondta: — Ezt nem keli elriasz­tani az öröknek a lábon ál­ló kukoricából, ez már jó helyen van. Hazafelé jövet, egyszer csak Laci megszólalt: — Én azért lőttem volna egy szarvast is... — Én is, ha közelebb jöt­tek volna hozzánk, de há­romszáz méternél messzebb­re nem szoktam lödözni, vi­szont ilyen szép holdfényes estien ritkán lehet vadászni. Azt hiszem, érdemes volt eljönni. — Igen — felette Lackó röviden, és nagyot ásított. Amikor hazaértünk, föl kel­lett ébreszteni, mert el­aludt. Térti Ferenc Rég letét-tünk már a kö­ve* útról, bozotos. meredek ösvényeken visz a gyalog­út. A közeli talu templomá­ból idehallatszik a harang- szó. Nem kell kérdezököd- nöm, hogy elérjem úticé- lorrvat, hiszen egész sereg­nyi kisfiú és kislány mutatja az utat. Már látszanak a töröcekei hobbikertek, ve­get ér az utcai lampafúzer i*. — A mi hírünk is eljut a varosbe ? — fogad mai a nazuk kapujában Tátrái La~ mát. — ön »ok-sok környékbe­li gyerek pártfogója. — Ó nem, ez azért túlzás. Pusztán arról van szó, hogy több mint tizenöt esztende­je itt lakunk. Amikor m>i ide költöztünk, alig volt itt ház. Nekem neim voltak, nem lehettek utcabeli bará­taim. Már nyolcadikos vol­tam, amikor az ide költözött családok apróságai elkezd­tek tipegni. Nagyon szeret­tem a gyerekeket, így hót sokat foglalkoztam velük. Emlékszem nem egyszer előfordult, hogy napokra is rámhagytak egy-egy cseme- • tét. A szüleim olykor már nem nézték jó szemmel, amikor óvodát csináltam a lakásból. Aztán egeszseg- ügyi szakközépiskolába, majd egy sikertelen orvos- egyetemi felvételi után dol­gozni mentem. Természete­sen voltak korombeli barát­nőim, mi több, barátaim is, de ezektől a gyerekektől csak nem tudtam elszakad­ni. Kislányok, kisfiúk jöttek hozzám a legintimebb prob­lémáikkal, nem teljesen ren- _ dezett körülmények között élő csaladok gyerekei értek el viszonylag tisztességes év régi eredményt, mert közö­sen tanultunk, délutánon­ként együtt kínoztuk a számtant meg az irodalmat az iskolában. A gyerekek arról is meseltek, hogy sokat kirán­dultak közösen. — Ennek általában vasár­nap volt a napja. Ezzel kap­csolatban van egy megható történetem is. Egyik reggel, amikor immár — vizsgáim miatt — épp egy honapja nem volt közös programunk, kmezsek az ablakon, látovn nagy csoport gyetek vara­— A hátunk mőgrttt meg egy őz —, súgtam halkan, mire Lad azonnal megfor­dult. — De aranyé«1! Milyen ne­hezen botorkál a «rántáson — jegyezte meg sajnálkoz­va. és a másik oldalra, for­dult, a szarvasok felé, mert azok mazdulattanul figyeli­tek. — Azt Mónim, észrevet­ték bennünket, mert a »aél dó szaladgált a moháriján. — Azt hisaem, • kocát lőttem meg, mert most ve­hető nélkül szaladgálnak — mutattam lefelé —, viszont eggyel kevesebb károsít a kukoricában, mert ezek oda tartottak. Hait óra után a Macinkéi- erdő fölött fölkelt a hold. A szalmakazal árnyéka ege­imen az erdő széléig ért. Fél Egy évszázad pusztulása Erdő! WO* Árián erdői , Ö. mennyi fáradtság, mig ttg nagyra i*W Az erdész, ki földbe rakja a tölgynek makkfen, Hogy majd gondozhassa picinyke sarját. A favágó, ki gondját tovább viseli, Évtizedek folytán fává neveli. S egy lassan eltelő évszázad után. Erdő van ott, hol csemete volt csapén. S jön néhány ember, motorfűrészek bőgnek, S egy perc alatt a földre dőlnek, Az öreg évszázados tölgyek, S agaikkal az évek i* — összetörnek. ftkee Zoltán foarcß—Kaz epngcx; 0 Kaposvár és Vidéke ítész 1981. november 2-töl megnyitja gyümolcsíalerakalát a kaposszentjakabi gazdaboltnál Nyitvatartási idő: hétfőn: 10-töl 16 óráig, keddtöi péntekig: 8-tól 16 óráig, szombaton: 8-tól 14 óráig. Megközelíthető a 7-es helyi járatú autóbusszal. 85086*) Bábozás kicsiknek, nagyoknak Készítsetek babokat! Nem­csak időtöltés, de hasznos tevékenység is lesz. ha ma­gatok készítitek el a bábo­kat. Egy-két műanyag fla­kon, fakanál, hungarocell, pingponglabda. újságpapír, olló, filc, filctoll, varróesz­köz. ragasztó segítségévei egész bábcsapat készíthető. Nagyobb gyerekek kis test­vérük szórakoztatására is bá hozhatnak. ötletek a bábkészítéshez: Újságpapírra filccel rá raj­zolhatod a figurákat, kifest­hetitek. Hungarocellre ragasztva, pálcára, botra erősítve kész is a színes babfigura. A háztartásban használa­tos mosószeres műanyag fla­konok is jó babtestek. Filctollal megrajzolhatjá­tok az arcokat, a textíliából, filcből, színes papírból, új­kozik a kerites előtt. Ami­kor kimentem hozzájuk, az­zal fogadtak, hogy Livi, te már nem is gondolsz ránk, te mar teljesen elfelejtettel bennünket... — Összesaorulit a szívem, s bar a korombeli barátaim sokszor megrovó pillantáso­kat vetnek ram. s egy kicsit felbolondnak is tartanak, de en nem tudok elszakadni ezektől a tizenévesektől. — Közben felvettek * szombathelyi tanárképző fő­iskola levelező tagozatara. Népművetíes. könyvtár szak­ra járok, s bizony az eltelt négy felév után már mutat­koznak annak az előnyei, hogy én a gyakorlatban is többet tapasztaltam kollé­gáim jó részénél. — Azt meséink, hogy itt olykor még amolyan nép­művelői alapossággal meg­szervezett játszohaz is van. — Szombaton délutánon­ként szoktunk összejönni, ilyenkor fölállítjuk a báb­színpadot, előkerülnek a magunk készítette bábok, van mezei klubdélután, számháború, meg minden, amihez még kedvünk van. Annak is nagyon örülök, amikor megköszönik a szü­lők, hogy foglalkozom a gyerekekkel, de az igazi boldogságot az jelenti szá­momra, amikor a gyéreinek örömét. felszabadult bol­dogságát látom. A középis­kolások közül többen már a barátjukat. barátnőjüket is elhozzák, s azt mondják neki, amikor bemutatnak, hogy ő a Livi, a mi móka­mesterünk. K. Zs. Betűrejtvények lonj ságpapírból készített ruhák­ba öltöztethetitek. ötletes bábfejeket fehet csinálni pingponglabdából. Ragasz­tással erősíthető a flakonból készült bábtestre. A mini bábszínház művé­szei között előkelő helyet foglalnak el a fakanál bábok. Különböző méretűeket ve­gyetek a piacon, háztartási boltban. A rongyoszsákból előkerült színes anvagokból, pamutdarabokból jól díszít­hetek. Például. ha egy rókát akarsz csinálni, piros anyag­ból kivágod fejé" farká­nak kontúrját. .. jr ül vágod szemeit is. A fejet a faka­nál fejére ragasztod, bajszot pamutból erősítesz rá. A fa­roklapot előbb kartonra ra­gasztod, majd a fakanál nyelére — fejétől arányos távolságban — erősíted fel. A babáknak papírból vagy rongydarabkákból szabha­tod, varrhatod a ruhát. Mi legyen a díszlet? Parázslik a csipkebogyó, galagonya, berkenye, rozsdabarnán rí ngadoz a cserszömörce, gesztenye. Deák Mór Pókapó A kicsi polcnak — eppen, mert kicsi volt — már csak egy sötét zug maradt a padláson, ahova kifeszíthet­te hálóját. A fényes, legy- jarta gerendaközöket hatal­mas. erős pokok foglaltak el — s talán még fel is falták volna, ha a közelükben pró­bál tanyai verni. Szomorko- dott emiatt a kicsi pók. s mindenféle ravaszságokon törte a fejét — de mert rit­kán jutott kiadósabb falat­hoz. kicsi maradt, gyenge: a terveihez pedig éppen az erő hiányzott... Egyszer, amikor már há­rom napja egy fia légy nem sok, annyi sem akadt a há­lójába, gondolt egyet, s el­indult világot látni. Nagy volt a padlás, úgy okosko­dott hát, valahol csak jut neki is egy jobb hely. Má­szott, mászdogált bizakodva — de a padlásnyi világot is a legerősebbek uralták. Mit volt mit tenni: leült, hogy három legfáradtabb lábacs­káját megmasszírozza. mi­előtt régi helyére visszamá­szik, amikor ráköszönt egy arra jaró eger: — Szervusz, kispók! — Én nem vagyok kispók! — felelte hargosan a kispók. hiszen nagyon bánkódott már amiatt, hogy ilyen kis pok. — Hát ki vagy? — haho­tazott az eger. — Pokapo vagyok? — vég- te rá a kispók. A legegyszerűbb díszlet a kartonra, hungarocellre fes­tett. melynek hátán hurka­pálcára bot kerül, amellyel mozgathatod. (Erdő, falu, város. táj. épületek ábrázo­lására a legjobb.) De ötletes megoldás, ha gvufásdobozokat színes pa­pírral bevonsz. jellegzetes rajzokkal díszíted — jó bú­tordíszlet. Jó díszlet a hur­kapálcára cérnával felerősí­tett növény, állat, és olyan absztrakt figurák, melyek a légáram mozgására megmoz­dulnak. Elevenebbe, élőbbé teszik a bábelőadást. Vedd elő a fantáziádat, és te is találj ki bábokat, dísz­leteket! Ha készen vagytok, erősítsetek egv lepedőt két szektámla közé. s mogé búj­va elevenítsétek fel a mesét. Jó szórakozás, a kicsik al­kotó kedvenek fokozását szolgálja, ha a bábokkal ők ..találhatnak ki” mesét vagv történetet. Meglátod, nagv siker lesz, s ez örömet okoz neked is. kistestvérednek is. Afonyaszzn őszi egre dar vak írnak vargasort. ködpermeteg leng a rétre, fürdetni a vadka port. — Akkor én meg e mocs­kait királya vagyok! — ka­cagott fel az égér. — Miért ne lehetnél? — kérdezte a kispók. — Ha én pokapo vagyok.., — Apróka pokapó — csu-< folkodolt az egér. — De hát nézd. meg pi­pám is van! — kapott a rá­gó» közé egy szalmaszálat a kispók. — így már eléggé pokapo vagyok? — Apróka pókapó-pipa! — hahotázott a földön, oldalát fájlalva az egér. — Teveled nem lehet be­szélni! — szomorodott el a kispók, s indult árván len­gedező hálója felé. — Még hogy macskakirály! — Még hogy pókapó! — Ki szólt? — lepődött meg a kispók. — Én — hallatszott a ma­gasból, s hirtelen akkora pok ereszkedett le mellé, amekkorának ö maga szokta álmodni magát. Több se kellett a kispóknak! Iszkiri, csak úgy porzott fel a geren­dán a helyére! Amikor megnyugodva risz- szapillantotl. hátha mégis meggondolja magát az egér. s elismeri, hogy o pokapó — már csak egy szája szélét nyalogató macskát látott, amint közömbösen öt bámul­ja... Bayer Béla ŐSZUTÓ Játszóház a hegyen

Next

/
Thumbnails
Contents