Somogyi Néplap, 1981. november (37. évfolyam, 257-280. szám)
1981-11-07 / 262. szám
Vlagyimir LugovszkoJ* LENIN Szülőhazám ezer folyója csontig fagyott e zord napon. A könny az arcokat befolyta, míg olvasták a mondatot. Nem, ■nem. Csodát mi nem reméltünk, kimúlt a fény a Kreml felett, de az, kiért úgy sírt a népünk, nem hall meg: el nem feledett. ö friss erő. a fénye józan, ilyet nem tör halál se meg. Orosz hazáin! Sok nemzetedben nincs még fiad hűségesebb. Benne dalolt e nemzedéknyi tudás, a szív. szem, értelem, nagy neve, ím, Vlagyimir Lenin, maga: éló történelem! Velünk van ő, élők közt járó, mert nemzedékekből beszél. E drága név vöröslő zászló. Világ fölött száll. Szítja szél! • Konczek József fordítása ■Részlet a költő poémájából.) Vasas Károly rajza A Három gomb Mihail Soloho* legelső novelláinak egyike. Még néhány hasonló, útkereséséről tanúskodó elbeszélést irt, mielőtt biztos kézzel hozzákezdett Volna az annyira jellegzetes solohovi művek - elbeszélések, regények - alkotásához, amelyekben korának és pátriájának, a Don-vidék gigantikus és kis emberi történéseit örökíti meg, amelyekben kitárul a táj, érzi az ember a szél, a föld szagát, látja, ahogy a lemenő nap utolsó sugara egy halom törekre Mihail Solohov vetődik; amelyekben pontosan motivál minden emberi cselekedetet, olyan emberek cselekedeteit, akikből összeálltak a vörös és fehér osztagok, csapatok és hadseregek, a két tábor, amely a történelmi vízválasztó két oldalára került. Ez a kis elbeszélés a hozzá hasonlóan városba, tanfolyamra került jó eszü fiatalok életének állít emléket, akiknek a forradalom adta meg a tanulás, a feltörekvés lehetőségét, s akik továbbvitték az októberi forradalmat. HÁROM GOMB (A POKROVSZK1J SZAKÉRETTSÉGI-TANFOLYAM RÉSZTVEVŐINEK) Sinkó Ervin Szemben a bíróval E lőször ketten Toltak. Az egyik ésomtból készült, nagy volt, enyhe .kölniillat lengte körül, arisztokratikusan ingerült, megvető kifejezés ült az arcán. A másik aprócska volt, fából készült, vörös posztóval vonták be. Az utolsót, a harmadikat, amelynek aoélkék volt a színe, és acélból is készült, csak a napokban szedték fel valahol. Aztán a reggeli söprés. takarítás után a házmester sodort magának egy cigarettát, akkor, a kapadohánnyal együtt markolta ld a zsebéből. Durva, dohánytól barnára festett ujjaá közt forgatta egy darabig, aztán minden különösebb teketórdá- zás nélkül odadobta az ablakpárkányra. — Anna, leszakadt a gatyámról a gomb. helyette varrd föl ezt! A kékes gomb nagyot toppantott az ablakpárkányon: — Aggyisten. eívtársakl A vörös enerváltan mosolygott, a csontgomb képép megvető grimasz futott át. A házmesterlakásbao, a nyirkos, hűvös ablakpárkányom heverószve, kelletlenül, igaz, de azért csak szóba elegyedtek egymíoÉal a gombok. — Ah, TRMtm, csoda, begy élek azok a tán, ami velem történt — kezdte úrrém ai- fektálássOl a esomtgorah. — Veritácszag. kapcabűz, vb**- mi sajátos paraszti légkör, ah, e* már több a soknál..; Még két hónapnak előtte is fenn éltem a harmadikon, egy káprázatos te bottön. Tulajdonosunk dúsgazdag gyáros volt a múlt rendszerben, most valami trösztnél sikerült elhelyezkednie. Egyszerűen nem lehet elhinni, hogy még mostanában is mennyi pénze volt. Gyakran megesett, hogy aktatáskájából zizegő, finom papírrá írt számlákat vett elő, s közben ezt suttogta: „Előbb- utóbb a GPU kezére kerülök ..És ilyenkor remegett a keze. Esténként bérkocsin egy színésznőhöz najtottunk. Hatalmas összegeket költött erre a nőre a mi gazdánk. Egyszer a szokottnál is tovább kocsikáztunk, végül a kaszinónál szálltunk ki. „Gyerünk* — sziszegte a nő; megragadott, s énáltalam az ajtó felé rángatta a gazdánkat. „Bűnbe akarsz vinni!" — kiáltott föl a gazdánk, és kitépte magát a nő kezéből. Én viszont a kezében maradtam. A nő gazdám után köpött, engem meg a földhöz vágott ... Hosszas hányódás után kötöttem rfct* ki. És nekem bizony, bárki bármit mondjon, nem jelent perspektívát, hogy valami bugásnak a nadrágján díszelegjek; bizony, gyakran megfordul fejemben » <■*- gyilkosság gondolata. M ari dókája végezjéveí egy hatalmas könnycsepp gördült iá a csont gomb szeméből. — E eegen, komoly cMtog a eraereiem. Én hajdanában egy vöcönparancsnok Bugyornál-sapkáján pompáztam. Ott voltam a Vrangel elleni hadjáratban, harcoltam Mahmo ellen. Golyók süvítettek el mellettem. Perek opnál majdnem kettészelt egy kozák szablya. Mindez tovaszállt, mint valami kellemes álom... Beköszöntött a békeidő ... Az én parancsnak gazdám matematikát és egyéb bölcs dolgot tanult; alattam főtt a feje. Aztán megismerkedett valami kis gépíró nagyságával, és odadobott mindent.... Egyre lazábbá vált a fonal, amelyik engem tartott, én meg kifakultam, a gazdáin látva, hogy milyen szánalmasan fityegek a sapkáján, legyintett és Trockijról motyogott valamit. — Burzsoá zagyva.«, ág a trockizmus! — mosolyodott el ironikusan a harmadik. — Annak, hogy en idekerültem, sokkal prózaibb okai vannak. Én egy szakérettségis koroszom o listának a nadrágján voltam. A csontgomb megvetően elhúzta a száját, a vörös zavarában még jobban elvörösödött. — Az én gazdám — folytatta a fémgomb — fürtös hajú, makacs homlokú, köpés tekintetű fiú volt. Megszállottan tanult. Amikor a tanulás engedte, vagont rakott ki a pályaudvaron. Közben az Ifjú gárdát énekelte. A legszükségesebb beszerAz élet csodálatos. Csizsi- kov a Zsigulijában ült. erre- arra nézegetett, s várta, hogy a lámpa zöldre váltson. Mert akkor, ugyebár. topább lehet menni. Minden valószínűség szerint igy is történt volna, ám az események, váratlanul egészen más irányt vettek. Csizsikov erős ütést érzett hátulról a kocsin; a Zsigulin görcsös rángás futott végig. Aztán kilendült helyéből, és nekivágódott az elöl idlló Volgának. Az a harmónia, amely eddig betöltötte Csizsikov lelkét, egy pillanat ajatt semmivé omlott, még a szilánkjai is űrsebességgel fröcs- csentek széjjel. A lámpa zöld fénye immár sehová sem hívogatott. Az elképedt Csizsikov szeme előtt, mint valami abszurd filmben, egy tropára ment csomagtartótelő villant föl. .. — Ez iszonyat! — fogta a fejét két tenyere közé Csizsikov. immár otthon, aznap este felé. — Nem kellett volna balesetet okozni — iga a feleség*. zen dói közt vásárolt egy nadrágot is, s ezen a nadrágon töltöttem be hivatásomat. Azt nem mondhatnám, hogy kizárólag az. ő személyét szolgáltuk volna. öt. hozzá hasonló derék paraszt- fiú is idényt tartott a szolgálatainkra. Kinek mikor szüksége voit rá, az vette fel a nadrágot. A fürtös fejű sokat olvasott. Mind többször bízták rá, hogy beszédet mondjon az alapszervnél. Ha nem jutott eszébe a megfelelő kifejezés, akkor egy jó nagyot rántott a nadrágján. Gyakran persze huzigálta i6; ezt azért csinálta, mert üres volt a hasa. Egyszer aztán egészen elszontyolodva. nekibúsulva jöttek haza a fiúk. Meg kellett venniük a Történelmi materializmus című tankönyvet, és elő kellett fizetniük a Fiatalok Pravdájára, de nem volt egy fillérjük sem. Akkor a fürtös fejű belém csimpaszkodott, és határozottan azt mondta: „Fiúk! Vagy befejezzük a tanfolyamot, vagy megtartjuk a nadrágot. Nyomás a zsibvásárra!” A fiúk nagy kacagás, vi-hánco- lás közepette lerángatták róla a nadrágot. Ekkor szakítottak le engem is ... F élóra múlva a padlón hasalva az én gazdám fölolvasta a Történelmi materializmust; én meg azt gondoltam a prices alatt: „Ha majd egyszer nagyszerű harcos kommunista válik abba a fiúból, abban bizony nekem is lesz némi részem . — Na, persze, persze ... dünnyögte a csomtgomb, nem minden rosszindulat nélkül. A fémgomb köpött egy nagyot, s mint akinek nincs több mondanivalója, hátat fordított a másik kettőnek. Brafcka László fordításé — De hiszen nem én vagyok a hibás! — hördült föl Csizsikov. Ügy jöttek belém, amikor a kereszteződésben vártam. Ezt a helyszínein rendőr is igy vette jegyzőkönyvbe. — Mehettél volna más utcán is— folytatta logikai műveletét a feleség. — Sőt akár ezen is; csak mentél volna öt perccel később. Néhány nap múlva aztán kiderült, hogy a géplcocsi- szervizben, a felvételnél egyelőre akad még egynéhány nehézség, s .előfordul bizonyos összhangbéli hiányosság is. — Először is feszített a lemezmegm unkálás üteme, aztán nincs elég szakemberünk. azonkívül festéket sem kapunk az igényelt színárnyalatokban. Egyébként — váltott nyugtatóbb hangra az adminisztrátornö. amikor Csizsikov semmi jót nem (RÉSZLET) Szemben a bíróval, íme, azon veszem észre magam, hogy nem tudok magamról beszélni anélkül, hogy ne a világról beszéljek. Nem lehet másképp, nyilvánvalóan. Mi a világban: azt is jelenti, hogy a világ mi bennünk. Mi a lövészárókban, azt is jelenti, hogy a lövész- árok bennünk. Ez ellen lehet küzdeni. Talán lehet börtönben is ülni, és nem a börtönfalakat, hanem a megnyílt mennyeket látni. Ez azonban csak eksztázis, és minden eksztázis csak mint egy vasárnapi kirándulás a városból a szabadba: a vasárnapi elragadtatásunkban is detenminálóan benne lesz, hogy ott van mögöttünk a váróé. Senki se kivétel, s nem lehet másképp, nyilvánvalóan. Mindenki, aki magáról beszél, a világról is beszél; talán nincsen bűn, amely — egy másik aspektusból — nem vád is. A háborút a kapitalizmus produkálta, a II. Intemacionálé nemcsak félreállt az útjából. hanem pártjai háborús pártokká lettek — de ezen kívül, mint minden kollektív bűnnel, a háborúval szemben is, mindenki, aki részt vett benne, nemcsak vádló, hanem személy szerint éppúgy vádlott is, mint én, aki némán, vigyázzállásban néztem végig a két katonaszökevény kivégzését. Az úrrá lett bestiáról elhittem, hogy mindenható. Lehetett nem annak hinni? Nem vallott mindön. de minden arra, hogy ez a legbiztosabbnak látszó ígéreteket is elnyelő gyilkos káosz, ez maga az egyetlen reális, mindig visz- szatérő „történelem”? Nem egy elsüllyedt világból fel-* hangzó fájdalmas harangszóként haltak el az olyan ritka, az örök emberi értékek mellett hitet valló hangok, mint a Romain RoL- land-é? S nem éppoly tehetetlenek voltak, mint mi magunk? Mindez igaz, s mégse lehetett „embernek lenni az embertelenségben” anélkül, hogy az ember ne érezze magát személy szerint is kétségbeesetten és szegyenletesen bűnösnek. Újsághíreken túl. melyekből alig lehetett tájékozódni a bukovinai fronton tudtam meg, hogy mi a bolse- vizmus. Alig pár száz lépésre voltak tőlünk az oro6Z lövés zárkák, s a fegyverszünet idején mind gyakrabban jöttek át hozzánk, s hozták át gépfegyvereiket orosz katonák nekünk egy-egy falat kenyér vagy fél liter rum reményében. A mi tisztjeink csak mulattak a furcsa látogatókon, akik rettenetes rongyosak és oly piszkosak voltak, hogy a mosolygó arcukban megvillanó fehér foígérő arcára nézett — csak ne keseredjen el. Mire magára kerül a sor, lesz ez is, az is. — És az mikor lesz? — förf ki Csizsikov elég tapintatlanul A kérdésre azonban a szerviz munkatársnőjétől nem kapott választ. Úgy átnézett Csizsikovon, mintha az egyszeriben ablaküveggé változott volna. Tönkrement gépkocsijáról álmodott éjszakánként. Egyes gyanús alakok pedig, akik kilesték, mikar van otthon, s hol azt ajanlgatták, adja el nekik a kocsit, hol meg azzal jöttek, hogy megjavítják valami örületesen magas összegért. Csizsikov egyre . vacakabbal érezte magát. — Hívd föl Zjabkint! — mondta a felesége, — Végtére is nagykutya lett *z Autóihoz le kedésnél. Gyerekkori borát, nem- tékeéi. hogy ne segítsen. guk meglepetésként hatott. Egy ilyen óriás orosz magyarázta meg nekem életember először Lénán jelentőségét Se én, se akik körülöttem álltak, nem értettünk egy szót sem oroszul; de a másik, az orosz, kézzel-lábbal. irtó erőlködéssel meg akart valamit magyarázni nekünk. Végre megtalálta a módját. Az óriás ember a hatalmas karjával rajtam kívül még kettőt egyszerre átölelt, ma; gához szorított bennünket. Mielőtt még tudni lehetett, hogy objektíve mit tud majd megvalósítani a bolse- vizmus. máris nagyot tett: a puszta megjelenésével, azzal, hogy volt és lehetett, megtörte a gonosz varázst. A passzív, kontemplativ pacifizmusnak, mely tehetetlen vágy volt, cselekvésre mutatott lehetőséget, a kilátástalan sötétbe világos rést hasított, mert az orosz proletariátusban megfogható és megvédhető testet öltvé itt állt sírjából feltámadva a nemzetközi forradalom. a világot megváltó proletariátus holtnak hitt ideája. És olyan világosan, mint még soha, mert soha olyan eklatánsán, mint a háború elleni harcában, nem látszott meg. hogy az, emberiség legszentebb érdekeiért való harc egybeesik a proletariátusnak a maga felszabadításáért vívott harcával Mikor kiadták a parancsot, hogy nem szabad az orosz katonákkal fraternizálni, akkor már késő volt. Akkor már tudtam, hogy a szocializmus túlélte a szociáldemokráciát — és egyszerre a világ megint érdekes lett, érdekesebb és ígéretesebb, mint valaha. S mikor a monarchia részekre bomlott, és Németország köztársaság lett, az első pillanatban az orosz prófécia beteljesedésének első fázisaként jelent meg. Minden a háború alatt felgyűlt kétségbeesés egeket verő optimizmusba csapott át, mikor a katonatisztek maguk tépték le a csillagjaikat s éljenezték meg a forradalmi Károlyi-kormány hadügyminiszterét, aki az örömmámoros éljenző tömegeknek azt kiáltotta oda: „Nem akarok többé katonát látni!” S mikor kiderült, hogy amit 1918 októberében átéltünk, az nem annyira forradalom, mint az entente- imperiahzmusnak a középhatalmak imperializmusa felett való győzelmének, a frontok összeomlásának a következménye volt, akkor kétségtelenné lett a feladat: ami látszat volt, azt valósággá tenni, elindulni az orosz prófécia, az emberiséget a háborútól, erőszaktól és kizsák,- máfiyolástól minden időkre felszabadító világforradalom megvalósítása feíé. — Nem akarózik — húzta el a száját Csizsikov. — Nem láttuk egymást száz éve. — Hát akarózzék — csör- dített rá az asszony. — Hol élsz te? Milyen akkor egy gyerekkori barát? Zjabkin emlékezett, és segített. Egy hétbe sem telt, és Csizsikov már ott ült a szerviz vezetőjének irodájában. — No, nézzük csak — futotta át a levelet, aztán felsóhajtott. — Jól van. — Akkor tehát idehozhatom? — Mit? — Hát a gépkocsit! — Ja? Majd szólunk. Egyelőre besorolom magát. — Hát nem az áll a levélben, hogy soron kívül? — De. Épp ezért én most a soronkívüliséget élvezők közé sorolom be. Egy zsúfolt asztalra mutatott, amelyefl nagy rakás hasonló levjl hevert. És Csizsikov megértette: az a boldog nap. amikor átvette kocsiját. tulajdonképpen élete legszerencsétlenebb napja volt. ánurtWoW. Kwnnt József Nyáj. T. Dzsobadze festménye. (A szovjet és magyar festők müveiből nyílt budapesti kMttftas anyagából.) Leonyid Naumov A baEeset
