Somogyi Néplap, 1981. november (37. évfolyam, 257-280. szám)

1981-11-07 / 262. szám

i »IMf *OLF TARJAI* EGYES0U»«1 ÁRA; 1,80 Ft XXXVII. évfolyam, 262. szám !9t1. november 7., szombat OKTÓBER ívfordulóián Iz Éjságok földrengést jeleztek... Azon a hajnalon Méhes Lajos ünnepi beszéde / Koszorúzás a fővárosban ■Akadnak napok, mint az a 64 évvel ezelőtti is, ame­lyekbe évek, évtizedek sű­rűsödnek. Az ilyen napok a történelem csomópontjai­nak tekinthetők, amelyeknek évfordulóit az utókor ün­nepnapokká avatta. Novem­ber hetediké évfordulója az első olyan ünnepnapunk, amelyről fenntartás nélkül állítható, hogy a világon mindenütt megiinneplik. A Nagy Október évfordu­lóján nem pusztán az Orosz­ország sorsát megváltoztató forradalomra emlékeznek az emberek, hanem az első szo­cialista forradalomra, mert megtörte a kizsákmányolá­son alapuló társadalmi rend­szerek monopóliumát, s pél­dájával is, hatásával is új utat szabott az emberi tör­ténelemnek, új kaput nyi­tott a társadalmi haladás­nak. Alig egy emberöltőnyi idő telt el e forradalom óta, amikor a megsúrűsötíótt történelem egy emberibb társadalom kialakításának lehetőségét teremtette meg, s ma nincsen Földünknek oly távoli zuga, ahol ezt ne tudnák, s ahol a Nagy Ok­tóbert követő évtizedek ha­tását ne éreznék a saját sorsukban is az emberek. A szovjethatalom megte­remtése, megvédelmezése, a szocializmus építése, ha köz­vetve is, de mindenütt a vi­lágon népek, nemzetek sor­sát változtatta meg, azokét is, amelyek a legfejlettebb tőkés társadalmakban vív­mányaik javarészét a szo­cializmus léié nélkül nem csikarhatták volna ki, s azo­két is, amelyek a fejlődő vi­lág országaiban a szocialis­ta világrendszer megszületé­se, erősödése nélkül nem ráz­hatták volna le magukról a gyarmati elnyomás láncait. 1917. november hetedikén az elnyomók és elnyomottak történelmileg kialakult erő­viszonyainak változása vette kezdetet, s ez a változás az­óta is tart. Mindazok számára, akik saját ünnepüknek tartják november hetedikét, nemcsak gyakorlati, de szimbolikus jelentősége is van annak, hogy a Nagy Októberi Szó- - cialista Forradalom nyomán megszületett szovjethatalom első okmánya a béke dek­rétuma volt, s hogy e világ- történelmi jelentőségű doku­mentum szelleme hatja át azóta is a szovjet külpoliti­kát. A szocializmus és a bé­ke szükségszerű kapcsolata megmutatkozott a munkás­osztály hatalmának védelme és megszilárdítása idején, mert a háborúban megfáradt oroszországi népek csakis békében voltak képesek ne­kilátni a szocializmus építé­sének. Amikor aztán a tőkés intervencióval szemben váll­vetve védték meg békéjüket és a szocializmust építő ha­zájukat a különféle nemze­tiségek fiai, harcuk a szocia­lizmus és a béke, a hazafi- ság és a nemzetköziség ío- galompárjához is hozzákap­csolódott. Még később, ami­kor a Nagy Honvédő Hábo­rúban a soknemzetiségű szovjet haza katonái a fa­sizmus ellen vívták meg fel­szabadító harcukat, az egész viiág számára nyilvánvalóvá vált, hogy a szovjethatalom a béke mellett a szabadság cs a demokrácia védelmező­je is. November hetediké évfor­dulóján éppen ezért nemcsak a forradalom napjára emlé­kezünk, hanem közvetlen múltunkra, a Nagy Október óta eltelt hatvannégy esz­tendőre is: hiszen az em­bernek szüksége van a múlt­jára, amelyből — hogy út­ját folytatni tudja — erőt, bátorságot meríthet. E múlt tanulságai nélkül kifosztot­tak volnánk, s türelmetle­nek. Tudjuk, hogy amit ma teszünk, az is része a törté­nelemnek. ám nekünk e tet­tek bármi nehezek, bármi jelentősek, a világrengető napok tetteihez képest óva­tos lépések csupán. És az óvatosságra, a haladás el­lenfeleinek szándékát, lehe­tőségét is felmérő, megfon­tolt lépésekre éppen a szo­cializmus építésének tapasz­talatai intenek. Ha történelmi léptékkel merve nem is túlságosan hosszú időszakot, de min­denképpen küzdelmes évti­zedeket hagytak maguk mö­gött a Nagy Oktober óta a világ országai. Ma már vi­lágosan kimutatható, hogy a forradalom által életrehívott szovjet állam létének, erejé­nek sorsdöntő szerepe volt és van a szocialista világ­rendszer kialakulásában, erősödésében, a nemzeti füg­getlenségükért küzdő népek sikereiben, és a beke meg­őrzésében egyaránt. De tör­ténelmi tapasztalatunk az is, hogy a haladás visszafordít­hatatlan folyamata sem men­tes az ellentmondásoktól, magunk is átéltük, közvet­len környezetünkben ma is tapasztaljuk, hogy a szocia­lizmus megvalósítása ko­rántsem spontán folyamat, hogy Október lenini mód­szereinek alkalmazása nél­kül a legjobb szándék is ve­zethet zsákutcába, hogy a szocializmus felépítése min­den országban csakis a nép saját műve lehet. Október hatvannegyedik évfordulóját egy ma is ket­tészakadt világban ünnepel­jük, amelyben a szocializ­must építő országok is sok­féle nehézséggel küzdenek, miközben nemcsak őket, de a világ békéjét is veszé­lyeztetik a másik világrend­szernek a katonai erőegyen­súly megbontására, a fegy­verkezési verseny fokozására irányuló imperialista törek­vései. Egy megosztott, konf­liktusokkal, feszültségekkel terhes világban ünnepeljük az első szocialista forrada­lom évfordulóját, s mert mindenekelőtt a béke meg­őrzésében vagyunk érdekel­tek, e forradalom eszméjé­hez akkor maradunk hűek, ha a különböző társadalmi osztályokkal és rétegekkel, különféle politikai mozgal­makkal együtt cselekedve, ésszerű kompromisszumok­kal igyekszünk hozzájárulni a Helsinkiben elkezdett fo­lyamat folytatásához. Az emberek maguk csinál­ják a történelmet. így volt ez a tőlünk nem is olyan távoli múltban, s így van ez ma is. De nekünk tudnunk kell, hogy mit leszünk, s miért; s hogy hosszabb táv­ra tervezünk. A társadalmi haladás visszaesésekkel tar­kított, nehezebb éveit éljük, de amióta illúzióktól meg­szabadultunk, tudjuk, hogy csakis az átgondolt politikai- gazdasági tevékenység vezet­het sikerre, nyithat szá­munkra új távlatokat. A vi­lágrengető napok óta éltéit h.-tvaanégy esztendő erre is tanít. A Nagy Októberi Szocia­lista Forradalom 64. évfor­dulójára emlékezünk. Hatvannégy évvel ezelőtt a novemberben megszokott, napfény nélküli borús reg­gelre ébredt Oroszország né­pe. „Már reggel hat óx-afeié járt az idő — írta John Heed, a hűséges krónikás — de még mindig sötét volt és hideg, a csendes utcák fö­lött csak valamiféle különös, sapadt fény derengett, az Oroszországra virradó nenez nap eiönirnöke.’' Azon a szerdai napon, az első világháború poklában még mindig ezrek és ezrek haltak meg a frontokon. De a nepekre kényszer ítélt im­perialista, háború tengernyi szenvedése a hadviselő or­szágokban napról napra fo­kozta a munkásoK, parasztok harcát elnyomóikkal szem­ben is. A Budapesten megjelenő lapok azon a napon a vá­lasztójogi törvényről polemi­záltak. A nyomdákban győz­tes hadi jelentéseket szed tek, alattuk a szűkszavú kérdés; mi lesz a hadisegélyekkel? Az oroszországi helyzetről mindössze ennyit írtak: Le­nini; i.%met keresik. Aznap az obszervatórium­ra hivatkozva az újságok földrengést jósoltak a követ­kező hétfőre. Akkor még nem tudták itthon, hogy Oroszországban már azon a hajnalon elkezdődött az egész világot megrázó társa­dalma rengés, amelynek eredményeként az emberiség történetében először lett egy országban véglegesen a ha­talom birtokosa a dolgozó nép. A burzsoázia azt harsog­ta, hogy ami Oroszországban történt, az csak átmeneti, mindenképpen egyedi, meg­ismételhetetlen esemény. A történelem azóta bebizonyí­totta ezeknek a jóslatoknak az alaptalanságát. És amit akkor átmenetinek, egyedi­nek és megismételhetetlen- nek mondtak, az végleges­nek, sőt más népek számára is vonzónak, követendő pél­dának bizonyult. Az orosz proletariátus ke­mény harcokban vívta ki magának a jogot arra, hogy saját akarata ' szerint alakít­sa, rendezze sorsát. A szovjet nép ma pártja vezetésével békés alkotó­munkát folytat. Azon mun­kálkodik, hogy a gazdaság még hatékonyabban szolgál­ja a nép jólét emelését, mind magasabb színvonalon töltse be a szovjet hatalom anyagi bázisának szerepét. A Szov­jetunió Kommunista Pártjá­nak kongresszusain kidolgo­zott elvi politikának es ha- tározatoknak megfelelően a termelő, alkotómunka min­den területén hagy figyel­met fordítanak az intenzív fejlődés tényezőire, a terme­lés és a tudomány integrá­ciójára, a munka hatékony­ságának növelésére, a minő­ség javítására. A tennivalókat részletesen meghatározta a Szovjetunió Kommunista Pártjának XXVI. kongresszusa, ameiy távolabbra is tekintett. Ki­munkálta azokat a felada­tokat, amelyek megoldásától függ a szovjet haza arculata a XX. század végén, a har­madik évezred küszöbén. Az emberi társadalom fej- * löd esőben a huszadik század hozta a legnagyobb változá­sokat, ezekhez meghatározó­an járult hozzá a Nagy Ok­tober hazája, a győztes aao- euiiizmus első országa. A győztes szocialista for­radalom nem csupán Orosz­országban szabadította fel az embert. 1917-ben a gyarma­tosítók uralma alatt szenve­dett a föld lakosságának két­harmada. Ma földünk lakos­ságának mindössze egy szá­zaléka fölött uralkodhatnak még a gyarmatosítok. Októ­ber példája, s a győztes for­radalom ereje bátorította és bátorítja, segíti ma is a nemzetközi munkásosztály harcait a kizsákmányolás el­len, a népek küzdelmét a függetlenségért, a nemzeti felemelkedéséért, a társadal­mi haladásért, a békéért. A Szovjetunió békepoliti­kája is október szellemében fogant. Az úttörő szerep mel­lett a Szovjetuniónak jutott az a megtisztelő és nehéz küldetés is, hogy létrejötte óta az első vonalban védel­mezze, óvja a világ békéjét. Döntő mértekben a szovjet nép áld« ..Hálásának eredményeként létrejött ka­tonai erőegyensúlynak kö­szönhető, hogy Európa törté­nelmének leghosszabb béke­idejét éljük. Meggyőződé­sünk, hogy továbbra is sike­rül meggátolni az imperia­lista hatalmakat az emberi­ség létét fenyegető nukleáris világháború kirobban tusá­ban. A Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi Bizottsága, a Magyar Népköztársaság El­nöki Tanácsa, a Miniszterta­nács, a magyar kommunis­ták, a szocializmus építésén munkálkodó magyar nép nevében tisztelettel köszön­tőm a Szovjetunió Kommu­nista Pártját, a nagy szovjet népet, és kívánom: sikeresen munkálkodjanak újabb kor­szakos terveik megvalósítá­sán, a béke megőrzésén. A Nagy Októberi Szocia­lista Forradalom. 64. évfor­dulója -tiszteletére tegnap a Magyar Szocialista- Munkás­párt Központi .Bizottsága, a Magyar Népköztársaság Mi-; nisztertanácsa és a Hazafi­as Népfront Országos Taná­csa koszorúzási ünnepséget rendezett Budapesten. a szovjet hősök Szabadság té­ri emlékművénél. A magyar és szovjet zász­lóikkal s a nemzetközi mun­kásmozgalom vörös lobogó­jával díszített téren a fővá­rosi dolgozók, fiatalok több százas serege gyűlt össze az ünnepi eseményre. Az em­lékművel szemben csapat­zászlóval felsorakozott a magyar néphadsereg díszszá­zada. Kürtszó jelezte — pontban 10 órakor — az ün­nepség .kezdetét, , nsaj<! í a díszszázad parancsnoka Je­lentést tett Losontzi Pálnak. az MSZMP Politikái Bizott­sága- tagjának, a Népköztár­saság Elnöki Tanácsa elnö­kének, aki ezután ellépett a katonák sorfala előtt. ­A szovjet és a magyar himnusz elhangzása után a Magyar Szocialista Munkás­párt központi Bizottsága ne­vében Kádár János, a Köz­ponti Bizottság első titkára és Németh Károly, a Köz­ponti Bizottság titkára, a Po-* litikai Bizottság tagjai he­lyeztek koszorút az emlék­mű talapzatára. A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának koszorú­ját Losonczi Pál és Traut - mann Rezső, az Elnöki Ta­nács helyettes elnöke; a Mi­nisztertanács koszorúját Lá­zár György, a Miniszterta­nács elnöke és Aczél György, a Minisztertanács elnökhe­lyettese, az MSZMP Politi­kád Bizottságának tagjai he- Ij'ezték el. A Szovjetunió magyaror­szági nagykövetsége képvi­seletében Vlagyimir Jakov- levics Pavlov nagykövet és Valerij Leonyidovics Musza- tov követ-tanácsos és Ana­toli) Alekszandrovics Popov vezérőrnagy, katonai és lég­ügyi attasé koszorúzott. Az ideiglenesen Magyaror­szágon állomásozó szovjet déli hadseregcsoport képvise­letében Vlagyimir Ivanovics Szivenpk vezérezredes, a déli hadseregcsoport parancsno­ka, Nyikolaj Dmitrijevics Sevkun altábornagy, a déli hadseregcsoport katonai ta­nácsának tagja, politikai csoportfőnök és Szagadat Kozahmetovics Nurmagam- betov altábornagy, a déli hadseregcsoport katonai ta­nácsának tagja koszorúzott. A koszorúzási ünnepség az Intemacionálé hangjaival és a katonai díszszázad elvo- möásával ént véget. Hetvenöt hektáron termelt tököt az idén a KITE egyik taggazdasága, a földes! Rákóczi Tsz. Saját ter­vezésű és kivitelezésű tökroppantó géppel takarítják be a termést; az összezúzás után a magot mossák és szárítják, a területen maradt „tökhúst” juhokkal etetik föl. Hektáron­ként öl—hat mázsa magot nyernek — ennek jövedelmező­sége tisztán húsz—harmincezer forint

Next

/
Thumbnails
Contents